Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

/ PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A francia választások első fordulója a kommunista párt AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XL ÉVFOLYAM, 56. SZÁM ARA 50 FILLER 1967. MÁRCIUS 7., KEDD Választási gyűlés Dunakeszin Nemzeti programunk alappillére a béke " Barinkai Oszkárné beszéde Választási nagygyűlést tar­tottak tegnap délután a Du­nakeszi Konzervgyár kultúr­termében. A nagygyűlésen megjelent és beszédet mon­dott Barinkai Oszkárné az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára, országgyűlési képviselőjelölt. Az MSZMP Váci Járási Bizottságát Berkó Árpád osztályvezető képvisel­te. Pintér Béla a gyár üzem­vezetője nyitotta meg a nagy­gyűlést. Barinkai Oszkárné beszédé­nek kezdetén részletesen kitért a választás jelentőségére, pár­tunk és kormányunk politiká­jára, eredményeinkre és to­vábbi céljainkra. — Ez a választás — mon­dotta Barinkai Oszkárné — ez a nagy politikai jelentőségű aktus, ünnepélyes körülmé­nyek között zajlik le. Nem szabad azonban elfelejteni: nem volt mindig így. A felsza­badulás előtti munkásmozga­lom egyik állandó követelése éppen az általános és titkos választási jog volt. 1938-ban az ország lakosságának 20 szá­zaléka volt csupán választásra jogosult. Milyen volt akkor egy választás? Csendőr és rendőr osztagokat, huszárezre­deket vezényeltek a falvakba. A jelölők nem nagyon ismer­ték a jelölteket, azok csak választás előtt bukkantak fel, hogy aztán el is tűnjenek a nép szeme elől. Sok választás tanúi voltunk a felszabadult Magyarorszá­gon. Volt olyan idő, amikor azért folyt a választási csata, hogy a földbirtokosoké, a gyá­rosoké vagy a munkásosztályé lesz-e a hatalom. Ez a harc már végérvényesen eldőlt. Ná­lunk ma azért folyik a harc, hogy munkába szólítsuk min­den hazánkfiát, hogy megva­lósítsuk a szocializmus építé­sének programját. — Mindenki kíváncsi arra, mit Ígérnek az előttünk álló esztendők. Kezünkben van a szocializmus felépítésének programja. Ennek megvalósu­lása nem történhet olyan ro­hammal, mint annak idején az államosítás. A párt mind­nyájunknak csalódást okozott volna, ha határidőket tűzött volna most elénk. A párt és a Hazafias Népfront a IX. kong­resszus programjával indítja a választásokra jelöltjeit. Olyan program ez, amely megnyerheti a választók ak­tív támogatását. A jövő mun­ka alapja az elért eredmény, s mi bátran beszélhetünk eredményeinkről. Ezt a gaz­daságpolitikát kell folytat­nunk még következetesebben, felszámolva a hibákat, hozzá­igazítva ezt a politikát a tár­sadalmi feladatokhoz. A foly­tonos előrehaladás, a dina­mikus munka ad lendületet pártunknak. Meggyőződésünk, hogy ez a politika jól szolgál­ja a megye lakosságának ér­dekeit. — Önök is tudják, hogy a jövő évtől változtatunk gazda­sági irányításunk módszerén. A párt az idei esztendőt és a választást arra használja fel, hogy ezt a programot megvi­tassa a néppel. Szükség van erre azért is, hogy megcáfol­juk azokat, akik lebecsülik, vagy elferdítik ennek jelentő­ségét. Az új módszerekre azért van szükségünk, mert nagyobb hatásfokkal akarunk termelni, önállóságot és felelősséget akarunk adni a vállalatoknak. Azt akarjuk, hogy akik többet adnak munkájukkal a társa­dalomnak, azokat anyagilag és erkölcsileg is többre becsül­jék. Barinkai Oszkárné ezután a nők helyzetéről beszélt: — A párt határozata bizto­sítja a nőknek, hogy gyerme­kük mellett maradhassanak, amikor erre legnagyobb szük­ség van. Nem akarjuk azon­ban, hogy az asszonyok, a nők (Folytatás a 2. oldalon) A kommunista párt előre­törése a francia nemzetgyűlési választások vasárnap lezajlott első fordulójának legfontosabb eredménye. A végleges ada­tok szerint több mint ötmillió francia adta szavazatát a kom­munista jelöltekre, egymillió­val többen, mint az 1962. no­vemberi nemzetgyűlési válasz­tások első fordulójában. A kommunista párt az egyetlen politikai párt, amely százalék­ban is növelte szavazatainak arányát, az előző választáshoz képest: a leadott szavazatok 22.46 százalékát kapta meg az előző választás 21.84 százalé­kával szemben. A Gaulle-ista kormánytöbb­ség mintegy másfél millióval növelte szavazatainak szá­mát, mindamellett ezzel ala­csonyabb százalékarányt ért el, mint az 1962. évi választá­sok első fordulójában: 37.75 százalékot, az akkori 37.88 szá­zalékkal szemben. A Gaulle-isták azt remélik, hogy a második fordulóban elég mandátumot szereznek ahhoz, hogy megtartsák a par­lamentben eddigi abszolút többségüket, ámbár a három nagy baloldali pártra adott szavazatok száma másfél mil­lióval meghaladja a Gaulle-is- tákra jutott szavazatokat. Ez mindenekelőtt az igazságtalan választási rendszer következ­ménye. Az első fordulóban a 470 franciaországi mandátum kö­zül mindössze 73-nak a sorsa Megalakultak és letették az esküt a szavazatszedő bizottságok Hétfőn országszerte megala­kultak a szavazatszedő bizott­ságok. A kevés híján 12 ezer testület csaknem hatvanezer tagja átvette megbízólevelét és letette az esküt az illetékes tanácsok végrehajtó bizottsá­gának elnöke előtt. A városi, a kerületi és a köz­ségi választási elnökségek ugyancsak hétfőn — választá­si hirdetményt tettek közzé. A szavazás március 19-én 7- től 20 óráig tart. A szavazat­szedő bizottság húsz óra előtt is befejezettnek nyilváníthatja a szavazást, ha a névjegyzék­be felvett valamennyi válasz­tó leadta voksát. Ugyanakkor kivételesen, ha a névjegyzékbe felvett választók egynegyede vagy ennél nagyobb része húsz óráig még nem szavazott, két órával meg is hosszabbíthatja a szavazás befejezésének ide­jét. A választók érkezésük sor­rendjében szavainak. A kü­lönböző színű szavazólapokat a szavazatszedő bizottság el­nöke adja át a szavazóknak, ugyanakkor a szükséges tudni­valókról is tájékoztatja őket. A szavazófülkében senki nem tartózkodhat a szavazás ideje alatt a szavazón kívül. Azok, akik nem tudnak írni, olvasni, vagy akiket testi fogyatékos­ságuk akadályoz, más válasz­tójogosult segítségét is igény­be vehetik. Gondoskodnak ar­ról, hogy az otthonukban fek­vő betegek is élhessenek jo­gaikkal; a szavazatszedő bi­zottság legalább két tagja keresi majd fel őket az ur­nával. A szavazás titkosságát azonban ebben az esetben is biztosítják. Március 18-án déli 12 órától március 20-án 13 óráig szesz- tilalmat rendeltek el. Szezon vége, Autóverseny jégpályán A naptárra rácáfolt az idő­járás. A tavaszias enyheség a kirándulók ezreit vonzotta va­sárnap a hegyekbe. Az or­szágúton autókaravánok, a vi­segrádi Fellegvár tövében par­kírozó kocsik az idei első csúcsforgalmat jelentik. A me­részebbek sátrat vernek, a földre keveredve élvezik a napsugarakat. Ott öröm az enyheség, a városligeti Műjégpályán gond. Vasárnap, az idei utolsó jég­napon, a meleg, az olvadás miatt déli szünetet kellett tar­tani. Délután fél öttől este nyolcig tartott a „második fél­idő”, s este nyolckor: kapu­zárás. A finálé napján négyezren szántották a jeget. A téli isko­lai szünetben gyakori volt a 12 ezres létszám. A november 7-én rajtoló hűtőgépek március 5-én este 11-kor leálltak. Igaz, hétfő este is szükség volt még a jégre; az 5600 négyzet­méteres csúszós felületet autók, golcartok szállták meg. De a megereszkedő, tapadó jég alkalmasabb az ügyességi és gyorsasági viadalra. A 87 nevező sorából a nők sem hiá­nyoztak. Három évvel ezélőtt már tartattak autós jégversenyt. \ Úgy tervezik: ezután minden ^ évben ez lesz a Műjégpálya fi-§ náléja. % — reitter — *. Választói gyűlések Március 7-én, kedden dél­után 17 órai kezdettel Ceglé­den Benke Lajosné iskolaigaz­gató, országgyűlési képviselő- jelölt és Nyújtó Ferenc, a Du­na—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet osztályvezetője, városi tanacstagjelölt közös választói gyűlést tartanak a művelődési házban. dőlt el. Ebből 62-ben a Gaul­le-isták, 8-ban a kommunisták, 2-ben a demokratikus cent­rum jelöltjei, 1-ben pedig a demokrata szocialista szövet­ség jelöltje kapta meg a sza­vazatok abszolút többségét. Az első fordulóban megvá­lasztott ismertebb személyi­ségek között van a kormány 11 tagja, élén Pompidou mi­niszterelnökkel. Párizs 31 vá­lasztókerületében sehol sem dőlt el a mandátumok sorsa. A francia választás nagy meglepetése a tartózkodások alacsony száma, amely nem érte el a 20 százalékot sem. Magyar kormányküldöttség utazott Szíriába A Szíriái kormány meghí­vására hétfőn Losonczi Pál földművelésügyi miniszter ve­zetésével magyar kormány- küldöttség utazott Damasz­kuszba, hogy részt vegyen a Szíriái Arab Köztársaság nemzeti ünnepe, a március 8-i forradalom 4. évfordulója alkalmából rendezendő ün­nepségeken. Gépipari hét Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődött a IV. magyar gépipari hét. A Gép­ipari Tudományos Egyesület szakosztályai péntekig 19 ülés­szakot tartanak. Foto: Mészáros A februári forradalom krónikája HARMADIK ÉVE TARTOTT A HÁBORÜ. Európa népei éheztek, nyomorogtak, nyomo­rékká váltak, pusztultak. Az egymással szemben álló or­szágok uralkodó osztályai és kormányai újabb területek megszerzéséért, a „teljes győ­zelem” kivívásáért nem saj­nálták odadobni katonáik életét. És az egyszerű embe­rek, mintha akarat nélküli bábok lennének, véreztek el­nyomóik érdekében. De türel­mük látszólagos volt, csak takarója keserű elszántsá­guknak. Jól tudta ezt Lenin, aki emigránsként élt Svájc­ban, onnan figyelte a világ proletariátusának minden szívdóbbanását. 1917. január 9-én, a „véres vasárnap” ti­zenkettedik évfordulóján Zü­richben az ifjúmunkásoknak tartott előadást az 1905-ös forradalomról. 1905-öt ,,a kö­zelgő forradalom bevezetésé”- nek nevezte, majd így szólt: „Ne tévesszen meg bennünket a2 a halotti csend, amely most Európában uralkodik. Európa forradalommal terhes”. Ugyanebben az időben, ja­nuár 9-én, Pétervárott 150 000 munkás sztrájkolt, és egész Oroszországban sztrájkok, tüntetések, gyűlések zajlottak le. Messze hangzott a jelszó: „Vesszen a háború!”, „Vesszen a cári monarchia!”. Január- február folyamán falun is erő­södött a háborúellenes han­gulat, forradalmasodott a hadsereg, a frontkatonák mind gyakrabban tagadták meg a parancsok végrehajtását. A CARIZMUS a forradalmi mozgalmak elé gátat akart vetni. Megerősítették a csend­őrséget, rendőrséget, különö­sen a fővárosban, hogy rend­kívüli intézkedésekkel megóv­ják a munkások „zavargásai­tól”. Elkéstek. A militarizált pétervári Pu- tyilov-gyár egyik műhelyének munkásai február 17-én (már­cius 2.), sztrájkba léptek bér­emelésért és elbocsátott tár­saik visszavételéért. Még négy műhely csatlakozott hozzá­juk. A katonai parancsnok válaszul 22-én (március 7.) be­zárta a gyárat, 30 000 munkás utcára került. A Putyilov-gyáriak a bolse­vikok javaslatára sztrájkbi­zottságokat alakítottak, be­járták a többi üzemet és tá­mogatásra szólították fel a munkásokat. 23-án (március 8.), a nemzetközi munkásnő­napon a fővárosban már 90 000 ember vett részt a po­litikai sztrájkban. Tüntettek az éhség, a háború, a cári el­nyomás ellen. A narvai téren gyűlést tartottak a Putyilov- gyár munkásai. Szónokaik már nem rejtették el arcu­kat, nem húzták ' szemükbe sapkájukat, hogy felismerhe- tetlenek legyenek, már nem féltek a rendőrségtől. A bolsevikok pétervári bi­zottsága február 24-ére (már­cius 9.) tüntetésre a kazáni székesegyház elé hívta a mun­kásokat, a kiadott jelszó — „Le a cárizmussal! Békét!” — jegyében. Ekkorra a sztráj­kolok száma az előző napinak több, mint kétszeresére emel­kedett, a fővárosi munkások nagyobb fele részt vett a po­litikai harcban és forrongásuk a pétervári helyőrséget is ha­talmába kerítette. Február 25-én (március 10.) a politikai sztrájk általánossá vált, nemcsak a gyárakban állt meg a munka, hanem a kisebb műhelyekben, a villa­mosvasútnál, a kereskedelem­ben is. Vörös zászlók alatt vo­nult a nép a külső kerületek­ből a központ felé, és a mun­kások sok helyütt lefegyverez­ték a rendőröket. A bolsevi- kok az egész ország népét csatlakozásra hívták fel és Pé­tervárott a legjobb erőket ve­tették be a katonák megnye­résére. EZEN AZ ESTÉN a cár táv­iratot küldött a főváros teljha­talommal felruházott katonai parancsnokának, Habalov tá­bornoknak: másnapra „szün­tesse meg a fővárosban a za­vargásokat”. És másnap a katonák egy része már nem a tüntetőkre, hanem a rend­őrökre fordította fegyverét. Február 26-án (március 11.) este a munkáslakta viborgi városrészben — itt volt a for­radalom góca — összeült a párt vezetősége. Úgy döntöt­tek, másnap kezdődhet a fel­kelés. A tanácskozáson részt vett a páncélos divízió bolse­vik küldötte, aki bejelentette: az egész divízió a bolsevikok mellé áll. — Éjjel a forradal­márok bejárták a kaszárnyá­kat s másnap már több minit 66 000 katona a felkelők olda­lán állt. . Február 27-én (március 12.) a katonák a munkásokkal egyesülve %lfoglaltak katonai központokat, a pályaudvart, kiszabadították a politikai fog­lyokat, letartóztatták a cári minisztereket és tábornoko­kat, lefegyverezték a tiszte­ket, a rendőröket. Egész nap tartott a harc, s majdnem az egész város a munkások és katonák kezére került. Vörös zászlók lobogtak az épülete­ken. Február 28-án (március 13.) Habalov tábornok megpróbál­ta megerősíteni az Admiralitás épületét, de reggelre katonák nélkül maradt. Az egész pé­tervári helyőrség, lf.7 000 em­ber, a felkelők ■ mellé állt Győzött a forradalom a fővá­rosban és csatlakozott hozzá Moszkva és az egész ország. Az orosz februári forrada­lom az egész világon elindítot­ta a népek harcát a békéért, a demokráciáért, a nemzetek szabadságáért. A munkások Magyarországon is ledöntöttek azt a gátat, amelyet a háború állított küzdelmeik útjába. 1917 elejétől a gyárakban, a bányákban, a vasúti műhe­lyekben, a különböző szak­mákban egymást érték a sztrájkok. Élen jártak a küz­delemben az ifjúmunkások és nem maradtak el a férfiaktól az asszonyok sem. Újabb és újabb rétegek kapcsolódtak be a sztrájkharcokba: tisztvise­lők, művezetők, újságírók in­dítottak bérmozgalmat. S a háború kitörése óta először, 1917-ben megünnepelték má- . jus elsejét a dolgozók. 1917 FEBRUÁRJA, az öntu­datra ébredt Oroszország népe felrázta az elnyomottakat és előkészítője lett a harcnak, amely néhány hónappal ké­sőbb az emberiség történeté­ben gyökeres fordulatot ho­zott. Gábor Sándorné

Next

/
Oldalképek
Tartalom