Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-23 / 146. szám

^űrlap

1967. JÜNIUS 23., PÉNTEK

A népművészet tizenhárom mestere

A PEST MEGYEI NÉPMŰVELÉSI TANÁCSADÓ KIADVÁNYÁRÓL

„Mi azt mondjuk a népnek: amit tudsz, nagy érték, az ősök hagyománya. A magad lelke igaz kifejlesztése. Olyan érték, hogy mi, a műveltek is tőled tanuljuk el, mert mi már elfeledtük, idegen szellemi javak utáni kalandozásainkban. Becsüld meg, erősödj meg benne, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz”.

Kodály Zoltán írásából idézi mottóként ezeket az örök-igaz sorokat a Pest megyei Népművelési Tanácsadó abban a most megjelent kiadványában, amelyben tizenhárom Pest megyei népművész portréját mutatja be. Azokét, akik munkájukkal kiérdemelték „a népművészet mestere” kitüntetést. A gondos nyomdatechnikával készült, tetszetős könyvecskéhez Ladányi István, a megyei tanács népművelési tanácsadója írt tanulmányszerű előszót, hangsúlyozva benne a honismereti munka nagy jelentősegét a kulturális haladásért vívott küzdelemben. A néphagyományokban, népmesékben, népdalokban, régi hiedelmekben, babonákban és szokásokban szinte felbecsülhetetlen értékű kultúrkincs rejtőzik, úgyszólván kimeríthetetlen forrása és táptalaja a magasabb szintű nemzeti irodalomnak, költészetnek, zenének és képzőművészetnek. A technika rohamos fejlődése, a régi életformák forradalmi megváltozása, a falu és a város közötti válaszfalak leomlása könnyen megsemmisítheti ezt a nagy szellemi kincset, ha nem gondoskodunk idejekorán és intézményesen megmentéséről. Ezt a szép és nemes célt szolgálják az országszerte megindított néprajzi és helytörténeti gyűjtések.

Tizenhárom évvel ezelőtt alapították a „népművészet mestere” kitüntetést, és jogos büszkesége lehet Pest megyének, hogy azt országos viszonylatban is eddig itt érdemelték ki legtöbben — tizenhármán, őket mutatja be a szép fényképekkel, idézetekkel és reprodukciókkal illusztrált kis könyv: Gáspár Antalt, a Halásztelken élő bukovinai székely mesemondót és énekest, Herczeg Mihályt, az erdőkertesi palóc pásztort, akinek művészi faragványai igazi remekművek, Karsai Zsigmond festőművészt, a Maros menti néptánchagyományok összegyűjtőjét és megőrzőjét, Katona Jánosnét, a Galga menti híres „ötösfogat” nótás ajkú tagját, Király Eleknél, a túrái íróasszonyt, az ugyancsak túrái Sára Józsefnét, a hímzett virágok poétalelkű kertészét, Szabó Mihálynét, a galgahévízi énekest, Szasz- kó Józsefet, a citera utolérhetetlen művészét, Sztélék Dénes faragóművészt, Tóth G. Mihálynét, a nótamondót, Vankó Imréné Dudás Júliát, a „Jeles napok jeles rajzolóját”, és Zsíros Ferencnét, a galgahévízi népi énekest/ Ök azok, akikben még eleven valóság a messzi századokban gyökeredző népművészeti hagyomány, akiknek lelkében még virágzik az

ősi nótafa, ragyognak a szín- harmóniák, élnek a régi formák és motívumok.

Értékes szolgálat ez a portrégyűjtemény, mert alkalmas arra, hogy növelje az érdeklődést a magyar népművészet iránt, és segítséget nyújtson az abban rejlő nagy kultúrérték megőrzéséhez. Hanglamezmelléklete Is van a könyvecskének, amely hat- perces ízelítőt ad a Pest megyei népművészek tudományából. Szaszkó József szép citeraszólója, aztán cite- rakísérettel G. Tóth MihályJövő hét elején

hazánkba látogat Keldis akadémikus

A Magyar Tudományos Akadémia elnökségének meghívására a jövő hét elején hazánkba látogat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának küldöttsége. A delegáció vezetője M. V. Keldis | akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. A küldöttség tagjai megbeszéléseket folytatnak a Magyar Tudományos Akadémia elnökségével, tudományos intézeteAZ ELSŐ VENDEGEK

né énekel, majd özv. Zsíros két és társaságokat, laboratóriumokat és üzemeket látogatnak meg. Keldis: „Tudomány és gyakorlat” címmel június 30-án előadást tart a Magyar I Tudományos Akadémia dísz- 1 termében.

Ferencné és a galgahévízi „négyesfogat” egyik szép műsorszáma, végül Karsai Zsigmond nevezetes „székely pontozó”-ja zendül fel róla.

m. 1.

EGY KIS P

A KOZMETIKUS FELJEGYZÉSEI

Természetesen, mindenkinek [ agyonnyúzott. Kéthetenként

van valami hobbyja. Az enyém az, hogy figyelem a nőket, akik a kezem alá kerülnek. Ugyanis kozmetikus vagyok. Azt valószínűleg tudják, hogy a nők imádnak fecsegni. Hát még akkor, ha gyöngéd ujjakkal az arcukat pacskolom, masszírozom. Ilyenkor kinyílnak, mint a virág. Elmondják, hogy kit mikor, kivel csaltak ... Kiteregetik a családi szennyest, pletykálnak. És tanácsot kémek! Ojjé! Ha tudnák, mennyi tanácsot adtam már!

Menő üzletben dolgozom, természetes hát, hogy sok a vendégem. Vannak persze futók is, de azokat nem szeretem. Nincs rajtuk semmi érdekes. Jönnek és kémek egy szempillafestést vagy gyanta- zást és mar roh a ri-nák-~-fe;— rA stabilok viszont? „Szia” felkiáltással érkeznek, s az első szavuk: kibékültél már a férjeddel? Ebből aztán rögtön rájöhetnek, hogy mindent tudnak rólam. Azt viszont nem is sejtik, hogy én mennyit öró- luk! Fecsegnek, fecsegnek és azt hiszik, hogy az egyik fülemen be, a másikon ki. No, igen, ez a látszat! De hogy belül mi van?

Itt van például a kis Vargá- né. Aranyos asszony, de

jön, szebb szeretne lenn:. Iiá- kentem már egy csomó külföldi krémet is —, de nem használ. A lelkét kellene elsősorban meggyógyítani. A férje ugyanis öt évvel fiatalabb nála, és ahogy már szokás — megcsalja. Vargáné ezért világfájdalmas, és semmi áldozatot sem sajnál, csakhogy visszahódítsa „azt a tró- gert”.

Egyszer majdnem balhé lett. Vargádé szidta „azt a kis tyúkot” — mármint férje meg- rontóját — és fogalma 6«m volt róla, hogy a „nevezett” a szomszéd székben ül és várja, hogy megszáradjon a szempilláján a festék.

Óriásikat hümmögtem, nem tudtam mást felelni. Gondolom, a „hm, hm, hm .. ,”-öt mindkettő saját- érdeke szerint értelmezte...

Egy hófehér hajú, rózsás arcbőrű nagymama az egyik legkedvesebb vendégem. Nem j azért jár hozzám, hogy fiatalabb legyen, hanem mert „olyan jó itt”. „Valahol csak el kell tölteni az időt”, mondja és döcögősen nevet. Soha sem felejti el, hogy imádom a konyakos meggyet... Míg maszírozom, beszámol arról, hogy „az a két aranyos virág” — az unokái — mit csináltak,

hányasra feleltek az iskolában, van-e már udvarlójuk. Időnként megkritizál egy-egy fiatalabb vendéget, „minek ennek idejárni, addig jó, amíg nem kenceficélik össze a képét”...

Na és a csitrik! Kék iskolaköpenyben, aktatáskával és szemérmes mosollyal sündörögnek be. „Tessék befesteni a saempU'.ámat! De úgy, hogy azért ne nagyon láíszódjék, meg azért fekete is legyen.”

Aztán, mikor kész a „mű”, kerekre tágult szemmel nézik magukat a tükörben és elpirulnak: „Te jó isten! Ez én vagyok? Mit szól hozzá a mama és főleg az osztályfőnök?!”

A tisztes családanyák délelőtt jönnek. Bevásárlószatyrot hoznak, előtte, vagy utána megveszik az elfednek valót és közbén kikapcsolódnak egy kicsit. Elhadarják, hogy mit főznek és az iránt érdeklődnek,: én hogyan csinálom a zöldbabfőzeléket? „Drágám, nem kell olyan szépre, hisz rohanok haza főzni” — s ezzel már el is mentek.

Na, úgy gondolom, mára elég is. De ígérem, ha bejönnek az üzletbe, majd folytatom ... Persze, az sem lehetetlen, hogy önök is ilyen sorsra jutnak...

Bariba Katalin

Hivatalosan a nyár már beköszöntött, de vajon párosul-e jó idővel? Ezt remélik és találgatják a pappszigeti nemzetközi camping első vendégei

(Foto: G. Molnár Edit)

KÖNYVESPOLC

Bugyonnij:

LOVASROHAM

Mennyit hallottunk Bu- | be nekünk igazán a hőst, ezen gyonnijról. Láttuk híradóban, I a könyvön, Bugyonnij valló- fényképen. Láttuk energikus j másszerű visszaemlékezésein vonásait, meleg, mosolygós ; keresztül kapunk teljes képet

a hősi korról és e nagyszerű kor embereiről, harcairól.

Tartalma ma már történelem. 1920-ban, amikor a fiatal Szovjetunió éppenhogy túljutott első nehézségein — szétverte Gyenyikin hordáit, felszabadította a Don-vidéket, Észak-Kaukázust, Ukrajna nagy részét, Sztavropolt, a Kubán sok kozák faluját — a nacionalista Pilsudski vezette Lengyelország rátört, hogy megsemmisíts- a szocialista vívmányokat Az antant természetesen Lengyelország mellett állt, s az új hadjáratban újra megpróbálták megsemmisíteni a szocialista állaszemét, az annyira emlékezetes híres bajuszt. Láttuk harc közben is, a híradó megőrizte számunkra a harcosok egy- égy félelmetes rohamát De Bugyonnij eddig csak a hadvezér, a kardot forgató híres lovas volt számunkra. Nem jutott el hozzánk gondolatainak sokasága, problémáinak mélysége, emberi kapcsolatainak melegsége. Bugyonnij harcairól, a lovashadsereg tetteiről sokat írtak, de most a legilletékesebb, maga Bugyonnij, adta közzé visszaemlékezéseit S ez a könyv — a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent Lovasroham — mutatja

mot. Az ellenforradalmi tá9madás kudarccal végződött a

„Piszkos senki. Pártvonalon fut, holnap az egész vállalat rólatok fog I Vörös Hadsereg visszaverte a műveletlen és engem hivat, a diplomást, mert késtem egy negyed órácskát”.

K

ovács bal lábbal ébredt. Keserűnek találta a kávét, kócosnak és öregnek a feleségét, a fiát pedig hülyének bélyegezte, pedig a srác amúgy is kisebbségi érzésekkel küszködött. Peches reggel volt. már az idejével is úszott és odakint esett az eső. Elmenőben még egyszer belekötött a feleségébe, és futtában kifejtette az asszony szüleinek taszító hibáit, melyet ö is, kedves kis felesége is örökölt.

— Tíz éve egyfolytában ezt mondod hát nem unod még? — kérdezte a megbántott nő indignált hangon. A férfi csak erre a szemrehányó hangra várt hogy még durvább lehessen.

— Vedd tudomásul, hogy undorodom az egész bagázsiától, ha eszembe jutnak, mozog a gyomrom. — S győztes kacajjal, a férj becsapta az ajtót.

Tfrohant. A villamosra hárman IX húzták fel. mert nem volt már húszéves, s bal lábbal kelt.

— Ezt a marha vezetőt! Azt hiszi, a Grand Prix-ért fut, vagy a Tour de France-on vesz részt —, kiabált, mert szégyellte az iménti ügyetlenségét. Ismét pechje volt. Nem vette észre a kalauznőt aki mellette állt. Es azonnal visszamarházta öt.

— A kedves utas úgy viselkedik, mint egy tossz gyerek.

Kovács megesküdött mindenki előtt, hogy a kalauznő hülye gyereket mondott, neki, a családapának.

— Kikérem magamnak! — ordította és ravaszul figyelte a karzatot,

hová áll, mellé vagy a kalauznőhöz. Kovács nem nagy lélektannal dolgozott, azt sem tudta, hogy az emberek reggel örülnek, ha nem taposnak a lábukra. Az emberek most is elfordultak. Ketten maradtak hát a porondon.

— Tessék a jegyet... — váltott hangnemet a nő.

— Kérem, bérletem van ...

— Köszönöm — mondta a kalauznő teljesen megbékélve, hogy ő is megmondhatta a magáét. Hiszen mi lesz még ma, mennyi rabiátus, rigolyát ember, ficánkoló, ugráló gyermek, magatehetetlen öreg utas. Nem szabad kora reggel ellőni az egy napra való puskaport. Egy „marháért”, „egy marha” és kvitt.

Iv ovács megnyugodott, ülőhelyet

t\ is kapott szemben egy csinos nővel. Azonnal a térdeit kezdte behatóan tanulmányozni, de a nő szórakozottan kibámult az ablakon. „Szóval, levegő vagyok ennek a kis izének”, gondolta dühösen és dacosan ő is kibámult az utcára Reménytelenül esett. A házak komorak voltak, az utcán járó emberek ázott verebek. Esze már a munkahelyén járt. Megnézte óráját, késni fog, állapította meg, s a gondolattól azonnal elfelejtette a női térdeket és a saját térdei kezdtek kocogni. A kapuban barátságosan a portásra vigyorgott.

— Jó reggelt, Józsi bácsi..

— Jó reggelt, az igazgató kartárs már kereste Kovács 'cartársat. Tessék felmenni hozzá.

M

íg rohant felfelé a lépcsőn, tovább átkozta főnökét. Az igazgatói szoba ajtaján halkan kopogott és belépett.

— Szervusz, kérlek... — és meghajolt.

— Szervusz — fogadta az igazgató Kovács köszönését. Kovács fölnézett aztán ismét:

— Szervusztok —, de akkor már nagyon meglepődött. A szobában ott voltak a főosztályvezetők, az osztályvezetők, és néhány titkárnő. Kezükben pohár, arcukon mosoly.

— László nap van, öregem — mondta az igazgató. — Gyere, igyál, hiszen te is László vagy.

a z első pohár konyak után csak Yi annyit volt hajlandó magában elismerni, hogy azért az igazgató is megszerezte a gépészmérnöki diplomát. A második konyaknál, amelyhez feketét is felszolgáltak, bevallotta magának némi kis irigységgel, hogy a „pali” Kossuth-díjat is kax>ott és a találmányát a franciák is megvették.

Az igazgató mindenkivel pertut ivott. A feszültség teljesen feloldódott.

TV! agy Gyuri felesége arconcsókol- JV ta az igazgatót a pertunál. El akarta kerülni a félreértést, viszont a csókhoz ragaszkodott az igazgató. Nagy Gyuri is mérnök volt a vállalatnál, a felesége pedig a diri titkárnője. Ez Kovácsnak fájt, mert neki is tetszett az asszony.

Később a büfében Kovács félrevonta Nagyot, aki tulajdonképpen áldott, jóságos balga lélek volt.

— Gyurikám, miért hagyod? — kérdezte sejtelmesen.

— Mit — hüledezett Nagy.

— Hát a feleséged... öi egem,

beszélni, hogy karrieristák vagytok.

— Mi? — hüledezett tovább a férj, mert maximálisan tiszta lelkű ember volt.

— A feleséged megcsókolta az igazgatót, mindenki azt fogja hinni, hogy ezt magáért és teérted tette, az előbbrejutásodért — aztán gyorsan hozzátette még:

— Természetesen én nem, én tudom, hogy te és a feleséged tiszta emberek vagytok.

Nagy otthagyta Kovácsot.

T7 ovácsnak mozijegye volt. Az asz- ÍY szonnyal, az Irma, te édes című, pikáns kis filmet akarták megnézni. Fél hatkor a mozihoz ment, tíz perc múlva csöngettek, bement egyedül, mert az asszony nem jött. A híradó után a jegyszedőnő elkérte a jegyét, ellenőrzésre. A nő háta mögött egy robusztus férfi és egy filigrán kis nöcske állt.

— Ez a jegy nem jó, kérem. Az esti előadásra szól. Tessék nyolc órakor visszajönni, önöké a hely — fordult a várakozó párhoz.

MM egsemmisülten kijött a mozi- Ifl ból, hazament.

— Későn jöttél, a vacsorád is kihűl és a moziból is elkésünk.

— Horniét? — kérdezte révetegül. Az asszony megismételte.

— A moziból, nyolctól van jegy.

— Hagyj engem békében, annyit dolgoztam ma, nincs kedvem moziba menni.

— Kár — mondta az asszony — drága volt a jegy és azt mondják jó a film.

— Édes fiam, mikor érted te meg az én munkám? Ha tudnád, mennyi gondom, bajom van a vállalatnál. És a felelősség... Pihennem kell.

a z asszony hallgatott. aí Kovács bevett két altatót, lefeküdt, a fal felé fordult, hogy minél hamarébb megszabaduljon önmagától.

Suha Andor

^ támodókat. Ezekben a harcok- $ ban döntő szerepet játszott ^Bugyonnij lovashadserege is. ^ Ha csak a történelmi ese- ^ menyek részletes leírása lenne § ez a könyv, ha csak a doku- ^ mentumok rendszerezés-ét ad- ^ ná, akkor is ritka érdekességű $ és izgalmas olvasmányt nyúj- ^ tana. De Bugyonnij nem ezt $ tette. írásában ugyan szigorú- § an követi a történelmi krono- ^ lógiát, minden hiteles sorrend- ^ ben és a valóságnak megfele- ^ lően következik, írása mégi* ^ sokkal több, mint dokumen- 8 tűm. Személyes élményei, köz- 8 vetlen harcostársával, Vorosd- ^ lovval átélt kalandjai, egysze- ^ rűen megfogalmazott, tárgyi- § lagos, pátosztól mentes írása § az énregények közé sorolják ^ a Lovasrohamot.

^ Az olvasó átéli a hősi kor- ^ szak viharzó eseményeit. ^ Érezzük a nélkülözést, amikor | napokig élelem nélkül mene- 8 telnek, érezzük a keserű bá- 5 natot, amikor nem érkezik ^ meg a lőszerutánpótlás, érez- ^ zük a nyugtalanító kételyt, a ^ a döntés előtti hosszú tépelő- § dés feszültségét...

^ A fehérlengyeleket kiverték ^ a Szovjetunió területéről, de 8 még be sem fejeződött a harc, 8 már Vrangel ellen kellett kül- § deni a Iovashadsereget.

§ Lovasroham. Szinte magunk § előtt látjuk a nyerítő lovak ^ acélos izmait, a lovasok el- ^ szántsását, a kardok csillogá- § sát. A kucsmákon kis vörös ^ csillagok. Jelkép. A szovjet- ^ hatalom jelképe. S ez a jel- 8 kép — tartalmában a szocia- 8 lizmus eszméje — a lovasro- $ ham lendületével hódította § meg a fél világot, nyerte meg ^ a népek szívét, jelölte meg í jövő útját. Gelléri Miklós