Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

8

narr MEGYEI

^Kivlnv

1961. MÁRCIUS 26m VASÄRNAP

A

lany szerette a fiút. A fiú szerette a lányt Elhatározták, hogy összeházasodnak ... Egyszóval, egészen mindennapinak tűnik ez a történet. Ráadásul még olyan régi is, mint a világ. Kit érdekelne ma már ilyen történet? Különösen azóta, amióta megszületett a szerencsétlen Rómeóról és Júliáról szóló história?

A lány neve: Gunda. A fiúé: Masz. Gunda Ezsgerda abház faluban lakik. Masz a szomszédos Rutaiban. A két falut egy nevenincs patak választja el egymástól.

Nem is olyan régen, ennek a pataknak a partján elhangzott a következő párbeszéd:

— Rettentően unatkozom, Masz. Mit akarsz tenni ?

A kérdés váratlanul érte. Mintha sohasem vallott volna szerelmet? Mintha sohasem határozta volna el, hogy összeházasodnak? Pedig a fiú már harmincesztendős, a lány tizenkilenc.

Masz válaszolt:

— A malomba kell mennem, j — Rendben van!

A fiatalember azt gondolta, hogy teljesen i kielégítette kedvese kíváncsiságát. Mert hi- i szén valóban a malomba megy ...

| — És azután? — folytatta Gunda, és úgy

: tett, mintha a patak fenekén heverő kavicso- i kát nézegetné. — Ha visszatérsz a malomból?

; Masz még nem tudta, mit fog csinálni az- ; után.

Gunda úgy szedte ki Másából a feleletet,

! mint a professzor a vizsgán a nehéz fejű

! diákból.

i A leány fiatal, csinos, nemrég fejezte be a | középiskolát. A csoda tudja, mit talált ebben ;a fiúban. Masz olyan munkabíró, mint egy I ökör. Talán huszonnégy órán át dolgozna, ha •este nem venné le lábáról az álom, mint álltaiéban minden embert. De Gunda nem ezért ! vonzódott Maszhoz. Az igazat megvallva,

: Gunda romantikus természetű volt, s valami ; más tetszett neki ebben a fiúban, sokkal job- i ban, mint az ereje. Egy szó, mint száz: tet- I szett neki. Mi kell még ennél több?

T

ehát Masz kénytelen volt kimerítő választ adni: — Megebédelek, aztán elmegyek majd a boltba és sót veszek, majd kime- : gyek az ökrökért és hazahajtom... Este

lehet, hogy borozni fogunk. Azt ígérte ; egyik barátom, hogy felkeres.

• — Értem. No, és aztán? Azután mit csi; nálsz?

— Semmit — válaszolta Masz. — A bará- : tóm visszautazik a városba. Saját autója van.

A lány félrerúgott egy kavicsot a cipője i orrával. A kő legurult a parton és egy pilla- ; natra zavarossá tette a vizet Gunda szája szögletében rejtelmes mosoly bújkált

— Idefigyelj — mondta Masznak. — Ki tud- : nál jönni ma este pontosan tízkor a kaputok : elé?

: — Ki...

Este, pontosan tíz órakor, kint várakozott a

kapujuk előtt.

Holdfényes este volt Árnyakkal, fényekkel és félhomállyal. Jellegzetesen abhaz nyári este, amikor felszínre törnek az ősi hajlamok, és minden fatörzs támadni akaró gonosztevőnek rémlik.

Masz összerezzent, amikor Gunda hirtelen megjelent mellette, egy csomagot tartva a kezében. Mintha a föld alól bukkant volna elő.

— Figyelj ide! — mondta halkan, de erélyesem. — Ennek már véget kell vetni!

; ■'fsss"sf'sfsss/s/ssssssssssssssss**xrssjrssxr*rssx/sssssss.rsssssA

Színházi világnap

1967-hen

A NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI IN TÉZET bécsi kongresszusán, 1961 júliusában, a finn küldött javasolta: rendezzék meg évről évre, világszerte a színházi világnapot. Egy ünneppel több? Nem, csak a színházak megszokott munkájuk közben egy pillanatra a közönség elé állnak, s a világon mindenütt, azonos időben rövid vallomást tesznek önmagukról, munkájukról, céljukról. Kinek szól ez a vallomás, a közönségnek-e, vagy önmaguknak, emlékeztetőül és önvizsgálatul? Inkább mindkettőnek, s egyben az összetartozás bizonyítéka is, ízelítő abból a hatalmas erőből, amelyet a világméretű közösség jelent. Az első alkalomra, március 2?-re, a párizsi Nemzetek Színháza 1962- es évadjának nyitó napjára Jean Cocteau fogalmazta ezt az üzenetet, vallomást és bizonyítékot, egy évre rá Arthur Miller, aztán Laurence Olivier és Jean-Louis Barrault, 1965- ben a Nemzetközi Színházi Intézet jegyezte a felhívást, tavaly pedig René Maheu, az UNESCO főtitkára.

EZ IDÉN ismét színház- művész szól a világ színházaihoz és közönségéhez, színész, rendező és színigazgató egyszemélyben: Helene Weigel professzor, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetidíjas művésze, Brecht özvegye, a Berliner Ensemble igazgatója. „Mi, Színházi emberek" — írja —

„a magunk eszközeivel igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy bolygónk végre valóban lakhatóvá váljék. Ez pedig azt is jelenti, és elsősorban azt jelenti, hogy színházi munkánkat egyszerre szenteljük a békés jelennek és egy barátságos jövendőnek, amelyben ember az embernek segítőtársa lesz”.

A magyar színházművészet is ezt teszi. Emlékezzünk e napon egy pillanatra a hősi korokra, amikor a színház a nemzeti nyelv és irodalom terjesztője volt s önként a nemzeti felemelkedés művelője, a nemzeti függetlenség toborzója is? Sorakoztassuk fel az adatokat, hogyan vált az utóbbi két évtizedben színházi életünk közkinccsé és újra a nemzet felemelkedésének esz- közlőjévé, a tudatformálás szocialista eszközévé? Tekintsük át színházi életünket, amely évről évre szép kezdeményezésekkel gazdagodik, a kísérletező, újkezdő szándékokat, az eredményeket és vizsgáljuk a kudarcokat is, hogy okuljunk belőlük?

MEGTEHETJÜK, tegyük is meg. Én most mégis két más dologról beszélnék (ha más ez csakugyan, s nem foglalata ez is amazoknak). Beszélnék arról, hogy a magyar színházi élet fellendítésére kiírt drámapályázat győztes munkáinak nyilvános bemutatkozása rövid na- pokkal-hetekkel előzte meg az idei színházi világnapot.

1 1

1 GEORGIJ GULIA:

$ s

^ é $

1 Szöktetés

Néhány esztendővel ezelőtt nagy sikert aratott hazánkban is Tadeusz Breza: A bronzkapu című könyve, amely a Vatikán különös, zárt világába kalauzolta el az olvasót. Most megjelent A hivatal című regénye ismét a Vatikán érdekfeszítően titokzatos világába vezeti olvasóit. Aki kézbeveszi könyvét, a regény hősével, egy fiatal lengyel tudóssal együtt végigjárhatja a Hivatalt, sok évszázados, hatalmas szervezeTADEUSZ BREZA:

tének útjait és útvesztőit, megismerkedhet a bonyolult, saját törvényeit követő gépezet működésével, különböző rendű és rangú papi és világi tisztviselőinek életével, környezetével és gondolkodásával.

Érdekes és izgalmas olvasmány a népszerű lengyel író regénye. A nagy hatalmú bíborosoktól és más főpapoktól a szegény falu plébánosán keresztül a Vatikán perifériáin élő és élősködő kisemberekig, a misztikus vagy

— Minek? — kérdezte értetlenül Masz.

— Hát szeretjük egymást, vagy nem? Mi a te véleményed?

— Igen, szeretjük.

— Ezt ki mondta neked?

— Azt hiszem, — mondta majdnem nevetve a fiú — ezt nagyon jól tudom magam is, mert én szeretlek téged, és nem valaki más.

— Komolyan mondod?

Egészen komolyan.

unda körülnézett. Sehol egy lélek. Csak az udvar mélyéről szűrődik elő fény.

— Ezek csak szavak! — mondta Gunda.

— Tettekre van szükség! — Milyen tettekre?

Mindjárt megmondom. Hogy hívják a barátodat?

— Zaur.

— Hé, Zaur! — kiáltotta Gunda

— Jövök! — válaszolta Zaur. És amikor odaért a kapuhoz, megkérdezte: — Ki van itt?

Gunda nem hagyta, hogy Masz megszólaljon. Úgy viselkedett, mint az édesanya^ aki kézenfogva vezeti gyerekét.

— Rendben vaq az autód? — kérdezte,

— Rendben. Miért?

— A várasba kellene utaznunk.

— Nekem is.

— No, akkor gyújtsd be a kocsit. Egy óra múlva ott kell lennünk.

asz hallgatott, mint a csuka. Zaur sejtette, hogy valami rendkívüli dolog fog történni, s elegánsan a kapu elé hajtott a kocsival. — Mi a szándékod?

— kérdezte bátortalanul Masz.

— Nem nekem, hanem neked a szándékod! — felelte Gunda. — Te most elrabolsz engem, megszöktetsz.

Masz nagyon meglepődött.

— Én? Elrabollak téged? — dadogta.

— Igen, te!

— Akaratod ellenére?

— Persze. Hiszen te egy igazi férfi vagy..; És hogy tudtad az egészvt ilyen ügyesen kitervelni? Barát... autó... Valid be, hogy már régóta ezen töröd a fejed!

Masz valami teljesen érthetetlen választ motyogott.

Amikor beültek az autóba, Gunda elsírta magát. Úgy látszott, nagyon nehezére esett elhagyni a szülői házat...

— Ne sírj — esi ti t gáttá Masz — kérlek ne

sírj! ..

— Én soha, de sohasem gondoltam volna, hogy engem megszöktetnek... A mi időnkben ... Hallod?

Masznak eszébe jutott: nem helyes az, amit tesz ... Szörnyűség!... De mégis összeszedte magát, és talált magában elég erőt arra, hogy érthetően válaszoljon menyasszonyának:

— Hallom...

ixiuiva

M

Mit láthatunk a mozikban?

11 ország 39 filmje — három hónap alatt

F I LM

öklözték. Ott magasak és piszkosak a falak, a kémények nyelvet öltenek az égre, s elbújik a kápolna harangja. A wurlitzerből ömlik a dzsessz.

Az első ütés után, az a néhány csep vére, a kopoltyúk- ból kibuggyanó vére, az volt az igazsága. A gyöngébbeké, az agyoncsapottaké.

Quinon korán kelt, kék ove- rállban autót vezetett, szállította Casper úr alumínium kannáit a hídon át. Colát ivott, estefelé munka után elment baseballozni. Szerette Betsyt és énekelt mélabúval. Huszonnyolc éves volt. A fahéjszínű szoba ablakából elnézte a blackpooli magasvasút tovagördülő szerelvényeit, amelyek a csillagokba futottak.

A hal a többi hallal a folyóban úszkált. A síma testű vizet hajók, csónakok hajtogatták szét, lomhán elevátorok nyikorogtak, úszkált a bordás vastraverzek mellett és nem falta föl nagyobb hal. Hajladozó nádasok, ligetek mentén úszkált, fürdőző férfiak meg nők közelében, szinte érintette

őket. Villogó pikkelyei, ezeket a szivárvány színű pénzecskéket lesöpörték az asztalról, a gyerekek megszárítják majd. A vércsöppecskéket szivaccsal lemosták. Húsa olajba került. Salátát esznek majd hozzá, majonézes róseibnit, vörös bort hörpölnek rá. Így van ez rendjén.

Mikor a szirénázó autókról leugráltak a sötét egyenruhás rendőrök, az erősek közül a pulóveres ezt mondta: „ne, mára ebből elég volt. Lóduljunk”. Rágógumi sztaniolja szállt Quinon mellé, aki mint a késpengéről lehullott fény elveszett az éjszakában. Felvijjogott, a wurlitzerből kiömlött az utcaárokba a dzsessz. Az élők igazsága: a berregő, krahhogó motoroké, a ragadozó párducmosolyoké és azt mondják, hogy a virágoké is, melyek színesen illatosak.

De a fejbevágott hal igazsága egészen más. Ez Quinoné meg az enyém.

Quinont később a hullaszállító elvitte Blackpool felé,

amerre csillagokba rohan a magasvasút. Ott már csobban szelíden a tenger és az éjszakában kis fehér madarak szállnak fölötte.

A HIVATAL

Budapesten és az országi több más színházában mutat- j ták be a díjnyertes drámá-\ kát, amelyek a közönség ro-\ konszenvét is megnyerték az-| óta, ezt a legértékesebb dt-! jat; reméljük, hogy az első! bemutatkozást sorozat kö-: veti majd, a drámákat be-\ mutatja a többi színház is\ (talán vendégjátékok is se-i pitik az ismerkedést), dej azt is reméljük, hogy a pá-\ lyázatot nyert művek zsili-: pet nyitnak, s új drámák \ születnek majd.

A MÁSIK, amiről szólnék : még: színházi életünk nem-: zetközisége. Nemcsak arra i gondolok, hogy a színházi \ műsor mindinkább tükrözi: a világ színházi eredményeit, ': a darabválasztásban és az\ előadások modern stílusában j is. Arra a vendégjárásra gon- j dolok, amelyre az elmúlt év- ben is vállalkoztak hazai j színházaink, a barátkozásra \ szomszéd országok színhá- \ zaival, az Opera és a Pécsi: Balett táncosainak külföldi: sikereire, a budapesti Madách : Színház olaszországi elöadá- \ sainak lelkes visszhangjára, j o Bábszínház franciaországi \ útjára — és más vendég- ] játékokra, lengyel, német, j francia, szovjet, angol szín- \ házak magyarországi látoga- \ tására. Mi más lenne ez is, j mint a színház nagyszerű j hivatásának folyamatos vál- \ lalása, a békés jelen és a \ barátságos jövendő munka- i lása — színházi világnap, : állandóan.

Zay László ;

«

YSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS

földhöztapadt, merev még- $ újulásra törekvő eszméktől ^ a politikai tevékenységen ke- ^ resztül a homályos üzleti ^ ügyekig — teljes képet fest ^ Tadeusz Breza a Vatikán vi-1 lágáról. De ez a remekül S megfigyelt, reális és hiteles ^ kép egyben jelkép is: jel- ^ képe az elidegenedett, ön- ^ törvényű Hivatalnak, amely ^ elektronikus agyként min- ^ den szempontot . figyelembe ^ vesz, de egy pillanatig sem ^ törődik a fogaskerekei közé ^ került emberi életekkel. i

ÉBERT TIBOR:

A FEJBEVERT HAL IGAZSÁGA

^ rx llAMl lyu^CdU-yu., u

^ fekete Quinon igazsága, a né- ^ ger Quinoné, aki arccal a föld- ^ re bukott, legurult a járdáról ^ a Good-Yaer gumikerekek $ elé, ott maradt merev ujjak- $ kai mozdulatlanul. Meg az én $ igazságom ez. Az anyém, aki $ sohasem láttam Quinont. Tu- § dóm, hogy közöttünk van a ^ tenger és én a tengert, mely a § végtelenben eggyé folyik az \ éggel, csöndesnek érzem, sze- ^ liden csobbanónak, fölötte fe- ^ hér madarak szállnak, szige- i tek érzik lélegzését. Az igazság ^ hatalmas, mint a tenger.

\ A fejbevert hal igazsága.

\ A hal folyóban úszkált, tenI gerek xnzében. Aztán hálóba $ került, abba a csigaorrú, sár- \ gára pingált, cirádás bárkába 5 a hídnál; a csöpögő tartályko- \ esi aztán elhozta a térre, a \ hentes boltjába, ahol csapvíz l sistereg, s húsz forintért mé- \ rik a haltest kilóját.

s

! Quinont öten követték, ami- \ kor menekülni próbált. Bezá- ! rultak körülötte, az utcák. A • 17. utcából egy mellékutcába

tatója szerepel. A Változó felhőzet — Keleti Márton filmje — egy szökött katona izgalmakban bővelkedő életét idézi Sinkovits Imrével a főszerepben. Egy parasztcsalád sorsát eleveníti meg a Tízezer nap, amelyet Kosa Ferenc rendezett. Komlós János forgatókönyvéből készült a Tíz perc az nagy idő című burleszk. . A Balaton partján játszódik Fehér Imre filmje, a Harlekin és szerelmese. Zolnay Pál filmje, a Hogy szaladnak a fák, egy fiatal történészről szól, aki hazavetődik szülőfalujába. Heltai Jenő Jaguár című regényéből Dömölki János készített filmet.

Ebben a negyedévben kerül sor első ízben 70 milliméteres, sztereo hangú film bemutatójára a budapesti Corvin moziban. Elsőként Szergej Bon- darcsuk rendezésében a Háború és békét láthatjuk, majd ezt követően Walter Lang színes, zenés amerikai filmjét, a Kánkán-t, amelyben Shirley MacLaine, Frank Sinatra, Maurice Chevalier szerepel.

A Háború és béke mellett több érdekes szovjet film kerül bemutatásra. így Az utolsó vérbosszú című, egzotikus

környezetben játszódó szerelmi történet, a Nocturne címí alkotás, amely egy tragiku; szerelem története. Derű: hangvételű, mai történet í Don Quijote fiai. Ugyancsai szerelmi történet az Elfelejtet: ősök árnyai. Szovjet—romár koprodukcióban készült £ Veszélyben az alagút című kalandfilm. az orosz balett kitűnő mesterének, Marius Peti pának élettörténetét eleveníti meg a Regényes élet című szovjet—francia alkotás.

Bemutatásra kerül a tavasz folyamán több, világsikert aratott film is. Többek között Federico Fellini filmje, Júlia és a szellemek. Vittorio de Sica rendezte a Tegnap, ma, holnap című színes olasz filmet, amelynek főszerepét Sophia Loren és Marcello Mastroianni játssza Macchiavelli színműve nyomán készült a Mandragora című olasz—francia film, Rosanna Schiaffinoval a főszerepben. Az Irma, te édes című színes, kétrészes amerikai filmet Billy Wilder rendezte, főszerepeit Shirley MacLaine és Jack Lemmon játssza.

Rosanna Schiaffino a Mandragora főszerepében

Áprilistól júniusig 11 ország harminckilenc filmjét láthatjuk majd a mozik műsorán. A gazdag programban hat magyar játékfilm bemu-