Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

won Falusi dolgok... kAÍívlap 1961. MÁJUS 14., VASÁRNAP A vidéken, falun élő em­bert általában nem zavarja, ha azt mondják rá, hogy fa­lusi, csak akkor bántódik meg, ha lekicsinylő értelem­ben használják a szót. Tu­dom magamról, hiszen éppen eleget bosszantott ez az ajak­biggyesztéssel kísért legyin­tés: ugyan, falusi dolog ... Kétségtelen, hogy a falu mindig fejletlenebb, hátra- maradottabb volt, mint a vá­ros. Ez valami eredendő tör­ténelmi helyzet, amelyből húsz esztendeje próbálunk kilábalni, s noha ugrássze­rűen növekedett a falvak életnívója, mégis két évti­zed rövid idő, s hovatovább ma is programunk, hogy vég­leg eltűnjék a város és a fa­lu közötti különbség. Miért mondom ezt? Mert akár mint vidéki embernek, akár mint olyannak, akit az igazság­érzet vezet, be kell látnom, hogy a lekicsinylő értelem­ben használt „falusi” leszó- lás nem éppen alaptalan min­dig, legfeljebb igazságtalan. S legtöbb esetben igazságta­lan. Esetenként azonban még ezt sem lehet elmondani... Kiskunlacházán a cukrász­dában, vagy mondhatom ta­lán: az eszpresszóban gon­dolkoztam el e dolgok fölött. Ültem, vártam, s először nem tudtam elképzelni, hogy miért annyira zavaró számomra ez a hely. Aztán rájöttem: azért, mert hallatlanul ízléstelen. Modernkedö, valami úgyne­vezett „korszerűnek” a szá­nalmas utánzata. Hangsúlyo­zom, hogy nem az zavart, mert olcsó, mert szegényes, hanem sokkal inkább a ke­resettség, amely végül tal­mivá avatta ezt az egész he­lyet. Az első helyiségben, ahová az utcáról belép az ember, bambusznád utánzatú bur­kolat borítja a falat mell­magasságig. A festés min­tái — itt is, bent is — kü­lönböző mértani ábrákra em­lékeztetnek. De a térítőknek, t különösképpen a függö­nyöknek, már semmi közük ezekhez a modern törekvések­hez. A padló olajos, s az ütött-kopott zongorát egy ron­gyos csipkével borították le. Igen, ez a taszító. Éppen olyan benyomást kelt ez a hely, mint az az ember, aki az új csizmanadrágjához vi* lágossárga papucscipőt húz, vagy zöld zakóhoz kék inget visel. Bevált fordulattal most azt kellene mondanom, hogy per­sze nem nagy dolog ez. nem ezek az élet nagy kérdései, hogy miként festik, s rende­zik be a vidéki cukrászdá­kat. s csak éppen megjegyez­zük a dolgot. Őszintén szól­va azonban, nem is olyan kis jelentéktelen kérdés ez. Az tudniillik, hogy mennyire kó­sza fogalmak élnek a fal­vakban a modernségről. Mi sem jellemzőbb: amikor a cukrászda, s az étterem be­rendezéséről, külleméről ér­deklődtem a helyi földmű­vesszövetkezet egyik vezető­jénél, először azt hitte, hogy valami bigott, vaskalapos kon­zervatívval áll szemben, s így érvelt: „Halad az idő ké­rem, ma már ez kell a fiatal­ságnak. Van akinek ez tet­szik, van akinek a régi". Tehát, hogy ma modern kell, s ez az. Elképzeltem ezt a cukrászdát, amint egyszerű hengerelt falai, közönséges festett bútorai miatt korsze rűtlenné vált, s kimondták rá. hogy modernizálni kell. Kétségtelenül falusi volt. Az­tán jött a bambusznádután- zat, meg a mértani ábrák a falra, s lett: még falusibb. A szó legrosszabb értelmében. Pedig lehetett volna való­ban modern; ez ugyanis nem anyagi kérdés. Hiszen, ha már úgyis csinálni akartak, s csináltak is valamit... Eb­ben tanulság rejlik, nemcsak erre a cukrászdára vonatko­zik, hogy ha újat, s modernet akarnak teremteni, az tényleg új, és modern legyen. Szóval e példa jó arra, hogy számon kérjük a jó ízlést... (Dékiss)-------------- erős lányka, erre I Szép, | a típusra mond­-------------- ják, hogy majd k icsattan. Vastag, egyenesszá­lú, hosszú haja belelóg a sze­mébe, és ezért minduntalan a füle mögé kell simítania. Sze­me: legtöbbször csak két fer­de sáv a kicsit tatáros arcban. 19 éves. — Szóval a főtéri porter is beszélt rólam? Emlékszem rá. fürdőruhában dolgoztunk és le akart fényképezni, de nem hagytam. — Már öt éve zsibbadok itt. Ügy kezdődött, hogy a nyolc általános után eljöttem tróge- rolni ide, aztán az akkori fő­kertész megtanított cigarettáz­ni és káromkodni — tudok káromkodni magyarul, svábul, szlovákul és románul — és azt mondta, most már lehet belő­lem kertész. — Az ilyesmit örökli az em­ber valahonnan, azt beszélik. És tényleg. Itt vagyok például én, akinek a nagyapja is ker­tész volt, bár én kertészkedni az öreget már sohasem Táttam. így aztán mégsem tudom, hogy jutott eszembe 8 éves koromban, hogy egy kétszer kétméteres ágyásban csupa gazt termeljek, és közben ar­ról ábrándozzak, milyen jó lesz, ha nagy leszek, akkor mind ki fogom kapálni azt a gazt. Furcsa, miként gondol­kodik az ember, amikor még kis krapek. ZSUZSANNA tűk ki. Ezért lát itt az üveg­házban ilyen lapos dolgokat. Másként sem vált be a szá­mításom. Kiderült, hogy nem én leszek itt a Jani, mert csak annyi órabért kapok, mint a többiek, a segédmunkások: 6 forintot óránként. Az nem iz­gat, hogy kertész létemre ka­pálni is kell, ezt megértem, így van ez a mezőgazdaságban. De ez a 6 forint, ez fáj. Leg­alább 30 fillért nyomnának rá. Így havonta csak körülbe­lül 700 forintot kapok kézhez. Ugyanis második éve kertésze­ti technikumba járok, és ez — mivel olykor délutánonként kiesek a munkából, meg aztán az utazás is sokba kerül Pest­re — havi 500 forintos kiadást jelent. Mivel csak alkalmazott vagyok, háztáji föld sem jár. Olvastam, hogy itt most vala­mi változás várható. Hát, ha adnának valami jobb földet, abból sok mindent ki tudnék hozni! — csillan fel zölden a vágott rések között a szeme. "g , ...----T az orrát, t s kifújja | mert mint mondja, ki­csit náthás lett a múlt héten, amikor megfürdött a Duná- 'ban. — Hogy miből áll a magán­életem? Például eljárok az MHS-be lőni. Munkásőrnek is be akartak szervezni, de saj­nos a mamán ellenezte. Ott­hon a KISZ-esek magvát mi, tizen jelentjük, a haverjaim, 5 lány, 5 fiú, állandóan együtt vagyunk, és az a legjobb az egészben, hogy egyik lánynak sem udvarol egyik fiú sem. Nemrég vietnami tábortüzet csináltunk, meg klubnapokat rendezünk, amikor van hol, a többi falubeli gyerek meg jön utánunk, mint a güzü. így hát azt mondják, fellendült a KISZ-élet és erre kaptunk egy jó magnetofont és egy jó KISZ-titkárt... Azonkívül elég sokat olvasok. A könyv­tárból már nem is tudok mit kivenni, mert mindegyik kar­tonon szerepel a nevem. Hogy kik a kedvenc íróim? Balzac, Victor Hugo. Néha elme­gyünk Pestre színházba, leg­utóbb a Karamazovokat láttuk, A terveim? Szeretnék nyelvet tanulni, mert nálunk sok kül­földi megfordul a faluban, és az embernek sül a képéről a bőr, amikor csak tátog, mint egy hal, ha kérdeznek tőle va­lamit. Szeretnék egy normá­lis lakásra gyűjteni. Jó len­ne utazni is, mert még nem voltam sehol külföldön. Elő­ször Romániába mennék el, mert az apám román, azután Franciaországba, mivel a ba­rátnőm rém sznob a franciák­ra és teledumálta a fejemet. Hogy milyen munkahelyet kívánnék magamnak? Ugyan­ezt, de úgy, hogy jobban men­jenek a dolgok. A főnököm azt mondja, hogy a rosszból is le­het tanulni. Ezek szerint én itt most csak azt tanulom, hogyan nem szabad csinálni ezt a szakmát. De majd rend­bejönnek a dolgok, mert a fő­kertész ugyanaz a régi fő­kertész, aki legelőször itt volt. ö most nemrég visszajött, hogy helyrehozza, amit eltol­tak az aranytartalékok. Jó fej. A paprika, saláta, para­dicsom mellett elkezdtünk krizantémot termelni. Nem sikerült, a virágok elrohad­tak, de nem kell rögtön két­ségbeesni. Most orgonaneme­sítéssel foglalkozunk: a szimpla fehér orgonát beolt­juk fagyallal és dupla orgo­na lesz belőle. Jó mi?------------------ a kedves szü­I — Hogy I leim elváltak, ------------------ mi az anyám­mal ide költöztünk a szomszéd faluba a nagyanyámhoz. Mint mondtam, a 8 általános után eljöttem a kertészetbe. Hallot­tam, hogy lehet jelentkezni szakmunkástanulónak: három évig aztán suliba jártam. A három év alatt az iskolával különböző helyeken dolgoz­tunk, vándoroltunk mint a madarak, hogy minél több kertészettel megismerked­jünk. Rém elit osztályt fogtam ki, sokan közülünk kitűnően végezték az általánost, szóval nem csak falból választották ezt a pályát, és a legtöbb az­óta is a szakmában dolgozik. Itt a tsz-ben is irtó rendesek voltak: másodéves koromban havi 450, harmadévben pedig 650 forint ösztöndíjat nyom­tak. De mire hazajöttem, elég­gé lerobbant helyzetet talál­tam. A régi főkertész elkerült, s a járásból kaptunk arany- tartalékokat. Máig sem hever­---­--------------------- szeretem Azt hiszem I a szak­------------------------- mámat, b ár otthon nem lehet velem kertészetről beszélni. Mégis szerethetem, talán azért, mert olyan klassz dolog, hogy az ember elülteti azokat a va­cak magokat és aztán várja, hogy mi lesz belőlük és hoz­zá is segíti, hogy az legyen,' amit az ember akar. Szeretem ezt a szakmát valószínűleg, mert még azt is kibírom, hogy egy vacak bádoglavór a für­dőszoba, amelyben az ember este megmossa a kezét és a lábát, mert arcot mosni már luxus. Biztosan szeretem a kertészetet, mert azt is elvi­seltem, hogy tegnap bejött egy asszony, hogy ne kezdjek ki a férjével. Nem kezdtem ki J^ele, csak megjavítottam a traktort,' mert megkért rá. Ilyesmiből vannak aztán a félreértések itt falun. Mit csi­nálhat az ember? — bedobja a pléhpofát. Az sem zavar, hogy kiszúrnak velem és csak 6 forintos órabért ad­nak. Nem kell mindjárt lelé- celni, ha nem ügy alakúinak a dolgok, ahogyan képzeltük. .---------------­- maradok, mert | Hát én I időm és türel- ----------------- mem, az aztán v an. Padányi Anna WMMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSffSSSffSfSS/fSS/SSSS.rSSSSSSSSSSSS*SSSSSS*SSSSSmSfSSSSS*SSSffSSSSSSWS*/'fSSSfSSSf*fSfSSfSSSSSSSSSSSSS***SSSS*SSSSSSSSSfmSSSSSSSSSSSMSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSS*S*SSSfSSSSSSSSSM*Sf*SSS 0€KÍS$ sfÁAOS * OSI F£R€NC * SC/m ANDOR Ügyeletes szerző: ŐSZ FERENC MmföCL kollektív regeny IV. FEJEZET, melyben Jenő új anyát talál, később elmegy a régihez, aki addigra azonban a leendő anyósa lesz. Közben talál egy test­vért is... A könnyebb megértés vé­gett hívjuk segítségül a film módszerét: állítsuk meg egy pillanatra a képet, hogy az ol­vasók és a szerzők is tisztán láthassanak e bonyolult hely­zetben. A képen először is vessünk egy pillantást Jenőre. Ott áll a szálló halijában. Arca a rumtól bamba, az ijedségtől falfehér. Indulna kifelé, de észreveszi az ajtón belépő Tö­rnek doktort, aki mögött feltű­nik Hédi is. Kökény Zoltán szeretettel tárja ki karját rég látott kis húga felé, akihez képest egy fábaszorult féreg ficánkoló angolna. Ibolya fél szemmel az ajtót lesi, de fel­méri, hogy menekülésre nincs remény. Egy boldog ember van csak: az öreg Zámbó, aki elégedetten kasszát csinál és elindul a resti felé, hogy va­lamennyi üzletfele nevében elfogyassza a bőséges áldo­mást. És most bemozdul a kép, a szereplők újra élnek. Folyta­tódjék a játék! — Gusztáv! — állította meg a fényképezőgépe felé törő Törnek doktort Hédi. — Vár­jon egy pillanatra, inkább én — mondta. Ezalatt három lépéssel odébb: — Drága Ibolyám, mennyi­re örülök neked ... Nézd mit hoztam! Már régen megvettem a számodra ... — Kökény Zol­tán keblére ölelte kishúgát és átadta neki a gépet. — Köszönöm Zoltán. En­gedd meg, hogy bemutas­sam ... a kartársat. A köz­pontban dolgozik ... főelőadó. Zoltán kezet nyújtott Jenő­nek, aki harmadszori célzással meg is ragadta a feléje nyúj­tott jobbot és olyan mennyisé­gű szeszpárát 'ehelt Zoltánra, hogy az megtántorodott. — Fogja meg ezt a gépet, kedves kartárs... én beme­gyek egy kicsit a bátyámmal beszélgetni. Egy óra múlva a Szabadság Szállóban találko­zunk — mondta Ibolya és be­húzta Zoltánt az étterembe. A legjobbkor, mert Hédi már odaért Jenőhöz. — Tudtam, hogy meglesz az a vacak fényképezőgép — mondta kedvesen. — Akiben én megbízom, abban nem csa­lódhatok. Hiába, az én mun­kámban elengedhetetlen az emberismeret. Jöjjön csak ide Gusztáv. Fogja a gépét és ta­nuljon meg bízni az emberek­ben. Gorkij mondta: az ember a jóra születik. Kérjen bocsá­natot Gusztávka! — Én megbocsátok — fe­lelte gálánsán Jenő, és meg akarta ölelni a nagy falitükör­ben önmagát. Törnek a fényképezőgéppel szó nélkül kiment, de még visszaszólt: — Vegyen búcsút kedves ettől a Grál lovagtól. Én a ko­csiban megvárom. Hangosan csapta be maga mögött a kocsi ajtaját, gyana­kodva nyitotta ki a gép tokját és megdöbbenve tapasztalta, hogy saját 1200 forintos Zorkij gépe helyett egy vadonatúj ja­pán automatagép van benne, melynek értéke legalább 8000 forint. Gyorsan becsukta a to­kot és a gépet belegyömöszöl­te a kesztyűtartóba. Hédi búcsúzott Jenőtől: — Ne haragudjon Gusztáv­ra. <5 nagyon becsületes ember. Csak kicsit prűd és tele van előítéletekkel. De örülök, hogy most kapott egy leckét. Hát á viszontlátásra. Ne feledje, ha segítségre van szüksége, rám számíthat. Jenő kikísérte a lányt. Pil­lantása találkozott Törnek dok­toréval, aki dühösen elfordult és olyan hirtelen indította a kocsit, hogy Hédi feje beleütő­dött a szélvédőbe. — Ürge! — morogta megve­tően Jenő, és eszébe jutott, hogy milyen simán indította el azt a Skodát, melyet néhány évvel ezelőtt egy éjszakára kölcsönvett. Aztán elhesseget­te a gondolatot A múltat ki kell radíroznia emlékezetéből. Üj élet kezdődik. Ezért el sem ment a megbeszélt randevúra Ibolyához. Kivett egy szállodai szobát. Napközben megfelelő állást keresett, este korán feküdt, öt nap után azonban, hogy fogytán a pénze. Szálloda-, számlájának kifizetése után egy árva tizese maradt. Gyom­rát marta azS éhség, érezte, hogy kalóriára van szüksége. Miután a börtönben hozzászo­kott a rendszeres étkezéshez, az utolsó tízest két féldeci pá­linkába fektette, mely tudva­lévőén szénhidrátban felettébb gazdag, és vitaminokban sem szegény. Azt már nem is kell említeni, hogy jelentős mér­tékben segíti az agyműködést. — Pénzt kell szerezni! — morfondírozott, de rögtön hoz­zátette: — Természetesen be­csületes úton. Mi- sem nyilvánvalóbb, hogy a bajba jutott gyermeknek el­sőként az ő szeretett édesapja jut eszébe. Az öreget ezúttal az érkezési oldalon találta meg egy pádon. Főtt debrecenit evett rozskenyérrel. A pádon nagy, fehér csomagolópapírra gondos női kezek rakták sorra a katonákat: kiskenyér, nagy debreceni, s mindegyik tetején egy savanyú cseresznyepapri­ka. Az öregúr mint egy auto­mata nyelte a falatokat, köz­ben nagyokat csuklott és zá­poroztak szeméből a könnyek. Aztán hálásan csókolta meg a gondos női kezeket, melynek tulajdonosában Jenő Kökény Ibolyát ismert^ fel. — Csodálkozol? — kérdezte a lány. — Én már semmin sem tu­dok csodálkozni... — Nehogy azt hidd, hogy a pénzéért szeretem — szegezte le Kökény Ibolya, és gondosan megtörölte az öreg Zámbó pi­ros zsírtól fénylő száját. — ö igazi férfi és igazi lovag. Ezen­kívül szüksége van valakire, aki gondozza. Döntöttem: a fe­lesége leszek. Az öreg Zámbó egy nagyot csuklott rá. — Anyám! — rikkantott Je­nő és szájoncsókolta Ibolyát. Ne vessük meg érte. Oly ré­gen nélkülözte az anyai szere­teted és már kiskorában is olyan anyás volt. — Lekopni! — vetett véget egy rúgással, a gyermeki sze­retet forró megnyilvánulásá­nak az öreg. — Ibolyát szere­tem, és elvárom, hogy anyád­. kénj tiszteld! — És mi lesz az első anyám­mal? — Elválunk! De ez nem tar­tozik egy gyermekre. Jobb, ha most azonnal eltűnsz. — Netán állami gondozásba akartok adni? — kérdezte Je­nő. — Ne idegesítsd atyádat — vetett véget a vitának Ibolya. — ölelj meg fiam — tárta búcsúra karját az agg atya. Jenő könnyes szemmel borult szülőapja kebelére. A megható jelenet láttán az ott posztoló rendőrtizedes törölgetni kezd­te szemeit Ezért nem is lát­hatta, hogy a tisztes atya egy hatalmasat rúgott a fiába, amikor az anyjától is búcsúz­ni akart Jenő céltalanul ődöngött az állomáson, nézte a vonatokat A megafon megszólalt: — Személyvonat érkezik Sárkútról... — Ezt még megvárom — ha­tározta el Jenő, mintha meg­érezte volna, amit az olvasó már biztos sejt; az egyik ko­csiból Hédi szállt ki. — Képzelje Jenő! Mostaná­ban annyi öröm ért. Ismét je­lentkezett az apám. Meghívott Dorozsmára az esküvőjére. És tudja mi az érdekes? A meny­asszony névrokona magának. Zámbónénak hívják. A szegény asszony öt évvel ezelőtt vesz­tette el az urát. Jenő hirtelen átölelte a lányt és megcsókolta. — Szégyell je magát! Ezt nem vártam volna. — Félreértett Hédiké. Az a Zámbóné ugyanis az én édes­anyám. Ezek szerint maga a testvérem lesz. Ezért adtam azt a puszit. — Ez testvéri csók volt? — kérdezte Hédi és gyorsan ki­igazította a rúzst a száján, az­tán nála is leesett a tantusz: — De hiszen a maga édes­anyja nem özvegy! — Csakhogy ezt ő még nem tudja. Majd én közlöm vele a hírt. Magával utazom kis nú- gom. — Hát ilyen az élet. Jenő e napon talált magának egy új anyát, egy új testvérkét, a sa­ját apja sógora lett, az édes­anyja a leendő anyósa, mi­után fejében már megfogal­mazódott a vágy: újonnan ta­lált testvérkéjét egyszer fele­ségül veszi. Amint kiléptek a Keletiből, találkoztak az idősebb Zámbó- val. — Utazom fater. — Hová? — Dorozsmára megyek, a feleséged esküvőjére! Te nem vagy meghíva az esküvőre? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom