Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-06 / 80. szám
^^Chjap 1967. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK Követésre méltó példa a Börzsöny alján: A Magyar Állami egy járás - egy földművesszövetkezei ^ [^ttes (W Követésre méltó példa született a szobi járásban: Vá- mosmikola, Szokolya és Má- rianosztra földművesszövetkezetei a SZÖVOSZ-kong- resszusra való felkészülés jegyében elhatározták: egyetlen központot hoznak létre a járásban. Azóta már az alakuló közgyűlést is megtartották. Pest megyében ez az első járási földművesszövetkezet. Működési területe 16 községet ölel fel, az egyesüléssel mód nyílt arra, hogy gyorsítsák a lakosság ellátását és fejlesszék a kiskereskedelmi hálózatot. Az alakuló közgyűlésen kiderült, hogy a járás földművesszövetkezetei — a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és a felvásárló, valamint az ipari ágazat, együttesen több mint 90 millió forgalmat bonyolított le tavaly. Gazdálkodási eredménye is meghaladta a megyei átlagot s ennek köszönhető a 24 napos nyereségrészesedés. A Szobon működő egyesített járási földművesszövetkezet elnöke Rasmann István. Jól fizetett Kákán a dohány Nagyobb területre ültetnek ,füstölnivalót" Magasabb kártérítés a termelőknek Komoly gonddal küszködik a hazai dohányipar, a pero- noszpóra-fertőzés miatt ugyanis évről évre kisebb a termés. A növekvő cigarettafogyasztáshoz szükséges nyersanyagot az utóbbi két évben már csak importtal tudták biztosítani, mert a korábbi, kedvezőnek mondható holdankénti hétmázsás átlagtermés tavaly négyöt mázsára csökkent. Igaz, ahol több gondot fordítottak az ültetvények ápolására, ott a fertőzés ellenére is jövedelmező volt a dohánytermesztés. Így például Kókán is, a Kossuth Termelőszövetkezetbein, ahol tavaly holdanként 22 ezer forint bevételt szerzett a közös gazdaság a dohánytermesztésből. Kapva a kedvező alkalmon, ezen a tavaszon már 30 holddal nagyobb területre, összesen 180 holdra ültetik ki a palántákat a kókaiak. Bíztató, az állami szervek állásfoglalása. A közelmúltban ugyanis rendeletet adtak ki, amely magasabb kártérítést biztosít ezentúl a termelőknek. Az eddigi 20—30 százalékos térítés helyett a dohányipar a dohány fajtájától és a fertőzés mértékétől függően holdanként 1500—5800 forintig terjedő kártérítést fizet a gazdaságoknak. Kedden a késő esti órákban hazaérkezett skandináviai és szovjetunióbeli turnéjáról a Magyar Állami Népi Együttes száz tagú művészgárdája. ÉRD, 67 Földszagú realitás Mondom a fiatalok gondját Dékány Istvánnak, az érdi Búzakalász Termelőszövetkezet elnökének. I Szobiól a Lánchidig Új kitűzőhajó a Dunán A Középdunavölgyi Víz ■ ügyi Igazgatóság új, korszerű kitűzőhajót kapott. A balatonfüredi hajógyárban készült járművet két hathengeres Diesel-motor hajtja, s radarkészülékkel, ultrahangos mélységmérővel, valamint rádió adó-vevővel szerelték fel. Az igazgatóságnak ez a második kitűzőhajója Szobtól a Lánchidig terjedő Duna-szakaszon teljesít szolgálatot. Feladata, hogy a folyamon bójákkal, radarjelzőkkel kijelölje a hajózható útvonalat, karbantartsa a jelzőket, s alacsony vízállásnál adatokat szolgáltasson a hajósoknak. Pontos, lelkiismeretes munkát követelő feladat ez, mert a Dunán nyolc ország szállítja áruit, s az áruk értéke gyakran megközelíti a napi egy- milliárd forintot. A magyar Duna legfiatalabb kitűzőhajója 120 kilométeres szolgálati szakaszán már elhelyezte a jelzéseket, jelenleg csaknem száz bója, köztük több villanófényű lámpával felszerelt berendezés irányítja a nemzetközi hajóút forgalmát. A hajó hetente 2—3 alkalommal ellenőrzi a jelzéseket, s ha szükséges, a vízállásnak megfelelően módosítja elhelyezésüket. KONKURRENSEK Sok erdőtüzet okoz a kirándulók hanyagsága A kirándulók gondatlanságából keletkező erdőtüzek miatt gyakran riasztják a tűzoltóságot. Az elmúlt néhány nap alatt csupán Budapest környékén 13 esetben fogott tüzet az erdő. Legutóbb a hűvösvölgyi Nagyrét közelében egy tízéves fenyőerdő gyulladt ki, s több oltsák el. mint félezer fenyőfa vált a lángok martalékává. A tűzrendészet országos parancsnoksága kéri a kirándulókat: tartsák be az előírásokat, csak szélcsendes időben, és csak a kijelölt helyen gyújtsanak tábortüzet, s azt távozáskor gondosan (Zsoldos Sándor karikatúrája) — Panaszkodnak az érettségiző lányok, hogy itt helyben nincs munkalehetőség ... — Íróasztalt kínálni én sem tudok nekik. És nem is akarok... — mondja csendesen. — ötvenkét év a tagságunk átlagéletkora. Jobb a megyei átlagnál, de számunkra mégsem kedvező... Néhány esztendeje még nem mondtam volna, hogy jöjjenek. Ma már azonban nyugodt szívvel hívhatom a fiatalokat. Aki dolgozni szeret, nálunk is megtalálja a számítását. A tagság átlagrészesedése az elmúlt esztendőben huszonegy ezer-nyolcszáz forint volt. De, aki egész esztendőben dolgozott, a harmincezer forintot is megkereste. Ez pedig két és fél ezer forintos havi kereset. Íróasztal mellett hol kapnak meg ennyit a lányok? A termelőszövetkezetben jelenleg harminckét asszony és leány dolgozik. A gazdaság főprofilja a szarvasmarhatenyésztés és a gyümölcstermelés. Az itatásos borjúnevelőben két esztendő alatt egyetlen elhullás sem volt. És ez elsősorban az asszonyok érdeme, Nagy Istvánnéé és Bulla Jánosnéé ... Az. egy tehénre jutó évi tejátlag háromezer liter. Ez sem rossz. — Van vele dolog, ez igaz... — mondja Nagy István, a gazdaság KISZ-titkára. — De mindenki megtalálja a számítását. Már most huszonkét KISZ-tag dolgozik a gazdaságban. És ha május közepére elkészül a klubházunk, biztos, hogy még többen leszünk, fiatalok... Az elnök rábólint. — így lesz, fiam ... — Aztán nékem mondja: — Tsz- közi társulás jött létre az érdi, százhalombattai és a sasa- di gazdaság között. Kétszázezer négyzetméteres kertészeti üvegházi kombinátot épít a I három szövetkezet. A meleget a Dunai Kőolajipari Vállalat I hulladékgőze biztosítja. Márciusban kezdődik az építkezés I és az őszre harmincezer négyzetméternyi területen már megkezdődik a hajtatás. Ez minden kétséget kizáróan női munka. A munkaerőt elsősorban Érdről és Százhalombattáról kívánjuk biztosítani. Buszjáratot is tervezünk a kertészeti kombináthoz Érdről... Nos, még mindig igazat ad a lányoknak, hogy helyben nincs megfelelő munka- alkalom? Dékány István elnök tizenkettedik esztendeje vezeti a gazdaságot. Ha voltak is nehéz esztendők, ma már ez a múlté. A gazdaság esztendőről esztendőre fejlődik, előbbre lép. Négy esztendő alatt hatezer forinttal nőtt a tagság átlagrészesedése és a további jó munka a záloga a még nagyobb eredménynek. Ma már arra is jut erejük, hogy elsőként a faluban, klubházat építsenek. — Valóban nagy szükség van rá... — mondom. — Ahogyan szükség lenne a mozira is. Már pénz is van hozzá. csak éppen vállalat nincs, aki felépítse. Az elnöknek erre is van szava, mondandója. — Van nekünk egy hatvantagú építő brigádunk. A tavalyi esztendőben négy és fél millió forint értékű munkát végeztek el. Az érdi mozira kétmilliót költhetnek az idén. Nekünk lenne hozzá erőnk és emberünk egyaránt. De minket még nem keresett meg senki. Igaz, ahhoz, hogy ilyen nagy értékű állami beruházást elvállalhassunk, az Építésügyi Minisztérium engedélye kellerte. De gondolom, egy papírt megszerezni könnyebb, mint veszni hagyni kétmillió forintot csak azért, mert aki vállalhatná az építkezést, annak éppen nincs kapacitása rá... A költő halálának 30. évfordulójára. Szilveszter éjszakáján december puha hókucsmát nyomott Tisza Lajos bronz-fejébe, de meleg hósubába bugyolálta az alatta görnyedő kubikos meztelen kővállát is. A kopár platánok alatt vastag, puha hószőnyeg borította a téli éjszakába szunnyadt korzó aszfaltját, amely éppen úgy el- rongyolódott a háborús években, mint a fölötte vagy körülötte ténfergő maradék-népek. A város fölött a csönd terpeszkedett, pedig hiszen Szilveszter éjszakája volt, amikor egyébként vígan és zajosan szokás búcsúzkodni a kivénült esztendőtől és fogadni az újat. Hátha hoz valami jobbat is, hátha megállítja az inflációt, és legfogja végre a gyilkos fehérkülönítményesek véres kezét. Csönd borult a híres szegedi korzóra is, legfeljebb a közeli Tisza kávéházból szűrődött át rajta a kedvetlen cigánymuzsika. A Széchenyi tér oldalában, a standon, fázósan topogtak a csontvázzá aszott konflislovak. Az öreg Takarék felől kisebb társaság közeledett, egészen fiatal vagy kevésbé fiatal újságírók, a szegedi redak- ciók népe, közrefogva Juhász Gyulát, a szakállas költőt. Valamelyik felsővárosi kiskocsmából kerekedtek föl, ahol olcsó és hitvány sillerrel bűvölték a makacskodó hangulatot. Gondolták, talán Alsóvárosra bújt előlük, hát utána mennek. Annál a parktükörnél lépkedtek éppen, amelynek közepéből Széchenyi István fehér márványalakja emelkedik ki, amikor a városháza kőcsipkés tornyában rázendített a harang az éjfél jelzésére. A költő megállt. Mozdulatlanul várta meg a tizenkettedik harangütést, akkor leemelte fekete kalapját, arcát a csillagtalan ég felé emelve áhitatos hangon megszólalt: — A mi urunk, Jézus Krisztus születésének ezerkilenc- százhuszonharmadik. és ami nagy költőnk, Petőfi Sándor MAGYAR LÁSZLÓ: Egy éjszaka Juhász Gyulával születésének századik évfordulójára érkezett el. i. többiek is lekapták kalapjukat és nézték a szoborrá merevedett költőt, akinek fekete szakállkeretes sápadt arcán a közeli ívlámpa lilás fénye játszott, és szikrázó gyémánttá csókolta a szeméből kigördülő könnycseppet. Az elnémult harang zengése néhány pillanatig még hullámzott az éjszakában, aztán belehalt az is a mély, puha csöndbe. — Petőfi Sándor... — sóhajtotta valaki, majd kivált a társaság egyik tagja, a legfiatalabb és legnyurgább, és hosszú lábaival fellépett a korzó sarkában álló vasoszlop sima fedőlapjára. Az oszlop oldalán országcímeres vasszöveg hirdeti, hogy ezt a pontot, mint Sz. K. Szeged város háromszögelésének I. sz. főpontját 1879-ben, a város árvízhalálának évében jelölték meg. A kis társaság levett kalappal állt meg az oszlop előtt és annak tetejéből a nyurga fiú zengő hangján már szólt is a vers: Egy gondolat bánt engemet... Szólt a vers, dördültek az igék, szinte áttüzesítették a télbe dermedt éjszakát. A konflislovak abbahagyták a dobogást, mintha a Tisza cigányainak kezében is mozdulatlanná merevedett volna a vonó. Nem volt semmi más a csillagtalan ég alatt, mint a vers, Petőfi verse. De az betöltötte a mindenséget. ... Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül... Most közeledő léptek és éles sarkantyúpengés disszonáns hangja zavarta meg az áhitatot. De a vers felülke rekedett. ... Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra.. Két K<ltOn<ltlSZt közeledet sebesen. Csákójuk mellet peckesen rezgett a pulyka toll. A vasoszlop közelébe: pillanatra megálltak, áztál még sebesebben haladtak to vább. Az utolsó sor büszkén, dia dalmasan, legyőzhetetlenül rö pült utánuk: ... A hősöket egy közö sírnak adjál, Kik, érted haltak, szent ri lágszabadság!.. A fiatalember éppen leié pett a vasoszlopról, mikor j Kárász utca felől futólépés ben két rendőr érkezett a tett helyre. — Ki szavalt itt valami vi lágszabadságról?! — dördül az egyik. Juhász Gyula eléje ugró ti olyan közel, hogy szinte ért a mellét. így kiáltott az arcá ba: — Ki szavalt a világszabad Ságról? Hát — Petőfi Sán dór! A rendőr zavartan hátrál és mentegetődzött: két tisz úr szalajtotta őket ide azzal hogy itt valami kommunist: szónoklás történik. Aztán ősz szeütötte bokáját és szalu tált. Az aZ ÍV Petőfi esztende je volt. Legalább is ebben . maréknyi, állandóan együt darvadozó szegedi társaság ban szívvel, lélekkel az öv' Róla folyt a szó a Tisza part ján, Ónozó Poldi csárdájá ban, Tóni bácsi nagykorúi vendéglőjében, az alsóváros Gödörben, sőt Körmendy Má tyás ipartestületi elnök, é ú tudták, hogy ilyen hangulat-1 Különös dolog. ban könnyen eliramodik tő- í lük és sebesen eltűnik a kés-^ Az érdi gimnazista lányok kény mellékutcák valame- ^ panaszkodnak, hogy helyben lyikében. ^ nincs munkaalkalom. A tanács Nótáztak is szelíden, öreg * is panaszkodik, hogy nincs ki- kuruc dalok búsongó meló- § vei felépittetni az új érdi módiéival keltek igencsak re- 5 zit. Aztán kiderül, hogy ez is, ménytelen bírókra. így értek ^ az is, helyben megoldható. a Széchenyi térre, a város- ^ Mégsem gondol rá senki. Va- háza elé, amelynek kapujá- ^ jón miért? Miért keressük a ban, a sarokba húzódva egy ^megoldást mindig házon kívül, álmos rendőr ügyelt az éj- * amikor azon belül is adottak szakára. $ A költő itt hirtelen kiszakí- ^ tóttá magát társai közül, a ^ rendőrhöz futott és vizsgáz- ^ tatni kezdte, mint egykor a^ szakolcai nebulókat a magyar« irodalomból. — Mit tudsz Balassa Bálintról? $ — Menjenek a dolgukra — ^ kelletlenkedett a rendőr. — Ki volt Csokonai Vitézi Mihály? S — Maradhassanak már. — Hát a másik Mihályról, ^ Vörösmartyról tudsz-e vala-& mit? ^ — Jobb lesz, ha hazamén- ^ nek, mingyárt itt a reggel. í — Ismered-e Petőfi Sán- $ dort! — csattant most fel a^ költő hangja. — Ejnye, az áldóját, mit fi- ^ guráznak itt velem — fakadt ^ ki indulatosan a rendőr. Juhász Gyula fülét a „figu- S ra” szó üthette meg. A rend- § őr arcába meredt, aztán vagv ^ tíz lépésnyire elfutott tőle, $ hanyatt vágta magát a puha ^ hóban, karját az ég felé tár-^ ta és szinte zokogva kiáltoz- % ta: — Petőfi figura! Petőfi fi-§ gura! Egy magyar rendőr fi-$ gurának meri mondani Petőfi ^ Sándort! S $ Barátai melléje térdeltek, ^ de csak nagyon nehezen tud- $ ták megnyugtatni, hogy rendőr nem Petőfit nevezte fi- ^ gurának. Végül fölállt, aztán* indultak hármasban tovább,* keresztül a téren, a főposta 5 felé, amelynek gyalogjárdá- $ ját magas hókupac választót-^ ta el a kocsiúttól. Még akkor ^ is méltatlankodott, de már ^ lel-esedett is. Petőfi-strófá-^ kát szavalt. í a lehetőségek, csak éppen élni kellene velük. Prukner Pál Mc este a rádióban IFJÚMUNKÁS PARLAMENT A KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság c. hetilap március 31-én az Országház vadásztermében „Ifjúmunkás Parlament” néven nyilvános estet rendezett, amelyre az ország különböző részeiről 140 Patait hívtak meg. Az egész napos programban Pest megyeiek is részt vettek. A vita során ketten, a nagykőrösi Aszódi Eszter és a dunakeszi Solymosi László fejtették ki véleményüket a nők egyenjogúságáról és a dolgozók továbbtanulásáról. A tanulságos vita összefoglalóját a Kossuth rádió ma este 17.40-kor „Ifjúmunkás Parlament” címmel közvetíti. Megjöttek a fekete gólyák Megérkeztek az első fekete gólyák a Duna holtágaival szabdalt gemenci vadrezervátum háborítatlan rengetegébe. Az első visszatérők a panduri és rezéti erdőrészek magas fáin javítják fészküket. E gázlómadarak, mivel hallal is táplálkoznak, voltaképpen károsak, ritkaságuk azonban védelmet biztosít számukra. abban az időben még keményen kuruckodó ellenzéki polgár rókusi hajlékában is, amikor jégtörő Mátyás napjának előestéjén kapa-kaszakerülő barátait meginvitálta egy kis névnapi poharazgatásra. (Csak a később következő esztendőben vedlett kormány- pártivá a derék asztalosmester, miután hitbizománnyal is felérő kéményseprőkerülettel, majd képviselői mandátummal puhították meg világnézetét.) A bor tüzes volt, a hozzávaló korcsolya testhezálló, a vendéglátás szíves, magyaros, szögedies. A fehér abrosz fölött röpködő szavak is egyre tüzesebbek, egyre többször hangzott el Kossuth apánk neve, és sűrűn emelkedtek a poharak a turini remete arcképe felé, amely a falról ügyelt Szegednek népére, mint nemzete büszkeségére. Petőfi szellemének külön megidézésére nem volt szükség, hiszen az jelenvaló volt mindenütt, ahol késői utóda, Juhász Gyula lelkesedett érte. Verseit idézték, a legfor- radalmasabbakat, míg odakint a februári éjszaka friss hótakarót borított a városra és összefagyasztotta a Tisza jégtábláit, hogy legyen Mátyásnak másnap törnivalója. Talán kicsit több is volt a bor a kelleténél, mert a figyelmes házigazda gondosan ügyelt rá, hogy soha se legyen üres pohár az asztalon. Jóval éjfél Után Terescsé- nyi Gyurka, az öreg Szegedi Napló színes tollú papírpusztítója odasúgta nyurga kollégájának, hogy ideje lenne indulni és szelíd erőszakkal hazakísérni a költőt, akiben már nagy lánggal lobog a hit és a lelkesedés. Meg is indultak a havas Kossuth Lajos sugárúton, közrefogták a költőt, beléje karoltak, mert
