Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-25 / 121. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM 1967. MÁJUS 25., CSÜTÖRTÖK Ezüstgombos fekete dolmány Számadónak gomb, bojtárnak pity ke Tanyán át, erdőn át.. Ilyen kalap van, ezzel köszönünk Az akácnak a délutáni me­legben olyan sűrű az illata, hogy frissen pergetett méznek sem csiklandóbb. Az állami gazdaság dzsipje merész betűket ír a homokba. — A homokba? Hol itt a homok? —- kérdezi Jóska, a sofőr. — Ez itt föld. Igazán homok­ban szeretek járni ezzel a kocsival. Közben egy tanya mellett fordulunk el, majd jobbról egy barackos szalad mellettünk. Az első uticél a hangácsi nyárfatelepítés. Utitársam ' és vezetőm Szegedi Gyula, az ál­lami gazdaság főerdésze. — Látja itt ezeket ‘ a le­hántolt szálfákat? — a telepen halomra rakva halvány fehérségű nyár. A háncsot ügyes gép szedi le ró­luk. Itt kell megtisztítani, mert a gyárak — a Csepeli Pa­pírgyárba megy — csak a Szombaton: tanácsülés Szombaton délelőtt kilenc órakor a művelődési ház eme­leti tanácstermében a városi tanács ülést tart. Napirenden szerepel a pénzügyi osztály jelentése az idei költségvetés­ről, és a községfejlesztési alap múlt évi gazdálkodásáról szóló jelentés. Szó lesz ezenkívül a tanácsülésen a körzeti orvo­sok, a rendelőintézet és a vá­rosi kórház munltájáról is. BAL A kereskedelmi KlSZ-alap- pzervezet 27-én, szombaton es­te nyolcórai kezdettel bált rendez a Szabadság Termelő­szövetkezet alszegi klubjában. Alagút vízzel, víz nélkül Az új alagút a vasút alatt — amelyet a gyalogosok ré­szére építettek — május el­seje óta „üzemel”. Ami fon­tos — nincs benne víz. A ke­rékpárosok, motorosok „ki- űzettek” az új alagútból, amint azt egy tábla is hirdeti. Tekin­tettel arra, hogy a régi alag- útban hullámzik a víz, kivé­telesen elnézik, ha motorját vagy kerékpárját valaki át­tolja rajta, de kerékpározni, motorozni szigorúan tilos. Kék harisnya Tüske frizurája van. Mo­dern szemüveget hord. Ru­hái a legújabb párizsi Diort utánozzák. Feszesen jár az utcán, se jobbra, se balra nem néz. Minden ismerősnek köszön. Táskája elmaradhatatlan. Mintagyerek. Mindent tud, mindig jelentkezik, ha szó­lítják, ha nem. Klubdélutánon nem tán­col, megjelenik, ne mond­ják, hogy nem közösségi ember. Szaval és értekezik. Csön­getés előtt két perccel már a padban ül, utolsónak megy ki az osztályból. Nevetni, kacagni nem tud. Ki hinné, hogy tizen­hat éves ? kéreg nélküli papírnyárfát veszik át. — A gépet az Egri Erdő­gazdaságtól vettük — tájékoztat Szegedi Gyula — ők konstruálták. Ez a háncsverőgép szaba­dalom. A gazdaság szabadalmi díjat fizet érte. Több, mint kétezer hold nyárfása van a gazdaságnak. Olyan homokföldbe telepítet­ték, ahol korábban csak két- három mázsa rossz rozs ter­mett. Most nyárfa zizeg. Hol ma­gasabb, hol csenevészebb, amilyent a föld kisegít. De fa van ott is, ahol a szik hófehé­ren virágzik. A hangácsi területen — ahol robogott velünk a dzsip — ti­zennégy hold négyéves nyár húzódik. A kitermelt fából négy-hat köbmétert hámoz meg két munkás egy műszak­ban. Nyáron — különösen eső után — lazább a kéreg, ilyen­kor a gép sebesen forgó kere­ke, amelyen három-négy erős gumilap függ a végén fémkúp­pal, könnyebben veri le a hán­csot. A gép mellett hosszú gúlát raknak az emberek. A jövő télre készül már a siló, zöld­takarmányból. Elhagyjuk a telepet és új te­lepítésbe lépünk. Még min­dig a Hangácson vagyunk. Ne­héz tájékozódni. A fák elta­karják az útmutató templom- tornyot. A földet itt nyolcvan centi mélyen forgatták meg, mielőtt a nyárfát és az akácot elültet­ték. Félig-feketén. Azóta sem kapnak akác telepítésére pénzt. Pedig a szakemberek szerint a nyár közé telepített akác segíti a nyár fejlődését, felfelé törekvését, miközben maga is megerősödik. Az út kanyarodik, három hold hároméves nyárerdőt lá­tunk. No természetesen ma még az „erdő” nem egészen fe­di a valóságot, de ha így fej­lődik tovább, egy-két év múl­va valóban jól gondozott, szé­pen ápolt erdőben járhat a vándor. — Ez a fa? Ez kétméie­res volt tavaly — a kérgét mutatja a főerdész, ahol a kétméteres magasság­nál érdes gyűrű, alatta itt-ott már a fa kamaszkorát jelző repedések. A gyűrű felett si­ma a kéreg, és vagy két és fél méter magasba nyúlik. — Ezt a két és fél métert egy év alatt szedte fel. Talajmaróval és kultivátor- ral ápolják a fák között a ta­lajt, a fa sorát pedig kézi ka­pások tartják rendiben. Külö­nösen fiatalkorban fontos ez, hogy a gyom ne szívja el a nedvességet. — A nyár fény-, tápanyag- és nedvességigényes. — A főerdész olyan lelkesen, ízesen magyarázza a nyárte­lepítés fortélyait, az erdőte­remtés és nevelés minden csinját-binját, hogy az érdek­lődőkből szurkoló lesz: sike­rüljön nekik. — Nézze, ilyen kalap van, evvel köszönünk. — ezt a tömör kijelentő mon­datot egy problémáról beszél­getve, záró pontként mondotta Szegedi Gyula. Ügy érzem ezzel a kalappal — jól köszönnek. (b. h.) (Folytatjuk.) KIOSZ vezetőségválasztó taggyűlés Hétfőn (május 29-én) este fél hét órakor vezetőségválasztó közgyűlést tart a KIOSZ he­lyi csoportja. Megvitatják a napi bel- és külpolitikai eseményeken kí­vül a kisiparosok feladatait az új gazdasági mechanizmusban. Aztán vezetőség-, illetve küldöttválasztásra kerül sor. A körülöttem álló juhászok közül egyedül Pető Imrének, a Rákóczi Termelőszövetkezet juhászának van ezüstgombos fekete dolmánya. — Hol szerezte ezt a műem­léknek is beillő ruhadarabot? — Nagyapámtól örököltem. Mikor látta, hogy juhász lesz belőlem, nekem ajándékozta. Akkor már ő nem juhászko- dott. — Még most is jó állapot­ban van. —Igen, mert erre a ruha­darabra minden juhász büsz­ke. Éz rangot és tekintélyt ad a viselőjének, és drága is volt mindig. Ilyen ezüstgombos mellényt vagy ujjast csak számadó juhász viselhetett. Az pedig nagy úr volt vala­mikor. A bojtár-legénynek csak aprópitykés mellény járt. — Hol juhászkodott a nagy­apja? — A Cegléd-környéki pusz­tákon. Én is ott lakom. — Sok a baj a juhokkal? — Nincs. Régen ha megbe­tegedett az állat, a juhászok maguk gyógyították. Ma már minden évben vegyszeres für­detésen esnek át a juhok. Nincs rühesség, se kullancs. Már csak véletlenül fordul elő. Az állatorvos már min­denütt ott van, a mételyt ter­jesztő fekete vizi csigának is hadat üzent a tudomány. — Nem unalmas egyedül kószálni az állatokkal? — Szép a juhászélet! Szabad és egészséges élet. Szép bo­tokat faragunk. Furulyát ké­szítünk és furulyázunk. Csak mindig kevesebb lesz a birka­legelő és fogy a birka. Már csak talán a hegyvidékeken élik régi életüket a birkák és a juhászok. (fehér) MASZEK BEEr^L-Asj Szabó msster. n 36 8Á2BÓI. VAI6 TANÚ LÓT mvrszEK — Látod, ha a HKI megja­vította volna a házunkat, most eljöhetnél ide tanulónak. (Pásztor Péter karikatúrája) Egy perc telefon Csak a jövő évben lesz kész az új állomás Bem apó rpfípeptyűi Fegyverkovács­oroszlánok a tanári katedrán Érdekes levelet kapott a minap az Arany János Em­lékmúzeum igazgatója Kiss Endre nyugalmazott gimná­ziumi tanártól, Jászapátiból. A tanár úr haditechnikai ku­tatásokkal foglalkozik, és időnként az irodalom síkjaira is átrándul. Az Arany-napok idején va­lamelyik lapban olvasta, hogy Arany idejében Kőrösön ta­nított Menthovich Ferenc is. Erről neki is volt tudomása, csak éppen ekkor ötlött fel benne, hátha itt bővebb iro­dalmi anyagot talál, amelyben utalásokat lelhet a régi tanári kar néhány tagjának munká­jára, kutatásaira vonatkozóan. Arannyal egy időben tanított Kőrösön Menthovich Ferenc és Jánosi Ferenc. Menthovich, akit „ateista” néven emleget­tek a nagyváradi és az erdély- országi hadi műhelyekben, lő­por- és gyutacsgyárakban, Já­nosival együtt ajánlotta be a matematika tanítására Sala­mon Ferencet, aki korábban orvosnak készült, a szabad­ságharcos seregekben tüzér hadnagy volt, 1848 végén egy ágyú kereke átment a lábán. A szabadságharc után buj­dosnia kellett, aztán egy évig Nagykőrösön tanított matema­tikát. Itt élt együtt tehát a három fegyverkovács, a délvidéki fegyvergyártó műhelyekben tekintélynek örvendő hadi- technikai szakemberek, amikor a nagy harc már bukásra ítél­tetett. Kiss Endre szerint Jánosi volt az, aki Bem, a két Bolyai, Martin Lajos, Irányi, Mentho­vich és Jánosi ötleteit össze­foglalta, rendszerezte, összeöt­vözte. A nagy ötlet, a rakéta, vagy ahogy akkor hívták: a röp­pentyű, a rajka volt. Kivitele­zője Ziegler (bécsi gyáros), Ganz (svájci vasöntő) és Lu­kács Dénes volt. Nagyon ke­vés készült, csak a bécsi légió tagjai kaptak belőle. Ez a rakéta (szárnyakon siklott) védte Bem apót és a „ .. ,bécsi légió isteni legényei...” (Kos­suth), valamint néhány szé­kely tiszt — amikor Szászse­besről Temesvárra utazott. A hintója tetejére szerelték a ve­tőállványt, amelyből a röp­pentyűt kilőhettek. Az amatőr kutató munkája során olyan adatokkal is ta­lálkozott, amelyek alapján feltételezi, hogy 1917-ben egy Obert Hermann nevű medgyesi szász tanár ezt a rakéta-röp­pentyű ötletet ajánlotta fel a közös hadseregnek — de ötle­tét nem fogadták el. Ennyit ír levelében Kiss Endre a „fegyverkovács- oroszlánokról” ... akik költők, fegyverkovácsok, kémikusok és — harminc évesek voltak...” Mennyi ebben a tény és mennyi az adatokon alapuló, de még bizonyításra váró föl- tételezés, nem tudni. Arra mindenesetre figyelmeztet Kiss Endre levele, hogy elődeink életének sok titka — még ti­tok, türelem kell, meg vállal­kozó kedvű fiatalok, akik ki­kutatják, hogyan is volt azok­kal a fegyverkovács-oroszlá­nokkal. (b. h.) Bizonyítvány: A KRESZ-akadémián A közelmúltban fejeződött be a ceglédi közlekedési rend­őrség és a művelődési ház ál­tal közösen rendezett KRESZ- akadémia előadássorozata. Aki az előadásokon részt vett, bizonyítványt kap, amely mentesíti minden egyéb KRESZ-tanfolyam alól. A mű­velődési házban érdeklődé­sünkre elmondták, hogy aki a látogatási jegyét bemutatja a művelődési ház irodájában, minden további nélkül átvehe­ti bizonyítványát. A Zalán utca a Kossuth La­jos utcából ágazik ki a tej­üzem előtt, és több mint egy kilométer hosszan nyúlik el az Örkényi útig. A jobb oldali járdája még földes, kevés a ház azon az oldalon A bal ol­dalt azonban társadalmi mun­kával kikövezték a háztulajdo­nosok. Itt már összefüggő ház­sor alkotja az utcát' az Örkényi útig. A város a szükséges anyagot rendelkezésre bocsá­tóttá és a helyszínre szállíttat­ta. A járda túlnyomó része el is készült, csupán néhány ház- tulajdonos késlekedik még. Nagyon jó és szép munkát vé­geztek az itt lakók, dicséret il­leti őket. Csak ötven-haivan fiatal libát kellene rendre ta­nítani. A házak előtt gondosan, ápolt kis virágos kerteket le­legelik és hálából töméntelen névjegyet hagynak a járdán. (—fehér—) SPORT LABDARÚGÁS Területi labdarugó-bajnokság Dv.bas—Nagykőrösi Építők 4:0 (2:0). Gyón: 300 néző, vezette: Jó- zsa, Hörömpő. Építők: Lévai — Kristóf, Vilcsák, Orsányi, Botocska, Bata, Tolnai, Gulyás L, Pal- lagi, Szántai és Fehér. A hazai csapat csapkodó já­tékmodorának nem találták meg az ellenszerét a techni- kásabb Építők játékosai. A csapatból csak Kristóf és Vilcsák teljesítménye dicsér­hető. Építők ifi—Dabas ifi 3:3 (2:2). Építők: Maráczi — Horváth II., Tomona, Tömösközi, Oláh, Erki, Pólyák, Horváth I„ Gyu­lai, Scheibert, Tóth (Balogh) A körösi csapat már 2:0-ra, majd 3:2-re vezetett. A ha­zaiak az utolsó percben egyen­lítettek. Góllövők: Gyulai (2), Schei­bert. Jók: Oláh, Erki, Gyulait Horváth. P. T. KOSÁRLABDA Dr. Friedrich Gyula napi vizitjét tartja. (Foto: Fehér) Megyei női: Nagykőrösi Kinizsi—Nagy- kátai Vörös Meteor 45:58 (19:27). Nagykőrös, vezette: Molnár I. Károly. Az ismét egyetlen egy cse­rével sem rendelkező hazai csapat mindent megtett a győ­zelem, az eredményes játék érdekében, ám nem sikerült. A második félidő nyolcadik percétől négy emberrel küzdő Kinizsi így is tisztes ered­ményt ért el. A csapatot lel­kes játékért, küzdőszellemért, dicséret illeti. Nem dicséren­dő azonban a szakosztályveze­tőség, hogy a megyei, a II. csapat állandóan öt emberrel lép pályára. Ez fárasztó, és kedvszegő így. A vasárnapi mérkőzés után hallottunk olyan megjegyzéseket, ame­lyek méltatlanok a nagymúltú sportkör, valamint a szakosz­tály hírnevéhez. A mérkőzés pontszerzői: Mester 22, Hercegh 11, Kopa 10, Csapó 2. A vendégcsapat pontszerzői: Kántor 23, Pilisi 15. (—m—) t Hálás libák r\ I 1 i nn t V, T* r, 4- *—* i.t n án n ^ t .— f — — — * — Halló, MÁV? — Fodor József építésveze­tő vagyok. — Miért halad az állomás, építkezése ilyen lassan? — Nincs elég munkásunk.; Aki volt, azok közül is sokát; sürgősebb munkára Bajára; vezényeltek és csak a nyár fo-1 lyamán kapjuk őket vissza, j Aztán az építkezéshez szüksé-: ges, hattonnás emelődaru is: csak a napokban érkezett meg. i De más egyéb, nem rajtunk: múló körülmény is késleltette! az építkezés ütemét. Az állo­más végleges átadására sajnos csak 1968 első felében kerül sor. Az év végére csak a for­galmi irodát és a lakásokat tudjuk elkészíteni. A személypénzfárak és az mit Utunk ma a moziban? A Pártfogolt. Siker és ku­darc. Jugoszláv film. Korha­tár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: Az idő rostá­jában. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. ideiglenes várótermek az állo­más teljes elkészültéig ott ma­radnak, ahol most vannak. NAPI VIZIT Az állami gazdaság Ságvári kerületében a tehenészet „aty­ja”, dr. Friedrich Gyula állatorvos. A hipermodern tehenészet­ben 108 állatot nevelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom