Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

t96T ÁPRILIS 33„ VASÁRNAP net «teerst 'Z/Círlap 3 yygwM-fy. w-mh?» PERMETET VISZ A SZÉL SOK HELYEN IN­DUL MOSTANÁ­BAN A TERMÉS- MENTŐ AKCIÓ. KIS HÁTI KÉ­SZÜLÉKKEL, VAGY GÉPHAJ­TOTTA BEREN­DEZÉSSEL PER­METEZIK A GYÜMÖLCSÖ­SÖKET. PUSZ­TUL A KÁRTE­VŐ, HOGY TÖBB LEGYEN S SZEBB AZ IZES-SZINES VILÁGSZERTE KEDVELT MA­GYAR GYÜ­MÖLCS. ZÁSZLÓS GYÁRAK Körösi narancs, választékosabb ebéd — Traktorgyógyászok, 15000 járműért - Arany szőnyeg — Parker minőség lQTmo.Ir av iii íitraef— + rvc rwiT+nin állnalr A T Arff/vn focaKVk T'n Megcsillannak az új üveg­táblák. Fekete alapból ra­gyognak elő a betűk: Minisz­tertanács és SZOT Vándor­zászlóval kitüntetett üzem. Szörp, dzsem, rántás Nagykőrös négy esztendő Blatt ráduplázott. Éppen két­szer annyi terméket indíthat javarészt külföldre, de hazai piacra is. Az érdemekről hosz- szú listát lehetne lejegyezni. Elegendő lesz mégis az igaz­gatóval folytatott beszélgetés sűrítése néhány mondatban. — Igyekeztünk újdonságok­kal is szolgálni a vásárlót így születtek meg a legújabb és rendkívül kedvelt körösi narain^úidóns^gpk* \Mfer Naivon fontosnak tartjuk, bogy a ven­déglátóiparnak félkész árút szállíthatunk: rántásokat, mártásokat Ezzel jelentősen nő a választék, gazdagabb le­bet az ebéd. A barázdanyitó alakulatért Szerény kis angyalföldi üzem, alig hihető, milyen fon­tos poszton állnak. A Pest megyei Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat esztendőről esz­tendőre 15 ezer traktor egész­ségéről, munkaképességéről gondoskodik. Csak ők készí­tenek az országban du- gattyúcsapszegeket, fogaskere­keket minden típushoz, hid­raulika szivattyúkat s így to­vább. Újdonságuk: az univerzáli­san használható hidraulikus, tehát emelő munkát végző be­rendezés. Minden 25—60 ló­erős teljesítményű traktorhoz használhatják. Cementet házhoz, eternitet tetőhöz f ". At Országos -. Cement- - • és • Més®ipa.ri Vállalat keaérigaz- gátójá Vácről jelentkezik. A DCM szomszédságában találni I őket. — Az elmúlt esztendőben több mint 50 ezer tonnával emeltük meg az előírt progra­mot. Ebből a Dunai Cement- és Mészmű tízezret vállalt ma­gára az új lakások érdekében. — Más termékek? — Etemitgyártmámyaink közűi a tetőfedő pala volt a legfontosabb. Többletünk: negyvenhétezer négyzetméter. Szőnyeg — golyóstoll — Tehát minisztertanácsi zászló? Miért kapták? — Ritkán sikerült ilyen jól összehozni az összes mutató­kat, mint tavaly. Egymillió darabbal több árut hoztunk forgalomba, s közben jobb lett a minőség. — Mi volt a legjövedelme­zőbb? — A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat foglalko­zik fonallal, bőrdíszművel, ve­gyi- és konfekciócikkel, író­szerrel. .. Legtöbbet hozott a kötöttáru és az írószer. Már önök is megírták — jegyzi meg. Villányi Imre . .műszáki titkár hogy milyen sikere van többek között az „óarany perzsának”. Golyóstolíainkat szomszédaink vásárolják. Egyik legújabb és legsikerül­tebb termékünk a Parkerhez hasonló nagytartályos golyós­toll. — A jövő? — Egyre fontosabb lesz a vegyi és műanyagipar. Az ed­diginél több írószert akarunk exportálni. Tóth György Margit és Mária Holmijukat már előző este összecsomagolták. Ami még maradt — fésű, szappan, ez- az —, belefér a degeszre tö­mött, műbőr kézitáskába. Most már ez is ott áll a bő­rönd mellett, bár még két óra van vissza a busz indulásáig. Letelt a két hét Elköszönnek a többiektől, akik u°vanúgy, mint ők, már feknálházva. holmijukat ide-oda rakosgat­va ténferegnek, címeket ír­nak fel — „ahogy hazaérünk, írunk”, s persze, alig akad valaki is, aki komolyan veszi az ígéretet — csókok az asz- szonyokkal. csak úgy a leve­gőbe, nehogy elmázolódjék a rúzs. s sűrű pillantások az órára. Még mindig van egy óra ötven perc. Csendesek, tartózkodók, bár — öltözékben, stílusban — j mai lányok. Antal Margit ti­zenkilenc esztendős, barátnő­je. akinek nevét csak Mária­ként jegyezzük meg, eggyel több. Két hetet töltöttek itt, a visegrádi üdülőben, Nyíregy­házáról jöttek, a Nyírség síkja után jólesett szemüknek a visegrádi szoros sok-sok hegy­háta, a meredekre felkúszó erdők, a Duna el fogyhatatlan vízszalagja, a pihenés. — Tavaly a cseheknél vol­tunk, a Tátrában — mondja Margit —, idehaza most üdül­tünk először. Azaz még úttö­rőkorunkban voltunk a Bala­tonnál. dehát az nem az igazi. — Mi az igazi? — Hát így. Amikor a maga parancsolója az ember. — Jól érezték magukat? A banális kérdésre vállhú- zás a válasz. — Elég jó idő volt — Régóta barátnők? Mária hallgat. Margit — utánozhatatlan, kedves gri­masszal — elhúzza a száját — Egymás mellett lakunk, úgy is. születtünk. Ez raeg-^ mond mindent. Valami van a levegőben. El­elkapom egymással váltott pillantásaikat a néma, s mér­ges párbeszédet ösztönösen érzem, hogy nem rám harag­szanak, az okvetetlenkedő faggatózásért, hanem — egy­másra. A két bőrönd — lovagi szol­gálat! — megizzaszt Fújva te­szem le az asztalok mellé, jól— téskiegészítést. Nincs egyebem, csak a havi 3500 forint fizeté­sem. U: A főkönyvelő prémiuma, mert csak 66 márciusában ke­rült a tsz-be. csupán 14 200 fo­rint. Mennyi az ön fizetése? És az elnök havi jövedelme? Fk: Nekem 3500 forint mellékesem nincs. Az elnöké készpénzben havi 2100 forint és 80 munkaegység. U: (Hangosan számol): Nyolcvanszor harminchárom az 2640, meg 2100 az 4740, plusz a háztáji, tegyük fel, csak havi 500, az 5240, vagyis egy évben 62 880 forint, önma­gában is nagyon tisztességes jövedelem és ehhez még a pré­mium. Szembeállítva azzal a 10 020 forintos átlaggal, kirí­vó aránytalanságnak látszik. Agr: Csakhogy azt is meg kell nézni, mit és mennyit dol­gozik valaki a közösségért? Magunk is érezzük, hogy ez az aránytalanság visszahatást kelt a tagságban, ezért erre az évre új premizálási feltétele­ket dolgoztunk ki. A tervtár­gyaló közgyűlés már el is fo­gadta, én pedig most minden­kinek részletesen megmagya­rázom. mit kell vállalnia. Tet­szett látni, éppen a tehené­szeknek ... U: Talán jobb lett volna a javaslatot még közgyűlés előtt megmagyarázni. Pt: Ezt kellett volna, ez­után így is lesz. Agx: Le is írhatjuk több pél­dányban, szétoszthatjuk előre a tagok között, hadd tanul­mányozzák. U: Ez lenne a helyes. Egyéb­ként a tagok azt mondják, a premizálási javaslat mellett, de ellene sem szavazott senki. Pt: Dehogynem! Az az igaz- tag, hogy előbb senki sem emelte fel a kezét, az ellen­próbánál sem. aztán heten mégis mellette emelték fel, ellene akkor sem senki. N. J.: Az az érdekes, hogy akik megszavazták, az a hét volt előbb nagyon ellene. U: Eldönthet-e vajon 321 tagból hét, ennyire fontos kér­dést? Fk: Alapszabályszerűen, igen. U: És az 1966-06 premizálási javaslat mellett hányán sza­vaztak ? Megnézhetném-e a ta­valyi tervtárgymutató köz­gyűlés jegyzőkönyvét? Fk: Bocsánat, tudom, hogy ön újságíró, de ki hatalmazta fel árrá, hogy itt, iratokba be­tekinthessen ? U: A közvélemény, amelyet képviselek Fk: Akkor is! Úgy kérdez­get itt, mintha vizsgálóbíró lenne. U: Itt most valóban az va­gyok. Több tag egyöntetű pa­nasza kivizsgálására kötelez hivatásom. Fk: Joga van így kikérdez­ni bennünket? U: Nagyon is! Nekem jo­gom van bármit kérdezni, ön­nek viszont ugyanolyan joga megtagadni a választ. Nem kényszeríthetem, nem is kény­szerítem. Fk: (Átadja a múlt évi jegy­zőkönyvet.) U: Látom, a javaslatot há­rom jelentéktelen hozzászólás után a jegyzőkönyv szerint, elfogadták. Most még, ha le­hetne, látni szeretném a ja­vaslatot is... Fk: Tessék. U: (Olvassa): Az elnöknek megszabott feltételek. A foga- tos brigádnál a rendkívül zi­lált munkafegyelem megszi­lárdítása. Megtörtént? Agr: Részben. U: (Olvassa): Gondoskodik a 114 férőhelyes növendékmar- haistálló építésének 1966-ban történő befejezéséről és gon­doskodik építőanyagokról. (Felkiált.) De hiszen az istálló év végére nem készült el! (Tovább olvas): Amennyiben a tsz-t anyaghiányból kifolyó­lag többletköltség megfizeté­sére kötelezik, vagy az épít­kezést az őszi esős időszak előtt nem fejezik be, az egyébként járó prémium ösz- szegét 20 százalékkal kell csökkenteni. (Fk-hoz.): Csök­kentették? Fk: Nem. Az építőanyag hiánytalanul megvolt, annak pedig, hogy az építkezés nem készült el, objektív akadályai voltak. U: A határozattá vált javas­latban semmiféle objektív akadályról nincsen szó. A tervfeltétel nem valósult meg, a prémiumot ennek ellenére kifizették. FÜGGÖNY ELŐTT (Az előjáték szereplői meg­jelennek a függöny előtt.) U: (Félig a három tsz-tag, félig a nézők felé fordulva): Senki értelmes ember nem helytelenítheti a jobb munká­ra, jobb eredményekre ser­kentő anyagi ösztönzést, vagy­is a jutalmat. öreg tsz-tag: Nem bizony! (A többiek helyeslőleg bólo­gatnak.) U: A nagybörzsönyi Hunya­di Tsz vezetői kétségkívül egy­re jobban dolgoznak, szép fi­zetést, de még prémiumot is érdemelnek. Tsz-asszony: Csak mégis ... U: Igen, az azért anyagi ösztönzésnek is túlzás, hogy az elnök a tagok közül utána a tehenész évi jövedelmének csaknem kétszeresét kapja. Ilyesmi csak a számára lehet ösztönző... Középkorú tsz-tag: De nem ránk, a tagokra. U: Még ennél is nagyobb hiba, magyarán akár bűnnek is mondhatnám, ha a közgyű­lés határozatát, ami a tsz ve­zetőségére is kötelező tör­vény, éppen a vezetők nem tartják be. Kifizették a pré­miumot, holott az elnök célfel­adata, az istálló építésének be­fejezése kellő időre nem va­lósult meg. öreg tsz-tag: Tessék monda­ni. ezt nevezik törvénysértés­nek? U: Nem megnyugtató a sza­vazásnak a tsz-ekben jelenleg szokásos módja sem. Olyan jelentős kérdésekben, mint a jutalmazás is, nem szabadna kézfelemeléssel dönteni. Ilyen­kor talán a név szerinti sza­vazás helyesebb lenne. A sza­vazás számadatait pedig fel­tétlenül mindig be kellene ve­zetni a jegyzőkönyvbe. (A há­rom tsz-taghoz fordul): Ké­rem, miért másutt és nem a közgyűlésen mondják el pana­szaikat? (Egészen a közönség felé): Tessék elhinni, amióta a tsz-tagok jogainak védelmé­re egyre többet tesz a párt, meg a kormány, rohamosan javul a tsz-ekben a termelés, meg a munkakedv. Higgyék el, egyáltalán nem lebecsülen­dő ösztönzőerő a dolgozó joga és jogainak védelme. Különö­sen, ha nemcsak Nagybör­zsönyben. de mindenütt vala­mennyi tsz-en belül érvénye­sük Szokoly Endre esik a Vár Étterem presszójá­nak csöndje, hűvöse. Modern a berendezés, tisztaság, hideg a narancslé, jó a fekete — hétköznap van __— s talán a b őröndcipelés hozta meg a bi­zalmat, de Margit felenged tartózkodásából. A barátnőséget kérdezte. Hát most összevesztünk. Nem is most. Már egy hete. Mária hallgat — Ez a szerencsétlen — mi­csoda villámok egy fiatal leányszemben! — beleesett egy férfiba... Mária közbesuttog: — Kedves tőled. Adjál or­szág-világ szájára Margit leinti: — Hát nem szerencsétlen? Mindent elhisz annak a... a... annyi esze sincs, hogy valamit is megkérdezzen. Én mentem a gondnok nénihez, s megáll az ész, hogy miket ha- zudoznak a férfiak... Talán nem így van? Mária bólint. Látszik rajta, legszívesebben bőgne, neki­menne a falnak, dühös magá­ra. És — mert ez is látszik rajta — valóban beleesett ab­ba a... Mindketten munkáslányok. Keresetüket magukra költik, haza nem kell adni egy fillért sem, most az üdülés két hete alatt is költöttek tisztességgel. Jártak Szentendrén, a kisoro­szi művésztelepen, Esztergom­ban, átmentek Nagymarosra, megnézték a Mátyás Király Múzeumot, az ásatásokat — érdekes, dehát egyszer meg­nézi az ember, s nem lesz okosabb tőle, mert ilyen ki­rály meg olyan király, lerom­bolták, meg felépítették, ilyesmi, ehhez többet kellene tudni, ki kicsoda volt, meg hogyan volt az egész, mondja egyszuszra Margit — felkutya­goltak a Fellegvárba — nem sokat ért, mert egy csomó kő, vastag fal — s közben vitat­koztak, majd már veszeked­tek. • o­'Máriát, aki a csinosabb, ke1 rülgetni kezdte egy férfi. Mar­git a fiatalabb, de benne van több ész, meg bizalmatlanság. hát utánanézett, miféle „mér­nök” meg „egyedülálló” a férfi. A gondnok néni megkörnyé­kezése sikerrel járt — leg­alábbis Margit így okadatolja ismereteit —, s kiderült, hogy szó sem igaz az egészből. Nem mérnök, hanem „valami tiszt- I viselő”, s „két gyereke van”, mert „a személyazonosságiját senki nem tudja letagadni.” Mária hadakozott, nem akart — talán most sem akar — hinni. Tetszett neki a férfi. „Olyan szépen tud beszélni." — Miről? — Mindenféléről. A Duná­ról, hogy régen kétszer ilyen nagy volt, idefönn is, ahol most az út van, víz volt, meg ilyesmi. Meg az emberekről. Milyen kevés a megértő ... — Tisztára teledumálta a fejét — csattan fel Margit. ilyen szívdöglesztő szépflú- kat! — Miért mondasz ilyet róla? — Mert az! Felemelik a hangjukat, kez­dek feszengeni a széken, vég­eredményben ez már annyira magánügy, hogy illene men­nem, de hát most nem állha­tok fel. Én hoztam be őket, kifelé is így illik menni. És még mindig van majd’ egy óra a buszig ... Mária sértődötten elhallgat. Margit nekem is juttat egy ol­dalvágást: — Maga is férfi. Ezt úgyse* érti. Az ember legtöbbször el­ső pillanatra megérzi, mit akar tőle az a férfi... Csak azt, vagy tényleg rendes, komoly. Két kézzel kapok a mondat után: — Mi az, hogy rendes, ko­moly? A fordítottjával felel a kér­désre : — Semmi esetre sem az olyan, aki eljön két hétre lin- keskedni, beszél összevissza, aztán ha sikerülne neki, me­hetsz babám... — Szóval, akikor nem volt jó a két hét? — Ugyan! Majd csak Jeí- gyógyul belőle — bök mérge­sen Mária felé —, ha van egy csöpp eszel? Két hét. A szokványri­port helyébe egyszeriben be­robban a dráma. Két hétről kellene beszélniük, jó volt a koszt, vigyázni kellett, nehogy hízzanak, pihentek, olvasni nem olvastak, szép volt az er­dő, jó a csönd, valami ilyesmi motoszkált bennem is, amikor beszélgetni kezdtünk, s lám, milyen az élet. Ahol pihe­könnyű szóra számít az ember, ott buknak fel a súlyos mon­datok. Mária megpróbál támadni: — Neked első pillanattól nem tetszett! — Ki nem állhatom az Megint csöndesebb vizek. Elég jó volt a társaság, sokat jártak együtt egy kedves há­zaspárral, fényképezték őket, s ígérték, küldenek a képek­ből. „Ez jó lesz, mert azért otthon illik valamit mutogat­ni belőlé, mi is volt az a két hét.” Azt sem bánták meg, hogy ilyen korán jöttek — „azért persze, mert most ad­ták a beutalót, vagy mentek, mondták, vagy maradtok, nyárra úgyse’ kaphattok” — mert nem volt nagy tömeg — „mondják, nyáron annyian vannak, hogy látni sem lehet a tömegtől, ellepnek mindent, de azért én nem hiszem, itt any­agi ember elfér, hogy az sok” — s egy bánatuk van csak: a Dunában nem fürödhettek meg. Azért a lábujjukkal meg­próbálták . . . Cihelődni kezdünk. A fizetés pincér biztosította helyzetét használom fel. hogy míg te­nyerembe söprőm az aprót, megkérdezzem: — A harag persze nem ko­moly? Margit — most már tettetett méreggel — Máriára néz: — Kipofozom belőle! Igaz, Fűliké? — Fűliké? — Úgy hívom. Meg minden­ki odahaza. Mert kislány ko­rában ... olyan ... izé .. „ hát szóval olyan nagy füle volt. Elállt a copf mellett... Mária nem tudja megállni, nevet. Tizenöt lépésnyi a buszmeg­álló az étteremtől, csöndben tesszük meg, az ott állók né­mi szemöldökhúzássa! néznek bennünket — „micsoda lányok lehetnek ezek, már megint egy férfivel, s ki ez a férfi”, szinte hallom a csak némán megfogalmazott véleményeket — de persze azonnal körül­fogják a lányokat, hiszen a két hét ismerősökké avatta őket... Elköszönök Margittól, s Máriától is. Margit mosolyog, Mária nem néz a szemembe; tekintete körberöpdös. A fér­fit keresi, itt van-e az indulók csoportjában. Nincsen. Oda- zöttven a busz a járdasziget mellé. Felsegítem a bőröndö­ket, s ahogy Mária kiveszi a kezemből, látom, könnyben úszik a szeme ... Mészáros Ottó HÁZTARTÁSI KISGÉPEK karbantartása, szakszerű javításo OLAJKÁLYHÁK GARANCIÁLIS JAVÍTÁSA az Aszódi Vegyes Ktsz . műszerész részlegében Aszód, Kossuth L u. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom