Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-12 / 85. szám

RÉVFÜLÖP—TAPOLCA Vonat helyett autóbusz Hétfőn nagy vasútépítő munka kezdődött a Balaton partján. Az északi parton húzódó vasútvonal korszerűsítése so­rán lápos, tőzeges szakaszhoz értek, ahol teljesen ki kell cse­rélni "a pályatestet. Az 50 ezer köbméter föld megmozgatásával járó nagy- szokra'érvé'nvesék szabású munka teljes forga- SZOKra ervenyesek. lomszüneteltetéssel éjjel-nap- p&l tart. így hétfőtől április 24-ig — szünetel a vasúti közlekedés Tapolca és Révfülöp között. A teherforgalmat elterelés­sel, a személyszállítást autó­buszokkal bonyolítják le. A vasúti pénztáraknál vál­tott menetjegyek az autóbu Az autóbusz-menetrend vonatokéval azonos. KÖNYVESPOLC ÚJVÁRI IMRE LÁSZLÓ: Szavak, tettek, emberek / A cowboynadrágos, hosszú hajú fiatalemberek látványa nemegyszer rosszalló fejcsóvá- lásra készteti az idősebbeket, mintha csak elítélően monda­nák: „... ezek a mái fiatalok!” Mások megmosolyogják őket... „fiatalság — bolondság, majd megkomolyodnak”. Kinek van hát igaza? Annak-e, aki a túl hangos, különcködő viselkedés mögött cinizmust, erkölcsi züllést lát, vagy annak, aki mindezt a fiatalokra jellemző feltűnési vágynak, múló jelen­ségnek tartja, amelynek sem­mi köze a romlott, nihilista erkölcsi felfogáshoz. Vagy ta­lán valahol a középen van az igazság? És hogyan viselked­nek ezek a 18—20 éves fiata­lok, amikor megkapják behívó­jukat, s átlépve a laktanya kapuját, megkezdik szolgála­tukat a hadseregben, ahol kénytelenek elhagyni hóbort­jaikat, ahol próbatételek során át kell bizonyítaniuk: mit ér­nek, milyen az erkölcsük és a jellemük, képesek-e és főképp akamak-e áldozató* vállalni másokért, nemesebb eszmé­kért, társadalmi céljainkért. Ezek a problémák foglal­koztatják a könyv íróját. Új­vári Imre Lászlót Azt kutat­ja — hogyan és minek a ha­tására alakul, milyen oktató­nevelő módszerek révén for­málódik a fiatalok jelleme, egész személyisége a katona­élet során. Több mint félszáz pillanatképet villant fel a szerző a hadsereg életéből. El­látogat a hozzátartozókhoz, bogy utánajárjon az okoknak, amelyek a katonafiatalt a megtévedés, a fegyelmi vétsé­gek és bűntettek lejtőjére so­dorták. Meghallgatja a had­bírói tárgyalásokat, felkeresi az elítélt s büntetésüket már letöltött katonákat: — vajon a közösség hogyan fogadta őket, használt-e a kemény lec­ke? De visszanyúl a múltba is, hogy bemutassa a hősi helyt­állás és áldozatvállalás pél­dáit az ellenforradalmi harcok idejéből. Az író a feltett kér­désre — hogy milyen is a mai 18—20 éves fiatal — nem ad konkrét választ, de az egymás mellé illesztett, látszólag ösz- szefüggéstelen kis történetek mégis egyértelműen szép, biz­tató és megnyugtató képet mutatnak. A Zrínyi Kiadó gondozásá­ban megjelent könyv olyan gondolatokat és problémákat fejt ki — közérthetően és él­vezetes stílusban — amelyek ma a fiatal parancsnokainkat, kiképzőinket leginkább foglal­koztatják. Csonka György Anziksz... Beat-tánc — naív szemmel nézve Vasárnap este a monori művelődési otthon nagyter­mében a szokásos ötórai teá­hoz az Ezüstcsillag tánczene­kar szolgáltatta a zenét. A te­remben teenagger ifjak és lá­nyok ropták modem beat-rit- musra a táncot. A színpadon az Ezüstcsillag zenekar tagjai szinte extázisbán dolgoztak, a két mikrofon állandóan mű­ködött, nem tudom, pontosan mit játszottak, talán a Yellow Submarins Beatles-számot in- tonálták. A köves „parketten” szétáradt a hatalmas ritmus, a hangszórókból üvöltött a puzon és a szaxofon, gigászi akrobata-csata folyt a terem­ben. Lányok szupermini szok­nyában, arcukon elrévült mo­soly, rángatódzó karok, lábak és derekak tömegében hódol­tak a beat-táncnak — a vég­kimerülésig. A gitáros belebömbölt a mik­rofonba, a ‘másik ritmizált, s én álltam az ajtóban, s arra gondoltam: eljárt az idő fö­löttem. Vagy egyszerűen le­maradtam, s nem tartok lé­pést a kor igényével? De mit is vártam én a mo- nőri beat-zenétől? Valamilyen érdekes, lágy tónusú, melodi­kus hangszerelést.. valami mást, mint ez volt? Oh, én naiv... Kérik egy unokaöccsöt!... A Petőfi utcai trafikba be­lép egy nyolc év körüli fiúcs­ka és azt mondja: — Kérek szépen, egy száz­éves unokaöccsét — és leteszi az asztalra a pénzt. A trafikos hölgy egy pilla­natra meghökken, aztán elne­veti magát és a fiúcskának nyújtja a kért cigarettát: egy doboz MD füstszűrös termé­ket. S ezekután mondja valaki, hogy a dohányáru sításhoz tiem kell szakértelem! erdőre. Innen bementek a Ré­tes-csárdába, hogy az olyany- nyira híres és ízes rétest meg­kóstolják. Az asszonyka ren­delt a mákos és a túrósrétes­ből és kérte, hogy csomagol­ják be, mert — lévén szép nyári idő! — a szabadban óhajtják megenni. Kérését teljesítették és szépen, ahogy illik, higiénikusan becsoma­golták a kért rétest. Csak akkor hökkentek meg, amikor felbontották a csoma­got. A mákos és túrósrétes helyett káposztás és cseresz­nyés rétes volt a csomagban! Hja, kérem, rétes — rétes ... — gondolták a csárdában, hi­szen ők nem mákos és nem túrós, hanem egyszerűen csak Rétes-csárda. Neon Ketten beszélgetnek: — Képzeld — mondja az alacsony —, Monoron új neon mozireklámot szereltek fel. Vi­lágít is! — Jó, jó... — mondja a magasabb —, de mikor tata­rozzák a mozi belsejét? Hörömpő Jenő MOMOMlim LO.N KI APA S A IX. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1967. ÁPRILIS 12., SZERDA amért, a világbékéért ékenagygyűlés május 9-én A természet újjászületése­kor az emberek gyakrabban gondolnak a jövőre, szíve­sebben tervezgetnek, remény- kedőbbek. Évekkel előre gondolkozni, tervezgetni csak békében lehet. Megelégedet­ten, boldogan csak akkor ter­vezhet az ember — ha a világon mindenütt béke van. A nemzetközi békemozga­lom tavaszi békedemonstrá­ciója tiltakozás az Egyesült Államok vietnami agresszió­ja ellen, az atomfegyverek elterjesztése ellen. Az idei békeakció jelszava: „Viet­namért, a világbékéért/” Május 9-től július 9-ig a világ becsületes békeszerető emberei — ha nem is mint a hivatalos politikusok, ke- rekasztal-konferenciákon, vagy nemzetközi értekezleteken — szükebb baráti körben, is­merősökkel, barátokkal ül­nek össze, hogy elbeszélges­senek a nemzetközi élet ak­tuális eseményeiről. Nem véletlen, hogy éppen május hónapban emelik fel az emberek tiltakozó szavukat, éppen ebben a hónapban oszt­ják meg egymással nemzet­közi jellegű gondjaikat, hi­szen május 8-án fejeződött világháború, hallgattak AVm 3í*f ÍSteffi találhosák a barátság, a béke jegyében A május 9-től június 9-ig tartó békehónapban a járás néhány községében nemzetisé­gi találkozókat rendeznek. Magyar—szlovák baráti talál­kozóra kerül sor — a Szlová­kok Magyarországi Szövetsé­gének közreműködésével — Péteriben és Pilisen, a műve­lődési otthonban. Magyar— NDK találkozót rendeznek Vecsésen, a községi művelődé­si otthonban. be a második Május 9-én már a fegyverek, s akik túlélték a háborút akkor azt mond­ták: soha többé! A járási Hazafias Nép­front irányította békeakció járási programja május 9-én kezdődik. Ezen a napon a társadalmi szervek vezetői tartanák tájékoztató előadá­sokat a községekben, a nem­zetközi helyzetről, az euró­pai biztonság megteremtésé­ről. A békehónap nyitánya a május 9-i nagygyűlés lesz, melyet a monori műve­lődési otthonban tarta­nak, este hét órai kezdettel. Május 18-án Vecsésen, 25-én Pili­sen, június 1-én Gyomron értelmiségi rétegtalálkozókat rendeznek. Az ifjúsági klubokban a községek fiataljai gyűlnek össze egy-egy napra, hogy meghallgassák a nemzetközi eseményekről szóló előadáso­kat. Május 5-én Gyömrőn, május harmadik hetében Pi­lisen, június első hetében Vecsésen tartanak a község fiataljainak előadást. A viet­nami eseményekről beszél­getnek el — ünnepi rajgyű­léseken — az iskolásokkal május második hetében Maglód, Úri, Káva közsé­gekben, május harmadik he­tében Mendén, Péterin, Bé- nyén, Vasadon, Tápiósüly- ben, Gombán, Csévharasz- ton, Ecseren, Üllőn, Tápió- sápoh és Nyáregyházán. A járás óvodáiban, általá­nos és középiskoláiban anyák napján, és a gyermeknapon emlékeznek meg a nemzet­közi élet eseményeiről, be­szélnek a gyermeküket sirató vietnami asszonyokról, a ma­roknyi vietnami nép hősies kitartásáról. A békehónap gazdag kul­turális eseményekben is. A baráti népek magyar nyel­ven megjelent irodalmi alko­tásaiból kiállítást rendeznek a községi könyvtárakban Ve­csésen, Monoron, Pilisen, Ül­lőn, Gyömrőn és Maglódon május második-harmadik he­tében. Az ünnepi könyvhét ünnepélyes megnyitójának té­mája a béke, a szabadság, a szabadságukért küzdő népek áldozatos harca. Az üllői ének­zene tagozatú iskola hang­versenyt rendez ebben a hó­napban. (d) Hajmosás közben bokáig a vízben A monori ktsz fodrászainak panaszát tolmácsolom. A mo­dern üzlet „ékessége” az a sarok, ahol a csapok találha­tóik. A vendégek hónapok óta megcsodálják az összetört csempehalmazt — s a fod­rásznők türelmét. Ok ugyan­is bokáig a vízben állnak, mi­közben a vendégek haját mos­sák. (A kozmetikusnál a láb­mosás ingyenes!) Magam is láttam, milyen el­hanyagolt állapotban vannak a vízvezetékek. Panaszukat jelentették már a szolgáltató ktsz-nek, de ezideig. azok nem intézkedtek. Gondolom, a fodrászüzlet­nek van akkora bevétele, hogy jutna a javítási munkák elvégzésére. (P—k) Jó hírek Gombáról Gombán május elsejére ter­vezik az új cukrászda meg­nyitását, amely előre látható­lag felveszi a versenyt a já­rás valamennyi presszójá­val. ★ őszre előre láthatólag elké­szül a gombaiak kultúrterme is — s hogy ne kelljen igény­be venni a későbbiek folya­mán terménytárolásra, ga- bonaraktárat is építenek. (teleki) — Monorl-erdőn három­évi szünet után újra meg­alakul a helyi lövészcsa­pat. Kitüntetésének mindenki örül GYEREKSZÁJ Gyuszi négy leánytestvére között az egyetlen fiú a csa­ládban. Nőnemű testvérei mind öeregebbek nála, így érthető, hogy elkényeztetett gyerek. Mindent megenged­nek neki, mindent megtesz­nek érte. Nővérei nagyon szeretik a tánczenét, tehát minden tánc­zenei műsort meghallgatnak, tgy Gyuszi, mint „férfi”, szin­tén hallgatja a beat-zenét. A minap Komjáthy György „Csak fiataloknak” című mű­sorát hallgatták, mikor Éva megjegyezte: — Jól énekel ez a Németh József. — Jó magas férfi — mond­ta Zsuzsi, a másik nővér. Gyuszi ekkor komolyan meg­szólalt: — Éva, tedd fel a rádiót ma­gasabbra. — De Gyuszikám, miért? — Hát nem te mondtad, hogy Németh József magas ember? — De igen — mondta Éva. és nem értette a hatéves apróság okoskodását. — Hát nem érted? Azért, hogy ne kelljen lehajolnia ... (mitru) A maggyár kiváló dolgozója lett április 4-én Fényes Tibor- né. Ennyi a rövid hír. De ér­demes mögéje nézni, mert ez a rövid mondat sokat takar. Fényes Tiborné 1949-ben került a maggyárba, mint idő- ezak-i- szerződéses munkás, 1950-ben véglegesítették, s az­óta nincs a gyárban olyan fi­zikai munkakör, amit el ne látott volna. Volt kertimun­kás, konyhalány, laboratóriu­mi, zsákraktári beosztott stb. Jelenleg minőségi ellenőr, áruátvevő. Munkaköréhez tar­tozik, hogy a termelő gazda­ságoktól átvegye nyers álla­potban az árut, minősítse és így adja tovább a laborató­riumnak. 1953 óta csinálja ezt. Munkáját szereti. Évente kö­rülbelül 500 vagon magot vesz át, ezt minősíti. Ennek értéke pedig meghaladja a 20 millió forintot. Az üzemben csak Erzsiké­nek ismerik és így is szólítják. Munkatársai, szeretik, kedve­lik. Víg kedélyű, tisztelettudó, bátor és szókimondó. A társa­dalmi munkában is példamu­tató. 1950 óta párttag. Egyik első szervezője volt Monpron az MSZMP-nek. Több mint tíz év óta a pártvezetőségnek, 1964 óta pedig a járási pártbi­zottságnak tagja. Az üzemi társadalmi bíróságnál is tevé­kenykedik. Nincs az üzemben olyan társadalmi megmozdu­lás, amelyben ne venne részt, mint aktív szervező. Az üzem munkásai közül egyedül ő kapott április 4-e tiszteletére kiváló dolgozó ok­levelet és jelvényt. Akik őt javasolták erre a szép és ne­mes kitüntetésre, nagyon jól választottak. M. J. Rétes — rétes... Vasárnap egy tutóval kirándult a házaspár Monori­Igazi tömegverseny tanúi lehettek azok, akik va­sárnap ellátogattak az Ady úti iskola tornatermébe, ahol a Pest megyei TST rendezte az úttörő birkózóbajnokságot Ilyen tömegverseny még nem volt Monoron. Nyolc sportkör nyolcvankét fiatalja vett részt a versenyen, amely két szőnyegen folyt A ver­seny igazolta, hogy jó úton halad megyénk birkózó után­pótlásának nevelése. Jó né­hány tehetség bontogatja már szárnyait. Nagyobb érdeklődést érde­melnének ezek a versenyek mind a szurkolók, mind az il­letékes vezetők részéről. A versenyen egyébként a monori birkózók szépen sze­repeltek. A pontverseny az alábbiak szerint alakult az egyesületek között: 1. Abony (44), 2. Cegléd (26), 3. Monor (16), 4. Csepel és Nagykőrös (9—9), 5. Dunake­szi (6), 6. V,áci Dózsa (5), 7. Dabas (3 pÉfnt). Az 1955—56. évfolyambeliek versenyében, a 32 kilós súly­csoportban Kucsera második lett. Az 1953—54. évfolyambeliek versenyében, a 35 kilós súly­csoportban Zöldi második; 38 kilós súlycsoportban Kéri el­ső, Tözsér harmadik; 41 kilós súlycsoportban Bogár harma­dik; 63 kilós súlycsoportban Horváth második helyezést ^rt el. Valamennyi versenyző monori. (oláh) SPORTJEGYZET Javuló csapatjáték, de gólképtelen csatárok... Jól elkészített, nagyméretű sportpálya várta a Pécel— Monor mérkőzés résztvevőit Pécelen. A monori csapat já­tékosai — a jólYnegtermett pé- celi legények mellett — szinte „törpéknek” bizonyultak. A játék azonban az ellenkezőjét bizonyította. Kicsi a bors, de erős — tartja a közmondás. Az aprótermetű monori csatárok szépen tették-vették a labdát a mezőnyben, s jelentős fö­lényt harcoltak ki. A kapu előtt azonban nem találták fel magukat: sok volt az egvé- nieskedés, a fölösleges, ön­célú iabdacipelés. Pedig volt egy pár biztató gólhelyzet. Az ellenfél jórészt buda­pesti játékosokból állt, akik kissé „öregurasan”, rutinju­kat felhasználva igyekeztek megszolgálni a kalóriapénzt. Csupán egy benszülött péceli játszott a hazai csapatban! A monoriakat sokan elkísér­ték az eszményi, nyári labda­rúgó vasárnap. Az autóbusz tele volt, gombostűt sem le­hetett volna leejteni. Az előmérkőzésen a monori ifik katasztrofális, 5:1 arányú vereséget szenvedtek — állí­tom, gyengébb képességű el­lenfelüktől. Bokros nagyon gyengén védett, és egyes lab­darúgópalánták nagyon öntel­ten, „felhúzott orral” játszot­tak. Csak a kis Kürtösit lehet dicsérni. Pedig Lusták, Kécskei és még egy páran — tehetséges játékosok lenné­nek, ha szívvel, lelkesedéssel küzdenének. Visszatérve a felnőttek ta­lálkozójára — elmondhatjuk — javult a csapatjáték az ül­lői mérkőzés óta. Jobban érez­ték a játékosok a labdát, biz­tosabban szereltek, különösen jellemző ez a védőjátékra. A monori csapat a mezőnyben egy klasszissal jobb volt el­lenfelénél és az utolsó húsz percben fölénye abszolút volt. Gólt rúgni azonban nem tu­dott. Beszélgettünk a monori ve­zetőkkel és Naszvadi edzővel, akik elmondták és ami a szur­kolók előtt is világos: több ön­zetlenséggel, nagyobb baráti kollektivitással kellene csa­társorunk belső játékosainak — Petricsnek, Szabó 1-nek, Bajkainak játszania. Ez első­sorban rajtuk múlik. Nem mindegy, hogy ki rúgja a gólt? .4 gólt előkészítő neve ma már több sportágban sok­kal nagyobb elismerésben ré­szesül, mint aki berúgja, be­dobja, vagy beüti — a labdát. Ezt kellene megérteni a mo­nori belső hármasnak, akik egyenként jól képzett játéko­sok, de külön-külön elsza­kadva egymástól veszélytelen csatárok csupán, akiket köny- nyen választ el az ellenfél vé­delme a labdától. Három mérkőzésből négy pont! Ez mindenképpen jó arány, ha figyelembe vesszük, hogy két mérkőzés idegenben volt. Azonban az is tény, hogy Érdről és Pécelről határozot­tabb csatár játékkal — az el­mondottak alapján — igenis el lehetett volna hozrú mind a négy pontot. Ne hullassuk el az értékes pontokat, mert könnyen meg­bánhatjuk. (h) MAI MŰSOR Mofzik Maglód: Alibi a vízen (széles­vásznú). Monor: Hölgyek és urak (szélesvásznú). Nyáregyháza: Csen­des otthon. Tápiósüly: Hamida. Űri: A kisasszonyok később jön­nek. Vecsés: Sellő a pecsétgyűrűn. I—H. (szélesvásznú).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom