Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1967. JÚNIUS 3., SZOMBAT Műszerésztanulók kerestetnek Az Irodagéptethnikai Vállalat gondja Pályaválasztás előtt egy lé­péssel arról beszélgetünk Ver- bó Zoltán telepvezetővel, az Irodagéptechnikai Vállalatnál, milyen lehetőséget kínálnak a most végzett érettségiző fiata­loknak? — Vesznek fel ipari tanuló­kat? — Igen, nagyon szeretnénk, ha sikerülne a most érettségi­zők közül huszonötöt meg­nyerni ennek a szakmának. — Ila sikerülne? Túl pesz- czimistán hangzik. — Ne csodálkozzon, hogy ezt mondom. Nehéz helyzet­ben vagyok, mert hisz ismere­tes „új fiú” vagyok a vállalat élén. Amit kaptam, abban kell gazdálkodnom. Kaptam jót, de sajnos, rosszat is. Amikor en­nek a vállalatnak egy része Budapestről leköltözött, olyan propagandát fejtett ki, hogy ez a munkahely valami „szu­per” a többi mellett. Mindjárt megmagyarázom. Az első leg­lényegesebb, hogy mi csak érettségizett fiatalokat foglal­koztatunk, illetve tanítunk. A tanulás még két évet vesz el a leérettségizett fiataltól. Csak a két év leteltével szabadul fel és mint műszerész dolgoz­hat itt az üzemben. Hogy a gondolatot el ne ve­szítsem, sok mindent ígértek a fiataloknak, amit nem való­sítottak meg. — Becsapták a fiatalokat? — Egyértelmű választ nem adhatok, én már csak a pana­szokból tudtam kihámozni a lényeget. Két dolog a lényeg. „Fehér köpenyt” és jó fizetést ígértek. Vagyis úgy kecsegtet­ték a fiatalokat, hogy itt könnyű a munka és sok pénzt lehet keresni. Egyébként, fi­zikailag valóban könnyű. Nem akarok most polemizálni, de a tisztességes bérért mindenütt meg kell dolgozni, mindenütt lehet keresni, ha azt igazán jól végzik. Nálunk is van mér olyan műszerész, aki a kettő- ezerötszáz-háromezer forintot is megkeresi. De nem ez az át­lag. Embere válogatja. Kvali­fikált, aprólékos, de szép munka a miénk és nem is há­látlan. Az elején még azt is rebesgették, hogy a fiatalok külföldi cégeknél tanulhat­nak. Kit ne csábított volna ez a lehetőség,. — Nincs? — Van. De arra egy üzem sincs berendezkedve, hogy dolgozóinak mondjuk kilenc­ven százaléka rendszeresen külföldi cégeknél tanuljon. Természetes, hogy a legjobb szakemberek kerülnek ki oda. — Akkor hát, mit ígérnek most? — Tisztességes szakmára tanítjuk a jelentkezőket, lá­nyokat, fiúkat egyaránt. Nem sorolom végig, de munkaruha stb. jár nekik, mint más üzem­ben is. Saját tanműhelyünk­ben tanítjuk őket és ha fel­szabadulnak, nálunk dolgoz­hatnak — már az új üzemben. Várjuk azokat, akik még nerp döntöttek, hogy hol kezdik el a tanulás után a munkát. (t. p.) Hetvennégy kitüntetett Az oktatásügy kiváló dolgo­zója kitüntetést ma veszi át Müller Rudolf, az Arany Já­nos Általános Iskola tanára. Ugyancsak ma adják át a miniszteri dicséretet Mezősi Istvánnénak, a Rákóczi Álta­lános Iskola tanárának. A pedagógusnap alkalmá­ból ötven pedagógus pénzju­talmat, huszonkét nevelő pe­dig rendkívüli fizetésemelést kapott. Tizenegyezer paprika egy szőttesnél Százhúsz fehér házikó alatt növekszik a primőr áru. Ügy néz ki az egész terület, mint valami sátortábor. A szín alatt kerékpárok so­rakoznak. A brigád a ros§z idő ellenére is kapálgat. A kertészet területén csak Danka László és Vajda Lász­ló az új ember. Mindössze néhány hónapja jöttek a Hu­nyadi Termelőszövetkezetbe, a konzervgyárból. Szorgalmasan locsolták a negyven fóliaágy alatt fejlő­dő hatvani hegyes paprikát. — Az imént tizenöt cső paprikát számoltam egy tö- vön — újságolja Danka László. — Mikor kezdték a szedést? — Május 4-én, most már he­tenként kétszer szedjük, tíz- tizenegyezer cső paprika ke­rül a ládákba egy-egy sze­déssel. Közben odaérkezik a bri­gádvezető is, Horváth Ágnes. Most már ketten kalauzolnak. Bijszkén mutatják a hatva® ágy paradicsomot, sárgul mái — de a nap nagyon hiányzik a növényeknek. — Az uborka már nagyon szép, május közepe óta szüre­teljük — mondja, ma két és fél mázsát szedtünk. — És mi van a szabadföldi növényekkel? — Tizenöt hold paprikát ki­ültettünk, a kapálást is befe­jeztük, kint van már harminc hold paradicsom is. Csak ne esne mindig, már előbbre len­nénk mindennel. — tóth — A Parabola bemutatkozik Ma este nyolc órakor, a Ki­nizsi Sportotthonban, bált ren­dez a városi területi KISZ- alapszervezet. Itt mutatkozik be a Parabola-együttes. A liszt elázhat? - Ki a felelős? A Rákóczi úton járva be­néztem a Bács megyei Gabo­na-felvásárló és Feldolgozó Vállalat nagykőrösi cseretele­pére. Éppen kiadós eső esett. A malom padlózatára csende­sen csöpögött az eső a padlás­ról és nem is egy helyen. — Tavaly is ez volt a hely­zet. Nem javították ki a te­tőzetet? — kérdem Bognár György üzemvezetőt. — Évek óta beázik a tető. A padláson sem áll meg a víz, hanem lefolyik ide a föld-' szintre. A falakról is az eső mossa le a port. A falakon a szabadon álló áramvezetéke­ket, villanyórát is elönti a víz. Szinte veszélyes a közelében tartózkodni. Most éppen ke­vés az áru. A földszinten százötven zsák búza, negyven zsák finomliszt van. De ha növekszik a forgalom, akkor már nemigen lehet a gabo­nás zsákokat ide-oda húzogat­ni az eső elöl, mert nincs ele­gendő helyünk. Én nem is tu- _dom, hogy vészeltük át az el­múlt éveket nagyobb kár nél­kül — mondja keserűen Bog­nár György. —fehér— Nem ajánlatos akácvi ágzás idején A gyakorlat alaposan rácáfolt az idén is a babonára — Hét öregasszony sem tud­ná megmondani! — Jelentette ki öregapám nagy okosan, amikor olyasmit akart kifeiez- ni, hogy ne is keressük, ne is firtassuk a dolgot, mert azt bizony a mindenttudó öreg­asszonyok sem tudnák meg­magyarázni. Az öregasszonyok álláspont­ja az, hogy okos háziasszony úgy kelteti a csirkét, hogy fia­tal állatok ne akácvirágzás ide­PANCSOLO GYEREKEK Vizsgáznak a zeneiskola hallgatói Év végén mi újság a zeneis­kolában? Erre a kérdésre ke­restem választ, amikor felke­restem Bálint Ferenc igazga­tót — Sok minden — mondotta — például június 1-én a szociális otthonban volt cso­portunk és szabadtéri hang­versenyt adott a szociális ott­honban lakó nagymamáknak, nagypapáknak. Hagyomá­nyunkhoz híven minden év­ben ellátogatunk az otthonba. Vasárnap délután hat órakor a művelődési házban tartjuk év­záró hangversenyünket. — A pedagógusnap alkalmá­ból a zeneiskola dolgozóinak átadom a jutalmakat. — Megkezdődtek a vizsgák. Először szolfézsből, azután a hangszerekkel mutatják be a tanulók a tanultakat. Egy hé­tig tart míg felmérjük isko­lánk négyszázhatvan tanuló­jának ez évi tanulmányi ered­ményét. — Az évzáró és bizonyít­ványkiosztás június 14-én, délután öt órakor lesz. — Június 15. és 16-án meg­kezdődnek a behatások, , hát ennyit röviden — fejezte be tájékoztatóját Bálint Ferenc. jén vagy éppen rózsaszirom hulláskor lássák meg a napvilá­got. Ebben az illatokkal terhes időben kelt csibék nem ma­radnak meg. A babona ereje egyre gyön­gül, de hatása még letagadha­tatlan. Érzik ezt a földműves­szövetkezeti felvásárlótelep baromfielosztójában is. — Igaz? — fordulok Virág Józsefnéhez ámuldozva. — Ajaj! Ha nem is mondják ki kerek perec. Inkább azt sut­togják, hogy több csibe érke­zik aratás után, altkor majd veszünk naposcsibét. — Mit mondanak a napos­csibe értékesítés dolgozói? — Gondolhatják, hogy nem álljuk meg szó nélkül. Agitá­lunk, mondjuk a magunkét. — És megfogadják a taná­csot? — Az idén akácvirágzás ide­jén két hét alatt hétezer na­poscsibét adtunk el. Erőteljes gyönyörű hampshirek. Öröm volt látni a szép állatokat. Pontosan feljegyeztük azok­nak a termelőknek a nevét, akik a virágzás idején vették át a kis állatokat. Nyugodtan hivatkozhatunk rájuk. Oda küldjük a tamáskodókat. Min­denünnen a legszebb, legbizta­tóbb híreket kapjuk. — Vagyis jól jártak, akik bátran vállalkoztak. — Gondolja csak el, ma há­rom-négyhetesek ezek a csir­kék. Egy hónap múlva, tehát aratáskor, a legnagyobb dolog­időben, amikor a legkevesebb rántani való csirke kerül a piacra, ezek a termelők bőven vihetnek rántani való csirkét eladásra. S az a páronkénti hatvan forint nem is kis pénz! — De reméljük, hogy a fel­vásárlás is szívesen látná eze­ket a csirkéket? — Persze! Nem is tartok én attól, hogy nem kerül nagy­részük ide hozzánk — mon­dotta mosolyogva Virág Jó- zsefné, a piactéri felvásárlás vezetője. —si— SPORT KOSÁRLABDA Május elsején nyílt meg a strandfürdő. Az első hetek csak a gyerekeknek hoztak igazi élvezetet. A meleg vizű medencékben az első naptól kezdve nagy a pancsolás ... Gábor telv. Nagykőrösi Kinizsi SK—Bu­dapesti Spartacus 27:61 (2:33), Nagykőrös, 100 néző, vezette: Sziklai, Skodik. NB Il-es női kosárlabda-csa­patunk vasárnap, hazai pályán mérkőzött a Budapesti Spar- tacussal. Lányaink nagyarányú vereséget szenvedtek. Főleg az HIRES CSALÁD —fehér— VASARNAP IS. Újabb öröm a fotósoknak A posta melletti dohánybolt fényképezéshez szükséges fil­meket is árul. És aki egész hé­ten elfelejtett filmről gondos­kodni — vasárnap ebben a kis csinos boltban — besze­rezheti. — Miért dolgoznak vasár­nap is? — kérdem Csanádi Árpádné boltvezetőt. — Nem kötelező, de szívesen teszem, a férjem nyugdíjas és ráér segíteni. — Mióta vezeti ezt a bol­tot? — 1961 óta. — Azelőtt? — Azelőtt is kereskedő vol­tam. Már 1920-ban megsze­reztem a kereskedői szakkép­zettségemet és tizenöt évig egyhuzamban egy szolnoki rő- fös- és divatáru üzletben dol­goztam. 1950-ben férjem be­lépett a földművesszövetkezet­be, aztán megint mellette dol­goztam, mint családtag és mint szövetkezeti dolgozó. 1961-ben férjem nyugdíjba ment és én akkor átvettem ezt a kis dohányboltot. S azóta itt vagyok. Csak a szerepek cserélődtek meg. Most én va­gyok a boltvezető és a férjem segít. — Hogy megy a bolt? Vevő­körével megelégedett? — Nem panaszkodom. A vevőket szeretem. Azok is ra­gaszkodna' hozzám. Ezt hat- van-hetve ezer forint havi bevétel is bizonyítja. MOST BIZALMASAN mondok el maguk­nak valamit. Szapucsák Tihamér jónevű re­gényíró. Ez fix. Az olvasók falják könyveit. Fél éve annak, hogy megismerkedtünk. Eleinte felületes találkozásnak véltük mind­ketten. Találkozásaink azonban egyre gyako­ribbak lettek. Sétáink barátságosak. Ügyes­bajos dolgainkat szívesen megbeszéljük és újabban egyre gyakrabban látogatjuk egy­mást. Egyre több időt töltök én is a kedves családban és Szapucsák újabban nagyon érde- kés dologgal lepett meg. \ Elmondotta, hogy kedves felesége Anapesz- \ túsz Mária néven ismert költő. Tizennégy éves \ fia Tangó Tamással, a hallatlanul népszerű ^ slágerszövegíróval azonos. ^ A kisebbik fiú ugyan még csak nyolcéves, ^ de már ismert ifjúsági író. Remek regények, í elbeszélések dicsérik rendkívüli tehetségét. J írói neve a szépen hangzó Bambusz Jenő. Bármilyen hihetetlenül hangzik, Szapucsák megjegyezte, hogy a kétéves Marika Csirip néven valósággal ontja a keresztrejtvényeket. Barátom szavait elképedve hallgattam. Közben elnézegettem a mintegy másfél mázsás költönőt, amint megelégedetten szu­szogott. A slágerszerzö nyögve próbált a fe- jebúbjára állni. Bambusz Jenő a macska farkát cibálta és a tehetséges rejtvényké­szítő kislány hason csúszkált az ágy alatt. Szapucsák azonban jó szemű ember. A ké­első félidőben nem ment a já­ték. (Két pontot dobtak.) A magassági fölényben levő Spartacus már az első per­cekben irányítója volt a já­téknak. Látványos távoli do­bások, és korszerű betörések jellemezték támadásaikat. A Kinizsit mintha „megátkozták” . volna. Minden „ziccer”, távoli $ dobás, személyi kimaradt. Eb- $ ben a játékrészben az idei leg- i rosszabbját nyújtotta a Kini- § zsi. Tervszerűtler.ül, „félváll- ^ ról” játszottak, s ennek meg- $ lett az eredménye. Az első fél- $ idő tizenhatodik percéig nem $ dobtak kosarat. Ekkor szüle- 5 tett meg a várva várt kettő 5 pont. Ezzel befejeződött a § „pontszüret”. Fordulás után \ kicsit „felélénkült” a hazai $ gárda és növelték a pontok \ számát. Ám még itt is sok hi- § bával, meglepően rosszul ját- \ szottak. Mint már említettem ^ az ez évi bajnokság legrosz- ^ szabb mérkőzését láthatta e ^ közönség. (Hiszem, hogy az S egész Keleti csoportban nem ^ zajlott le ilyen viaskodás. § Mert ez az volt a Kinizsi ré­széről.) Érthetetlen, hogy ez a § fiatal tehetséges gárda enny \ hibával, s minden lelkesedér $ nélkül játszott. Sajnos, ígv i történt. Reméljük, az első és 5 az utolsó eset volt. 5 Pontszerzők: Szellő 13, Ber- \ tálán, Páhán K. 4, Dónáth — \ Bakonyi 2—2, Kollár, illetve \ az ellenfél legjobb dobója, § Vdvary 15. (milru) 1 . MIT LATUNK MA A MOZIBAN? $ Fény a sötétben. Angol film. i Korhatár nélkül megtekint- 5 hető. $ Kísérőműsor: Az idő sodró' $ ban. $ Előadás kezdete: fél 6 és i i órakor. S telkedés jeleit leolvashatta arcomról. Hosz- 5 szú ideig nem is mert velem szembenézni. $ AMIKOR ESTE kilenc órakor elkísért, szót-\ lanul ballagtunk egymás mellett. Szapucsák\ nem is lepődött meg, amikor váratlanul eláll-i tam az útját. — Szapucsák, nem mondtál igazat! Magában megelégedve tétovázott. — Sejtettem, hogy észrevetted. — Beszélj őszintén! — Mária soha nem írt verseket! Azokat a! verseket én költöttem és az ő neve alatt lát- i nak napvilágot. — Tovább! — Tamás botfülű. Ha holtra vernéd, akkor > sem tudna egy nyúlfarknyi slágerszöveget\ kiverejtékezni. — Én írom a szövegeket. Jenőt sem ér-! dekli az ifjúsági irodalom. Minden írást,! ami Bambusz néven jön ki, én i^om. — És? — Ugyancsak én agyalom ki a keresztrejt-; vényeket is. Csak éppen a kislányom neve; alatt jelennek meg. MEG EREZTEM szavaiban az őszinteségetJ Legyintettem. j — Nem csapsz be vele senkit. Annyi baji legyen Csináld, ha jónak látod. Hanem ide- \ hallgass. Láttam az asztalodon egy vadonatúj\ ponyvát. Á rohanó halál. Vetted? — Nem! Azt is én írtam! — De hiszen a szerző Luft Péter. Ki az? \ — A születendő fiam! Mária mindenórás. < Már évek óta Péterke nevében írom a detek- \ tívregényeket. — Es ha véletlenül nem fiú lesz, hanem \ lány? i S Szapucsák Icétségbeesetten megtámasztotta! a homlokát. I — Ajaj! Erre a variációra nem is gondol- \ tam. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom