Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

entendre XI. ÉVFOLYAM, 48. SZÄM 1967. JÜNITJS 21., SZERDA PEST MEGY RI AP KÜLÖNKIADÁSA cl AM AZ ELET, PAJTAS! Felavatták a víziúttörő tábort Megkeresztelték a flottiüa csónakjait Már a tábor megközelítése is romantikus. Kis átkelő mo­toros, a „Dobogókő’’ szeli ve­lünk át a Dunát. A túlparton megkapó látványt nyújt a Rd- by Mátyás úttörőcsapat vízite­lepe. Példás rend a tábor egész területén. A parancsno­ki épület körül éppúgy, mint lejjebb a kis erdőben a sát­raknál. A sátrak máris szem­lém készen, zsinór egyenes sorban, kihúzott „gerinccel” mozdulatlanul várják a ven­dégeket. Mozdulatlanul, mert a szél se rebben. A nap is ki- mosolyog a gomolyfelhők kö­rül. Harsan a kürtszó. Az egysé­gek megkezdik a felvonulást. Elöl jönnek a ..közrendeszek”, azok az úttörők, akik segéd- rendőri szolgálatot teljesíte­nek. , Messziről nagyon hason­lítanak a „vizesekhez”, csak nincs matrózgallérjuk. Aztán a túrázó csoport következik, barna tábori ingben. A felvo­nulók sorát a vízirészleg zár­ja be. Matrózsapka, matrózgal­lér, az ifiken és a parancsno­kon tányérsapka. Kemény vezényszavak,, jelentések, s pergő dobszó mellett kú­Új telefonszámok A járási és városi tanács egészségügyi osztályának te­lefonszámai megváltoztak. A járási-városi főorvos új tele- fonszáma 533; a közegészség- ügyi és járványügyi főorvos új telefonja: 233. Ez utóbbin kell bejelenteni a mérgezéseket, vagy a sürgős egészségügyi in­tézkedést kívánó eseteket. JUNIUS 30-AN: a város legnagyobb „háztulajdonosa“ a tanácsülés előtt A tárgyalás nyilvános, bárki ott lehet lajta czzlogás, az egységes aka­rat mellett. Űttörőnyelven: ragyogóan si­került ez a próbázás! — A víztől nem kell félni —, folytatja a szónok — ha­nem, mint a természetnek az embert szolgáló elemét, meg kell ismerni. Meg kell tanulni felette uralkodni. szik fel a három árbocra a nemzetiszínű zászló. Mellette az egység és a város színeit viselő kék-sárga zászló. Balog János, a párt városi végrehajtó bizottságának tit­kára lép a szónoki asztalhoz. — Ismét gazdagodott váro­sunk. Az anyagi támogatáson kívül, óriási segítséggel jött létre ez a tábor. A város hitet tett az ösz­— A vízitábort és az 1967. évi táborozási idényt megnyi­tom — mondja befejezésül a párttitkár. Rudolf Ferenc városi KISZ- titkár a csapatvezető-helyettes tanárnőnek átadja a „Kínáló úttörővezető” kitüntetést. Mindenki tapsol és örül. Egy­általán, csupa öröm ez a szombat délután. Ezt követően Kirila Ferenc, a városi tanács elnöke leleplezi Kucs Béla Munkácsy-díjas szobrászmű­vész az Ifjúság című szobrát. Pót beat-koncert — jogos kérdéssel Hírt adtunk arról, hogy va­sárnap délelőtt fél tízkor a szabadtéri mozi színpadán Beat-kirándulás Szentendrén” címmel fellép a jól ismert At- lantis-együttes, Neményi Béla vezetésével, és olyan neves énekesek közreműködésével, mint Koncz Zsuzsa, Németh József és Gabriel de Souza. A tanácsháza udvara, amely egyben a szabadtéri mozi „előcsarnoka” is, már 9 óra kö­rül megtelt jegyért tülekedők- kel. S annak ellenére, hogy a legolcsóbb jegy is 14 forintba került, rövidesen mintegy 200 gazdára talált. Elérkezett a kezdés ideje: a zenekarnak és a művészek­nek még se híre, se hamva. A beat-rajongó jegytulajdono­sok kezdtek idegesek lenni. Szerettek volna már helyükre ülni, hogy legalább kényelme­ién várhassák meg a műsor kezdetét. Néhány nekilelkesült fiatal nem tudta kivárni a ka­punyitást, és ezért radikálisan benyomta a kaput. Mindany- nyian beözönlöttek a nézőtér­re. Ki-ki oda ült le, ahová kedve tartotta. Leültek és vár­tak. Csak a rendezők nem ültek le. Izgatottan topogtak, majd kisiettek az állomáshoz, hogy várják a szereplőket. Nem „sokáig” kellett várniok, „csak” úgy háromnegyed 11-ig ... Akkor begördült két személyautó, kiszálltak a ven­dégek ... A vendégek? A meghirdetett művészek közül csupán Né­meth József jelent meg ... Koncz Zsuzsa vizsgáira ké­szült, de Souza pedig éppen Lengyelországba látogatott el... Mit szóljunk ehhez? Miután nem először történik a szent­endrei közönség ily szemtelen arculcsapása — nem lehetne a jövőre valamilyen radikális megoldást találni? H. S. Most a névadók lépnek a ki­kötő pontonjára. Csattannak a „pezsgősüvegek”. Folyik a ke­resztelő. Hatalmas „hurrá­hurrá” kíséri a ceremóniát. S most már a nevet kapott csónakok­kal megtörténhet a „be­hajózás” Egyenletes evezőcsapások­kal húz el a part mellett a két őrsi ladik. Aztán egy hirtelen forduló a Duna közepe felé és gyors suhanással, égnek emelt evezőkkel tisztelegnek a par­ton állóknak. Nagy taps kö­szönti a szép „manővert”. A vízi látványosság után a szárazon következnék a „ren­dezzek” bravúrjai kerékpáron. László Józsi le sem éri a pe­dált, mégis úgy forog a bicik­livel, mint egy akrobata. Időközben a „tábori díszva­csora” is elkészült. A lebukó nap még egy utol­sót mosolyog a tábor felé. A felkelő hold már lobogó tábor­tüzet talál. Zeng az erdő, a part. Odaát Szentendrén is hallhatja mindenki: Ez ám az élet, pajtás! A Dobogókő dohogva igyek­szik keresztül a nagy folyón. S a hullámok csendesen si­mulnak a parthoz. A szigeten a tábornál ma még sokkal lá- gyabban, mint máskor. (—ff) Panasz — túróügyben Egy szentendrei háziasz- szony panaszolta. Tehéntúrót akart vásá­rolni a Marx téri népbolt­ban. A nyitott zacskónak már csak az alján volt va­lami kevés. Mivel nem ta­lálta egészen frissnek, nem vásárolta meg. Egy hét múlva ismét be­tért az üzletbe. Örömmel látta a felsorakozott nylon­zacskókban fehérlö tehén­túrót. Negyed kilót kért. Az eladónő azonban ked­vesen közölte, hogy a kilós csomagok nem bonthatók meg. ö csak egy kilót tud adni. Az asszony hiába ma­gyarázta, hogy neki csupán negyed kiló kellene — o ki­szolgálónő hajthatatlan ma­radt. Az asszony akkor Miló Ferenchez fordult, a bolt vezetőjéhez, aki azonban határozott hangon megerő­sítette, hogy a csomagok nem bonthatók. — De — mondta csodál­kozva az asszony — a múlt héten tizenöt dekát is ka­pott volna, hasonló, de nyi­tott csomagból. Azt fel le­hetett bontani? A bolt vezetője azonban nem volt hajlandó sem a további eszmecserére, sem a csomagbontá* engedé­lyezésére. Ennyi a történet. Elég érthetetlen. Jó lenne halla­ni róla a Népbolt Vállalat véleményét is. Mikor kö­vetett el a bolt vezetője szabálytalanságot? Akkor, amikor felbontotta a cso­magot, vagy amikor megta­gadta a felbontást? S egyáltalán: ugyan miért nem lehet negyed ki­lónként vásárolni a túrót? H. L. A városi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt pénteken ülést tartott, melynek során a Városgazdálkodási Vállalat ta­valyi munkájáról és idei terv­feladatairól tárgyalt. Tekintet­tel arra, hogy ez a vállalat mint „háztulajdonos”, a város lakosságának nagy részével közvetlen kapcsolatban áll, a végrehajtó bizottság a leg­közelebbi tanácsülés elé ter­jeszti a most tárgyalt anyagot. Erre a tanácsülésre, már most felhívjuk a lakosság fi­gyelmét. A tanácsülések ugyanis nyilvánosak. Azokon mindenki megjelenhet. A ta­nács legközelebbi ülése júni­us 30-án, tehát a jövő pénte­ken reggel 9 órakor kezdődik. Felháborító állapotok a Báder-házban Meddig tűri a tisztiorvos a gyümölcsfelvásárlási anomáliát? Termelőink szépen érő gyü­mölcsüket felvásárlás céljából naponta a kora délutáni órák­tól este hétig adhatják át a Mezőker képviselőjének az Arany János utcai, piacsarki Báder-házban. Este hétig len­ne az átvétel, de még nyolc, sőt kilenc óra tájban is nagy ott a zsúfoltság. Mezőker kirendeltségünk­nek egyetlen, sokkal jobb sorsra érdemes felvásárlója szinte egyedül van, s képtelen a folyamatos átvételről gon­doskodni. A termelők rende­zetlen tömegben, ingerülten, türelmetlenül adják át a szép gyümölcsöt, s ami a legelké- pesztőbb: rakodó munkás hiá­nyában nekik kell a szállító autókat is megrakniok. A méltán és joggal felhábo­rodott gazdák közül a szarvas-! hegyi Elsik Károly elmondta, hogy pont négy órakor állt oda, de boldog, hogy kilenc órára már szabadult, s elin-» dúlhat haza. Ám hegyi terme­lőink mindegyike rémregénye­ket tudna mesélni a Mezőker infemójáról. Az udvar gyümölcsátvételr» teljesen alkalmatlan. Tűrhe­tetlen állapotáról külön kell szólnunk. A hatalmas gazda­sági udvar egyik részén lova­kat istállóznak, a másik olda­lon a disznóólak vannak. Az udvar elhanyagolt, az órákig tartó ácsorgás bokáig sárban és trágyalében történik. A ha­tósági orvos bizony megnéze­gethetné ezeket a délutáni „szabadtéri előadásokat”... horváth levente elmúlt tanév általános is­kolai sportmunkájáról. Elmondotta, hogy hat ver­senyágban: kézilabdában, sakkban, asztaliteniszben, tor­Városunk a magisztrátus önkénye alatt „Szentendre város a pilisi járásban, Pest megyében, a Duna partján, Buda és Vác között fekszik” — írja Ráby Mátyás önéletrajzában —, „mindkét várostól két mér- földnyi távolságban. Fekvése rendkívül kellemes, több sző­lőhegye van, ahol pompás sző­lő terem, lakóinak száma hat­ezerre rúg. Az ottani szerbek több európai országgal élénk borkereskedést folytatnak. Fekvése és épületei tekinteté­ben nem egy tekintélyes vá­rost fölülmúl. Mária Terézia alatt, 1766-ban, a magyar kincstár jogán koronabirtok lett.” Nem érdektelen tudnunk talán azt sem, hogy a szent­endrei odó beszedése egy — a császárnő és a község között 1773-ban kötött — megegyezés alapján bérbe volt adva. Iz- bég falut azonban a bérleti szerződés csalárd módon nem említette meg. A helység magisztrátusa ti­zenkét esküdtből állt, akik kö­zül az egyik bíró volt, kettő pedig nótárius, s az utóbbiak egyike a görögkeletiek, a má­sik pedig a katolikusok érde­kéről tartozott gondoskodni. Ezek az urak a községet saját jószáguknak tekintették, amelyből a lehető legnagyobb hasznot igyekez­tek húzni. Sajnálatos módon senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenőrizze őket; de ki gondolt széles Magyarorszá­gon arra, hogy a közhivatal­nokok önkényét korlátozni kellene? Persze, a városká­nak szabályai értelmében, volt egy hatvan személyből álló polgári bizottsága, amelynek a község jogait kellett a ma­gisztrátussal szemben megóv­nia. De milyen gyönge véde­lem ez egy erőszakos hatóság túlkapásaival szemben, amely­nek oly sóik eszköz áll a ren­Gazdag volt a tanév úttörő-sportprogramja Ml LESZ A KÖLTSÉGSZÁMLÁKKAL? A napokban elnökségi ülést nában, labdarúgásban és at- tartott a járási TS, amelynek létikában rendeztek körzeti, során Tátrai Zoltán tanár, illetve járási versenyeket, az általános iskolák sport- Ezenkívül „besegítettek” a életét összefogó és irányító kisdobostorna és háromtusa- szerv elnöke, beszámolt az verseny előkészítésébe és megrendezésébe is. Legtöbb iskola a kézilab­da-bajnokságban vett részt; 13 fiú- és 13 leánycsapat küzdött a bajnoki címért. Labdarúgásban hét I. korosz­tályú és nyolc II. korosz­tályú csapat vetélkedett. Né­pes volt a sakkozók mező­nye is; nyolc fiú- és négy lánycsapat vívott kemény csatát a kockás „csatatéren”. Az atlétikai négytusában 52 egyéni versenyzőn kívül ki­lenc fiú- és kilenc lánycsa­pat találkozott. A tapasztalatok összegezé­se után megállapítható, hogy a jövőben a tömegsport mel­lett az általános iskolások minőségi sportjára több gon­dot kell fordítani, mert út­törő sportolóink, egy-két jobb eredménytől eltekintve, megyei viszonylatban még nem versenyképesek. Ezen úgy lehetne első lé­pésként segíteni, hogy szep­tember elején minden is­kola bejelentené: a kötelező három sportágban megren­dezett házi verseny után mely sportágban kíván kör­zeti, illetve járási versenyen szerepelni csapatával. Szóba került a versenyek kapcsán előadódó útiköltség- számlák sokszor elég tete­mes összege, amely alapo­san megterheli az úttörő- csapatok amúgy sem gazdag kasszáját. Megoldásként az kínálkozik, hogy inkább kör­zeti versenyeket kell ren­dezni, és a járási döntőkre csak a legjobbakat behívni. delkezésére, amivel még a magasabb rangú bírákat is a maga pártjára tudja állítani! Szentendre adóját akkor évi hatezer forintban állapí­tották meg. Ez az összeg nem volt különösebb teher. De a magisztrátus urai ezzel nem elégedtek meg, mert mindeze­ken felül, mindenféle ürügy­gyei negyven-ötvenezer, sőt olykor ötven-hatvanezer fo­rintot is kisajtoltak a népből. Tehát tízszer annyit, mint amennyit a szerződések sze­rint az uradalomnak fizetniük kellett. így élt Szentendre a XVIII. században... (m) (Több olvasónk kérdésére igyekeztünk ezzel a cikkel vá­laszolni. A szerző most is ugyanúgy, mint előző cikké­ben, Ráby Mátyás önéletrajza alapján foglalkozik a témá­val.) Horányi Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom