Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-14 / 87. szám

mScYK 1 */' / 1 1 r 1 u jp 1967. április ií., péntek A nyíltság senkinek sem árt! Az igazgatósági épület bü­féjénél odalép hozzám egy kö­zépkorú asszony: — Az elvtárs van az újságtól? — Igen. — No, akkor írhatna arról is, hogy a gyerekorvosi rendelést egy barakkban, eléggé mosto­ha körülmények között tartják. Később: kérdés az illetékesek­hez, így van-e? Igen, de ... Nehéz és bonyolult dolog egy ilyen gyorsan növekvő, sokféle embert, sokféle igényt '— és zömmel jogos igényt — összefogó komplexust zökke­nők nélkül fenntartani. Az ipartelep gondjairól már elég sok szó esett, de keve­sebb arról, amit úgynevezett „kis” ügyekként vagyunk haj­lamosak kezelni. Több féle példabeszéd Nem lehet sokkal több har­minc évesnél. Kezén a vas nyoma, kék szemében nyílt­ság. A BKG, azaz a Buda­pesti Kőolajipari Gépgyár dolgozója, s a kérdésre, mi nem tetszik neki, így felel: — Nem érzi furcsának, hogy az ország legnagyobb erőművé­nek tövében száz meg száz ember tök sötétben botorkál? A szálláson (a közel 1800 em­bernek hajlékot adó telepről van szó) valóban bibliai sötét­ség uralkodik, ha kilépünk az ajtón. Egy másik, a mélyépítőktől, arról beszél, hogy a gőz, meg a pakúra nagyobb úr az em­bernél. Mert ezeket nyílegye­nes csővezeték szállítja: a gőzt az erőműtől ide, az olaj­városba, a pakúrát meg innét az erőműbe. És az ember? Igaz, van buszjárat. Ám ha valaki lekési, tisztes kerülőt tehet, mert — bármi furcsán hangzik is — o két nagy ipar­telep, s a lakótelep, valamint a finomító között nincs közvet­len, rövid út. Kanyargó úton jó kis „séta”, míg eléri valaki a szállást, vagy a lakó­telepet. És ki az, aki sétálni szeret nyolc órai, szabadban végzett, nehéz fizikai munka után...? A beruházás kommunistái­nak pártértekezletén, a kong­resszust megelőzően, részt- vettem. Ott fogalmazta meg az egyik felszólaló a nagyon is közhelynek ható, de mélyen igaz elvet: egy ilyen, sokmil­liós értékekkel dolgozó beru­házáson sem zsugorodhat pa­rányivá az egyes ember! Vla­gyimir Petrovics Nyelidov, a szovjet csoport főmérnöke nem volt ott a pártértekezle­ten, de most mégis ugyaner­ről beszél. A kérdésre, barát­ként, elvtársként hol érzi a legtöbb javítani valót, először azzal felel, hogy ez „belügy”, s n igazán nem illetékes az ilyes­fajta tanácsadásban. Csak újabb, immár unszolásba csa­jó kérdezősködésre válaszol. Minden ügy fontos — Itt valóban nagyok az arányok, de a középpontban az ember kell, hogy álljon. A legtöbb dolog a szerelőplaccon dől el, s ezért minden ügy fontos. Az is, jól fűtik-e a munkásszállást, van-e fürdő­vize, s az is, hogy a rajzok pontosak legyenek. Mi például nagyon szégyelltük, s álmat­lan éjszakáinkba került, ami­kor a podolszki gyárunk — különben jónevű üzem — egyik minőségi ellenőrének hibájából az előírtnál véko­nyabb lemez érkezett ide. Persze, megtörtént a korrigá­lás, de még most is rossz rá­gondolnunk. Ez munkaügy. De az is munkaügy, hogy meg­történt az egyik részlegnél: a munkások magyarázatot kér­tek több kérdésre, amit a raj­zok alapján nem egészen ér­tettek. Az ott levő szerelőnk á nyelvi nehézségek miatt a csoport irányítóját kérte meg erre, aki, nagyon pontosan, alaposan ismerte a helyzetet. És mit kapott válaszként? „Mii magyarázgassak? Ez nincs benne a fizetésembe!’' Ez olyan furcsán hangzik, nem? Nem véletlen, hogy a ma­gyar munkások tisztelik és szeretik a szovjet szakembere­ket. így például munkások kértek arra, hogy okvetlenül írjak Nyikolaj Vasziljevics Kozlov mérnökről, aki kiváló .ember, s ugyancsak ígv is­mertem meg Lev Mihajlovics Kotovot, a hegesztőt, aki nem­egyszer egy szál magában ma­radt ott a vasíveken, mert úgy érezte, hogy bajt okozna, ha ott hagyná a félig kész munkát. Még az sem izgatta, hogy lejárt a — munkaide­je ... Persze: jó néhány olyan irányítója van e nagy építke­zésnek, akiről írni kellene. A BKG-sok, például Kovács Bé­láról, a részlegvezetőről, szól­tak ilyen értelemben. Más példákat is említhetnék. De ugyanakkor olyanokat is, akik — még a köszönését sem fo­gadják el az egyszerű mun­kásembernek ... A kelleténél több a gazda Furcsa, mosolyognivaló hely­zet: a fürdéshez szükséges meleg vizet az ÉM. Szolgáltató Vállalat megvásárolja az erő­műtől, majd eladja a DKV- nak, utána visszavásárolja a i DKV-tól a munkásszálláson levő barakkjai számára... Az építő- és szerelőmunkások­nak szállást adó telepnek ugyanis két gazdája van: a DKV és az EM. Szolgáltató V. Fele-fele a tulajdonjog, de a gondokban már nem minden esetben ilyen arányos az osz- tozás. — Ma is az a véleményünk — mondja Bencsilt István elv­társ, a beruházás szakszerve­zeti intéző bizottságának tit­kára —, hogy e kettősség sok gond forrása, s csakis a telep egységes kezelése hozhat je­lentős előrelépést. Sajnos, a munkásellátási kérdések egy­séges irányítását sem sikerült eddig még megoldani... A kelleténél több gazda — s ezt Gergő János, a DKV szakszervezeti bizottságának titkára nap mint nap érzi — az úgynevezett apró ügyek­ben, mint például a kielégítő fürdövízmennyiség biztosítá­sa, felesleges fennakadásokat okoz. Viták forrása, s annak eredője is, hogy míg a gaz­dák egymással porolnék, ma­ga az ügy nem jut előbbre, s az emberek mérgelődnek. — A közelmúltban lezajlott szakszervezeti választások so­rán — mondja Bencsik elv­társ —, az emberek olyan tisztségviselőket választot­tak meg újra, akik számot tudtak adni- arról, mit is csi­náltak. Jogos és nagy a vá­rakozás a szakszervezetek munkája iránt, s úgy érzem, eredményesebben tudnánk dolgozni, ha minden gazda­sági vezető, minden részleg a közös nevezőket keresné, ha nemcsak a pénz, az idő, a ka­pacitás lenne meg sok dolog­ra, hanem az — akarat is... Mondatok a jegyzetfüzetben Mint eddig mindig, most is úgy jöttem el Százhalombat­táról, az olajvárosból, hogy is­mét sok-sok dologban adós maradtam. A jegyzetfüzetet lapozgatom, s legalább egy- egy mondat erejéig hadd szól­jak az adósságokról. Imi kel­lett volna az AV-üzem ifjúsá­gi brigádjának faliújságjáról, erről az eleven, frappáns hír­adóról. Arról, hogy már ed­sorsának még mindig nem elég gyors tisztázódásáról, il­letve megépüléséről, Lehőcz Gyuláról, a vasbetonszerelő­ről, az TIt- és Vasútépítő Vál­lalat műhelybizottságának tit­káráról,-és Meleg Emánuelröl, a Mélyépítő Vállalat dolgo­zójáról, akiket közvetlen mun­katársaik ajánlottak „téma­ként.” A szaporodó túlórák­ról, a lakáselosztás körül időn­ként feltámadó viharokról, s arról, hogy a gazdasági veze­tők egy része nem ad olyan segítséget a munkaverseny- mozgalomnak, mint amilyenre szükség lenne, mint ami kö­telességük lenne... Nem folytatom. Még egy- egv mondatba sűrítve is mennyi adósság! Igaz, egy vagy két éve feljegyzett, s adósságban maradt témáim közül mi mindent megoldot­tak azóta az olaj városban! A mostaniak többségének is ez lesz a sorsa. Mert ha olykor nehezen, küszködve is, de vég­ső soron mégis mindig előre jutva írják tovább munká­jukkal az olajvárosban dolgo­zó ezrek a fémgigász és a ma­gúk történetét. M. O. Rét magyar villanyújság Berlinnek Érdekes megállapodás szü­letett a magyar és az NDK külkereskedelmi szervek kö­zött, aminek eredményekép­pen a Villamos Automatika Intézet két villanyújságot szállít a Neuen Deutschland szerkesztősége részére. Berlin egyik legforgalmasabb pont­ján, a Friedrichstrasse-i vas­útállomásnál, ahol a gyors­vasút az úttest felett szeli át a Friedrichstrasset, jelenleg is működik egy régi, mecha­nikus fényújság. Az év végé­re azonban ezt lebontják és a felüljáró mindkét oldalára felkerülnek az új lámpatáb­lák. Így jelentős megtakarítás érhető el, mert a két táblát egy közös vezérlőberendezés irányítja. A 25 méter hosszú, és közel 2 méter magas lámpatáblák Berlin esti életének élénk színfoltjai lesznek. Közös takarmánykeverő Három termelőszövetkezet: a bernecebaráti Hunyadi, a té- sai Béke és a kemencei Ut a szocializmushoz közös takar­mánykeverő-üzemet állít. Te­lephelye Bernecebarátiban lesz, ahol megfelelő épület áll rendelkezésre. A gépeket, a tápkoncentrátumokat Közösen szerzik be és mindegyiK saját termésű takarmányából ké­szítteti el az állatai részére szükséges keveréket. Szó lehet róla, hogy az új tsz-közi vál­lalkozáshoz más, környékbeli termelőszövetkezetek is tár­sulnak. Váci Mihály Cegléden, Nyerges András Bahason Cegléd város költészetet kedvelő közönsége költő— olvasó találkozón adózott Jó­zsef Attila emlékének. Több mint négyszáz érdeklődő gyűrű össze a Kossuth Mű­velődési Házban, hogy meg­hallgassa Kányi Andrásáé­nak, a városi-járási könyvtár igazgatójának előadását. A modern ember és a költészet kapcsolatáról. Ezután a mű­velődési ház irodalmi szak­köre adott ízelítőt költő ven­dége, a Kossuth-díjas Váci Mihály műveiből, majd átadta a szót a szerzőnek. Váci Mi­hály életéről, költői hitvallá­sáról mondott vallomása után felolvasta néhány új versét, s részleteket az Utazás bürok- ronéziában című szatírájából. Ugyahcsak költő—olvasó ta­lálkozóval ünnepelték a köl­tészet napját a nemrégiben alakult dabasi ifjúsági klub tagjai. Ök Nyerges András költőt hívták meg találkozó­ra április 12-én, első klub­estjük alkalmából. Rédei And- rásnénak, a járási könyvtár munkatársának előadása után Nyerges András olvasott fel verseiből a fiataloknak. Szálloda épül Verőcén Nagybörzsöny vendéglőt. Börzsönyliget élelmiszer­pavilont kap — A szobi járásban egyesültek a föld művesszövetkezetek A szobi járásban összevon­tak három körzeti földműves- szövetkezetet, a vámosmiko- lait, a márianosztrait és a szo- kolyait. A járási földműves- "szövetkezetek székhelye Szob lesz, igazgatójául pedig az alakuló közgyűlés Eosman Istvánt, a járási tanács eddi­gi elnökhelyettesét választotta meg. Az összevont szövetkezet megnövekedett anyagi erejét most elsősorban a Dunaka­nyar — eddig a túloldallal szemben elhanyagolt — bal­partjának fejlesztésére kíván­ja felhasználni. Még az üdülési idény kez­detéig teljesítik a gyorsan fej­lődő Börzsönyliget régi kíván­ságát. Élelmiszerpavilont állí­tanak fel, hogy az ezernél több villa- és víkendház- tulajdonos napi szükségleteit helyben szerezhesse be. Nagybörzsöny nagyon láto­gatott kirándulóhely, de a ki­rándulók hiába keresnek ben­ne olyan helyiséget, ahol szórajukat olthatnák, vagy ét­vágyukat kielégíthetnék. Most a község tanácsa által évek óta sürgetett vendéglátó kom­binát építését végre heteken belül megkezdik. Jövőre elké­szül a vendéglő, cukrászda— eszpresszó és élelmiszerbolt új épülete. Még nagyobb építkezésre kerül sor Verőcén. A Szobi Járási Földművesszövetkezet elhatározta, hogy emeletes vendéglátókombinátot épít. Az épület előtt a Duna part­ján pedig teraszt képez ki, amely az egész Dunakanyar legnagyobb és legszebb kilá­tással rendelkező szabad ég alatti étkezőhelye lesz. Az emeleten három-négy szállo­dai szobát rendeznek be, ez pedig a Dunakanyar bal part­ján az első és egyelőre egyet­len kisszálloda lesz. 99 FORRBOR a Vj italkülönlegességek elő­állításán dolgoznak a Csong- rád—Szolnok Vidéki Állami Pincegazdaság szegedi köz­pontjának szakemberei. A gyorsan közkedveltté vált „Fesztivál gyöngye” után már elkészült egy új ital, az „elő­regyártott” forraltbor recept­je. A Szeged környéki fehér­bort édesítik, fűszerezik, s „forrbor” feliratú címkével el­látott fél- és egyliteres pa­lackban hozzák forgalomba. 175 éve halt meg Hell Miksa 1792. április 14-én, 175 év­vel ezelőtt halt meg Hell Mik­sa magyar csillagász, korának egyik legnagyobb tudósa. 1720-ban született Selmec­bányán. Az ő nevéhez fűződik az eg­ri csillagvizsgáló tervezése és műszerezése, valamint a budai obszervatórium terveinek el­készítése is. Az utóbbi a sza­badságharcban elpusztult, de a nagyszombati még áll, a kö­zelmúltban helyreállított egri csillagászati múzeum pedig ma is híven őrzi Hell Miksa kezenyomát. A tudományos munkája rendkívül széles körű volt. Egyik legnagyobb eredménye a Nap—Föld távolság páratla­nul precíz meghatározása. Az elsők között figyelt fel a kontinensek mozgására is. A sarki fénnyel kapcsolatos megállapításainak igazolását a XX. század hozta meg. O VölrÖ^Yi — Magához megyek, Pista, I — Nem tudok maga nélkül de először kérdezze meg a ma- I élni. mámat. ‘ — En most elmegyek vízért. dig mi mindent tettek a ju- .„ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/s/sssssssss/s/sssssssssssss/sssssssss biieumi versenyvállalás, a & ' esztendős múltat bizonyítandó. Igaz, fenolos kenőolajfinomító el- § készítése érdekében. Szólni § kellett volna a pártbizottság ^ termelésirányító, és a párt- § alapszervezetek politikai ne- ^ velőmunkájáról. Írnom kel- S lett volna a BKG Ady Endre \ brigádjának eredményeiről, s| Piricsi Lászlóról, meg Szöl-s lősi Lászlóról, két lelkes, ál-1 dozatkész szakemberről, Vá-^ laszt kellett volna kérni az 4 ÉM. 26. sz. ÁÉV-nél a jó né- 4 hány munkás feltette kérdés-§ re, a csatornázás, a csapadék- ^ víz elvezetés, a közvilágítás § mikorra készül el az 1800 fős ^ telepen? Szerepelt a program-4 tető nem megnyugtató helyze-4 ban az orvosi rendelő, a fék-.! te — szétszórtan, barakkok-^ ban van ma —, a fogorvosig szoba takarításának látszat- § ra apró ügye. Az előjegyzett, de most| már adósságban maradt fel- 4 adatok közé került a rémhír § is, hogy nem lesz szupermar kett, s a valóság, ho®v 1968- § ban igenis meglesz. Írni kel- ^ lett volna az ivóvízellátásról, 4 az Ercsiből kiinduló vezetéke frishileuhi Jámbor Mihály, a községi tanács vb- elnöke, elkeseredetten böngészte a la­pokat. Itt is, ott is jubiláltak, mert a város, vagy a község hatszáz-, meg hét­százesztendős múltra tekintett vissza, és éppen most került elő valami beporo­sodott levéltári fiókból egy kutyabőrös irat, amely megcáfolhatatlanul bizonyí­totta az érdekelt község fennállását a hajdanvolt századokban. Az ilyesmi pe­dig azzal jár, hogy felfigyelnek a köz­ségre, újságírók lepik el, írnak róla minden szépet, ami a múltat illeti, és még szebbeket, ami a község mai éleiét illeti, kiemelve benne a község vezetői­nek hervadhatatlan érdemeit. Lehet szép ünnepi tanácsülést rendezni, elhív­ni a rádiót, televíziót, a megyei elvtár­sakat. Aztán ilyenkor egy-egy kitünte­tés is akad a község vezetőinek. A megyében — sorra — legalább ti­zenöt helyen jubiláltak, csak Jámbor Mihály falujában nem került elő sem­mi ócska kutyabőr, legalább egy ötszáz­volt a megyében már hétszázas jubi­leum is, de kis falu beérheti keveseb­bel. Beszélik ugyan, hogy már a tatár­járás idején is állt a falu, de a beszéd még nem bizonyíték, arra pedig építe­ni, illetve jubileumot rendezni nem le­het. Már a megyei múzeumnál, meg a megyei levéltárban is jártak, de sehol semmi írásos nyom. Már-már úgy látszott, hogy jubileum nélkül telik a község élete, de szeren­csére, vannak fáradhatatlan emberek. Mint például Zsupsz A. Tivadar, a köz­ség univerzális kultúremberei, tanító, népművelési vezető, művelődési otthon igazgató, helytörténész, TIT-tag, és saj­tófelelős egyszemélyben. Miután a vb- elnök vele is megosztotta gondját a ju­bileumra való okkal kapcsolatban, fel­szerelte magát hamuban sült pogácsá­val, megbízólevelekkel és útielőleggel. Elindult, mert nem ismert lehetetlent. Hét nap és hét éjjel volt távol Zsupsz A. Tivadar. A nyolcadik nap hajnalán bezörgetett az elnökhöz. Meglesz a ju­bileum! — lelkendezett. Kiderült ugyanis hogy a község éppen most, karácsonykor lesz nyolcszázesztendős, s már útban van az erre vonatkozó ok­irat is. Ugyanis szót váltott egy volt kollégiumi társával, a szomszéd megye egyik tanítójával, ahol szintén jubilál­nak. Ott is nyolcszázéves a község, csak éppen a dokumentum még nincs kéz­ben, mert hajdan teljesen elpusztítot­ták az átvonuló török hadak, és az egy­kori település helyén épült a mai falu. A kollega fia adjunktus a csikágói egyetemen, ott pedig tudvalevőleg min­dent lehet és kell tudni. Például azt is, hogy ott őrzik XIV. Szelim aga egyik segédtisztjének a családjához írt leve­lét, amelyben beszámol, szám szerint nyolc falu teljes elpusztításáról. A fiú alaposan tanulmányozta a régi levelei és véletlenül megtalálta benne az illető falura vonatkozó adatokat. Bizonyára meg fogja találni, ha szorgalmasan ke­resi, a Jámbor Mihály faluját is. Ha pedig arra dokumentum van, hogy egy falut elpusztítottak, akkor annak előbb már léteznie kellett. Hát így. Két hé­ten belül itt lesz a bizonyító irat. Nagy lelkesedéssel meg is kezdték hát a jubileum előkészítését. A sajtó, rádió, televízió részére tájé­koztató ankétot tartottak, s új dobot vettek a kisbíró-hivatalsegédnek is. Annyira belefeledkeztek az ünneplésbe, hogy egészen természetes: minden egyéb, ami fontos, kiment az eszükből Benedek Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom