Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

MÍGVíl HÍR KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM 1967. JtlNILS 20., KEDD Kitűnő kereseti lehetőség lányok-asszonyok számára Képviseletet állít városunkban a Vecsési Fehémemákészítő Ktsz A Vecsési Fehérneműkészí- tő Kisipari Szövetkezet férfi­ingek készítésére speciali­zálta magát. A községben nyolcvan munkással dolgozó központi üzem jelentős for­galmat bonyolít le és ebben a forgalomban egyre na­gyobb szerepet kap az export. A szövetkezetei szorítja a jelentkező igény. Jó lenne fokozni a termelést, hiszen az értékesítés lehetősége szin­te korlátlan. Helyben azon­ban korlátái vannak a ter­jeszkedésnek, mert a fővá­ros szívóhatása igen jelen­tős a szakmunkásokra és se­gédmunkásokra. A szövetkezet vezetősége most korszerű bedolgozó rendszerrel kívánja fejlesz­teni a termelést. Ez a for­ma nagymértékben népszerű a háziasszonyok körében, akik a bedolgozás mellett jól el tudják látni háziasszonyi kö­telességüket a háztartás ve­zetésében és a gyermekne­velésben. Regős László, a ktsz el­nöke néhány nappal ezelőtt Nagykőrösön járt és felkereste az illetékese­ket azzal, hogy a vecsé­si szövetkezet hajlandó lenne bedolgozók számá­ra telephelyet létesíteni. — Szívesen szállítjuk ide az anyagot! — mondotta. — Biztosítjuk a szabványok ki­adását és a kész munka hely­ben való átvételét. Sőt, még is vállaljuk, hogy meg- előkészítőn segítsük azokat, akik a férfiingek ké­szítésében még nem állanak biztos talajon. Az ingek gal­lérjának elkészítése még azok­nak sem könnyű, akiknek gyakorlatuk van hozzá. Ezt a terhet levesszük a bedolgo­zók válláról. Központi mű­helyünkben készítjük el a gallérokat és azokat készen, a kiszabott anyaggal együtt küldjük a telephelyre. To­vábbi segítség, hogy nem kell vasalni, gomblyukazni, gombot varrni. Ezeket a munkákat is a központi mű­helyre bíztuk. — És mi az igény a bedol­gozókkal szemben? — Hetenként legalább öt­ven ing. Napi nyolc-tíz ing megvarrásához nem kell bo­szorkányság. — Mit jelent mindez fo­rintban? — A sima ing négy forint. Ha egy-két zseb is van rajta, természetesen több. A szakképzetlen, betaní­tott dolgozó elég köny- nyen megkereshet ha­vonta ezcrkétezáz, a be­gyakorlott szakmunkás ezerhatszáz forintot. — Ezenkívül biztosított az SZTK-jogosultság az üzemi dolgozókhoz hasonlóan, a be­tegellátás, sőt még a nyug­díjigény is. Egyedül a fize­tett szabadság kérdése vár még rendezésre, de hamaro­san erre is sor kerül. — Jelentkezés? Érdeklődés? — Kossuth Lajos utca 30. De nem a kocsmában — hanem az udvari lakásban. VB A csúcsvezetőségek munkarendjéről Szerdán, a pártbizottság so­ron következő végrehajtóbi­zottsági ülésén megvitatják a csúcsrvezetőségek szervező, ve­zető, irányító és koordináló tevékenységének munkarend­jét. Ezt követően a művelő­dési osztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulójára készített ünnepi programtervét térj eszti elő. VIRÁGÁRUS A Szurdokban az erdő alatt messziről feltűnik Matuz Jó- zsefné tanyája. Valóságos kis paradicsom ez a hely. Rövid bemutatkozás után nevetve mondja Matuz Józsefné: — Mit is lehetne rólam ír­ni? Egyszerű parasztasszony vagyok. Bár az életem regény­be illő, mert kijutott jóból, rosszból egyaránt. De ez nem érdekli az embereket, nekik is megvan a saját gonjuk. 1943-ben kerültem ide Nagy­kőrösre, férjem odaveszett a háborúban. Itt kaptam mun­kát. Sokáig vártam a páromat, de csak nem jött. Aztán ma­gányomba jött egy dolgos ember, akinek felesége lettem. — Mióta foglalkozik vi­rággal? — Mindig szerettem a virá­got, sohasem hiányzott a ker­temből, de árusításával cselt 1950-ben kezdtem el foglal­kozni. — Férje is ezt végzi? — Nem, a Hunyadi Termelő- szövetkezet építőbrígádjában dolgozik. —Szépek a virágok. — Szépek, de ezek is fáz­nak. Meleg kellene. — Mit hoz a konyhára ez a kis virágoskert? — Általában háromezret, de ha a kardvirág beválik, fel­megy négyezerre is. — Más munkát Is végez? — Természetesen. A kukori­ca, répa, burgonya termelése, illetve vállalása is az én gon­dom. — Mennyi a szabad ideje? — Nagyon kevés. Egy héten háromszor megyek be a város­ba, csak télen jutok pihenés­hez. — Tervei? — Szeretnénk még ezt a kis házat rendbehozná, belül is csi­nosítani, és sok-sok virágot ne­velni. — tóth — mit látunk ma a moziban? Szekérrel Becsbe. Egy asszony és a gyűlölet. Szélesvásznú csehszlovák film­dráma. Korhatár nélkül meg­tekinthető. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Melyik volt a legrégebbi magyar kórház? azt felelő JULIUS 6 Állami Népi Együttes a Cifrakertben A Munka Vöröszászló ér­demrendjével kitünteteti Ál­lami Népi Együttes július 6- án este 8 órakor a cifrakerti szabadtéri színpadon műsort ad. - ­Műsorának címe: Muzsiká­ló tájak. Tizenkét részből álló műsora rendkívül változatos. Bemutatják: Vujicsias—Rá­bai Drágaszéli táncszvitjét, amely négy tételből áll. A té­telek: Mars, Leánytánc, Ver- bunk, Libbentős csárdás. Ugyancsak Vujicsics—Rábai kompozíciója a kalotaszegi le­ánytánc. Bár már a farsangon túl va­gyunk, bizonyára sikere lesz mégis Gulyás—Rábai: Far­sang Bek-bicén című művének. Szüreti . mulatságban is része lesz a közönségnek. Emellett a zenekar bemutatja Lajtha: Soproni képeit, valamint Csenki feldolgozásban négy magyar népdalt. Jegyek a művelődési ház­ban kaphatók. SPORT LA iSli. 1 HÚ ti ÁS Nagy fölény n sovány gyöaelom Nagykőrösi Kinizsi—Péceli MÁV 1:0. A vasárnapi mérkőzésen Vadnay betegsége miatt nem védhetett, Gömöri — igen sportszereűn — megszakította nyaralását és így a Kinizsi a következő összeállításban ját­szott: Gömöri, Vass, Szomo- lányi, Baranyai, Csikós II, Pé­csi, Kecskés III, LátTyi, Kle- uovics, Józsa, Decsi. A mérkőzés elején mindkét csapat egyformán támadott, a körösi csapat fokozatosan át­vette a játék irányítását, fö­Csikós II. a második félidő­ben nagyon feljavult és jól játszott. Pécsi a szokottnál halványabb teljesíményt nyúj­tott, jó és ügyes megoldások mellett egy-két közbelépésnél lemaradt. A csatársorból Bé­csi második félidei játéka, lendülete és akarása dicsér­hető. A többiek erőtlenül, egyénieskedve, nem elég gól- ratörően játszottak. Bernáth játékvezető kifogástalanul ve­zette a mérkőzést A bajnokságban még két forduló van hátra. Kétkapus edzőmérkőzés már nem lesz, csak egymásközti, könnyű já­tékos edzések. Nagyltőrösi Kinizsi ifi—Pé­celi ifi 2:2 (1:0). Vezette: Gecse. Kinizsi ifi: Patai (Kocza), — Huplta, Balogh, Tóth, Máté, Farkas, Dér, Manger (Patai), Orbán (Hegedűs), Lengyel, Kovács. A tartalékos ificsapatot még Manger korai sérülése is gyengítette és csak nehezen érte el a döntetlent. Góllövő: Lengyel és Hege­dűs. Jók: Balogh és Dér. P. S. Okleveleink közül az 1015. évben keletkezett, úgynevezett pécsváradi alapítólevél emlé­kezik meg e hajdani monostor gyengélkedőjének négy beteg­ápolójáról és hat fürdőszolgá­járól. E szép — szentistván- kori — oklevélnek azonban az a betegsége és baja, hogy — hamis. Mégis a „kolostori or­vostudomány” századainak vi­lágát tükrözi. E korban ugyan­is a legtöbb kolostornak meg­volt a maga — valetudinari- um-nak mondott — betegszo­bája, és a szerzetesek beteg­ápolással, gyógynövényter­mesztéssel is foglalkoztak. Esztergomban a kereszteslo- vagok rendje már a XII. szá­zadban fenntartott egy ispo­tályt; ehhez csatolta III. Bé­la felesége — mint közfürdőt — a mai esztergomi strandfür­dő gyógyforrásainak vizét. A Gellért-hegy alatt — mint ak­kor mondták, a budai Alhévi- zeknél — a mai Rác- és Ru­das-fürdő táján IV. Béla az 1240-es években építette meg a nővére, Thüringiai Szt. Er­zsébet nevét viselő kórházat. Fővárosunknak ez volt legré­gibb kórháza. Egyik betegé­ről, az ifjú Bánk fia Péterről, az 1260—1270-es évekből már írott adatunk is van. A Szt. Erzsébet ispotályt 1437-ben Zsigmond király jelentős ja­vadalmakkal gazdagította. Buda második kórházát 1330- ban Artolfus mester alapítot­ta; a Lukács-fürdő környékén állt ez az ispotály, az akkori Felhévízen, A hőforrások mel­lé telepített kórházakban víz­gyógymódokat alkalmaztak. A gyógyvizeket annyira kedvel­ték az emberek, hogy — mint egy későbbi utazó írja — a nyakig vízbe merült, s abból kikecmérgő régi budaiak azok­ra a képekre emlékeztetnek, amelyek az utolsó ítélet jele­netét, a holtak feltámadását ábrázolták. Betegeket ápoltak a középkori budai Szt. Lázár kolostorban, s Pestváros XV. századi ispotályában, az isme­retlen helyű Szt. Miklós kór­házban is. . A középkor kórházai egyhá­zi gondozásból a XV. század­ban rendre városi kezelésbe kerültek, az 1410 körül írásba foglalt Budai Jogkönyv a ma­gisztrátus tisztévé teszi a kór­házak dolgával hetenkénti foglalkozást. A város tanács­urakat jelölt ki a kórházak gondnokaiul. Sokféle betegséget gyógyít- gattak ezekben a régi kórhá­zakban. Am azok falai közé nem fogadták be a — bélpok- losnak mondott — leprásokat, később a vérbajósakat. Utób­biak például 1500. november 28-án — tehát már tél idején — a budai városfalakon kívül „a mezőkön feküdtek, s kö­nyörgésükkel fordultak” az arra járókhoz. Hangulat-lieverőtől a létráig A Faárugyárban, népszerű nevén a Pipagyárban, közis­merten nemcsak pipát és bú­torokat gyártanak. Sokféle munkával igyekeznek üzemü­ket rentábilissá termi. Az első félévi tervek között 180 gar­nitúra Gertrud lakószobát kell a Bútorértékesítő Válla­latnak leszállítani. Emellett még 400 heverő elkészítését is várják a vásárlók. A második félévben 1000 saját tervezésű ágyneműtar­tót készítenek. Szerepel ter­veikben újabb 500 hangulat­heverő, 200 fotel, 250 sarok- vitrines heverő. E látványos munka mellett azonban ké­szítenek létraállványokat is, pipákat, sőt melegágyi ablak­keretet is. Mint új cikk, az esernyőnyél is bevonult pro­filjukba. A tervek szerint 5000-et készítenek. Anyakönyvi hírek Született: Pusztai Ferenc é6 Kis Mária: Ferenc, Gyurkó Sándor és Bartha Mária: Sándor, Sajti Ist­ván és Papp Magdolna: István, Veréb István és Lencsés Julianna: István, Kovács János és Juhász Katalin: Zoltán, Fehér Sándor és Vágó Borbála: Sándor nevű gyer­meke. Házasságot kötött: Rein Zoltán és Molnár Julianna, Hegedűs Fe­renc és Bacsó Ilona. Meghalt: Sipos József (Szolnoki út 112.), Káldi Mihály (Ady E. u. 12.), Somogyi Antal (Eötvös K. u. 7.). PIHENŐ íe a hálóba. Stílusosan és sportszerűen ^ játszó ellenfél ellen a helyze- ^ tek alapján nagyobb arányban % is nyerhetett volna a körösi § csapat. A hátsó csapatrész jól ^ játszott, ismét a támadósor § játékában volt sok hiba. A § kapu előtt nem elég bátrak a ^ csatárok, nem vállalkoznak ^ lövésre, egymást sem hozzák ^ helyzetbe, az eredménytelen ^ egyéni játékot erőltetik. ^ Egyénileg: Gömöri jól vé- § dett, nagy szükség volt rá. A\ hátvédhármas volt a legjobb $ csapatrész, a legjobb teljesít- $ ményt nyújtotta. Biztonsá- ^ gosan, sallangmentesen, na- ^ gyón hasznosan játszottak. ' ^ Köszönetét moftdunk mind- ^ azon rokonoknak. ismerősöknek, jó szomszédoknak. akik felejt- s heteden drága leányom, illetve § édesanyánk temetésén megjelen- ^ tek, sírjára koszorút virágot he- !; lyeztek, ezzel fáidaimunkan eny- ^ Víteni igyekeztek. özv. Halápi v iándorné. * geti az időt. Ha tizen­egyig nem adom be a szelvényt, akkor fuccs az e heti nye­reménynek. Hosszú lépésekkel szabom az utat és négy perc­cel zárás előtt érke­zem a lottóirodába. Gyorsan kérem a szelvényt. Odavágó­dom az egyik asztal mellé. A terem zsú­folt. Az én asztalom­nál is hatan szoron­gunk. Jó ötvenes, őszhajú ember rágja velem szemben a tollszárat. — ötös lesz? — kérdezem melegen. — Ugyan, kérem. Csak passzióból ját­szom. Fütyülök a nyerésre. Nagynehezen le­írtam az első számot. Utána pihenek és kombinálok. A mel­lettem ülő tippelő már összehajtja a szelvényt. Könnye­dén kérdezem. — Négyes? — Á! Ez engem nem érdekel. Mate­matika tanár vagyok. Van egy kiépített szisztémám. Azt pró­bálom ki. Az óra szorgalma­san halad. Nem tu­dok ellenállni, hogy ne szóljak egy-két szót a jobboldalamon verejtékező ismeret­lennek. — Biztosan lesz egy jó hármasa? — Dehogyis lesz! — csóválja meg a fe­jét. — Az anyósom mániája, hogy egy­szer mégis bele fog találni. Az ő számait írtam be. Eszem ágá­ban sincsen nyerni. Érdekes. Szeretnék vele kicsit vitatkoz­ni. Az idő azonban sürget. A szelvény fölé hajolok és ka­pásból leírom a má­sodik, majd a har­madik számot, ami­kor fölém hajol a nagybajuszú bácsi. — Kérem, mond­jon gyorsan egy szá­mot. De ne gondol­kodjon. Hirtelen rávágom. — Harmincöt! — Köszönöm, kö­szönöm! — s már be is írja a számot. — Biztosan nyer­ni fog! Csodálkozva néz rám. Hirtelen meg­rázza a fejét. Háromharmincért! Azzal otthagy és gyorsan bedobja a szelvényt a l ádiká- ba. Beírom a még hi­ányzó két számot. Odamegyek a pénz­tárablakhoz. Ami biztos, az biztos. Nem a ládába dobom be a szelvényt. Néhány pillanatig várni kell, közben elgondolkodom. Cso­dálatos, hogy meny­nyien tippelnek és még csodálatosabb, hogy senki sem akar nyerni. Talán én va­gyok az egyetlen, akinek piszkos anya­gi gondolatai vannak a szelvény kitöltése közben. Igazán nem érdem­iek meg még egy kettes találatot sem. Foto: Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom