Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
entendre 0— XI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1967. ÁPRILIS 19., SZERDA V A PE S T M É GYE I H í R LA P K Ü L ÖN KI A DÄ S A :'v Köszönet mindenkinek A Hazafias Népfront városi elnöksége, a városi pán-vég- rehajtóbizottság és a városi tanács ezúton fejezi ki elismerését és köszönetét a választások helyi politikai előkészítéséért és sikeres lebonyolításáért mindazoknak, akik a választási elnökségben, a választókerületi bizottságokban és a szavazat- szedő bizottságokban közreműködtek. PÉNTEKIG LEHET JELENTKEZNI Olcsó autóbusz-kirándulás Lengyelországba A Vöröskereszt városi szervezete ötnapos társas autóbusz-kirándulást szervez Lengyelországba április 30-i indulással. Részvételi díj: személyenként 850 forint, mely az útlevélilletéket, a szállásdíjat és az utazási költséget is magábanfoglalja. Jelentkezőket folyó hó 21- ig, péntekig szívesen látunk! Jelentkezni lehet a városi tanácsháza kapubejáratánál, a Vöröskereszt városi titkárnőjénél. Vigyorgó, erős fickók tökkelütött garázdálkodása Nehéz mértéktartóan és higgadtan szólni városunk egynémely fenegyerekéről, akik újra és újra kimutatják foguk fehérjét. Ostoba, tökkelütött garázdálkodásukat nem először tesszük szóvá, de most már minden eddiginél türelmetlenebbül. Ám beszéljenek maguk a tények. Olvasóink közül bizonyára sokan örültek annak láttán, hogy az állami gimnáziummal szemben a múlt héten csinos kis rózsakertet telepítettek. A városgazdálkodási vállalat emberei a múlt kedden ültették oda a rózsatöveket. De nem soká tartott a szép iránt fogékony szentendreiek öröme. Már másnap reggelre összegázolva, tönkresilányítva hevertek a szerencsétlen tövecskék. Hanem ez csak a kezdet volt! A múlt héten bizonyos „erős emberek” másutt is megmutatták, hogy mire képesek. A Péter-Pál templom előtti magaslatról lehajították a Május 1. utcára a hatalmas virágvázát. A váza összetört. Miután ez a váza több mázsás, a vandál rombolást gyermek aligha végezhette— Miután ez „erős emberek” nagyszerű és bátor tettükön e pillanatig még az ismeretlenség homályában, vigyor rognak — mi csak egy kérdést tehetünk fel: hát senki nincs, aki megfékezhetné ezeket a féleszű rombolókat, aki egyszer s mindenkorra elvenné kedvüket az ilyesféle erőfitogtatástól? (—) „Légy hű és bízzál jövődben, nemzetem!” Arany Jánosra emlékeztek Pomázon Irigylésre méltó dolga van a pomázi művelődési otthon igazgatójának, Rajkovits Péternek. Nincsenek műsorgondjai, szervezési problémái. A művelődés: otthon alig egy éve alakult irodalmi színpadának lelkes és tehetséges fiataljaira mindig bizton számíthat. A közelmúltban még ar- ról számoltunk be, hogy ez a $ fiatal gárda milyen nagy si- $ kerrel mutatkozott be Pomá- ^ zon és Szentendrén Petőfi: Az $ Apostol című költeményének § újszerű tolmácsolásával. Leg- § utóbb már újabb színvonalas ^ műsorral léptek a közönség ^ elé. A költészet napja tisztele- ^ téré a pomázi művelődési ott- ^ honban Fábián Magdolna ta- % nárnő rendezésében Arany § János legszebb balladáiból § összeállított verscsokorral hó- ^ doltak a nagy költő emléké- ^ nek és rótták le tiszteletüket ^ a magyar költészet egészének. S A műsorban kilenc Arany- § ballada szerepelt. Gesztödy \ Csaba bevezető szavai és Ju- § hász Gyula Arany János em-^ lékének tisztelgő Arany nyo- § mában c. verse után (Telekig Enikő mondta el) az Ágnes ^ asszony (Csíkvölgyi Ágnes) $ nyitotta meg a balladák sorát. ^ Majd a Zách Klára, a Borvi- ^ téz, a Tengeri hántás, a Vörös ^ Rébék, az Unneprontók, a Te- § temrehívás, a Képmutogató és ^ a Pázmány lovag következett. 5 s A versmondók közül Deme- i \ tér Magdolna, Roczó Maria, ^ Gesztödy Csaba, Bakó Ilona ^ és Hornyák Mária tetszett a ^ legjobban. Versmondásuk ki- § fejező volt, nem estek a bal- v ládák hibás előadásmódjára oly jellemző gyakori túlzásokba. Mértéktartó előadásuk magávalragadóan adta vissza a gyönyörű Arany-balladák hangulatát, prozódiai szépségét. Horányi Sándor Munkásf elvétel A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei ki- rendeltsége az idegenforgalmi szezonra felvesz camping- munkásokat, kertmunkásokat és adminisztrátorokat. Jelentkezni lehet az Idegenforgalmi Hivatal irodájában. Megismételjük a régi ötletet: Hozassuk a kenyeret Budapestről! Cseréljük ki... A városi szemétgyűjtőkocsi becsületes kísérője, aki napról napra összegyűjtött szemetünket rakja fel kocsijára, nem első ízben panaszolta el, hogy botrányos állapotban levő edények tartalmát kénytelen kocsira rakni. Szomorúan mondta: — En is ember vagyok, és némelyik ládával összekarcolom, sebzem magamat egyrészt, másrészt a kapualjban, az utca porában marad a szemét egy része, s persze engem hibáztatnak! Pedig a tulajdonosoknak, s állami házaknál a közületnek, kéne gondoskodnia arról, hogy ütött-vert és lyukas edényben senki ne gyűjtögessen szemetet. Ugye, meg fogja írni ezt a panaszomat? Mert teljes mértékben igaza van, sietek megírni. Cseréljük ki a kivénhedt ládákat! — th — A Népszabadság folyó hó 11-i számában komoly, elgondolkoztató írást olvashattunk „Mi lesz veled, kenyérke?” cím alatt. S még szomorúbb, hogy a kenyérmizériákat panaszoló, hibákat feltáró fővárosi viszonylaté cikkben néhányszor szép városunk neve is előfordul. Megállapítja a cikk, hogy a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz a KERMI, vagyis a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet levelet intézett, mely szerint a szentendrei és a pomázi boltokban március 31-én alaktalan, égett, nem egy esetben szennyezett kenyeret találtak! Később, ténybeli tévedés folytán a Szentendrei Kenyérgyárra is hivatkozik a cikkíró. Ó, álmok országa! Kossuth Lajos utcai ódon, évszázados pékségünk mindennek nevezhető, csak kenyérgyárnak nem! Hisszük, hogy jó szándékú városvezetőségünk mihamarább azt is létre fogja hozni. Addig azonban ... ' Hosszú évek óta tartó panasz a szombati kenyér beszerzésének hallatlan nehézsége. Kettős ünnep nemigen esik évente, azonban például e hó másodikán, mikor legnagyobb nemzeti ünnepünkre készültünk, keserű üröm vegyült az ünnep előtti hangulatba. A 15-ös bolt négy órai zárása előtt fél órával a boltajtóban és utcaszer- te izgatott asszonyok lesték, remélték a kenyér megérkezését, mert fél négykor egy deka kenyér sem volt az üzletben. A főtéri 25-ös boltban ugyanaz volt a helyzet. Fáradt asszonyok álltak sorban, mert már végigszaladgálták a várost boltról boltra, de kenyeret nem kaptak. Ott reménykedtek friss kenyér érkezésében öt óra tájt. Es ugyanez volt a kép az ünnepek utáni első munkanapon, szerdán délután fél ötkor. Munkaruhás előtt: férfi a pult — Hát aki most jön munkából, az kenyér nélkül egye meg a vacsoráját? Ugyanis délután ötkor ismét nem volt kenyér az egész városban! Történik mindez akkor, amikor reklámhadjárattal, nagydobbal és hangos toborzással invitálunk mindenkit szép vidékünkre: Jöjjön a Dunakanyarba! Nézze meg Szentendrét! De egy plakáton nincs rajta: Kenyeret azonban hozzon magával! Mert itt vagy nem kap, vagy ha kap, kenyér nélkül maradnak a szentendreiek! Lapunk hasábjain már régen javasoltuk: hozassuk a kenyeret Budapestről és számoljuk fel a Sütőipari Vállalat helyi szervét. Legalább felszabadul egy nagyobb terjedelmű épület hasznosabb célokra. Legalább is a kenyérgyár felépüléséig. E javaslatot ezennel megismételjük. EGYÜTT Kósza Sipos László tempera-paszteü Százéves a magyar posta — Szentendrén is! Kérdések, amelyek intézkedésre várnak Napi- és hetilapjainkban hosszú hasábokon olvashattunk a közelmúltban a magyar posta száz év előtti megszületéséről, százéves történetéről. Méltó, hogy megemlékezzünk ez alkalomból városunk postájáról, még akkor is, ha nem csupán a dicséret szaván szólunk. A Görög utcai Vastagh-ház ablakai azért rácsosak, mert valaha, Mária Terézia korában itt állt a postaállomás. Később a Fő téri gyógyszertár helyén volt a postahivatal; a mellette levő, mai Jankó János utcát még 1925-ben is Posta utcának hívták. A szentendrei posta száz évéből közel hatvanat személyes tapasztalatból ismerek. Gyerekkoromból emlékezem az öreg Kuhn István bácsi postamesterségének idejére, amikor a hivatal még a Gőzhajó utcában állott. Egyetlen kézbesítője volt mindössze — Grúber bácsi. A városi kézEgy ember a Dunakanyarból próbálkozom a No meg ennek rézkarccal. eredménye Szerény, dolgos fiatal ember, aki mindennapi munkáját a gyárban pontosan és rendesen elvégzi, azután otthon is segít szüleinek, a ház körüli munkában. S ha akad szabad ideje ezen felül, a hobby- jának hódol. De nem is hobby ez, sokkal több annál. Az a valami, ami minden itt élő embert megragad. Láthatatlan és mégis mindenki érzi, ha csak erre vetődik is. A művészet különös varázsa. Egy kis sáros falusi utcában áll a ház, Dunabog- dányban. ahol Bonifert Ferenc lakik. Egy barátom figyelmeztetett rá, hogy ha valami érdekeset és szépet akarok látni, akkor keressem fel Bonifert Ferencet. A házban, amint belép valaki, meglepetés várja. Kolumbus Kristóf Santa Mariája, a vezérhajó. Hurkapálcákból készült a méretarányos másolat A falon képek. A huszonhároméves házigazda kedvesen kalauzol. — Ez mind saját alkotás? — kérdem tőle. — Igen. — Mióta hódol a festészetnek? Látszik, hogy várta a kérdést. A kezdeti tartózkodás köddé foszlik, mesélni kezd. — Már az általános iskolában nagyon megszerettem a rajzolást. Igyekeztem a körülményekhez képest minden csínját-bínját megtanulni. Az iskola után az óbudai hajógyárban tanultam szakmát. Itt jelentkeztem a képzőművészeti szakkörbe. Azóta is szorgalmas látogatója vagyok, Lusiczai Lajos festőművész a vezetőnk. ne így meghatározná, kai Soktartja ezt a Hobbynak, — Minek kedvtelését? hivatásnak? — Ezt bizony nehéz lentöbb, mint hobby. Inkább hivatás. Hozzá tartozik az életemhez. Mióta komolyan foglalkozom a festéssel, a munkámat is egészen másként végzem. Másképpen ítélem meg a munkát, másképpen keresem a szépet, mint azelőtt. Valahogy azóta mindennek sokkal több értelme, tartalma van. — Ki az eszményképe a festők közül? — Van Gogh! Ne tartson nagyképűnek. És Van Go- ghot elsősorban az új szenvedélyes keresésében szeretném követni, nem pedig a stílusát, a munkáját szolgai módon utánozni. Ezt nem is tudnám, hiszen mindenki másképpen látja a világot, helyesebben másképpen tudja azt kifejezni, amit lát, amit érez. — Csak fest? — Nem. A képzőművészet egyéb területeire is szeretnék kirándulni. Ezért a Santa Maria is. De ezen a téren is újat szeretnék csinálni. Uj eljárást a rézkarcban, új kifejezési formát a képző- művészetben. Elmeséli, hogy nemrég szerelt le a katonaságtól. De ott sem hanyagolta el a festészetet. A hadsereg képzőművészeti tárlatán képeivel második díjat nyert. Azóta a vasasszakszervezet képzőművészeti kiállításán szerepelt. Búcsúzunk. A kapuig kísér. A szokásos búcsúszavak után elindulok a sáros utcán az alkonyatban. Ta- vaszodik, de még van foga az időnek. A Dunáról kósza szél kapaszkodik a galléromba. Eszembe jut, hogy ez a szél, ez a táj valaha a pilisi szegényem bért is megihlette. Azóta más emberek élnek itt, más körülmények között, de a táj ihlető szépsége nem változott. Ez az, ami összefűzi a múltat és a jelent, a régit és az újat, ez az, ami azzá teszi ezt a vidéket, ami: Dunakanyar! Horányi György besítés, a posta országos híréhez illően, mintaszerű volt. Később, a világháború során, már ketten kézbesítettek: Ge- rényiné és Korenné. Kifogás még ekkor is ritkaságszámba ment. Igaz, a kültelkekre nem hordták ki a levelet. Csakhogy míg 1905-ben a város lélek- száma 5000, 1938-ban 7200 volt, s ma tizenháromezer, az egykori két postással szemben mostanában a beltelken tizen, a kültelken pedig négyen, ösz- szesen tizennégyen vannak a kézbesítők. Hétszer annyian dolgoznak tehát, noha a város lakosságának a száma a háromszorosára sem emelkedett. Igaz, jóval nagyobb a levélforgalom. De ez talán mégsem indokolja, nogy a postásokról szóló panaszok ennyire sorozatosak, folyamatosak legyenek. Legújabban a Kálvária feletti, gyönyörű szép Újtelep lakói, az Erdészi utca és környéke panaszolják, hogy három hete nincs náluk kézbesítés. Pedig a belvárostól egy ^ kilométerre sem fekszenek. A $ Virág utcában Markó Sándo- § rék mondják el, hogy milyen § jó postás volt Lipták István, ^ most azonban — hetek óta — ^ az előfizetett újságokat sem | kapják meg. $ Tudom, postahivatalunk § tíz esztendeje személyzeti gon- § dokkal küzd, állandó ember- ^ hiányban szenved. Ez azon- ^ ban legfeljebb magyarázat, 5 de nem megoldás. Hatvan év 5 alatt nem volt még példa ar- § ra. hogy a HÉV n.e indult vol- § na el, mert nem volt motor- § vezető vagy kalauz. Egyetlen $ üzletet sem találhatunk zárva fezzel a felírással: „Boltvezető, eladó, pénztáros hiányában 5 egyelőre nem tudunk nyitni!” 5 Ha tehát a postások ily gyak- $ ran változtatják helyüket, ha § kötéllel és lasszóva) sem tud- § nak alkalmazottat találni egy ^ tizenháromezer lakosú város ^ postaapparátusához, felmerül i a kérdés: mi lehet ennek az S oka? ^ Az illetékes főhatóságoknak, ^s a Budapéstvidéki Postaigaz- § gatóságnak ezt sürgősen tisz- § táznia, s mihamarább megol- l dania kellene. Annál is in- J kább, mert — a lakosság ér- § dekein túlmenőleg — a száz- $ éves magyar posta határokon § túlszárnyaló jó híre erre va§ lóban kötelez! 5; •s Horváth Levente
