Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

I»

MEGYEI

&tMgp

1961. MÁJUS 21., VASÁRNAP

CSIPKERÓZSIKA

BEMUTATÓ AZ OPERAHAZBAN

A Hattyúk tava és a Diótörő «tán a nagy orosz romantikus zeneköltő, Csajkovszkij harmadik balettjét, a Csipkerózsi- kát mutatta be a napokban az Pperaház. Az előadást érthető módon nagy érdeklődés előzte meg: Csajkovszkij muzsikáját nagyon sokan ismerik, szeretik /

Az Operaház kitűnő művészek egész sorát vonultatta fel a Csipkerózsika sikere érdekében. A balett betanítására Pjotr Guszevet, az OSZSZSZK ér demes művészét és Nagyezs- da Bazarovát, a Tadzsik SZSZK érdemes művészét hívták meg. A balett főszerepeit — kettős szereposztásban — a Kossuth-díjas Kun Zsuzsa— Havas Ferenc, illetve az Orosz Adél—Róna Viktor pár táncolja. Kossuth-díjas a balett díszleteinek, illetve jelmezeinek tervezője is: Fülöp Zoltán és Márk Tivadar. Mindennek ellenére a bemutató előadás mégis bizonyos fajta csalódást keltett. Nem a muzsika: azt

ugyanolyan szeretettel hallgattuk, mint eddig bármikor. Maga a balett, a tánc. Talán furcsán hangzik a megállapítás, de igaz: a táncot ezúttal legyőzte a virtuóz technika, a jelmezek kápráztató csillogása. Fülöp Zoltán a technikai trükkök egész sorát vonultatta fel a színpadon. Az égből alászál- ló hintótól a levegőben röpködő gonosz tündéren át a poklok kénköves tüzéig minden megtalálható a Csipkerózsikú- ban, akárcsak a jelmezek színorgiája a püspöklilától a pasztellkékig. Mindez önmagában kitűnő lenne, ha nem szorítaná háttérbe a balett lényegét, a táncot.

Az igazsághoz tartozik: a Csipkerózsika koreográfiája felett — a híres francia származású. de Oroszországban működő koreográfus. Petipa tervezte — elszállt az idő. Sajnos, Pjotr Guszev felújítása sem sokat frissített rajta. Elsősorban a nagyon hosszúra nyújtott első felvonás táncai igen egysíkúak, hiányzanak az

eredeti ötletek, az új tánclépés-kompozíciók. Ennek következtében1 a balett felét kitevő első felvonás meglehetősen tempótlan és vontatott. A második felvonás élénkül ugyan valamennyire és tánci- lag is Desiré herceg megelevenedett álma a legművészibb s legkifejezőbb része a balettnek. A technika túlzott fel- használása azonban még itt is nyomasztóan hat.

A tánc, amelynek a balettben emberi érzéseket kell kifejeznie és tolmácsolnia, a Csipkerózsika egészét tekintve adós marad az igazi érzelmekkel. Hiányzik éltető eleme, az őszinte szenvedély. Ezért nehéz azonosulni hőseivel, csak nézzük táncukat ahelyett, hogy gondolatban együtt örülnénk vagy szoronganánk velük. így aztán a felnőtt nézőt leginkább csak af kápráztató technikai bravúrok késztetik a tapsra és természetesen Csajkovszkij kitűnő muzsikája. Egy teljes estét betöltő balett esetében azonban ez kevés.

&**s********ss'**'s*ssss*ssssssssrssssrsjrsssyrssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssss)ttjrfsssssssssssssssssssssssssssssssssyrsss

Naiv művészet és amatőr művészet

Nemrég egy szentendrei festő-ősteheteég felfedezéséről és műveinek kiállításáról kaptunk hírt, azóta megrendezték a naiv festők kiállítását Székesfehérváron, a napokban pedig Vácott láttuk a képzőművészeti kör egyik tagjának önálló kiállítását. A fehérvári kiállítás anyaga szerepelt már a naív festők pozsonyi nemzetközi tárlatán is. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor a nemzetközi érdeklődés ismét a naiv művészet felé fordul, nálunk a képző- művészeti körök keretében egy rangos amatőr művészet kezd kialakulni. Ez szükségszerűen felveti a kérdést: hogyan alakulhat napjainkban a naív művészet és amatőr művészet viszonya és hogyan vi- szonylik e kettő a „hivatásos” művészethez?

A képzőművészeti körök működése nyomán kialakuló amatőr művészet eredményei gokat vitatott népművelésünk egyik sillerét, mutatják. Ez a siker mindenekelőtt a szakszerű vezetésnek köszönhető. Az elzártan vagy elzárkózot- tan művészkedő dilettánsnak vagy megvan a maga erőteljes eredeti látásmódja és kifejezőkészsége s ekkor őstehetségnek. primitív vagy naív művésznek nevezhetjük — vagy pedig rendszerint kezdetleges fokon marad. Ez utóbbiak közül — amennyiben kellő talajra találnak — kerül ki a gicosfestők legnagyobb része. (Hogy ne beszéljünk azokról, akik „direkt”

giccset festenek). A jó értelemben vett dilettantizmus, a művészet valódi szeretetében, kedvelésében fogant műkedvelés azonban sohasem nélkülözhette a szakszerű vezetést. A jó műkedvelők mögött mindig a hivatásosak segítsége állott. A képzőművészeti körökben lehetővé vált, hogy jelentős anyagi áldozat nélkül bárki részesülhessen ebben a segítségben.

Magától értetődik, hogy a körök működése a naív művészeket és a kezdetleges kísérleteket segíti, fejleszti, a gics- cset viszont kizárja.

A naív művész eredeti tehetségének erejével a maga, fejlettebb kultúrától elzárt környezetét tükrözte. Minthogy ma már nálunk nincsenek ilyen helyek, a primitív művészet talaját képező elzárt kultúra sem alakulhat ki. Akadnak azonban olyanok, akik elmaradtak a kultúrától, vagy legalábbis főleg a képzőművészeti kultúrától, olyannyira, hogy a bennük levő tehetség valami egészen sajátos, eredeti, naív módon jut kifejezésre. Ma már azonban utóbbiak sem lehetnek művészi érték teremtói, mert felfogásuk és kifejezésmódjuk nem egy népcsoport vagy tájegység kultúrájának tükrözése, hanem kizárólag a saját egyéni elmaradottságukat mutatja.

Ezen az alapon állapíthatjuk meg, hogy a naiv művészet kora lejárt s tehetünk különbséget a szentendrei PéSOMOSKOI LAJ03:

Apám

esi János és a váci Belánssky Ferenc munkáinak megítélésében. Előbbi idős ember, aki a múltat fejezi ki, s ha valóban önálló tudott maradni művészete, a naív művészet egyik utolsó képviselője. Be- lánszky Ferenc viszont fiatal, s ,,östehetség” formában való jelentkezése nála csak kiindulópontja lehet a tanulásnak. Ha tovább is ragaszkodik a maga „eredetiségéhez” ez már nem lehet naiv eredetiség, hanem az. ami minden művész jellemzője, legföljebb egyik-másiknál feltűnő külső jegyekben is megmutatkozik.

A naív művészet értékes, nálunk már jórészt lezárt része a művészettörténetnek. Az amatőr művészet fejlődése viszont kétségtelen közeledést jelent a hivatásos művészethez —, de nem a határok elmosódását. A művészi szint eléréséhez a tehetségen felül olyan mértékű tanulás, elmélyült, szorgalmas, áldozatos munka szükséges, ami merőben különbözik a legkulturáltabb műkedvelés szórakoztató, művészkedő jellegétől. így az eredmény, a létrejött művek érteke is lényegesen különböző. Természetes, hogy főleg a képzőművészeti körökben található néhány „ígéret” s köztük vannak olyanok is, akik a körökben fejlődnek odáig, hogy a főiskolára kerülhetnek.

Lőrinc Loránd

'rsssss/sssssssssssssf/ssssssssssss/sssssssssssssssssssssssss/ssssssssssfsssssss/ssssssrrssssryrrsssssssssssssrrsssssssss'sssssssss/

HÁBORÚ ÉS BÉKE

Május 23-án nyitja meg a közönség előtt kapuit a budapesti Corvin Filmszínház, amely az ország első hetven milliméteres filmeket vetítő mozija lesz. Az ünnepi megnyitón mutatják be Szergej Bondarcsuk Háború és béke című monumentális filmjének első részét. A díszelőadáson szovjet filmművész delegáció vesz részt: Szergej Bondarcsuk, a film rendezője és egyben Pierre Bezuhov

Kicsit mindig politúr, fűrészpor, meg gyanta szagú volt.

De a pác, meg a sellak

a funéros asztalok födelén

a barna ragyogást tőle tanulta..,

és szőkén, bodros

fenyőfaforgács énekelt

széles kezefején.

mikor a deszkákat gyalulta.

Ha enyvezett, a kék öntöttvas fazék, s az. enyves ecset hullatott csöpp, barna gyöngyöket, s amíg intésére a bútorok feszengő sorban elébe léptek, kerek, kis bronzkitüntefések: enyvfoltok ragyogva száradtak az esti lámpafénynél zöld vászonkötényén.

Mindig dalolt, ha dolgozott.

sok gondja csomós kemény táplálóját

száradni türelmes halomba rakta,

de az örömök bebútorozatlan kis szobáját

mégis konokabb két fiára hagyta.

Szótlan munkatársak:

jószága, piros cseresznye,

fehér jávorfa lécek,

politúros edények

és illatos mahagóni

dió funérok

állottak köréje,

s bámulták csodálva meg én.

szőkén bodros forgács halomra fekve,

ha ragyogó kedvét fényleni apám

a barna bútorokra kente.

I

»

í

i KÁTAY A NT AI,:

I Portré — faluról

!

! Nézd, ahogy guggol:

határrészt rajzol a porba.

; Ujja elfárad,

de nekifeszül újra meg újra,

I mutatni, hol, s hányszor tízhold a tervük.

k

I

! Buktatják régi mezsgyék még — hiába,

: régi az álma, s pezsdülő új a világa, i Négymérősben álmodik délidőben,

! s határrészt rajzol országnyi mezőben.

:

! Emlékeit barázdák oldozzák, s kötik,

i

j de ujjaival,

melyekkel belemarkolt ebbe a korba : — nézd, ahogy guggol:

! határrészt rajzol a porba!

KERTÉSZ LÁSZLÓ: FÄK

TÉNAGY SÁNDOR:

|

Műhely az udvaron |

flirtelen fém-vijjogás az udvaron, ras-szisszenés; a hajnal fölreped.

Halk rezzenéssel megpendül ablakom, közvetít, tolmácsol: ébredhetek,

jyerünk, talpra ugrani, későre jár! fis újabb bíztatás: kipp! kopp! zuhog, it. forog, kalapál a pöttömnyi gyár,

[yerünk, kopp-kopp, föl, méri nem mozdulok?! %

§

Elkezdődött! Megint enyém egy nap, í legfontosabb, a teljes, a mai;

Mérhetők már biztos dobbanásai. i

Megint enyém — sietni! — a tegnap ?1 késett alkalom, a talán — hőstett...

Bár ők, kopp! kopp! — tizperccel megelőztek. '

MIÉRT TETSZIK ÉS MIÉRT NEM?

A „Tízezer nap

//

//

Dániel várta Sylviát a mozi előtt. Ö már látta a Tízezer lapot, de véleményét még lem mondta el, kíváncsi volt, logyan alkot önálló véle- nényt Sylvia. A moziból nem áramlott ki tömeg. „Ügy látszik, gondolta Dániel; most s olyan kevesen voltak, mint imikor én láttam.” S mivel ;sak gyéren szállingóztak ki- ielé az emberek, Dániel köny- lyen felfedezte Sylviát. Sylvia szemében egy könnycsepp ült, le gyorsan kitörölte.

— Csak nem sírtál? — cérdezte Dániel.

— Szerintem megrendítően ;zép — mondta Sylvia, — jelképesen szép, ahogy a fiú a !ilm végén eljut a tengerhez.

— Jelképesen? — kérdezte Dániel.

— Igen — válaszolta Silvia, is elindultak az utcán. — számomra ez/a képsor azt jelképezi. hogy a magyar törté- íelem súlyos és gyakran vé- •es „tízezer napja” után az »pák és nagyapák véréből a egfiatalabb generáció tisztán ;s érintetlenül, de agysejtjei- >en itt hordva a múltat, elju- ,ott egy olyan pontra, ahol nár megvan a szabadság lehetősége egy olyan pontra,' üionnan már szétnézhet, feiner bet múltat és jelent: új Hetet kezdhet.

— Minden új generáció — nondott ellent Dániel Sylvia )kfejtésének — új életet kezd, :z elődök alkotta történelem etején. Ennyiben semmi újat lem adott ez a film.

— Űjat nem adott — váia- zolta Sylvia higgadtan, ami innak jele volt, hogy ítéletéjen biztos — de összefoglalt ralamit úgy, ahogy eddig nem óglaltak össze.

■ — Jó összefoglalás anélkül, hogy újat mondanánk: nincs — vágta ki a szentenciát Dániel.

— Most már mond meg végre neked tetszett a film, vagy nem tetszett?

— Nem tetszett, — mondta Dániel.

— Kár — sajnálkozott Sylvia.'

— Miért lenne ez baj?

— Nem azt mondtam, hogy

baj, csak azt mondtam, hogy kár. Ez a nemtetszés ugyanis azt bizonyítja, hogy te beleragadtál azokba a szürke hétköznapokba, amelyekben

élünk, s a költészethez már nincs érzéked.

— De hol itt a költészet? — kiáltott fel Dániel. — Én csak egy unalmas filmet láttam.

— Én pedig csodálatosan tiszta, jelképekkel teli filmet. Olyan filmet, amelynek alkotói nem azzal foglalkoztak, hogy lefényképezzék az életet, mert az úgysem sikerülhet, hanem párbeszédekben, helyszínekben, fényhatásokban az arcizmok játékában keresték meg azt, ami több a valóságnál és mégis azonos vele. Ezért költészet.

— De költészet új gondolat nélkül? — kérdezte Dániel, most már indulatosan. — Azt elismerem, hogy ez a film kiemelkedik a magyar filmgyártás többnyire közepes alkotásai közül, s kapcsolódik ahhoz a szándékában és eszméiben progresszív sorhoz, amelyet a Sodrásbaji című film nyitott meg, s amelyhez a Hideg napok, A húsz óra és a Szegénylegények is tartozik. De ebben a filmben inkább csak a szándék tisztasáIliiig n 111v5.u1.AJ»«-.

kéletességére figyelhetünk,

— De azt hiszem, hogy ez 4 legtöbb — mondta Sylvia. —> Egy művészt felfedezni akkor, amikor már mesterművei alkotott, nem művészet A szándék az én számomra legalább olyan fontos, mint 4 megvalósítás tökéletessége.

— Ebben igazad van, de a közönségre a műalkotás csak akkor hat igazán, ha tökéletes formában jelenik meg.

— Ennek a filmnek nem tökéletes a formája?

1 — Tökéletesek a képek. D« nincs új gondolat Csak ezt tudom mondani,

Sylvia töprengve megáll.

— Elgondolkodtat, amil mondasz, de nem győz meg. Ha az átlagos mozinézö felől közelítem a filmet, akkor igazad is van. Ha a művészet oldaláról, akkor...

— Miért a két nézőpont néni lehet azonos? — vágott közbe Dániel.

— Nem lehet mindig azonos. Véleményem szerint ez a film fontos állomás a magyar filmművészet fejlődésében.

— Mennyiben? És miért?

— Azért — válaszolta ismét higgadtan Sylvia —, mert gondolatilag is új.

— Na, ez merész!

— Az az új benne, hogy ennek a filmnek az alkotói merészeltek úgy szólni, anélkül a görcsös akarás nélkül beszélni a mi világunkról, hogy állandóan különböző „eszmei mondanivalókat” ismételgessenek és izzadjanak ki.

— Lehetséges — gondolkodott most el Dániel — de a közönség ezt nem értékelheti.

— Szerintem a tiszta szándékot mindenki többre értékeli, mint a csillogó rutint, vagy tisztes középszert, — válaszolta Sylvia és még folytatta volna az okfejtést, de Dánielnek hirtelen eszébe jutott valami és más témára tértek.

Nádas Péter

...... !■

a

lakítója, továbbá Ludmilla meg, valamint Vjacseszlav ^'

Szaveljeva, aki a filmben Na- Tyihonov, aki Andrej Bol- ^ .

tasa Rosztovát személyesíti konszkij alakját játssza. s f