Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

IV. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1967. JŰNIUS 15., CSÜTÖRTÖK AZ ESŐ SEM MOSTA EL Nagy sikert aratott a járási tűzoltóverseny A 80 ÉVES SZELEI TŰZOLTÓEGYESÜLETET ÜNNEPELTÉK Szinte lemásolni lehetne a múlt év májusának utolsó va­sárnapján megtartott járási tűzoltóversenyről írt ripor­tunkat. Elsősorban az időjá­rás ismételte meg magát, s ennek ellenére a siker Tápió- szecsőhöz hasonlóan vasárnap Tápiószelén sem maradt el. A járás 15 községéből 49 községi és üzemi, va­lamint 17 úttörő lcány- és fiúraj mérte össze tu­dását. Az elméleti kérdések befeje­zése után a vendég pilisi tűz­oltózenekar pattogó ütemű zenéjére indultak el a csapa­tok a gyakorlati verseny színhelyére, a sportpályára, ahol a gépek várták a ver­senyzőket. A Himnusz elhangzása után Fehér Sándor tápiószelei ta­nácselnökhelyettes köszöntöt­te a megjelent tűzoltókat és a kisszámú közönséget, majd felkérte Keszi Józsefet, a já­rási tanács elnökét, hogy nyis­sa meg a versenyt. A járási tanácselnök rövid beszédében méltatta az önkéntes tűz­oltók áldozatkész és áldá­sos munkáját. Külön kiemelte a vendéglátó, tápiószelei egyesületet, amely a járás egyik legrégebben mű­ködő testületé, idén ünnepli 80 éves fennállását. Ezután engedélyt adott a verseny el­kezdésére. A rajok a kötelező gyakor­latokat a meg-megerősödő eső ellenére fegyelmezetten hajtot­ták végre. A versenyt megte­kintette Király Antal, a járási pártbizottság osztályvezetője, Németh István rendőr őrnagy a járási rendőrkapitányság képviseletében, Jámbor István tűzoltó alezredes és Virág Elek tűzoltó százados, a me­gyei tűzoltóparancsnokság ré­széről, valamint Szűcs András járási tűzoltóparancsnok. A versenyen két kiemelke­dő, úgy is mondhatnánk re­korderedmény született. A nagykátai úttörő fiúcsa­pat 35 másodperc alatt szerelte össze a kocsifecs- kendőt. Az úttörő korosztálynál ez orrszágosan is igen jó ered­mény. A farmosi önkéntes tűzoltók pedig 28 másodperc alatt szerelték össze a kocsi­fecskendőt. Az eredményhirdetésre a helyi művelődési házban ke­rült sor. A kocsifecskendő kategóriá­ban a férficsapatok közül 1. Farmos, Oj Élet Tsz., 2. Szent- lőrinckáta, Űj Világ Tsz, 3. Üjszilvás, Kossuth Tsz. Az út­törő fiúcsapatok közül 1. Nagykáta, 2. Pánd, 3. Tápió- györgye. A 400 literes kismotorfecs­kendő kategóriájában a férfi­csapatok közül 1. Tápióbicske, 2. Tápi ószele, 3. Kóka község csapata. A 800 literes kismotorfecs­kendő kategóriájában a férfi­csapatok közül 1. Nagykáta, 2. Tápiógyörgye. A 400 literes kismotorfecskendő kategóriá­jában az úttörő fiúcsapatok közül 1. Kóka, 2. Tápiószőllős, 3. Tápiószele. Az állami gazdaságok, egyéb üzemek közötti versenyben 1. az Üjszilvási Állami Gazda­ság, 2. a Kátai Állami Gazda­ság, 3. a Kóka és Vidéke Kör­zeti Fmsz. A kocsifecskendö kategóriá­jában a női csapatok közül 1. Üjszilvás, 2. Tápióbicske. A 400 literes kismotorfecskendő ka­tegóriájában a tápiószelei leánycsapat lett az első. Az eredményhirdetés után a megjelent megyei és járási vendégek külön elismerésüket fejezték ki a tápiószelei köz­ségi tanácsnak, és a jubiláló szelei önkéntes tűzoltóegyesü­letnek a verseny tökéletes megrendezéséért. (rády) Mikor jó víz, a jó víz? Kútfúrók nyomában két „száraz“ községben A napokban átadta a buda­pesti Mélykútfúró Vállalat egyik négytagú brigádja Tá­piószelén a 330 méter mély új kutat. A mélyfúrást 360 mé­terre tervezték, de a fiatal Szabó Béla, a kis munka- csoport vezetője szerint olyan szerencsések voltak, hogy jó vízre bukkantak har­minc méterrel feljebb. A kis csoport Kákáról ke­rült Tápiószelére. A járás két községében egyformán rossz a vízellátás. Mind a két köz­ség vezetősége elsőrendű fel­adatának tekintette jó, vízbő kutak építtetését. — Sajnos, — mondja a munkacsapatvezető — Kákán Községi tanácsülések MA Nagykátán és Tápiószelén ül össze a községi tanács. Nagy­kátán a Nagykáta és Vidéke Körzeti Fmsz számol be a község áruellátásáról, Tápió­szelén pedig a tűzvédelmi, va­lamint a nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülésről hangzik el ismertetés. nem jártak ilyen szerencsével. Közel háromszázötven méter mélységbe fúrtunk le, s ott első osztályú jó minőségű vi­zet találtunk. Jobbat, mint Tápiószelén. Igen ám, de a kákáit csak szi­vattyúval lehet felszínre hoz­ni. A szelei vízkifolyón 400—500 liter víz jön ki percenként, ami elég lesz a község vízhá­lózatának ellátásához. — Nagyon örülünk, — mondja Fehér Sándor tanács­elnök-helyettes —, hogy vég­re hozzájutottunk a drága víz­hez. A községnek sok pénzé­be, sok munkába került, de megérte. Most már csak a csővezeték rákötése hiány­zik. Hamarosan szeretnénk megkezdeni a vízcsövek fek­tetését. Tervünkben tizenhét­ezer méter összhálózat szere­pel, természetesen szakaszo­san, az utak megoszlása sze­rint — mondja, s elsiet egy utolsó kútszemlére. Urban László Közös célunk az állattenyésztés fejlesztése Inkább a módszerekről beszéljünk! Az állattenyésztés fejleszté­séről indított cikksorozatunk­hoz, illetve az ebből követke­ző vitához megérkezett dr. Dobrai Lajos, a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság igazgató- helyettesének hozzászólása. Megállapítja, hogy a vita eddigi cikkei nem fedik pon­tosan a címben meghatározott célt. „Vitatható — írja —, hogy miért éppen az állami gazda­ságok tejtermelési szintjét ve­szik példának, amikor azt nem is tartják megfelelőnek. Helyesebb lett volna a mód­szerekről beszélni, ha ez a cél. Ha viszont a saját mun­kájuk dicséretét akarják ki­domborítani, valóban a leg­jobb olyan összehasonlítási alapokat választani, melyek okkal, vagy ok nélkül, de je­lenleg alacsonyabb szintűek. Az állami gazdaságok is me­zőgazdasági üzemek, ahol több tényező gyakorol befolyást a termelésre.” A továbbiakban hangsú­lyozza az igazgatóhelyettes, hogy semmilyen mezőgazdasá­gi adatnál nincs szükség szépítésre „Ez sosem oldja meg a prob­lémákat, legfeljebb langyos megnyugvást eredményez, és az előrehaladást lassítja, a fejlődést gátolja.” „Nem a nagyságrendűség jelentősége, csupán a pontos­ság végett” dr. Dobrai Lajos idézi a Kísérleti Gazdaság éves mérlegét, az igazgatósági elemző táblát és más hivata­los dokumentumokat, s ezek alapján ismét leszögezi, hogy a gazdaság múlt évi tejtermelé­se tehenenként 3 ezer 106 li­ter. Dr. Dobrai Lajos a vitát — igen helyesen — a szaksze­rűség, a pontosság és az ala­posság irányába, a közvetlen módszerek irányába szeretné vezetni. A vita során közölt levelünkben Popovits Kálmán „csupán takarmányozási kér- dés”-nek tulajdonította a tej­termelést. Dr. Dobrai Lajos a takarmányozást csupán egy té­nyezőnek fogja fel. Írása további részében az igazgatóhelyettes kitér a Kí­sérleti Gazdaság — remélhe­tőleg — elmúlt gondjaira. „Az 1962, 1963, 1964-es években az aszály miatt éppen a takar­mány nem állt a mezőgazda- sági üzemek rendelkezésére, s ez eredményezte az országos visszaesést, különösen ott, ahol már ko­rábban jelentős szintet értek el a tejtermelés területén. Gondolom — írja —, a cél ér­dekében meg kell említeni, hogy a takarmányozáson kí­vül nem utolsó körülmény, és ez jelentősen befolyásolja a tejtermelést: a fajta, a jó egyedek léte vagy nem léte. A magyar-szürke marhával folytatott megfigyelések utal­tak arra, hogy a jobb takar­mány mellett sem jutottak túl 1500 literes tejtermelésen. A további tényezők, rangso­rolás nélkül: a gondozás, a lelkiismeretes munka, az ösz­tönző bérezés, a megfelelő munkarend, a jó és állandóan rendelkezésre álló ivóvíz, az egészséges utódnevelés, a jó előkészítés stb. Ezek biztosí­tása, a helyi körülmények ha­tárain belül, az állattenyész­tők dolga. Ez pedig ahány üzem, annyi adottság. Mind­ezeket nem ártott volna Po­povits Kálmán állattenyésztő­nek megemlítenie, ha ezeket egyáltalán fontosnak tartja. A megjegyzés pedig kissé általános, miszerint: .....egy kísérleti g azdaság lehetőségei és felsze­relése messze felülmúlja a termelőszövetkezetek felsze­reléseit és lehetőségeit.” A Tápiószelei Kísérleti Gazdaság rendeltetése nem az állatte­nyésztés, és ennél fogva a fel­szereltsége is az átlag alatt van. Amit a tejtermelésről írt, és amit kérdésként tett fel, va­lóban feltűnő. A tejtermelés egy tehénre eső szintje 1962- ről 1963-ra 3 ezer liter alá csökkent. Ez a szint 1966-ban 106 literrel emelkedett. 1961-től indult meg az or­szágos irányzatnak megfelelő­en a szarvasmarha-állomá­nyunk számszerű növelése. Ennek hatására a megyei ta­nácsok intézkedésére — mivel az I. osztályú üsző kell a ter­melőszövetkezeteknek — az állami gazdaságok részére a Tenyészállatforgalmi Vállalat csak II. osztályú előhasi üsző­ket tudott adni. Ugyanakkor az állomány gazdaságunkban a kétszeresére kellett, hogy fel­fusson. Ezzel együtt járt a se­lejtezés korlátozása is. Ilyen­formán a gazdaság egy év alatt olyan állományváltozás­nak volt kitéve, ami menthe­tetlenül tejszintcsökkenést je­lentett. Ugyanakkor azonban a globális tejértékesítés növe­kedett. Ehhez a „rázós” vál­tozáshoz jött a korábban em­lített évek aszályos időjárása, amely az amúgy is gyenge fejlettségű és értékű felhigult állomány felerősítésére nem adott alapot. 1964-ben már valamivel jobb téli takarmányozási lehe­tőségek mellett lett volna mód javítani, azonban 1965 tavaszától több hónapon át száj- és körömfájás lépett fel. Ez sok szövődménnyel, egé­szen év végéig kihatott a tej­termelésre. Természetesen az utódok is megérezték ezt az állapotot. Közismert, hogy a betegségek a legjobban igény­bevett, legtöbbet termelő te­heneket érintik a legerőseb­ben, s ez alól a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság jószágai sem kivételek ... Véleményem szerint egy szakmai vitának nélkülözni« kell c személyes sérelmeket A cím: „Közös célunk az állat- tenyésztés javítása” — találó és jól összefogó megfogalma­zás, mely a fejlődés lehetősé­geit kívánja tárgyalni, és nem az egy kérdés körül folyé táncot. Ez a vita is akkor folytatódhat, és zárulhat egészségesen és eredményesen, ha az abban részt vevők a kér­désekre nem kérdésekkel vá­laszolnak, és nem mindig a rossz szándékot tételezik fel i. vitatkozó partnerekről. Dr. Dobrai Lajos igazgatóhelyettes ★ A vitát mi is ebben az érte­lemben szeretnénk tovább­folytatni. Csigágyűjtési rekordot je­gyeztek fel Baranyában. Eddig húsz vagonnyit gyűjtöttek ösz- sze a földművesszövetkezetek az ínyenccsemegének való ap­ró csúszómászókból. Az idei tavasz, a langyos, párás időjá­rás különösen kedvez a csigák szaporodásának, növekedésé­nek. Ennek köszönhető, hogy még egyetlen évben sem exportáltak annyi csigát, mint most. A pécsi és a sásdi földműves­szövetkezet közvetlen exportá- lási jogot kapott: ők szállítják külföldre a baranyai csigák háromnegyed részét. A fel­dolgozótelepeken minden egyes csigái osztá­lyoznak, házukat gondo­san megtörlik, így helyezik el az állatkákat az exportládákba. A baranyai csigák igen ke­resettek a nyugati országok konyháin. A francia átvevő közölte a MAVAD-dal, hogy főleg az ezen a vidéken „ter­mett” csigákból kér. A nagy keresletre való tekintettel a baranyai földművesszövetke­zetek elhatározták, hogy a nyári meleg beálltáig folytat­ják a csigaszedést. HOLNAP Szentlőrinckátán, Tápióbics- kén és Tápiógyörgyén lesz ta­nácsülés. Szenitlőirinckáitán az általános iskola tanulmányi 'SffSSSSS/SSSS/SS/S/SS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSS/SSSfSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/^i munkájáról, Tápióbicskén' a & jj tsz növényápolásáról és a $ nyári előkészületekről lesz S szó. Tápiógyörgyén a közbiz- 5 tonságról, majd a nyári tűzve delemről tárgyalnak. Érdeklődés hiányában elmaradt REGGEL Válasz olvasóink levelére: „Türelmüket és segítségüket kérjük // A Tápió mentében a tavasz A községi tanács azonban ^ folyamán Javaslat közügyben már a közeljövőben megteszi | címmel adtuk közre nagyká- a szükséges intézkedést. Még ^ tai, Egreskátai utcai olvasóink ez év folyamán körülbelül 2C0 ^ panaszát. Most közöljük a folyóméter szilárd burkolatú § nagykátai tanács elnökének gyalogjárdát fogunk építeni az ^ válaszát. „Fenti tárgyban több oldalú vizsgálatot folytattunk a meg­oldásra vonatkozóan. A közle­kedés leállítása az Egreskátai Utcában nem lehetséges, mivel ezen az utcán keresztül lehet megközelíteni a Nagykáta és Vidéke Körzeti Fmsz bútor­raktárát, valamint a közel­múltban rendezett Egreskátai út és Liszt Ferenc út közötti területet, ahol jelenleg családi házak épülnek. Mégis, igazuk Van a lakosoknak abban, ha mindettől függetlenül, a prob­léma megoldását kérik. utcában. Addig, amíg a járda meg- § épül, kérjük a lakosság türel inét. Nagykátán ugyanis nem § az Egreskátai utca az egyedüli, ^ amelyben szilárd burkolatú § járdára várnak. A községi ta- | nács viszont csak anyagi ere- $ jéhez mérten tudja a problé­mákat megoldani. A járda-; építési munkáikhoz kérjük és j; várjuk az utca lakóinak társa- : dal-mi munkában való segít- •; ségét. Monda János tanácselnök $ A múlt szerdán Tápiósze- §csőn az Asszonyok a világbé- \ kéért című előadás — hírünk­kel ellentétben — elmaradt. | Elmaradt aznap este a Béke ^ katonái című irodalmi műsor ^ is. Senki sem jelent meg a tá- * piószecsői művelődési házban, Is így a járási nóta nács titkára ^ dolga végezetlenül távozott. Az klmaradás tényéről lapunkat a jjtápiósági tanács tisztviselői tá­jékoztatták, köszönjük tudósí­Pataki Tibor rajza Milyen \a foglalkoztatottság a járásban ? Pénteken ülést tartott a $ járási tanács végrehajtó bi- | zottsága. Megtárgyalták a jú- ^nius 19-i járási tanácsülés $ anyagát. A járás lakosságá- $ nak foglalkoztatottságáról ^Nagyvátliy János közgazdász, ^ a járási mezőgazdasági osz- $ tály osztályvezető-helyettese | állított össze tudományos igé- Nnyű tanulmányt \ szakszervezeti napja A járási-művelődési ház, a nagykátai szakmaközi bizott­ság és a budapesti Minőségi Cipőgyár C-gyáregységének szakszervezeti bizottsága a be­járók részére vasárnap dél­után szakszervezeti napot rendezett Nagykátán, a járási pártbizottság dísztermében. A megjelent, mintegy száz bejáró munkás előtt Balogh Lajos, a X. kerületi Törekvés művelődési ház igazgatója be­szélt kulturális' munkájuk­ról, majd a Nagykátai Községi Tanács vezetői Nagykáta ipa­rosítási problémáit tárták fel. MOZIMŰSOR Tápiószecső, ma: Jónapot, én vagyok, szombaton: Szevasz Vera. Szentmártonkáta, ma: Királylány a feleségem, szom­baton: Sikátor. Pánd, szomba­ton: Nem szoktam hazudni. Tápióbicske, ma: A hős aki fél, szombaton: Nyugodj meg ked­ves. Tápióság, ma: Aknave­szély nincs, szombaton: Bűn­tény a leányiskolában. Tápió­szőllős, ma: Hős vagy áruló. Farmos, ma: Sakk-matt, szom­baton: A titokzatos szakács. Kóka, ma: Hamida, szomba­ton: Asszonyok. Tápiógyörgye, szombaton: Hölgyeim, vigyá­zat! Tápiószele, péntektől—va­sárnapig: Veszélyben az alag­út. Tápiószentmárton, ma: Wemer Holt kalandjai, szom­baton: A 26 hős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom