Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-31 / 76. szám

^Scrti

1967. MÁRCIUS 31., PÉNTEK

13400 gólya kezd

A felsőoktatási intézmények pappali tagozatára az idén 13 400 fiatalt vesznek fel. Többek között a szegedi, a debreceni, a pécsi orvosegyetem 380 orvostanhallgatót és 100 fyógyszerészt fogad.

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 520, a veszprémi Vegyipari Egyetem 150 elsőéves hallgatót vesz fel. A gödöllői Agrártudományi Egyetemre 360-an, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára 145-en kerülhetnek be.

latorvosi szakra 105 fiatal jelentkezhetett.

A budapesti, szegedi, debreceni tudományegyetemek természettudománvi karára a tanári szakon 525, a nem tanári szakokon 455 elsőéves kezdheti tanulmányait. Bölcsész karon összesen 220-an indulhatnak.

A tanárképző főiskolák Egerben, Pécsett, Szegeden és Nyíregyházán 769 hallgatónak biztosítanak helyet, míg

ÉRD, 67

a

Segíts maga,

tanács is megsegít

Sopronban 120-an mehetnek I a Testnevelési Főiskolán 60 az erdészeti egyetemre. Ál- I hallgatót indítanak útnak.

Járom Érdliget alsó részének utcáit. Cipőm talpa alatt cuppog a sár. Mind közelebb jutok a Dunához, kisebb-na- gyobb tavak vizén csillan a tavaszi napsugár. Karinthy Frigyes elbeszélő költeménye jut az eszembe, az Érdi erdőben, amelynek élményanyaga ehhez a tájhoz fűződik.

„Reccsentek és pattantak

gyökerükben a fák Árvíz! kiáltottam s már jutott eszembe

Este amit beszélt a paraszt aki hozta a csirkét Hogy kilépett medréből a

Duna fennáll a mezőn S ha áttöri a hajóhíd felöl azt a töltést

Félóra alatt elönti ám az egész ligetet..

Hatvanöt esztendeje

járt itt, ezekben az utcákban a Duna, amikor Karinthy ti- zennégyévesen Érden nyaralt. De a víz veszedelme, ha nem

Megalakult a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya

A Pest megyei Tanács szék- házának nagytermében csütörtökön tartotta alakuló ülését a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya. A tanácskozásra több mint 350 társulat és 12 területi választmány küldte el képviselőjét. Az alakuló ülésen részt vett és felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese.

Beszámolót tartott Dégen Imre, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetője, a vízgazdálkodási társulati mozgalom első tíz évéről és további feladatairól.

A vita után az országos választmány kimondta megalakulását, majd megválasztotta elnökségét. Az elnök Sebestyén Gyula, a kővágóörsi Béke Tsz Kossuth-díjas elnöke lett.

is a Dunáé, hanem a belvizeké, azóta is kísért. Néha évente kétszer is. Emlékezetem szerint legutóbb hatvanöt novemberében kerültek víz alá ezeknek az utcáknak a házai.

— Nagyobb veszély valóban akkor volt utoljára — mondja kalauzom, Csuka Zoltán, akit hatvanhatévesen tiszteltek meg a környék lakói azzal, hogy tanácstagjuknak választották. — De két héttel ezelőtt is két házat fogott körül a víz a Nyárád utcában. A lakók bent rekedtek, cselekedni kellett. A jelölő gyűlésen azt mondtam az embereknek: az én elvem az, hogy segíts magadon, a tanács is megsegít. Látva a két bajba jutott Házat, bekopogtam a környéken mindenkihez. Jöjjenek, segítsenek addig is, amíg a tanács intézkedik. Egy ember kivételével mindenki megértett, És a lakosság összefogása cselekvésre serkentette a tanácsot is. Az utca lakói még el sem készültek a levezető árkokkal, a tanács emberei már hozták a beton-átereszeket...

Az elmúlt négy esztendő alatt hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett

Érd lakossága. Sok is és kevés is. Ahhoz, hogy a mélyebben fekvő területek végérvényesen megszabaduljanak a belvízveszélytől, még több munkára, még nagyobb összefogásra van szükség.

Olvasom egy jelentésben:

„A belvízrendezési munkálatokat Érdligeten tovább

folytatjuk. Elkészítjük a Felsővölgyi út és a Beléndek utca vízelvezető csatornáját, a medrét burkoljuk és tovább folytatjuk a balatoni műúttól lefele a Sulák árok burkolását is ... Ugyancsak készül a terv a tusculántími és az újtelepi belvízproblémák megoldására ...”

A Sulók-drok

az egyik fő problémája Érdligetnek. Százezreket költöttek már rá az elmúlt esztendőkben, mégis, mintha az ablakon dobták volna ki a pénzt. Ki- kotortatták géppel, de csak felületében, semmi mélyítéssel. Esztendőről esztendőre benövik a vízinövények, növekszik a szintje. Most végre nemcsak a mélyítéséről gondoskodnak, hanem cementlapokkal rakják ki, így akadályozva meg elmocsarasodását, szintjének további emelkedését.

Csuka Zoltán a közlekedési- és postaügyi miniszter levelét mutatja, amelyben az áll, ha a község a Sulák-árkot lemélyíti, a vasút is lejjebb viszi az ítereszt, amit ötvenhatban megemeltek a vasúti töltés I

A BIRO FIA

tervezett szélesítése kapcsán.

— Most tehát

rajtunk a sor.

Nemcsak a község vezetőin, a lakosságon is. Négy esztendővel ezelőtt a környékbeli lakosság háromezer munkaórát ajánlott fel a főárok és az árokrendszer rendbehozatalára. Nem tudni még, hogy most mennyi társadalmi munkára lesz szükség. De az bizonyos, hogy a község vezetői, maguk- rahagyva nem tudják megoldani a problémát. Mindenkinek segítenie kell. Nemcsak úgy, hogy betartják az előírt rendelkezést, miszerint mindenki köteles a telke előtt rendben tartani a vízlevezető árkot. Ügy is, hogy besegítenek a tanács munkájába.

Hatvanöt novemberében utcák álltak víz alatt. Két héttel ezelőtt csak két ház. Vezetők és a lakosság összefogásán múlik, hogy örökre száműzzék a község alacsonyan fekvő részein a tavaszi és őszi vízveszedelmeket.

Prufcner Pál

A Budapesti Állatkert restaurálása

Állatfigurák, kerámialapok

A Pécsi Porcelángyár is közreműködik a Budapesti Állatkert felújításában, szépítésében. A vastagbőrűek házának restaurálásához csaknem 20 ezer darab különböző színű és alakú kerámialapot készítenek. Ezekkel pótolják többek között az 1910 táján létesített állatház sérült cserepeit, falburkolatát. Megújítják az épület díszítését is. A Porcelángyárban ismét megformázzák a nagy elefánt- és vízilófejet. A kapukért helyre- állításához mintegy 30 kisebb méretű, különféle állatfigurát készítenek. Az első szállítmányt áprilisban indítják útnak.

ROYAL IRODALMI PRESSZÓ

Április 3-án, hétfőn este fél hat órai kezdettel tartja második összejövetelét az Európa és a Szépirodalmi könyvkiadó égisze alatt működő Royal Irodalmi Presszó a Royal Nagyszálloda bárjában. Műsoron: vidám csevegések a mi kis életünkről, a nyelvről, a teenagerekről, az irodalomról és mindenféléről, ami még szóba jöhet.

Tömegdivat - a szó nemes értelmében

Mit látunk az üzletekben?

— Kivételesen azt szeretnénk bemutatni, ami már van és nem azt, ami majd ezután lesz az üzletekben — jelszóval nyitották meg a Május 1 Ruhagyár és a Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat közös szakmai divatbemutatóját.

Az Országos Piackutató Intézet most elkészült Nagymező utcai . beítnuiafóterpiében egymás után vonultak fel a gyár ízléses, újvonalú és valóban a dolgozó nő igényeit kielégítő modellek. Szó sem volt itt különleges ruhakölteményekről, a „dolgozó nő lovaglókosztümjéről’’ s egyéb, más bemutatólton látott fantasztikumokról.

Iván Imrémé, Bánkúti Já- nosné sikert arattak 500—1000 darabos szériákban tervezett modelljeikkel, amiket szét- küldtek szerte az országba, tehát egy-egy városba alig pár darab jut belőlük. Fiatalosak, híven követik a ma divatvonalát és ami a lényeges: olcsók. A közönség többször tapssal honorálta a bemutatott darabot. Mint például a katonás vonalú vállpántos, tranygombos laminált kabátokat és a fiatalok körében máris népszerűségnek örvendő fehér ballonokat.

Sok kockás kabátot, kosztümöt készítettek, karcsúsított derékkal. Ugyanígy minden tavasz sztárja az örökifjú pe- ■ oita, amiből a Május 1 Ruha- < jyár tervezői nyolc-tíz féle i modellt varrtak. A nagyobb ■uházati boltokban máris

árusítják őket 500—1000 forint közötti áron. Ismét divatba jött a cordbársony, csak most szélesebb bordázattal szövik, mint a múltban. Barna és drapp színben kosztümka- bát-szoknya-nadrág együttest készítettek belőle.

k. m.

Négyszáz éves a magyarországi református egyház

DR. BARTIIA TIBOR PÜSPÖK NYILATKOZATA

Debrecenben dr. Bartha Ti- ; bor püspök nyilatkozatot adott ia Magyar Távirati Iroda mun- i katársának a magyarországi i református egyház közelgő ju- jbileuma alkalmából, j — Négyszáz esztendővel ez- i előtt, 1567-ben a híres debre- iceni zsinat fogadta el a ma- igyarországi református egyház [hivatalos hitvallása gyanánt a \ II. helvét hitvallást — kezdte nyilatkozatát dr. Bartha Tibor.

— Jelentős ez az irat azért is, mert a töméntelen üldöztetés közepette, amit a magyar reformátusoknak a Habsburg katolikus elnyomás részéről el kellett szenvedniök évszázadokon át, a magyar reformátusok erre a hitvallásra hivatkoztak. Ezért szeretné jelentőségét kidomborítani zsinatunk azzal, hogy ünnepi ülés keretében emlékezik meg elfogadásának négyszázadik évfordulójáról.

— A debreceni ünnepségek programja kialakult. Május 19-én a debreceni Nagytemplomban kerül sor a jubileumi zsinati ülésre. Sehol másutt nem nyilatkozott meg ennyire összefonódva a kálviniz- mus és a magyar nép szabadságáért, haladásáért vívott küzdelme, mint éppen a magyar reformátusságnak immár szimbólikummá vált debreceni főtemplomában. A Habsburg- ház trónfosztását ebben a templomban mondta ki Kossuth Lajos 1849-ben. A Nagytemplom szomszédságában, c.z ősi kollégium oratóriumában ült össze 1944-ben az ideiglenes nemzetgyűlés, amikor új kor hajnala virradt a magyar népre. 1949-re a népi kormány a debreceni Nagytemplomban tartott centenná- ris ünnepség keretében emlékezett meg a magyar szabadságharc évfordulójáról.

— A megemlékezések középponti témája: „A reformáció értelme.” A zsinat egy ünnepélyes deklaráció kiadását tervezi, amelynek hitének megvallásán túl ország-világ előtt szeretné k yilvánítani a magyar néppel, legszentebb hagyományaival való szoros összetartozását.

így beszéltek:

—- Nagyon rendes ember. Nyugodt, derűs, megfontolt- pontos ítéleteket hoz, mert ráérez az összefüggésekre, biztonsággal bogozza ki az össze- kúszált szálakat. Igazságos. A szakmájában azok közül való, akikre azt mondják: nagyon jó bíró.

— Tehetsége van hozzá?

— Az is. De a tehetség itt hem elegendő. Életformája olyan, amely nélkül senki sem lehet jó bíró. Életrendje ren- űezett és szigorú.

— Az ilyen bíró nem követhet el végzetes hibát?

— Valószínűtlen. Tévedhet, 3e nem nagyot és nem súlyodat

Ezt mondták a bíróról azok, ikik őt ismerik. De szinte ref- :énszerűen azt is mondta mind:

— Szegény ember. Csak sajnálni lehet.

Mert a jó bírónak egyik ’ia betörő. Ez a fiú huszonöt íves, háromszor ítélték el ed- iig. Most is készítik ellene a vádiratot. A vád: ötvenkétszeri oetöréses-lopás.

Kora esti homály fedi a ter- net Az ember, aki ide vezet, :étova, bizonytalan és zavart.

— Éz az én tárgyalóm. Ott ilök — mondja.

A bírói szék üres és súlyos. \ csend is súlyos, a hallgassunk is. A bíró, dr. N. Jó- :sef feje félrebillen.

— Az ember a végtelensé- ;ig tudja magát fegyelmezni, 'lem tudom, hány éve csiná- om már így: nyugalom, mo- ;oly a kollégák között; hideg :ej, jóindulat, erős koncent- •álás a vádlottak előtt. Med- lig bírom még? Szinte halom, amint mondják: ez be- izél, hiszen a fia betörő?

Cigarettát tartó keze resztet, a pernye a hamutartó nellé hull. Mereven néz, nint aki távoli, alig látható jontot figyel

— ön szerint mi volt a baj, ci követte el a hibát?

Sóhajt.

— Én. Csak azt tudom mon- lani már, hogy én. Ezzel válói a feleségem. Azt mondái ütnöm kellett volna, s ez- :el a dresszúrával ember lett volna a fiamból. Lehet, hogy gaz. De hát én nem tudok itni, én az értelmes, emberi :zót tartom a legalkalmasabb íevelőeszköznek. A másik fia- nat sem ütöttem, s ő mégsem ett bűnöző.

— Ügy érzi, mindent meg- ett a maga részéről?

Mosolya fáradt és keserű.

— Mindent? Nem tudom. VXár semmit sem tudok. Má- ;ok életében, mások ügyeiben )lyan biztosan igazodom el. A ■nagaméban nem: itt nem leek megoldást. Mentem utána, megkerestem a parkokban és kapualjakban, amikor kisebb volt és megszökött. Reggelenként elkísértem az iskoláig, később a műhelyig. Amikor vidéken dolgozott, a szombat délutánomat és vasárnapomat vele töltöttem. Tiszta inget, élelmet vittem neki, beszélgettem vele mindenről, ami egy ember életében fontos. Nem találom meg a hozzá vezető utat.

— Mégis, mivel magyarázza fia viselkedését?

— Azzal, hogy nem normális. Biztosan nem normális. Zárt intézetben a helye, mert veszélyes a társadalomra, s tönkreteszi a családját is.

— Az orvosi vélemény szerint a fiú egészséges.

— Az orvosi vélemény lehet felületes is. Én ismerem jobban.

— Mi hát a megoldás?

— Nem tudom. Talán az, hogy befejezek mindent. Ez a kettősség engem megöl. Hosz- szú éveken keresztül bírtam, puszta tenyérrel próbáltam megmozdítani a hegyet. Irtózatosan fáj már mindenem. Látja, itt a székem. Minden reggel elszorul a torkom, amikor leülök és megkezdem a tárgyalást.

— Úgy látom, ön fél is.

— Igen, félek. Féltem a feleségemet, a másik fiamat. És ezt, ezt a többszörös betörőt is. Ez is az én fiam.

Semmit sem tett, ma sem tesz, hogy megpróbálja befolyásolni fia ügyét. Magát vádolja, mert már mást nem tehet. A család szégyenben él. A bűnöző fiúnak hosszúra nyúlt az árnyéka.

Magas, haja szőke, szeme világoskék, mozgása könnyed; N. József kellemes benyomást kelt az emberben.

— Örülök, hogy újságíróval is találkozom. Biztosan nagy stricinek tart.

— Ha érdekli, eléggé.

Mosolyog.

— Lehet, hogy nem téved. Magam is stricinek tartom magam.

— önkritikus hangulatban van, vagy tetszik ez az állapot?

Elkomorodik, azt mondja:

— Kendben van, nem viccelek tovább. Kérdezzen, amit akar, én felelek.

— Szereti a szüleit?

— Igen. Különösen az apámat. Anyámat is szeretem, de nem bírom a természetét.

— Erez-e miattuk lelkiismer etfurdalást?

— Igen.

— Amikor folyamatosan követte el a betöréseket, akkor nem gondolt rájuk?

— De, gondoltam. Aztán ittam, hogy ne jusson eszembe

semmi. Mondtam nekik az első elítélésem után, hogy hagyjanak magamra, nevet változtatok és élek, ahogy tudok. Nem akartam bepiszkítani apám nevét. De ő meg akart menteni. Tudtam, hogy ez lehetetlen.

— Miért lehetetlen?

— Mert már nincs visszaút. Belekeveredtem nagyon. Könnyelmű vagyok, nincs akaraterőm; állhatatlan vagyok és elveszett ember. Nem bírtam odahaza maradná; mert' nem nekem való az a légkör. Az apám az én szememben elérhetetlen óriás. Nagy ember. Olyan, amilyen én nem lehelteit.

— Ez sértette?

— Nem. Apám soha sem éreztette velem. Azt mondta, mindegy az, ki bíró, ki utcaseprő, csak szeresse a munkáját és éljen tisztességesen. En viszont gazembernek születtem.

— Tud arról, hogy az öcs- cse nem jár se társaságba, se táncolni, mert fél a kérdéstől: „Van testvéred?” Nem akar hazudni.

— Szegény öcsém. Nem nagyon szeretem, de sajnálom, Nem szabad annyira becsületesen élni, mint ő.

— Es úgy, mint ön?

— Ügy se.

— Tételezzük fel, hogy a családban ön miatt valami jóvátehetetlen dolog történik. Akkor mit csinál?

— Letöltőm a büntetésemet és talán öngyilkos leszek.

Hosszú csend. A körmeit vizsgálja.

— Most miért ilyen nyugodt?

— Mert nem tudom a mesterségemet űzni. A börtön is megoldás. Itt semmi sem kényszeríthet betörésre. Nem figyelnek, nem ellenőriznek, nem látom senki szemében a megvetést. Most nem csinálhatok rosszat

— Eleget csinált eddig. A szülei már önmagukat vádolják. Azt mondják, rosszul nevelték önt.

(Most először látok a szemén ködöt. Erősen és élesen köhög. Zavart.

Pedig nem igaz. ök igazán nem tehetnek semmiről. Az életemet én szúrtam el és akkor, amikor már volt magamhoz való eszem.

Ennyi a történet a bíróról, aki igazságot szolgáltat, s a fiáról, aki bűnöző. Mi a magyarázat; ki hibáztatható; miből következik mindez? A fiú azt mondta:

— Az életemet én szúrtam el, és akkor, amikor már volt magamhoz való eszem.

Ez az igazság.

Hankóczi Sándor