Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
8 GYURKO GÉZA: A KAPA f--------------------; add csak I — Te, Janos, I ide... az-------------------- meg az én k apám — bökött Nagy Jánosra Keceli Bdlázs és már nyújtotta is, amelyik a kezében volt, miután nyilvánvaló, hogy akkor ez meg csak Nagyé lehet. A szövetkezet udvarán, a szerszámos előtt álldogált a két ember, indultak volna ki a szövetkezeti tanyára, a porzó szekéren, merthogy már porzott a föld, sürgetett az idő is, meg a munka is. — Ez-e? — forgatta meg a kezében a kapát Nagy, aztán biztonság kedvéért megnézte még egyszer a nyélét, de magát a kapát is, amely mit sem sejtve, engedelmesen forgolódott a kezében. — Az hát... Megismerem... Az enyém. Ősz óta keresem, és nem találom... — lépett most már közelebb Keceli Balázs és támasztotta is a falnak a kapát, hogy elvegye azt, amelyiket a magáénak tart. — Nohát, pedig, komám, ez nem a te kapád... Ez az enyém... Én faragtam bele a nyelet, hát csak ismerem — rázta a fejét Nagy János mély meggyőződéssel... — Hó, te az anyád, hová rohannál — rikkantott a lovakra, amelyek nagyon indultak volna már bele a szép tavaszi világba. — Ugyan már, ne mondjad, komám... Az ember megismeri talán csak a saját szerszámát ... Tíz éve is megvan, hogy a hevesi vásárban vettem, így nyelestől... Hát add csak ide szépen — bizonygatta Keceli... ,--------1’ újból megnézte a I Nagy | kapát, elölről, oldal--------- ról, alulról, ahonnan csak szemre lehet venni egy kapát, amelynek feje úgy hajlik vissza a nyeléhez, mintha hozzá akarna simulni, akárcsak valami szerelmes lány. Nincs igaza ennek a Bálázsnak. Ez pedig az ő kapája, megismerné száz közül is. Nem azért, mert jobb vagy rosszabb, mint a másik, amit Keceli tart a kezében, olyan ez is éppen, mint az... Kapa- kapa ... mondhatná bárki, és mondhatná ő is, ha Keceli nem bizonygatná, hogy éppen az lenne az övé, amit a kezében tart. Amikor hogy nagy onis tudja, saját tulajdona, s aját maga faragta nyéllel, s itt vette, ő is tán, tíz éve, még Miskánál, a szövetkezeti boltosnál ... — Tévedsz, te Balázs... Mondom, hogy az én kapám ez... Aki sokat dolgozott egy szerszámmal, megismeri tán... Nem? — fogta most már akaratlanul is keményebben a kapa nyelét Nagy János és rettenetes határozottan nézett Keceli re. — Nem tévedek, ha mon- iom ... Megismerném én a magam szerszámát ezer... de még tízezer közül is... Ez az én kapám, ha mondom, add hát ide, kár is sokat beszélni róla... Ha most Nagy Jánosban felötlött volna a józanabbik ész, az öregebbik szövetkezeti paraszt esze, s azt mondta volna: — Itt van, komám, vidd a fenébe a kapádat... Ha a tiad ... ha nem... Pont egy kapa hiányzik a boldogsághoz akkor, amikor ötezer holdért, meg ötszáz hízóért beszélhetnél, akkor vigyed ... Úgysem sokat forgatjuk mi ezt a kapát, az már csak jobbára az asszonyok dolga..,------------ mondta volna I Ha ezt I most, akkor Ke------------celi vagy elveszi a kapát, vagy szégyenkezve elneveti magát, megrántja a vállát, ahogy szokta, kicsit hányaveti módon és biztosan úgy felelt volna: — Igazad van, komám, fenébe azzal a kapával, akárkié, enyém-e vagy a tied ... De Nagy János megmérgesedett, nem is a kapa végett, Inkább csak azért, hogy -bejött de a szövetkezetbe ez az ember, megtették csapatvezetőnek, rögtön, mert tíz holdja volt., S most el akarja venni még az ő kapáját is, aki pedig tizedik éve gürcöl itt, hogy lobban menjen a szövetkezet dolga, akinek ezen az egy kapán kívül, jóformán semmije sem volt. Hát lehet ez? Hát szabad ezt? Semmiképpen sem. Márcsak az igazság miatt sem. — Márpediglen ez a kapa nem a tied ... Nem adom — szűkült össze Nagy János szeme, s mikor kimondta, már- neg is bánta, mert minek keleti még ezt is mondani, hogy: — Te, frissenjött! LÁSZLÓ LILLA RAJZA Keceli egy pillanatig szint« írté ti énül nézte Nagyot. Eis« íallásra nem tudta, Inogj niért háborodjon fel jobban . hogy egyáltalán felháborod- ion-e: a kapáért, vagy a fris- lenjöttért. Aztán, hogy rend- »erakódtak a dolgok a fejéven, hogy megértette, a kap« s, meg a frissenjött is együtt- árnak, mint rossz ökrök i áromban, kegyetlenül elön- ;ötte a méreg.. * ________________ A.ZÍ I - Hogy frissenjött... | a na------------------------------ gyor ó keservit a magassáigos églek ... Frissenjött vagyok ni? De a tíz holdam jó voll íektek, mi? Meg a két lovam, .leg a két tehén, disznó, kosi... Azt mind elvettétek tő- em... Mi? Most meg még a [apámat is... Hát abból nem isztek ... Ide azt a kapát, nert magam is megbánom ilyat csinálok, te semmire ;em jutott — ragadt a kapa íyele után Keceli. — Ebből pedig nem eszel - feszítette meg lábát is, iz- nait is Nagy... — Ide a kapámat, a jóiste- íit, ha mondom... — Még az úristennek sem a nagamét, nem hogy neked — lörrent vissza Nagy. .— Szóval, nem adod, ami az nyém? — keskenyedett most issze Keceli szeme is __ — Azt nem adom, ami az nyém — próbált most mái etirálni Nagy, mert valahol, itt belül érezte, nem okos do- og, amibe itt, öreg szövetke- ;eti tag létére, belekeveredett, Ceceli előre ugrott, megmar- :olta a kapa nyelét, s nagyot ántott. Nagy megtántorodott, le aztán elöntötte a méreg, neg a virtus is, visszarántotta . kapát, most meg Keceli '-esztette el az egyensúlyát, tőgy nekiütődött a szerszámos álának... — Megütöttél, engem ütőiéi meg?! — ordította el maját Keceli, s már ugrott is nár ütött is ... Mire szétválasztották a kél smbert, úgy néztek ki, min! égen, ha összeverekedett az ilvég, meg a felvég... — A nagyon jó úristeni! naguknak — tépte a haját s ►rigád vezető. —- Hát, megbo- ondultak, vagy mi? Lisztes ejúek és úgy verik itt egy- nást, mint valami két su- íanc... Hát mi volt a baj? ■---------- bedagadt szem« I Kecelj | alól rápislogotl----------- Nagyra, mondja-e ' agy sem, hogy mi volt a ►aj... De az hallgatott.. Megszólalt hát lassan, mos! nár kegyetlenül szégyellve ►ánva is a dolgot, kicsit tagolja a szót... — Azon vitáztunk egy ki- :sit... mondom azon ... hogylát balról jobbra, vagy jobbról >alra kanyarodik-e a paszulj i karón ... Igaz-e, komám? — Uhum ... ilyen agrotech- likai vita volt... Na — bő intott Nagy és elfordította i éjét... A kiköpött fog széper ieküdt a porban, éppen a ké capa mellett... Olyan egyfor- na volt az a két kapa, hogyhí ehetne anyjuk, hát az sen udott volna különbséget ten- li közöttük.,. ■$. mSBmm »IwIifMliMiHM Bertha Bulcsú forgatókönyvéből készítette új filmjét Fehér Imre. Az új magyar film címe: Harlekin és szerelmese. A film a festői szépségű Balaton partján játszódik és története a mai fiatalok életét eleveníti meg. A film zenéjét Petrovics Emil komponálta. „ Világszép Róza ’’ Ha azzal kezdjük: százötven esztendeje, 1817. április 8-án született Benke Judit színésznő, nem figyel fel a kedves olvasó. De ha azt mondjuk: 150 éve látta meg a napvilágot Laborfalvi Róza, a magyar színháztörténet egyik legnagyobb tragikája, művészetéhez méltó kegyelettel emlékezünk rá. A két név egy és ugyanazon személyé. Édesapja, Laborfalvi Benke József székely nemes ember létére 1804. február 11-én színésznek állt be Kolozsvárról országjárásra induló társulathoz. Mint színész, első felléptekor csúfosan megbukott. Ekkor gyalog elment Bécsbe. Nappal másolással foglalkozott, esténként nedig lelkesen látogatta a színházakat. Nyolc hónapot töltött a császárvárosban, majd felkészülten indult vissza Kolozsvárra, ahol újból színi pályára lépett. 1815-ben búcsút mondott a színipályának, s Miskolcon tanár lett. Második házasságából született Judit leánya, a későbbi nagy tragika, Jókai hitvese. Judit korán elárulta színészi tehetségét, s 1833-ban színpadra lépett Budán, Kom- lóssy Ferenc színtársulatánál. Művészi ideálja Déryné, Széppataki Róza volt, s ezért, tiszteletből és ideálja iránti nagyrabecsülésből változtatta nevét előnevének és a Róza névnek házasításával, Laborfalvi Rózára. A társulatnál játszott abban az időben az országszerte hírneves Kántorné. Diadalmas sikereit közelről figyelhette meg Laborfalvi Ró- ; za, aki eleinte csak kis szelepeket játszott 25 forint fize- 1 tés mellett. Rövidesen útnak gének szigorúsága és váratlanul kirobbanó féltékenységei miatt. A bujdosó indult a színtársulat Budáról. Székesfehérvárra tartottak. Kántorné nem vállalta a turnét. A bátor színigazgató a népszerű tragika szerepét a „világszép Rózának” adta át, ki megérdemelten vívta ki a müvészetrajongó székesfehérváriak elismerését. Budán és Pesten Mire visszatért Budára, ünnepelt színésznő volt. Első kiemelkedő alakítása a „Rolla halála” című színműben Elvira szerepe. A Nemzeti Színház megnyitásakor mint tragika lépett a pesti közönség elé 1837. augusztus 22-én. A „Belizár”-ban Antónia szerepében hatalmas sikert aratott. Déryné naplójában a nagy színésznőnek kijáró elismeréssel emlékezik meg róla. Szerepelt operában is, a korabeli szokásnak megfelelően, bár különösebben iskolázott énekhangja nem volt. Az első magyar operát, Ru- zitska József Béla futása című alkotását 1838. április 21-én mutatták be Pesten, minden különösebb ünnepiesség nélkül. Semmi jele sem látszott annak, hogy az első eredeti magyar dalmű — bár sem zeneszerzője, sem szövegírója nem volt magyar —, került a főváros színházába a magyar közönség elé. A gyönyörű alakú, nemesen egyszerű mozdulatú, csodálatosan zengő hangú tragika sikerei tetőpontján, 1848- ban nőül ment a nála nyolc évvel fiatalabb Jókaihoz, akit megható féltéssel és asszonyi szeretettel követett a bujdo- sásban is. Házasságuk alapjában véve boldog volt, bár Jókai sokat szenvedett feleséJókai is bujdosni volt kénytelen. Világos után. A hosszú úttól kimerülve és megtörtén egy Borsod megyei kis faluba, Tardonára vetődött el, ahol súlyos betegségbe esett. Amikor egészen magához tért, Pestről az a hír érkezett el hozzá, hogy minden veszély nélkül hazatérhet. Ám a szegény bújdosó ruhája — a zord téli időhöz mérten —, nem volt épp a legkifogástalanabb állapotban. Laborfalvi Róza szomorúan nézett a férjére: — Hogy indulsz el a nagy útra, Móric, betegen, s ilyen ruhában? Gyalog is kell mennünk, s nézd, milyen lyuk van a csizmádon? Befolyik rajta a víz! Jókai a maga keserű humorával felelte: — Ne törődj vele, kedvesem! Itt a másik oldalon is van egy épp akkora lyuk. Azon meg majd — kifolyik... A színműíró Laborfalvi Róza 1859-ben visszavonult a színpadtól. Egyszer Jókai baráti társaságban színműírói küzdelmeiről beszélt. Hogyan kopogtatott be a színháznál első darabjaival. Azután hozzátette: — Voltaképpen nem is lelkesített akkor, hogy színműveket írjak, hanem szerepeket. Szép, hatásos szerepeket a feleségemnek. A tantiém szép dolog, de a világ ösz- szes színpadi jövedelmével nem lehet megvásárolni azt a boldogságot, amit akkor éreztem, amikor gondolataimat Laborfalvi Róza tolmácsolta. Néha hetekig úgy éreztük, mintha ünnepnapokat élnénk. —z. r. OTTHON VANNAK A FIÚK Az új labdarúgóedző, Kamgam Vajk, a következő szavakkal mutatkozott be: — Fiúk, lényeges szerepet szánok a családi életnek, este nyolc után mindenkinek otthon a helye. A játékost ne a kanálisból szedjék össze a mérkőzésre. Értettem? — nyomta meg a szót a nagyothallót szimulálok számára — magam ellenőrzőm, eleget tettek-e kívánságomnak. S valóban a mérkőzés előtti szombaton bekopogtatott a gyanúra rászolgált beosztottakhoz, elsőnek Szagyikot, a kapust kereste föl, a nagy orfeumbarátot, s a razziák támpontját szolgáló hölgyek időszakos mecénását. De nem volt semmi baj! Csíkos pizsamában feküdt az asztal alatt, s onnan mutatta be a rekamién heverő 18 év körüli hölgyet. — A nagynéném Szittyófalváról, a helybeli Tarlóhántás Tsz tagja, elüldözte az ura, mert kevés volt a munkaegysége. ö hozta az asztalon levő pálinkás üveget is, hogy addig is, míg fölveszik az utcaseprőkhöz, legyen valamiből megélnie. Kamgam bólintott, de azért még megkérdezte: — De miért dadogsz, és miért nem a másik sezlonon fekszel? — Leforráztam tejjel a beszélőidegeket és talajpróbát tartok, tekintettel a holnapi nagyfontosságú mérkőzésre. Mindez elfogadható vo\t s ^ edző fellélegezve távozott — otthon van a gyerek! De vajon otthon van-e Patyola? Ha nem — alighanem fölcseréli a serdülőktől valakivel. Csöngetett hát az illetékes ajtón, magától kinyílt rögtön, óriási cigaretta- füstbe lépett, senkit nem látott s köszönés helyett egy hang ezzel fogadta: — Mit iszol? Nyilatkozz, míg van választék. S egy pillanat múlva kivált a füsttengerből és kúszán tekergő árnyékok közül a hang és a lakás gazdája, Patyola, s meglepődés nélkül mondta: — Áh, mesterem, mit tetszik inni7 Van yoghurt, kefir, sárgarépa szörp, s ha valami erőset akar, jégbehűtött szóda. — De hát, kik a vendégeid? — holnap mégis mérkőzés lesz! — Teljes nyugalom, főnök. Az új mechanizmust beszéljük meg a labdarúgásban szűk baráti társaságban. Apropó! Maga szerint gazdaságos a hat hát- védes, két gyors szélsőre, három középcsatárra alapított támadó játék? Kamgam csak nézett — ezt a minőségi átalakulást, a megszokott árokpart helyett itt ül és az elméleten rágódik — nyugalmas lélekkel indított a következő állomásra. Szotyorhoz — ott sem volt semmi vész! Az ifjú balhátvéd meghitt családi körben kártyázott. Rögtön be is mutatta a partnereket. — Gonosz! Redves! a féltestvérem, a nagybátyám. Facsiga, a mostohaapám! Ez a félszemű pedig, aki éppen most nyerte el tőlem a főbérletet, a bérmake- resztapám, a Vörös Kutya! A borosüvegekben pedig glicerin van, hogy jobban csússzon osztás közben a kártya. Kamgam szemrevételezte az urakat és megkockáztatta: — Izé, nem túl nagy a tét? Gonosz megnyugtatta: — A, s különben is, mindannyian hamisan játszunk, nehéz itt kibontakozni. Egyszer ennek megy jobban, másszor annak — mondta, majd vállát veregetve hozzátette: — Mesterem, térjen csak nyugodtan haza. Várja az édes otthon. Magának se árt, ha pihenten, jó idegzettel készül föl a holnapi taktikai megbeszélésre. Nagy S. József Harlekin és szerelmese
