Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-30 / 75. szám

Sztárparádé Cegléden: Siessen, ki jegyet akar venni! Április 4-én, kedden este fél nyolc órai kezdettel vidám előadásra kerül sor a Kos- ! suth Művelődési házban, ne- fővárosi vendégművé- fzek részvételével. Az előadás t alighanem egyaránt felkelti a város fiatal és idősebb kor­osztályú lakói figyelmét, hisz nagyon is ismert nevű mű­vészek örvendeztetik meg műsorukkal ezúttal a közön­séget. Honthy Hanna kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, Eilicsi Tivadar, Bilicsi Má­ria, Mikes Lilla, Pataki Fe­renc, a Stúdió-trió, Szöré­PIST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xi. évfolyam, 74. szám 1967. MÁRCIUS 30., CSÜTÖRTÖK Agyagbánya a víz alatt Egymillió nyerstéglát vertek a gyárban Téglacsata naponta — Égetés: április elején „Cseglóden is mindig ezekkel jelent meg...*' ^Kossuth-ereklyék kerültek át a múzeumba A Ceglédi Hírlap 1967. feb­ruár 23-i számában „Kossuth- ék aranya a múzeumban” cím­mel rövid tudósítás jelent meg a Kossuth-család múzeumban őrzött ritkaságairól. E rövid leíráshoz némi kiegészítést óhajtok fűzni — éspedig ar­ról, hogyan kerültek ezek az ékszerek Ceglédre. A megnyitás előtt álló mú­zeum anyaga szinte napról napra gyarapodott. Űjabb és újabb tárgyakat ajánlottak fel a kiállítás számára, így példá­ul az elhunyt képviselő, Kos­suth Ferenc emléktárgyait is. Íme így ír erről a Czeglédi Híradó 1921. január 6-i száma: „Dr. Sárkány Gyula helyet­tes polgármester hétfőn (1921. január 3-án) meglátogatta Kvassay Mártát, Kossuth Fe­renc elhalt özvegyének nővé­rét. Ez alkalommal Kvassay Márta átadott a czeglédi Kos­suth Múzeum részére több ék­szert és okmányt. A városé lett két jegygyűrű, s Kossuth Ferencnek az a nagy, gyémán- tos gyűrűje, s az a nyakken­dőtűje, amelynek feje opál- kőgomb gyémántokkal van körülvéve, s amelyeket Kos­suth Ferenc rendszerint vi­selt ... Czegléden is mindig ezekkel jelent meg,” Az ékszereket a városi ta­nács épületében őrizték, s csak a közelmúltban kerültek át a Kossuth Múzeumba. If j. Kürti Béla nyi Levente és az Illés-zene­kar szerepel többek között a műsort hirdető plakátokon. Az érdeklődők belépőjegyei­ket a művelődési ház jegy­pénztárában és az üzemi kultúrfelelősöknél egyaránt beszerezhetik — ha időben jelentkeznek, mivel az ér­deklődés nagy. Mostanában gyakran ol­vashattunk az újságokban ar­ról, hogy a belvizek, a ta­lajvizek micsoda gondot okoz­nak a mezőgazdaságban, a te­lepülések alacsonyabban fek­vő részein és a régi építé­sű, omladozó vályogházak­ban. Nem egy házacska la­kóit kellett új otthonba — otthonnak kinevezett — ideig­lenes szálláshelyre költöz­tetni. * Az építkezésekhez, a meg­rongálódott házak felújítá­sához tégla kell. Mi újság a Ceglédi Téglagyárban? A hír biztató is, nem is. Lelkiismerettel, igyekezettel dolgoznak a gyár munkásai, mindent megtesznek azért, hogy a tervekben szereplő DÉLELŐTT A PARKBAN A gengszter „fej volt a javából" Fiatalok az Aranysas szárnya alatt Körömlakk: öttől fél nyolcig Kedden este hét óra felé nagy volt a forgalom az Arany­sas bisztróban. Az ünnep utá­ni csendes hangulat egyszeri­ben megszűnt, mikor vagy húsz lány és fiú „ellepte” az asztalokat. A hangos véle­ménynyilvánítások alapján mégtudtuk, hogy a Kossuth Művelődési Házban voltak, ki moziban, ki népi táncpróbán és többen a nemrég megnyílt kiállításon, ahol a budapesti Képzőművészeti Gimnázium negyedikes tanulóinak mun­káit nézhették meg. Fél óra múlva a csendes szemlélődő már látta, milyen érdeklődési körökre bomlik a társaság. Az a három 17—18 év körüli fiatalember, akinek derekán kivert öv ékeskedett, fejükön divatos bubifrizura, moziban lehetett — totóztam. Egy kis fülelés után be is iga­zolódott a feltevésem. Ma az En és a gengszter című angol filmbohózatot játszotta a mű­velődési ház mozija. Az él­mények hatása alatt sziporká­zott a három ifjú is, nagy han­gon adták a többi vendég tu­domására, hogy o gengszter aztán „fej” volt a javából. Lassan már az egész cukrász­da őket figyelte. Csak az a há­rom fiú és lány hallgatott szerényen, akiknek ölében a mai láncpróba jelmeze, a magyarosan hímzett, sok szok­nyából és pruszlikból álló nép­viselet pihent. A sarokban li­monádét szopogató három diáklány a fiatal képzőművé­szek kiállításáról beszélgetett, csöndben, s még azt sem vet­ték észre, hogy a három gengszter-rajongó kihívó pisz- szegéssel adta tudomásukra, hogy nemcsak a gengszte­rekért rajonganak... Csak azt a négy kislányt, ott a jobb oldalon nem tud­tam hová tenni. Hol lehettek? Mi érdekelte őket ma este? Mert most ebben a pillanat­ban csak egy kis rúzsrudacs­ka járt kézről kézre, zsebtü­kör társaságában. Körmükön sötétpiros Lakk, hajuk Kleo­pátra módon. A kabátzsebből előkerült — papírba csavar­va — négy darab Fecske. Le­het, hogy a cigarettával volt valami baj, mert a szippant- gatások nem mindig sikerül­tek. Egy lélegzetvétellel két- hármat kellett szívni, hogy valamennyire látszódjék, ők bizony már „nagyok” ... ha egyelőre ezt csak csupán a füst mutatja is. T. István 28 éves ceglédi la­kos segédmunkás munkahe­lyén az öltözőben munkatár­sa szekrényét kifeszítette és kiemelte munkatársa személyi igazolványát. E személyi iga­zolvány birtokában jelentke­zett a földművesszövetkezet kölcsönző boltjában, ahol a lopott igazolvány felmutatá­sával egy magnetofont és há­rom csomag szalagot kölcsön­zött. A kölcsönzési idő letelte után nem vitte vissza, hanem több személynek eladásra kí­nálta. Igen kényes volt az aláírás­ra, — ezért a saját személyi igazolványából is kiradírozta, majd átírta ismét a saját alá­írását, mivel nem találta a „legszebbnek”. T. Istvánt a bíróság cselek­ményeiért felelősségre von­ta. Védelmére a fiatalember azt hozta fel: „nagyon szerette a zenét, az volt a célja, hogy hosszabb ideig magánál tart-; Ügy félnyolc felé megkér­dezte az egyik: — Tessék mondani, hány óra? — s utána lázasan ke­resgélt a zsebében és a dugó kihúzása után orromban'érez­tem az aceton átható illatát. Egy picinyke vatta, és eltűn­tek a körmöcskékről a lakk piros foltjai. Most már tud­tam, hová is tegyem őket! Anyuka mellé, aki rájuk pa­rancsolt, hogy a mai program csak fél nyolcig tarthat, de — rúzs és körömlakk nélkui... (csat—) ja a magnetofont, s ezt csak úgy tehette meg, hogy nem a saját személyi igazolványára váltotta ki a magnetofont és a szalagokat a kölcsönzőből. Addig használta volna, míg meg nem unja ezt a szórako­zást, és amíg nem tudott volna rádiót venni” — mondta. — Saját személyi igazolványa meghamisítását azzal indokol­ta, hogy amikor a személyi igazolványát kiállították, nem a „legszebben” írta alá, — ez bántotta őt és úgy gon­dolta: kiradírozás után le­gyen „legszebb” az aláírás. A bíróság T. István vádlot­tat a személyi igazolvány eltu­lajdonítása, társadalmi, tulaj­don sérelmére elkövetett csa­lás, és személyi igazolványá­nak meghamisítása miatt jog­erősen 15 százalékos bércsök­kentés mellett 10 hónapi ja­vító-nevelő munkára ítélte. . * í i 1 ^ (—esi) magnetofont lopott más személyi igazolványával SPORT Ökölvívás Ceglédi Vasutas SE-Hódmezővásárhelyi Üveggyár 17:1 mennyiségű téglát mind el­készítsék, de cseppet sem könnyű a dolguk. Hogy agyag­hoz juthassanak, a téglagyári agyagbányá­ból naponta 7 méteres vízréteget kell kiszivaty- tyúzniuk, s csak azután kezdhetik a fejtést. A magas talajvíz­szint nekik is gondot okoz, s naponta meg kell vívni a maguk „téglacsatáját" azért, hogy legyen majd mivel pó­tolni a szükséges építőanya­got. A gyár rekonstrukciója még javában folyik, de a terme­lés ismét megkezdődött. A tervezettnél tíz nappal később kezdték meg a nyerstéglák verését, de most már utolérték ma­gukat. Egymillió darabon felül termeltek nyers téglát, és április első napjaiban már az égetést is megkezdik. Tizenkétmillió köbméter befogadóképességű salaktáro­ló épül Ajkán. , ■ 1 Helyet kellett keresni egy mesterséges hegynek Ajka környékén. A helyi erőmű sa­laktárolója ugyanis, ahol hoz­závetőleg kétmillió köbméter­nyi kazánhulladék gyűlt ed­dig össze, nemsokára megte­lik. Már alig van hely a na­Látszik, hogy városunk­ban szeretik az ökölvívó­sportot, mert vasárnap is mintegy 300 néző volt kí­váncsi a barátságos találko­zóra. A vendégek nem kész­tették versenyzőinket túlsá­gos erőpróbára minden súly­csoportban. Némelyik talál­kozó azonban izgalommal te­lített mérkőzés volt. Ezeket hatalmas hangorkán kísérte. A magasabb súlycsoportban kemény, igazi ökölvívást is láthattunk. Eredmények: Bor­sos döntetlen, 1:1; Marton ki­ponta érkező újabb salaktö­megnek. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat az erőműtől hat ki­lométerre jelölte ki az új tá­rolóhelyet. Az új salaktároló 30 év alatt telik meg. Maximális befogadóképessége 12 millió köbméter salak lesz. ütéssel győzött, 3:1. Hegedűs a harmadik menetben bel- harcban győzött, 5:1. Báró ki­tűnő technikája a második menetben nagyszerűen érvé­nyesült, ellenfelét feladásra kényszerítette, 7:1. Szemetka a második menetben kemény ütésekkel győzött, 9:1. Ko­vács mind a három menet­ben ragyogó tiszta ütéseket vitt be, nagyszerű mérkőzé­sen győzött, 11:1. Hörömpő kemény ellenfelet kapott, de ellenfelét a harmadik menet­ben hatalmas jobb horoggal legyőzte: 13:1. Farkas tíz másodperc alatt lerohanta el­lenfelét és az feladta a küz­delmet, 15:1. Homoki ismét jóval magasabb ellenfelet ka­pott, nagy akarattal mégis győzött és így a végered­mény 17:1 lett. (sz) Az április 2-ra tervezett KRESZ-tanfolyam megtartá­sára április 3-án kerül sor, a szokott időpontban és he­lyen a Kossuth Művelődési Házban. (—es) AJKA UJ SALAKTÁROLÓ [Á szókincs — nem holt tömeg ZLINSZKY ALADÁR (1864-1941) A MÜÉLVEZÖ csak az al­kotást látja, hallja, annak megejtő szépségében fürdeti lelkét, emlékezik, boírzong, bo­rong, könnyezik, sóhajt vagy felháborodik, aszerint, hogy milyen húrok pendülnek meg benne. Nem gondol arra, hogy alkotó napok, hetek, esetleg évek gondos munkája van előtte. A műhelybeli töpren­gések, a sok veríték, a gondok nem érdeklik, nem tudja, hogy a néhány soros vers, egy-két zenei akkord, egy tenyérnyi olajfestés, melytől tengerré tágul a horizont, vagy amiben népek tragédiája sötétlik, más­kor a havasok magassága tor­nyosul, tudatosan készült be­tűkből, hangokból, színekből éspedig minél kevesebből, an­nál meggondoltabban. Építészről, szobrászról, fes­tőről, muzsikusról, színészről leginkább ismeretesek a hosz- szú előkészületi idők, a szívós gyakorlások, sokéves tanulá­sok, a szép szó mestereit azon­ban sokan valahogyan úgy képzelik el, hogy témta és pa­piros kérdése az alkotás, mert az író csupán az elképzelt vagy a tapasztalt dolgokat szű­ri át magán, hozzá adja véle­ményét, terjedelemben annyit, amennyit akar, vagy amennyi­ben megegyezett a szerkesztő­jével, kiadójával. Mert az író­nak van tehetsége az íráshoz, mint a levegőégben daloló pa­csirtának a trillákhoz, annál- fogva az írók irigylésre méltó emberek is, akik könnyen ke­resik a pénzt, bezzeg mások­nak mennyit kell azért küsz­ködni ... AZ IRÖ éppen úgy felké­szül a hivatására, mint min­denki más a magáéra. Mester­ségének alapvető, középfokú és magas szintű stúdiumait ép­pen úgy el kell végezni, mint a mérnöknek az univerzitást, legfeljebb nem okvetlenül a professzorok előtt tett vizs­gákkal, hanem az önképzés sokkal nehezebb egyetemét. Akik elbliccelik a „beiratko­zást”, úgy járnak, mint az a zenei tehetség, aki nem ismeri a hangok törvényeit és a fogá­sokat a húrokon, szánalmas dilettáns nyekergető lesz. A tehetség önmagában nem ele­gendő, a szépírói tehetség sem. Mondanivalójának kifejezésé­re nyelvhelyességi, helyesírási, stilisztikai, nyelvtani és egyéb ismereteket kell elmélyülten, jelesen tudnia, de a szavak, szólások, mondatszerkezetek megválogatását is. Ezen kérdé­sek iránti érdeklődés külön­ben mostanában közügy, a nem hivatásos toliforgatók ügye is. A rádió és hírlapok „Édes anyanyelvűnk” rovata rendkívül népszerű, szívesen vett oktatás. S e helyütt szíve­sen és örömmel tudatom, hogy e fórumok egyik legnagyobb mestere ceglédi ember, Zlinsz- ky Aladár volt. Bár huszonöt éve halott, tanítása mégis frissen ható, élő tanítás, a ma­gyar nyelvet beszélők, írók és tanítók bőséges, kimeríthetet­len forrása. Hat évtized diák­ja, tanára és magyar írója ismerte meg műveiből szókin-» esünk eredetét, a nyelvújítás­kor keletkezett helyesen és hi-í básan képzett és összetett sza­vainkat és azt, hogy a szókincs nem holt tömeg, hanem folya­matosan változáson megy át s a szavak jelentése idő folytán módosul. Az átvitel (translatio) gaz­dag példatárát Zlinszky állí­totta össze az emberi test, az emberi cselekvések, érzéki és gondolati fogalmak, a testi és lelki jelenségek, az állati test, a szimbolikus kifejezések, a különülés (differentiatio) szép­séges szavainak felhamozott gyűjteményében: a mondat­szavakkal, hangutánzókkal, rokon értelműekkel, rokon alakúakkal, a szólásokkal és szóláshasonlatokkal. Segít mondanivalónk nyomatékos kifejezésében a felindult lelki- állapot érzékeltetésére, de az állítás súlyosságát tréfás szí­nekbe öltöztetni is, beszélni, írni, a szeretet, megvetés, gyű­lölet, elmésség, humor és gúny szavaival. A mondato­kat, jelentésük és szerkezetük szerinti osztályozása mellett, megismertet a népnyelvvel, irodalmi és köznyelvvel, majd a régi nyelvvel. A stílus he­lyességével, a nyelvtisztaság­gal, a jóhangzással, a szem­léletességgel, hangulatossággal és az eredetiséggel. Stiliszti­kai tanulmányai, Arany és Petőfi nyelvéről szóló munkái segítenek megérteni a szép- irodalmi alkotásokat önnön megfigyeléseiből és nagy elő­dei műveiből merítve. Sylves­ter Jánostól a kései középkor­ból az újkori Négyessy Lász­lóig, a szép toll mestereinek alkotásaiból és a nép örök ér­tékű és örök érvényű géniu­szából. ZLINSZKY ALADÄR váro­sunkban született 1864-ben, a ceglédi tájnyelvet beszélte, annak törvényeit ő foglalta először írásba. A plébánia anyakönyve szerint június 5-én látta meg a napvilágot az 1510-es helyrajzi számú ház­ban. Hídvégi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom