Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-27 / 149. szám
4 1967. JŰNIUS 27., KEDD Kismadárka, mondd anyámnak... „ ... A lányom, a múlt héten ellopta a nyakláncomat, és nem hajlandó megmondani, hogy hova tette. Egyszer azt mondja, hogy elásta a kertben, máskor meg azt, hogy az iskolában az igazgató nőni elvette tőle és bezárta az íróasztal fiókjába. Először fordul elő ilyesmi a lányommal, és nem tudom, hogy mit tegyek. Ezért kérem a tanácsadó hivatal vezetőségét, segítsenek állami gondozásba helyezni, mert olyan szófogadatlan ...” (Egy anya levele a szerkesztőségbe.) ★ A. megadott kisvárosi címhez legközelebb eső általános /I iskolát keresem fel először. Előadom az igazgatónőnek, hogy egy tanítványuk iránt érdeklődöm, akinek csak a Vezetéknevét tudom: úgy gondolom, hetedikes vagy nyolcadikos lehet. — Ilyen nevű diákról nem tudok. De különben nekünk lsem szabad információt adni a tanulókról. Mielőtt elbúcsúznék, néhány szóval elmondom a nyaklánc históriáját, amiért a lányát most állami gondozásba akarja helyeztetni az anyja. — Hiszen az a B. Évi lesz a zenei tagozatból! De ő tnég csak másodikos. Az édesanya levele is meghökkentett: hogy lehet egy nyaklánc ellopása miatt eldobni egy gyereket? Most azonban megdöbbenek. Egy hétéves kislánynál ez alig nevezhető lopásnak! Megértem, miért kerestem B. Évi személyében nyolcadikost: sehogy sem tudott megjelenni a fantáziámban egy hétéves tolvaj elvetemült képe. Az igazgatónő is osztozik meglepetésemben, annyira, hogy egészen elfelejti, miszerint nem adhat információt. — Közvetlenül a tanítás befejezése előtt B. Évától és a barátnőjétől osztályfőnöknőjük elvett egy nyakláncot, amellyel az órák alatt játszottak. A gyerekek nem mondták meg, hogy honnan van, így aztán elzártuk azzal, hogy majd értejön a tulajdonosa. Az egyik nap beállított Évi barátnője, hogy a nővéréé az ékszer. Megmondtuk neki, hogy akkor őt küldje be, de azóta sem jelentkezett senki. — Milyen gyerek ez a B. Évi? — Nagyon élénk. De semmi rosszat nem hallottam róla. B. Évi tanulmányi átlaga 3,8. Magatartás 3, szorgalom .4, olvasás 5, írás 2, nyelvtan 4, környezetismeret 4, számtan 8, rajz 4, ének 5, testnevelés 3, gyakorlat 4, népi tánc 5. — Nem lehet rossz képességű gyerek, ha a zenei tagozatban ilyen eredményt ért el. Bár a felvétel zenei tehetségkutatással megy, a tapasztalat szerint azokban az osztályokban gyűlik össze a jó tanulók zöme. Lehet, hogy a zenei képzés valamilyen rejtett^ úton kibontakoztatja egyéb tehetségüket is. Erről jut eszembe, hogy B. Évi édesanyja nemrég felkeresett, mert ki szeretné íratni a kislányt a zenei tagozatból. ★ H a valaki jól ismeri B. Évit, az Jucika néni. így szólítják a gyerekek a napköziben foglalkoztatott tanítónőt, néha pedig, véletlenül, anyukának. Az iskolaudvaron beszélgetünk egy kispadon. Egy pedagógusra negyven gyerek jut a napköziben. Az udvar közepén lánykák játszanak. Körbeállnak és egy "régi gyerekdalt énekelnek: Repülj vissza kismadárka Mondd anyámnak, csókolom / , Én már többé nem jöhetek Nemsokára meghalok Középen egy kislány ugrál féllábon, oldalra emelt ka- Tokkal, aztán féltérdre ereszkedik: ő a madárka. — Az B. Évi, aki most a kör közepén van. Nagyon, nyugtalan gyerek, és az utóbbi hetekben különösen nincs rendben vele valami. Régen még gyakran mondogatta, „már nem jön hozzánk apuka”, de mostanában teljesen bezárkózott: mindenről hajlandó órákig fecsegni, csak önmagáról nem. Különben igazi szervezőtehetség, és a többiek elfogadják a vezérségét, és szeretik is. De... kellemetlen dolog történt nemrég. Ö volt a napos az ebédlőben, és odaadtam neki az íróasztalfiókom kulcsát, hogy vegye ki a térítőkét. Másnap észreveszem, hogy eltűnt a fiókból két forintom. Szólok a gyereknek, hogy Évike, nem láttál két forintot a fiókban? Azt feleli, nem látott ott pénzt. Másnap bejón egy új rajzfüzettel, s azt mondja, otthon kapott rá pénzt. Elmesélem az egészet az osztályfőnöknőjének, aki azt válaszolja, hogy az osztályban Évikére bízták a szemléltető eszközök szekrényét, és hogy ugyancsak az utóbbi napokban rendre el-eltünt onnan egy és más. De a dolog annyiban maradt, mert közben véget ért a tanítás. — Mi a teendő ilyenkor? — Valakinek külön foglalkozni kellene vele. Én erre nem vállalkozhatom, mert a többiekkel is törődni kell. Jó volna pszichológushoz fordulni, ha lenne rá lehetőség? ★ O damegyek a körhöz: — Melyiktek a B. Évi? Eljössz velem beszélgetni? Jön, szívesen, könnyedén. Leülünk. Kettesben vagyunk. A bal bokáját elhelyezi a jobb térdén. És a levegőbe beszél, nem néz a szemembe. Kicsit holdvilágos arcocska, két copf, rövid fru-fru a homlok felett. Piros rakott szoknya, fehér zokni, tornacipő, fehér blúz. Nem szép, és nem csúnya ez a gyerek, bájosnak sem tűnik. De az arcát nyugodtan láthatná valaki, például az anyja, a legeslegszebbnek —, engedné annak láttatni magát. — Meséld el, mit csináltok a zenei tagozaton, amit a v többi osztályban nem csinálnak? — Táncolni tanulunk meg szolfézst, és kottaolvasást, aztán énekelünk, furulyázunk. De már megbeszéltük anyuval, hogy kiiratkozom, mert nagyon drága a hegedű. Azt hiszem száz forint. — Mindent megbeszéltek anyukáddal? — Igen, azt is megbeszéltük, hogy elmegyünk az ügyvédhez, hogy apu ezután fizessen több tartásdíjat. Apu már négy év óta nem látogatott meg. A nagymamám azt mondta, azért nem kellek neki, mert már van két új gyereke. De nem is baj, mert mielőtt elköltözött otthonról, egészen eldurvult, és akkor én is nagyon durva lettem. — Nyáron mit csinálsz? — A Balatonra megyek, csoporttal. Anyu meg addig a testvérével megy nyaralni, hogy ő is pihenjen. Jobb neki nélkülem. De nem baj, tavaly is csoporttal voltam a Mátrában, és egész kellemes volt. — Milyen volt? — Kellemes. — Van barátnőd? — Van, a Jutka. De mindig csak én megyek hozzájuk — és elkomorodik, és leguggol a földire, és lerajzolja, milyen útvonalon jár a barátnőjéhez. — Otthon kivel vagy a legtöbbet? — Az unokatestvéremmel, a Lacival, ö kisebb, mint én. Csak az a baj, hogy ha átjön a barátja, akkor ellenem vannak. Ha elmegy a barátja, akkor megint jóban van velem. — Mit szoktatok játszani? — Apukás-anyukást. — Mi leszel, ha megnősz? — Óvó néni, vagy tanító néni. Aztán: — Este, az ágyban, ha behunyom a szememet, néha pirosat, néha meg fehéret látok. Elmondtam a többi gyereknek, akik azt mondták, hogy ők is szoktak látni színeket el- alvás előtt. Ügy gondoljuk, hogy a piros szívet meg tüzet jelent, a fehér pedig halált. Ha eltemetnek, megesznek a kukacok, és felrepülünk a mennyországba. De az emberek már életükben is megeszik az istenkét. A templom tornyán szoktam látni őt. Tessék csak nézni azt a feketeséget a kereszten — és a szomszédos templom tornyára mutat. Aztán visszaáll a körbe. A többiek ismét ezt a dalt éneklik: Repülve jön egy madárka Szárnya hozza, integet Levelet hoz a nyakába’ Anyámtól jön üzenet ★ A szóba, ahol Évi az édesanyjával lakik, rendes. Évike anyja is rendes. Hosszúkás, szép-élesvonású, mégis gyöngéd arca van. — Megvan az aranylánc: valóban elzárták az iskolában! A gyerek tehát most nem hazudott. De maga miért nem ment be, hogy meggyőződjön róla? — Nem értem rá, mert három műszakban dolgozom a varrodában. De azóta más is történt. Találtam két forintot a zsebében. Azt mondta, a napköziben tartozott neki egy kislány. Tessenek segíteni, hogy intézetbe kerüljön, mert én nem bírok már vele. — S maga persze, a napközibe se ment be, hogy ellenőrizze, amit mondott... Mondja, miért akarja kiiratni a zenei tagozatból? — Nem látom értelmét, hogy oda járjon. — Tudja, hogy ezeknek az iskoláknak a világ minden országából a csodájára járnak? — Nem tudtam. Meg a hangszer is sokba kerül. — Mennyi a jövedelmük? — Ezerhatszáz forint a keresetem, és a férjemtől kapok háromszáznegyven tartásdijat. — Ez egész szép. — Mihez szép? Elváltam a férjemtől, mert azt mondtam, velem sem lehet mindent csinálni, nekem is van egy életem. De azóta rájöttem, hogy az ember nem sokat tud változtatni. — De a gyerekének szüksége van magára —, szüksége van szavakra, biztonságra, és sok minden másra. Például tevékenységre. Például arra, hogy zenéljen. Az ő életén keresztül tudna változtatni a dolgokon. Azt megmondta neki, hogy intézetbe akarja küldeni? — Meg, de nem akarja elhinni. S van egy munkatársnőm, az azt mondja, ne bízzak az intézetben: az se valami jó. — Igen, valahogy nem túl jó: valami hiányzik ott a gyerekeknek. Talán az anyjuk. Barátnője van a lányának? — Nincs barátnője. Ez is olyan furcsa. — O azt mondja, van. — Nem tudtam róla. — Miről tud mégis, ami a gyerekével kapcsolatos? Maguk vallásosak? — nézek a falra akasztott szentképre. — Nem vagyunk vallásosak. — Mit mondott a kislányának, miért nem? — Nem beszélgetünk ilyesmiről. — Magával beszélgetett az anyja ilyesmiről? A tanács új hajléka ÜNNEPSÉG SZIGETSZENTMÁRTONBAN Szigetszentmárton kis terén úttörőzenekar indulókat fújt, sétálók nézegették a fehér falú épületet. Az előcsarnokban a kánikula ellenére keményített ingbe, sötétkékbe öltözött tanácstagok gyülekeztek, hogy fogadják a vendégeket. Eljött Szakali József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Ádám Mihály, a megyei tanács vb-titkára, Szabó József, a Ráckevei Járási Tanács vb-elnöke, Bányai Zoltán járási rendőrkapitány és mások, akik előzőleg a tanácsházépítés munkájából alaposan kivették részüket. ★ Az alig ezeregyszáz lelket számoló község szombaton délután ünnepelt: új tanácsházát avattak. A Himnusz elhangzása és az úttörők köszöntése után dr. Ádám Mihály ezeket a szavakat intézte Pásztor Jenő tanácselnökhöz: „A tanácsházát a nép szolgálatára rendeltetésének ezennel átadom.” — E falak között nem történnek majd világrengető dolgok — mondta dr. Ádám Mihály. — Kis emberek kis ügyeivel, építik tovább az új életet, amit olyan sokáig vártak és temetik a régit, amit úgy nem sírnak vissza, .mint a rozzant épületet, amely itt állt. A megyei feladatok és eredmények ismertetése után befejezésül megemlékezett Raj Sándor, Illés László és Nyéki Károly tanácstagok munkásságáról. Még el sem ült a taps, amikor Szakali József emelkedett szólásra, hogy átadja Kádár János elvtárs köszönetét a falu meghívásáért. Eljönni nem tudott, de jó egészséget, eredményes munkát kíván az ittlevőknek és a község ünneplő népének. ★ Tagadhatatlan, szép ez a tanácsháza. Az emberek máris magukénak érzik. Az ajándékba adott zöld növények is bizonyítják ezt Miért olyan rendkívüli, hogy felépült? Van már új tanácsTV-ELŐZETES hazánk szerencsére szép számmal. Amikor két éve értesítették a tanácsot, hogy 650 ezer forintot kapnak felújításra, elkeseredtek. Mit ér több mint félmilliót beleölni a repedt falú épületbe? Olyan lesz, mintha szamárra bársonynyerget tennének. — Még százezer forint és mi központi fütéses, új házat emelünk ebből a pénzből — fogadkoztak a mártoniak. — Ugyan — mondta a másik tábor. — Legkevesebb egymillióba kerülne és hol van. még a berendezés? Végül a megyei tanács felújítás helyett a községfejlesztési alapból 732 ezer forintot adott. A községi tanács házi építőbrigádja — 12 ember egy vezetővel — megállás nélkül dolgozott. Építőanyagot a helyi földművesszövetkezet biztosított. A szakemberek szerint is minőségi munkát végeztek, hiszen maguknak építettek. Bár mint elmondták — az Építésügyi Minisztérium nem örül a házi építőbrigádoknak, mert úgy vélik, ezzel embereket vonnak el az állami építőipartól —, mégis jő megoldás ez. Nem kell kapacitás után szaladgálni, fűvel- fával tárgyalni, ezerféle szempontra figyelemmel lenni. S ha olyan lelkes társadalmi munkások is akadnak, mint nekik a megyei tanács község- feilesztési csoportjánál, beérik a gyümölcs. ★ Egy vendég megkérdezte a tanácselnököt, nem luxus-e ilyen kis faluban ilyen „nagystílű” tanácsházát emelni? Mire az így válaszolt: nem a mának, a holnapnak építenek. Előbb-utóbb el kell érniük, hogy a soroksári Duna-ág fejlesztésével Szigetszentmárton üdülőközséggé váljon. Már most hétvégén három-négyezer ember tartózkodik a faluban. S befejezésül még egy mondatot: a szigetszenímárioniak ezt a tanácsháza-átadást a bé- kehónáp demonstrációjának szánták a községben. k. m. — Miért nem együtt mennek nyaralni? Sírva falkad. Ez a sírás az első érdemi felelet a kérdéseimre. Valamit sirat. Talán a tegnapi világképet, amely legalább bizonyos volt, s amely elemeire bomlott életében. Talán azért sír, mert nem buta nő, nem is gonosz és jogosnak találja a kérdéseimet: azért, mert nincs egyéb válasza a sírásnál, mert nincsenek gondolatai a témában: úgy is mondható, nincsenek konstruktív gondolatai, amelyekkel építkezni lehetne. Jobban kellene segíteni, hogy legyenek. Padányi Anna A iÁR KiLTÉSZETE, THALIA KABARÉ, ANGYAL, HÁROM RÉSZES IMIIM Változatos programot ígér a televízió július első felére. A hónap műsorait június 2- án a Világirodalmi magazin új száma vezeti be, amelyben \ ' , - - • ZfSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSA'SSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//S/S/SSSSSS/S/SSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSS/SSSSS, I I SZÜNIDŐBEN A Csepel Autógyár művelődési házának olvasóterme teli diákokkal. Általános iskolások és gimnazisták élvezettel böngésznek a könyvek között. Akad itt szép számmal óvodás gyermek is. ök a képeskönyvek nagy „fogyasztói” Foto: Gábor Dürrenmatt, Nicolaj, Hemingway, White, Rozevic, Pitsch- mann, Wannenburg és Azolsz- kij egy-egy írásával ismerkedhetünk meg. Július 4-én a békéscsabai Jókai Színházból kerül közvetítésre Schiller: Stuart Mária című háromfel- felvonásos drámája Miszlay István rendezésében. Július fián a Thália kabaré előadásának közvetítésére kerül sor, konferál: Kellér Dezső. További irodalmi műsorok: július 5-én a Gong című adásban visszatekintést láthatunk az elmúlt évadra és előzetes a nyári szabadtéri játékok várható eseményeiről. Július 8-án A nyár költészete címmel verses-zenés összeállítást láthatunk magyar költők legszebb verseiből. Több érdekes film is bemutatásra kerül ez idő alatt. Július 6-án a Fekete szombat című csehszlovák filmet láthatjuk. Ugyancsak ezen a napon találkozhatunk újra Angyallal, Az óvatos terrorista című filmben. Angyal ezúttal egy gátlás nélküli texasi szenátor ellen veszi fel a küzdelmet, aki vagyona gyarapítása érdekében még a gyilkosságtól sem riad vissza ... Július 9-én kerül vetítésre az Egy könnycsepp az arcon című olasz film, amelynek főszerepét a népszerű énekes, Bobby Solo alakítja. Július 11-én kezdi meg a televízió a háromrészes NDK-film, a Gyilkosság Ri- verportban vetítését. A Halló fiúk, halló lányok című népszerű ifjúsági műsor július 13-án jelentkezik ismét. Ezúttal újra találkozhatunk a Riporter kerestetik vetélkedő győzteseivel.
