Pest Megyei Hírlap, 1967. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

PEST HEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI/ EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XL ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ARA 50 FILLER 1967. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK Josef Kiens Kádár Jánosnál Megkezdődtek az osztrák—magyar tárgyalások Az osztrák kancellár előadása a Magyar Tudományos Akadémián Dr. Josef Klaus osztrák szö­vetségi kancellár szerdán reg­gel megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorú­zás! ünnepségen jelen voltak a kancellár kíséretében lévő személyiségek, magyar rész­ről Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke, Péter János külügyminiszter és más sze­mélyiségek. Szerdán a kora délelőtti órákban az Országhéz épüle­tében megkezdődtek az oszt­rák—magyar tárgyalások. Az osztrák küldöttséget dr. Josef Klaus kancellár, a magyar de­legációt Fock Jenő, a kor­mány elnöke vezeti. Részt vesz a tanácskozáson dr. Lujo Ton- cic-Sorinj osztrák és Péter János magyar külügyminisz­ter. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán délelőtt a párt Központi Bizottságának szék­házában fogadta dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár kíséretének több más tagját. A látogatásnál je­len volt Fock Jenő, a kormány elnöke és Péter János kül­ügyminiszter. Kádár János szívélyes sza­vakkal köszöntötte az oszt­rák vendégeket. Klaus kancel­lár, aki a parlamenti tárgya­lások után rövid körutat tett gépkocsival, megtekintette a Margitszigetet is, Budapest újjáépítésének eredményeit méltatta, s Kádár János fel­hívta vendége figyelmét e munka egy érdekes állomá­sára: az újjáépülő egykori ki­rályi palotára. A kancellár kérdésére, milyen rendeltetést szánnak az újjászülető palo­tának, Kádár János elmon­dotta, hogy ott az ország kul­turális életének új központját alakítják ki. Ezt követően Klaus kancel­lár és az osztrák küldöttség valamennyi tagja látogatást tett a Duna Bizottság székha­zában. Dr. Josef Klatis osztrák szö­vetségi kancellár szerdán dél­RÉGIBŐL - ÚJAT A kereskedelem napjaink­ban mind nagyobb népszerű­ségnek örvendő kezdeménye­zése — a régiért újat — kiöregedett televíziók, egyéb masinák árát beszámítva kí­nál új, jobb, korszerűbb ter­méket. A bolti kezdeménye­zés újnak számít, ám régi dolog — ha némi módosí­tással is — az iparban. Ott így hangzik a jelszó: régiből újat. Az esetek jó részében ugyanis nem volt, s sajnos még ma sincs mód arra, hogy az öregecske esztergapadot, kártológépet, köszörűgépet, s ezernyi más termelőberende­zést felcseréljék újjal. Marad tehát a kényszer szülte, de sokszor szép eredménnyel já­ró kezdeményezés: korszerű­sítik a régi masinát, javít­ják, tökéletesítik rajta, amit csak lehet, s használják to­vább, míg végre új nem ke­rül helyette. Hazánk iparában hosszú éveken keresztül a gépbe­szerzések aránya az össz- ipari beruházásokon belül messze elmaradt az egész­ségestől. 1958-ban például mindössze 33.9 százalék volt, míg a fejlett tőkés országok­ban meghaladta a hatvan szá­zalékot, s a szocialista orszá­gok nagy többségében is 40 százalék felett mozgott. Ked­vező változás csak 1963— 1964-ben következett be, ami- koris megközelítette a hatvan százalékot, majd 1964-ben meg is haladta azt. Az esz­közlekötései járulék beveze­tése, s napjainkban az új gazdasági mechanizmusra való készülés lényeges változások elindítója, de a géppark egész­séges, kor szerinti összetéte­lének kialakítása nem gyors folyamat. Van természetesen olyan gép, amit nem érde­mes javítgatni, annyira el­használódott, s oly sokba ke­rülne felújítása. Ilyen pél­dát említettek a budaörsi por­kohászati gyár munkásai egy esztergapad kapcsán, s jó néhány hasonlót említhetnők a tanácsi iparból. Van azon­ban ellenkező előjelű példa is, amikor papírral, ceruzá­val a kézben, körültekintően kiszámítják, mi — mit ér meg, s úgy kezdenek a változta­táshoz. A Gyapjúmosó- és Szövő­gyár termékeinek nagy több­sége ún. nagy mintaelemű szö­vet. Ezt igényli a piac, ezt kell tehát gyártani. A régi, vaskártyás gépek azonban csak minimális számú minta használatát biztosították, s az igények, valamint a műszaki adottságok közötti ellentmon­dás nehéz helyzetet terem­tett. A részletes, s csak be­avatottak számára érthető magyarázat helyett érjük be annyival, hogy az új megol­dás, a papírkártya alkalma­zása teljesen elhanyagolható összegbe kerül, s ugyanakkor „újat” varázsol a régi Schö- nerekből, lehetővé téve a kí­vánt mintaszám használatát. Hasonló, régi és új szeren­csés kombinációját megva­lósító tett volt a folyamatos carbonizáló berendezés kiala­kítása s összekapcsolása az öreg mosó- és szárítógépekkel, s eredménye nemcsak a fi­zikai anyagmozgatás teljes kiküszöbölésében, hanem nagy mértékű kapacitásnövelésben is jelentkezett. A régiből — újat gyakorlat természetesen csak átmenet, meghatározott, s tetszés sze­rint nem bővíthető lehető­ségeink szülötte. Mégis„ a két említett példa azt iga­zolja, hogy kényszerhelyzet­ben is lehet jól megválasz­tani a megoldás útját, nem minden áron — kerül, amibe kerül alapon — tovább hasz­nálni a régi gépeket, beren­dezéseket, de élni a lehető­séggel, ha az — kifizetődik. A különbségtevés, a mérle­gelni tudás a jövő év első napjától üzemeinkben „zseb­bevágó” kérdés lesz, hiszen saját pénztárukból kell, hogy fedezzék esetleges melléfo­gásaikat. Igaz viszont, hogy a haszon — még az ilyen kis haszon is — ugyané pénztárt gazdagítja. És ezért érdemes mérlegelni: régiből újat, vagy régi helyett újat?! M. O. után a magyar politikai és kulturális élet több száz sze­mélyisége előtt „A nemzetkö­zi kapcsolatok aktív politiká­ja a Dunamedencében” címmel nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében. Az osztrák kormány­főt és kíséretét Rusznyák Ist­ván, az MTA elnöke, Erdey- Grúz Tibor főtitkár és az elő­adás rendezője: az Interparla­mentáris Unió magyar cso­portja vezetői üdvözölték. Dr. Josef Klaus bevezető­ben köszönetét mondott az elő­adásra szóló meghívásért, a szívélyes üdvözlő szavakért, majd megtartotta előadását. ESEMENYEK sorokban KOLIASZ, a görög katonai puccs-kormány feje azzal in­dokolta meg az ERA felosz­latását, hogy ez a párt erő­szakosan akarta letörni Görög­országban az uralkodó rendet. A FRANCIA MINISZTER­TANÁCS tudomásai vette; hogy Nagy-Britannia előter­jeszti felvételi kérelmet az Európai Gazdasági Közösség­be. ANKARÁBAN Rapacki len­gyel külügyminiszter folytatta megbeszéléseit a török kül­ügyminiszterrel. * SZERDÁN délután Moszk­vában eltemették Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfő fe­leségét. A STOCKHOLMBAN ülé­sező Rusell-féle nemzetközi bíróság meghívta Rusk ameri­kai külügyminisztert: jelen­jék meg személyesen Stock­holmban, vagy küldjön oda képviselőket, akik előterjesztik az amerikai álláspontot. OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere 5 napos láto­gatásra Kairóba érkezett. Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXL kongresszusa Szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelődé­si Házában megkezdte munkáját a szakszerve­zetek XXI. kongresszusa. A budapesti és a vidéki gyárak, bányák, üzemek, hivatalok, intézmények dolgozóinak képviseletében több, mint 600 szavazati jogú küldött és mintegy 500 vendég foglalt helyet a kongresszusi teremben. Csaknem ötven or­szágból hazánkba érkezett delegációk öt vi­lágrész dolgozóinak üdvözletét hozták el a kongresszusra, ezenkívül öt nemzetközi szer­vezet küldöttei foglalták helyet a padsorok­ban. ' Tíz órakor lépett a mikrofonhoz Blaha Bé­la, a Szákszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Javaslatára a küldöttek egyhangúlag megválasztották a kongresszus elnökségét. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnök- helyettese és Biszku Béla, a Központi Bizott­ság titkára, a Politikai Bizottság tagja. Ezután megválasztották a küldöttek a kong­resszus titkárságát, a munkabizottságokat, és elfogadták a napirendet. Határozatot hoztak arra is, hogy a kong­resszuson választásra kerülő Szakszervezetek Országos Tanácsa 173 tagból áll majd. Pótta­gokat nem választanak. A napirend a követ­kező: O A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XX. kongresszus óta vég­zett munkáról, valamint a magyar szakszerve­zetek soron következő feladatairól. A számvizsgáló bizottság jelentése. A magyar szakszervezetek alapszabályá­nak módosítása. O A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a számvizsgáló bizottságnak megvá­lasztása. Blaha Béla megnyitó beszédében üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat. Nagy tapssal fogadott szavai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő, a Szákszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának beszámolója Kongresszusunk összehívá­sát megelőzően — a szakszer­vezeti demokrácia követelmé­nyeinek megfelelően a szer­vezett dolgozók demokratiku­san megválasztották minden­hol a bizalmiakat, műhely­bizottságokat, szakszervezeti bizottságokat és a szakszerve­zeti tanácsokat. A Választások során mintegy hárommillió szakszervezeti tag kereken öt­százezer tisztségviselőt vá­lasztott meg, több mint egy­millió szervezett munkás mondott véleményt a szakszer­vezetek négyéves tevékenysé­géről, A vélemények alapján vi­lágos, hogy mit helyeselnek a szervezett munkások, de az is, hogy a szakszervezetek mun­káját hol kell javítani, hatéko­nyabbá tenni. Ehhez kell út­mutatást adnia a XXI. kong­resszusnak, és ezt követően a szakszervezetek kongresszu­sainak. A választási tapasztalatok alapján is megállapítható, hogy a magyar szakszerveze­tek XX. kongresszusának ha­tározatai realizálódtak abban a nagy társadalmi átalakulás­ban, mely hazánkban az el­múlt négy év során végbe­ment — mondotta Gáspár Sándor, majd a beszámolási időszak politikai, gazdasági eredményeit, a társadalom osztályszerkezetében végbe­ment változásokat vázolta. Ezután így folytatta: A szakszervezetek, mint a hatalmon lévő munkásosztály osztályszervezetei munkáju­kat mindenkor a munkásha­talom sorsáért, nagy célkitű­zéseinek megoldásáért érzett felelősségtől mélyen áthatva végezték. A szakszervezetek munká­jának megítéléséhez hozzátar­tozik: tömegbefolyásunkat nem tudtuk mindig kellő mértékben felhasználni. Erő­feszítéseink nem mindig fe­leltek meg a követelmények­nek, a tagság igényeinek és ez éreztette hatását a szakszer­vezeti munka egészében. Most arra kell törekedni, hogy az e felismerésből fakadó köve­telményeket mindennapi te­vékenységünkben realizáljuk. Ehhez nagy segítséget nyújt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sa a közelmúltban részletesen elemezte egész társadalmunk helyzetét, meghatározta a fel­adatokat. A továbbiakban a harmadik ötéves terv főbb céljait, elő­irányzatait ismertette, majd hangoztatta: A feladat most az, hogy még hatékonyabban segítsük és karoljuk fel, támogassuk azt, ami a társadalom, az egyén javára van; támogas­suk a szépet, a jót, az igazat. Lépjünk fel még határozot­tabban minden ellen, ami visszahúz. A 'szocializmus teljes fel­építése bonyolult, sokrétű fo­lyamat. Ma az osztályharcban a feladatok jobb és eredmé­nyesebb elvégzése a legiga­zibb hazafias és forradalmi cselekedet. A referátum ezután három kérdéscsoport -beható elemzé­sére tért ki: A szakszervezetek feladatai a gazdaságirányítási rendszer reformjának megvalósításában A szakszervezetek részt ] vettek a gazdaságirányítási rendszer reformjának kidől- | gozásában és annak céljával egyetértenek. A gazdasági reform a dol­BLAHA BÉLA, A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ELNÖKE, ÜDVÖZ­LI A KÜLDÖTTEKET ÉS A TANÁCSKOZÁSON RÉSZT VEVŐ VENDÉGEKET. I gőzök számára közvetlenül azt is jelenti, hogy nagyobb I beleszólási jogot kapnak az üzem életének alakításába. Megnövekednek tehát az üze­mi demokrácia érvényesülésé­nek lehetőségei, ami tovább műveli, a szakszervezetek je- lelősségét és feladatait. Gáspár Sándor vitába szállt azzal a helytelen szemlélet­tel, amely szerint ellentmon­dás van az egyszemélyi fele­lős vezetés és az üzemi de­mokrácia erősítése között. — A gazdasági vezetők megnövekedett döntési jogkö­re valóban új helyzetet te­remt. A reform lehetővé és egy­ben szükségessé teszi, hogy a dc’zozók a jövőben nagyobb áttekintést kapjanak a válla­lat tevékenységéről. Amilyen mértékben a dol­gozók megismerik a feladato­kat és kikérik a véleményü­ket, olyan mértékben éreznek felelősséget megvalósításu­kért. Az egyszemélyi felelős vezetés, az üzemi demokrácia növelése, tehát kiegészíti, fel­tételezi egymást. Nem a fe­lelősség megosztásáról vagy ö sis zeke ver ősről van tehát szó. Ellenkezőleg, világos elhatá­rolásáról. A gazdasági vezetők és a kollektíva felelőssége közé természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni, mert a (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom