Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-26 / 97. szám
1967. ÁPRILIS 26., SZERDA fiat ne erei yíirfap Lear király és Saljapin — filmen Grigorij Kozincev, ismert szovjet filmrendező hozzálátott Shakespeare: Lear király című tragédiájának megfilmesítéséhez. Három évvel ezelőtt ő alkotta a Hamlet című filmet, amelyért Lenin-dí- ]at kapott MarJc Donszkoj, az Ismert szovjet filmrendező, Fjodor Saljapinról, a világhírű orosz énekesről szóló játékfilm forgatókönyvén dolgozik. Mendei monda marad? Ötszáz lépés helyett kétszáz kilométerről Mendén az agyagdomb oldalán agyagbánya, az alatt meg téglagyár áll már sok évtizede. Lóré mozgatja kezdettől fogva a nyersanyagot meg a készárut. Ez volt — ha ugyan annak nevezhető — a gyár gépesítése tavalyig. Akkor nagyrészt automatizálták az agyagbányászást, közli a fejlődés feletti őszinte örömmel Szabó József művezető. — Ezzel nemcsak gazdaságosabb lett a termelés, hanem a kapacitásunk is megnövekedett tíz százalékkal — mondja. — Évente már nem tíz, de tizenegymillió téglát állítunk elő. Hát ez valóban örvendetes. És nemcsak agyagbányája, hanem a gyár egész üzeme körül ott lengedez az új gazdasági irányítás egészséges szelleme. Azzal kezdődött ez az év is, hogy új vákuumprést szereltek fel, amivel nemcsak gyorsabban sajtolható a tégla, de a minőség is jobb. Formásabb és sűrűbb a teste, ezáltal kevésbé porladékony, tehát a seíejt szintén jóval kevesebb. — Kizárólag kisméretű téglát gyártunk, termelésünk legalább ötven százaléka Pest| megyébe, pontosabban főként a monori járásba kerül, a többi távolabbi helyekre, az ország különböző részeibe, középítkezésekhez. A gyárban átvéve és onnan saját fuvarral elszállítva ezrenként 570 forint az ára. A gyár nem foglalkozik eladással, TÜZÉP- és fmsz- telepeken kell az árat befizetni és az ott kapott utalvány ellenében vehető át a gyárban a tégla. Már, ha a környékbeli telepek részére éppen a mendei gyárból utalták ki. Mert... az új mechanizmus, úgy látszik, a gyárkapunál megállt egyelő-.. vatali íróasztal iránt, közbeszólok: — Ha egyszer ez a két messzi gyár többet termel, mint amennyit közeli környékén értékesíthet... —* Nem ismerem termelési kapacitásukat, de a kőrös- ladányi gyár mind a mai napig adós maradt a kiutalt mennyiség felével, 30 ezer téglával. Jelezte, hogy a napokban küldi. Képzelje el, mit szólnak az emberek, amikor 570 helyett a vasúti fuvardíj miatt 770 forintot fizetnek a messziről jött tégláért és közben itt a szomszédban, a gyárban látták, hogyan rakodnak másfélé irányított helybeli téglát a vagonokba A második évnegyedre egyébként a mendei gyárra szól kiutalásunk. — No, lám csak! Az év hátralevő részében ... — Kérem, én tüzelőszer- és építőanyag-kereskedelemmel foglalkozom, nem fjedig jóslással, ám a múlt tapasztalatai alapján... Lemondóan legyint. Keretgazdálkodás helyett termelőeszköz-kereskedelem A Gazdasági Bizottság határozata A tervlebontáson és a keret- gazdálkodáson alapuló termékfogaimat általában a kötetlen, a vállalatok közvetlen piaci kapcsolatára épülő, termelőeszköz-kereskedelem váltja fel — mondotta ki a termékforgalmazás új rendjéről hozott határozatában a Gazdasági Bizottság. 1968. január elsejétől a belföldi termelőeszköz-forgalomban a kötöttségeket általában feloldják. A forgalom útját és annak szervezetét úgy alakítják ki, hogy érvényesüljön az áru- és pénzviszonyok aktív hatása. Vagyis a forgalmi költségek és a készletek alakulása meg- és a népgazdaság érdekeinek, és a népgazdlaság érdekeinek. Fontos változás, hogy a termelő vállalatok általában szabadon döntenek majd arról, hogy termékeiket közvetlenül a felhasználó vállalatoknak, vagy a belkereskedelemnek adják el, vagy az érvényes szabályok keretei között külföldön értékesítik. A mezőgazdasági üzemek egrymásközötti forgalmában semmiféle kötöttség nem lesz. Egyes ágazatok termékeinél? bő választéka és fogyasztóinak széles köre szükségessé teszi a termelő vállalatoktól független termelőeszköz kereskedelmi vállalatok létesítését A Gazdasági Bizottság álláspontja szerint a termék- gazdálkodás új rendjében különösen a kezdeti időszakban, meghatározott szűk körben adminisztratív jellegű előírások is szükségesek lesznek. Néhány cikkre érvényben marad a központi gazdálkodás, illetve a kontingensek előírása. A határozat ezután utal arra, hogy olyan hitelpolitikát kell kialakítani, amely segít megakadályozni a felesleges készletfelhalmozást A határozat végül a fogyasztók fokozott védelméről intézkedik. Veteránok kitüntetése a ráckevei járásban Mi pedig mégis meg szeretnénk jósolni, hogy legkésőbb jövő január elsejétől, aki az itt elmondottakat hallja — a téglautaztatást — már el sem hiszi. Mende-mondának, vagy legfeljebb mendei mondának tartja. Sz. E. Húsz ünneplőbe öltözött, meghatott idős ember gyülekezett kedden délelőtt a Ráckevei Járási Pártbizottság tanácstermében. Huszonegyedik társuk nem lehetett közöttük: kórházi ágyon kapta a hírt arról, hogy sok évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, hűsége jutalmául a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. A megjelent veteránokat dr. Mondok Pál, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára köszöntötte, majd átadta a szót Szakali Józsefnek, az MSZMP Pest megyei Bizottsága titkárának, aki meleg szavakkal üdvözölte a régi harcosokat. A kitüntetéseket Szabó József, a járási tanács elnöke adta át. Végül úttörők köszöntötték az idős kommunistákat. SZENTENDREI VÁLTOZÁSOK Több emeletes pincesor a Szamárhegy alatt Csafornázás = lakásépítés Szentendrétől nem lehet elvitatni a Dunakanyar „főváros” jelzőt. A régen is nevezetes városka az utóbbi években mind nagyobb szerephez jut. Múltja, romantikája, kö- zépkorias városképe fő vonzóereje, de egyben megkötője is. Vezetőinek a szokásosnál is több gondot jelent a városfejlesztés. Szentendre lakói értik és becsülik a múltat, de ugyanakkor egészséges lakásokat. csatornázást és sok új szolgáltatást igényednek. A város általános rendezési terve még 1960-ban készült és egyes területekre már részletes elgondolások születtek. Persze, a városrendezési terveket — ha az élet túllépett rajtuk — át kell dolgozni. Az egyik utcasorra például kimondták a szanálást, azzal, hogy oda középmagas házakat emelnek. Az építkezés azonban elhúzódik, s a szanálás a legjobb esetben tíz év múlva kezdődik. Addig a magánosok elvileg ott semmit nem építhetnek, még belső korszerűsítésről sem lehet szó. Ezt a merevséget ideje volt feloldani. A III. ötéves terv sokat tartogat Szentendre számára. Hogy csak a legjelentősebbekről szóljunk: megkezdték az Építéstudományi Intézet kísérleti telepének létrehozását, új művelődési házat építenek, nagyobbítják a múzeumot és 4 tanteremmel bővül a gimnázium. Modem étterem és kenyérgyár épül. A művésztelep szinte újjászületik, műterme® lakásokkal. Az átmenő idegenforgalom lekötésére 100 személyes turistaszállót kapnak. A legfontosabb a tervek közül a csatornázás továbbfolytatása. A főgyűjtők kiépítése teszi majd lehetővé [I a gazdaságosabb lakásépítkezést. Fontos a csatorna a köz- tisztaság szempontjából, de összefügg a meglevő épületek állagmegóvásával. A lakóházak általában tenyérnyi telken épültek a városban. Udvaruk szinte alig van. Közben megnövekedett a vízhasználat s így több lett a szennyvíz. Elvezetni pedig csak az utcákon keresztül, vagy a használaton kívüli kutakba vagy pincékbe tudják. A víz aztán alámossa az épületeket és így házak válnak lakhatatlanná, Szentendre egyik közkedvelt látványossága májas 1-én életveszélyessé. A város szernyitja meg ismét kapuit. A szoborpark területe az idén a kezeiéhez szorosan hozzátar- szomszédos kerttel gyarapodott. Most kertészek csinosítják a tozik — és a régi szól ómű ve- megnyitóra váró szabadtéri múzeumot. lés nagyságára mutat — a város alatt húzódó pincerendszer. Sok helyütt több szintes a pincesor. Évtizedek óta nem az eredeti rendeltetésüknek megfelelően használják, és nem is gondozzák őket. Az időközben beomló részeket befalazzák, de hogy mögötte mi történik, azt nem tudják. Ilyen pincesor van a Szamárhegy és a Fő tér alatt. Ha az erdőgazdaság rönkszállitó teherautói végighúznak az úton„ a régi épületek beleremegnek, Szentendre lakossága nagyon összetett, sokrétű. Ez kihatással van a város társadalmi-politikai és kulturális életére. 1958-ban városfejlesztési kérdésekkel aktivizálták a lakosság jelentős részét. Az itt élők szeretik városukat, szívesen mozdulnak érte. Az utóbbi években meghirdetett városfejlesztési versenyben kétezer első, kétszer pedig másodikak lettek. Az elmúlt évben 450 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztéit. Ennek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a város lakói, az üzemek dolgozói közül nagyon sok a kétlaki. Legtöbbje kerttel, gyümölcsössel rendelkezik, eperre, málnára és főleg egresre specializálta magát. Évente legalább 60 vagon egrest küldenek piacra. Nehezen foglalatoskodnak mással, de a városfejlesztés az kivétel, szívügyüknek tartják. S így kell még lennie hosz- szú ideig. A Dunakanyar fővárosa megkapja bájával, hangulatával a szemet és a szívet, de a mai igényeknek megfelelően élni benne ... bizony sok problémát ad. S a cél eléréséhez a III. ötéves terv csupán nyitány, a szimfónia tételei ezután következhetnek. h. m. Alig ötszáz lépésre a téglagyár kapujától, a vasútállomás mellett ott a Mendei Frász tüzelőszer- és építőanyag-telepe. — Tavaly úgyszólván egész. é\ben mendei téglát adható tunk a vevőinknek — kezd felvilágosításunkba Jakubecz Ferenc telepvezető. — Lám, hát végre megszűnt, amit annyiszor ostorozott a sajtó, a tégla utaztatása Tiszántúlról—Dunántúlra meg vissza. — Tévedni tetszik! Ez év első negyedében 120 ezer téglára kaptunk kiutalást, mégpedig az egészet Békés megyéből. Felét az eleki, felét a kőrösladányi gyárból. A járás többi telepe szintén onnan kapott. A lélek legmélyén gyökerező bizalommal az áruel- osztóst intéző, minden a magasságos magasságokban ég és föld között lebegő hiA TSZ-KONGRESSZUS UTÁN Három napig tartó tanácskozás után hazatért az a több, mint félezer küldött, aki egymillió, tsz-tag képviseletében vett részt a termelőszövetkezetek első országos kongresz- szusán. Megvitatták a termelőszövetkezeti mozgalom és a nagyüzemi társas gazdálkodás helyzetét, fejlesztésének további feladatait. Üj termelőszövetkezeti törvény és új földjogi törvény megalkotására tettek javaslatot, megválasztották a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, s állást foglaltak amellett, hogy a tsz-ek hozzanak létre területi érdekképviseleti szerveket. Van miről beszámolniok a küldötteknek a legközelebbi vezetőségi üléseken, közgyűléseken. Bizonyára sok embert érdekel és általános helyeslést vált ki az a kongresz- szusi állásfoglalás, hogy termelőszövetkezeti tag csak az lehessen, akit a közgyűlés felvett és lelkiismeretesen teljesíti kötelezettségeit. Nincs szükség olyan emberekre a fezekben, akik a jogokra, az előnyökre igényt tartanak, de a közös munkából rájuk háruló feladatokat nem, vagy csak részben végzik el. Azok viszont, akik derekasan dolgoznak, akikre mindenkor bizton számíthat a közösség, azok legyenek az eddiginél is megbecsültebb gazdái szövetkezetüknek.. Az utóbbi hónapokban gyakran esett szó a fez-vezetésről, a szakemberek hatásköréről és a szövetkezeti demokráciáról. Elhangzottak olyan vélemények is, amelyek szerint a szakemberek — állítólag — nem képesek kifejteni tudásukat, ha a termelőszövetkezeti demokrácia tovább erősödik. Némelyek egészen addig elmentek, hogy a termelőszövetkezeti élet és gazdálkodás irányításának kettéválasztását javasolták a kongresszust megelőző viták alkalmával. Legyen — mondták — egy úgynevezett társadalmi vezetés és egy másik, a szakmai, amelyikbe nem lehet beleszólása a tagságnak, a választott szerveknek. A kongresszus határozata ezzel a problémával is foglalkozik. Kimondja, hogy a közgyűlés változatlanul a legfőbb szerve a termelőszövetkezeteknek; s nem gyengülhet, hanem erősödnie kell annak az elvnek, amely szerint a tsz gazdái a benne tömörült tagok. Az általános hatáskörű vezető testület a Választott vezetőség, élén az elnökkel, aki természetesen fe- Ir'ősséggel tartozik a vezetőségnek és a közgyűlésnek. A tsz szakembereit a vezetőség bízza meg. A szakvezetők feladatait, hatáskörét a közgyűlésnek kell szabályoznia, s magától értetődik, hogy munkakörének jó ellátásához meg kell adni a szakembernek a szükséges feltételeket. Ez azonban nem ellentétes azzal, hogy minden szakember a tsz választott vezetőségének, legközvetlenebbül az elnöknek tartozik felelősséggel. Foglalkozott a kongresszus a háztáji gazdaságok méreteivel és problémáival is. Úgy határozott, s azt javasolja a törvényalkotóknak is, hogy ezentúl ne családok, hanem tagok legyenek jogosultak háztáji földterületekre. A háztáji föld nagysága a végett munka, a helyi adottságok és a tag családi körülményeinek figyelembevételével 800 négyszögöltől 1600 négyszögölig terjedhessen. Természetes, hogy — az öregek és a betegek kivételével — háztáji földet csak az kaphat, aki eleget tesz kötelezettségeinek a közös munkában. Az viszont ne jelentsen különbséget, hogy a tag férfi-e vagy nő, s ha asz- szony, akkor a férje a fez-ben dolgozik-e vagy máshol. Ami a háztáji állatállomány nagyságát illeti, arról úgy határozott a kongresszus, hogy általában a jelenlegi törvényes szabályozás maradjon érvényben. Indokolt lehet azonban ennél nagyobb háztáji állat- állomány is, főleg a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetekben, ahol a nagyüzemi állattartás feltételei hiányoznak és gazdaságosan egyelőre sem teremthetők meg. Határozottan állást foglalt a kongresszus amellett, hogy a termelőszövetkezetek legjobb belátásuk szerint értékesíthessék a közös és a háztáji gazdaságok termékeit. Kivételt jelentenek az állami monopóliumot képviselő cikkek, de egyébként semmiféle szabály nem tiltja, hogy a tsz — ha akarja — saját maga értékesítse áruit, közvetlen kapcsolatot létesítsen kereskedelmi vállalatokkal, konzervgyárakkal, másféle felhasználókkal, illetve a fogyasztókkal. Továbbra is érvényben marad a szerződéses áruértékesítés rendszere, ami rendkívül fontos feltétele a termelésnek és értékesítésnek. Az egész termelőszövetkezeti mozgalom szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, bogy rendszeres és biztonságos legyen a jövedelem a tsz-ek ben- Ezért határozott úgy a kongresszus, hogy a tsz-ek a munkadíjat is termelési költségként számolják el, — ugyanúgy, mint bármelyik más vállalat — s vezessék be a munkadíj garantálását. A rendszeresen fizetett és garantált munkadíj a tervezett évi részesedés 80 százalékáig terjedjen, a többit pedig az év végi gazdálkodási eredménytől függően folyósítsák a tagoknak. Hangsúlyozta a kongresszus, hogy a munkadíj, a részesedés garantálása nem jelent feltétlenül pénzbeli díjazást, tehát továbbra is fizethetik a munkadíjat akár természetben, akár pénzben, illetve alkalmazhatják a kettőt együtt is. A termelőszövetkezetek első országos kongresszusa megalakította a termelőszövetkezetek Országos Tanácsát és állást foglalt amellett, hogy a tsz-ek hozzanak létre területi szövetségeket. Ezeknek a szerveknek az a legfőbb rendeltetése, hogy előmozdítsák a tsz-ekben a demokratizmus következetes érvényesítését, a vállalatszerű gazdálkodás kialakítását, a jogvédelem megszervezését, és olyan tevékenység kibontakoztatását, amely hozzájárul a közös gazdaságok eredményeinek növeléséhez. Mindemellett a szövetségek érdekképviseleti szervek is, amelyeknek feladatuk őrködni, hogy a párt agrár- és szövetkezetpolitiká^ jának megfelelően a közös gazdaságok érdekei csorbítatlanul érvényesüljenek. Az Országos Tanács és a területi szövetségek elősegítik majd azt is, hogy az állam a gazdaságpolitikai döntések alkalmával tisztábban lásson az érdekek szövevényében és a tsz-ek előtt is világosabbak legyenek a népgazdaság valóságos érdekei. A kongresszus félreérthetetlenül leszögezte; csak a korszerű követelményeket felismerő és kielégíteni tudó termelőszövetkezeti parasztság hozzáértő, szorgalmas, fegyelmezett munkájának eredményeként jöhet létre mindaz, ami megvalósul majd a parasztság, az egész nép javára G. P.
