Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1967. JÜNIUS 1., CSÜTÖRTÖK vbst NEcni &űrltw 3 7 tranzisztoros A Székesfehérvári Villamossá­gi, Televízió- és Rádiókészülé­kek Gyárában sorozatban ké­szül a legújabb táskarádió, a héttranzisztoros Strand. A rövid- és középhullámon működő, jó hangerejű táskará­diót autó- és fülhallgató-csatlakozóval is ellátják. Egye­lőre belföldi forgalomra kilencezer ilyen Strand-rádió készül. Később ugyanezt a készüléket asztali kivitelben is gyártják. A (éhesipartól a szocialista mezőgazdaságig Tanulmánykötet készül a ráckevei járásról A szó elrepül — az írás meg­marad. Régi szállóige, de ma is igaz. Mit tegyünk, hogy a szó ne repüljön el? Hogy az a sok-sok emlék, személyes él­mény, a harcok története, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom megannyi. érde­kes epizódja ne merüljön fele­désbe? Ma még élnek, itt vannak közöttünk a szemtanúk — de soraik egyre ritkulnak. El­mennek tőlünk, örökre, s ma­gukkal viszik az emlékeket. Amit csak ők tudnak, ók is­mernek, mert részesei voltak, átélték... A jelentésben szűkszavúan ennyi áll csupán: az MSZMP Ráckevei Járási Bizottsága kez­deményezésére április 11-én munkaközösség alakult, azzal a feladattal, hogy gyűjtse össze és tegye közkinccsé a járás fel- szabadulás előtti és 1945 utáni munkásmozgalmának történe­tét. A FÖLD Arcok a mából A szűkszavú jelentés mö­gött érdekes tervek, elképze­lések körvonalazódnak. Ma­gát a gyűjtőmunkát a nemzet­közi munkásmozgalom nagy eseményei köré csoportosítják, hiszen a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulóját olyan események követik, mint a magyar pol­gári demokratikus forradalom győzelmének, a köztársaság kikiáltásának és a KMP meg­alakulásának 50. évfordulója 1968-ban, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának fél­évszázados jubileuma 1969- ben, Lenin születésének 100., s hazánk felszabadulásának 25. évfordulója 1970-ben. A történeti és helytörténeti kutatások eredményeit ez év­től folyamatosan, füzetsorozat­ban, 1970. április 4-e tisztele­tére pedig tanulmánykötetben szándékoznak közzétenni. A tanulmánykötet előszavát Erdei Ferenc, a Hazafias Nép­front főtitkára, bevezetőjét dr. Kovács József, a ráckevei Ár­pád Múzeum igazgatója írja. A kötetben helyet kap majd a jobbágyfelszabadítás törté­nete a ráckevei járásban, a környék céhesiparának histó­riája, az 1918-as polgári de­mokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság korszaka; tanulmány dolgozza fel az el­lenforradalmi rendszer kiépü­lését és megszilárdulását, a szovjet hadsereg felszabadító harcait a járásban, a földosz­tást, az új élet megindulásá­nak időszakát, s az utóbbi években végbement társadal­mi átrétegződést. a járás gaz­dasági szerkezetének fejlődé­sét. ny. é. |él óta keresem Deme György traktorost. Azt mondták az irodán, kaszál odakinn a Százölesen. Aztán kiderül, kavicsot fuvaroz Kis tárcsáról a gazdaság majorjába. Délután látták néhány percre, de hiába volt az üzenet, hogy várom, indult vissza Kistar- csára. második fuvarért. — Szorgalmas, derék fiú... — mondja min­denki róla. — Nemcsak a munkáját végzi becsülettel, takarékos is. Házat akar építe­ni... Már késő este van, mire bekopog a műve­lődési ház igazgatójának irodájába. Sapkáját a kezében gyűrködi, láthatóan, illetődött, mit akarok tőle. — Szereti a földet? Hogy csak ennyit kérdezek, megkönnyeb­bül, otthonosabban érzi magát. — Abba nőttem fel. Gyerekkorom óta dol­gozom benne. Apám szoktatta meg velem, amíg élt. paraszti munkát. Nem szégyen az ... — mondja kissé dacosan, mintha valaki vi­tatni akarná. — Mióta dolgozik a gazdaságban? — Hatodik esztendeje. De traktoron csak második éve. — Azelőtt? — Fogatos voltam. Mert szerettem nagyon a lovakat. Meg a menést. Ki a határba, a szabad levegőre. Aztán egy nap behívattak az irodába. Mondták, tanfolyamra küldenek. Traktorosnak. Hallani sem akartam róla. Nem értek én a masinához. Nem tudnám megta­nulni sohasem. Győzködtek, ahányan csak voltak odabenn. Hogy így, meg úgy. Nekem lesz az jó... Nem akartam hinni. A foga­tosságnál nem lehet szebb dolog Mégis el­küldték a tanfolyamra. Pedig nem akartam. Aztán már nem akartam szégyenbe maradni. Arra gondoltam: azért, mert kitanulom, a traktort, még lehetek továbbra is fogatos. Amit tud az ember, az már az övé, senki nem veheti el tőle. De amikor visszajöttem négy hónap után, mintha kicseréltek volna. Rájöttem, hogy a traktor nem fárad el, mint a ló. Hogy mennyit dolgozik, az csak raj­tam múlik. Én meg szeretem a munkát. Vala­hogy így volt... — Nem bánta meg? — ,Nem. Jobban keresek így. Tavaly össze­sen harmincezret részeltem. Meg a háztáji. Ez már jó pénz. Ezért érdemes dolgozni. — Tehát így is lehet szeretni a földet, trak­torral ? — Legalább annyira. — Mennyit dolgozik naponta? — Amennyit lehet. Ha munka van, ötkor, fél hatkor kelek. Aztán fel a gépre. Este hat­hét óra van, mire elvégzek. Akkor betérek egy-két üveg sörre ide, a művelődési házba, Jóska bácsihoz, aztán megyek haza nagy­anyámhoz. Mert nála lakom, minthogy nem élnek a szüleim. — És odahaza? Mit csinál? — Eszem, mosakszom, lefekszem. Általában kilenckor már ágyban vagyok. Reggel korán van ébresztő. A géphez pihenni kell. Ha fá­radt az ember, könnyen baj lehet. Meg akkor is, ha napközben iszik. — Szórakozás? Erre nem tud mit mondani. — És vasárnap? A válasz újra csak hallgatás. — Mire költi a keresetét? — Házat szeretnék építeni. A diszkó már megvan hozzá. Meg negyvenhétezer forint a bankban. Most járok építőanyag után. Olyan manzard-tetős házat szeretnék, mint a többi új ház a faluban. — Es ha felépül a ház, egyedül költözik majd bele? — Addigra biztosan asszony is kerül hoz­zá... — mondja nagyon csendes szemérmes­séggel. Huszonkét éves. S intér Sándor sem sokkal öregebb. Gya­korló agronómus a bagi termelőszövet­kezetben. Nem itt született, a szomszéd faluban lakik, Hévízgyörkön. A két falu táb­láját legfeljebb három méter választja el. Ha nem lenne a tábla, az idegen nem tudná megállapítani, hol végződik az egyik, hol kez­dődik a másik. — Szereti a földet? — Szeretem. És azt szeretném, ha rajtam kívül és Deme Gyurin kívül még nagyon sok fiatal gondolkodna így. Olvasta Zola híres regényét A földet? Nagyon megjegyeztem egy mondatát. Valahogy így hangzik: A lányok­nak, legényeknek nincs más vágyuk, csak az, hogy mielőbb otthagyhassák a tehénganajt, kimosakodjanak a földművesmunka piszká­ból, aztán gyerünk a városba __ Sokan, na­g yon sokan gondolkodnak így. mai falusi fia­talok. Csak el, minél messzebb a földtől, pe­dig a föld termi meg az életet Én szeretem. Nem cserélném el más munkával. Csak ér­telme legyen. Mert ez kelL E nélkül nagyon nehéz. — Mit ért ezalatt? — Itt van például az én helyzetem. Július elsején jár le az egyéves szerződésem. Kér­deztem az elnököt: mi a terve velem? Kellek továbbra is itt a gazdaságban, vagy még idő­ben nézzek más munkahely után. Azt mond­ta, maradhatok. December végéig meghosz- szabbítják a szerződésemet Ez pillanatnyilag megnyugtató. De mi lesz akkor, ha azután nem kellek? Kinek van szüksége agronómus- ra január elsején? Tavasztól persze minden­hol van. Meg most is. De január elsején? Ez így nem jó. Már nem vagyok gyerek. Szeret­ném megalapozni az életem. Az életemet a földre szeretném alapozni. Akár ebben a fa­luban, akár másutt. De érezni akaro-m, hogy hosszabb távra szükség van rám. A jó mun­kához biztonságérzet is kell. Anélkül nem megy. Az ember csak morfondírozik magá­ban: mi lesz vele holnap? Akkor is csak töp­reng, amikor a munkán kellene gondolkod­nia. Cigarettára gyújt, hátrasimítja szemébe hulló haját, csak aztán folytatja tovább. — Láttam, meglepődött amikor Deme Gyu­ri nem válaszolt arra a kérdésre: hogyan szó­rakozik, művelődik a napi munka után. Szük­sége lenne rá, fiatal még. Mégsem teszi. Pe­dig itt, Bagón, lehetősége is lenne rá A kör­nyéken itt a legpezsgőbb a kulturális élet. Az én falumban, a szomszédban, nincs művelődé­si ház. Még móri sincs. Csak krimo. Ahogy a kocsmát a fiatalok nevezik. A KlSZ-szer- vezet is csak az idén januárban alakult. Har­mincán vagyunk, de termünk nincs. Rendez­tünk már bált is. A szövetkezeti tulajdonban levő raktárhelyiségben. Ahol miskor a csi­gákat raktározzák. A Nautilius-zenekart hoz­tuk eL Ezerötszáz forintba került. Százhúsz forintot fizettünk rá a bálra. Én vagyok a KISZ-titkár. Tóth Lajos, a helyettesem. A saját zsebünkből adtuk össze a százhúsz fo­rintot. Azt már nem is mondom, hogy ketten takarítottuk bál előtt a raktártermet. Ezért nem csodálkozom, ha a fiatalok egy része, és nem is kis része, még mindig elvágyódik a faluból. Elsősorban azok, akik középiskolát végeztek. Ezen kellene segíteni. Kultúráló- dással és sok minden egyébbel. Ha a szövet­kezet erősödik, évről évre többet fizet, az jó dolog. Vonzó. De ma már önmagában nem elég. Húsz esztendeje a föld jelentette a ran­got a Galga völgyében. Ma a manzárdtetős ház, az autó. De elsősorban csak az öregek­nek. Meg Deme Gyurinak. A fiatalok több­sége ennél sokkal többre vágyik. Emberi életre. Amelyhez csupán eszköz a ház és az autó. Két eszköz a sok közüL Prukner Pál Alufal a város közepén Élő kirakat — vetített háttér 3Moa.aik-fényreklám a Corvinon Napok óta megvan már az új szenzáció: színt váltva vil­log, kialszik a Corvin Aruház mozaik fényreklómja. AM gyakran jár fenn Budapesten, bizonyára sejti, de a mellékelt kép mindenki számára előva­rázsolja azt, ami a főváros kö­zepén nemsokára látható lesz. A 448 mozaikból álló hosszú tábla négyszínű izzókat rejt magában. Balról jobbra, alulról felfelé, majd vissza, sávosan, rolósze- rűen vált színt a sok mozaik. Az újdonság végre közelebb visz minket a sokat vitatott, alumíniummal borítandó Cor­vin Áruház modernizálási ter­vének megértéséhez. Az újság­író is kétkedéssel fogadta a tervező — őszintén szólva nem eléggé alaposan ismert — el­gondolását De meet már kezd kialakulni, s hasonlítani a végleges képhez. A mellékelit rajz mutatja a fényreklámot, ellenkező oldalon egy fekvő üvegfelületet is látni. Ez lesz az emeleti kirakat Mögötte élő divatbemutatót, mo­dellek felvonulását láthat­ja a térről figyelő közön- oég. A háttérre színes ábrákat ve­títhetnek. Az árkádok alatt hangszórók közvetítik a bemu­tató szövegét és muzsikáját Az alsó kirakatsor olyan, mint­ha végig üveg lenne, nehogy bármi is megzavarja a szem­lélődét. A végleges forma is­meretében — hozzákombinál­va a színes fényreklámot és a mozgalmas kirakatot — nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy Európa egyik látványos és praktikus megoldását sikerül életre hívni a Corvin Áruház terveivel. Kigondolója, Botka István építészmérnök, öröm­mel hallja a dicsérő megjegy­zéseket. Mint minden újat alko­tónak, neki is sok keserű tablettát kellett lenyelni, amíg eljutottak a kivitelezés látványos szakaszáig. Mégis megérte. A szeptem­beri megnyitó előtt is nyugod­tan gratulálhatunk. — t. gy. — ■ <4 Szerződések a batyuzók metropolisában Kisgazdaságokban — nagyüzemi„áruszériák' példának a maglódi fnnszrt Itt ugyanis a szervező munka nem ért véget a helyi árutermelés megszervezésével. Nem, ennél sokkal többet tettek: megte­remtették az „áruszériák” elő­állításának lehetőségét, szak­csoportokba tömörítették a ter­melőket A nyúltenyésztő szak­csoport például ma már 57 te­nyésztőt sorol tagjai közé Maglódon és Gyomron. A pecsenyebaromfi-tenyész­tők szakcsoportjában 74-en vállalkoztak 540 hízott li­ba, 30 kacsa, 80 pulyka, 700 kilogramm csirke és 315 ezer darab tojás előállítására. A méhészkedés Maglódon, Gyomron és Mend én „di­vat” elsősorban. Még a házi kertészkedők kö­zött is sikerült bizonyos fokú „profilírozást” kialakítani: 9 családdal kötött szerződést az fmsz 200 mázsa káposzta, 100 mázsa sárgarépa, s 50 mázsa petrezselyemgyökér megter­melésére. Sőt, Gyömrőn 42 kerttulajdonossal született egyezség, hogy kertjükben zöldséget és gyümölcsöt ter­mesztenek helyi ellátásra. A lakossággal létesített üz­leti kapcsolatok legújabb for­mája sem ismeretlen a mag­lódi fmsz-ben: egymás után kötik meg a sertéshizlalási szerződése­ket. A szövetkezet 50 kilogrammos süldőket vásárolt, s olyan gaz­dáknál helyezi el hizlalásra, akik szerződésben vállalják a szakszerű gondozást, s ezért hízott súlykilogrammonként 5 kiló kukorica értékének meg­felelő takarmányt és 3,50 fo­rint készpénzt kapnak a foid- műves&zövetkezettől. Csaknem 80 sertés hízik az ólakban ilyen szerződések alapján, ré­szint a körzet vendéglőinek, részben pedig a húsboltok szá­mára Talán ennyi is bizonyítja, hogy méltán nyerték el a me­gye kiváló foldművesszövetke- zete címet és vele a vándor­zászlót Kőműveseket, kőművesek mellé férfi segédmunkásokat, vízszerelő, festő, asztalos, lakatos, bádogos tetőfedő és hőszigetelő szakmunkásokat, segédmunkásokat azonnal felvesz „FAVORIT“ Építőipari KTSZ Budapest, XI„ Soproni út 149—151. Jelentkezés: a szövetkezet munkaügyi csoportjánál személyesen. Rendelkezés szerint havi egyszeri útiköltség és felutazási költségtérítést, kedvezményes meleg étkezést biztosítunk. Munkásszállásunk van. Bérezés teljesítmény alapján, társasházainkon dolgozóknak bérpótlék. Minden második szombat szabad szombat. Megközelíteni leheti XI., Fehérvári úton az aibertfalvi kitérőig Nem is olyan régen volt, amikor Maglódot úgy ismer­ték Pest környékén, mint a „batyuzók” metropolisát. A háztáji termésének nagy részét vonattal hordták a fővárosi piacokra a maglódiak. Ez tehát a múlt. És a jelen? A Maglód és Vidéke Körzeti Földmű vesszővé tkezet ezernégyszáz háztáji ter­melővel áll üzleti kapcso­latban annak érdekében, hogy ter­mésfölöslegét az fmsz-nél ér­tékesítse. Köztudott, hogy a házkörüli kertészkedés, az állatnevelés, s a tojástermelés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a helyi ellátáshoz szükséges árucikkek előteremtésében. Ebből az alaptételből kiindulva végezte szervező munkáját a maglódi fmsz, amelynek eredménye: 1400 üzletfél; maglódiak, és más községbeliek. Már az elmúlt évben egy­millió forint körüli összeget fizetett ki az fmsz a terme­lőknek. Az új gazdaságirányí­tás első évére, 1968-ra pedig csupán tojásból 1 millió darab felvásárlását terve­zi, ami egymagában többet hoz a termelők „konyhájára”, mint az eddigi összes áruféleségek­ből — nyúl, méz. baromfi, zöldség, gyümölcs stb. — szár­mazó bevételük. Nem véletlenül választottuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom