Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

1 1967. MÁRCIUS 3., PÉNTEK rtii MEGYEI k/ÍMop A ceglédi posta Farkas-brigádja A város legkedvesebb olvasmánya a Pest megyei Hírlap elsejétől kerek százzal több. Azonban példányonként is so­kan vásárolják, úgyhogy csu­pán a városban összesen öt­ezer is elfogy naponként — Senki se mondja le az előfizetést? — Dehogynem, akad havon­ta néha húsz is. Az okát min­dig megvizsgáljuk. Az elköltö­zés elég gyakori ok és a tele­vízióvásárlás. Az új tv-tulaj- donos takarékoskodni próbál, vagy azt hiszi, a vevőkészü­lék mindenben pótolja az új­ságot. Aztán egy-két hónap után majdnem mindegyik újra előfizet. A ceglédi posta hírlapter­jesztő csoportja hivatali köte­lességén látszólag túlmenően azt is figyeli, ha van — mi az olvasók kifogása, lapunk ceg­lédi kiadásával szemben. Mondják, sokan hiányolják, amiért a városban történő bűnügyekről nem olvashatnak az újságban. Ezért szájról Ezen a héten termelési ér­tekezletet tartottak a ceglédi postahivatal dolgozói, meg­vizsgálták és megbeszélték az elmúlt év munkáját, eredmé­nyeit, s kiosztották a szocia­lista brigád jelvényeket, okle­veleket. öt brigád nyerte el a szocialista brigád címet, közöt­tük a Farkas brigád. Róluk szólunk. Az, hogy szocialista brigád lett ez a három postás­ból álló kis közösség, külön ünnepe a Pest me­gyei Hírlapnak is, miután ők a ceglédi postahi­vatal hírlapterjesztő csoportja. — Voltunk mi már szocia­lista brigád — mondja Farkas Józsefné csoportvezető — 1962-ben oklevelet kaptunk, 64-ben jelvényt. Sajnos 65- ben kiestünk, tavaly azonban visszaszereztük a címet. Fo­rintbevételi tervünk az 1966- os évre például 3 millió 106 ezer volt. Év végére 3 mil­lió 317 ezer 716 forint lett Cegléd városának lakói ennyi j szájra jár a hír, pénzt költöttek múlt esztendő- ' ben napi- és hetilapok, folyó­iratok példányaira. A brigádnak nem könnyű a több mint 3,5 millió új­ságot eljuttatni az olva­sókhoz. — Nehéz megválogatni a kézbesítőket árusokat, nem mindenki termett erre a mun­kára. Mi azonban nem pa­naszkodhatunk, embereink ki­fogástalanul látják el felada­tukat — beszél Fa/rkasné arról a hatvan lapkihordóról, meg árusról, aki a városban a lapo­kat terjeszti. A posta dolgozóinak rangjuk van. Farkas Józsefné és beosz­tottjai Fülöp Gyuláné és Si­mon Gyula sok éve a posta tisztviselői. — Nagyon szeretem ezt a munkát, amit szívesen csinál az ember, az sohasem fárasztó robot — mondja Farkasné. Reggel ötkor már egyikük bent van a hivatalban, akkor érkeznek a vasútról a reggeli lapok. Hármójuk közül egy, persze váltakozva, este hatig tart szolgálatot. A legtöbb munkát talán az előfizetők nyilvántartása adja. A város­ban különböző lapokra 14 ez­ren fizetnek elő. — Minden újság közül a legtöbb előfizetője a Pest megyei Hírlapnak van, februárban 3373 volt, március legtöbbször persze erősen túlozva a tényeket. Hogy a városi rendőrkapitány­ság miért titkolózik, nem ér­tik. De még nehezebb megérte­ni, miért akadályozza meg a város tanácsa, hogy a lap az anyakönyvi híreket közölje, beszámoljon róla, ki hunyt el, kik kötöttek házasságot és me­lyik házaspár részesült gyer­mekáldásban. Ez mind nagyon érdekli az olvasóközönséget. Meg kell jegyezni, hogy a ceglédi postahivatal vezetője a hírlapterjesztő csoport szocia­lista brigádságát nem tekinti hivatali titoknak, sőt a leg­szebb dicsérő jelzőkkel mél­tatta előttünk Farkasné és két társa munkáját. Szokoly Endre Villanófény Hármat, egy csapásra Két legyet egy csapásra — nem nagy dolog, ahogy mond­ják ma már, a szólás is el­koptatott. Hármat — ez már valami, ráadásul, ha nem is akármilyen „legyekről” van .szó... A Váci Kötöttárugyár­ban sok gondot okozott a tré­ningruhák kelmeszegélyének — szakmai szóval élve — ösz- szefesthetősége. A flór fo­nalból készült szegély nem festődött azonos színűre a kel­mével, s ez rosszabb minősí­tést jelent. Két műszaki, Oszo- li György és Balázs Zoltán új eljárása megszünteti a gon­dot, s ráadásként még hozzá­tesz többféle hasznot is. A nagy szilárdságú poliamid szál nemcsak az egyenletes festhetőséget biztosítja, hanem a jóval nagyobb tartósságot is, s ugyanakkor — ez legalább annyira lényeges, ha nem fon­tosabb, mint az előbbiek — hazai gyártású danulonszálra állítja át a gyártást, az eddigi import helyett. Közel 450 ezer forint önköltségcsökkentést je­lent a gyárnak az új techno­lógia alkalmazása, s régi, fej­fájást okozó gondot ad át a feledésnek. Jó példája ez annak, meny­nyire sajátos légy csapó” a műszaki fejlesztés, egy-cgy korszerűbb eljárás milyen bő­ven, s hány területen kamato­zik. Mert lehet úgy is csök­kenteni a termelési költsége­ket — és sajnos, hosszú ideig jócskán szolgáltatott, példákat az ipar —hogy ezt is, meg azt is „kispórolták” a termék­ből, s igaz, olcsóbb lett, de — rosszabb. A „hármat egy csa­pásra”, azaz a két kötöttáru- gyári műszaki ember az el­lenkező utat választotta. Fél­millió marad a gyári kasszá­ban, s a termék is — jobb lesz ... ! (m. o.) líj élelmiszerszabványok Több új élelmiszerszab­vány lépett hatályba, ame­lyek az eddiginél hatékonyab­ban védik a fogyasztók ér­dekeit. Az új előírás hatá­rozza meg a tejszín, a to­jás, és a fűszerpaprika szab­ványos minőségét. A tíztonnás újszülött 1970-re évi 1200 darab A BNV-n bemutatkozik A Gödöllő-116 útnak indul A szerelőállványon nem is tűnik olyan nagynak: a sze­rény kísérleti-fejlesztési mű­helyben áll a bakokon a hato­dik Gödöllő—116. öt társa már újra és újra próbákat áll ki. Egy műhellyel odébb az ötö­diket vesszük szemügyre. Meg­termett jószág, mellig érő ab­roncsokkal, öblös puttonnyal, jó kilátást biztosító, zárt veze­tőfülkével. Tisztes súlyú új­szülött: 9500 kilogramm az önsúlya. 170 milliós beruházás A Gödöllő—116: dömper. Hat köbméter, azaz tíz tonna anyag szállítására alkalmas, s születését a nagyszabású jár­műfejlesztési programnak kö­szönheti. 1970-ig 170 millió fo­rint értékű beruházás ered­ményeként a Gödöllői Gépgyár világviszonylatban is jelentős dömpergyártó üzemmé lép elő. Az 1200-as sorozat évente nemzetközi méretekben is a nagyo-k közé tartozik. — A gyártás — mondja Szé­kely László, a gyár főmérnöke — elsősorban a szovjet meg­rendelésre alapozódik, s több mint tíz vállalat nagyfokú kooperációját igényli, többi között a Csepel Autógyárét. Ez az igazi vizsga: a gödöllői újszülött az oroszlányi kül­színi fejtésen BEMUTATJUK KÉPVISELŐJELÖLTJEINKET Az elhivatottság szorgalmával — Az apa elhozta első nap a fiát az iskolába, s az a szü­netben hazaszökött. Év vége felé pedig, amikor kiküldték a rétre, hogy őrizze a tehenet, elszökött az iskolába. Nem is­merek ennél jobb érzést egy tanító számára — mondja az 50 felé járó magas, szálas fér­fi, aki egyenruhát, s tábornoki váll-lapot visel. Szilágyi László vezérőrnagy. Az apja, aki erdélyi ember volt, vasúti kovács, egyetlen fiát azért adta gimnáziumba, hogy úr legyen belőle. Majd kap valami rendes hivatalt. Tiszta, nyugodt élet, egy kis tekintély. Kikerülni a szegény­ség sará'pól — valahogy így tervezte ő is. Érettségi után másfél évig hiába várt bármiféle hivatal­ra. Aztán behívták katonának. Amikor leszerelt, végül dip­loma nélküli tanítói állást vállalt. Ez volt 1940-ben. So­sem akart tanító lenni. Aztán megszerette. Egyszerre három­száz gyerekkel foglalkozott. Munka közben szerezte meg a tanítói oklevelet Katona sem akart lenni. 1943-ban mégis a frontra küld­ték. Szakaszparancsnok lett. .Értelmes fiúk voltak a beosz­tottjai, s már egy ideje forgat­tak valamit a fejükben. 1944. április elsején vele együtt át­álltak SztaniszLav környékén a partizánokhoz. Ott front- propagandista iskolát végzett, majd Moszkvában tanult. 1945 februárjában jött haza. Le akart szerelni, de szükség volt rá, fontos feladat várt a kom­munista katonatisztekre. A népköztársaság biztonsága: a magyar néphadsereg megte­remtése. Katona maradt. Elvé­gezte a vezérkari akadémiát, s több magas katonai beosztás után jelenleg a magyar nép­hadsereg tábornoka. A hosszú falat szinte telje­sen betöltő három ablakon át kora reggeltől késő délutánig besüt a nap hivatali szobájá­ba. A falon hatalmas térkép, s Lenin képe. Klasszikus békes­séget sugároznak a faragott re­neszánsz bútorok. Számvető töprengéssel mondja: — Nem is tudom, hogyan kerültem én ide, hiszen sem­mi különöset nem csináltam életemben, nem voltam senki tekintélyének a kegyeltje. így mondja, de 48 év böl­csessége van ebben, példázat­nak is szánhatná, és folytatja is: — Mi tagadás azonban, ke­ményen dolgoztam. Egy tábornok. Hajlamosak vagyunk napóleoni szigorú szemöldökre és csizmás, ke­mény léptekre gondolni. Szi­lágyi László vezérőrnagyból megjelenésre mindez hiány­zik. A szavakat lágyan ejti, beszédéből kedély és hatá­rozottság formálódik. A ka­tonai engedelmesség kérlel­hetetlen szigorát humánusan és körültekintően értelmezi: — Mindaddig, míg valami nem parancs, vita tárgya. Meghallgatom akár a kis- katonát is. Amikor pedig a legmagasabb ponton egy elvi döntés megtörténik, már ben­ne van az én véleményem, észrevételem, s benne van a beosztottaimé is. ★ Közel lakik a hivatalához. Amikor hazaér, gondolatban, szelemileg még katona, fejé­ben hivatali gondjai, — Nézze — mondja —, az olvasás engem nem nyugtat meg, de ha egy háztartási gép elromlik, azonnal le­csapok rá, a barkácsolás pi­hentet és felvidít. 1963 óta osztja meg szabad idejét a ceglédiekkel s a nagy- kátai járás lakóival. Ország­gyűlési képviselőjük. A képviselőségre, csakúgy, mint a katonáskodásra, vagy a katedrára azelőtt nemigen gondolt. Mégis megszerette ezt a megbízatást . is. Pon­tosan tanulmányozta a rá­bízott terület gazdasági, tár­sadalmi viszonyait, hogy reá­lisan lásson és cselekedhes­sen, amikor választói ügyei­ben eljár. Tapasztalatairól így beszél: — Az emberek egyre in­kább felnőnek jogaikhoz. Egyre kevesebb a személyes érdekű hanasz, egyre többeket foglalkoztat a közös érdek. Az a célom, hogy minél töb­bet járjak közéjük, hogy is­merhessem őket. Ügy láttam négy év alatt, hogy a falu­siak országos viszonylatban nagyon jól ismerik tervein­ket, de azt, hogy milyen cél­kitűzések szerint fejlődik a saját kis községük, már ke­vésbé tudják. A tanácsok fel­adata lenne ezt megismer­tetni velük. Tudom, hogy az emberek türelmesek, s ha lát­ják, hogy napirenden van a gondjuk, megértik, tudnak várni. Hiszen minden egy­szerre nem valósulhat meg. így beszél Szilágyi László, a képviselő, aki valaha sem pedagógusnak, sem katoná­nak, sem képviselőnek nem készült. S aztán mindhár­mat mégis az elhivatottság szorgalmával és teljességé­vel vette birtokába. Dozvald János A 170 millió forint értékű beruházásból 56 millió épület­re, így a 8600 négyzetméter alapterületű csarnokra megy el, 29 millió import- és 44 millió hazai gyártású gépekre, berendezésekre. A többi a ka­zánrekonstrukciót és a járulé­kos beruházásokat biztosítja. Mintegy S00 fővel növekszik a gyár dolgozóinak létszáma: Gödöllőn és környékén jó ke­nyéradó lesz a város nevét a maga nevének is választó új­szülött. „Nyúzás" Oroszlányban — Az öt elkészült dömper közül az Oroszlányban levő háromnak a legnehezebb a sorsa — mondja Márton Ist­ván, a gyártmányfejlesztési osztály vezetője. — Ott való­ban szándékosan és készakar­va nyúzzák a gépeket, mert ha ott megfelelnek, akkor minde­nütt jók lesznek. — Oroszlányban a tényleges üzemi teljesítményt mérik el­sősorban, a Járműfejlesztési Intézetben főként súlypont­vizsgálatokat, alvázszilárdsági méréseket végeznek, míg a gyáron belüli masinán a szé­riagyártáshoz szükséges eset- j leges módosításokat, változ- | tatásokat végzik el. A hatodik, most készülő gép körül szerelők szorgos­kodnak: — Ez lesz a menyasz- szony — bök rá tréfásan egyi­kük —, ez kerül majd a Bu­dapesti Nemzetközi Vásárra, ez lesz az első, hivatalos és nyilvános bemutatkozása. Később megtudom azt is, hogy ez, valamint hetedik társa ez év nyarán hosszú út­ra indul: a szovjet megrende­lő a két gépet hónapokig tar­tó, ún. tesztnek veti alá, azaz alapos, minden részletre ki­terjedő vizsgáztatásnak. A gyár ugyanakkor már ebben az évben túljut a 25 darabos nullszérián, s 1968-ban 250 gépnek kell kikerülnie a gyár­ból, 200 darab exportra, 50 pedig hazai használatra. — A gyárban — mondja Székely főmérnök — valóban közügy lett a Gödöllő—116 sorsa, ügy hiszem, megértet­tük: Gödöllőt az árammérők már sok országgal megismer­tették. Jó lenne, ha a döm­per is ilyen hírvivő lenne... Kétféle puttonnyal Körüljárjuk a masinát, sa „ötöst”, ahogyan itt, gyáron belül nevezik, s közben Mor­fon István magyarázatát hall­gatom. — Négykerék meghaj­tása igen jó terepjáróképessé­get biztosít a gépnek, sebes­ségváltója országúti és terep­viszonylatban 4—4 fokozat használatát teszi lehetővé, zárt vezetőfülkéje már eddig is nagy sikert aratott, fűtőké­szüléke egy csapásra a vezetők kedvence lett. Kétféle puttonnyal és ab­ronccsal készül: normál és kő­szállító változatban. A megnagyobbított tanmű­helyben már tanulnak azok a fiatalok, akik a dömpergyár­tás törzsgárdáját alkotják, épül a nagy szerelőcsarnok, a gyártmányfejlesztési osztá­lyon, s minden más érintett részlegnél ég a munka. Majd megpihennek egy kicsit, ami­kor ünnepélyesen útjára bo­csátják a Gödöllő—116-ból — az ezrediket... Mészáros Ottó SZOT-BEUTALO VAL SZÁSZ-SVAJC Autógyári üdülők az NDK-ban A Csepel Autógyár szak- szervezeti bizottsága sokat töprengett, hogyan tehetnék változatosabbá, érdekesebbé minél több dolgozójuk kéthe­tes nyári szabadságát? Az el­múlt hetekben öttagú küldött­ség indult az NDK-ba. Keresz- tül-kasul utazták a nagy or­szágot, de teli tarsollyal tér­tek vissza. Első útjuk Heidenauba, az Automat Vállalathoz vezetett, akik örömmel kérték: jöjjenek a magyar szaktársak nyaralni Cunnersdorf ba, a világhírű Szász-Svájc égbenyűló sziklái közé. A BARKAS Müvek üdülője Wiesenbadban van és ide indul az első cserecsoport május 18-án. Stadt-Ilmben székel a Hajtóműkereskedelmi Vállalat, amelynek vezetősége burkensdorfi nyaralójukat ajánlotta fel. A Drezdai Au­tógyár fürstenwaldi üdülőjé­ben fogadja a magyar vendé­geket, míg a Hallei Autójaví­tó szívesen felajánlotta kéthe­tes időtartamra Bad-Sarow fürdőhelyen épített nyaralóju­kat. Cserébe — a 105 magyar munkás helyett — ugyaneny- nyi német autógyári dolgozó üdül majd a Balaton partján a Csepel Autógyár Vonyarcvas­hegy i, minden kényelemmel felszerelt modem nyaralótele­pén. Ma osztják ki a jelentkezési lapokat és már most látni, milyen nagy az érdeklődés a csereüdülés iránt. Ez nem is meglepő, hiszen csodálatos szép tájakon, kedves kollégák között napi 58 forintért pi­henhetnek. KM Szalonna helyett - meleg étel Őrség az élet védelmére .A változó mezei tájból tű- | hanyozót, félmilliós költséggel, nőben a régi kép: fa ámyéká- I A gazdaságban ma már ti- ban bicskával a kezében ke- [ zennégy munkavédelmi őr vi­nyeret, szalonnát falatozik ébédre a földek magányos mű­velője. A Dánszentmiklósi Ál­lami Gazdaságban is évek óta meleg ebéd váltotta fel a sza­lonnát, de az öreg üzemi konyhában ritkán lehet úgy megfőzni az ebédet, hogy a hatalmas táblákon dolgozók­hoz a megszokott délidőre mindenüvé kiérkezzék. Épül azonban a két és (él millió forintos modern üzemi konyha, melynek tűzhelyein egyszerre négyszáz embernek lehet majd főzni, s ha az idén még nem is, de jövő esztendőben mindenki idejében megkapja az ízletes meleg ebédjét. A sertésgondo­zók régi kívánságának teljesü­lését is bejelentették a tegnap délután tartott szakszervezeti bizottsági választáson: még az idén felépítik a fürdőt és zu­gyáz társai életére, egészségé­re. Gondos munkájuk nyo­mán felére csökkent a balesetek száma. S ott, ahol még írástudatla­nok is vannak, sok munkás már a könyvekkel barátkozik; a négyszáz • fős gazdaságban 266 állandó olvasója van a vándorkönvvtámak. A mun­kásszállások — hol a pokró­cokat már paplanok váltották fel — televíziót nézhetnek, s rádiót hallgathatnak munka­idő után. Az viszont már a következő évek feladata lesz, hogy itt is korszerű munkás- szállások épüljenek, ahol a családjuktól távol élők egész­séges, kényelmes otthonra ta­lálnak. fl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom