Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

meergt 1967. MÁJUS 5., PÉNTEK Folytatta munkáját a magyar szaksz (Folytatás az 1. oldalról) ja a testvérpártaknak az az ál­láspontja, hogy ha a NATO- szerződést 1969-ben nem újít­ják meg, készek vagyunk a szocialista országok katonai tömörülésének egyidejű felszá­molására. a Varsói Szerződés katonai szervezetének hatá­lyon kívül helyezésére. Miközben Karlovy Vary ban az európai testvérpártok a biz­tonságról tanácskoztak, a re­akció puccsot hajtott végre ^Görögországban. Helyeseljük, hogy a kongresszus — a ma­gyar szervezett munkások for­radalmi, internacionalista tra­dícióihoz méltóan — elítéli ezt. Az USA és a görög reak­ció texasi módszereket akar meghonosítani Európában. Ez azonban nem fog sikerülni, mert az összes haladó és de­mokratikus erők még nagyobb ellenállását és összefogott harcát váltják ki Európában és az egész világon. A népek előtt lelepleződnek a „demok­ráciáról” és az „igazi szabad­ságról” hangoztatott szólama­ik. Népünk és kormányunk mindent megtesz, hogy az im­már ötödször börtönbe vetett, nagy antifasiszta harcost: Ma­nolisz Glezoszt és a többi gö­rög hazafit — a haladó erők­kel összefogva — megmentse a puccsisták bosszújától. A magyar szakszervezeti mozgalom erőpróbája Biszku Béla ezután belső ■helyzetünkről, társadalmi fej­lődésünk irányáról beszélt. Ismeretes, hogy társadalmi rendszerünk politikailag, gaz­daságilag szilárd, a munká­sok, a parasztok, értelmiségiek nagy többsége következetesen támogatja a pártot, követi út­mutatásait, tanácsait — mond­ta egyebek közt. A Központi Bizottság nevében ismételten kijelenthetem: a jövőben még határozottabban, céltudato­sabban képviseljük a dolgozók érdekeit, s a párt vezető sze­repéhez híven dolgozunk a munkásosztály érdekeit kife­jező politikánk végrehajtásán, állandó megújításán. Köztudott — és erről már a ■kongresszuson is szó esett — hogy a szocializmust építő tár­sadalmunk jelenleg nagy, meg­határozó jellegű feladatok előtt áll, ^melyek csakis a szervezett •munkásság aktív részvételével valósíthatók meg. A szakszer­vezetek munkáját és teendőit ezzel összefüggésben kell vizs­gálnunk. Meggyőződéssel ál­líthatom, hogy a pártunk IX. kongresszusán meghatározott nagyjelentőségű célok megva­lósítása egyúttal a magyar szakszervezeti mozgalom nagy erőpróbája is lesz. A szakszervezetek hatékony munkája nélkül nem növeked­het a munkásosztály hatalma és vezető szerepe, nem erő­södhet a néptömegek társadal­mi aktivitása a szocializmus építésében. Ügy gondolom: a párt joggal támasztja azt az jgényt a szakszervezetekben dolgozó kommunistákkal szem­ben, hogy — a számában ál­landóan növeli vő munkásosz­tály tudatosságának fokát a valóságnak megfelelően érté­kelve — szüntelenül dolgozza­lak a szakszervezetekbe tö­mörült munkások eszmei, poli­tikai nevelésén. A pártnak, hogy érdemben vezetni tudjon, az egész munkásosztály támo­gatására szüksége van, ez azonban nem valósulhat meg a szakszervezetek hatékony munkája nélkül. Közismert, hogy a proletár- diktatúra időszakában — s így jelenleg nálunk is — a mun­kásosztály nemcsak a hatalom birtokosa és a termelőeszközök tulajdonosa, hanem egyben munkavállaló is. Ennek meg­felelően a szocializmus építé­sének időszakában különféle ^részkérdésekben lehetségesek ellentétek a munkásosztály egyes csoportjai, valamint egyes állami, gazdasági szer­vek, intézmények között. A párt vezetésével a proletárha- talom helyesen képviseli a munkásosztály egyetemes ér­dekeit. Ezért az egész társa­dalom szintjén nem vezet sem­miféle ellentmondáshoz, hogy a munkásosztály a termelőesz­közök tulajdonosa és egyben munkavállaló. Ellenkezőleg — ez a fejlődés biztosítéka. Ha mégis keletkeznének nézetel­térések a munkásosztály egyes rétegei, vagy egyes állami, gazdasági szervek és intézmé­nyek között, a szakszervezetek­nek e kettősséget jól kell ér­teniük és helyesen kell felfog­niuk. Az egész osztály érdekeit kell képviselniük és védeniük. Ugyanakkor feladatuk, hogy lépjenek fel mindenféle bürok­ratizmus ellen, s bírálják az egyes gazdasági szervek eset­leges hibás intézkedéseit. Találkozni olyan jelenséggel is, hogy helyenként egyolda­lúan értelmezik és leszűkítik az érdekképviselet fogalmát, a szociális vagy bérügyi in­tézkedéseket tekintenek csu­pán érdekvédelemnek. Ter­mészetesen nem helyes lebe­csülni a szociális juttatások jelentőségét, de látni kell: a munkásosztály igazi érdeke nemcsak a szociális és bér­ügyi intézkedésekkel azonos. A munkásosztálynak össztár­sadalmi, állami, politikai, gaz­dasági, sőt nemzetközi vonat­kozású érdekei is vannak és mindezeket összefüggéseiben, kölcsönhatásában kell képvi­selni. Munka — a reform szellemében A szakszervezetek növekvő feladatai között szót kívánok ejteni a szervezett munkás­ságnak a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos fele­lősségéről. A reíorjm gazdaságpolitikánk szerves íjésze, és a szocialista termelési) viszonyok további erősítésére irányul. A magyar népgazdaságban a szocialista termelési viszonyok alapján megvannak a gyorsabb fejlő­dés lehetőségei. A reform szellemében a munka szerinti elosztás elvének jobb érvé­nyesítésére törekszünk. Az előkészületek jó irányban és ütemben haladnak, a párt kü­lönböző vezető szerveiben nagy gonddal vizsgálják a szükséges • intézkedéseket. Az a tervünk, hogy a kor­mányzati szervek az év har­madik negyedében a vállala­tok rendelkezésére bocsátják a gazdálkodás új feltételeit. Az üzemekben addig is folyik a felkészülés az új mechaniz­musra. A párt nagy munkát végez a reform politikai elő­készítése érdekében. A reformot — alapjaiban — 1968-ban bevezetjük. Az új rendszer teljes kibontakozá­sa azonban természetesen több éves folyamat. De már az elején azt várjuk, hogy a reform íjévén meggyorsul gaz­dasági fejlődésünk, s fontos té­nyező lesz a harmadik ötéves terv gazdaságfejlesztési és életszínvonal növelési céljai­nak megvalósításában. Mint minden nagy társa­dalmi (kérdés, a reform, a ki­dolgozott javaslatok bevezeté­se is nagy erőfeszítéseket kí­ván. valamennyi vezetőitől, s csak a dolgozók széles réte­geinek támogatásával, tudása hasznosításával vezethet eredményre. Szélsőséges nézetek Mint minden új jelenség születésénél, itt is találkozni szélsőséges nézetekkel. A szakszervezetek jövőbeli sze­repére vonatkozóan két ilyen véleményről szeretnénk emlí­tést tenni. Az egyik így fogal­mazható meg: a vállalati ön­állóság. az igazgatók, a gazda­sági vezetők nagyobb hatás­köre az új mechanizmusban lényegében formálissá teszi a szakszervezetek szerepét. Ez a nézet a szakszervezeti, s álta­lában a dolgozók közötti poli­tikai és szervező munka lebe­csülését mutatja. A másik azt tartja, hogy a gazdaságirányí­tás reformjának végrehajtása során a szakszervezetek egye­düli kötelessége az esetleges negatív hatások elleni véde­kezés. Ez sem helyes. A reform a szó igazi értel­mében a munkásosztály leg­közvetlenebb osztályérdexe, az egész társadalom érdeké­ben. A pártnak, a szakszerve­zeteknek, az állami, a gazda­sági szerveknek együttesen azon kell dolgozniuk, hogy a reform elérje célját: növeked­jen a nemzeti jövedelem, ja­vuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A szak- szervezetek kötelessége és feladata, hogy az üzem előtt álló céi'ok megvalósítására mozgósítsák a dolgozókat és őrködjenek az ötéves tervben célul kitűzött életszínvonal­emelési program megvalósítá­sán a dolgozók munka- és életkörülményeinek állandó javításán. Növekvő felelősség Már szóltam arról; hogy az üzemek és vállalatok ha­tásköre a jövőben növekedni fog. Elvileg és gyakorlatilag ugyanez vonatkozik a párt- £s szakszervezeti szervekre is. Amilyen mértékben nő a vál­lalatok hatásköre és felelős­sége, ugyanúgy — és hasonló mértékben — kell önállóbban és nagyobb felelősséggel dol­gozniuk a párt-, a szakszer­vezeti és más társadalmi szer­veknek is. Az üzemi demokrácia fej­lesztésével lehetővé kell ten­ni, hogy a dolgozók érdem­ben részt vegyenek a külön­böző tervek és javaslatok ki­dolgozásában, a bérezési rend­szer fejlesztésében, a jövede­lem egyes részeinek helyi fel- használásában. Természetesen szó sincs árról, hogy az üze­mekben minden kérdést „nép­gyűlésen”, vagy szavazás út­ján döntsünk el. De nélkü­lözhetetlen a reform végrehaj­tásában azoknak részvétele és meghallgatása a döntésre érett kérdésekben, akik ismerik a munkások többségének véle­ményét, s képesek a dolgo­zók nézeteinek helyes tolmá­csolására. A szakszervezetekkel kap­csolatban. eszmei, politikai jellegű a párt irányítása. A pártirányítás azt jelenti, hogy a szakszervezetek tevékenyen részt vállalnak a párt politi­kájának végrehajtásából és ta­pasztalataikkal segítik a párt politikájának kialakítását. Most és a jövőben különö­sen fontos, hogy a szakszerve­zetekben továbbra is erőtelje­sen érvényesüljön a párt ve­zető szerepe. Sok tekintetben ; kozás megerősíti a szakszer­vezetek tevékenységének ed­dig követett eredményes irányvonalát, növeli a munka hatékonyságát, s hozzájárul a szakszervezeti mozgalom for­radalmi vonásainak erősítésé­hez. A szakszervezetek előtt bonyolult, de nagyszerű, lel­kesítő feladatok állnak. Erőt meríthetnek abból a tudatból, hogy a kongresszus céljai a magyar szervezett dolgozók hárommilliós seregének tel­jes egyetértésével találkoz­nak. A Központi Bizottság ne­vében kívánom, hogy a szak- szervezetek, XXI. kongresszu­sa eredményes, hasznos mun­kát végezzen, segítse pártunk IX. kongresszusa határozatai­nak végrehajtását, a .szocializ­mus felépítését, a munkásosz­tály, az egész dolgozó ma­a kommunistákon, a pártszer­vezeteken múlik ez. Nekik is harcolniuk kell azért, hogy mindenütt helyesen értsék a szakszervezetek növekvő ’sze­repét. A gazdasági vezetők bátran támaszkodjanak a szakszervezetekre, mind na­gyobb és több feladat megol­dásához kérjék segítségüket. Természetesen az is fontos, hogy a szakszervezetek mun­kája ne váljon külön a párt vezette többi társadalmi szer­vezet tevékenységétől. Azért is fontos á pártvezetés, hogy összekapcsolja, helyes irány­ba terelje a gazdasági kérdé­sekben jelentkező különböző Irányzatokat és tendenciákat, hogy az összes rendelkezésre álló erők — egymást kiegé­szítve — az üzem és az ipar­ág, az ország gazdasági fejlő­désének hajtóerejévé válja­nak. Bízom abban, hogy a tanács­mális célnak a megvalósítá­sához is szükség van, azon­ban a vállalat hatáskörén túl­terjedő intézkedésekre. A gép­kocsivezetői szakma veszélyes­sége, a szállítási munkák megerőltető volta, s az ezek­ből adódó létszám- és bérproh- lémák indokolják, hogy az il­letékes szervek kiemelten foglalkozzanak a probléma megoldásával. Ehhez kérjük a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az Or­szágos Tervhivatal és a SZOT Elnöksége segítségét Is. Vígh János ezután néhány olyan problémával foglalko­zott, amely — mint mondot­ta — már néhány évvel ez­előtt a szakma szakszervezeti kongresszusán is felmerült, de azóta is megoldatlan. Az egyik ilyen probléma a szállító- és jezte be a részvevők viharos tapsa közben felszólalását Biszku Béla. A csütörtöki vita felszólalói Csütörtökön az első három napirendi pont feletti vitával folytatta munkáját a szak- szervezetek XXI. kongresz- szusa. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Fock Jenő. a Miniszter­tanács elnöke és Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai. A vitában felszólalt Beckl Sándor, a SZOT titkára, Kur- lik Imréné, a Konzervipari Tröszt szakszervezeti taná­csának titkára, Rebika Bou- alem, az Algériai Dolgozók Ál­talános Szövetségének titkára és az össz-afrikai Szakszerve­zeti Szövetség alelnöke. Ne­meslaki Tivadar, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Bartha Arpádné, a Szakszervezetek Hajdú megyei Tanácsának vezető titkára, Mari Sándor- né, a Szegedi Ruhagyár szb- titkára, Octavio Gonzales Be­cerra, a Chilei Dolgozók Egy­séges Szakszervezeti Köz­Vígh János hozzászólása Bevezetőben elmondotta: Vállalatuk 19S2. január 1-én alakult, nyolc vállalat össze­vonásából; feladata a főváros­ban és Pest megyében a köz­hasznú autóközlekedés, a te­herautó-fuvarozás és az ezek­kel összefüggő egyéb szolgál­tatások ellátása. A nagyvál­lalat létrehozásával elsősorban a gazdálkodás hatékonyságát akarták fokozni, s ez sikerült is. Ezt bizonyítja, hogy mind­össze 7.2 százalékos létszám- növekedés mellett a különböző termelési mutatók 36—38 szá­zalékkal javultak, illetve nö­vekedtek. Tavalyi munkájával a vállalat kiérdemelte — fenn­állása óta először — as élüzem címet. A javuló gazdálkodási eredmények s a kongresszusi munkaverseny sikere révén az elmúlt évben, nagyrészt saját erőből, jelentős bérpolitikai intézkedéseket is megvalósítot­tak, többek között azzal, hogy a vállalati bérszabályzatban módosították az alacsony ke­reseti kategóriák alsó határát. Nyereségrészesedés, céljutalom és egyéb pénzjutalmak formá­jában tavály 10.5 millió forin­tot fizettek ki, s csaknem egy­millió forintot fordítottak kü­lönböző jóléti célokra. — A kongresszusi munka- verseny új lendületet adott a szocialista brigádmozgalomnak is — folytatta. — Tavaly több mint 1800 dolgozót tömörítő 115 brigádunk nyerte el a szocialista címet A vállalat dolgozói most részt vesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére indított jubileumi munkaversenyben. egyebek között azzal a céllal, hogy az idén ismét kiérdemeljék az élüzem címet. Vigh János a továbbiakban elmondotta: gazdasági ered­ményeik jelentőségét növeli az a tény, hogy ezeket az át­lagosnál rosszabb szociális és munkakörülmények között ér­ték el. Az utóbbi másfél évti­zedben ugyanis gépkocsiállo­mányuk csaknem meghatszo­rozódott. épületeik és más lé­tesítményeik hálózata azon­ban ez idő alatt alig növeke­dett. Az elmaradás felszámo­lásában a döntő fordulat ta­valy kezdődött, amikor né­hány kisebb jelentőségű gaz­dasági és szociális létesítmény megvalósítása mellett hét he­lyen, összesen 150 millió fo­rint értékben kezdtek nagyobb méretű beruházásokat. Válla­lati saját erőből további 15 beruházáson dolgoznak és megkezdték újabbak előkészí­tését is. Bár az utóbbialt egy részének megvalósítására csak a negyedik ötéves tervben ke­rül sor, már az új építkezések megkezdése, illetve tervbe ik­tatása is kedvezően befolyá­solja a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Szakszervezeti bizottságunk megbízásából — folytatta — azzal a kéréssel fordulok az építőipari válla­latoknak — elsősorban a 21-es és 23-as számúnak — a kong­resszuson részt vevő küldöttei­hez: segítsék, hogy megkez­dett beruházásaink legalább a tervezett ütem szerint, de ha lehet, annál is gyorsabban ké­szüljenek el. Vállalatunk dolgozóival, fő­ként gépkocsivezetőivel, szál­lító- és rakodómunkásaival az ország lakossága a szó szoros értelmében úton-útfélen talál­kozik. Éppen ezért engedjék meg, hogy megpróbáljak né­hány szóval helyreigazítani egy meglehetősen széles kör­ben elterjedt téves nézetet. A szakmánktól távol esők közül sokan úgy tartják, hogy a gép­kocsivezetők és a szállítómun­kások viszonylag sokat keres­nek, s hogy emellett a gépko­csivezetők nem is használják ki kellőképpen munkaidejü­ket. A mi véleményünk sze­rint azonban az ilyen nézetek­nek ma már nemigen van alapjuk. Az ország általános fejlődésével együtt fejlődtek a gépkocsivezetők, a szállító- munkások is és fejlődött a bé­rezési rendszer is. A gépkocsi- vezetők nagy többsége ma már teljesítménybérben dol­gozik, és a megfelelő teljesít­mény eléréséhez nagyon is jól ki kell használniok a mun­kaidőt. Igaz, hogy keresetük bruttó végösszege valamivel több, mint sok más szakmák­ban dolgozóké, de figyelembe kell venni, hogy ezt a maga­gyar nép Jjpldogulását — fe- J rakodó munkások kiküldetési dijának rendezése. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy azonos szállítási feladat leoo- nyolítása során a szállítómun­kás kisebb összegű élelme­zési költségtérítést kap. mint a gépjárművezető, s ezt a hát­rányos megkülönböztetést in­dokolatlannak tartják. Másik orvoslásra váró probléma a nyerges gépjárművek veze­tőinek bérezése. A közúti for­galomban ugyanis ilyen jár­művekkel sokkal nehezebb közlekedni, mint az egyéb tí­pusú gépkocsikkal; ez a kü­lönbség azonban a bérezésben nem jut kifejezésre. A felszólaló befejezésül a gazdaságirányítás reformjá­val. kapcsolatos szakszerve­zeti feladatoktól beszélt. — Az 1-es számú Autóköz­lekedési Vállalat szakszerve­zeti tanácsa egyetért azzal, hogy a szakszervezetek szere­pének és hatáskörének növe­kedésével együtt növekedni fog társadalmi felelősségük is. Tudatában vagyunk, hogy en­nek a nagyobb felelősségnek az alapján elsősorban válasz­tóink előtt kell számot ad­nunk munkánkról. A válla­lati és a népgazdasági érdeke­ket úgy igyekszünk összehan­golni, hogy ez választóink egyetértésével -találkozzék, s Ugyanezt - kérjük — egyebek között az ár- és bérintézkedé­seket illetően — felettes szer­veinktől is. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének vállalati előkészítésére komp­lex intézkedési tervet dolgoz­tunk ki. Már ennek során is gondot fordítottunk az üzemi demokrácia továbbfejleszté­sére: az intézkedési terv ösz- szeállításónál a termelési ta­nácskozásokon elhangzott ja­vaslatokon kívül 450 élen­járó dolgozó írásban be­nyújtott véleményét is figye­lembe vettük. Bizonyosak va­gyunk benne, hogy vállalatunk a helyi gazdasági, párt- és szakszervezeti vezető szervek összehangolt s a dolgozók ak­tivitására támaszkodó mun­kájával meg tudja valósítani azokat a feladatokat, amelye­ket az új gazdaságirányítási a népgazdaság pontja titkárságának tagja, Michalakis Michaelides. az Össz-Ciprusi Szakszervezeti Szövetség főtitkárhelyettese, Oscar Molina Picado, a Costa- Ricai Általános Munkásszö­vetség titkára, Gyöngyösi Ist­ván, az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Dónáth Béla. a SZOT munkavédelmi osztályának vezetője, Vass Imre, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének főtitkára, Brun Ignác Xavier, a Daho- mey-i Dolgozók Általános Szövetsége Végrehajtó Bizott­ságának tagja. Jakó András, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának vezető titká­ra, Mohamed Abdel Salam Ali, az EAK Szakszervezeti Szövet­sége Végrehajtó Bizottságának tagja és Péter Ernő, a Peda­gógusok Szakszervezetének főtitkára. Ezután emelkedett szólásra Vígh János, az 1-es számú AKÖV szakszervezeti bizottságának titkára: sabb keresetet havi 210—300, nem egy esetben havi 320 órás, s a növekvő közúti forgalom miatt különösen nehéz mun­kával érik el. Hasonló a hely­zet a szállítómunkásoknál is, akik ugyancsak az átlagos munkaidőnél többet dolgoz­nak, mégpedig többnyire az időjárás viszontagságainak ki­téve, nagy fizikai erőkifejtés­sel. — Éppen ezért vállalatunk dolgozói különös örömmel fo­gadták az MSZMP IX. kong­resszusának a munkaidő csök­kentésére vonatkozó határoza­tát. Ezt a magunk területén különböző szervezési intézke­désekkel, ösztönzőbb bérezési rendszerek kialakításával részben saját erőnkből is meg tudjuk oldani, bár nálunk rendszerben még nem 44 órás a munkahét, elénk állít. hanem a havi 210 órás mun­kaidőnek legalábbis a megkö­zelítése a cél. Ennek a mini­A kongresszus pénteken 8.30-kor folytatja munká­ját. Külföldi események sorokban SIKERTELEN MERÉNYLE­TET kíséreltek meg Mexikó fővárosában a kubai nagykö­vet ellen. HETVENEGY MUNKÁS­PÁRTI KÉPVISELŐ közös- piac-ellenes nyilatkozatot ho­zott nyilvánosságra London­ban. AZ EAK nem tanulmányoz­za jelenleg az NSZK-val való diplomáciai kapcsolat helyre- állításának lehetőségét. MEGKEZDŐDTEK Kairó­ban az NDK és az EAK kül­ügyminisztereinek hivatalos tárgyalásai. BERTRAND RUSSELL TÁR­SADALMI BÍRÓSÁGA foly­tatta Stockholmban az USA Vietnamban elkövetett hábo­rús bűneinek kivizsgálását. ORSZÁGOS SZTRÁJKRA készülnek a francia szakszer­vezetek. A SVÉDORSZÁGI TUMBA városának magánbankját ki­fosztották: 1600 ezer dollárér­téket tulajdonítottak el. A SURVEYOR 3 amerikai holdrakéta a holdéjszaka tar­tamára, május 27-ig „nyugo­vóra tért”. ÜJABB NÉGYÉVES IDŐ­SZAKRA Pák Csöng Hi-t vá­lasztották meg ismét Dél-Korea elnökévé. NEPÁLBAN 12 ÉVI BÖR­TÖNBÜNTETÉSRE ÍTÉLTEK két embert, mert megöltek egy tehenet. A tehén Nepálban szent és sérthetetlen. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS rendkívüli ülésszakának szer­dai ülésén felszólalt Csator- day Károly nagykövet, ha­zánk állandó LNSZ-képviselő- je is. ^ SIQUEIROS mexikói festő­művész Észak-Vietnam né­pének ajánlotta fel a Lenin- díjjal járó 25 ezer rubelt. AZ EUFRATESZ folyó 38 szíriai községet öntött el idáig. Ez a legsúlyosabb árvíz em­beremlékezet óta Észak-Szí- riában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom