Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

Bicske, Pánd és Sícntmárton példája: győz a G—33-as! Egy éve annak, hogy Tápió- bicskén, Pándon ás Tápió- szentmártonban hozzáfogtunk a baromfiállomány cseréjé­hez. Nem volt könnyű a régi állományt lecseréltetni az új fajtával, ugyanis a baromfi- tartók megszokták azt, hogy „tojik a sárga, vagy a cir­mos” tyúkjuk évente 80—90 darabot, s ezzel ők meg vol­tak elégedve. Azt sem nagyon nézték, hogy a tyúkok a to­jást mikor kezdik el, a to­jásrakás zöme az év mely Szakában jelentkezik. Sőt, azt $«m nézték, hogy egy kiló bús előállítására mennyi ta­karmányt használnak fel. Vagyis, járásunk falvaiban a baromfiállomány minőségét tekintve elmondhattuk — és jórészt elmondhatjuk még ma is —, hogy elég rossz, ve­gyes keresztezésű egyedeket tartanak a gazdák. Ezek fej­lődési intenzitása, termelése alacsony határok között inga­dozik. Az ország baromfiállomá­nyának 90—92 százaléka a háztájiban van. így az ed­digi eredményekkel egyálta­lán nem lehetünk megeléged­ve, ezeken javítani kell. Ilyen célok vezették járá­sunk szakvezetőit, amikor a járási pártbizottság javaslata alapján három községben hoz­záfogtak tavaly a G—33-as programhoz. Tavaly Tápióbicskén 211 gazda 17 ezer 410 csibét, Pán­don 203 gazda 13 ezer 300 csi­bét, Tápiószentmártonban 29 gazda 3 ezer 790 csibét vett a háztáji részére. így a há­rom községbe összesen 443 termelőhöz, 34 ezer 500 da­rab csibét helyeztünk ki. Az állatok nyolchetes ko­ráig o legmagasabb elhullás tápiószentmártonban jelent­kezett, 6,7 százalék, azután Pándon, 4 százalék és Tápió­bicskén 2,7 százalék. Össze­vetve, a három községben nem volt nagy az elhullás, mindössze 3,7 százalék. A naposcsibe kiszállítása úján rendszeresen megláto­gattuk, és a szükséges szak­tanáccsal elláttuk a gazdá­kat. Egész évbén biztosítot­tunk számukra takarmány­tápot. Községenként kijelöl­tünk egy-egy boltot a takar- mánykiegészítő-szerek árusí­tására. A csibék nevelését általában elkülönítve végez­ték az idősebb egyedektől. A jércék 20—24 hetes ko­rukban kezdték el a tojás­rakást. A termelők közül nagyon sokan ceruzát, papírt fogtak és a nevelési, terme­lési eredményeket rendsze­resen jegyezték. Tekintsünk bele néhány feljegyzésbe. Bede László tavaly már­cius negyedikén 250 csibét vásárolt. Nyolchetes korig el­hullott 6 darab, a többi pe­dig átlagban elérte a 95 dekás súlyt. Egy kilogramm húsra 2,99 kilogramm takarmányt használt fel. A csibék átla­gos súlya hathónapos ko­rukban 2 kiló 47 deka volt. Huszonkét hetes korában tojt az állomány 15 százaléka, 30 hetes korában 84 száza­léka, az év végén 82 száza­léka, idén, április végén 71 százaléka. Bede János kétszer ennyit, 500 csibét vásárolt. Az el- hullási százaléka jobb Bede Lászlóénál, a nyolcadik hé­tig mindössze hét csibe hul­lott el. Ugyanerre a időre a többi elérte az átlagos egykilós súlyt. Ö több takar­mányt használt fel egy kilo­gramm hús előállítására, mint Bede László, kilenc deká­val többet, azaz 3 kiló 8 de­kát. Hathónapos korban az állomány átlagsúlya 2 kilo­gramm 34 dekagramm volt. A huszonkettedik héten tojt az állomány 14 százaléka, a harmincadik héten 86 száza­léka, év végén 81 százaléka, az idén, április végén 78 százaléka. Pataki Pál szaktanácsadó (Folytatjuk) Tapio mente A N AGYKÁ1AI JÁRÁS RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1967. JÜNIUS 22., CSÜTÖRTÖK Mi újság a földeken? Felmérték a járásban a belvízkárt Két tsz nem kap kártérítést — Eltolódott a növényápolás Az esős, hűvös tavasz és nyáreleje érthetővé teszi a kérdést: mennyiben zavarta az időjárás a mezőgazdasági munkát? A járási mezőgazdasági osztály tapasztalatai szerint járásunk termelőszövetkeze­teiben a tavaszi növények nö­vényápolási munkái általában megfelelő szervezettséggel ha­ladnak. Szentmártonlcátán, a Kossuth Termelőszövetkezet­ben azonban hiba van ezen a téren. Itt a növényszerkezet intenzívebbé tétele mellett be­vezették a brigádrendszert, s ezáltal sok bedolgozó család­tag munkája kiesett. Problé­mát okozott az is, hogy ké­sőn egyelték a mákot. Ez vi­szont magával hozta, hogy ké­sett a cukorrépa egyelése is, és általában eltolódott minden növényápolási munka. Az elmúlt időszak esőzésed nyomán átázott a talaj és járás­szerte emelkedett a talaj­vízszint. Ez főleg a kukoricát veszélyez­teti, ugyanis a hűvös, esős idő­ben a tengeri nem kielégítően nő. Annál jobban nőnek vi­szont a gyomok. A nedves ta­lajon nehéz gépekkel dolgoz­ni, ez főleg a járás alsó terüle­tén, Nagykáta, Tápiószőllős, Üjszil.vás és Tápiógyörgye kör­zetén jelent nagy gondot. A növényállomány általá­ban kielégítően fejlődött, ha lehet ezt így mondani, „egész­ségi állapotuk” jó. Mindenhol kiültették a kertészetekben a palántákat, folyamatosain ápol­ják őket. Lényegében zavartalan volt az esők ellenére is a szőlők nö­vényvédelme. Néhány helyen azonban, így a nagykátai Kossuthban, a tápiószőUősi Oj Barázdában, az újszilvási Kossuthban és a tápióbicskei Április 4 Tsz-ben az új telepítésű szőlők elég nagy része, összesen mintegy 45 holdnyi, víz alatt áll. így bizony a fejlődésben vissza­maradnak. A gabonatáblákban, a kalá­szosokban szerencsére kisebb Amint elkészül az új egészségház, megoldódik a gyermekgyógyászat gondja Nagvkátán MOZIMŰSOR Tápiószecső, ma: Finom kis háború, szombaton: Egy név rejtélye. Szentmártonkáta, ma: Alain és a néger, szombaton: Autót loptam. Pánd, szomba­ton: Beszéljünk a nőkről. Tá- pióbicske, ma: Aknaveszély nincs, szombaton: Bűntény, a leányiskolában. Táplóság, ma: Hős vagy áruló, szombaton: A férfi egészen más. Tápiószől­lős, ma: Sakk-matt. Farmos, ma: Kancsal szerencse, szom­baton: Az állhatatos feleség. Kóka, ma: A kisasszonyok ké­sőbb jönnek, szombaton: A tö­kéletes bűntény. Tápiógyör­gye, szombaton: Jánosik I— II. Tápiószele, péntektől—va­sárnapig: Tizezer liap. Tápió- szentmárton, ma: Két nap az élet. szombaton: Édes és ke­serű. A tavasszal körkérdéssel for­dultunk néhány olvasónkhoz, miről írjon a Tápió mente? Egyik kedves olvasónk fel­hívta a figyelmünket a nagy­kátai gyermekgyógyászati szakrendelésnél lévő rende­zetlen, veszélyes körülmé­nyekre. Most magunk is el­mentünk oda. — Mif láttunk? A külső ajtón egy rideg, cementes zsákokkal teli, kis- raktárhoz hasonló helyiségen keresztül lehet bejutni a rendelő barátságtalan váró­termébe. Ez egyúttal a fer­tőző tüdőbetegek állandó át- járóháza. A váróterem egyik falán túl van a rendszeres tüdővizsgálat. Itt, ebben a váróhelyiségben úgy tűnik, szinte intézményesen van biz­tosítva még az egészséges gyermekek megfertőzése is. A szülők, a mamák, de még a szakemberek sem tudnak kellő módon vigyázni a kis­gyermekekre. — Sajnos, ilyen siralmas, egészségtelen környezetben, ilyen szűk, kis helyen nem lehet úgy dolgozni, ahogy azt a csecsemővédelem megkíván­ná — mondja az egyik fehér köpenyes védőnő. Tudni kell, hogy itt nem­csak gyermekgyógyászat van, hanem az egészséges gyerme­kek, illetve a szülők részére tanácsadás is. — Nem tudunk átöltözni, — mondja a másik védőnő, — nem tudjuk megfelelő tiszta­sággal fogadni a gyermeke­ket. Elég sok az adminiszt­rációs munkánk is, ezt íróasz­tal helyett a széken végezzük. Télen pedig borzasztó hideg van a várótéremben és a ren­delőben egyaránt... A fenti tényeket megerő­sítik a tüdőgondozó beosztot­tai is. Dr. Szekeres Sándor, a já­rási tanács egészségügyi cso­portjának megbízott vezető­je tisztában van a tényekkel, a szomorú valósággal. Ám sem ő, sem munkatársai nem tudnak változtatni ezen a helyzeten. A fenntartó szervhez, a községi tanácshoz fordultunk. — Elismerjük — mondja Czakó Károly, a községi ta­nács titkára, — belátjuk, hogy a gyermekszakrendelés egész­ségtelen. Eddig kevés volt a pénzünk ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk. Sajnojs még egy ideig türelemre kell kérnünk az egészségügyieket, s a lakosságot. Amint elkészül az új egészségház, megoldódik ez a kérdés. Urbán László kárt okozott az idő, mint azt első pillanatra gondolni lehet­ne. Az összterület mintegy öt százalékán dőlt meg a gabona. Befejeződött a járás ter­melőszövetkezeteiben a belvízkár felmérése. Ezt a járási mezőgazdasági osztály a pénzügyi osztállyal és az Állami Biztosítóval kar­öltve végezte. A nagykátai Kossuthban, a nagykátai Ma­gyar—Koreai Barátság Tsz- ben, a tápiósági Kossuthban, a szentlőrinckátai Üj Világban, a tápiószőllősi Űj Barázdában, és az újszilvási Kossuthban vizsgálták meg a helyszínen a belvízkár mértékét. A szent­lőrinckátai Űj Világ és a tá- piószőllösi Űj Barázda elesett a kártérítéstől, a többinél jegyzőkönyvet vettek fel. — Június 12-én kezdődtek meg a járásban a nyári gép­szemlék. A gépszemléken a műszaki állapoton túl vizsgál­ták a tűzrendészei! felkészült­séget és a balesetvédelmi ok­tatások végrehajtását is. Általában a termelőszövetkezetek felkészültsége az aratás­ra kielégítő. Minden tsz elkészítette a nyá­ri munkák intézkedési tervét Ezt küldöttgyűléseken meg­tárgyalták, illetve az elkövet­kezendő napokban megtárgyal­ják. A járás óvónői a hét elején három napot Sopronban töl­töttek, s ott, az országos hírű óvónőképzőben tartották meg továbbképző foglalkozásukat A fővárosi Móricz Zsigmond Művelődési Ház együttese szombaton Tápiószecsőn ven­dégszerepeit. Hangversenyt adtak a tápíó- szentmártoni zeneiskola nö­vendékei kedden délután a művelődési házban. NAHÁT...! — Mit bámulsz? Nem láttál még vízcsapot? Balogh Bertalan karikatúrája „Csak fiataloknak" Gitárpárbaj - sörösüvegekkel Szombat este „csak fiatalok­nak” jeligével gitárpárbaj volt a kókai művelődési ott­honban. Két fiatal beat-együt- tes, egy budapesti és a közked­velt gyömrői, szórakoztatta a fiatalokat. Sajnos a kellemes estét elrontotta négy részeg tóalmási fiatalember, akik sö­rösüveget hajigáltak a büfé oldalához, majd később kinn az utcán, leütöttek egy em­bert. A kókai rendezvények álta­lában nagyon népszerűek, so­kan a szomszéd községekből is átjönnek egy-egy szombat este. Jólneveltségüket azonban, úgy látszik, otthon hagyják. Hálás szívvel mondok köszöné tét kedves osztályfön-ökömnek és diáktársaimnak, akik felejt­hetetlen édesanyám sírjára ko­szorút helyeztek. Szűcs Katalin. A TÁPIÓ MENTE FÓRUMA Mit láthat a farmosi Új Életben? A nagyüzemi állattenyész­tő telepek kialakulása jó do­log a szövetkezetek részére. Kedvezőbbé válik az állatok elhelyezése, könnyebb az ál­lategészségügyi rendszabályok betartása, jobbak a munka- körülmények, stb. Az ilyen te­lepek azonban kedveznek a kártevő állatoknak is, ame­lyek — ha időben nem aka­dályozzuk meg — rendkívül elszaporodhatnak. Ezért jelent meg több sertéstelepen elég nagyszámban a patkány. Kü­lönösebben nem kell részle­tezni, hogy elszaporodásuk milyen anyagi és egészségügyi kárral jár. Tapasztalataink szerint a termelőszövetkezetek a patkányirtást rendszerte­lenül végeztették, leginkább olyan emberekkel, akiknek erre megfelelő en­gedélyük nem volt. A tsz- ekben csak akkor kezdték pusztítani a kártevőt, ha már nagymértékben elszaporodott, s ezek a félig-szakemberek túl drágán dolgoztak. Indokolt, sőt szükséges len­ne, ha minden termelőszövet­kezet maga vásárolná meg az irtószert, s a saját emberei vé­geznék az irtás*. Ez elsősorban gazdasági okokból lenne indo­kolt. A Kumacid 20. jelzésű méreg kapható, forgalomba hozza a Finomvegyszer Ké­szítő Ktsz, Budapesten az Üllői út és a Futó utca sar­kán. / Persze ennek a méregnek a hasz­nálata komoly körültekin­tést, elővigyázatosságot igényel. Megfelelően használva, jó eredményt ad, a sertésfiazta- tókban és a juhhodályokban is. Példa erre o farmosi Űj Élet Termelőszövetkezet. Tanácsos lenne, ha a szakemberek az eljárást megnéznék a hely­színen, mégis megpróbáljuk néhány mondatban összefog­lalni. Egy üres sertésfiaztató kut- ricában helyezték el az előre elkészített 50x60 centiméteres fedett tetejű faládát. Közé­pen egy 6—8 centiméter ma­gas, 10—15 centiméter széles vályút képeztek ki, ide he­lyezték el a méregkeveréket. A láda két hosszabbik olda­lán a patkányok méreteinek megfelelően képeztek ki be­járatot. A felhasználásra kerülő méreg összetétele: fél, egy kilogramm Ku­macid 20, tíz kilogramm durvára őrölt kukoricada­ra, egy-két kiló hússal ke­verve. Az üzemen belüli pat­kányirtás éves átlagban egy- egy üzemnél több mázsa, eset­leg vagon abraktakarmányt menthet meg. Ez tiz-ötven sertés hizlalására lehet elég. Kiss Lajos járási főállattenyésztő Sikerült a frizura! A nagykátai ipariskola fod­rásztanulóival és kezük mun­kájával országos ipari tanuló versenyeken is találkozha­tunk, s szerte járásunk szinte valamennyi községében. Dognai Marika harmadéves, most szabadul. Nagykátán, Erdoszőllőkben lakik, édesapja tsz-tag. Tápiószentmártonban. özv. Majorosnénál tanul. Szabó Terézia Tápiószent­mártonban, Pajolik Lászlónál dolgozik. Elsőéves, ötöst ka­pott a gyakorlati vizsgán, mind a férfi, mind a női fod­rászatból. Kasnya Sándor felvételei A tápiószelei, másodéves Tóth Istvánt a képen együtt látjuk mesterével, Fekete Ba­lázzsal. A mester, mint zsűri­tag kritikusabb szemmel nézi a munka eredményét, mint otthon a műhelyben, mégis el kell ismernie, sikerült a frizu­ra. Tóth István csak férfifod­rászatot tanul, így ő is az idén szabadul. A tápiószecsői másodéves Vári Marika már több orszá­gos versenyen részt vett — mint néző. Édesapját, mint versenyzőt kísérte el. Tápió­szecsőn, édesapjánál tanult. Marika nagyon tehetséges, ez volt a zsűri véleménye is a nagykátai gyakorlati vizsgán. Kitűnően bánik a női hajjal, s mint képünk mutatja: a fér­fifrizurával is. A két év alatt eddig mindig ötösre vizsgá­zott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom