Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

1967. JÜNTUS 20.. KEDD ss&tfrtaD • • Ünnepi asztalnál KISKUNLACHÁZI BESZÉLGETÉS A termelőszövetkezet elnö­ke ugyancsak restelll magát, a küldötteknek ugyanis alig több mint íele van jelen. Pe­dig jelentős állomás ez a mai nap a közös gazdaság életé­ben: ma kapják meg a kor­mány elismerő oklevelét, az országos termelési versenyben elért jó, kiemelkedő eredmé­nyeikért. Szűcs Béla, az elnök azonban e kissé nehéz helyzet­ben is feltalálja magát: — Termelni már tudunk — mondja a megyei tanács el­nökhelyettesének —, de ünne­pelni még nem! A küldöttek közül többen megtoldják az elnök „bemon­dását” : — Majd ha a második, vagy s harmadik kitüntetést kap­juk, jobban megy! — Rá kellett volna írni a meghívóra, hogy sör is lesz! Az elnök komolyra fordítja e szót: — Rengeteg a munka a ha­tárban, ASZFALTOZOK most dől el, milyen termésünk lesz az idén. Azt javasolja, kezdjék meg az ünnepi küldöttgyűlést, mert aki eddig nem jött, arra úgy is hiába várnak. A megyei tanács elnökhe­lyettese, a várt hivatalos han­gú ünnepi beszéd helyett, rö­vid, közvetlen felszólalást rög­tönöz. Jó ismerőse a kiskun- lacháziaknak, sokat járt ide, amikor még a Petőfi Tsz a megye legrosszabb szövetkeze­tei közé tartozott. Fél évtizede annak, hogy emelkedni kezd­tek a termelési eredmények, javult a tagság munkakedve, szorgalma. Szeme előtt nőtt fel ez a szövetkezet, ma már országosan is állja a versenyt. Felcsattan a taps, amikor a kormány elismerő oklevelét átadja az elnöknek. Mosolyog mindenki. Az elnök, aki az előbb még magabiztosan men­tette ki a távolmaradókat, alig tud néhány értelmes mon­datot összehozni. A küldöttek arcán is látszik a inegható- dottság. A hivatalos ünnepségnek gyorsan vége van. Pillanatok alatt asztalra kerülnek a sö­rösüvegek, a tálcákon szend­vics, pogácsa. Illene hangula­tot is váltani, de ez nem megy, legalább is addig, amíg a megyei tanács elnökhelyet­tese azt nem javasolja az el­nökségnek: üljünk közelebb. így is nehezen indul a beszél­getés, mondani kellene vala­mit, olyant, ami mindenkit érdekel, ami megoldja a nyel­veket. Egyelőre azonban a mellette ülővel váltanak szót a küldöttek, halk duruzsolás. Az elnök az egyik idős tagot bíztatja: — Halljunk valami jót, Gyuri bácsi! Gyuri bácsi a tsz idős ker­tésze. Bulgár származású, de több évtizede itt él Kiskun- lacházán. Ma is annyira töri azonban a magyart, mintha egy-két esztendeje jött volna a Balkánról. A biztatás azért szól neki, mert Gyuri bácsi nagyszerű hangulatot tud te­remteni közgyűlésen, munka­helyen egyaránt. Töri a ma­gyart, de nyelve éles, mindig kimondja az igazat. Most azonban elhárítja a fel­hívást: — Majd ha lecsúszott egy­pár üveggel, elnök elvtárs! Gyuri bácsi húzódozása ok a koccintásra: — A tsz sikereire! — Arra, hogy jövőre megint hozzon az elnökhelyettes elv­társ egy ilyen oklevelet, de olyant, amelyikre az lesz írva, hogy a kiskunlacházi Petőfi első lett! — Jó lesz a második is! Kerékvágásba zökkent a be­szélgetés. A tsz elnöke oda­súgja Pénzes Jánosnak, kér­dezze már meg az öregtől, ho­gyan van megelégedve a sza­mócaterméssel. Gyuri bácsi rögtön reagál: — Az tesz tönkre bennün­ket! — Miért, Gyuri bácsi? — Rengeteg munkaerő kell oda. Mág a kertészetből is odavitték szedni az asszonyo­kat. Szívvel-léieikkel kitart az „igazi" kertészkedés mellett s ez az ő szemében egyet jelent a paradicsom­mal, paprikával. — Tudja-e, mennyiért ment el az eleje? — kérdezi az el­nök, majd rögtön meg is mondja: — Nyolcvan forintért kiló­ja. Mennyi paprikát meg pa­radicsomot kell ennyi pénzért termelni? — Jó jó — dohog az öreg —, de sok ember kell hozzá! A küldöttek szamócapár­tiak. — Gyuri bácsi ellenezte a fóliát is, arról mi a vélemé­nye? — Az igen, az jó! A küldötteknek is ez a vé­leményük. — Elnök elvtárs, növelni kellene a fólia területét! — Tíz holdra szeretnénk felfuttatni rövid idő alatt! Az a célunk, hogy kis területről nagy jövedelmet szerezzünk. A területünket nem nyújthat­juk meg — Pedig nem ártana négy­ötszáz hold — jegyzi meg az egyik tsz-tag. Nagy vita kerekedik ezen. — Kár volt az elején lead­ni a földet. Nincs elég takar­mányunk, úgy kell venni! — Le kellett adni, mert ük­kor nem művelték meg! — Ja, hát az akkor volt! Tóth Gábor ötven év körüli szikár, napcserzette arcú em­ber, amellett kardoskodik, hogy nem kell ide újabb föld. — Nem kell, ezt műveljük jól meg, ami van! Tudja elnök elvtárs, hogy mi van még ebben a földben? — Tudom, még legalább ennyit ki lehet hozni belőle. Józsa András bácsi meg­toldja: — Higyjék el, ennyit so­ha nem termett a kíakunlac- házi föld, mint most a tsz-ben. Soha nem ment el innét annyi zöldség, gyümölcs, baromfi, hízóma-rha, mint most. Számolgatás következik. Egy jó parasztgazdaság holdanként körülbelül 12—14 ezer forint értékű terményt és állati ter­méket produkált holdanként. A termelőszövetkezet is termel ! ennyit, s abban mindannyian megegyeznek, hogy ez még ' nem a felső határ. — Ha elfáradok a munká­ban — mondja az elnök — elmegyek a gyümölcsösbe, le­ülök ott és gyönyörködöm a fákban. Cser Béni, aki eddig csak hallgatott, halkan közbeszól: — Nagyon örülök a szép barackosunknak. Amikor egyéni voltam, nekem is volt három sor barackfám, mit pénzeltem én abból! Nekünk, a szövetkezetünknek» pedig most több száz hold van. Stáglicz Károly, aki Cser mellett ül, ironikusan meg­jegyzi: — Akkor te nem is sajnálod a barackfáidat? Lehet, hogy Cser most mondja ki először ezt hango- | tan: — Nem, higyjétek el, hogy j nem. Ez a barackos mimde- ; nért kárpótol. Gyuri bácsi, akinek arca ki­pirult a hideg sörtől, közbe- tzól: — Pedig voltak ám itt olyan gazdák is, akik a szervezés után él akarták adni a földjü­ket. A megjegyzés talált. Cser Béni elismeri, valóban pró­bálkozott vele. De kivágja ma­gát: j, — Eladtam volna, miért nem vettétek meg Ma már nevetnek azon, amit altkor drámainak érezték. Tóth Gábor, így summázza a véleményét: — Ma már könnyű tsz-tag- nak lenni. De nem mindig volt ám ennyi a jövedelem! — Maguké az érdem — szól Szűcs Béla — azért, hogy ilyen gazdaságot csináltak. Azon sem lehet vitatkozni; a jövedelmet is megérdemlik. A megyei tanács elnökhe­lyettese megtoldja: — Nagyon szorgalmas embe­rek a kistkunlacháziak. Senki sem hánytorgatja a régi dol­gokat, a kezdeti időszakot, amikor még rosszul mentek a dolgok. Nem volt még altkor példa a gazdák előtt arra, hogy összefogással mit lehet éLémi. Mihók Sándor Fotopályázatunk II. díjat nyert képe (Gyimesl Sándor felvétele) ^rss/sssssssssssssssss/sss/-sssssj'sss-s-rsssssssssssssssssss/ssssssss//ssr/sss/7sssssssss/sss/sssssss/sssssssssssssysss/sssssssssssssjyssA Vác, június 26—28 önköltségszámítás az új gazdasági mechanizmusban címmel ankétet rendez június 20-án, Budapesten, a Techni­ka Házában az MTESZ Ipar- gazdasági Bizottsága közösen a Magyar Közgazdasági Tár­saság számviteli csoportjá­val. A tanácskozáson előadá­sokat tartanak az önköltség­számítás gyakorlati problé­máiról, az önköltség elemzé­sének haladó módszereiről, a tervezés és programozás, va­lamint az öniköltségszámítás kapcsolatairól és a kalkuláció fontosságáról a vállalatok vezetésében. Népművelők konferenciája Háromnapos konferencián vesznek részt a jövő héten a megye főhivatású népművelői Vácott. A konferencia első napján az 1966—67-es népmű­velési évad értékelésére vala­mint a következő év felada­tainak megvitatására kerül sor. A konferencia második napjának délelőttjén csopor­tos munkaértekezleteket ren­deznek a művelődésügyi osz­tályvezetők és népművelési felügyelők, a művelődési ott­hon igazgatók, a könyvtárosok valamint a múzeumigazgatók részére. A délután folyamán Barinkai Oszkámé, a megyei pártbizottság titkára tart tájé­koztatót az időszerű bel- és külpolitikai helyzetről. A kon­ferencia harmadik napján két előadásra kerül sor. Délelőtt Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottság osztályve­zető helyettese Ideológiai hely­zetünk és feladataink a IX. kongresszus tükrében címmel tart előadást. Délután Kurucz Imre, az MSZMP Központi Bizottság osztályvezető-helyet­tese a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziségről szóló előadásával fejeződik be a népművelők konferenciája. Heti 42 órás csökkentett munkaidővel, Jó kereseti lehetőséggel férfi­heti 48 árás munkaidővel Jó kereseti lehetőséggel női segédmunkásokat felveszünk PAPÍRIPARI VALLALAT: Csepel, Duna u. 42. Jelentkezés a munkaOqyi osztályon reqqel 8 órától délután 4 óráiq. Telefon: 279-620/142 mellék Ady szellemében KÉT SZOBOR-TANÁR A RÁCKEVEI GIMNÁZIUMBAN A HUMANISTA GONDOLAT OTTHONA - EREDMÉNYES ÉVZÁRÓ A ráckevei gimnázium Ady Endre nevével díszítette föl szép hajlékának homlokzatát és napsugaras folyosójának egyik falfülkéjében helyezte el a forradalmár lelkű költő halotti maszkját, a közelmúlt­ban elhunyt Ferenczy Béni al­kotását. (Ebből a maszkból mindössze három példány ké­szült és egyiket sikerült meg­szereznie a gimnáziumnak.)­Az iskola falai között Ady szelleme uralkodik. — Iskolánk gondolati intéz­ménnyé fejlődött — mondotta az évzáró ünnepélyen dr. Lo­sonci Miklós igazgató — főleg amióta Ady Endrével megkap­ta tizennyolcadik „tanárát”. Mindennap elmegyünk szob­ra előtt, munkánkat ő ihlet) meg, szellemét kötelezőnek érezzük valamennyien. Néhány szerény mondat szólt az eredményekről. Az el­múlt tanévben a ráckevei gimnázium „meghosszabbo­dott”, eljutott Egerbe is, ahol a ráckevei diákok elnyerték az országos diákverseny jó né­hány első díját Ma már or­szágszerte úgy tekintenek Ráckeve gimnáziumára, mint a humanista gondolat egyik otthonára. Az örvendetes fej­lődést a tanulmányi eredmény is tükrözi. Az idei érettségin egyetlen diák sem bukott meg, sőt néhány tanuló, alti a négy gimnáziumi évben jó­rendű volt, jelesen tette le az érettségit — Ez az eredmény — álla­pította meg az igazgató — nem a tanári kar kizárólagos érdeme, része van benne a szülők megértésének, a társa­dalmi segítségnek, de legin­kább talán diákjaink szorgal­mának és iskolájuk iránti sze- retetének. Az eredmények valóban szé­pek. Dudás László, aki az idén végezte a harmadik osz­tályt, az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtök pályázatán Pest megye első díját nyerte el dolgozatával, az egri Gár­donyi Géza napokról pedig ugyanezzel a dolgozatával az aranyérmet hozta haza. Ugyanott az első osztályos Lengyel Matild a ráckevei ha­lászokról írt tanulmányával a bronzérmet érdemelte ki. A gimnázium honismereti szak­körének tizenhárom tagja tíz pályamunkával. az országos verseny második díját szerez­te meg. Ez a szakkör dr. Kovács József tanár vezetésével évek óta igen jelentős munkát vé­gez. Rendszeresen gyűjtögeti Csepel-sziget néprajzi anya­gát és nemzetiségi hagyomá­nyait, dolgozataival szinte folyamatosan nyeri el a legér­tékesebb Pest megyei pályadí­jakat. A szakkör tagjai a leg­buzgóbb segítőtársai Kovács tanárnak a ráckevei Árpád Múzeumban is, amelynek ér­tékes "anyagéban jelentős he­lyet foglal el a diákgyűjtők kutató munkájának eredmé­nye. (Dr. Kovács József nem­rég nyert aspiránsi fokozatot a Magyar Tudományos Aka­démia I. osztályán a régi ma­gyar irodalom tárgyköréből készített dolgozatával. A jövő tanévtől kezdve három évre a debreceni egyetemen, dr. Bán Imre professzor tanszékéhez osztották be, hogy elkészítse kandidátusi értekezését. A gimnáziumi szakkör vezetését erre az időre felesége, egy­szersmind tanártársa veszi át, a múzeum vezetését pedig Fe- gyó János muzeológus.) — Most még egy új „tanért” kaptunk — jelentette be a zá­róünnepélyen Losonci Miklós igazgató —, megérkezett a ta­nári kar tizenkilencedik tagja, Acs Károly, akinek a gimná­zium előtt felállított szobrát záróünnepélyünkön leplezzük le. Most már két szobortanára lesz a gimnáziumnak, mind a kettő méltó arra, htffiy meg­határozza iskolánk szellemét. Az igazgató kiosztotta a ju­talomkönyveket, amelyeknek tömege alatt szinte roskado­zott a tanári kar hosszú asz­tala. Nemcsak azok kaptak belőle, akik kiváló tanulmányi eredményt értek el, hanem azok is, akik a lezárt tanév­ben egyetlen napot sem mu­lasztottak. Kiosztotta végül a különböző iskolai alapítvá­nyok jutalmait is. Az ünnepély a szoborava­tással fejeződött be. Az avató beszédet dr. Kovács József mondotta. A szobrot, amely korábban Ács Károly sírján állt a régi református temető­ben, a református presbitéri­um ajándékozta az iskolának, miután a gimnáziumi önkép­zőkör Ács Károly nevét viseli címében. Ács Károly Rácke­vén született 1023-ban, Pápán Petőfi és Jókai Iskolatársa és legjobb barátja volt, maga is költőnek indult, de — mint később Jókainak írt levelében írta — miután rájött, hogy belőle még középszerű költő sem válna, már tizennyolc éves korában elcsapta Pegazu­sát. Szívvel-lélekkel részt vett a forradalomban és a szabad­ságharcban. Világos után el­fogták, halálra ítélték, de ke­gyelmet kapott és hosszú éve­kig volt a császári börtönök rabja. Fogsága idején megta­nulta a szomszéd népek nyel­vét. majd szabadulása után minden idejét és kivételes te­hetségét a román, török, szerb, illír, tót és lengyel irodalom ismertetésére és népszerűsíté­sére fordította. 1894-ben halt meg és vagyonának jelentős részét az Akadémiára hagyta. A magas márványtalapzat­ra helyezett szép mellszobor leleplezésével fejeződött be a gimnázium évzáró ünnepélye. Magyar László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom