Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

MEGYEI

t^irfap

1967. ÁPRILIS 16.. VASÄRNAP

Az igazság házhoz jön

A Déryné Színház Kállai-bemutatója

— Igaza van a kolléga úrnak — mondja a

>5 választékos modorú Cingráber taxisofőr, mi- ^ közben egy cigarettát ropogtat az ujjai kö- ^ zött —, némelyik nő úgy hisz a férfinemben, ^ mint keresztények a szentírásban. Múltkor ^ az Udvaros utca 57/c. elé kértek sürgősen $ egy taxit, én voltam a soros a fuvarban. Ki- $ csit várni kellett, szórakozottan megnéztem a is névtáblát a levélszekrény alatt, amelyen az S állt: Keresztes Pál, oki. építészmérnök.

§ — Ott álltam a házacska előtt, s egyszerre

§ azt láttam, hogy egy zabálni való kicsi nő $ szalad a lépcsőn lefelé, egyenesen neki a ko- § cslnak. Szg’adús közben gombolta a kabátját, § azonnal láttam, hogy sürgős a fuvar. Nem | volt már mai csirke, kolléga úr — hagyott fel 5; Cingráber végképpen a választékos beszéddel § — harminc és harmincöt között lehetett. Tud- $ ja, kolléga úr, a jó borbély meg a jó taxisofőr 5 szóval tartja a pácienst, szinte hivatali kötelességnek tekinti. Hát én megkérdeztem:

^ — Hová ilyen sürgősen, nagyságos asz| szony?

l, Az asszony úgy vallott nekem, mint a

!; gyóntató papnak.

it — Most telefonált az uram, hogy délig § átvehetem az újítási pénzét. Azért rohanok, ^ mert, tudja, a szaktárs, hogy a pénz addig jó, ^ amíg meleg.

$ Pajtáskodva nevetett, én pedig azonnal lát- ^ tam, hogy kereshetek nála valamit. Vezetés ^ közben behunytam egy pillanatra a szemem, ^ ez a szokásom, amikor vakmerő játszmába Jj kezdek. Arra következtettem, hogy ez a nő a ^ mérnök felesége lehet Vakmerőén megkér- | deztem.

^ — Hogy van a kedves mérnök úr?

?! A tükörből figyeltem az asszony arcát, ir>! tózatosan meglepődött.

ÍJ — Honnan ismer minket? — kérdezte, én § meg ismét behunytam a szemem, mert akkor ^ vállalkoztam igazán a vakmerő dologra. Ha- ^ nyag eleganciával elővettem azt a csomag ’^amerikai cigarettát, amit vagy három héttel | azelőtt tukmált rám egy angol pasas, azzal g kínáltam az asszonykát, magam is rágyújtot- !• tam, ámbár nekem túlságosan gyengécske az is a füstölnivaló, és azt mondtam:

*S

^ — A mérnök urat csak egyszer láttam, de

5; a nagyságos asszonyt már egészen jól isme- •1 rém. Majdnem mindennap látom.

^ Behunytam a szemem és elszántan azt mondtam magamban, most vagy soha.

| — Asszonyom — mondtam irtózatos Valiig me: ően — nem kertelek, ep az utolsó alka- | lom, hogy bevalljam, hónapok óta várok a te• jlefonjára...

] > Az asszony olyan lélegzetet vett, hogy szin- ‘ ^ te csuk lőtt, a tükörből láttam, hogy egy picit 1 •! tátva maradt a szája. Azt is megfigyeltem,

• § hogy alaposan végignézett, a hófehér ingemen ‘ § akadt meg a tekintete, Szerencsém volt. egy i?! órával azelőtt esküvőre fuvaroztam egy fiatal

s!

I Néhány éve sikerrel mutatta be a József Attila Színház Kállai Istvánnak Az igazság házhoz jön című darabját. Most a Déryné Színház előadásában láthattuk ezt a „mai történet 2 részben” műfaji ■megjelölésű művet. Kellemes színházi estében volt részünk, s remélhetőleg ez lesz a véleménye a közönségnek is, ha majd országjárása során Pest megye különböző művelődési otthonaiba is „házhoz jön” a társulat.

A mai történetek mindig érdeklődést keltenek. Érthetően. Ez az érdeklődés is részes abban, hogy kellemes színházi estéről beszélhetünk. iHiszen az ember a maiság okán hajlamos belefeledkezni a látottakba, hallottakba, miközben kissé háttérbe szorítja kajánkodó gondolatait.

Az első kajánkodó gondoltat: egy darab, amely főleg a napi aktualitás igényével írq- dott, lehet-e néhány év múlna is ugyanúgy aktuális? A tválasz: lehet, csak kissé megtépázó ttan. Es ehhez kapcsolódik a másik kajánkodó gon dalai. Az, hogy immár na gyón régóta bevált — és ki tűnő — forma egy-egy csa

Iád életén keresztül bemu tatni a kort, a társadalmat illetve a rájuk jellemző prob lémákat. Am annak, aki eb ben a formában közli mon danivalóját, sok eredetit kel felraknia erre a formavázra hogy valóban újat, megszívle lendót mondjon. Kállai da rabja azonban inkább érdé kés, mint eredeti; gondola tai, némely szituációi inkábl felszínesek, mint mélyek; fi gurái inkább a cselekmény előrevivői, mint szereppé sű rített egyéniségek. Néháni évvel ezelőtt még eredetibb vek tűnő darabja összessé gében ezért vált most kissi kopottá, fáradttá.

Persze a darabnak van vak valóban jő drámai jele n-etei, kitűnő részleimegol dúsai; formabontásos szerke zete pergő és megkomponált és ezek — a maisagnn kiviI — a felújítás, az újrajátszó mellett szólnak. Es emeltet

wwsss/smsfmrrfrwsmrfmMfsM'SSfsmjmrsMSfSssrM'sssrssssmsfssfSSfssssfsssfs**

físiáa Jenő

Mikor hal meg a költő?

A test, mely a „lélekszemű embert” — a költőt hordozta, éppenhogy betöltötte a harmincegy esztendőt: 1938. június 7-én halt meg Kolozsvárott. Ott pihen azóta a Házson- gárdi temetőben, s csak kriptája homlokáról szól tisztelgő látogatóihoz maga írta sírfeliratával :

Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem,

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.

De maga mondta azt is első kötetének egyik versében: „... és megtalálnak: — a szíSIMON LAJOS:

INTERMEZZO

párt, előtte hazaugrottam inget váltani. Az asszony hirtelen másra akarta terelni a szót,, váratlanul megkérdezte:

— Hogy lehet az, hogy maga lényegébem fizikai dolgozó és mégis ilyen szép hófehér inget visel?

— Asszonyom — mondtam —, az ember akkor is őrizze meg a méltóságát, ha pillanatnyilag csak taxisofőr. Az úr — mondtam nevetve, de úgy, hogy legyen benne egy kis keserűség is —, a pokolban is úr. Egy úriembernek legyen huszonnyolc darab fehér inge, tizennégy a szekrényben, tizennégy a mosónőnél.

— Kicsoda maga voltaképpen? — kérdezte izgatottan az asszony.

Hát megint csak behunytam a szemem.

— Most még csak taxisofőr vagyok, asszonyom. De hamarosan az ura kollégája leszek. Ugyanis még egy vizsgát kell letennem a gépészmérnöki diplomáért.

A tükörből láttam, hogy deresedő halántékomat nézi. Természetesen, kihasználtam ezt is.

— Igaz, nem vagyok már mai gyerek — sóhajtottam —, de a magam fajtája ragadja meg az alkalmat, és akkor tanuljon, ha engedik, Azaz, ha engedik, folytassa a tanulmányait, mert én nem ma kezdtem az egyetemet. Már negyvennégyben elvégeztem az első évfolyamot, a következőről kivágtak. De nem folytatom, asszonyom, hiszen az a múlt, a múlt, ugyebár, csak hátrafelé forgó kerék, nem szabad vele törődni. A lényeg az, hogy kiebrudaltak az egyetemről, a r.ehéz időben el kellett helyezkednem szeneslegénynek. Akkor, bizony, munka közben nem viselhettem ilyen fehér ingeket, asszonyom. De munka után akkor is felöltöttem a fehér selyempup- lint és felhúztam az arany pecsétgyűrűt, mert az emberi méltóságot a legmélyebb pokol fenekén is meg kell őrizni, asszonyom!

A választékos szavú Cingráber az utolsó szavakat átszellemülten mondta, mint a színész. A kocsi mellett megszólaló telefon döbbentette a valóságra.

— Hőt, ez lett a vége, kolléga úr — mondja. miközben a telefonhoz ballag —, az lett a vége, hogy a nagyságos asszony megadta a barátnője telefonszámát. Még nem tudom, mit kezdjek vele, sajnálom, mert ha teljesen bekerítem, nem tudom, hogy elcsíp-e még magának egy igazi mérnököt.

A ma képzőművészete a múzeumban

Gyermekkorunkból úgy emlékszünk a múzeumokra, mint ahol csak a régi tárgyak láthatók. Ma múzeumaink utolérik az időt s híven mutatják be egy-egy tájegység mai technikai és kulturális fejlettségét is. Természetesen sokszor nehéz eldönteni, mi az, ami fontos. jellemzője, vagy legjobb kifejezője mai életünknek. Legnehezebb a döntés a képzőművészetben, hiszen ma sokféle stílus, stílusirányzat képviselői működnek egyszerre. Sőt, egy helyen is. Míg régen a művésztelepeket a közös, vagy hasonló törekvések jellemezték, újabban, mint például Szolnokon, vagy Szentendrén, az egységet nem a stílusjegyekben vagy könnyen egy közös csoportba sorolható művészeti felfogásokban kell keresnünk. Ezt mutatja a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumnak vasárnap megnyílt kiállítása is, mely az új képzőművészeti szerzeményeket mutatja be.

Mintegy harmincöt festmény és grafika látható itt, az utóbbi két év szerzeményei. A falakon, az egység és sokféleség egyaránt megragadják a látogatót. A gondos válogatás, jó összeállítás és a kis terem ízléses,

kulturált berendezése láttán természetes kívánság Szentendre képzőművészetének nagyobb állandó kiállítása. A múzeum a következő években ki is elégíti ezt az igényt. A felépülő két új épületszárnyban állandó otthonra lelnek a szentendrei ihletésű régi és új művek.

E kis kiállítás képei a legkülönbözőbb felfogásokat mutatják s ezzel híven tükrözi az összeállítás a szentendrei művészet sokféleségét Megtaláljuk a természetelvű, vagy hagyományos kifejezés- módokat épp úgy, mint a kubista, konstruktivista,

absztrakt és különböző modern törekvéseket. Ugyanakkor érződik az a közös vonás, ami szükségszerűen adódik a hely azonos élményvilágából. Kántor Andornak színeivel is gyönyörködtető Szentendre vagy Művésztelep című művei épp úgy e táj szellemében fogantak, mint Boromissza Tibor Iz- bég című képe,- Ónodi Béla lírai önarcképe, Deli Antal folthatásokkal kifejező Művésztelep kertje, Gálffy Lola Szentendrei leánya vagy Herman Lipát „hagyományos” eszközökkel festett Bükkös patak partja című vászna. Ez utóbbit annál is inkább idészól az előadás is, amely c darab jó ritmusát, emelkedő feszültségét m.egtartotta.

Ez ugyan nem külön érdem, de ha hozzászámítjuk, hogy együttest látunk a színpadon, feltétlenül meg kell dicsérnünk a rendezőt, Petrik Józsefet. (Bár a Nem leszek a játékszered című sláger helyett más összekötőzenét is találhatott volna. Ez a szám ugyanis erőszakoltan próbálja még maibbá tenni a darabot.) Az apa (Rajna Mihály) az anya (Vészeiéi Mária) és a fiú (Gulyás István) hármasa jó. I.ukács József (nyomozó) egyéniséget fórmáit a bravúr- szerepből. A két epizód-alak is hiteles Bodó György, illetve Bodó Judit játékában.

A díszlettervező (Sostamcs Zsuzsa) és a jelmeztervező (R imanóczy Yvonne) munkájának is része van abban (jó játéktér, bútorok, illetve jellemző ruhák), hogy kellemes estét jelentett a Déryné Színház előadása.

M. J.

vemet is, — a kincsemet is — „titok” megtalálásának erejével hat a közös magyar—román kiadásban/'nemrég megjelent Dsida-kötet, mely a költő „kincsének” eddig ismeretlen vagy kötetben még meg nem jelent száztizenhat versét is magában foglalja a Leselkedő magány (1928), Nagycsütörtök (1933) és az Angyalok citeráján (1938) című kötetekben megjelenteken kívül. S mint a kötetet összeállító Szemlér Ferenc írja előszavá- vában — a költő rokonságának tulajdonában, korabeli hírlapok, folyóiratok hasábjain, Bárd Oszkár irodalmi hagyatékában és más lelőhelyeken még „több száz, eddig kötetben meg nem jelent vers található”. S a Dsida-életmű feltáratlan gazdagságát jelzi Réthy Andor bibliográfiája a testes könyv végén, mely ezernél jóval több vers címét,

a titkomat is . S vaJoöam, c lelőhelyét, s számtalan műfordítását veszi leltárba. Az ép- penhogy felvillanó rövid kiütői pálya gazdag termésének láttán mondja előszavában Szemlér, nyílt önváddal „Nagy kár, hogy a költő halála óta eltelt évek-évtizedeh folyamán értékelő vagy bírák törődésünk nem késztetett ennek a csak látszólag lappangt anyagnak teljes felcleritéséri és lehetőség szerint való publikálására.”

Dsida Jenő e megkésett — de el nem késett — ébresztése még csak a kezdete a költővel és irodalmunkkal szembeni adósság törlesztésének teljes életművének kritika kiadása sem várathat immái sokáig magára.

Test elpusztul, de a Mű él mert a Költő csak nemzetéve együtt hal meg.

Ferencz Lajos

tőjelbe kell tennünk, mert 5 1 művésszel beszélgettünk a ? ráállításon. Emlékezett rá, $ rogy 1929 nyarán festette $ szt a művét s több képet 5 is festett akkor Szentendréről. 5 3 úgy tervezi, hogy az idén 5 újra eljön s készít néhány $ képet a mai városról. Vajon! ízek is „hagyományosak” $ lesznek? Bizonyára épp úgy $ Herman Lipót-képek lesznek, 5 mint a régiek. S épp úgy^ maiak lesznek, mint bár-! mely fiatal modern mű- $ vészünk munkája, noha idős $ mesterünk már több. mintj hatvan éve végezte az Aka-J démiát.

Múlt és jelen így karol egy- 5 másba s egyszer az ember J előz, másszor a kor s a kettő! húzza, vonja egymást előre ; A maradandóság értékmérő-\ je a művészi igazság. Né-$ hány stílusirányzat idővel 5 majd kevésbé talál követők- $ re, egyes művekről később! jobban kikristályosodik azj a vélemény, hogy jobban J fejezték ki korukat, mint aj többi. Amint azonban most! tanulságos, hogy az itteni és S mai művészet sokféleségét S látjuk, a későbbi kor szá-S mára is érték lesz, hogy az) előző korszak itt a sokféleség! egységében mutatkozik meg. ;

Lőrinc Loránd zérigazgatói eljárás. Semmi

esetre sem az, hogy a vezér maga alatt vágja a fát és csorbítsa a gyáregységvezetők tekintélyét. A legkevesebb, amit el lehet várni egy vezetőtől, hogy legalább vezetni tanuljon meg.

A vezérek elolvasták a cikket és az utolsó mondatnál már nyúltak a telefonért. Egymást hívták és a telefon-konzultációk után elhatározták, hogy küldöttséget men észtének a minisztériumba. Nem azért, mintha nem értenének elvileg egyet azzal: nem árt, ha egy vezető tud vezetni. Elvileg az ügy eddig rendben lenne, a cikk konkréten és ebben a formában mégis árt a tekintélyünknek és élesen felvetődik a kérdés: hogyan lesz a jövőben tekintélye a vezérnek a gyáregységvezetők előtt?

A minisztérium közvetítette a panaszt. A nagy lap főszerkesztőjének melege lett és belátta, hogy az ügy minden jószándéka ellenére is túllőtt a célon. Közölte a minisztériummal: helyreállítja a sértett vezérek megcsorbult tekintélyét és lapjában megjelentet egy elvi cikket, amelyben minden név, vagy kategória megjelölése nélkül, sötét színekkel és mély realitással kifejtik, hogy a tol- vajlás miért üldözendő és a tolvajokat súlyosan meg kell büntetni.

A CIKK MEGJELENT, nagy feltűnést keltett, a sok-sok olvasó között természetesen elolvasták a tolvajok is és csóválták a fejüket. Elvben egyetértettek a törvénnyel, amely a tolvajlást bünteti, de a cikket ebben a konkrét formájában a maguk szempontjából elfogadhatatlannak tartották. Elhatározták, hogy az igazságszolgáltatáshoz fordulnak védelemért, mert végtére nem lopják ők a tekintélyüket és hogyan merészel majd egy ilyen cikk után egyetlen vállalat vagy munkaügyi osztály vállalkozni arra, hogy őket munkába állítsa.

Márpedig mi lesz az igazságszolgáltatással, ha ők munka nélkül maradnak?

Kerekes Imre

*

A KIS HÍRLAP MEGlRTA, nem is az ügy súlya miatt, inkább tanulságként: a karbantartás csoportvezetője elemeit néhány doboz festéket; kertvárosban lakik, jön a tavasz, milyen szép a frissen mázolt kerítés. Az esetre rájöttek, az ügyből fegyelmi lett. A tudósítás és a morál úgy hasonlított az ilyen jellegű cikkekre, mint egyik doboz festék a másikra.

A gyár csoportvezetői is elolvasták és csóválták a fejüket. Helytelenítették az írást, nem azért, mintha az esetet maguk is nem ítélték volna el. A fegyelmi határozat különben sem volt valami szigorú. Egész más volt a baj. A csoportvezetők összedugták a fejüket és megállapították: mi lesz a csoportvezetői tekintéllyel a cikk megjelenése után? Akad-e még dolgozó ezután a gyárban, aki végrehajtja egyetlen csoportvezető utasítását?

Küldöttséget választottak, három csoportvezető felkereste a szerkesztőt, hogy tudomására hozzák nemtetszésüket. Kifejtették: az ilyen elhamarkodott írásoknak a munkafegyelem issza meg a levét. Az is bolond, aki ezek után még vállalja a csoportvezetőséget.

Míg a küldöttség tagjai beszéltek, a szerkesztőnek melege lett. Gondolkodott az ügyön és kissé megingott önbizalommal némileg igazat adott nekik. Nyomban közölte velük, hogy igyekszik jóvátenni a történteket.

A szerkesztő elment a gyár- egységvezetöliöz, és segítségét kérte az újságcikkel megsértett csoportvezetői tekintély helyreállításához. A gyáregységvezetö megértő ember volt és ígéretet tett, hogy a legközelebbi termelési értekezleten alaposan megmossa a művezető fejét. Szerinte ugyanis az illetékes művezető nem gyakorol megfelelő ellenőrzést, ezért fordulhat elő, hogy lopják a festéket.

A TERMELÉSI ÉRTEKEZLETEN természetesen jelen voltak a művezetők, végighallgatták a fejmosást, és megmosott fejüket csóválták. Másnap felkeresték a vezért és közölték vele, hogy a gyáregységvezető rombolja a művezetők tekintélyét. Vajon a jövőben akad-e olyan csoportvezető, aki hallgat arra, amit egy művezető mond?

A vezér szórakozottan hallgatta a panaszt, de magában már eldöntötte, bizonyos mértékig igazat ad a művezetőnek. A legközelebbi gyáregységvezetői értekezleten kifejtette, nem tartja helyénvalónak az ügy ilyen elintézési módját. A bíráló megjegyzéseket mondják el lehetőleg mennél szúkebb körben. A termelési értekezlet nem arra szolgál, hogy azon oktalanul rombolják a művezetők tekintélyét.

A gyáregységvezetők végighallgatták a vezért és jelenlétében nem merték csóválni a fejüket. Az értekezlet után azonban összeültek egy sörözőben, ahol annál szorgalmasabban csóválták. Jóllehet, a vezéren és rajtuk kívül más nem vett részt az értekezleten, mégis attól tartottak, hogy az eset kiszivárog, híre kel és ez súlyosan csorbítja majd a gyáregységvezetői tekintélyt. Elhatározták, hogy levelet írnak az országos lapnak, amelyben kifejtik: helytelenítik a vezér magatartását. Hogyan kívánhatják tőlük, hogy rendet tartsanak a gyárban, emeljék a termelékenységet, előkészítsék az új mechanizmust, ha a vezér ilyen meggondolatlanul csorbítja a gyáregység- vezetők tekintélyét.

A LAP IGAZAT ADOTT a pváregységvezetőknek, feltárta az esetet és megírta, hogy ilyen esetben mi a helyes ve