Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-08 / 82. szám
8 rf&&rla P 1967. ÁPRILIS 9„ VASÁRNAP r _ r GYUR KO GÉZA: A KAPA Keceli egy pillanatig szinte értetlenül nézte Nagyot. Első hallásra nem tudta, hogy miért háborodjon fel jobban, s hogy egyáltalán felháborodjon-e: a kapáért, vagy a fris- senjöttért. Aztán, hogy rend- berakódtak a dolgok a fejében, hogy megértette, a kapa is, meg a frissenjött is együttjárnak, mint rossz ökrök a járomban, kegyetlenül elöntötte a méreg.. 4 Harlekin és szerelmese í — Te, János, add csak ide... Az-------------------- meg az én k apám — bökött Nagy Jánosra Keceli Balázs és már nyújtotta is, amelyik a kezében volt, miután nyilvánvaló, hogy akkor ez meg csak Nagyé lehet. A szövetkezet udvarán, a szerszámos előtt álldogált a két ember, indultak volna ki a szövetkezeti tanyára, a porzó szekéren, merthogy már porzott a föld, sürgetett az idő is, meg a munka is. — Ez-e? — forgatta meg a kezében a kapát Nagy. aztán biztonság kedvéért megnézte még egyszer a nyelét, de magát a kapát is, amely mit sem sejtve, engedelmesen forgolódott a kezében. — Az hát... Megismerem... Az enyém. Ősz óta keresem, és nem találom... lépett most már közelebb Keceli Balázs és támasztotta is a falnak a kapát, hogy elvegye azt, amelyiket a magáénak; tart — Nohát, pedig, komám, ez nem a te kapád... Ez az enyém... Én faragtam bele a nyelet hát csak ismerem — rázta a fejét Nagy János mély meggyőződéssel... — Hó, ite az anyád, hová rohannál — rikkantott a lovakra, amelyek nagyon indultak volna már bele a szép tavaszi világba. — Ugyan már, ne mondjad, komám... Az ember megismeri talán csak a saját szerszámát ... Tíz éve is megvan, hogy a hevesi vásárban vettem, így nyelestől... Hát add csak ide szépen — bizonygatta Keceli... saját maga faragta nyéllel, s itt vette, ő is tán, tíz éve, még Miskánál, a szövetkezeti boltosnál ... — Tévedsz, te Balázs... Mondom, hogy az én kapám ez ... Aki sokat dolgozott egy szerszámmal, megismeri tán... Nem? — fogta most már akaratlanul is keményfebben a kapa nyelét Nagy János és rettenetes határozottan nézett Ke- celire. — Nem tévedek, ha mondom ... Megismerném én a magam szerszámát ezer... de még tízezer közül is... Ez az én kapám, ha mondom, add hát ide, kár is sokat beszélni róla ... Ha most Nagy Jánosban felötlött volna a józanabbik ész, az öregebbik szövetkezeti paraszt esze, s azt mondta volna: — Itt van, komám, vidd a fenébe a kapádat... Ha a tied ... ha nem __Pont egy kap a hiányzik a boldogsághoz akkor, amikor ötezer holdért, meg ötszáz hízóért beszélhetnél, akkor vigyed ... Úgysem sokat forgatjuk mi ezt a kapát, az már csak jobbára az asszonyok dolga... 1 - Hogy frissenjött... mondta I-------- újból megnézte a Na gy I kapát, elölről, oldalról, alulról, ahonI Ha ezt I most, akkor Ke------------ celi vagy elveszi a kapát, vagy szégyenkezve elneveti magát, megrántja a vállát, ahogy szokta, kicsit hányaveti módon és biztosan úgy felelt volna: — Igazad van, komám, fenébe azzal a kapával, akárkié, enyém-e vagy a tied ... De Nagy János megmérgesedett, nem is a kapa végett, inkább csak azért, hogy bejött ide a szövetkezetbe ez az ember, megtették csapatvezetőnek, rögtön, mert tíz holdja volt... S most el akarja venni még az ő kapáját is, aki pedig tizedik éve gürcöl itt, hogy jobban menjen a szövetkezet dolga, akinek ezen az egy kapán kívül, jóformán semmije sem volt. Hát lehet ez? Hát szabad ezt? Semmiképpen sem. Márcsak az igazság miatt sem. — Márpediglen ez a kapa .nem a tied ... Nem adom — szűkült össze Nagy János szeme, s mikor kimondta, már- meg is bánta, mert minek kellett még ezt is mondani, hogy: — Te, frissenjött! nan csak szemre lehet venni egy kapát, amelynek feje úgy hajlik vissza a nyeléhez, mintha hozzá akarna simulni, akárcsak valami szerelmes lány. Nincs igaza ennek a Bálázsnak. Ez pedig az ő kapája, megismerné száz közül is. Nem azért, mert jobb vagy rosszabb, mint a másik, amit Keceli tart a kezében, olyan ez is éppen, mint az... Kapa- kapa ... mondhatná bárki, és mondhatná ő Is, ha Keceli nem bizonygatná, hogy éppen az lenne az övé, amit a kezében tart. Amikor hogy na- gyonis tudja, saját tulajdona, Azt a nagyon jó keservit a magasságos égnek ... Frissenjött vagyok, mi? De a tíz holdam jó volt nektek, mi? Meg a két lovam. Meg a két tehén, disznó, kocsi... Azt mind elvettétek tőlem ... Mi? Most meg még a kapámat is... Hát abból nem eszték... Ide azt a kapát, mert magam is megbánom, olyat csinálok, te semmire sem jutott — ragadt a kapa nyele után Keceli. — Ebből pedig nem eszel — feszítette meg lábát is, izmait is Nagy... — Ide a kapámat, a jóistenit, ha mondom... — Még az úristennek sem a magamét, nem hogy neked — hörrent vissza Nagy. — Szóval, nem adod, ami az enyém? — keskenyedett most össze Keceli szeme is... — Azt nem adom, ami az enyém — próbált most már retirálni Nagy, mert valahol, ott belül érezte, nem okos dolog, amibe itt, öreg szövetkezeti tag létére, belekeveredett. Keceli előre ugrott, megmarkolta a kapa nyelét, s nagyot rántott. Nagy megtántorodott, de aztán elöntötte a méreg, meg a virtus is, visszarántotta a kapát, most meg Keceli vesztette el az egyensúlyát, hogy nekiütődött a szerszámos falának... — Megütöttél, engem ütöttél meg?! — ordította el magát Keceli, s már ugrott is, már ütött is ... Mire szétválasztották a két embert, úgy néztek ki, mint régen, ha összeverekedett az alvég, meg a felvég... — A nagyon jó úristenit maguknak — tépte a haját a brigádvezető. — Hát, megbolondultak, vagy mi? Lisztes fejűek és úgy verik itt egymást, mint valami két su- hanc... Hát mi volt a baj? Ha azzal kezdjük: százötven ^ esztendeje, 1817. április 8-án ^ született Benke Judit szí- ^ nésznő, nem figyel fel a ked- § vés olvasó. De ha azt mond- ^ juk: 150 éve látta meg a nap- ^ világot Laborfalvi Róza, a ^magyar színháztörténet egyik $ legnagyobb tragikája, művé- ^ szetéhez méltó kegyelettel ^emlékezünk rá. A két név egy ^ és ugyanazon személyé. ^ Édesapja, Laborfalvi Benke S József székely nemes ember ^létére 1804. február 11-én ^ színésznek állt be Kolozsvár5 ról országjárásra induló tár- í sulathoz. Mint színész, első ^ felléptekor csúfosan megbu- $ kott. Ekkor gyalog elment $ Bécsbe. Nappal másolással § foglalkozott, esténként nedig ^ lelkesen látogatta á színházakat. Nyolc hónapot töl- ^ tött a császárvárosban, majd § felkészülten indult vissza ^ Kolozsvárra, ahol újból színi s pályára lépett. | 1815-ben búcsút mondott § a színipályának, s Miskolcon ^ tanár lett. Második házassá- ^ gából született Judit leánya, a ^ későbbi nagy tragika, Jókai ^ hitvese. ^ Judit korán elárulta színé- ^ szí tehetségét, s 1833-ban szín- ^ padra lépett Budán, Kom- ^ lóssy Ferenc színtársulatá- ^ nál. Művészi ideálja Dé- | ryné, Széppataki Róza volt, §s ezért, tiszteletből és ideálja | iránti nagyrabecsülésből vál- ^ toztatta nevét előnevének és ^ a Róza névnek házasításával, ^ Laborfalvi Rózára. ^ A társulatnál játszott ab- ^ ban az időben az országszer- ^ te hírneves Kántomé. Dia- ^ dalmas sikereit közelről fi- ^ gyelhette meg Laborfalvi Ró- ^ za, aki eleinte csak kis szelepeket játszott 25 forint fize6 tés mellett. Rövidesen útnak indult a színtársulat Budáról. Székesfehérvárra tartottak. Kántomé nem vállalta a tűmét. A bátor színigazgató a népszerű tragika szerepét a „világszép Rózának” adta át, ki megérdemelten vívta ki a művészetrajongó székesfehérváritik elismerését. Budán és Pesten Mire visszatért Budára, ünnepelt színésznő volt. Első kiemelkedő alakítása a „Rolla halála” című színműben Elvira szerepe. A Nemzeti Színház megnyitásakor mint tragika lépett a pesti közönség elé 1837. augusztus 22-én. A ,,Belizár”-ban Antónia szerepében hatalmas sikert aratott. Déryné naplójában a nagy színésznőnek kijáró elismeréssel emlékezik meg róla. Szerepelt operában is, a korabeli szokásnak megfelelően, bár különösebben iskolázott énekhangja nem volt. Az első magyar operát, Ru- zitska József Béla futása című alkotását 1838. április 21-én mutatták be Pesten, minden különösebb ünnepiesség nélkül. Semmi jele sem látszott annak, hogy az első eredeti magyar dalmű — bár sem zeneszerzője, sem szövegírója nem volt magyar —, került a főváros színházába a magyar közönség elé. A gyönyörű alakú, nemesen egyszerű mozdulatú, csodálatosan zengő hangú tragika sikerei tetőpontján, 1848- ban nőül ment a nála nyolc évvel fiatalabb Jókaihoz, akit megható féltéssel és asszonyi szeretettel követett a bujdo- sásban is. Házasságuk alapjában véve boldog volt, bár Jókai sokat szenvedett felesé---------- bedagadt szeme I Keceli I alól rápislogott----------- Nagyra, mondja-e, v agy sem, hogy mi volt a baj... De az hallgatott... Megszólalt hát lassan, most már kegyetlenül szégyellve, bánva is a dolgot, kicsit tagolva a szót__ — Azon vitáztunk egy kicsit ... mondom azon ... hogy- hát balról jobbra, vagy jobbról balra kanyarodik-e a paszuly a karón ... Igaz-e, komám? — Ühüm ... ilyen agrotechnikai vita volt... Na — bólintott Nagy és elfordította a fejét... A kiköpött fog szépen feküdt a porban, éppen a két kapa mellett... Olyan egyforma volt az a két kapa, hogyha lehetne anyjuk, hát az sem tudott volna különbséget tenni közöttük... gének szigorúsága és váratlanul kirobbanó féltékenységei miatt. A bujdosó Jókai is bujdosni volt kénytelen. Világos után. A hosszú úttól kimerülve és megtörtén egy Borsod megyei kis faluba, Tardonára vetődött el, ahol ' súlyos betegségbe esett. Amikor egészen magához tért, Pestről az a hir érkezett el hozzá, hogy minden veszély nélkül hazatérhet. Ám a szegény bújdosó ruhája — a zord téli időhöz mérten —, nem volt épp a legkifogástalanabb állapotban. Laborfalvi Róza szomorúan nézett a férjére: — Hogy indulsz el a nagy útra, Móric, betegen, s ilyen ruhában? Gyalog is kell mennünk, s nézd, milyen lyuk van a csizmádon? Befo- víz! Jókai a maga keserű humorával felelte: — Ne törődj vele, kedvesem! Itt a másik oldalon is van egy épp akkora lyuk. Azon meg majd — kifolyik... színműíró Laborfalvi Róza 1859-ben visszavonult a színpadtól. Egyszer Jókai baráti társaságban színműírói küzdelmeiről beszélt. Hogyan kopogtatott be a színháznál első darabjaival. Azután hozzátette: — Voltaképpen nem is lelkesített akkor, hogy színműveket írjak, hanem szerepeket Szép, hatásos szerepeket a feleségemnek. A tantiém szép dolog, de a világ ösz- szes színpadi jövedelmével nem lehet megvásárolni azt a boldogságot, amit akkor éreztem, amikor gondolataimat Laborfalvi Róza tolmácsolta. Néha hetekig úgy éreztük, mintha ünnepnapokat élnénk. —z. r. X""""y'"""S""""S'SS"SS"S/S'/SSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SfSSSSSSSSSSfSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSS*m \ * OTTHON VANNAK A FIUK LÁSZLÓ LILLA RAJZA Sj Az új labdarúgóedző, Kamgam Vajk, a következő szavakkal mutatkozott be: — Fiúk, lényeges szerepet szánok a családi életnek, este nyolc után mindenkinek otthon a helye. A játékost ne a kanálisból szedjék össze a mérkőzésre. Értettem? — nyomta meg a szót a nagyothallót szimulálok számára — magam ellenőrzőm, eleget tettek-e kívánságomnak. S valóban a mérkőzés előtti szombation bekopogtatott a gyanúra rászolgált beosztottakhoz, elsőnek Szagyikot, a kapust keresne föl, a nagy orfeumbarátot, s a razziák támpontját szolgáló hölgyek időszakos mecénását. De nem volt semmi baj! Csíkos pizsamában feküdt az asztal alatt, s onnan mutatta be a rekamién heverő 18 év körüli hölgyet. — A nagynéném Szittyófalváról, a helybeli Tarlóhántás Tsz tagjd, elüldözte az ura, mert kevés volt a munkaegysége. Ö hozta az asztalon levő pálinkás üveget is, hogy addig is, míg fölveszik az utcaseprőkhöz, legyen valamiből megélnie. Kamgam bólintott, de azért még megkérdezte:1 — De miért dadogsz, és miért nem a másik sezlonon fekszel? — Leforráztam tejjel a beszélőidegeket és talajpróbát tartok, tekintettel a holnapi nagyfontosságú mérkőzésre. Mindez elfogadható voit s az edző fellélegezve távozott — otthon van a gyerek! De vajon otthon van-e Patyola? Ha nem — alighanem fölcseréli a serdülőktől valakivel. Csöngetett hát az illetékes ajtón, magától kinyílt rögtön, óriási cigaretta- füstbe lépett, senkit nem látott s köszönés helyett egy hang ezzel fogadta: — Mit iszol? Nyilatkozz, míg van választék. S egy pillanat múlva kivált a füsttengerből és kúszán tekergő árnyékok közül a hang és a lakás gazdája, Patyola, s meglepődés nélkül mondta: — Áh, mesterem, mit tetszik inniJ Van yoghurt, kefir, sárgarépa szörp, s ha-valami erőset akar, jégbehűtött szóda. — De hát, kik a vendégeid? — holnap mégis mérkőzés lesz! — Teljes nyugalom, főnök. Az új mechanizmust beszéljük meg a labdarúgásban szűk baráti társaságban. Apropó! Maga szerint gazdaságos a hat hát- védes, két gyors szélsőre, három középcsatárra alapított támadó játék? Kamgam csak nézett — ezt a minőségi átalakulást, a megszokott árokpart helyett itt ül és az elméleten rágódik — nyugalmas lélekkel indított a következő ‘állomásra. Szotyorhoz — ott sem volt semmi vész! Az ifjú balhátvéd meghitt családi körben kártyázott. Rögtön be is mutatta a partnereket. — Gonosz! Red vés! a féltestvérem, a nagybátyám, Facsiga, a mostohaapám! Ez a félszemű pedig, aki éppen most nyerte el tőlem a főbérletet, a bérmake- resztapám, a Vörös Kutya! A borosüvegekben pedig glicerin van, hogy jobban csússzon osztás közben a kártya. Kamgam szemrevételezte az urakat és megkockáztatta: — Izé, nem túl nagy a tét? Gonosz megnyugtatta: — A, s különben is, mindannyian hamisan játszunk, nehéz itt kibontakozni. Egyszer ennek megy jobban, másszor annak -*■ mondta, majd vállát veregetve hozzátette: — Mesterem, térjen csak nyugodtan haza. Várja az édes otthon. Magának se árt, ha pihenten, jó idegzettel készül föl a holnapi taktikai megbeszélésre. Nagy S. József „ Világszép Róza ”
