Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-04 / 54. szám
4 1967. MÁRCIUS 4., SZOMBAT „Fele-fele" Rajkin—Rátonyi csere Pénteken elutazott Budapestről a népszerű szovjet komikus: Rajkin, aki több napon át főszereplőként működött közre a készülő „Fele-fele” tv- műsor felvételein. Elutazásával csaknem egy időben érkezett haza Moszkvából Rátonyi Róbert, aki ugyancsak a műsornak Moszkvában készülő jeleneteiben szerepel. A közös műsort hazánk fel- szabadulási ünnepségeinek programsorozatában láthatják majd a magyar és a szovjet tv-nézők. Nyári egyetem Esztergomban Július 31 és augusztus 12 között nyári egyetemet rendez Esztergomban, a Technika Házában, az MTESZ automatizálási, információfeldolgozási és operációkutatási tanácsa. A tematika a többi között a lineáris programozást, az operációkutatás számítógépi vonatkozásait és a szimulációs módszereket öleli fel. Divatpulóver Harminc országba exportálja termékeit a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár. Az iparművészeti tanács tavasszal bemutatja a gyár 25 tervezőjének elegáns modelljeit. Képünk: Divatbemutató a gépek között. ITT A TAVASZ? Megérkeztek a vadlibák Az idős hortobágyi pásztoremberek azt tartják: csalhatatlanul közeleg a tavasz, ha megérkeznek a vadlifoák. A vidék vadőrei e héten már jelezték is ezt az örömhírt: a belvizek miatt kisebb tavakkal borított pusztán megjelentek az első vadlibacso- portok. Mint megfigyelték, gondosan elkerülték a csárda környéki zajosabb helyeket Szokásuktól eltérően nem keresték fel a halastavak környékét sem, hanem a puszta kondásfenék i részen lévő tocsogóknál találtak igazán kedvükre való nyugalmas helyet. Szokatlanul korán érkeztek haza az idén a Földközitenger partjain telelő mezei pacsirták is. A hét közepén már az egész alföldi táj visszhangzott a szántóvető embereknek különösein kedves éneküktől. Régi megfigyelés szerint a pacsirták megszólalása mindig egybeesik a tavaszi munkák kezdetével, illetve a tavasz végleges térhódításával. Filmarchivum Az elmúlt évben számottevően gyarapodott a Filmtudományi Intézet gazdag archi- vuma: gyűjteményébe soroltak 380 játék-, 600 rövid- és 120 híradó filmet Mit vár tőlük a KISZ? Fiatal tanácstagjelöltek ankclja Gödöllőn Hogy sikeres-e, azt majd a következő négy év dönti el, kezdeményezésnek mindenesetre dicséretes a Gödöllői Járási Tanács, a KISZ, s a Hazafias Népfront közös ankét ja, amelyre pénteken délelőtt meghívták azokat a tanácstagjelölteket, aki k még a KISZ-korosztályhoz tartoznak, nem töltötték be 26. életévüket A járás 22 községében 57 ilyen fiatal tanácstagjelölt van. Közülük majdnem harmincán jelentek meg ezen az ankéton. Dolányi Sándor járási Szerencse a szerencsétlenségben Na, az új ember igazán nem olyan t>olt, mint aki málnával kezdi a bemutatkozást: Egészséges céklaorra volt, arcbőrén majd kipattantak a hajszálerek, tekintete ködösen imbolygóit, mintha mindig a fröccsös poharat keresné. És mégis, amikor műszak után az első italt fizette, kollegái majd lefordultak a székről. Sorra kérdezte valamennyinket. — Te mit iszol, te mit, te mit, te mit? — a végén összegezett. — Pincér! Hat fröcs- csöt! Két korsót, három fél rumot, meg egy nagy málnát! A megrökönyödött képeket látva, mentegetőzve tette hozzá: — Már megbocsássatok; a málna magamnak lesz. Elnézést, ha valakit megbántottam vele. De bizony nem néztek el semmit, hanem kijelentették: — Nahát, akkor mindjárt búcsúzhatunk is, szevasz, te meg vakulj bele a málnádba. Az új ember látta, ennek fele se tréfa, egy életre meg lesz bélyegezik, ha ennyiben hagyja a dolgot, kapkodva iratokat húzkodott elő s szaporán sorolta, miről van szó. — Jó barátaim, ide vigyázzatok, a mosdóvizet kiittam volna, ha borból van, de jelenleg minden tilalmas. Valaki szólt: — Az tíz éve közbeorvosok tiltanak az ivctstól — és itt forduljak föl, ha szikra vizet locsolok a számba. Éljen! Éljen! — nagy tapsot kapott, de az új ember nem, hagyta magát, lobogtatta a papírosokat. — Nézzétek-e — ez arról szól, mikor kigyulladt bennem a pálinka. Hegeszteni lehetett volna vele, úgy jöttek belőlem a lángok. Eme irat szerint már nem is magamé a gyomrom. Elbocsátó levél azután, hogy belém operáltak egv birkabendőt. Ezt az István szívosztályán kaptam — ezt a máKlSZ-titkár elmondta, hogy a fiatal tanácstagokra vár a feladat. Javítani a községek művelődési szórakozási lehetőségeit. A művelődési házak jelentős részénél hiányos, színvonaltalan a felszerelés, holott az ifjúság igénye — jogosan — egyre magasabb. A községfejlesztési alap elosztásánál képviselni kell a fiatalok érdekeit is. Sokhelyütt mindmáig eredménytelen jelszó a KISZ érdekvédelem. A mezőgazdasági szakmát tanuló fiataloknál például számos esetben figyelembe sem veszik a munkaadók végzettségüket Soksok fiatal szakember akad, aki előtt bezárul a fejlődés lehetősége, pedig jóval többre képes, mint amit várnak tőle. A fiatalok képviselőinek határozottan kell kiállni, s mindenekelőtt meg kell ta- lálniok a módját hogy a fiatalokat is tájékoztassák arról, mi történik a tanácsüléseken. Sokan felszólaltak. Kiderült, hogy a fiatal tanácstagjelöltek többsége konkrétan is-1 meri községe ifjúságának i gondjait, s a rája váró feladatokat. Sokan azonban még csak általánosságban I tudnak erről beszélni. Reméljük, hogy tanácstagként majd valamennyien rátalálnak a legfontosabb feladatokra, s megtalálják a legjobb megoldást is. A KISZ majd ad arra Is alkalmat, hogy másfél év múlva, egy hasonló ankéton arról is beszélhessenek. D. J. V sikat meg Hárshegyen. Ez utóbbi akkor volt, amikor egy disznótor után Mánfán el akartam gázolni a vonatot. Bevittek s hat hónapig tartott, míg elhittem, nem vagyok tolató mozdony. Na, mit akartok még? Hát csoda, ha kicsit megijedtem? S mintegy mellékesen kapart össze néhány papírt még. — Ezeket már talán fölösleges is mondani. Elbocsátó cédulák az elvonókúráról, a kijózanítóból! ' Hűm, hűm, s bár a pincér osztotta már a porciókat, hirtelen igencsak lehangolódott a társaság. \ Idején a túlhosszú téli estéknek így van ez, az új § Két eléggé ismert íróról mesélek ember sóhajtva § Pardon egy percre, azt az ő agya emelte meg mái- § termi, nős poharát, szá- \ Nem vitathatja el tőle soha senki. jához tolta, majd | Várják és olvassák széltében, szinte felvidulva hosszában letéve, megindul- S Ülve is állva is, sőt néha az ágyban. tan mondta: § Mosolyognak rajta fiatalok, vének — Ah, milyen § utana cgymásközt napokig szerencse, hogy ^ . . ^esz^1"T!;' itt régről ismer- I Színdarabot is ír mikor kedve tartja nek. A jó gyere- íA penz elott neki 511108 csukva “ , , , * mar kék egy deci rum- mai csak elvették en nek a 'ronda lötty- nek az ízét __ siak a csillagok, amelyek oly magasan hunyorognak az égen, csak azok látták, hogy valahol ott, ameddig az emberi szem el nem lát, lassú vonulással közeledik a hajnal. A tyúkok félálomban kottyantva néhányat, belepislogtak az éjszakába, aztán sárga csőrüket visszadugták még egy versre a szárnyuk alá. A hajnali szél hűvös, óvatos ujjaival megsimogatta a fák leveleit, hogy sorra beleremegtek a puha simításba. A kis ház, amely eddig, mint valami eldobott, nagy göröngy, élettelenül kuporgott a sötét ég alatt, most kinyitotta egyik szemét a hajnalodó világra — mintha csak azt vizsgálgatná: érdemes-e kinyitni a másikat' is. A petróleumlámpa sárga fényében, féllábon táncolva, nadrágját húzogatta Balog János. Az asszony is talpon volt már, új élettől duzzadó testével nehézkesen topogott a földes konyhában. Az átalvetőbe pakolt egy kis szalonnát, kenyeret, hagymát — ideit, zsengét —, aztán fordult ki az udvarra, beleborzongva a tiszta levegőbe, megtöltötte a füleskancsót vízzel. Mire visszajött, embere már ott állt az ajtóban, beleszagolva az éjszakát riasztó szélbe, amely az érett búza, a kaszált széna, a nyártól terhes föld szagát öntögette ki láthatatlan tarisznyájából. — Hát, akkor megyek... Ha megsegít a jó isten, s nem ád áldást, akkor ma megleszek ... akármikorra — nézett az égre Balog, dóznijából papírt szedve elő. Beleszórta a dohányt, tömpe ujjaival jól megsodorította, megnyálazta jó erősen... A füst kegyetlenül megmarta torkát, köhögött, kicsit húzva, mint a hektikás öregasszonyok. Aztán kiköpte a füst erejét. — Talán csak megsegít — sóhajtott bele a világba Balogné. — Mert, ha nem, akkor oda a kenyérnek való... Pedig télre már több kell — ejtette kezét óvatosan életet nevelő testére. — Isten áldjon! — Téged is, János — nézett embere után Balogné, aki már ott rúgta a port az út közepén., egyre távolodva, mígnem beleveszett az ég árnyékába. apakon, szinte' heteken keresztül esett az eső. Most néhány napja meg bejött a meleg, hogy a tyúkok is szé- delegve tikácsolna-k a hűsön. Aztán hirtelen zivatar, hogy utána még főj több legyen a hőség. A búza, az egy hold búza is megdőlt már, vágni kell, gyorsan, hogy kárba ne vesszen a kenyér, amely nélkül nincs élet, de tán mé| halál se. Mert egy karaj kenyérrel a kézben még a halál is könnyebb. Balog János hát most lépked nagy serényen, hogy levágja, de csomóba is kösse, keresztbe is rakja a búzát. Az asszony, az jött volna, de a gverek, az nem engedi. Utolsó hóngpos, úgy járhat ő is. mint a szomszédék lánya. ott“ szült a föld szélén, a gyerek meghalt, az anyja ma is nyomorékja a szegény ember tragédiájának. A falu végén balra fordult Balog János, végig az akácos dűlőn át a kis hídon, s onnan már csak egy futamodás a föld, amely egy tagban ringatja a búzát, Megérkezik a tábla szélére, a csenevész akácfa alá teszi az átal- vetőt, az átalvető alá a korsót, aztán megnézi még egyszer a kaszát, bütykös hüvelykujjával végigtapogatja az él it, .suhint egyet-kettőt a levegőbe, aztán felfohászkodik a sápadó csillagoknak: — Na, jó isten, most nézz rám! Nézi-e, vagy sem, mit lehessen tudni. Balog meg is feledkezik a földiekről, mennybeliekről egyaránt, amint megindul a kasza, mögötte ő, s lassan, szaporodva dűlni kezdenek a rendek. Nehéz a munka a dőlt búzában. A kasza hegyét aláfordítani, megemelni, és úgy meghúzni ... Aláfordítani... megemelni ... meghúzni... aláfordítani... megemelni ... meghúzni... S mindezt egyetlen ritmikus mozdulattal! ilágosodik. A levegőben pacsirta énekli ki bolond kis szive minden boldogságát. A búzán, a fűszálakon más-más színben játszik a harmat gömbölyű cseppje, a bogarak serényen futkosnak mindennapos dolguk után ... Aláfordítani ... megemelni... meghúzni... A sor végére ért. Kinyújtózkodott, hátranézett a tábla hosszában levágott búzára és elmosolyodott ... Ha az asszony látná, hogy mennyit megcsinált virradatra, büszkén nézne emberére. Visszaballagott a sor elejére, elkezdte a csomókat kötni szépen, sorban. Aztán beállt a rendibe, most már visszafelé, és újból megindult a kasza, mögötte az* ember. A nap lassan kúszott feljebb az égen. BaX""""'S""'""S'"S"SS""'"SS'"S'SSS"SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSr/ \ \ n | Csevegés két íróról- §............................................................. csikket. § múltba £ tért be S a marka. valahnnv SBar W másik író, ki őtet szereti, elvették en $ Nyíltan vitriolos tollúnak nevezi. en ^Ie sem tagadható> bárki olvashatta $ Annak idején egy irodalmi lapban. ^ Folytatom. Most jön a következő Nsgy S. József § író, Erőteljes, derék, a strapát jól bíró $ Ki egyszer a tücsök úrhoz is betévedt § Nyolc kerületében a pesti megyének. ^ Arról is írt tüstént egy csipkedés i cikket $ Testvérek közt megér két eldobott ^ csikket, Most pedig jelenleg régi Szörnyű bűnözőket állít pellengérre. $ S ki ez a két író, akikről itt szó § van, § Elárulom, mert már a jég olvadóban. § Es az, ki kíváncsi, nyugodtabban $ alhat § Az egyik Bajor Nagy Ernő névre ^ hallgat. ^ A másik a szívbe, vesébe belátó, $ Ludas szerkesztője: neve Tabi László. | Misik János $ népköltő ^ fekcldbik log meg nézett maga elé, csak a búzát, meg a kaszát figyelte, időnként megállt, megfente a kasza élét és újból és megint... aláfordítani... megemelni... meghúzni... Sós izzadságcseppek csorogtak végig az arcán. Érezte, amint végiggördülnek a szemöldöke ivén, megállnak egy pillanatra szája szélén, aztán eltűnnek valamerre. Vagy a nap szívta fel őket, vagy lehulltak a még mindig nyirkos földre. Aztán az izzadság megindult a hátán is, végigfutott a gerincén és gyűlni kezdett betűrt inge aljában. — Jó volna megállni egy pillanatra... — gondolta. De a keze és a kasza," mintha osz- szenőtt volna, járta tovább a maga útját, s ő ment utánuk. A rend végén megállt egy pillanatra, kinyújtóztatta derekát, amelybe már belenyilalt a fájdalom, aztán hajlongott tovább, kötötte sorba az aranyló kévéket. Ilyenkor mindig kiesett az ütemből. — Hiszen, ha az asszony itt lenne.... legalább szót lehetne váltani valakivel — mormolta magában, miközben újból megmarkolta a fényes, sima nyelet. Távolabb mások is arattak. Egv tagban három, négy kaszás... Még távolabbról, az uraság földjéről ide hallatszott az aratógép csattogása. De most senki se ért rá szót váltani, átballagni egy-két „hallod-e, János”-ra. Mindenki fogcsikorgatva, éppen úgy, mint Balog János, küzdött a darab földön, a darab kenyérért. Mintha valami végtelen tengereken apró kis sajkák vívódtak volna külön- külön az életért, minden sajkában egy ember, egy evező, alatta a mélységes óceán, felette az óceánkék ég: vagy megmérkőzik magáért, vagy elpusztul. D élben inkább lerogyott, mint leült az akácfa alá. Kegyetlen nagyot ivott a korsó kicsit megposhadt vizéből, hogy kétoldalt lecsorgott arcán, izzadságtól fénylő mellén. Jólesett, nagyon- jólesett. De enni nem bírt. Felnézett az égre, ahol deleiéről mozdult tovább a nap. Szeretett volna hanyatt dűlni és csak egy órát, csak fél órát, csak tíz percet aludni. Aztán végigkúszott tekintete a búzatáblán, amelynek felén már kévében állt a kaszadöntötte kenyérnek való, — Gyerünk, János... — ráérünk majd télen aludni — biztatta magát. Újból beállt a rendbe, de most már két sor után kezdett el csomózni. Járt a keze, mint a gép. Régi, gyerekkorában hallott nevek jutottak eszébe, meg nagy- nagy tiszta vizű, hűs tó, melyre árnyékot adó dús fák hajolnak. Fájt a szeme, a halántéka lüktetett, összeszorította a száját, hogy ajka --olyan keskerty lett, ‘rftiht egy késpenge és vértelen ... ... Hó .., rukk ... hó __ rukk ..: hó ::: r ukk... — vezényelte magának, s közben úgy érezte, hogy a karja kezd leszakadni a törzsé- ről, hogy lassan kettéválik az egész teste. Szép fehér kenyér ... Búzaliszt... és gyűlölni kezdte a búzát, amely ott hajolt előtte, megdöntve a tegnapi zivatartól. Ellenséget látott minden búzaszálban. Mind-mind ellene tör, hogy kiszívja testéből az életet, csontjaiból a velőt, izmaiból az erőt... Aláfordítani... megemelni... meghúzni... Aláfordítani... megemelni.. meghúzni ... Nem bírja tovább. Lesz, ami lesz, valahogy csak megélnek, s nem is biztos, hogy eső lesz, az se biztos, hogy holnap is ilyen meleg lesz... Semmi se biztos... Nem bírja tovább. Káprázó szemekkel felnézett az égre, amelynek egyik sarkán már vöröslő arccal erőlködött a nap, hogy megkapaszkodjék még egy pillanatra a távoli fák csúcsában, de a másik sarkán, sötét, tarajos várat építgetett egy hatalmas felhő. — Úristen, csak most ne essen ... — állt meg egy pillanatra káprázó szemmel és fel- jajdulva a dereka miatt. Még nincs keresztbe rakva semmi, még van hátra annyi, hogy majd kenyérnek tán’ két kemence is kitelik belőle ... Aztán felsóhajtott, hűvös szél kapaszkodott bele ingébe és jólesően megborzongatta. A szél hirtelen elállt. Még tikkasztóbb lett a forróság, hogy vibrált bele az egész tájék, káprázott minden szín, minden forma. Balog torka, szája olyan száraz lett, mintha homokkal szórták volna be. I Ú jból nekiesett a búzának, mint valami megszállott. A kasza már nem is lendült, már tébolyult táncot járt. Balog halkan nyöszörgött, imádkozott, káromkodott, száraz szemében rémült kis köny- nyek gyűltek, hogy egy pillanat alatt elszippantsa őket a nyár fullasztó forrásága. A felhő csak rakta, serényen rakta mind magasabbra a vihar várának falát. Balog János már nem hallott, nem látott. Csak vágni a búzát, csak vágni, hogy ne talpon érje a vihar. Aztán gyorsan csomózni, kötni, keresztbe rakni... Alányúlni... megemelni... meghúzni... Alányúlni... megemelni... meghúzni... Az első kövér esőcseppek megállították egy pillanatra. Feltartotta fejét a most még csak susogó szélnek, a vizet eresztő felhőknek. Jólesett, jaj, nagyon jólesett... S aztán teljes erővel kitört a Vihar. A víz fátyolén keresztül szürkére változott a világ. Balog ott állt az akácfa alatt, fejét nekivetette a görcsös törzsnek és átkoződott, sírt, mint valami gyerek. A vastag patakokban ömlő víz hátán nagy csomókban utazott jobbra, balra a búza. Mi marad belőle, nagy isten, ki tudja, mi marad?
