Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-26 / 97. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM. 32. SZÁM 1961. ÁPRILIS 26., SZERDA A „PEST MEGYE I HÍR LA P K Ü LÖN KIADÁSA Tisztább várost és községeket! Újerőre köp a járási Vöröskereszt Szigetmonostor és Kisoroszi a példa A régi világban vöröske­resztes „úrhölgyek” jóté­konykodtak. Auguszta főher­cegasszonytól kezdve a szent­endrei polgármester felesé­géig minden úrinőnek illő volt „vöröskereszteskedni” és megfelelő alkalmakkor a „cselédeket, mosónőket” ke­gyesen megajándékozni. Vöröskeresztes szerveze­teink ma igazi belső tarta­lommal, ténylegesen műkö­dő, közhasznú csoportok. Egészségügyi hálózatunk, or­vosaink, védőnőink és beteg­ápolóink segítő támaszai. A járási elnökség ülésén ismertették a Magyar Vö­K S v / •• v KÉRJÜK, I JELENTKEZZEN! Az íróasztalon kézirat- § I halmaz. Mellettem az író- !j gép kopog. Szóval, amo- | lyan megszokott szerkesz- S * tőségi hangulat. A telefon ^ | megcsörren, aztán meggon- \ | dől ja magát és folyamata- \ | san csöngetni kezd. Be kell ^ ^ fejeznem még ezt a mon- ^ ^ datot. A telefon közben ap- ^ & tó levegőt kapkodva csen- ^ & get... csenget... ^ | —“ Itt a Szentendre szer-| | keszfősége ... S — Kérem, tiltakozni aka- S | rok! | ^ —Mi ellen? ^ — Most hallottam, hogy\ % a Duna-parti sétány mell- ^ s védjére még rácsot is akar- ^ ^ nak tetetni! ^ — Ki mondta ezt? Mi ^ 5 nem akarunk, de nem is !g tudnánk ... ^ — Nem maguk. A ía-§ ^ nács. ^ ^ — De kérem, ki mondta § § ezt önnek? ^ — Én ezt most hallottam, ^ ^ hogy kitől, az nem fontos. ^ 6 Csak azt mondhatom, hogy ^ § ez ellen tiltakozom én, és ^ ^ mindenki, aki hallotta! ^ ^ — Legalább azt mondja § ^ meg kivel beszélek? % | $ ^ Letette a kagylót. Csak§ | egy lehetőség van. Kérjük ^ jelentkezzen, aki telefonált, § | vagy az, aki a rácsról töb- § S bet tud. $ Vagy a legjobb az lenne, ^ 5 ha az jelentkezne, aki ki ^ találta a rácsot. Csak egy ^ ^ interjú erejéig! röskereszt megyei elnöksé­gének versenyfelhívását, az 1967. áprilistól 1968. áprili­sig tartó verseny részletes feltételeit. Röviden összefog­lalva: jobbá, aktívabbá kí­vánják tenni a vöröskeresz­tes munkát. Több embert kívánnak a munkába bevonni, el­sősorban a közegészség- ügyi munkába. A legjobb városok és járá­sok munkáját a megyei el­nökség pénzzel jutalmazza majd. A verseny kiemelkedő pont­ja: a tisztasági mozgalom ki- szélesítése. Eddig is látogat­ták a lakóházakat, vizsgál­ták a házak, lakások, ud­varok tisztaságát, egészség- ügyi helyzetét, de persze sem Szentendrén, sem a községekben nem ju­tottak el minden házig, minden lakásig. Talán éppen azokat nem látták, ahol a legsürgősebb lenne a segítség, a közbelé­pés. A felmérés szerint az egész járásban a lakóházak 55 százalékát értékelték. A rendelkezést módosítani kellett A „Tiszta udvar, rendes ház táblákat nagyobb számmal kívánják az arra érdemesek­nek kiosztani, mégpedig min­den esetben az érdekeltek je­lenlétében, nyilvános tanács­üléseken. A jövőben szélesíteni akar­ják az egészségügyi felvilá­gosítás munkáját elsősegély- nyújtó-, betegápoló-tanfolya- mok, rendszeres egészség- ügyi előadások megszerve­zésével. A taglétszám tekinteté­ben a legkisebb közsé­geink mutatják a legjobb példát. Szigetmonostoron például száz­húsz és Kisorosziban kilenc­ven, ugyanakkor Dunabog- dányban csak nyolcvannégy és Visegrádon mindössze öt­ven a tagok száma. A családvédelem, a gyer­mek- és ifjúságvédelem, az alkoholizmus elleni eredmé­nyes küzdelem, mind-mind része annak a munkának, melyet a mai vöröskereszte­sek folytatnak, amelyhez min­denki segítségét kérik. H. L. Indokolatlan indokok? című cikkünkre ismételt válasz ér­kezett az Elektromos Művek­től. Ebből az alábbiakat idéz­zük. „Szentendrei üzemosztályunk — az említett áramzavar kése­delmes megjavításában — az általános rendelkezés alapján járt el, amit azonban a t. szerkesztőség közérdekű cik­kei nyomán szükségesnek lát­tunk módosítani. Szentendre városi jellegére való tekintet­tel intézkedtünk, hogy üzem­osztályunk a munkaszüneti napokat megelőző délután és a munkaszüneti napokon is két-három óra hosszat javítsa ki a bejelentett hibákat. Megköszönjük, hogy felhív­ták figyelmünket egy olyan körülményre, amely városi jellegű helyen nem tartható 14 évet kapott a gyilkos Muhos József alacsony, szür­külő hajú, csendes kis em­ber volt. A kertészetben, ahol dolgozott, szinte a szavát sem lehetett hallani. Talán apró termete tette visszhúzódóvá: félt embertársai gúnyolódá­sától. Csak akkor érezte mo­fenn és kérjük közlésünk szí- 9át egyenrangúnak másokkal, vés tudomásul vételét” Kevés a kézbesítő — nem lehetne-e több is? Egykori „stanglis" kútjaink — és amelyik már nem kell A kút — szerintük, ma már csak arra jó, hogy az autósok ott mossák le a kocsijukat. Így azután sárossá, mocskossá teszik az ottani utcákat. Szeretnék, ha műszaki szemle döntené el ennek a kútnak a további sorsát. Százéves a magyar posta Szentendrén is — volt a címe a közelmúltban megjelent írásomnak, melyben a cente­nárium alkalmából nem kizá­rólag dicsérő szavakkal emlé­keztem meg szentendrei pos­tánkról. Cikkemben mások ál­tal elmondott panaszokat is szóvá tettem. Mivel írásom kü­lönféle visszhangokat váltott ki, szükségét éreztem annak, hogy felkeressem Anzalóczy Lászlót, a hivatal vezetőjét. Reggel kilenc órakor léptem be hozzá. — A legjobbkor — mondta —, mert az újságcikk kapcsán a kézbesítők is szeretnének velem szót váltani, s rajtam keresztül a város lakóival. Mikor beléptünk a kézbesí­tők szobájába, éppen a napi posta átvétele folyt. Átvették körzetük postáját és táskájuk­ba rakva indultak a második, a lényegesen hosszabb „fu­tamra”. A reggeli „első mene­ten” ugyanis már túl volt mindegyjküjc.. .T^toUll^ haj­nalban az újságokat hordják széjjel. Ez idő szerint tízen vannak kézbesítők és rajtuk kívül még két „tartalékos” is dolgo­zik. Nagy szükség van a tar­talékosokra, hiszen jelenleg is négy beteg kézbesítőt kell helyettesíteni. Az ilyen kiesé­sek okoznak azután néha olyan kellemetlenségeket, mint amilyen legutóbb történt az Erdélyi utcában. Éppen ennek az állandó lét­számhiánynak következtében két kézbesítő még ez ideig nem tudta kivenni a tavalyi szabadságát sem. Az „alaplét­szám” — az évekig tartó állan­dó létszámhiány után — most be van töltve és a hiányzó négy kézbesítő helyettesítése is megoldható lenne, szerződé­ses alkalmaztatással. Csak ép­pen jelentkező nincs! A fize­tés, ha nem is túl magas — miután nem kíván előképzett­séget — nem is megvetendő. A kézbesítők és a hivatalve­zető egyöntetű véleménye szerint eléri a havi 1700—1800 forintot. Fiatalember számára bizony nem akármilyen lehe­tőség! Ugyancsak szerződéssel — hírlapkézbesítőt is tudná­nak alkalmazni. Itt minden lap után 12 fillért kap a ter­jesztő, s napi négy-öt órai munkával megkeresheti a ha­vi 1200 forintot. Az elmondottakból csak azt a következtetést tudtam le­vonni, hogy szükség lenne a létszám és béralap felülvizs­gálására és felemelésére. Ta­lán akkor könnyebben talál­nának fiatal kézbesítőket és könnyebb lenne a betegek he­lyettesítése is. No, és nekünk se lenne okunk panaszra. Horváth Levente Krétával ecsettel ha fegyvere volt. Ezért lé­pett — többek között — a vadásztársaság tagjai közé is. Ilyenkor aztán az ellen­kező végletbe esett: nagy­hangú, kötözködő lett. Emiatt a rendőrség egyszer be is vonta fegyverviselési enge­délyét. Ez nagyon fájt neki, és addig-addig könyörgött, javulást ígért, míg vadász- fegyverét visszakapta. A „rendőrség” és a „rend­őr” szó azonban vörös posztóvá vált ezután számá­ra. Történt egyszer, hogy mun­kájából későn tért haza. Fe­lesége számon kérte késését. Erre váratlanul dühbe gurult, nemrég visszakapott vadász- fegyverét megtöltötte és az­zal fenyegette meg asszo­nyát. A nő a szomszédban la­kó fiatal házaspárhoz mene­kült. Muhos utána ment és a ház ajtajában őrködő fiatal férfitől követelte, hogy azon­nal küldjék tússzá feleségét. Az nyugtatgatni próbálta. Ami­kor semmilyen szép szó nem csillapította le a fegyverével hadonászó, dühöngő kis em­bert, a rendőrségei fenyegette meg. Mihelyt a rendőrség szót kimondta, Muhos dühe még fokozódott és sörétes puskáját közelről a fiatal­emberre sütötte, aki össze­esett és meghalt. Muhost véres tette kijóza? nította és az erdőbe bujdo­sott. Másnap reggel bement a faluba és fegyverrel kénysze­rítette a postáskisasszonyt, hogy azonnal telefonáljon a rendőrségre. Hívja ide őket, mert ő szörnyű bűnt köve­tett el. Jöjjenek és tartóz­tassák le. Ezután kirohant a postáról, ahol beleütközött egy motorkerékpárjáról le- ] szálló rendőrbe. Ilyen gyors : találkozásra nem számított. j Fogta fegyverét és a rend- \ őrre is rásütötte. Azt sze- | rencsére bukósisakja megvéd- : te a súlyosabb sérüléstől. Mi- | re a rendőr a váratlan táma- j dás után felocsúdott, Muhos | már messze járt. Újra kiment \ az erdőbe, fegyverét elrejtet- \ te, aztán bement a szomszéd !faluba és most már maga t jelentkezett a rendőrségen ... Kihallgatásakor semmire i sem akart emlékezni... — j Igaz, hogy ittam, de nem ! emlékszem, hogy bárkire is ; rálőttem volna.. ! — ezt : hajtogatta. — Elmeszakértők | is megvizsgálták és teljesen i épelméjűnek találták, i Muhos József 14 évet ka- | pott. H. S. I Víkendház-fosztogatók ; kerültek rendőrkézre Molnár j Lajos 20 éves és Gáspár Béla \ 19 éves pócsmegyeri lakos, S. ; I. és M. T. fiatalkorú társaik- l kai betöréses lopásokat követ- ; tek el Surányban. Főleg az el- I hagyott víkendházakra specia- í lizálták magukat. Az ott talált j felszerelési és egyéb értéktár­gyakat magukkal vitték. Ti- : zenhárom alkalommal követ­tek el betörést. Tetteikért a napokban kell ; felelniük a bíróság előtt. es Az idén tizedszer... Szeptember 16-október J;| kulturális napok A szentendrei kulturális napok megrendezésére ebben az évben tizedszer kerül sor. A tervek szerint a jubileum­hoz méltóan, az idén a kultu­rális napok eseményei már túllépnek a város határain. Szervesen beilleszkedik ugyanis a Dunakanyar nyári programjába, annak befejező eseménye lesz. A kulturális napok szeptember 16-án kez­dődnek és október 1-ig tarta­nak. Az ünnepi alkalomból em­lékérem kibocsátására is gon­dolnak, mellyel azokat a tár­sadalmi aktívákat kívánják kitüntetni, akik a kezdeti lé­pesektől, a tizedik évfordulóig sokat fáradoztak a kulturális napok megteremtésén és ren­dezésén. Az idei rendezvény egy-két érdekesebb eseményét megem­lítjük: Antal Imre zongoraest­je, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének estje, az Ulcisia művészklub irodalmi estje, táncdalest és még sok más érdekes esemény szerepel a tervben. Természe­tesen a már hagyományos ki­állítások sem maradnak el. A bélyeggyűjtők, a képzőművé­szeti szakkör, a fotószakkör is jelentkeznek és talán elsősor­ban „A szentendrei festőmű­vészek őszi tárlata” lesz a kulturális napok kiemelkedő eseménye. Az itt említett program még csak terv, amely a megnyitá­sig még módosulhat. Valamikor réges-régen, amikor még nem ismertük a vízvezeték áldásait, az úgyne­vezett „stanglival” húzható kútjaink szolgáltatták min­dennapi vizünket. Elismerten legjobb vizű kútjaink a mai Művésztelep melletti „Szana- tórium-kút” és a mai Rab Rá- by tér (egykori Erzsébet tér) stanglis kútjai voltak. Kór, hogy a megszépült Rab Ráby tér közepén ma csak a kút egykori alapzata áll. A modern vízcsapok öröme elle­nére meg kellett volna ezt a kutat eredeti állapotában tar­tani. És talán még most is visszaállítható lenne. Vannak azonban olyan kút­jaink is, melyek ma már fe­leslegesek. A Szerb Kálvária körüli új telepen a Botond utca sarkán áll például egy ilyen kút, mely a környékbe­liek szerint teljesen felesleges. Ezen a környéken minden házba bevezették már a vizet. ________________*_________ S AnuUK liAl'M . . . Jgy szo­rítják őt mindazok, akik isme­rik és szeretik Markó Sán­dort. Egész életét a társada­lomért, a családjáért, a mű­vészetért végzett munka töl- :ötte be. Még ma is olyan te­vékeny, lelkes és olyan moz­gékony, mint akár harminc évvel ezelőtt. Ezért volt ne- néz megtalálni őt, hogy rövid néhány percben elbeszélges­sünk életéről, munkásságáról. Szerencsénkre van egy biztos pont, ahol mindig megtalálni őt: a művelődési otthon kép­zőművész szakkörének csütör­tök esti foglalkozása. Ennek létrejöttében nagy szerepe volt Sándor bácsinak is. — Itt — sportnyelven szólva lazítok... — mondja moso­lyogva. — Ezek alatt a két­órás rajzolások, festegetések alatt pihenek a heti jövés­menés után és egyben hódol­hatok régi szenvedélyemnek: a festészetnek ... — Igen, festészettel már gyerekkorom óta foglalkozom. Tehetségesnek tartottak, hi­szen tizenhat éves koromban ötezer koronás ösztöndíjat kaptam ... Sajnos, hasznom nem sok volt az ösztöndíjból, mert az iskola, amelytől kap­tam, beadta hadikölcsönbe ... Érettségi után a Benczúr-féle képzőművészeti szabadiskola és más képzőművész körök szorgalmas látogatója voltam. Sokat festegettem... A Ta­nácsköztársaság bukása után sajnos, jó időre le kellett mondanom a festészetről. Ke­nyérkereset után kellett néz­nem. Kitanultam a retusőr szakmát és úgy-ahogy ez biz­tosította a megélhetésem ... 1930 MÁJUS 1-E óta élek Szentendrén. Öt barátommal a Kőhegy aljában vettünk há- romholdnyi földet. Kis háza­kat építettünk magunknak és í okoz a járás. Ennek ellenére^ még két évig vezettem a tsz ^ tehenészetét, míg aztán 1957- ^ ben végleg fel kellett hagyjak ? a nehéz munkával. Társadat- ^ mi tevékenységemet azonban $ ezután sem hagytam abba. $ Nem tudom elviselni a tétlen- $ séget... Tíz évig voltam ta- $ nácstag és közben mint ilyen, ^ a művelődési ÁB-nak is so- J káig elnöke voltam ... Nagyon $ szeretem a művészet minden $ ágát és így a művelődési ott- 5 hon képzőművész körén kívül ? „besegítettem” az irodalmi $ kör megalakításába is... Széles körű társadalmi te- $ vékenységében, művészeti $ munkásságában állandó és ^ hűséges segítőtársa a felesége. ^ — Mindent együtt csiná- ^ lünk! Egyek vagyunk a mun- $ kásmozgalmi tevékenységben 5 és a művészetszeretetben is — $ válaszolja. — Mint ahogy kö- $ zös büszkeségünk hat gyér- $ mekünk, akik valamennyien $ diplomát szereztek, sőt hár- $ man közülük már második 5 diplomával is dicsekedhet- $ nek ... Egyik fiam éppen a 5 múlt évben lett a műszaki tu- 5 dományok doktora — teszi $ hozzá büszkén. BESZÉLGETÉSÜNKET be^ kell fejeznünk. Várja a kép- $ zőművészkör adminisztrációs ? ügyeinek intézése és a számá- $ ra oly kedves heti foglalko- $ zás: a festés. A kör tagjai már$ javában „munkában” van- $ nak... A tárgy: egy virágba- $ borult japánbirság megörökí- ^ tése. Serényen mozognak a 5 kezek ... Sándor bácsi is el- 5 helyezkedik köztük ... Még í gondolkozik: krétával vagy $ ecsettel fogjon munkához ... $ Búcsúzunk ... Magára hagy- $ juk Sándor bácsit és társait, a $ virágzó ág és az alkotás bűvö- ^ létében. Horányi Sándor 5 földműveléssel, kertészkedé sei kezdtünk foglalkozni ot Tizennyolc évig éltem itt csal: dómmal: feleségemmel és h< gyermekemmel... A város felszabadulásána első percétől tevékeny szeri pet vállalt az új, szabad éli megszervezésében. Elnöke vo a földigénylő bizottságnak < részt vett a földreform !eb< nyolításában. A földműve szövetkezet megszervezői után annak elnöke és ügyvi zetője lett. Később többet magával megalakította a Vi rös Rózsa Tsz-t, amelyne évekig párttitkára volt. — Sajnos, 1955-ben egy m< huszonnégy éves koromba szerzett sportsérülésem kiúju és azóta nagy megerőlteté

Next

/
Oldalképek
Tartalom