Pest Megyei Hírlap, 1967. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

«terei W/HflP 15)67. JÜOTUS 2„ PÉNTEK KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Gyalogtw a Gyémánt-hegységben Katonai küldöttségünk látogatása Vonszanban Katonai küldöttségünk Czi- i szállodájában Kim Jang Csun nege Lajos vezérezredes, hon- j magasabb egységparancsnok védelmi miniszter vezetésével. j adott díszvacsorát a delegáció Odzin U ha dse reg Iá bom o k, a Koreai Munkapárt PB pót­tagja, politikai főcsoportfőnök. Kim Dzson The altábornagy vezérkari főnök helyettes, to­vábbá Kádas István, hazánk phenjani nagykövete társasá­gában Cső Min Csői altábor­nagy, magasabb egységpa­rancsnok meghívására gya­logtúrát tett a Gyémánt-hegy­ségnek a hősi harcok emlékét őrző részein. A küldöttség egy­kori hadi ösvényeken jutott el a híres Kilenc Sárkány Víz­eséshez és a Három Tündér Sziklához, amelytől nem messze emléktábla hirdeti, hogy az amerikai agresszorok elleni háborúk idején itt ál­lítottak fel pihentetőt azoknak a harcosoknak és parasztoknak, akik a hátukon hordták fel a lőszert és élelmet a hegyek kö­zött harcoló csapatoknak. A Gyémánt-hegységgel való ismerkedés végén Cső Min Csői altábornagy búcsúebédet adott a küldöttség tiszteletére. Pohárköszöntőjére válaszolva Czinege Lajos mondott köszö­netét a szívélyes vendéglátá­sért. Szerda délután érkezett meg katonai küldöttségünk Kim Jang Csun altábornagy, maga­sabb egységparancsnok egyik partvédelmi tüzéralegységé­hez. A két kitüntetett alegység parancsnoka, Szén Szung Ok tájékoztatta küldöttségünket a kiképzésben elért kiváló ered­ményekről, arról, hogy alegy­ségének parancsnokai és har­cosai mindössze 15 perces tűz­harcban megsemmisítették az ellenség hadiflottájának a KNDK felségvizeit provoká­ciós célzattal megsértő 56. szá­mú rombolóját. Koreai fegy­verbarátaink kiváló felké­szültségről tanúskodó rövid harckészültségi gyakorlatot: mutattak be, majd a küldött- : ség tagjai megtekintették az alegység objektumait. A Iá- j togatás végén Czinege Lajos' átvette az alegység parancsno- ; kától az emlékzászlót, a maga- ; tabb egység parancsnoka pe- ; dig a Vörös Század megtiszte- i lő jelvényt nyújtotta át a kül- i döttség tagjainak. A honvédéi- | mi miniszter és a delegációj nevében Imre Gábor vezérőr- 1 nagy köszöntötte az alegység ] parancsnokait és harcosait,; majd Czinege Lajos több tisz- ! tét kitüntetett a Haza Szolgá- j tatáért érdemérem különböző i fokozataival, s átadta a leg- j jobb harcosoknak a magyar ] néphadsereg kiváló katonája ■ jelvényt. Az alegység ezenkí- : vül emlékzászlót és ajándék- j tárgyakat kapott. A forróhan- : gulatú fegyverbaráti találkozó i után küldöttségünk folytatta ! útját és megérkezett Vonszan- > ba. i A kikötőváros tengerparti ! * I tiszteletére. Csütörtökön ka- j tonai küldöttségünk a KNDK I hadiflottája egységéhez láto- i gatott el. Az alegység bebizo- I nyitotta nagyszerű felkészült- | ségét, azt, hogy mindenkor és minden körülmények között képes a haza tengeri határai­nak védelmére. A szívélyes fo­gadtatásért Kardos János ve­zérőrnagy mondott köszönetét a hajó parancsnokainak és matrózainak, majd az egység húsz tengerészének a honvé­delmi miniszter nevében át­adta a magyar néphadsereg kiváló katonája jelvényt. A tengeren töltött órák után Vonszannai ismerkedett a kül­döttség. A város lakói lelke­sen köszöntötték katonai kül­döttségünk tagjait. Csütörtökön az esti órákban küldöttségünk elutazott a ten­gerparti városból. DJAKARTA PANTJASILA Sukarno a hatalom visszaszerzését készíti elő ? Indonéziában csütörtökön ünnepelték a Pantjasila meg­hirdetésének évfordulóját. Mint ismeretes, Pantjasila az indo­néz államéletnek Sukarno el­nök • által 22 évvel ezelőtt megfogalmazott alapelveit — nacionalizmus, humanizmus, népszuverenitás, szociális igaz­ságosság és istenhit — tar­talmazza. Az ünnepet — mint a Reuter megjegyzi — az indonéz vezetők Su­karno tekintélyének újabb megtépázására használták fel. Sugeng Surjadi, a KAMI szélsőjobboldali diákszervezet egyik vezetője, az Antara hi­vatalos hírügynökségnek adott nyilatkozatában azt állította, hogy Sukarno a hatalom visz- szaszerzését készíti elő. A diákvezér szerint Sukamónak sok híve van a jelenlegi kor­mány tagjai között is. Szerdán harminc parlamenti képviselő nyilatkozatban bí­rálta Suharto ügyvezető elnö­köt azért, mert „nem fogana­tosított akciót Sukamo ellen az 1965. októberi sikertelen kommunista puccskísérletben való részvétele miatt.’’ Megszólalt Nasution, a népi tanácskozó kongresszus elnöke is. Nasution kétségbe vonta, hogy a Pantjasilát egyáltalán Sukamo vezette be alapelv­ként az indonéz állam életébe. AFGANISZTÁN Felavatták a naglui vízie Csütörtökön Nyikolaj Pod­gornij szovjet államfő és Mo­hammed Zaliir sah afgán ki­rály jelenlétében ünnepélye­sen felavatták a szovjet segít­séggel épült naglui vízierőmű­vet. Podgornij szívélyesen üdvö­zölte az egybegyűlteket, és az egész afgán népet, az ország legnagyobb vizierőművének felépítése alkalmából. Beszédének külpolitikai ré­szében a szovjet államfő kije­lentette, hogy a földkerekség becsületes emberei határozot­tan ellenzik azt a háborút, amelyet az Egyesült Államok visel Délkelet-Azsiában. A Szovjetunió — mondotta a szónok — növekvő támogatást nyújt a vietnami nép igazsá­gos harcához. Az államfő a to­vábbiakban foglalkozott az arab államok elleni imperia­lista cselszövésekkel. A Szov­jetunió — hangsúlyozta Nyikolaj Podgornij — ébe­ren figyeli a veszedelmes fej­leményeket ebben a térségben és mindent megtesz a népek törvényes jogai védelméért és azért, hogy megakadályozza a békének és a népek biztonsá­gának megsértését. Az erőmű avatási ünnepsé­ge Mohammed Zahír sah af­gán király beszédével ért vé­get. Vietnami jelentés Az amerikai haditengerészet repülőgépei szerdán Haiphong közelében üzemanyag-raktára­kat támadtak és folytatták a VDK vasútvonalainak bom­bázását. Az amerikai pa­rancsnokság közlése szerint a támadó gépek heves légvédel­mi tűzbe ütköztek. STUTTGART Elézés 130 kilométeres sebességgel TIZENKÉT HALOTT Az utóbbi évek legsúlyo­sabb autóbusz szerencsétlensé­ge következett be- Nyugat-Né- metországban a Stuttgart— müncheni országúton. Egy angol autóbusz, amelyen a ve­zetőn és az egyik idegenfor­galmi társaság megbízottján kívül negyvenkét utas foglalt METEOR A Kozmosz 144. és a Koz­mosz 156., valamint egy vevő, adatfeldolgozó és meteoroló­giai tájékoztatásokat továbbí­tó földi komplexum segítsé­gével kialakították a „Me­teor" elnevezésű kísérleti koz­mikus meteorológiai rend­szert. A műholdakon televíziós berendezést; infravörös beren­dezést és a sugárzásmérő be­rendezést helyezték eL A kü­lönleges földi állomások háló­zata veszi mindkét szputnyik- ról a meteorológiai adatokat. A földi állomásokat közvetlen hírközlő csatornák kötik ösz- sze a Szovjetunió hidrometeo- rológiai központjával. A „Me­teor” segítségével nyert ada­tokat felhasználják a népgaz­daság javára és a nemzetközi tájékoztatáscsere céljára. helyet, Stuttgart közelében az esőtől nedvessé vált autó­úton száguldva megcsúszott és az Utat szegélyező korlátot átszakítva több méter ma­gasból a szántóföldre zu­hant, felfordult és összegződött. Nyolc utas azonnal meghalt, négyen a kórházi műtőasztalon fejezték be életüket. A szerencsétlenség egyik szemtanúja egy gépkocsivezető elmondotta, hogy a busz legalább 130 kilo­méteres sebességgel szá­guldva előzte meg az ő kocsiját, majd egy teherautót is. Ami­kor az autóbusz előzés után vissza akart térni az út jobb oldalára, megcsúszott és nagy sebességgel átszakította a kor­látot. NEW YORK—PÁRIZS Helikopterrel — leszállás nélkül Az amerikai légierő két he­likoptere — elsőként a vilá­gon — leszállás nélkül tette meg csütörtökön a New York —Párizs utat. Az 5Ö18 kilomé­teres út 28 órát vett igénybe. Júniusi hó A svájci Santis térségében június 1-re virradó éjszaka havazott és a hó vastagsága eléri a fél métert. tel­162. A SZOVJETUNIÓBAN bocsátották a Kozmosz műholdat. A HOLLANDIAI BRUSr SUMBAN felavatták a közép­európai NATO-haderőik új főhadiszállását. AZ USA, GHANA, TANZA­NIA ÉS IZRAEL nem ismerte el a szakadár biafrai kor­mányt WlLSÖN angol miniszterel­nök Ottawába repült KOLLEKTIV regeiyy — És mi lesz a faterommal? — Neki így a jobb. Megkí­méltem öt év sittőL Jenő szinte öntudatlanul vágta rá: — Tudtam, hogy te ölted meg! — és keze szorosabban fonódott Körösi nyakára. — Várj ... Te gyilkos. Ne... Nem akartam ... Csak elkapott az idegesség... — Mivel tetted? — Engedd el a nyakamat.„. — Majd, ha válaszoltál! — Ölmosbottal... — Hol a bot? — Még szoro­sabbra zárta ujjait a nyakán. — A gyárral szemben levő kanálisban ... Oda dobtam... Jenő elvesztette a fejét. — És hogy merted Hédit be­lemártani? — Ö buktatott le mindnyá­junkat ... Az a kis ringyó — sziszegte elkékülten Körösi. Jenő ütött. Szinte őrülten rúgta, karmolta, verte Körösit. Ütötte egészen addig, amíg érezte, hogy a nehéz test el- ernyed, olyan lesz, mint egy báb. Aztán felugrott és vissza sem nézve rohant a gyár felé. Felfeszítette a kanálist és be­lepréselte magát. Ügy dolgo­zott, mint az őrült. iEszre sem vette, hogy derékig áll a szennyes vízben. Lehajolt ét taoogatta az iszapos talajt. És megtalálta az ólmosbotot. Ad­digra azonban a kanális körül csoportosulás támadt. Az új portás, aki mindent látott, azonnal értesítette a rendőrsé­get. Mire Jenő előbújt, már ott állt a fekete Volga és a százados lépett ki belőle. — Százados úr! Itt van a bot, amellyel az apámat meg­ölték! Tessék! — mondta Jenő. Csörgött ruhájából a szennyes lé, az emberek elborzadva nézték. — Nyugodjon meg — csití­totta a százados ... Aztán azon kezdett gondolkozni, hogyan ültesse be a kocsiba a csuromvizes és szennyes fiút. — Menjen haza ... Azaz... — Tessék engem letartóz­tatni! — Miért? — Megöltem Körösi főraktá­rost’ Apám gyilkosát. (Folytatjuk) vállalhatok felelősséget... javaslom, hogy indítsanak fe­gyelmit a nője ellen is... — De Körösi elvtárs... Tótfalusi elvtársnő szerepe tiszta... — vágott közbe az igazgató. — Hédiről nagyobb tiszte­lettel beszéljen, különben ... — Jenő szeme félelmetesen felizzott. — Látják! Engem is megfe­nyeget egy kis lotyó miatt... A főrendész éberségének köszönhető, hogy Körösi el­kerülte Jenő öklét. Az igazgató ordított: — Most már elég! Azonnal takarodjon! Mit gondol, mi az én irodám? Kocsma? A hatá­rozatot megkapja... Jenőt a főrendész tuszkolta ki az irodából. — Nyugi... Nézze, fiam, én elhiszem, hogy maga teljesen tiszta, de most én is azt javas­lom, hogy lépjen le. Maid, ha a dolgok tisztázódnak, vissza­jöhet ... Jenő kereste Hédit, de azt a felvilágosítást kapta, hogy nem jött be a gyárba. A portásfülkében már új ember ült. Amikor meglátta Jenőt, elfordult. — Nem akar megmotozni? — kérdezte Jenő. — Menjen csak... Van ma­gának elég baja... — mondta a portás. Jenő Hédi lakása felé in­dult El akart köszönni a lány­tól. Aztán eszébe jutott, hogy a rendőrségen ázt mondták, hogy nem hagyhatja el a vá­rost. Ezért a kapitányság felé irányította lépteit. — Szevasz! — állt elé egy férfi. — Nem nagyon ismer­jük egymást. Én vagyok Schmidt. A faterod biztos em­lített ... Jenőnek fogalma sem volt, hogy ki ez a fickó, de azért Igent intett. Kíváncsi volt, hogy mit akar. — Most jövök a rendőrség­ről. Ezek mindent tudnak ... Engem egyelőre kiengedtek... Pedig valaki beköpött nekik — nézett jelentőségteljesen Je­nőre. — Én nem... És most mit akarsz? — Mit gondolsz, mennyit kapok? — Mit tudom én ... Jó ügy­véd kell. Meg bűnbánó du­ma ... — Tudod, hogy engem mi dühít az egészből? Hogy a fe­jesek megint megússzák. Min­dig csak a piti ürgék buknak le, akik meg a nehéz ezreseket leszakították azok futnak. — Kire gondolsz? — Körösi! Az keverte az egész balhét... ő adta a kul­csot is oda a faterodnak. Bent meg megjátszotta a bazári majmot, hogy az öreged lop­ta el a kulcsokat. Hát nem! Én láttam, amikor átadta! — Bent megmontad? — Ki hisz nekem? ö góré, jól fut, úgy mozgott a nyomo­zók között, mintha ő lenne a főnök. Szinte ő vezette a ki­hallgatást. Gondolod, hogy okos lehettem volna? Mit tu­dok én bizonyítani ? — Majd én bizonyítok —■ mondta Jenő és faképnél hagyta Schmidtet. Felhívta a gyárat. Körösit kérte a telefonhoz. Elváltozott hangon szólt a kagylóba: — Balhé van! A tagok köp­nek. Azonnal jöjjön a köpkö­dőbe ... — mondta és letette a kagylót. Köpködő volt annak a kocsmának a neve, ahol egy­szer a bandával találkoznia kellett volna. .Tudta, hogyha Kőrö&i valóban sáros, akkor feltétlenül eljön. Nem ment be a kocsmába, hanem elbújt egy hirdetőoszlop mögé. Alig telt el egy fél óra Körösi megje­lent. Óvatosan szétnézett, az­tán belépett. Egy perc eltel­tével máris jött kifelé. Arcán zavar és riadtság tükröződött. Ekkor toppant elé Jenő: — Jöjjön félre — mondta és belekarolt. A vasúti töltés fe­lé vezette. Körösi először nem akart menni, de aztán nem vo­nakodott. Átmentek a töltésen. Ketten maradtak. Jenő hirtelen megállt. Lábát Körösi mögé rakta és meglök­te. Körösi hanyatt esett. Jenő rá térdelt a mellére: — Mindent tudok! Mielőtt megdöglesz, akarsz még vala­mit mondani? — fenyegetően szorította kezét a torkára. — Segítség... hörögte Kö­rösi! — Nyugodtan ordíthatsz! Senki nincs a közelben ... — Ezt megkeserülöd ... Mi jogon támadsz te meg en­gem ... — Kuss! Nincs sok idő. Ne­ked is olyan szép temetésed lesz, mint a fateromnak ... — Semmi közöm a faterod­hoz ... — Hamarosan találkozol ve­le, aztán tisztázhatjátok, hogy miért adtad neki oda a raktárkulcsokat... — Nincs rá tanú! — Nekem az öreg elmond­ta... És Schmidt is tud róla... És azt is tudom ... — Nézd, Zámbó!... Egyez­zünk ki! XX. FEJEZET, melyben Jenőt kirúgják és az iffy felszabadult idejében fel­:sap önkéntes detektívnek ... Jenő helyzete a gyárban rendkívül nehéz volt. Borza­dás, kíváncsiság és csak na­gyon kevés részvét kísérte. Ha valahová bement, az emberek elhallgatták, háta mögött Ösz- szesúgtak. Még a lányok is megváltoztak. Azok, akik ed­dig kaeéran nevettek rá, most elfordították a fejüket. Már régen felmondott vol­na, de a rendőrségen utasítot­ták, hogy egyelőre nem mehet sehová, a várost nem hagy­hatja el és rendesen be kell járnia az üzembe. Talán a harmadik napon történt, hogy hivatták az iro­dába. Az igazgatóhoz vezették. A szobában még bent volt Körösi és a főrendész is. — Nézze, Zámbó... — majdnem elvtársat mondott az igazgató, de aztán elha­rapta. — Szóval. . az a hely­zet, hogy úgy látjuk, jobb len­ne, ha nem dolgozna nálunk... Megérti, ugye ... Lehet, hogy a rendőrségen tisztázta magát, de a kollektíva ... Ne hara­gudjon, de minden embernek nem magyarázhatjuk el... Körösi közbevágott: — Beszéljünk csak nyíltan! Nekem nem kenyerem a mel­í lebeszélés. Nem tűrünk bű- j nözőt a gyárban! A társadal- : mi tulajdon védelme törvény. : így én nem tudok és nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom