Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-27 / 98. szám

4 *:<rMíHap 1967. Április 27., csütörtök „Repülő ' kabátok Nagy szélű kalapok — Férfiaknak: zakó, emprimével bélelve A városligeti Gundel nagy­termében már sok divatbe­mutatót tartottak, de a szerda délelőtti mégis emlékezetes lesz a résztvevőknek. A felvo­nulás áramszünet miatt há­romnegyedórás késéssel kez­dődött, azonban az első ru­hák elűzték az ideges hangula­tot. A Ruházati Mintatervező Vállalat modelljeinek zömét a kereskedelem megvásárolta S a nyár folyamán már áru­sítják. Így biztosítják, hogy az új divatvonalakat a vásár­lók megismerhessék és meg­SALGOTARJAN Könnyűzene — négy napon úi Salgótarjánban május 4—7. között rendezik meg az orszá­gos amatőr könnyűzenei fesz­tivált. A négynapos salgótar­jáni találkozón 12 dzsessz-, 14 hagyományos tánc- és 28 gi­táregyüttes lép a zsűri elé. A fesztiválon részt vesz a lenin- grádi Dixiland együttes, vala­mint csehszlovák, jugoszláv és lengyel amatőrzenekarok is. , szerethessék. A kirakatokban megjelenő első darabok biz­tos sikerre számíthatnak. Többségük — ha néha még szokatlan is a szín- és forma­összeállításuk — használhatók és nagyon fiatalosak. Különö­sen a ruhák hosszát tekint­ve. De bizonyítják még a szí­nek, a piros és a rózsaszín sok variációja. Szebbnél szebb, ap­rópettyes selymet mutattak be, amelyek alkalmasak a nap minden szakára. A télen megkezdett „kato­nás” vonal a nyári ruhákon is uralkodik. Sok a fémcsat, az öv és a gomb. Újdonság, hogy a színes ruhákhoz meg­felelő pasztell harisnyát és cipőt hordanak. A kalapokat mintha Mexikóból importálták volna: nagy szélűek, érdekesek. Alacsony nő azonban olyan lenne bennük, mint a gomba. Szép megoldású nyári teena­ger ruhákat mutattak utcára, strandra. Nagyon praktikus a vászonnal bélelt, kétszínű frottírköpeny, alatta fürdőru­ha, amire kis szoknyát lehet kötni. Délutánra változatlanul ele­gáns viselet a kiskosztüm, tisztaselyem blúzokkal. A ka­bátok úgynevezett „repülő’’ vonalúak, körben lefelé bő­vülők. S valamit a férfiaknak: még nem is tudják, hogy nemsoká­ra mintás emprimével bélelt zakót hordanak, azonos dísz­zsebkendővel, és nyakkendő­vel. A ruhák egyébként jó formájúak, enyhén karcsú derékkal, kétoldalt sliccel, ki­csit szögletes vállal. k. m. SZAZHALOMBATTAI TALÁLKOZÁSOK A kertészetben A százhalombattai új lakó- I telep felé indultunk, de előbb benéztünk a helyi tsz kerté-1 szetébe. Pár perc múlva óriási üveg­ház közepén álltunk a telep­vezetővel, aki tiszteletünkre bekapcsolta a permetezőt: gombnyomásra ezüst párafel­hő borított be mindent, s a szórófejekből mintha száz és száz esernyő borult volna az ágyások fölé. A 3000 négyzetméter alapte­rületű üvegházat tavaly októ­berben kezdték építeni s a csöveiben keringő meleg vi­zet az Erőmű szolgáltatja. (Az építkezést különben az Erőmű dolgozói patronálják.) Az üvegház összesen 3 millióba került: a telepvezető kertész szerint ez' az összeg két év alatt megtérül. Hiszen január óta az itt dolgozó hatvan em­ber összesen 3050 tápkockát készített — év végéig 2 mil­liót csinálnak. De ezzel, s hogy tagjainak jövedelmét az ötéves terv időszakában sike­rült megdupláznia, még nem lobbant ki a tsz vállalkozó kedve. Nemsokára közös beruhá­zásba kezdenek a sasadi és az érdi termelőszövetkezettel. Egy 30 ezer négyzetméter alapterületű görgethető, tágít­ható tetejű melegházat létesí­tenek, amelyet a távolabbi jö­vőben majd 200 ezer négyzet­méternyire akarnak fejleszte­ni csomagoló és hűtőházak építésével egy időben! Ezt mind Nedelkovics György telepvezető kertésztől halljuk, aki közben szeretettel nézegeti a kibomló első ter­mést: ezer és ezer salátafejet. Bolgár kertész. Magyarország­ra még az apja költözött nyolcéves korában a bátyjá­val; szerencsét próbáltak. — Ahogy innen Amerikába mentek az emberek — tőlünk meg szét egész Európába — mondja, s büszkén hozzáteszi, hogy ma már a világon szinte mindenütt megtalálni őket. — Ismerem én innen a kör­nyékből is a legtöbb maszek bolgár kertészt. Csak már nem: nagyon szeretek velük találkozni, mert ők kocsin jár­nak, én pedig gyalog megyek; bolondnak tartanak. — Mennyit keres itt? — Kettőezerötszázat. Csak akkor kapnék többet, ha le­vizsgáznék. De ehhez már öregnek érzem magam. — Mikor lépett be a tsz-be? — Amikor megalakult, az ötvenes évek elején. — Miért lépett be? — Nem érdekes ma már néhány holdon kertészkedni. A tsz meg mindig adott lehe­tőséget, hogy többel próbál­kozzak. © BECSBE KÉSZÜL A PÉCSI BALETT Május közepén bécsi vendégszereplésre indul a Pécsi Ba­lett. Képünkön az együttes tagjai Szőllősy „Pantomim”- ját gyakorolják. GYŐR Vidéks amatőrfilm­fesztivál A vidéki amatőrfilmesek fo­kozottá Db támogatására a győri ifjúsági filmstúdió" jú­nius 2—4. között fesztivált rendez a vidéki amatőrfilme­sek részére. A filmek bekül­dési határideje május 17. Az érdeklődésre jellemző, hogy jgddig már 15 filmet neveztek be a júniusi győri seregszem­lére. NAGYBAJCS Elsüllyedt egy uszály 'A „Suttgart” nevű nyugat­német von tat óhaj ó három megrakott uszállyal lefelé igyekezett a Dunán. A sziget­közi szakaszon, Nagyhajósnál, az egyik ezervagonos, osztrák tulajdont képező, vasérccel megrakott uszály elsüllyedt. HSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSmSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJYSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJWSSSSSSSfSSfSfSSSSSrsJSSSSSSSWSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSMSSSSSSSSSS/^ költői elhivatottságtól lobogó szemű költeményem drágább is. _ Darabja na- | Három jópofa, gumicsizmát, melegítőt viselő lánnyal kö­töttünk még röpke ismeretsé­get. Hajdú- és Szabolcs me­gyéből vagy hatvanan jöttek ide a tsz-be idénymunkára, ök hárman huszadmagukkal érkeztek falujukból, ahol na­gyon gyenge a termelőszövet­kezet. Egy barátnőjük bátorí­totta őket — tavaly havonta kétezret keresett Százhalom­battán. De talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy nem­csak a kereset vonzza ide őket, hanem az újdonság, a kaland is ... Érdekes, hogy — bár mint mondják, „nem va-] gyünk katonák” — tovább él csoportjukban egy régi szokás, tán még arató-bandák idejé­ből; szüleik vezetőt jelöltek ki számukra csoportjukból. Egy darabig eltűnődtem azon, hogy Szabolcsból idejár­nak dolgozni. Innen, a falu­ból — Pestre. Mások Pestről leköltöznek az új telepre. Az újtelepi asszonyok nem tud­nak munkát találni. De a tsz- ben elég, s mind több szabad munkalehetőség van nők sza­mára: a kertészet tiszta kör­nyezetben betanított ülőmun­kát, kétezer körüli fizetést biztosít. Nem beszélve a tsz gombüzeméről, ahol írd és mondd, a télen néhány asz- szony három-négyezer forin­tot keresett egy hónapban. Azonban a tsz-be Szabolcsból, Hajdú megyéből szerződnek... Bezárul a kör. Padányi Anna Egy élet - egy figyelmeztetés Április 21-én délben, az Üj- sziivasi Aliaxui Gazdaaás bepe- hupas mezei útján megbillent az. ujfi 23-as traictor, s a várat­lan zökkenéstől — egyensúlyát vesztve — a vonórudra esett fciertok János harminchárom éves, nős, egygyermekes mun- fcas. Lévai «jozsef traktoros azonnal megállította az erőgé­pet, s így az o leieitjelenlété- nck kősüónhe.ő, hogy a vonta­tó nem gázolta azonnal halál­ra műnk as társát. A mentők Lertókot a ceglédi kórházba száilitoíták. Az orvosok min­dent megtettek életbentartá- sáért, Bértők mégis belehalt sérüléseibe. Az esetet követően két vizs­gálat volt a halálos végű bal­eset ügyében. A rendőrség megállapította, hogy az erő­gép műszaki aliapota ellen semmi kifogás nem emelhető. Az is bizonyítást nyert, hogy sem a vezető, sem Bertók Ja­nos nem ivott szeszes italt. A másik vizsgálatot a Szak- szervezetek Megyei Bizottságá­nak munkásveaeimi felügyelő­ség« tartotta. A tények isme­retében ök sem állapíthattak meg mást, minthogy — ezért a haiaíos balesetért sem az erő­gépvezető, sem az immár ha­lott Bertok János nem felelős, így is mondható: véletlen bal­eset történt. Ez a megállapítás azonban nem változtat azon a szomorú tényen, hogy férj és gyámolító nélkül maradt a fe­leség, s apa nélkül egy hatéves kisfiú. S hogy államunk szo­ciális gondosKodása nem ma­rad ei; legfeljebb az anyagi nehézségeket csökkenti, de a fájdalmat nem enyhítheti. Ez a halál hát már jóvá nem tehető, de a hasonló okból be- kóvetkezhetőket meg lehet előzni. A szakszervezeti mun­kásfelügyelőség vizsgálatának eredménye éppen erre figyel­meztet. Az UE 23-as erőgépek­re helyezett pótülések — mint megállapították — nem nyújta­nak kellő biztonságot a' bal­esetek ellen. Az ülés maga is kicsi, s ami leginkább kifogá­solható: előtte nincs kapaszko­dó, sem mögötte védőkorlát. Szerkesztési hiba az is, hogy kicsi a plató, a pótülésen he­lyet foglaló „második ember” nem tüdja hol megvetni a lá­bát. Márpedig a kátyus, gödrös útakon járó traktorok állan­dóan rázkódnak, s egy várat­lan lökés könnyen kilendíti he­lyéből a pótülés utasát. A munkásfelügyelők nem va­lami új dolgot javasolnak. Az 50-es Zetor-Super erőgépeken két pótülés van, de el vannak látva kapaszkodóval és védő­korláttal, s tágasabb a plató is. Ezt a megoldást javasolják az UE 28-as erőgépekre is — a rajtuk ülő emberek testi épsé­gének és életének védelmére. Ferencz Lajos ÁSÓ - KAPA AZ UJ KOKORSZAKTOL NAPJAINKIG Költészet A költészet iránti tiszteletem végte- leri, mint a tengerek, s mint az égbolt messzesége. Költőnemzet vagyunk, vol­tunk s — a líra gazdag buzgását látva ' minden bizonnyal leszünk is. S mél­tán. Hadd mondjam el: én is voltam költő ■— húsz évvel ezelőtt. A szívem tele volt kicsorduló dállal-muzsikával, tele volt ábrándos szerelemmel, szőke-barna fruskák képével — s írtam az én nagy­szerű verseimet, ajánlva mindenkor-hü- és örök-szerelmem örökre-hű alanyai­nak: a csendes öbölről, vagy éppen a viharzó tengerről, amelyen az én ki­csiny sajkám, a vágyakozó, igaz szere­lem ... Es így tovább. Verseim — mint megannyi titok; kö­tetbe fűzva ma is íróasztalom rejtekén pihenneki ha olykor előveszem, csupán a legendás idők felidézése miatt lapo­tok közéjük, megtekintvén egykori szív­hőségem lírai ömlenyeit. A fiaim már racionáliaabbak: az egyik kalandre­gényt ír, a másik önéletrajzi munkán dolgozik — az utóbbi hű képe az író teenager nemzedékének — például — ■ama kérdés megválaszolásában: hogyan ■lifill egy „klassz bigét” moziba vinni. Következésképpen családomban én — egykor — a líra, fiaim pedig ma a ,realisztikus próza nemzedékét képvisel- ■tjük; családi prózistáim a költészetet in- ,-fcáöb az édességboltokban, cukrászdák­éban és olykor-olykor a trafikokban gya- -■ karolják, szigorúan forint-materiális alapon. ' Nos, vannak az életben furcsaságok, ^furcsa találkozások. Ilyen volt például az én minapi találkozásom a forint- ' materiális alapon nyugvó lírával egy költönő személyében. íme a történet: Derűs hangulatú társaságban ültem az egyik eszpresszó sarkában. A beszél­getés tárgya és ezzel összefüggésben hangvétele, stílusa-grammatikája vala­melyest távolabb állt a költői képek, hasonlatok, a lírai kifejezésmód emel­kedettségétől, amikor — mint egy láto­más — megjelent az ajtóban a Költőnő. Narancsszím, kissé megroggyant szárú harisnyájában — s ahogy egy szempil­lantás alatt felmérte a terepet — kez­detben úgy tűnt, mint egy elszánt lottó- árus, lévén kezében vastag papírköteg: a Költemények. (Oh, gyatra képzelet; prózai lottószelvényeknek nézni a forró szív dobbanások papírra vetett dalait!) A Költőnő körülnézett, elindult az asztalok között és hozzánk lépett. A társaság megérezte a fluidumot: csend támadt, mintha valami látha­tatlan, parancsoló szellem némította volna el a lírátlan beszédet. Ekkor meg­szólalt: — Uraim! Támogassák önök is a kölr tészetet. Vásároljanak leölteményeket. Tessék! Saját költeményeim. Egy költe­mény két forint. Némán, kissé megdermedve néztük a Költőnő kezében szétterített művekre, s az alkotó lelkesülten lobogó szemébe. Hát, igen: támogatni kell a költészetet, bár e művészet Istenanyját valahogyan nem így és nem a magánszektorban képzeltük eh Bátortalan hang a társaságból: „Szí­veskedjék egy darab költeményt ad­ni ...” A Költönő: „Tessék, h Vem választa­ni. Vidámat, vagy szomorút tetszik? .. A hang: „Hát, izé... szomorút. Es egy vidámat is. Az összesen négy forint. Tessék, itt a pénz.” A Költőnő: „Van szomorú és vidám költeményem drágább is. Darabja há­rom forynt. De az hosszabb ...” A hang: „Köszönöm, nem kérek. Csak kétforintosat. Egy szomorút és egy vi­dámat.” A két költeményt illő tisztelettel át­vettük; a szomorúra ráírtuk, hogy ez a szomorú, a másikra, hogy ez a vidám — már, hogy össze ne keverjük — s ol­vasni kezdtük őket egymás után. A vi­dám költemény elmondta, hogy a szer­ző szeretni akar valakit körömmel és foggal és az a valaki tőle nem menekül­het, amíg egy holdvilágos éjjelen, tép- ve-marcangolva egymást, nem hullanak szent mámorba... (Egy szentségtelen hang a társaságból: „Ahogy ezt a nőt elnézem, az a pasas már régen elme­nekült ...”). A szomorú költemény me­lankolikus alaptétele: szeretni nem sza­bad és a szerző ezért szomorú és majd elfeled mindent, mert már gyászosan döcög a fekete batár, bár az emlék mégis visszahívja valahová... (Az előbbi hang: „Na, mit mondtam, nincs szent mámor, jön a fekete batár. Dö­cög.” Más hangok: „De kérlek, ez szent- ségsértés. Ne bántsd a magasztos érzé­seket. Egy költönő lírai magasztossága hogyan válthat ki ennyi cinizmust?”) A társaság tagjaiban — az életérzé­sek e végletes összecsengésériek hatásá­ra — kiújultak a burzsoá dekadencia csökevényei. — Jenőkém! Hozzon még egy ko­nyakot, a jóistenit neki! A Költönő már újra az ajtóban állt, visszanézett. Elítélő megvetést láttam a szemében, amint körülhordozta tekinte­tét a zsúfolt eszpresszón. Mennyi rideg szívű barbárt láthatott, rajtunk kívül, az asztalok mellett... Mert csak mi támogattuk költészetét. Más senki. Talán... Talán mégis a háromforin­tosból kellett volna venni? ... Dér Ferenc Az országnak legalább 60— 70 múzeumában és különbö­ző gyűjteményekben körül­belül százezer olyan tár­gyat őriznek, amely a me­zőgazdasági munkaeszközök­nek az új kőkortól napjainkig tartó fejlődési fokozatait kép­viseli. Ilyen szétszórtan azon­ban az óriási anyag átte­kinthetetlen, nem teszi lehe­tővé a fejlődés menetének rekonstruálását. Ezért a budapesti Mezőgazda­sági Múzeum egy olyan nagyarányú, tulajdonkép­pen soha véget nem érő munkába kezdett, ami igazi áttörést jelent a muzeológiának ezen a te­rületén. Szakemberei a helyszínre kiszállva kikeresik a vidéki múzeumok és gyűjtemények leltáraiból az ilyen jellegű régészeti, néprajzi stb. tár­gyakat, ezeket egyenkint meg­vizsgálják, lefényképezik és pontos leírást készítenek ró­luk. A leírás és fénykép kö­zös kartonon archívumba kerül, amelyből a későbbiek­ben bármikor könnyen meg­állapítható, hogy hol, melyik gyűjteményben, milyen me­zőgazdasági munkaeszközt őriznek. Az eddigi tapasztalatok szerint évenként körülbelül tízezer kartonnal gyarapszik az archívum, s mivel a munka négy esztendeje kez­dődött, öt-hat év múlva „nap­rakész” lesz a hatalmas nyil­vántartás. Utána már csak az időnként előkerülő újabb leletanyagokkal kell kiegé­szíteni. Az aprólékos munka első tudományos eredményei máris jelentkeznek. Ennek az egyre bővülő ar­chívumnak a felhasználásá­val készült például dr. Pa- tay Árpád muzeológus ta­nulmánya a szőlőmetsző ké­sek fejlődéstörténetéről és dr. Balassa Iván értekezése az eke történetéről, amivel „a tudományok doktora” minő­sítést szerezte meg. A Mezőgazdasági Múzeum kezdeményezése nemzetközi viszonylatban is első a maga nemében. A francia és a nyu­gatnémet muzeológusok is a magyar minta nyomán kezd­ték meg hasonló munkáju­kat, s Balassa Iván dr. ép­pen a napokban tájékoztat­ta a nyugatnémet kollégáit a nálunk alkalmazott mun­kamódszerről. A Mezőgazdasági Múzeum tervei, hogy később nyilván­tartásba veszi azokat a régi folyóiratcikkeket és egyéb írásos dokumentumokat, sőt képeket, rajzokat is, amely­ből következtetni lehet a haj­dani mezőgazdasági munka­eszközök jellegzetességeire. Vasdiploma - másodszor A szigetközi Ásványráró községben él az erdészet nesz­tora, a 100 esztendős Schleifer Bertalan, aki 73 évvel ezelőtt Selmecbányán szerzett erdő­mérnöki diplomát. Az aggas­tyánt a napokban otthonában keresték fel a soproni Erdő­mérnöki és Faipari Egyetem vezetői, hogy — amire hazánk­ban még nem volt példa —* immár másodízben átadják ne­ki a vasdiplomát í

Next

/
Oldalképek
Tartalom