Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
nur* ifffcrc# i&Ctriap 19«7. MAJtTS T„ TASÄKlfAF I------;—;----— feláll az íróasztaltól: — I A til kár nő | Kit tetszik keresni? — Ép--------------------- pen ez az, keresek valakit, d e nem tudom a nevét. — Akkor, sajnos... — mosolyog a titkárnő. — Hallottam, hogy a múlt vasárnap a katolikus templomban... dig mosolyogva közbevág: Be sem fejezhetem a mondatot, még min— ... dzsesszesített mise volt. — Maga is ott volt talán? — Nem, én magam nem voltam ott, de hallottam róla. — És a plébános nevét nem tudja véletlenül? — Aki rendezte, az nem plébános, hanem káplán. A nevét nem tudom, de kérdezze meg az igazgató elvtársat, ő talán tudja. Amikor a művelődési otthon igazgatójának elmondom, ki után nyomozok és miért, bizalmatlanul kutat tekintetével, mintha a homlokom mögött titkos szándékot keresne. Néhány másodperc kínos csend után azt mondja: — Nem tudom, hogy szerencsés dolog-e írni erről? — Miért ne lenne szerencsés? — Mert az egyház és az állam... — Nem értem. — Hát, azért nem szerencsés, mert mindenképpen, akármit ír róla, nekik csinál propagandát. De hát ehhez semmi közöm... A káplán nevét egyébként nem ismeri. . -----—- ünnepén kihirdették a gyülekeI Húsvét | zetnek: „Jövő vasárnap GITÁR- MISÉT tartunk a fiataloknak. Es egyben kérjük az idősebbeket, fogadják ezt megértéssel.” Néhány nap múlva a templom bejáratán plakát is hirdette az eseményt. A plakátot „egy ceglédi művész” festette, s ez a plakát már maga is kihívásnak tetszhetett, mert a község vallásos körei felhördültek. A rajz egy fekete pulóveres, csapzott hajú fiút ábrázol, kezében óriási vörös gitárral. A háttérben fehér templom, előtte egy hasonlóan csapzoft hajú, térdelő alak és a kép jobb felsó sarkában Isten mindent látó szeme. A felirat: „f GITÁRMISE”. A felháborodás gyorsan hullámzott tovább. j---------------------------------- hogy a plakát a I Három nap múlva, j templomajtóra------------------------------------került, fekete autó állt meg a plébániahivatal előtt Akik erről értesültek, és ilyen kis helyen miről ne értesülnének az emberek, azt mondták: „Na, lőttek a gitármiséneli.” Volt, akinek a hangjában káröröm bujkált, volt, akinek hangjában sajnálat Április másodikén, vasárnap, a GITÁR- MISÉT megtartották Abonyban. lemzően egyházi — van benne valami hivatásos melegség és megbocsátás. Miközben a fiatal káplánnal kölcsönösen elrebegjük neveinket, Zöldi Sándor hellyel kínál, érdeklődik, mi járatban vagyok, gyors és látszólag céltalan mozdulatokat tesz, látszik, hogy valami különös, szakmájának, vagy mondjuk, hivatásának megfelelő aktivitás vibrál ezekben a mozdulatokban. — Misiként, nem főznél egy kávét? — mondja és a fiatal káplán elmegy kávéi főzni. Körülnézek. A szoba fala kopott és füstös, valaha aimazöld lehetett, ezüst mintákkal, ormótlan szekrény, a kályha mellett szép fenyes harmonium, egy modern heverő, íróasztal, könyvszekrények, néhány szék — ennyi lenne a berendezés, de ez csak a berendezés alapja — ezek között a bútorok között és a bútorok alatt és felett a legváltozatosabb tárgyak hevernek, lógnak, fekszenek, hányódnak... Egy taskaírógép, olasz gyártmányú táskamagneto- fon, lemezek, rengeteg könyv, folyóirat, újság, Pál pápa arcképe és egy pöttyös labda, feszület és a falba vert szögön egy gitár, tövis- koronás Krisztus és csíkos fürdőköpeny. Zöldi Sándor nem akasztja meg szavával a tekintetemet, tesz-vesz és várja, hogy elmondjam, mi járatban vagyok. — Hallottam, hogy a múlt héten... — mondom végiül. Elmosolyodik. Látszik, hogy ennek a témának — épp ellenkezőképpen, mint azt várni lehetett volna — örül. — A gitármise ... — Igen. Érdöceme... — ...hogyan jutottunk erre a gondolatra? — Igen. Ez érdekelne. —:----------—-—- járok parókiáin, de minI Nem először | dig elfog valami zavar. ------------------------- Nem ismerem a ceremóniákat, nem tudom, mi a különbség egy plébános és egy káplán között, zavar a fekete reverenda és olvasmányélményeim alapján bizonyára misztikusabbnak és középkoribb- nak képzelem az egészet, mint amilyen. Mindig kiderül, hogy itt már csak nyomokban van szó középkorról, zavaromat mégsem tudom leküzdeni. Azzal nyugtatom magam, hogy legalább ilyen illetődött lennék, ha megpillantanék egy atommáglyát, vagy belépnék egy spiritiszta szeánszra. A z ember megilletódik attól, amit nem ismer.------------—- homályos folyosó barna ajI Hosszú, I tokkal. Az egyik ajtó mögül---------------- női hang szűrődik ki. Kopogok. Kinyitják. Szikár, nagyon sápadt asszony áll ott. — A káplán urat keresem — mondom. — Melyiket? i — Azt, aki a múlt vasárnap a ... — ... gitármisét rendezte ? — fejezi be kérdéssel a mondatot. — Igen. — Zöldi Sándor — a folyosó végén nyíló ajtóra mutat. — Ott lakik, ha nem ment el éppen valahová. Nem ment el, sőt, bizonyára hallja beszélgetésünket, mert kinyílik az ajtó és megjelenik keretében egy nem kövér és nem sovány, nem fiatal és nem öreg, nem szép és nem csúnya reverendás férfi. Elindulok felé. — Jó napot kívánok ... y — Szervusz, fiam — mondja azon a jellegzetesen megemelt hangon, ahogy egyházi férfiak üdvözlik az embert. Egyébként a köszöntés nem lep meg, mert általában kölyöknek néznek és nem újságírónak, de azért gyorsan igyekszem tisztázni a helyzetet. — A Pest megyei Hírlap munkatársa vagyok ... Bemutatkozunk, beterel a szobába. Az első pillanatban, mivel figyelmem megoszlik, zűrzavaros kép tárul elém. A szobában tartózko- (: k még egy fiatal káplán, szemüveges, sápadt Ircú és nagyon sovány. Az ő tekintete is jelsemmi jónak elrontója lenni... De aztán egy délelőttön megállt itt egy kocsi és kiszállt belőle a váci plébános úr és a húga, meg a ceglédi plébános úr és a püspök úr sofőrje, egy civil ember. Akkor már ki volt hirdetve a gitármise ... Azt mondták, meg akarják hallgatni, hogy mit csinálunk. Hoztam a magnót, hallgatták és megboíránkoztak. „Ez szentség- törés” — mondták, de főleg a váci plébános úr húga volt nagyon felháborodva. De aztán nem maradhattam velük tovább, mert hittanórára kellett mennem. Mire visszajövök, még mindig hallgatják, de megváltozott a hangulat. Hümmögtek, hogy túl hangos, túl vad, de akikor a püspök úr sofőrje azt mondta: „Nekem is van két lányom, azok egész nap ilyen zenét hallgatnak. És, ha meg akarjuk tartani magunknak a fiatalokat, akkor ezt is meg kell csinálni." így hát eldőlt a dolog — És most, a mise után, hogyan vélekednek egyházi körökben? Zöldi Sándor elmosolyodik. — A ceglédi plébános most már puhul... Látja, milyen jó Íratással van a dolog a fiatalokra ... J Végighallgatjuk-— ------------------_ vág a történetbe, j Olyan nyíltsággal | mintha már régi---------------'---------------- ismerősök lennénk. N em ül le, előttem áll és reverendájába süly- lyeszti kezeit — Úgy kezdődött hogy a Szabad Európában hallottam egy misét; nyugat-németországi bencések egy néger spirituálé dallamára magyarul énekeltek. Valahogy így hangzott... Fejét felemelt kutat a dallam után, aztán énekelni kezd: Örömmel táncolok és jól szórakozom, Meri te mindenütt velünk vagy ... Hirtelen csap át hangja a prózába: — Érzi, hogy ez milyen rosszul hangzik? Nekem nem tetszett de elkezdtem gondolkodjak hogyan lehetne valami ilyesmit csinálni —, de jobban. Szerintem nagyon üdvös Kodálynak az az iránya, hogy dallamnak és szövegnek klappolnia kell... Aztán néhány hónap múlva, hogy ezt hallottam, egészen véletlenül meglátogatott három konzervatóriu- mi növendék. Az egyiik leült a harmómumhoz, a másik a kezébe fogta ezt a gitárt és énekeltek ... — Ön tud gitározni? — Még nem. Most tanulok... Amit ők csináltak — folytatja — az éppen az volt, amire én gondoltam. De hallgassa meg ... A magnóhoz lép, kikeres egy szalagot és felcsendül három fiatal hangján egy beat- dallam. Nincs benne semmi különce, csak a szöveggel áll furcsa 'kapcsolatban. így hangzik: „örvendjetek angyalok, Jézusunk feltámadott, És a lelkünk meglelé ösvényét a menny felé Alleluja, álleluja.” Miközben hallgatja, a káplán kihúzza kezét a reverenda alól. veri az ütemet a padlón és rázza a kezét. Amikor vége a számnak, kikapcsolja a magnót és rámnevet: — Marha jól hangzik, nem? — Igen. És ezt játszották a misén is? — Ezt, meg a többi számot. Ha kiváncsi rá, meghallgathatjuk ... Felvettük az egész misét. — Hogyne. A magnóhoz lép, bekapcsolja. — De, hogy folytassam a történetet, még aznap este átmentünk a fiúkkal a templomba és tartottunk egy próbamisét. Néhány öregasszony volt ott, megkérdeztük * * 1 tőlük, hogy tetszett. Az egyik azt mondta: „Olyan szép volt, mintha a kisjézusnak bölcsödalt énekeltek volna.” Nevet és cinkosan hunyorogva néz rám: — Kérdezni is tudni kell! Mert, ha azt kérdezem, „Ugye, szép volt, nénikém?” — akkor persze, hogy azt válaszolják: „nagyon szép volt’’. a miséről készült felvételt. Áhítatot parancsoló orgonahangok beat-ütemben, hatvan tagú kórus kíséri a három szólistát, akik Szent Magdolnáról és Jézusról énekelnek. „Szent Magdolna elmene ama reggel sírva S az Ur Jézust nem leié a kinyitott sírba. Erre-arra sírva jár, nincsen nyugovása. Elvesztette Jézusát, nincs vigasztalása. Hol lelem föl Jézusom, akit elvesztettem, Merte menjek, én szegény, keserűségemben.” Meg kell hagyni, szugge&zíív a szöveg és a zene közti disszonancia.--------;------ után a káplán meghívott maI A mise I gához egy öregasszonyt és egy--------------- fiút, interjút készített v<?lük. A z interjú szövegét a kis olasz magnóról, sió szerint lejegyeztem: — „Kedves, Mari néni, itt volt a fiatalok miséjén, magának, mint öregnek, mint a legrégibb előéneltesnek, hogy tetszett? — Hát énnekem nagyon tetszett, különösen azért, hogy az ifjúságé vót, mi már eléltük az életünket és hiszünk az isteniben, ők is higgyenek, ez szükséges a fiatalságnak, nagyon is szükséges. Nekem az tetszett, hogy olyan sok fiatal volt, hogy honnan jöttek azok ösz- sze! Nagyon régen láttunk a templomban ennyi fiatalt Es olyat is hallottam, aki azt mondta, hogy ha minden vasárnap ilyen lenne, akkor minden vasárnap eljönne. — Kedves Mari néni, és maga a zene, a gitár, a cintányér, meg a dob, nem volt bántó? — Nekem nem, mert ami az isten dicsőségére van csinálva, az mind tetszik, akármilyen ájtatosságot is ajánl fői valaki. Jaj, nagyon szép volt! És volt, aki mondta, hogy neki nem tetszik, ón azt mondtam, nem mi értünk volt ez a szózat, hanem a fiatalokért. Ö értük volt, nem mi értünk. Gyakrabban költené csinálni ilyen misét Bár még többet is megérnénk ilyen szép misét.” • Egy nyolcadikos zenei általános iskolába járó fiú ezt mondta: — ,.Szerintem ez az egész nagyon modem és előremutató volt Bár abban a pillanatban egy kicsit gondolkodnom kellett rajta, aztán, rájöttem, hogy ez nagyon ügyes kezdeményezés volt és követendő példa. Nem mindenkinek volt ez a véleménye, voltak, akik nagyon odavoltak érte és rendkívül tetszett nekik, '^sssssssss/sssssssssssssssssssssssrsssss/ssss/s/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssvssssxssssssssssssssfsssssssssfsssssrrsffsf, X voltak, akiknek csak azért tetszett mert egy olyan beat-zenét hallottak, ami eddig még nem befutott, de ugyanakkor nagyon klassz .... Mások elgondolkodtak rajta és ügyesnek találták, megint mások, oiyan régi katolikusok, akik a papára szerint vallásosabbak a pápánál is, fel voltak háborodva, hogyan szabad ilyesmit csinálni! Ez isten tagadás, szentségtörés, hogy ezt a stílust templomba vezették be. Szerintem ügyes kezdeményezés, mert egyben megmutatja, hogy a vallás és az egyház nem elavult, beavasodott dogmákkal teli világ. hanem igenis dinamikus, modern szervezet.”--------- —- mondatról, mondatra leállít| A káplán | ja a magnót, hogy könnyeb------------------- ben érthessem meg a szöveget. Most éppen jókor, mert a toliam megáll a papíron. Ügy érzem, ennek az okos és buta, nagyon intelligens és nagyon primitív tizennégy éves fiúnak szavaiból megértem ezt az egészet. Előremutató az egyház? Modern? A zsinat üzenetet intézett a fiatalsághoz, ezt a szózatot április 2-án felolvasták az abonyl templomban is. Különösen egy mondat ragadta meg a figyelmemet és ez az egy mondat most összefüggésben áll ennek a fiatalembernek a szavaival: „... úgy, ahogy van ( mármint a fiatalságot), be akarja és be is fogja kapcsolni az egyházi élet áramkörébe.” Most magam is be vagyok „kapcsolva az egyházi élet áramkörébe”, mert megdöbbent és elgondolkoztat, hogy meddig lehet történelmileg képtelenné vált lejárt eszmeköröket felfrissíteni, elhitetve sok emberrel, hogy a módszer — maga a lényeg. Tovább forog a magnó: — Ahogy körülnéztél, nem láttad, hogy a zene hatására áhitatrontó módon viselkedtek volna a fiatalok? — Kérdés, hogy mit értünk áhitatrontó- nak... Az biztos, hogy nem meredt szemeikkel, vagy lehunyt szempillákkal álltak ott... Egy kicsit ringatták, meg rázták magukat, a ritmust átvették, de ez már velejárója a beatzenének ... — És az édesapád hogy vélekedett erről? ö nem tartozik azok közé a katolikusok közé. akik pápábbak a pápánál? — Nem. Ö egy olyan típusú, aki gondolkodik, mindig meggondolja, ingadozik, materialista és mindig vallásos is. — Mi a véleményed a gitármisék jövőjéről? — A beat-stilus haladó, de ugyanakkor halandó is, tehát nem olyan, mint a dzsessz, mert a dzsessz-mise, ha azt ma meghallgatják és tetszik, az 50 év múlva is elfogadható lesz és nagy lesz, a beat-stilus viszont most nagy... És éppen ezért nem szabad túlzottan hozzákötődni, mert a beat-stilus előreláthatólag, mint minden tánczenei stílus, egyszer megdől, hogy helyet adjon valami másnak. Most, hogy ha az egyházi beat-misék is megdőlnek, hát az nagyon kínos lenne.. .---------•-------—------' a két káplánnal hosz| Beszélgetésünk | szára nyúlt Beszéi----------------------------- tünk a katolikusok é s marxisták világszerte zajló párbeszédéről, vitatkoztunk a pápa gazdasági énei kukájáról, azokról a kérdésekről, amelyekben a marxizmus és katolicizmus szemben áll. Nem győztük meg egymást. Később Zöldi Sándor egy üveg Mecsekit vett elő a szekrényből, koccintottam a két káplánnal. — Isten áldja. — Egészségére. — Isten áldja! — Egészségére!-------;----------;;—p hozza a kávét, kávéI A fiatal káplán | zunk. Már régen mo----------------------------- toszkál bennem a k érdés, de mivel nem ismerem az egyház hierarchikus viszonyait csak nehezen tudom megfogalmazni, mert félek, hogy valami udvariatlanságot követek el... — Nem tudom, hogy ez maguknál hogy van... Mit szóltak hozzá? Azonnal megértik és most mindketten nevetnek. — A főnökség? — Igen, erre gondoltam. — A plébát os úr, aki nekünk főnökünk, meghallgatta és azt mondta, hogy ó nem akar Zeneórán (Foto: Gábor Viktor) BEAT-MISE NÄDAS PFTER RIPORTJA
