Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
2 ‘"g^íiHop 1967. MÁJUS 7» VASÄBÄAP Befejeződött a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) bizalmi tisztséget is számba vesszük — több minit 500 ezer funkcionárius működik. Nélkülük a szakszervezeti mozgalom nem életképes. Ezek között nagyon nagy számban vannak pártonkívüü szak- szervezeti aktivisták, akikről szeretném megmondani, hogy pártunk elsőszámú és legfontosabb pártonkí vilii szövetségesei, mert a munkásosztály osztályiszervezetében segítik a párt politikájának érvényesítését. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa foglalkozott belső fejlődésünk es b nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlataiba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelésben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat hozott. A párt ereje azonban döntően eszmeipolitikai erő. A párt kongresz- szusának határozatéiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság a munkásosztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók valamint szervezeteik — és ezek között megint elsőként említem a magyar szakszervezeteket — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért. A kongresszus óta elég intenzív időszak telt el. Lezajlott a választási kampány, hozzá lehet fűzni, eredménnyel. Tanácskozott a termelőszövetkezetek első kongresszusa, amelynek nagy jelentősége volt. Most ülésezik a szakszervezetek kongresszusa. E hó közepén összeül a SZÖVOSZ kongresszusa. Utána nem sok idővel lesz az Ifjúsági Szövetség kongresszusa. Mindezt azért szervezik így, mert az év második felében a gazdasági re főim dolgáivál ' Rdf '' h'á- 1 gyom sokat foglalkoznunk, piénumokon és nem sokkal kevesebbet, hanem többet, az emberekkel való egyéni és kis csoportokban történő beszélgetéseken. A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsósorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem, körülbelül mindannyian résztvevői voltunk — azt bizonyítják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kongresszusunkat, helyesli és támogatja állásfoglalásait. Azt hiszem, aki jelen voit, az tudta és érezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső célokat illetően, mind internacionalista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Kifejezte ez a demonstráció, hogy a pártkongresszus, a közelmúlt hónapok nagy politikai felvilágosító kampányt eredményeként a dolgozók értik és helyeslik irányvonalunkat, Ennek elvtársak, nagy jelentősége van. Mi itthon, hazánkban látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszázalékkal is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nein .olyan egyszerű a helyzet és szinte minden héten történik valami, ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog. Nekem más nyelven persze ugyanezt mondja el a kongresszus is. Nem tudok és nem akarok itt most részletekbe menni, de ha sommásan akarjuk megfogalmazni, hol is tartunk, azt hiszem, valami ilyesfajta kifejezéssel kellene élnünk: eredményeink nagyok, a szükségletek és az igények nagyobbak, de lehetőségeink sem kisebbek. Lért nem kis részben rajtunk múlik, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg az adott nap, hét, hónap, esztendő feladatait. A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt, mondjuk 30— 40 évvel ezelőtt. De azért ha jól utánagondolunk, az idősebb sem szereti már két órán keresztül hallgatni, azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hallgatják az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit már elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein. A közeljövő feladatai közül megemlíteném a gazdasági irányítás reformját' — csak egyetlen egy vonatkozásban. Itt a kongresszuson többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni. A kockázatvállalás szükségszerű és elkerülhetetlen. Aki új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat, de a kockázatnál soha sem felejtsük el, elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kockáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csőd- bemegy, és ezzel a dolog el van !nlézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé. A gazdaságvezetó&i reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, 6 ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az' néháriy év múlva komolyan éreztetni fogja hatását mindenféle tekintetben. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem azt is meg keli mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink közül például vannak olyanok, amelyeknek továbbá bővítését* és érvényesítését talán más módon kell biztosítani, de azt is tudni kei! és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén viszszalépni egy jottányit nem akarunk és nem is szabad. Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak, és kell. hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enélkül nem számíthatunk a dolgozó tömegek, cs elsősorban a munkástömegek aktív támogatására. Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Moét ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barna- szénbányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt, hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Nem azért van egy ország lakossága, hogy mi, pártfunk- cionáriusok kísérletezzünk, és nem azért vannak nagy számban munkások, alkalmazottak, hogy a tagdíjat befizessék, hanem fordítva: mi vagyunk a munkásosztály, a dolgozó nép javáért, ezért teremtette a munkásosztály a forradalmi pártot és a szakszervezetet is és erről nem feledkezhetünk meg a szocializmus viszonyai között sem, amikor az osztály- ellenséget már legyőztük. Mert, ha erről megfeledkezünk. akkor szakadás állhat be, akkor hiába rohanunk előre, kiabálhatunk, hogy utánunk, emberek, ha visszanézünk, alig jönnek utánunk. Nem. tudom, így mire mennénk. A szocialista társadalom felépítéséhez szükséges lépéseket kötelességünk sorra- rendre következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkásosztályunkért, saját népünkért, amelyeknek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkásosztályért és a vi- j lág különböző térségeiben a i szabadságért, a nemzeti füg- ! getlenségért harcoló népekért is. j Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban úgy építsük a szocializmust, szabad emberhez egyedül méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez segítse az ő harcukat Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű támogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságának, . hogy ki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Nagyon örülök neki, hogy XXI. ösez-szaksaervezeti kongresszusunkat áthatja az intemacionali2anus és a szabadságukért harcoló népek iránti szolidaritás. Üdvözlöm és jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az agresszorok ellen harcoló vietnami néppel való szolidaritásról. Állást foglal a katonai puccsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Elvtársak! A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. Ez az elv azért helyes forradalmi és marxista elv, mert a mi ügyünk győzel-" méhez nem keil világháború. Kedves elvtársak! A párt- kongresszuson meghatározott harci céljainkat — amelyek most már az egész nép tudatába átmennek, úgy érhetjük el, ha dolgozunk és harcolunk. És ha eddig sokat kellett dolgozni és harcolni, ezután sem kell kevesebbet Van elég dolgunk, de nagyon jó feltételek között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyéb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük soron következő feladatainkat és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előre menni. A párt ebben a legteljesebb mértékben számít a szakszervezetek támogatására, és gondolom, nem hiába. Befejezésül szeretnék önöknek sikert kívánni munkájukhoz, itt a kongresszuson, és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak végrehajtásához. Gáspár Sándor zárszava Szombaton folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. Gáspár Sándor foglalta ösz- sze az első három napirendi pont vitájának tanulságait. Mindenek előtt az alakulóban levő új munkastílusról beszélt, nevezetesen arról, hogy a szakszervezetekben a döntést mindig alapos elemzés, valamennyi érdekelt véleményének meghallgatása előzze meg. — Az elmúlt két évtizedben a szakszervezeti mozgalom tanácskozásainak ciklusonként az volt a sorrendje, hogy először minden szakma, iparág szervezett dolgozói külön-kü- lön tartották meg kongresszusukat és azután ülésezett a szakszervezetek országos kongresszusa. Ebben az esztendőben viszont időrendben megfordul az események menete, és ez nem csupán formális dolog. Arról van szó, hogy a mostani kongresszus általánosságban, fő vonalaiban foglalkozott a szakszervezeti mozgalom tevékenységével, azokkal a feladatokkal, amelyek a gazdaságirányítási rendszer reformjából adódnak. A teendőket itt összességükben mértük fel és körvonalaztuk, a követliező hónapokban viszont az egyes iparágak, területek szakszervezetei — a most rögzített fő irányelvek alapján — differenciáltan, a maguk ,,profiljának” megfelelően tárgyalhatnak és határozhatnak. A gazdaságirányítási rendszer reformjából adódó szak- szervezeti feladatok közül az égjük legfontosabb: megértetni az emberekkel, hogy miért van szükség a változtatásokra, azok hogyan fogják szolgálni az ország javát — folytatta. Arról beszélt ezután Gáspár Sándor, hogy a reform bevezetésével miképpen alakul majd a népgazdaság egészén belül az egyes üzemek, termelő kollektívák, munkáscsoportok érdekeltsége. Gáspár Sándor a kongresz- szus szónoki emelvényéről — nagy taps közben — meleg szavakkal, szeretettel köszöntötte az otthon és a munkahelyen egyaránt helytálló édesanyákat, a dolgozó asszonyokat, az anyák napja alkalmából. Gáspár Sándor ezután hangsúlj'ozta: az elmúlt 22 év azt bizonyítja, hogy szakszervezeteink mind a hatalom megszerzésének, mind pedig a hatalom megvédésének, erősítésének időszakában jól szolgálták a munkásság osztályérdekeit Végül kérte a kongresszust, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának és szám- vizsgáló bizottságának adja meg a felmentést, s válassza újjá mindkét testületet. Ezután szünet következett, majd zárt ülésen foljdatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa. VÁLASZTÁS A zárt ülésen a magyar szak- szervezetek XXI. kongresszusa megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 173 és a SZOT szám- vizsgáló bizottságának 19 tagját. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagjai: Blaha Béla elnök, Földvári Aladár, Kiss Károly, Vas-Wit- teg Miklós alelnök, Gáspár Sándor főtitkár, dr. Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sándorné. Somoskői Gábor és Virizlai Gyula titkárok, továbbá: Bessenyei Miklós, Brutyó János, Csutorka Lajos, dr. Darabos Pál, Fabók Zoltán, Gyöngyösi István, dr. Jókai Loránd, Kimmel Emil, Kovács István, Ligeti László, Nemeslaki Tivadar, Péter Ernő, Simon Antal, Szabó Antal, Szilágyi Sándor, Timmcr József, Tóth Anna, Turzó László, Varga József és Vass Imre. Ezután Gáspár Sándor zárszavában a tisztségviselők, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az elnökség tagjai nevében megköszönte a bizalmat, s kötelezettséget vállalt arra, hogy erejük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Felcsendült az Internacionó- lé. A küldöttek a tanácskozás magyar részvevői öt világrész munkásainak képviselőivel együtt a nemzetközi proletariátus himnuszának eléneklésével zárták a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusát HATÁROZAT A magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának határozata bevezetőben körvonalazza a szakszervezetek helj'ét és szerepét a proletárdiktatúra rendszerében, meghatározza feladatait a munkáshatalom erősítéséért, a nép felemelkedéséért folyó politikai, gazdasági és ideológiai harcban. Utal arra, hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformjának bevezetése a szakszervezetek számára a korábbitól eltérő, minőségileg új, nagyobb felelősséggel járó feladatot jelent A gazdasági építőmunkáról, a dolgozók élet- és munkakörülményeit alakító feladatokról szólva megállapítja, hogy a szakszervezetek minden szinten fokozzák közreműködésüket a tervezésben. Megállapítja a határozat, hogy a szocialista munkaverseny tovább fejlődött s e fejlődés jelentős állomásai voltak a különböző társadalmi események, évfordulók — legutóbb a IX. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyek. Részletesen szólt a határozat az életszínvonal alakulásának tényezőiről és lehetőségeiről, a következő tervidőszakban. A foglalkc^atottságról szólva megállapítja: a szakszervezetek vezető szervednek szorgalmazniuk kell a racionális létszámgazdálkodásra való áttérés tervének kidolgozását, amely tartalmazza a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásával, elhelyezésével, átképzésével kapcsolatos teendőket. Az árszínvonal alakulásáról szólva megállapítja a határozat, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a termelői, a fogyasztói és a szolgáltatási árakat fokozatosan közelíteni kell értékükhöz. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét fokozatosan heti 4ti óráról 44 órára kell csökkenteni. A lakáskérdéssel kapcsolatban a határozat rámutat, i hogy a lakásalap növelésén túl fontos feladat az elosztás helyes módjának kidolgozása, s annak fokozott ellenőrzése. A határozat a továbbiakban szól arról, hogy törekedni kell az egészséges és biztonságos munkafeltételek megteremtésére, a nevelő és felvilágosító munka további javítására. A szakszervezetek javasolják, hogy a következő ötéves terv egyik fontos feladata legyen az egészségügy általános korszerűsítése, s a reális igényekhez mért színvonal elérése érdekében gyors ütemben kell emelni a kórházak ágylétszámát, műszer- és gépellátását. Az ideológiai harc és a kulturális nevelés időszerű szak- szervezeti feladatait ismerteti ezután a határozat, majd a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai fejlesztésének fontosságáról szóL A dokumentum végezetül s , szakszervezetek választott í szerveinek irányító tevékeny- I ségével foglalkozik. Külföldi események sorokban AZ USA FELÚJÍTJA a katonai segély folyósítását Indonéziának, MEGSZŰNT New York „World Journal and Tribune” című esti lapja, így a 16 milliós város lakossága a továbbiakban már csak egy esti lap és két napilap között válogathat A BUKARESTI KÖNYVPIACON megjelent román és magyar nyelven József Attila több verse. JOHANNESBURG egyik külvárosában péntek este utcai zavargásokra került sor a német bevándorlók és Johannesburgban élő zsidó lakosság között. IZRAELI JELENTÉS SZERINT péntek éjszaka libanoni területről gránátokat lőttek Manara izraeli községre. INDONÉZIÁBAN halálra ítélték Martont, az Indonéz Kommunista Párt bomeói szervezetének első titkárát. A testvérországok életéből LÍRAI „KAFA“ A táncosok gyűrűje lassan mozog. A legények, kézen fogva egymást, ritmikusan inga- nak-lengenek. Mozgásuk hol könnyed, fölényes, hol meg tele van hévvel, lendülettel. Az „udzsf’-t járják, az ősi Izabard népi táncot. (A Kabar- din-Bakar Autonóm Köztársaság az Orosz Föderáció tagja, Eszak-Kaukázusban fekszilz. Lakossága körülbelül 1 élmillió.) Az udzson kívül a lányok és legények más táncjeleneteket is előadnak. A lírai „kafa” — a szerelem könnyed, lágy tánca. A kardtánc férfias erejével nyűgöz le: a bátorság, ügyesség és a gyorsaság ötvözete. Végül: valamennyi ünnepen ott szerepel a műsorban a „Vidám bakkecske”. Ez a tánc ősidők óta őrzi a nép kedvenceinek: a íréfácsinálóknak és akrobatáknak versengését. A „Kabargylnka” népi együttes. Az akrobatikát megközelítő mutatványok a kabard tánc nélkülözhetetlen elemei.
