Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1967. MÁJUS 17., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA Minden szavuk felelősséget tükrözött Miről tárgyalt a járási KISZ küldöttértekezlete A járás tizenhárom közsé­gének KISZ-küldöttei a Hely­őrségi Klubban vasárnap szá­moltak be az elmúlt két és fél év munkájáról és új vezetősé­get választottak a következő négy évre. Hetvennégy küldött tanács­kozott, vidám, gondolkodó, az egész társadalom boldogságát elősegíteni óhajtó fiatal. Leg­többjük üzemi munkás, a bu­dakalászi és a pomázi textil­gyár fiataljai, de ott voltak a szigeti parasztcsaládok gyer­mekei is. Minden szavuk bi­zonyította: érzik a felelőssé­gük súlyát. Simon János járási KISZ- titkár beszámolója, szerint a járásban ma 35 alapszervezet­ben ezertíz a KISZ-tagok száma, a két éve előtti hétszáz- húsz taggal szemben. A beszá­molót követő vitában huszon­négyen szólaltai; fel. Mócsai Ottó monostori KISZ-titkár az ottani Béke Szakszövetke­zet harminc hold eprének le­szedéséhez kérte az ifjúság segítségét, s bejelentette, hogy a pilisszentlászlóiak már je­lentkeztek is. A Budakalászi Gyapjúmo­sógyárból a megfelelő szóra­kozóhelyiség hiányát tették szóvá. Ígéretük van a gyárve­zetőségtől, már évek óta, de abban a hetven KISZ-ista nem tud szórakozni. A pomázi Munkatherápia Intézet fiatal képviselője je­lentette, hogy négy éve ti­zenhárom taggal vette át a szervezetet s ma már százné­gyen vannak. Ebből ötvenné­gyen tanulnak tovább, s ezer- hatszáz társadalmi munkaórá­val zárták a múlt évet. Mint a továbbiakból meg­tudtuk: kiemelkedő sportered­ményeket Tótfalu, Pilisszántó, Dunabogdány, a Budakalászi Gyapjúmosó és a pomázi Posztógyár fiataljai értek el. Az értekezleten végül meg­választották a huszonkilenc tagú új vezetőséget. Bűnügyi noteszunkból... Éjszakai nyugalom - emberélet A két Péter pásztor volt a hegyekben. Családjukkal együtt mindketten egy kis egy­másba nyíló kétszobás, közös konyhás házikóban laktak. Egy ideig jól megfért egymás mellett a két család. Aztán egyszercsak megkez­dődtek a súrlódások. Hol az egyik Péter maradozott ki es­ténként, és ilyenkor hazatérte­kor felzavarta a másik Péter családját is, hol pedig társa tette ugyanezt. Kezdetben úgy- ahogy elsimították egymás közt a fel-feltörő haragot, míg aztán egy éjjel... A testesebb és idősebb Péter kapatosán tért ntíza ... Üt ja szomszédja szobáján vezetett át... Részeg káromkodásával felverte tár- ' sa éjszakai nyugalmát, mire az a még sötét szobában előkapta kését és beledöfte részeg tár­sába. A megsebzett ember nagyot ordított. A sikoltásra felesége is berohant a szom­szédék szobájába. A halálra- sebzett még nyugtatgatni pró­bálta élete párját: — Ne félj, nem lesz semmi baj! — de alighogy kimondta, holtan ro­gyott a padlóra ... A bírósági tárgyalásra so­kan voltak kíváncsiak, hisz a két pásztornak sok volt a ba­rátja, nagy az atyafisága ... A meggyilkolt Péter hívei, mint valami ókori szavalókórus mormogták a folyosón ítélet- hozatalra siető bíró felé: — Ne adjon neki életet! Eletet életért! A gyilkos felesége viszont a védőügyvéd várószobájában könyörgött: — Mentse meg őt! Jó em­ber az! Nem gyilkos! ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Kozma Erika, Kiss Zsuzsanna, Varga Csaba, Oláh Ferenc, Hankó György, Kaposvári Erzsébet, Mócsai Réka, Mócsai Gábor, Kut- nyánszky László, Tatár Lász­ló, Ungurián Ildikó és Bakos Erzsébet. Házasságot kötött: Veres Margit és Csanádi Sándor, Briska Erzsébet és Hammer- ldedl Attila István, Somogyi Judit és Döbröczöni Ádám, Léger Mária és Babinszky Jó­zsef Ferenc, Kovács Marianna és Szilva Károly. Meghalt: Mozola Istvánná 78 éves, Torsok Sándorné 83 éves, Kimár Károly 87 éves, Antal József 86 éves, Ignácz Amdrásné 76 éves és Popelka Péterné 83 éves szentendrei lakos. A gyilkos Péter megmene­kült a bitófától. Életét meg­hagyták. Kegyelmet kapott, de felmentést nem — és nemcsak a bíróságon ... Horányi Sándor F ogamzásgá tiás és családtervezés címmel tartott előadást ízbé­gen dr. Kovács Lajos, „A nő­orvosnál” című könyv szerző­je. Az előadás nagy érdeklő­dést keltett. Mint egy kétgyer­mekes anya mondotta: — Ott magunk között voltunk, nem voltak úgynevezett kényes kérdések. Azért mentünk, hogy problémáinkra nyílt vá­laszt kapjunk. S a nőgyógyász arcáról a lelkes ismeretterjesz­tő elégedett örörrfe sugárzott, mikor a rengeteg kérdés miatt hosszan elnyúló „megbeszé­lést” befejezte. Meg kellett ígérnie, hogy újból eljön és újabb előadást fog tartani „női bajok, női betegségek” címmel. (—) Hol szorít a cipő? Szeretne ön városias Szentendrén élni? Szóljon hozzá! ii. A Szentendre legutóbbi szá­mában szóvá tettük, hogy vá­rosunkban a javító-szerelő szervizek körül nincs minden rendben. Megemlítettük, hogy a városiasodó élet napról nap­ra többet követel a kisipari javítások, az úgynevezett „szolgáltatások” vonalán. Ná­lunk, Szentendrén azonban e téren messze elmaradtunk az igényektől. Rámutattunk, Átmeneti vagy végleges megoldást! Nincs még egy ilyen buszállomás sehol... Télen, nyáron, esőben, fagy­ban szomorú a HÉV-állomás melletti MÁVAUT-állomásnál a fal mellé szorult álldogáló emberek látványa, amint a busz indulására várnak. Anyák, apák kicsi gyermekek­kel, sokan hatalmas csoma­gokkal, fáradt lábakkal rogya­doznak, hacsak nincs idejük és pénzük arra, hogy beülje­nek a szomszédos vendéglőbe. Eredetileg ez az épületrész Városunkból - három kontinensre g§ Nemcsak belföldre, hanem három kontinens sok orszá­gába szállít ügyes, mutatós kézi eszközöket a Kcziszer- számgyár. Exportjuk évek óta egyenletesen emelkedik, a vevők kedvelik a városunkban készült harapófogókat, kalapácsokat, más eszközöket. Képünkön: csomagolják a harapófogókat. (Foto: Gábor.) váróteremmel épült, a vasút­állomás épülete mellé. Csak­hogy nem gondoltak az „ügy­vitelre”, s így a váróterem időközben szolgálati helyiség­gé változott. Száz szónak is egy a vége: ilyen nagy forgal­mú buszállomást ilyen lehetet­len körülményekkel ország­szerte nemigen találhatunk! Vagy vissza kell adni erede­ti rendeltetésének a váróhelyi­séget, vagy a mellette levő HÉV-területre várócsarnokot kell építeni! Amennyiben mindez pilla­natnyilag nem oldható meg, a HÉV és a MÁVAUT oly módon szolgálhatná a közönséget, ha a jelenlegi HÉV-váróteremből ajtót nyitnának az autóbusz indulási oldal felé is. És volna még más megoldás U is, ugyancsak átmeneti jelleg­gel. A buszvárakozók részé­re a busz beállási oldalon ugyanolyan kiugró tetőteraszt kellene építeni, mint a HÉV- állomás oldalán van. így tető alá kerülnének a várakozók. Persze, ülőhelyekről is kellene gondoskodni. Hangsúlyozzuk: ez is csak átmeneti megoldás, mert a téli hideg ellen ez sem nyújtana védelmet. Mint értesültünk, még ez év folyamán a községfejlesztési alapból két buszvárócsarnok épül a város területén. Az egyik a Kéki bánya melletti megállónál. A másodiknak — közóhajra — javasoljuk a MÁVAUT végállomásra egy tisztességes várócsarnok építé­sét. hogy nem csupán város, ha­nem járási székhely vagyunk, s ennek ellenére csupán na­gyon vérszegény javító-szerelő kisipari lehetőségekkel ren­delkezünk. Felsoroltuk, hogy hol, milyen területen mire volna szükség. Ezúttal néhány gondolatot a megoldásról tennénk közzé. Mindenekelőtt valamiféle közvélemény- kutatásra volna szükség, az igények megbízható felmé­résére. Jó lenne tudni, hogy hány és milyen háztartási gé­pet foglalkoztatnak a lakások­ban, a közületeknél, stb. Jó lenne tudni, hogy a lakosság­nak milyen kisiparosokra van szüksége a leggyakrabban. Tárgyilagos adatok kellené­nek annak dokumentálására, hogy melyek azok a javítani valók, amelyekkel a szentend­reiek és a környékbeliek a leggyakrabban kénytelenek Budapestre utazni. Hisszük, hogy a lehetőségek itt-ott nemcsak nagyok, de olykor egyenesen meglepőek lesznek. Úgy sejtjük például, hogy egy autószerviznek pompás kere­seti lehetőségei lennének, csak be kellene rendezni, csak meg kellene nyitni! A következő kérdés: a helyi­ségek kérdése. Ez nem könnyű dolog. Nagy hiba minálunk, hogy az új lakótelepeken az ilyen szervizek nem kap­nak helyet. A házak tervezésénél — még az OTP-házakénál sem! — senki nem gondol erre. Miért? S ha ezen most pillanatnyilag nem is tudunk már segíteni — ámbár a jövőben a házakba már szervizműhelyeket is kel­lene tervezni — meg kellene vizsgálni, hogy valamiféle pa- vilonrendszerrel az igények kielégíthetőek lennének-e? Az építészeti összhatást nem za­varó és a szövetkezetek által gyorsan, olcsón, egyszerűen felépíthető pavilonok bizonyá­ra sok gondot megoldanának. E pillanatban ugyanis kizárólag a régi, ősi üzlet­helyiségeket toldozzák, toldozzák, de azok valóban praktikusak soha nem lesznek. Gondot kellene fordítani a szervizek telepítésére. Most a város központjában tömörül minden javító-szerelő műhely, s a külső kerületeknek semmi nem jut. Pedig, ha alaposab­ban szemügyre vesszük a vá­ros immár szemmel látható fejlődésének irányát, az sem­miképpen nem a központ felé mutat. Már ma vitatható, Felháborodásomban legszí­vesebben piros tintával írnám az alábbi sorokat. A jó ízlés, a közösség és a becsület nevé­ben vagyok felháborodva. Még évekkel ezelőtt kezdő­dött az „izbégi” vita. Az ott- lakók panaszkodtak, hogy az ő kerületük elhanyagoltabb, mint Szentendre más kerülete. A ta­nács mindent elkövetett, hogy ezt az érzést csökkentse és a lehetőségekhez mérten, komoly pénzeket költöttek ízbégre. Természete­sen az izbégi kerület lakossá­ga is segített, amiben tudott. És akkor, körülbelül másfél éve, új problémák kerültek felszínre. Huligánkodó fiatalok kezdtek egyre gyakrabban ga­rázdálkodni. Lapunk hasábjain szót is emeltünk ebben az ügy­ben. Kimentünk ízbégre, be­széltünk az ottaniakkal és állást foglaltunk* az ügyben. Nemcsak elítéltünk, de igye­keztünk megértők is lenni, rá­Mi lesi belőled, emberke? Jogos kérdés az izbégi suhancok ügyében mutatva arra, hogy ízbég kul­turális szempontból valóban el van maradva a város többi kerületétől. Ennek lett is foganatja. Az­óta egy nagyon szép úttörő­park épül, közvetlenül az is­kola mellett. Felülvizsgálták a többi kulturális lehetőségeket i6. Ezek megoldása a közeljö­vőben várható. És mi.történik ezek után? Jönnek a panaszok szakadatlanul. A temető ke­resztjeit felborítják, sőt ösz- szecserélik. — ugye milyen jó vicc? Meg kell nézni az iskola közelében lévő ravatalozót! Nincs ép ablak rajta. Nem akarok kegyeletsértő lenni, ezért nem írok hasonlatot, hogy milyen ez az épület. Jön­nek a panaszok, hogy csinta­lan gyermekek kitördelik a kerítést, leverik a villanykör­téket. És most legutóbb, az úttörőparkban vagy negyven csemetefát derékban tördeltek el. A tettesek ismeretlenek? Ko­rántsem! Ismeri őket minden­ki. Minket a törvény kötelez, hogy a teljes nevüket ne írjuk ki. Ugyanis mindegyik fiatal­korú. Ne tessék csodálkozni, négy fiatalkorú nyugodtan te­heti mindezt. Rombolhatja, amit a közösből építettünk. S. I., V. Zs., M. E. és G. K. Mikor megkérdezték őket: miért tették? — közömbösen kijelentették: — M. E. nagyon haragszik Bindorfer tanár úrra. V. Zs. azért tördelte a fákat, mert tavaly — akkor még iskolás volt — Déri tanár úr az egyik órán egyest adott énekből. S. I. — még tanulója az iskolá­nak — „egyszerű” szavakkal megmondta, mehetnek a taná­rok ..., akár a rendőrségre is, őt az nem izgatja ... Mikor a szülőket felkeresték — az utcájukba rendkívüli sorolásban most vezetik be a vizet — a papa kijelentette: — Maguk a hibásak, miért nevelték így a gyerekeket. Nos, mit lehet ehhez szólni? Az embernek torkán akad a szó. De nem tudom elképzelni, hogy ízbég és Szentendre tisz­tességes és becsületes polgárai­nak kötelessége eltűrni az ilyen fiatalkorú suhancok ga­rázdálkodásait! Mi lesz akkor ha ezek felcse­perednek és a nevüket is már kiírhatjuk teljes egészében? (- ff -) hogy vajon a belvárosban* vagy a peremrészeken lak­nak-e többen? Mindaz, amit eddig említet­tünk — a felmérésen kívül — természetesen tetemes pénzbe kerül. Máról holnapra nem oldható meg. Néhány ötlettel azonban talán szolgálhatnánk valamiféle ideiglenes megol­dáshoz is. Köztudomású — vagy sokan talán nem is tud­ják? —, hogy a kormány rendeletekben nyújtott lehetőséget az ál­lami üzemek munkásai­nak, hogy szabad idejük­ben, szombaton és vasár­nap „kisiparoskodjanak”. Feltételezzük, hogy nálunk ezt a lehetőséget távolról sem me­rítették ki. Pedig a házát tata- roztatni akaró, a háztartási gépeket felszereltetni vagy ja­víttatni akaró emberek gyors, olcsó és szakszerű munkáshoz juthatnának, s amellett az il­lető „szakik” is megkereshet­nék a magukét. Valakinek, va­lamilyen szervnek azonban szorgalmaznia, esetleg szervez­nie kellene ezt. Ezenkívül világjelenség, hogy az emberek odahaza ma­guk is szívesen barkácsol- gatnak, felszerelik, megjavítják az egyszerűbb szerkezeteket. Az ilyesminek többnyire egyetlen komoly akadálya van: nincs hozzávaló, megfelelő szerszá­muk. Jogos a kérdés, hogy ilyen ügyes szerszámokat a kölcsönzőbolt nem tarthat­na-e? Mindenkinek kifizetőd­ne... Legutóbb és most sok gon­dolatot vázoltunk fel. A gon­dolatokon mindig lehet vitat­kozni. örömmel vennénk, ha olvasóink és mindazok, akik szeretnének valóban városias Szentendrén élni — írásban vagy szóban kifejtenék véle­ményüket. Szerkesztőségünk minden épkézláb ötletnek, ja­vaslatnak, tippnek helyet ad hasábjain. Várjuk a hozzászólásokat! (-ff) Az úttörőolimpia szép eredményei A fiúk csapatversenyében: 1. Pomáz I. (Laborfalvi Ru­dolf, Szendi István, Zajki László, Cseh János, Madai Gábor, Kaiser Attila, Rudas István) 1085 pont; 2. Tahitót- falu (Zagyva! László, Cserek- lye Attila, Csereklye Győző, Megyeri Gábor, Répárszki György, Margit Zoltán) 1061 pont; 3. Dunabogdány (Jer- czel Gusztáv, Vogel József, Elter János, Balcinger And­rás, Schwarcz Rezső, Lang János) 1059 pont. A lányok versenyében: 1. Szentendre, Rákóczi úti iskola (Muszka Éva, Szűcs Irén, Liptai Judit, Pócza Vera, Cseh Erzsébet, Németh Má­ria) 1162 pont; 2. Dunabog­dány (Liebhardt Ágnes, An- talics Éva, Vogel Anna, Ser­főző Teréz, Hajas Mária, Hor­váth Teréz) 1137 pont; 3. Kis­oroszi (Bognár Erzsébet, Czi- lik Piroska, V. Greff Judit, Szűcs Eszter, Varga Mária) 1081 pont. A fiúk és lányok eredmé­nyeinek összesítése alapján az összetett pontverseny vég­eredménye: 1. Szentendrei Rákóczi úti Iskola (2219 pont), 2. Dunabogdány (2196 pont), 3. Tahitótfalu (2112 pont). A legkiemelkedőbb egyéni eredményeket jövő számunk­ban közöljük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom