Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-17 / 114. szám
gt^trfap 1967. MÁJUS 17., SZERDA SZÁMOZOTT PONTYOK Érdekes kísérleteket kezdett' az elmúlt évben a Felső-Tiszán a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet. Fehérgyarmat térségében számozott pontyivadékokat helyeztek a Tiszába. Ä halászok, amennyiben hálóba kerülnek, feljegyzik a számukat, hosszúságukat, súlyukat, fogási idejüket és helyüket, majd visszaengedik őket a vízbe. A vizsgálatok máris megdöntötték azt a véleményt, mely szerint a folyóba helyezett halivadékok általában csak a bedobási hely 50 kilométeres körzetében mozognak. A bedobási helytől 170 kilométeres távolságban is fogtak már számozott halakat. Hortobágyi „expressz“-bárányok A Hortobágyi Állami Gazdaság juhászataiban több mint háromezer bárányt hizlalnak az úgynevezett „expressz” módszerrel. Az átlagosan 27 kilós „expressz” bárányokat elsősorban Olaszországba exportálják. Első szállítmányként a napokban 380 bárányt küldtek olasz megrendelésre. Munkához látott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Irinyi János Százötven éve, 1817. május gyáránál őt sokkal jobban érBudapest, V. kerület, Akadémia utca 1—3, a volt Élelmezésügyi Minisztérium épülete, első emelet: ez a székhelye a Termelőszövetkezetek Országos' Tanácsának, illetve a tanács titkárságának. Április vége óta, amikor a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa megválasztotta az Országos Tanács tagjait s elnökségét, lényegében még csak az elhelyezkedés, a berendezkedés hetei teltek el. Május 6-án azonban, amikor első ülését tartotta az elnökség, Szabó István, az Országos Tanács elnöke és dr. K. Nagy Sándor főtitkár már arról számolt be, hogy munkához látott a titkárság három főosztálya. A tanács működésének célja, hogy elősegítse a termelőszövetkezetek, a halászati tsz- ek, a termelőszövetkezeti csoportok, a szakcsoportok s a szakszövetkezetek együttműködését, érdekképviseletének megvalósítását. Kiemelkedően fontos lesz a tanácsnak az a tevékenysége, amellyel a gazdálkodás legjobb módszereinek, tapasztalatainak elterjedését segíti elő, s rendszeresen tájékoztatja a termelőszövetkezeteket a népgazdaság szükségleteiről, a beszerzés és értékesítés országos lehetőségeiről, feltételeiről. A termelőszövetkezetek egymás közötti és más vállalatokkal történő együttműködésének megszervezése, a munkadíjazás továbbfejlesztése érdekében végzendő munka is az előkészítés szakaszában van már. Évek óta napirenden levő probléma a termelőszövetkezetek jogvédelme. Említésre méltó, hogy a jogvédelmet sokan a perbeli képviselettel azonosítják, s azt gondolják, hogy az Országos Tanács kizárólag, vagy elsősorban ezt tartja szem előtt a jogvédelem fejlesztésénél. A termelőszövetkezeti jogtanácsosokra váró feladatok sokkal nagyobbak annál, mint amit a jogvitákban való részvétel jelenthet. Az alapvető követelmény az, hogy a termelőszövetkezetek egész működése, s a vállalatokkal kialakult, illetve létesítendő kapcsolatok minél kevesebb lehetőséget adjanak jogvitákra. Ez egyébként azt is jelenti, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani minden termelőszövetkezetben a törvények, a jogszabályok megismerésére, tiszteletben tartására. A termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán úgy foglaltak állást a küldöttek, hogy a tanács adjon ki irányelveket, javaslatokat a termelőszövetkezeteknek és létrehívandó területi szövetségeiknek. Az elnökségi ülésen elhatározták: még májusban részletes javaslatot dolgoznak ki, s ajánlásként tervezetet juttatnak el minder megyébe, hogy miképpen lehetne a legjobban megvalósítani a kongresszusnak azt a határozatát, amely területi szövetségek létrehozásál mondja ki. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa különféle bizottságokat is életre hívott A kongresszuson megválasztották a közgazdasági, a szociális, a verseny és propaganda bizottság vezetőit, tagjait, Az első elnökségi ülésen részi vettek ezeknek a bizottságoknak a vezetői is. Tekintettel arra, hogy a bizottságoknak a termelőszövetkezeti mozgalom minden lényeges kérdésével foglalkozniuk kell, működésük megszervezése nagj körültekintést kíván. Az elnökség úgy határozott, hogj a közeljövőben megtárgyalja KÖNYVESPOLC AZ UNESCO Az UNESCO munkájáról étfogó képet adó, nem régen inegjelent kötetben lapozva igazat kell adnunk az előszó írójának, dr. Jóború Magdának: noha Magyarország csaknem húsz esztendeje tagja az UNESCO-nak — az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének — s vesz részt aktívan 1954 óta a munkában (Magyar UNESCO Bizottság), mégis — értelmiségünk tájékozottsága a szervezet célkitűzéseiről, tevékenységéről és elért eredményeiről igen hézagos, vagy felszínesen általános, vagy pedig igen egyoldalú. E hézagosság és ismerethiány megszüntetése — tekintve Magyarország 'élénk' nemzetközi tevékenységét — fontos részfeladata általános nemzetközi előrehaladásunknak és ezért kell örömmel üdvözölni a Qu-est- ce que l’UNESCO c. kiadvány magyar nyelvű megjelentetését. A szervezet alkotmánya be- vezetoj-coen rögzíti: „Mivel a háborúk az emberi lelkekben keletkeznek, az emberi lelkekben kell a békének védelmet emelni... A békét az emberiség szellemi és erkölcsi együttérzésének alapjára kell felépíteni." S az alapokmány összefoglalja a célkitűzéseket is: „A Szervezet céljául tűzi ki, hogy a béke és biztonság fenntartását azáltal segíti elő, hogy a nevelés, a tudomány és a kultúra révén szorosabbra fűzi a nemzetek közötti együttműködést a célból, hogy faji, nemi, nyelvi vagy vallási megkülönböztetés nélkül mindenki számára világszerte biztosítsa az igazság, a törvény és ama emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, amelyeket az Egyesült 'Nemzetek Alapokmánya az összes népek javára elismert." A béke és biztonság őrzésének alapelvét, a célkitűzéseket megvalósítandó: az UNESCO tevékenysége rendkívül sokrétűen és sokoldalúan bontakozott ki és hozott nagy nemzeti — nemzetközi eredményeket. Erről a tevékenységről, az ezt irányító szervezet tevékenységéről, funkcióiról ad átfogó képet a könyv, tehát az egyszerű ismeret- terjesztő célon túlmenő dokumentatív értékkel is bír. A kötet — mintegy bevezetőül — az UNESCO hivatását foglalja össze, ismerteti a szervezeti felépítést és a szervezet működését, valamint pénzforrásait, majd — a szervezet alapszabályának alapján — három nagy feladatkörét körvonalazza. E három feladatkör: a tudás mega bizottságok ügyrendjét, hogy minél előbb munkához láthassanak. Az utóbbi időben többször szóba került, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felettes szerve-e a létrehozandó területi szövetségeknek, illetve maguknak a tsz-eknek. Az országos kongresszus is hangsúlyozta, hogy a tanács csak saját szerveire, tehát az elnökségre, a bizottságokra, a titkárság apparátusára hozhat kötelező erejű határozatot. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a tanács tevékenyen részt vegyen az egész termelőszövetkezeti mozgalmat, a szövetkezeti életet és gazdálkodást érintő jogszabályok megalkotásában, vagy bármilyen más lényeges kérdés rendezésében, Az elnökség, illetve a tanács kezdeményezhet ilyen lépéseket, amelyekkel az illetékes minisztériumok, országos hatáskörű szervek érdemben foglalkoznak. Rendkívül fontos az is, hogy a termelőszövetkezetek és a szövetkezeti társulások működésére, gazdálkodására és szervezetére vonatkozó rendelkezések kiadásához, előterjesztéséhez az Országos Tanács véleményét is kérjék. Gulyás Pál 17-én született Irinyi János, a múlt század egyik legkiemelkedőbb magyar vegyésze. A közvélemény a gyufa feltalálójaként tartja számon, pedig ennek a nélkülözhetetlen eszköznek — nincs „feltalálója”, hiszen hosszú fejlődés, soksok küzdelem eredménye. A dekelte a kémia tudománya. Kitartó szorgalommal tanult, értekezések kidolgozásával megvetette a magyar kémiai tudomány alapjait. Vándorévek következtek ezután; Németországba ment, ahol a kémia több elméleti és gyakorlati problémáját tanulfiatal Irinyi ötlete csak egy ál- mányozta. Nagyon érdekelték lomás volt a gyufa „életútjában", ö maga nagyon kevésre értékelte. Sorsának tragikuma azonban, hogy csak nagyon keveset valósíthatott meg abból, amit céljául kitűzött. például a szikes talajok javításának a problémái. A szó- dás szikesek javítására azok gipsszel való megkötését javasolta; ez a javaslat ma is A gyermek Irinyi előbb vá- megállja a helyét. Irinyit te- radi diák volt, később a deb- hát a szikesek megjavítását receni kollégiumba került. Jo- célzó törekvések egyik elő- gásznak szánták, de ő hajla- harcosának tekinthetjük. mait követte, és a bécsi műszaki egyetem hallgatója lett. Itt, professzora előadását hallgatva bukkant fel benne először a gyufa ötlete. A gyufa akkoriban még kezdetleges szerszám volt, előbb „mártógyufa”, később „dörzsgyufa” alakjában. A mártógyufa nagy hátránya az rábban volt, hogy működéséhez kénsav kellett, a dörzsgyufáé pedig az, hogy heves robbanással gyulladt. Irinyi a robbanásveszélyes vegyszer helyett ólomoxidot tett a gyufaféjekre, amely nem robbant. A fiatal vegyészmérnök 1839-ben hazajött Pestre, s gyufagyárat alapított. A mai Mikszáth Kálmán téren emléktábla jelöli a házat, amelynek helyén a gyufagyár állt. De Olyan évek következtek, amikor a tudományok múzsáinak hallgatniuk kellett: a szabadságharc dicsőséges, majd tragédiába hanyatló évei. A forradalom és szabadságharc eszméi nem hagyták hidegen ezt a felvilágosult hazafit. A forradalom híveivel már ko- kapcsolatban állt. A márciusi if jakkal együtt jelentkezik a forradalmi hadseregbe: előbb százados, majd őrnagy lesz és Kossuth megbízásából vezetője a nagyváradi salétrom- és lőporgyárnak. A világosi fegyverletétel után elfogták, a hírhedt „Neu- gebäude”-ben raboskodott Szabadulása után a családi birtokon gazdálkodott, 1895- ben, 78 éves korában bekövetkezett haláláig. H. J. ÁRNYÉKOK Foto: Kotroczó HORÁNY gazdag úrról, aki nem is volt a vele megjelent drámai szende nagypapája; hallottam kikapós szépasszonyokról, sza- badságos férjekről... Kuriózumok ezek persze, lehet, hogy a fele sem volt igaz... De az igaz, hogy Horány, úgy ahogy van, delikátesz — mint egyik, pozitív jelzőkkel egyébként igen fukarul bánó kollégám mondta. Mi a jó benne? Van egy öreg turistaház, mellette néhány hasonló célokat szolgáló épület és egy kerti kocsma? — kérdezhette bárki puritánkodó naivizmussal, de azért kíváncsian. Nos... Legyen tavasz, nyár, vagy kora ősz, s reggel... Süt a nap. Még hűvös a levegő és a gyémántos harmatmiriád most készül elillanni — mintegy varázsszóra várva — a kék magasságokba. Aranyszál- nyalábokban érkezik a fény a földre, a fákra, a* fűre, a vízre. Kilép az ember az ajtón, körülnéz és egy szempillantás alatt körülöleli ez a hangulat- világ. Madárfüttyös a csend, a nyárfák és füzek szinte észrevétlenül biccentve, susogva köszöntik a libbenő szellőt. Hát így valahogy ... És a kertvendéglő asztalain már ott vannak a tisztaillatú fehér és tarka abroszok, amelyeken töretlen átlóban fut le és fel a hajtás éle; az asztalok között friss-fehér kabátban az ismerős pincérek, rakosgatnak, tesznek-vesznek és észre- vevő mosollyal jelzik, nyugtázzák: felébredtél és íme milyen ragyogó az idő ... „Jó reggelt!” Jó reggelt, jó reggelt, jó reggelt... Ragyogó idő, ragyogó reg gél. A világ megnő, kitágul. A fák csúcsa az eget veri. A fo lyó végtelen lesz, mint a ten ger. A kék magasság párás elérhetetlensége szőke lányo! szemét idézi... És már ott is ül az ernte- az asztalnál. A friss térítőn -■ falomb rezzenő árnyékra] zai... És már ott is a sör; vé kony falú magas pohárban; ki vül csíkos-harmatos a pohár, ; az ital habja sűrű, hófehé- Nyárreggeli szomjúság szén itala ez: egy pohár sör, pince hidegen, csendben felszolgálva — nem zavarva a pillanat bensőséges hangulatát. Nos, ez Horány. Azaz: ez Horány nekem. Bocsánat szubjektivizmusomért. (Köszönöm a í-ndást.) Dér Ferenc i (Valaki jött Horanyool, két hete tálán, es mondta: kinyitott a Turistaszálló, meg — Tóth Pista vendéglője. Azaz: a Dunakanyar egyik vendéglátóipari vállalatának korányi üzemegysége, de a többszöri látogatók és a törzsvendégek csak a vezetőjéről nevezik a stílusos stílszerűtlenséggel „üzem”-nek hiva- talosított gasztronómiai kegyhelyet. Tehát kezdődik az idény.) ■I :i :j1 Néhány évvel ezelőtt egy- egy idényben gyakran jártam Horányban. Ismerem zegét- zugát a Duna-part eme csendes, romantikus, és abban az időben nem túlzottan gondozott részének. Mindent megtaláltam a heti munka után: a parti fák pihentető lombsuso- gását, a ragyogó napfény és az enyhet adó árnyékot, a szembeni sziget nyugtató zöldjét és a folyó húsét, a magányt vagy a társaságot, ételemet és italomat. S megannyi színes-mosolygós történetet, amelyet megírtam már, vagy még ezután írok meg és amelyekhez Horány levegője, hangulata, színe, főztjének, borának íze emocionálisan hozzátartozik. Itt hallottam a tizedik há- n $ zassági évfordulóját ünneplő :- ^ művészünkről, aki poharát - • emelve s kardos menyecske t— feleségére nézve így sóhajtott T. fel: „Istenem, ha a nászéjszakán elteszem láb alól, akkor most már szabadulnék.. majd a megváltoztathatatlan- ba való belenyugvás maximális derűjével fogadta a kollégák és ismerősök gratulációit. Itt meséltek a hősszerelmes ifjúról, aki fogadásból öt kilométert úszott, hogy a horá- nyi parton szívére ölelhesse várakozó s a férfias tetteket kedvelő leánykáját, aki — amíg hősünk küzdött az árral — másféle férfias tetteknek hódolt. Meséltek a szerzőről, aki készülő drámájával ejtette ámulatos csodálatba társaságát, ’egészen addig, amíg }ci nem derült, hogy a szőke gépíró-baba csak annyit tudott az írógépről, hogy van ilyen, de ő maga azt még nem próbálta, s a szerző úr által hozott ma- ' siriatok csupán intim fehérneműdarabjainak és néhány üveg jobb konyak rejtésére szolgált. Hallottam sablontörténeteket nagyapának nézett irzése, előbbrevitele és terjesztése; a népnevelésnek és i kultúra terjesztésének teljes 1 ámogatása; a tömegtájékoz- ;atási szervekkel való együtt- nűködése révén a nemzetek kölcsönös megismerésének és negértésének előmozdítása. A nemzetközi intellektuális '■ igyüttműködést szolgálja szá- nos szerv, mint a nemzetközi, lem kormányzati szervezetek i ;pi. Nemzetközi Színházi In- ézet), különböző tanácsadó lizotteágok tevékenysége, a lemzetközi dokumentáció negteremtése és fejlesztése, a :udományos kutatások koordinálása, nemzetközi konferenciák rendezése és a szerkezet védnöksége alatt létrejött számos nemzetközi szerződés. A^.jszervezet operatív munkája is a fejlődés szolgálatában áll; mint intézmény, azt mozdítja elő, hogy a világ pedagógusai, tudósai, műkészei, írói és újságírói közel kerüljenek egymáshoz. S mind emellett a szervezet hi- katásában kidomborodik az ätikai jelleg; mint az UNESCO főigazgatója is mondotta az egyik közgyűlésen: az JNESCO-nak „az a legfőbb célja, hogy az emberek gondolatvilágát befolyásolja a türelem, az együttműködés, az emberi jogok tisztelete és a béke irányában. Számára a nevelésügy, a tudomány és a ^ kultúra fejlesztése nem ön- § magukért való célok, hanem N annak a szellemi vállalkozás- § nak és erkölcsi erőfeszítésnek \ az eszközei és módszerei, ^ amelyekben az egész szervezet ^ tulajdonképpeni értelme gyö- § kerezik.” Az UNESCO munkájának $ illusztrálására néhány kőnk- 5 rét példát is bemutat a kötet. > Ezek: a nemzetközi oceonog- $ ráfiai együttműködés, a latin- ; amerikai alapfokú oktatás ki- $ terjesztésére és fejlesztésére 1 irányuló terv megvalósító- ! sa, a rabati műszaki főiskola í felépítésének segítése és a s „Kelet és Nyugat kultúrája; közötti kölcsönös megbecsü- \ lés” főtervének meghirdetése! és tíz év alatti lebonyolítása. j Ismerteti továbbá a kötet az! UNESCO-nak a nevelésügy a ! természettudományok, a társa- i dalom és humántudományok, ; a kultúra, a tájékoztatás és a ; nemzetközi cserék terén fo- j lyamatban lévő tevékenysé-j gét, a nagyközönség és a j szervezet kapcsolatának kü-: lönböző formáit, végül közli : az Egyesült Nemzetek Neve- i lésügyi, Tudományos és Kul- i turális Szervezetének Alkot-; mányát is. Az ismeretterjesztés igényén j túllépő kiadvány igen hasz- j nos; a Tankönyvkiadó Vállalat gondozásában látott napvilágot. Dr. D. F.:
