Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-31 / 126. szám

Szabados Jenő kiállítása A vecsési művelődési ház előcsarnokában a fényképező- 0rQ megörökítette: Szabados Jenővel találkozik a látogató. Az 1910.-ben készült fakó fényképen még a vecsési általános is­kola növendéke, a másikon — mely az epreskerti művészte­lepen készült, kollégái társaságában látjuk. Aztán egy képes­lap Nápolybái, s egy homályos kép 1942-ből — a fronton ké­szült. Ugyanebben az évben írja utolsó levelét az otthoniak­nak. A régi fényképekből összeállított élettörténetet egy szo­morú felvétel zárja — 1942 augusztusában Szabados Jenőről már nem készült felvétel — csak a fakeresztről, melyet sírja fejéhez tűztek, a rohamsisakról, melynek gazdája akkor már a földben pihent. A kiállítási teremben a festő beszél magáról. Tájképek­ben mesél a jó kedvéről, arról, mennyire szereti a községet, melyben született, mennyire a napfényes színeket, a barna barázdákat, a libazöld, egyenes erdei ösvényeket. Szabados Jenő az egyszerű emberek világáról mesél, s ha embert fest, az mindig munkálkodik, nyalat nyúz, házat meszel, s ha csak tárgyak vannak a képen, azok is csak pillanatnyilag magá­nyosak. A magányos pad vár valakit, aki ráül majd, aki jól érzi magát az alkonyi félhomályban. Sok-sok mozaik, gyorsan elillanó öröm, ha fényképeznek, zsánerkép lenne belőlük. Fürdőző gyerekek: nemcsak a két gyerek van a képen, de a víz és a homok jókedvű harmóniája, csendes örömet, a nyu­galomét, a pihenését, a várakozásét is kifejezi. Kakas kalit­kában — erre a képre Szabadas Jenő iróniát festett. A kakas kinőtte a kalitkát, kint van belőle a feje, a lába, de a ka­litka — bár kicsi és hasznavehetetlen — masszív, s útját állja a kétségbeesetten kapálódzó állatnak. O, ha csendéletet fest, akkor tűzpiros paprika van az asz- • talon. Csupa olyan kicsi öröm, parányi szépség az életben, amitől boldog lehet az, aki észreveszi. A kiállítóterem egyik szögletében egy mattszürke nagy festmény. Vagonban a címe. Megy a vonat a front felé, viszi a katonákat a halál felé. Szürke a vagon fala, füstszürke a le­vegő a kupéban, és szürkék a katonák. Csak az előtérben levőnek dolgozta ki az arcát, keserű, fiatal, akaratos arc, a háttérben levőket csak sejteti. Nem is kell arc a halálba in­duló katonának, csak egy ő a sok közül, aki öl, és akit meg­ölnek. A sokféle szürke egy életérzést fejez ki, a reménytelen­séget. A kupé fala körbefogja a képet, rabságban tartja a ka­tonákat, a fejük felett rácsos ablak, melyen soha nem süt be a nap. Síneken gördülő börtön — ilyennel utazott a halál­ba Szabados Jenő is. (d) H0H0B«VIDín P EST M'í G Yi I HÍRLAP IX. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM / / L O N K I A P A S A 1967. MÁJUS 31., SZERDA / Új iskolát avattak Vasárnap délelőtt avatták fel Vecsésen, a Kun Béla téri iskolát. A rendkívüli iskolai ünnepély ez alkalommal egy­beesett a kisdobosok és úttö­rők avatásával, továbbá a nemzetközi gyermeknap meg­ünneplésével. Délelőtt kilenc órakor kez­dődött az ünnepség az iskola udvarán. A vendégek közt foglalt helyet Sima István járási vb-elnökhelyettes, Rét­vári Gyula, a járási művelő­dési osztály vezetője, Nagy Ist­ván Vecsés községi pártbizott­ságának titkára. Szijjártó Mi­hály községi vb-elnökhelyet­tes és még sokan mások. A Himnusz elhangzása után Szijjártó Mihály meg­nyitotta az ünnepséget, majd rövid műsor után Nagy Ist­vánná igazgatónő ünnepi be­széde következett. Elmondot­ta, kik és hogyan segítették az iskolát elkészülésében, hogy szeretnék minél előbb a Hal­mi-telep egy jelentős kulturá­lis központjává tenni. Azután Csizmadia József, a szülői munkaközösség elnöke az új csapatzászlót adta át a Gold- mann Györgyről elnevezett út­törőcsapatnak. A zászlóra el­sőnek a szülői munkaközösség szalagját kötötte fel Moravetz Lászlóné, majd kürtszó és dobpergés közt az úttörők át­vették a zászlót. Ezután került sor az úttö­rők és kisdobosok ünnepélyes fogiadalomtételére. Az ünnepség után a vendé­gek megtekintették az új is­kolát, majd Rétvári Gyula osztályvezető az új évkönyv­be elsőnek a következőket ír­ta be: „A Monori Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága és a járási művelődésügyi osz­tály elismerését és köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik e szép, új iskolát létrehozták és azoknak, akik e pedagógiai munka új otthonában a felnö­vekvő nemzedék nevelésén fá­radoznak”. Pápay Iván ÚTTÖRŐ- ÉS KISDOBOSAVATÁS A gyermeknapon a monori Kossuth általános iskolában bensőséges kisdobos- és úttörőavató-ünnepséget tartottak. Az avatást és eskütételt Bihari Imre, őrnagy vezette. Az ünnep­ségen részt vettek a szülők, tanárok is. A mendei határból jelentjük Noha az idei májusi időjá­rás sokszor megtréfálta az em­bereket, Mendén is igyekeztek a soronkövetkező munkákat elvégezni. Bizonyítják ezt az alábbiak is. Százhuszonkét holdon befe­jezték a lucerna első kaszálá­sát és kazlakba is rakták már. Csiszár János főmezőgazdász szerint az első kaszálás ered­ménye: holdanként tíz mázsa. Ennyi volt a tervezett mennyi­ség is. A betakarított széna jó minőségű. A tsz-ben már több év óta hideglevegős szénaszá­rítón készítik a téli csemegét az állatoknak. A lucerna beta­karítását komplex gépesítéssel végezték. A lucerna kaszálásához és betakarításához szorosan kap­csolódik a rétiszéna betakarí­tása is. Százhatvanhárom hold rétje van a tsz-nek, melynek lekaszálása kézi kaszával tör­ténik. Elvállalták kaszálásra az egész területet. A rétek le­kaszálása e hét végén kezdő­dik, a várható termés 15 má­zsa holdanként. Ez a tervezett körül van. A rét kaszálásában elsősorban a háztáji jószágot tartók vesznek részt, termé­szetbeni bérezés ellenében. A takarmányfélék betakarí­tása mellett jó ütemben ha­ladnak a növényápolási mun­kák is. Tizenöt hold cukorré­pája van a tsz-nek, amit ki­egyeltek már. Burgonya 125 hold van, melynek gépi és ké­zi kapálása befejeződött. Ugyancsak befejeződött a 391 holdas kukorica gépi kapálá­sa is, a kézi kapálást most kezdték. M. J. S PORT Tisztes eredmény? Vasárnap este fél tíz felé csöndesen gurult a monori labdarúgóikat szállító autóbusz a monori sportszékház elé. Nem hallatszott ki a nóta, mint régen, hogy ... „Meglát­hatja bárki, aki rá kíváncsi, hogy nem lehet az MSE-vel kikukoricázni!” Sajnos nem így van! A monori labdarúgók vasárnap Szigetújfalu ellen — negyedik vereségüket szen­vedték el. Egymás után lépnek ki az autóbuszból ja játékosok, ve­zetők, szurkolók. Temetői csönd, csak itt-ott hallani egy- egy halk megjegyzést: kikap­tunk 2:l-re. Bent a sportszékház nagyter­mében némi vigasztaló hangu­lat uralkodik. — Az első félidőben jobb Tolt az ellenfél, a másodikban azonban feljavultak a fiúk mondja egy testes szurkoló. — Két tartalékkal — Dimoff és Sáránszki nélkül — nem szégyen Szigetújfalun 2:l-re kikapni; ez tisztes eredmény mondja egy másik. Aztán olyat is hallani — ezt már csak elvétve —, hogy megint veszekedtek, összevi­tatkoztak ott elöl a csatársor­ban és azért nem ment jobban a góllövés. Aztán újból az is­mert szöveg: Tisztes ered­mény. Lehet vitatkozni! Egy azon­ban bizonyos: hiába minden igyekezet, fáradozás, pedagó­giai elv, ha a játékosok között nincs meg a megfelelő össz­hang, a közös érdeket szem előtt tartó önfegyelem. Csak kollektív csapatjátékkal lehet eredményt elérni. Az olyan észrevételek pedig, mint ame­lyeket vasárnap hallottunk — amelyek hamis gyógyírként hangzottak el — nem segítik a monori labdarúgás fejlődését. Bizonyosak vagyunk benne — volt már rá példa! — ha a monori játékosok Szigetújfalu ellen lelkes csapatjátékot nyújtottak volna, most nem kellene olyan vigasztalással „hogy tisztes ered­beérni, mény”! Hörömpő Jenő Öngyilkossági kísérlet Különös módon akart ön- gyilkosságot elkövetni -hétfő délelőtt Üllőn egy osztrák ál­lampolgár. Nagyobb társaság­gal Romániából voltak haza­térőben, amikor Üllőn, a ka­nyar csárda előtt kiugrott autójából, amelyet a felesége vezetett és egy teherautó elé vetette magát. A pótkocsis te­herautó azonban időben féke­zett, így katasztrófa nem tör­tént. A dulakodó öngyilkosje­löltet az orvos nyugtatta meg, aki megállapította, hogy az osztrák turista idegrohamot kapott. Az osztrák követség tisztviselőjének megjelenése után — miután a beteg nyug­tató injekciót kapott — a tár­saság tovább folytatta útját Budapest felé, ahol a bete­get kórházba szállították. Bihari Imre őrnagy felköti a piros nyakkendőt az úttörők­nek. Foto Szabó Tollhegyen... A „CSIRKE" // Vasárnap az ünnepi ebédhez hat darab cukrászsüteményt vásároltam a monori főtéri presszóban. Annak rendje, módja szerint kifizettem a pénztárnál — 16 forint öt vé­nét — és odalépve a pulthoz — kértem: szíveskedjenek be­csomagolni. Megtették — elő­zékenyen, még át is kötötték!... Odahaza, amikor felbontot­tam — kiderült, hogy a cso­magban csak négy darab sü­temény van: hiányzik egy „csirke” (csokoládékrémből megformált édesség) és egy krémtorta szelet. Gyorsan visszamentem az üzletbe, és — most jön a meg­lepetés! — Rózsika, aki becso­magolta a süteményeket — emlékezett, hogy négy szeletet vitt el a kedves vevő! Nem kellett bizonyítgatnom, mint múltkor, hogy franciakrémes helyett minyont csomagoltak és grillásszelet helyett piramist. Gyorsan és elnéző mosollyal átadták a hiányzó két szelet süteményt, s én repeső öröm­mel adtam kifejezést hálám­nak, hogy lám, azért van fej­lődés a monori főtéri presz- szóban! (ő—ő) A VECSÉSI HAJSZÁRÍT Ó A BNV-N A ktsz munkájának elismerése, hogy tetszet ős és praktikus termékét, az gépet a Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállíthatta. új hajszárító- Foto: Szabó A gyömrői nőtanács ebben az esztendőben is meg­rendezte tavaszi kirándulását. Vasárnap Mátraházán, Kékes- tetőn voltak. A bérelt autóbusz teljesen megtelt, és mint a résztvevőik mondják, a han­gulat is kitűnő volt. A kirándulás idegenvezetője ez alkalommal is Czank Gyula tanár volt. GYULA BÁCSI ELMENT Komoly, egy pillanatra mindenkit megállító tekin­tete nem villan ki már szi­gorú szeretettel a fekete szarukeretes szemüveg üvegvédelme mögül. Ko­porsójának fedelét lezár­ta, kinek ez a feladat ju­tott. A barna fa felett ott fehérük a szövetkezeti bi­zottság énekkarának egyeninge a fekete nyak­kendővel. A fa oldalára fehér dőlt betűkkel írták: Tóth Gyula, élt 68 évet. A legöregebb dalos volt. Alig néhány hete még együtt énekelt társaival, akik javarészt őszülő fej­jel itt álltak, itt énekeltek most a frissen ásott sír fe­lett, melyben egy szigo­rúan fegyelmezett életre tett pontot a halál. S a kívülálló, kinek ko­ránál fogva lassan szo­morú tiszte lesz egyre több esetben részt venni gyászszertartáson, az őszin­te részvét mellett veszi tu­domásul, milyen nagy is ez a család. A több száz ember között nem csupán kis sziget a dalosok cso­portja. Eljöttek a régiek, eljöttek búcsút venni at­tól, aki kitartott, aki mind­addig, míg tehette, hű volt a zászlóhoz, melyet a rész­vét jeleként háromszor hajtottak meg a koporsó felett. Eljöttek és talán erőt merítenek Gyula bá­csi hűségéből. Máskor is látni fogjuk őket, emléke segít összekovácsolni, erő­sebbé tenni a hagyományo­kat. Itt maradt a nagy csa­lád. Javarészének van kivel megosztani a bánatot, de a hitves — egyedül maradt. A volt barátok a halál után is azok kell marad­janak. Gyula bácsi em­lékének úgy kell hatnia, hogy a dalosok ne feled­kezzenek meg az özvegy­ről sem, aki végigülte a próbákat, végigizguita a hangversenyeket, örült a sikereknek. Helye ott kell legyen ezután is azok között, kik között élete jobbik felét töltötte a sze­retett emberrel együtt. Furuglyás Géza MA: Tanács vb Káván 14 órai kezdettel, ahol a tsz 1967. évi termelési és kampánytervének megtárgya­lása és a gépjavítás helyzete szerepel a napirenden. Tápiósápon a község felvá­sárlási helyzetének alakulását beszélik meg a 15 órakor kez­dődő ülésen. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Jánosik i—n. (széles). Monor: Szevasz Vera (széles). Nyáregyháza: Csengetnek nyiss ajtót. Tápiósüly: A hóhér. Úri: A kulcs. Vecsés: Az utolsó vér­bosszú (széles). Szárnyaló muzsika Az üllői általános iskola zenetagozatának záróvizsgája Már az üllői általános isko­la zenetagozatának az évzáró hangversenyére szóló meghívó is különlegesen szép volt, nagy örömet ígért a művészi igény­nyel összeállított műsor is. Ebben a hitben nem csalódott a nagyszámú közönség, hiszen 240 gyerek könnyed játékos­sággal, természetszerű bájjal és nem utolsó sorban ko­moly felkészültséggel kezelte hangszerét, énekelt, járta a színpompás táncokat. A népes szereplőgárdát ne­héz lenne személy szerint mél­tatni. A közönség gyakran fél­zúgó tapsa minden szereplőt egyformán jutalmazott. Mind­ez Árvái Ilona és Szerdahelyi Katalin betanító és vezénylő tanárok különös érdeme. Bár a járás egyetlen zeneta­gozatú általános iskolája a nyolc év alatt nem művésze­ket akar nevelni, hanem zenei­leg művelt embereket, mégis megállapítható, hogy a rend­szeres ének-zenei foglalkozás befolyásolja a gyerekek szel­lemi képességét, még a szor­galmát is, a fejlettebb hallás serkenti a nyelvérzéket, s a kulturális vonatkozású dolgok iránti érdeklődést. Mégis sok a tennivaló a lel­kes pedagógusok munkájának könnyítésére. Egymástól kilo­méter távolságra fekvő öt roz­zant, vizes, penésztermő iskola helyett mindössze egy kellene! Tágas, egészséges új iskola! A szépen fejlődő község ér­deke mellett a járás, a megye kulturális érdeke kívánja ezt. Kiss Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom