Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-14 / 87. szám
mScYK 1 */' / 1 1 r 1 u jp 1967. április ií., péntek A nyíltság senkinek sem árt! Az igazgatósági épület büféjénél odalép hozzám egy középkorú asszony: — Az elvtárs van az újságtól? — Igen. — No, akkor írhatna arról is, hogy a gyerekorvosi rendelést egy barakkban, eléggé mostoha körülmények között tartják. Később: kérdés az illetékesekhez, így van-e? Igen, de ... Nehéz és bonyolult dolog egy ilyen gyorsan növekvő, sokféle embert, sokféle igényt '— és zömmel jogos igényt — összefogó komplexust zökkenők nélkül fenntartani. Az ipartelep gondjairól már elég sok szó esett, de kevesebb arról, amit úgynevezett „kis” ügyekként vagyunk hajlamosak kezelni. Több féle példabeszéd Nem lehet sokkal több harminc évesnél. Kezén a vas nyoma, kék szemében nyíltság. A BKG, azaz a Budapesti Kőolajipari Gépgyár dolgozója, s a kérdésre, mi nem tetszik neki, így felel: — Nem érzi furcsának, hogy az ország legnagyobb erőművének tövében száz meg száz ember tök sötétben botorkál? A szálláson (a közel 1800 embernek hajlékot adó telepről van szó) valóban bibliai sötétség uralkodik, ha kilépünk az ajtón. Egy másik, a mélyépítőktől, arról beszél, hogy a gőz, meg a pakúra nagyobb úr az embernél. Mert ezeket nyílegyenes csővezeték szállítja: a gőzt az erőműtől ide, az olajvárosba, a pakúrát meg innét az erőműbe. És az ember? Igaz, van buszjárat. Ám ha valaki lekési, tisztes kerülőt tehet, mert — bármi furcsán hangzik is — o két nagy ipartelep, s a lakótelep, valamint a finomító között nincs közvetlen, rövid út. Kanyargó úton jó kis „séta”, míg eléri valaki a szállást, vagy a lakótelepet. És ki az, aki sétálni szeret nyolc órai, szabadban végzett, nehéz fizikai munka után...? A beruházás kommunistáinak pártértekezletén, a kongresszust megelőzően, részt- vettem. Ott fogalmazta meg az egyik felszólaló a nagyon is közhelynek ható, de mélyen igaz elvet: egy ilyen, sokmilliós értékekkel dolgozó beruházáson sem zsugorodhat parányivá az egyes ember! Vlagyimir Petrovics Nyelidov, a szovjet csoport főmérnöke nem volt ott a pártértekezleten, de most mégis ugyanerről beszél. A kérdésre, barátként, elvtársként hol érzi a legtöbb javítani valót, először azzal felel, hogy ez „belügy”, s n igazán nem illetékes az ilyesfajta tanácsadásban. Csak újabb, immár unszolásba csajó kérdezősködésre válaszol. Minden ügy fontos — Itt valóban nagyok az arányok, de a középpontban az ember kell, hogy álljon. A legtöbb dolog a szerelőplaccon dől el, s ezért minden ügy fontos. Az is, jól fűtik-e a munkásszállást, van-e fürdővize, s az is, hogy a rajzok pontosak legyenek. Mi például nagyon szégyelltük, s álmatlan éjszakáinkba került, amikor a podolszki gyárunk — különben jónevű üzem — egyik minőségi ellenőrének hibájából az előírtnál vékonyabb lemez érkezett ide. Persze, megtörtént a korrigálás, de még most is rossz rágondolnunk. Ez munkaügy. De az is munkaügy, hogy megtörtént az egyik részlegnél: a munkások magyarázatot kértek több kérdésre, amit a rajzok alapján nem egészen értettek. Az ott levő szerelőnk á nyelvi nehézségek miatt a csoport irányítóját kérte meg erre, aki, nagyon pontosan, alaposan ismerte a helyzetet. És mit kapott válaszként? „Mii magyarázgassak? Ez nincs benne a fizetésembe!’' Ez olyan furcsán hangzik, nem? Nem véletlen, hogy a magyar munkások tisztelik és szeretik a szovjet szakembereket. így például munkások kértek arra, hogy okvetlenül írjak Nyikolaj Vasziljevics Kozlov mérnökről, aki kiváló .ember, s ugyancsak ígv ismertem meg Lev Mihajlovics Kotovot, a hegesztőt, aki nemegyszer egy szál magában maradt ott a vasíveken, mert úgy érezte, hogy bajt okozna, ha ott hagyná a félig kész munkát. Még az sem izgatta, hogy lejárt a — munkaideje ... Persze: jó néhány olyan irányítója van e nagy építkezésnek, akiről írni kellene. A BKG-sok, például Kovács Béláról, a részlegvezetőről, szóltak ilyen értelemben. Más példákat is említhetnék. De ugyanakkor olyanokat is, akik — még a köszönését sem fogadják el az egyszerű munkásembernek ... A kelleténél több a gazda Furcsa, mosolyognivaló helyzet: a fürdéshez szükséges meleg vizet az ÉM. Szolgáltató Vállalat megvásárolja az erőműtől, majd eladja a DKV- nak, utána visszavásárolja a i DKV-tól a munkásszálláson levő barakkjai számára... Az építő- és szerelőmunkásoknak szállást adó telepnek ugyanis két gazdája van: a DKV és az EM. Szolgáltató V. Fele-fele a tulajdonjog, de a gondokban már nem minden esetben ilyen arányos az osz- tozás. — Ma is az a véleményünk — mondja Bencsilt István elvtárs, a beruházás szakszervezeti intéző bizottságának titkára —, hogy e kettősség sok gond forrása, s csakis a telep egységes kezelése hozhat jelentős előrelépést. Sajnos, a munkásellátási kérdések egységes irányítását sem sikerült eddig még megoldani... A kelleténél több gazda — s ezt Gergő János, a DKV szakszervezeti bizottságának titkára nap mint nap érzi — az úgynevezett apró ügyekben, mint például a kielégítő fürdövízmennyiség biztosítása, felesleges fennakadásokat okoz. Viták forrása, s annak eredője is, hogy míg a gazdák egymással porolnék, maga az ügy nem jut előbbre, s az emberek mérgelődnek. — A közelmúltban lezajlott szakszervezeti választások során — mondja Bencsik elvtárs —, az emberek olyan tisztségviselőket választottak meg újra, akik számot tudtak adni- arról, mit is csináltak. Jogos és nagy a várakozás a szakszervezetek munkája iránt, s úgy érzem, eredményesebben tudnánk dolgozni, ha minden gazdasági vezető, minden részleg a közös nevezőket keresné, ha nemcsak a pénz, az idő, a kapacitás lenne meg sok dologra, hanem az — akarat is... Mondatok a jegyzetfüzetben Mint eddig mindig, most is úgy jöttem el Százhalombattáról, az olajvárosból, hogy ismét sok-sok dologban adós maradtam. A jegyzetfüzetet lapozgatom, s legalább egy- egy mondat erejéig hadd szóljak az adósságokról. Imi kellett volna az AV-üzem ifjúsági brigádjának faliújságjáról, erről az eleven, frappáns híradóról. Arról, hogy már edsorsának még mindig nem elég gyors tisztázódásáról, illetve megépüléséről, Lehőcz Gyuláról, a vasbetonszerelőről, az TIt- és Vasútépítő Vállalat műhelybizottságának titkáráról,-és Meleg Emánuelröl, a Mélyépítő Vállalat dolgozójáról, akiket közvetlen munkatársaik ajánlottak „témaként.” A szaporodó túlórákról, a lakáselosztás körül időnként feltámadó viharokról, s arról, hogy a gazdasági vezetők egy része nem ad olyan segítséget a munkaverseny- mozgalomnak, mint amilyenre szükség lenne, mint ami kötelességük lenne... Nem folytatom. Még egy- egv mondatba sűrítve is mennyi adósság! Igaz, egy vagy két éve feljegyzett, s adósságban maradt témáim közül mi mindent megoldottak azóta az olaj városban! A mostaniak többségének is ez lesz a sorsa. Mert ha olykor nehezen, küszködve is, de végső soron mégis mindig előre jutva írják tovább munkájukkal az olajvárosban dolgozó ezrek a fémgigász és a magúk történetét. M. O. Rét magyar villanyújság Berlinnek Érdekes megállapodás született a magyar és az NDK külkereskedelmi szervek között, aminek eredményeképpen a Villamos Automatika Intézet két villanyújságot szállít a Neuen Deutschland szerkesztősége részére. Berlin egyik legforgalmasabb pontján, a Friedrichstrasse-i vasútállomásnál, ahol a gyorsvasút az úttest felett szeli át a Friedrichstrasset, jelenleg is működik egy régi, mechanikus fényújság. Az év végére azonban ezt lebontják és a felüljáró mindkét oldalára felkerülnek az új lámpatáblák. Így jelentős megtakarítás érhető el, mert a két táblát egy közös vezérlőberendezés irányítja. A 25 méter hosszú, és közel 2 méter magas lámpatáblák Berlin esti életének élénk színfoltjai lesznek. Közös takarmánykeverő Három termelőszövetkezet: a bernecebaráti Hunyadi, a té- sai Béke és a kemencei Ut a szocializmushoz közös takarmánykeverő-üzemet állít. Telephelye Bernecebarátiban lesz, ahol megfelelő épület áll rendelkezésre. A gépeket, a tápkoncentrátumokat Közösen szerzik be és mindegyiK saját termésű takarmányából készítteti el az állatai részére szükséges keveréket. Szó lehet róla, hogy az új tsz-közi vállalkozáshoz más, környékbeli termelőszövetkezetek is társulnak. Váci Mihály Cegléden, Nyerges András Bahason Cegléd város költészetet kedvelő közönsége költő— olvasó találkozón adózott József Attila emlékének. Több mint négyszáz érdeklődő gyűrű össze a Kossuth Művelődési Házban, hogy meghallgassa Kányi Andrásáénak, a városi-járási könyvtár igazgatójának előadását. A modern ember és a költészet kapcsolatáról. Ezután a művelődési ház irodalmi szakköre adott ízelítőt költő vendége, a Kossuth-díjas Váci Mihály műveiből, majd átadta a szót a szerzőnek. Váci Mihály életéről, költői hitvallásáról mondott vallomása után felolvasta néhány új versét, s részleteket az Utazás bürok- ronéziában című szatírájából. Ugyahcsak költő—olvasó találkozóval ünnepelték a költészet napját a nemrégiben alakult dabasi ifjúsági klub tagjai. Ök Nyerges András költőt hívták meg találkozóra április 12-én, első klubestjük alkalmából. Rédei And- rásnénak, a járási könyvtár munkatársának előadása után Nyerges András olvasott fel verseiből a fiataloknak. Szálloda épül Verőcén Nagybörzsöny vendéglőt. Börzsönyliget élelmiszerpavilont kap — A szobi járásban egyesültek a föld művesszövetkezetek A szobi járásban összevontak három körzeti földműves- szövetkezetet, a vámosmiko- lait, a márianosztrait és a szo- kolyait. A járási földműves- "szövetkezetek székhelye Szob lesz, igazgatójául pedig az alakuló közgyűlés Eosman Istvánt, a járási tanács eddigi elnökhelyettesét választotta meg. Az összevont szövetkezet megnövekedett anyagi erejét most elsősorban a Dunakanyar — eddig a túloldallal szemben elhanyagolt — balpartjának fejlesztésére kívánja felhasználni. Még az üdülési idény kezdetéig teljesítik a gyorsan fejlődő Börzsönyliget régi kívánságát. Élelmiszerpavilont állítanak fel, hogy az ezernél több villa- és víkendház- tulajdonos napi szükségleteit helyben szerezhesse be. Nagybörzsöny nagyon látogatott kirándulóhely, de a kirándulók hiába keresnek benne olyan helyiséget, ahol szórajukat olthatnák, vagy étvágyukat kielégíthetnék. Most a község tanácsa által évek óta sürgetett vendéglátó kombinát építését végre heteken belül megkezdik. Jövőre elkészül a vendéglő, cukrászda— eszpresszó és élelmiszerbolt új épülete. Még nagyobb építkezésre kerül sor Verőcén. A Szobi Járási Földművesszövetkezet elhatározta, hogy emeletes vendéglátókombinátot épít. Az épület előtt a Duna partján pedig teraszt képez ki, amely az egész Dunakanyar legnagyobb és legszebb kilátással rendelkező szabad ég alatti étkezőhelye lesz. Az emeleten három-négy szállodai szobát rendeznek be, ez pedig a Dunakanyar bal partján az első és egyelőre egyetlen kisszálloda lesz. 99 FORRBOR a Vj italkülönlegességek előállításán dolgoznak a Csong- rád—Szolnok Vidéki Állami Pincegazdaság szegedi központjának szakemberei. A gyorsan közkedveltté vált „Fesztivál gyöngye” után már elkészült egy új ital, az „előregyártott” forraltbor receptje. A Szeged környéki fehérbort édesítik, fűszerezik, s „forrbor” feliratú címkével ellátott fél- és egyliteres palackban hozzák forgalomba. 175 éve halt meg Hell Miksa 1792. április 14-én, 175 évvel ezelőtt halt meg Hell Miksa magyar csillagász, korának egyik legnagyobb tudósa. 1720-ban született Selmecbányán. Az ő nevéhez fűződik az egri csillagvizsgáló tervezése és műszerezése, valamint a budai obszervatórium terveinek elkészítése is. Az utóbbi a szabadságharcban elpusztult, de a nagyszombati még áll, a közelmúltban helyreállított egri csillagászati múzeum pedig ma is híven őrzi Hell Miksa kezenyomát. A tudományos munkája rendkívül széles körű volt. Egyik legnagyobb eredménye a Nap—Föld távolság páratlanul precíz meghatározása. Az elsők között figyelt fel a kontinensek mozgására is. A sarki fénnyel kapcsolatos megállapításainak igazolását a XX. század hozta meg. O VölrÖ^Yi — Magához megyek, Pista, I — Nem tudok maga nélkül de először kérdezze meg a ma- I élni. mámat. ‘ — En most elmegyek vízért. dig mi mindent tettek a ju- .„ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/s/sssssssss/s/sssssssssssss/sssssssss biieumi versenyvállalás, a & ' esztendős múltat bizonyítandó. Igaz, fenolos kenőolajfinomító el- § készítése érdekében. Szólni § kellett volna a pártbizottság ^ termelésirányító, és a párt- § alapszervezetek politikai ne- ^ velőmunkájáról. Írnom kel- S lett volna a BKG Ady Endre \ brigádjának eredményeiről, s| Piricsi Lászlóról, meg Szöl-s lősi Lászlóról, két lelkes, ál-1 dozatkész szakemberről, Vá-^ laszt kellett volna kérni az 4 ÉM. 26. sz. ÁÉV-nél a jó né- 4 hány munkás feltette kérdés-§ re, a csatornázás, a csapadék- ^ víz elvezetés, a közvilágítás § mikorra készül el az 1800 fős ^ telepen? Szerepelt a program-4 tető nem megnyugtató helyze-4 ban az orvosi rendelő, a fék-.! te — szétszórtan, barakkok-^ ban van ma —, a fogorvosig szoba takarításának látszat- § ra apró ügye. Az előjegyzett, de most| már adósságban maradt fel- 4 adatok közé került a rémhír § is, hogy nem lesz szupermar kett, s a valóság, ho®v 1968- § ban igenis meglesz. Írni kel- ^ lett volna az ivóvízellátásról, 4 az Ercsiből kiinduló vezetéke frishileuhi Jámbor Mihály, a községi tanács vb- elnöke, elkeseredetten böngészte a lapokat. Itt is, ott is jubiláltak, mert a város, vagy a község hatszáz-, meg hétszázesztendős múltra tekintett vissza, és éppen most került elő valami beporosodott levéltári fiókból egy kutyabőrös irat, amely megcáfolhatatlanul bizonyította az érdekelt község fennállását a hajdanvolt századokban. Az ilyesmi pedig azzal jár, hogy felfigyelnek a községre, újságírók lepik el, írnak róla minden szépet, ami a múltat illeti, és még szebbeket, ami a község mai éleiét illeti, kiemelve benne a község vezetőinek hervadhatatlan érdemeit. Lehet szép ünnepi tanácsülést rendezni, elhívni a rádiót, televíziót, a megyei elvtársakat. Aztán ilyenkor egy-egy kitüntetés is akad a község vezetőinek. A megyében — sorra — legalább tizenöt helyen jubiláltak, csak Jámbor Mihály falujában nem került elő semmi ócska kutyabőr, legalább egy ötszázvolt a megyében már hétszázas jubileum is, de kis falu beérheti kevesebbel. Beszélik ugyan, hogy már a tatárjárás idején is állt a falu, de a beszéd még nem bizonyíték, arra pedig építeni, illetve jubileumot rendezni nem lehet. Már a megyei múzeumnál, meg a megyei levéltárban is jártak, de sehol semmi írásos nyom. Már-már úgy látszott, hogy jubileum nélkül telik a község élete, de szerencsére, vannak fáradhatatlan emberek. Mint például Zsupsz A. Tivadar, a község univerzális kultúremberei, tanító, népművelési vezető, művelődési otthon igazgató, helytörténész, TIT-tag, és sajtófelelős egyszemélyben. Miután a vb- elnök vele is megosztotta gondját a jubileumra való okkal kapcsolatban, felszerelte magát hamuban sült pogácsával, megbízólevelekkel és útielőleggel. Elindult, mert nem ismert lehetetlent. Hét nap és hét éjjel volt távol Zsupsz A. Tivadar. A nyolcadik nap hajnalán bezörgetett az elnökhöz. Meglesz a jubileum! — lelkendezett. Kiderült ugyanis hogy a község éppen most, karácsonykor lesz nyolcszázesztendős, s már útban van az erre vonatkozó okirat is. Ugyanis szót váltott egy volt kollégiumi társával, a szomszéd megye egyik tanítójával, ahol szintén jubilálnak. Ott is nyolcszázéves a község, csak éppen a dokumentum még nincs kézben, mert hajdan teljesen elpusztították az átvonuló török hadak, és az egykori település helyén épült a mai falu. A kollega fia adjunktus a csikágói egyetemen, ott pedig tudvalevőleg mindent lehet és kell tudni. Például azt is, hogy ott őrzik XIV. Szelim aga egyik segédtisztjének a családjához írt levelét, amelyben beszámol, szám szerint nyolc falu teljes elpusztításáról. A fiú alaposan tanulmányozta a régi levelei és véletlenül megtalálta benne az illető falura vonatkozó adatokat. Bizonyára meg fogja találni, ha szorgalmasan keresi, a Jámbor Mihály faluját is. Ha pedig arra dokumentum van, hogy egy falut elpusztítottak, akkor annak előbb már léteznie kellett. Hát így. Két héten belül itt lesz a bizonyító irat. Nagy lelkesedéssel meg is kezdték hát a jubileum előkészítését. A sajtó, rádió, televízió részére tájékoztató ankétot tartottak, s új dobot vettek a kisbíró-hivatalsegédnek is. Annyira belefeledkeztek az ünneplésbe, hogy egészen természetes: minden egyéb, ami fontos, kiment az eszükből Benedek Miklós
