Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-15 / 88. szám

1967. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP Nccrei MÉZ, MÉZ, MÉZ..." Méhcsaládok tavasszal A méhész izgatottan figyeli, hogy eredményes volt-e a te­lelést előkészítő munkája, él­nek-e a méhcsaládok? Ha minden rendben van, az első gond az áttelelt családok fel­készítése a hordási időszakra. A család fejlődése ilyenkor nem egyenletes; a tisztuló ki­repülés után visszaesés kö­vetkezik be, a téli méhek fogynak, kicserélődnek az új nemzedékekkel. A kiegyenlí­tődés után kezdődik csak a szaporodás. Kritikus időszak ez, hi­szen az időjárás ilyenkor t még szeszélyes, sokszor zord, a méhek tehát fokozott gondosságot igényel­nek. A fészek megbontását csak szélmentes 15—16 fokos idő­ben végezzük, akkor is kímé­letesen. Ne tegyünk ilyenkor többet, mint amire feltétlenül szükség van: tájékozódás a népesség és a mézkészlet fe­lől, a hulladék kitakarítása. A fészek szétszedése, a lépek összeforgatása ilyenkor szigo­rúan tilos. A felesleges fészek- bontogatással lecsökken a méhek számára optimá­lis 34—35 C fokos hőmér­séklet, amelyet ők maguk állítanak elő. Az idő erősebb lehűlé­sekor is tartják ezt, szükség szerint tömörülnek vagy szét­húzódnak. A meggondolatlan beavatkozás után — ha lehű­lés jön — jelentős pusztulás történik, sőt a többi méhészt is károsító fertőző betegségek (költésrothadás, noszéma) is el­terjedhet. Mindebből az is következik, hogy ne tűrjünk meg gyenge családokat, mert csak életerős családtól származhatnak életerős potot utánozzuk, munkánk méhek. eredményes lesz és a vándo­Ha tavasszal gyenge a család, roltatás időszakában jó . ara­Hal ivadék — légi úton A Szovjetunióból 1964-ben két polietilén zacskóban nö­vényevő halak 50 000 ivadékát szállították Bulgáriába. Az ivadékok felnevelése Duna menti halastavakban történt. A szállítás és a nevelés során szerzett előnyös tapasztalatok alapján légi úton újabb, az említettnél nagyobb ivadék­szállítmány érkezik a Szovjet­unióból. Nemrég tették közzé a hírt, hogy a hazai televízió tulajdo­nosok száma elérte az 1 mil­liót. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy jobb műsort több millió néző figyel egyszerre. Tény, hogy általában sok időt töltünk a televíziós készülék képernyője előtt, mely vég­eredményben a röntgencsövek egy fajtája. A . gyógyászatból ismert röntgensugarak na­gyobb adagja köztudomásúan káros az emberi szervezetre. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés: mi a helyzet a tele­víziós készülékek által kibo­csátott sugarakkal? Aszályjelzőműholdak Az utóbbi évek sikeres szovjet és amerikai űrkísérletei alapján a szakkörök remélik, hogy a mesterséges holdak kamerái rövid idő múlva a mezőgazdaság számára is hatha­tós segítséget nyújtanak majd. A meteorológiai mesterséges holdak a megbízhatóbb előrejelzés szempontjából már nra­jainkban is komoly segítséget adnak a mezőgazdaság számára. A jövőben azonban speciális rendeltetésű mesterséges holdak a fény különböző hullámhosszaival dolgozó fényképezéssel előre meg tudják majd állapítani, hogy nagy erdőségeket, me­zőket fenyeget-e aszály, kártevő vagy ásványhiány. A televíziós vevőkészülék működése közben keletkező sugarak a nagyobb hullám- hosszúságú röntgensugarak csoportjába tartoznak és igen gyenge az áthatolóképességük. A sugarak legnagyobb részét a cső üvegfala elnyeli, a ma­radékot pedig a cső előtt levő védőüveg teszi ártalmatlanná. A sugárzás, ami a televízió- nézőt érheti, legrosszabb eset­ben olyan erős, mint egy vi­lágító számlappal ellátott kar­óra sugárzása, de többnyire még annak mértékét sem éri el. Rendkívül érzékeny műsze­rekkel számtalan mérést vé­geztek a szakemberek a kép­csövek előtt és egyszer sem tudtak kimutatni káros mér­tékű sugárzást. Egyes külföldi országokban azonban gyakoriak az olyan vevőkészülékeik, amelyek sok­kal nagyobb feszültséggel működnek. Az ilyen televí­zióknál a röntgensugárzás már veszélyes értékeket is elérhet, igaz ugyan, hogy megfelelő védőberendezéssel tartják tá­vol a nézőtől. VANDORMEHESZET A CSOPAKI LEJTÖKÖN Tengeralattjáró a középkorban Napóleonnak nem kellett Már jóval azelőtt, hogy Wilhelm Bauer „Brandtau­cher” nevű búvárhajója 1851. február elsején Európában el­sőként merült le a kiéli ki­Gondoskodnunk kell ilyen­kor a meleg vizű itatőkről is; ennek hiányában sok méh el­pusztulhat. A táplálék kiegé­szítésére jól bevált a dróthálós keretbe öntött cukorlepény, amely 1 kg cukorból és 4 dl víz­ből kb. szaloncukor sűrű­ségűre készül. Ha 'mindig arra törekszünk, hogy méhcsaládjaink gondo­zásakor a természetes álla-' Mérhető-e a szag? •••■ Érdekességek ■■■■ © Rakétakilövés — gőznyomással A szilárd hajtóanyagú ra­kétahajtóművek begyújtása­kor keletkező nagy hő sok kárt tesz a földi indítóberen­dezésekben. Éppen ezért arra törekszenek a kutatók, hogy nyugj.imi helyzetéből kevés­bé káros módon mozdíthas­sák ki a rakétát, és a rakéta­hajtóművet csak akkor gyújt­hassák be, amikor az már bi­zonyos magasságra emelke­dett. Biztató kísérleteket vé­geztek például hatalmas gőz­nyomással, melyet gőzgene­rátorral állítottak elő. így az egy tonnánál is súlyosabb rakétákat 60 méter magas­ságba sikerült juttatni. A kí­sérleteknél fellépő gőzhőmér­séklet 150—250 C-fok, tehát jóval kevesebb annál, ami a szilárd „tüzelőanyagú” ra­kétahajtóművekben keletke­zik. Ókori szőlő Grúziában A Fekete-tenger mellett, a Kaukázus lábánál szovjet ré­gészek néhány évvel ezelőtt lepecsételt amforákat ástak ki a földből. A bennük talált szőlőmagvakat Nyugat-Grú- ziában elültették, azok ki­hajtottak és később termést is hoztak. A különleges aro- májú, rendkívül ízletes szőlő nagyon hasonlít egy másik gyümölcshöz, melyet ugyan­csak Grúziában nemesítet­tek ki egy vadon termő szőlő­fajtából. A két kísérlet — amelyek eredetileg semmi­lyen összefüggésben nem vol­tak egymással — azonos eredményre vezetett: sikerült újra megízlelni a régi görö­gök italát. Kukoricakonzerv A nagy tápértékű kuko- 'ricának táplálkozási célra való hasznosításával kísérle­teznek a Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola kutatói. Olyan konzerveket készítet­tek, mely hagymával, sóval, cukorral ízesített pritamin- krém és főtt kukoricaszemek pépjének keveréke. A jó ízű készítmény kenyérre kenve fogyasztható, vagy alkalmas módon mártás készíthető be­lőle. Egy további változattal is kísérleteznek, mely para­dicsomot is tartalmazna. Automatizált időjárásjelentés A Svéd Meteorológiai és Hidrológiai Intézet öt év alatt teljesen automatizálni akar­ja az időjárási szolgálatot. Három elektronikus „gondol­kodógép” veszi majd fel az adatszolgáltatás távközléseit, elvégzik az adatok kiértéke­lését, s elkészítik az időjárási térképeket. Az ország terüle­tén működő 1000 meteoroló­giai állomás számát valami­vel csökkentik, de a megma­radókat teljesen modern esz­közökkel szerelik fel. Kőolaj homokból Nyugat-Kanadában az At­habasca folyó által lerakott óriási homokrétegek kőolaj- tartalmúak. Az értékes olaj ezideig hozzáférhetetlen és kihasználatlan volt. Kanadai mérnökök újfajta eljárást dolgoztak ki kiválasztására. Az olajtartalmú homokot kül­színi fejtéssel kibányásszák és szállítószalagokkal hatal­mas mosóüzemekbe juttatják. Itt a kátrányszerű nyers­anyagot forró vízzel kezelik, az olaj a hő hatására felhí­gul s a homokból kimosha­tó. Az első mosóüzem ebben az évben kezd termelni s na­pi teljesítménye 7,5 millió li­ter lesz. Az ingerelt szaglószervnek — a szagok „vevőkészüléké­nek” — viselkedése a szerve­zetben ugyanolyan, mint pélr dául a látó- vagy háüószerv viselkedése: villamos irtipul- zussorozatok keletkeznek, me­lyek az érzékszervre gyako­rolt hatásról információt szál­lítanak a központba. A kutatás iránya tehát ket­tős. Az egyik annak áttanul­mányozása, hogy az illatos anyagok milyen impulzusokat juttatnak az idegsejtekre, a másik egy olyan készülék lét­rehozása, mely megkülönböz­teti a szagokat. Mindkét fel­adat egy új, rohamosan fejlő­dő tudománnyal, a bionikával kapcsolatos. Érdekes nyomon indultak el a kutatók. Több kísérletből arra következtettek, hogy a szaglás elnyeléssel van össze­függésben. Ez fontos körül­mény, mivel az elnyelés fel­tétlenül hőfejlődéssel jár. Itt hívták segítségül a kutatók a rádióelektronikából ismert termisztorokat, melyekben a hőmérséklet legcsekélyebb in­gadozása az ellenállás hirtelen megváltozását váltja ki. Az el­nyelő hártyával bevont ter- misztort kis cellába helyezik és villamos áramkörbe kap­csolják. A bebocsátott illat­féleségek más és más hőfejlő­dést idéznek elő a termisztpr felületén, ami pedig különbö­ző jeleket hoz léire az áram­kör műszereiben. kötőben, sokat foglalkoztatta az embereket a víz alatti uta­zás gondolata. A megelőző próbálkozások ritka kivétellel azt a dicstelen célt szolgálták, hogy olyan hadieszközt épít­senek, amelynek segítségével meg lehetne semmisíteni az ellenséges flottát. Az első tengeralattjáró fennmaradt tervét és raj­zait egy olasz, Roberto Valturio készítette, a XVI. században. Az első víz alatti járművet a holland Drebbel építette 1620­Fehér vagy Kedvenc: a spárga Már az időszá­mításunk előtti századokban be­széltek róla Egyip­tomban, a görögök­nél és a rómaiak­nál. Ennek ellené­re csak a XV. szá­zadban említik először zöldségfé­leként. Még jó ideig legalább sa­látaként fogyasz­tották Európában: ecettel, sóval, olaj­jal elkészítve. Kü­lönösen a vallo­nok és a spanyo­lok kedvelték. A spárgafej borban párolva, ecettel és vajjal — az ínyen­cek kedvence volt. Gyorsan elter­jedt, de igazi tö­megcikké sohasem vált. A XVIII. szá­zadban már fel­bukkan Skandiná­viában, és Orosz­országban, Éírzak- Amerikábsan az angolok honosí­tották meg. Kali­fornia jelenleg is félmillió kát. hold területet biztosít a spárgatermelés­nek. Ma hozzávetőle­gesen százra tehe­tő a különböző spárgafajták szá­ma. Sokáig a fehé­ren fogyasztott spárga volt a leg­kedveltebb, erre törekedtek a ter­melők. Kialakult a feltöltéses bakhá­tas művelés, ami jobbá, zsengévé és rostmentessé tet­te a növényt. A spárgater­mesztés évszáza­dokon keresztül a kolostorok kertjé­ben, a főúri birto­kokon folyt. A tö­megtermelésre a kifinomult, mun­kaigényes művelés miatt nem volt alkalmas. Az ol­csóbb termelés, az előállítási költsé­gek leszállítása olyan fajtát igé­nyelt, amely igénytelenségével és bizonyos műve­lési folyamatok el­hagyásával is sike­resen termeszthe­tő. így került elő­térbe a zöldspár­ga. Nálunk még kevésbé uralhat­ja a piacot, a meg­szokás a fehér mellett tartja a háziasszonyokat és a fogyasztókat. Amerikában főleg ugyancsak zöld­spárgát termelnek, de terjed Európá­ban is. Becslések szerint lényeges munkaerő-megta­karítást, kb. 40 százalékos költség- csökkentést bizto­sít a fehér spár­gával szemben. Csomagolják a spárgát, amelyet repülőgéppel szál­lítanak külföldre. (MTI foto — Fe­hérvári Ferenc felvétele) ban, amelynek rendeltetéséről és útjáról azonban nem ma­radt ránk hiteles adat. Töb“ bet tudunk az angol Day vál­lalkozásáról, aki szivarformá­jú hajójával 1774-ben Ply­mouth kikötőjében tíz méter mélyre merült, majd egy ké­sőbbi kísérletnél elérte a kissé hihetetlenül hangzó, de hite­lesített 120 méteres merülési mélységet is. A -«felszínre azonban már nem sikerült felemelkednie, így ő volt nemcsak az első tengeralatt­járó-utas, hanem ennek a ve­szélyes kísárletsOrozatnak el­ső áldozata is. Sikeres tengeralattjáró­építő lehetett volna az ameri­kai Fulton is, ajánlatát azonban Napó­leon éppúgy elutasította, mint a gőzüzemű hadiha­jók Anglia elleni beveté­si tervét, mondván, hogy ez csak üres fantáziálás. Ilyen előzmények után építette Bauer a „Brand- tauchert”, majd a cár megbí­zásából a „Seeteufel” — (Ten­geri ördög) — nevű hajót, amellyel a szentpétervári öbölben 134 sikeres merülési manővert hajtott végre. De — mint a korabeli újságok írták — a „Tengeri ördögnek kedvé kerekedett meglátogatni po­kolbéli cimboráit és mind­örökre magával ragadta vala Bauer mestert is ...” A technika fejlődése foko­zatosan lehetővé tette, hogy a víz alatti hajózás is egyre tö­kéletesedjék. Ma már 7000 tonnás atommeghajtású hadiha­jók suhannak 600 méter mélyen a tengerekben. A műszaki tudományok mai állása nemcsak a fegyverke­zést szolgálja, hanem lehetővé teszi, hogy a tenger alatti ku­tatásokba is bevonják ezeknek a hajóknak békés rendelteté­sű változatait. Akár a világ még megoldatlan élelmezési problémáiról van szó, akár nyersanyagoknak a tengerből, tengerfenékről történő felszín­re hozásáról, mindez aligha képzelhető el még tovább tö­kéletesített tengeralattjárók nélkül. Radnóti László Fehér gorilla Spanyol Egyenlítői Afriká­ban kézrekerült az első fehér gorilla. Az állat egyébként teljesen olyan, mint a többi, csak a szőre fehér, bőre ró­zsás, a szeme pedig kék (ró­zsaszín helyett). A fehér go­rilla még inkább csak kölyök, halott anyja mellett fogták el, amelyet helybeli vadászok lőttek le. Üj otthona a barce­lonai állatkertben van. TUDOMÁNY - TECHNIKA Ártalmas-e a televízió sugárzása?

Next

/
Oldalképek
Tartalom