Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

Mfßctsi gazda módján Hasznos vita Tápiúgyörgvvn “ Rizakodó hangulat a nagyhalai Magyar-Koreai Bar átság Tsz-ben mente Járásunk termelőszövetkeze­tei ezekben a napokban tart­ják tervtárgyaló közgyűlései­ket A tápiógyörgyei Zöldmező Tsz-ét Kovács Pál, a szövetke­zet párttitkára nyitotta . meg. Bozó Imre, a termelőszövetke­zet elnöke és Garay Imre, a tsz főkönyvelője terjesztette elő idei tervüket. Az előter­jesztés után élénk vita indult meg az elhangzottak felett. Több, mint buszán szóltak hozzá, igazi tsz-gazda módjá­ra. Parlamentális ülés volt. Szavaikból kiérződött, hogy számukra már a legfontosabb a közös érdeke. Részletesen boncolgatták a gazdálkodási, a pénzügyi tervet, foglalkoz­tak az idős tsz-tagok helyze­tével, s vita után állapodtak meg a szociális és kulturális alap _ felhasználásában. Egy, a tervben nem szereplő javasla­tot is elfogadtak, egy új kompresszor felállítását, a fo- gatosok munkájának meg­könnyítésére. Megállapodtak abban, hogy a földjáradék ki­fizetésére javasolt összeg egy részét a munkaegység-érték növelésére fordítják. Ezután több új tsz-tagot vettek fel. Megszűnt a mérleghiány, félmilliós tartalék A nagykátai Magyar—Ko­reai Barátság Tsz küldöttgyű­lésén is megtárgyalták az idei termelési és pénzügyi terve­ket. A jelenlevők reálisnak tartották az elképzeléseket, szoros, de teljesíthető — mondták. Kihangsúlyozták, hogy ál­landó figyelemmel kell kísér­ni a jó munkaszervezést, a ta­karékosságot s a szocialista munkaversenyt. A küldöttgyűlés után meg­kértük Georgi László párttit­kárt, foglalja össze röviden a szövetkezet idei terveit. — Tavaly nagyon nehéz év­nek nézett elé szövetkezetünk tagsága. Jelentős mérleghiány, személyi és egyéb bajok vár­tak a vezetőségre. Komoly munka kezdődött, s zárszám­adásra megszüntettük a mér­leghiányt, s kifizettük a terve­zett munkaegységet. Sőt, több mint félmillió forintot tartalé­koltunk az idei évre. Mindezek a szövetkezet fennállása óta először történtek meg. — Óriásit változott szövet­kezetünkben a tagság hangu­lata, ezek következményeként. Jellemző például, hogy január végére a szövetkezet összterü­letét elvállalták a tagok, nem maradt vállalatlanul egy te­nyérnyi föld sem. Versenyeznek a brigádok és munkacsapatok — Tavaly három női brigád é6 egy általános növényter­mesztő brigád versenyzett a szocialista címért. Most Kato­na Mihályné bejelentette, hogy az ő női növénytermesztő munkacsapata is versenybe lép. Kocsi István brigádvezető pedig már a zárszámadási köz­gyűlésen kihívta a tsz brigád­jait, versenyezzenek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ötvenedik évfordulója tiszteletére. A ßzombati kül­döttgyűlésen nyilvánosságra került, s egyetértéssel találko­zott a vezetőségnek az az el­határozása, hogy tizenötezer forint jutalmat tűz ki a brigá­dok közötti versenyben, a szo­cialista brigádmozgalomban és a KISZ akcióprogramjában legjobb eredményt elért mun­kacsapatok részére. Zöldség, Nagykátának — Rengeteg földjeinken a talajvíz. Mintegy százhúsz hold őszi kalászosunk áll víz alatt foltokban, s a víz a tavaszi munkát is nehezíti. Négyszáz­ötven hold nagyságú terület­hez nem bírunk hozzáférni. Ezekről is fordult a szó a múltkori nőnapi ünnepségünk után, a fehér asztal mellett. Baj lesz a borsóval — szólt közbe elgondolkozva az egyik asszony. — Tennünk kellene valamit — mondta egy másik. — A vezetőség erre már előbb gondolt. Volt is egy el­képzelésünk, s most, hogy így kijött a szó az asszonyokból, előhozakodtunk vele, félve. Mire az a terület felszárad, borsót oda már nem vethe­tünk, kifutunk az időből. Ves­sünk oda napraforgót — java­soltuk. Félve, mert éppen ezek az asszonyok annak idején, amikor egyszer erről szó volt, húzódoztak. S most — legna­gyobb örömünkre — egyet­értettek. Sőt az előbb említett Katona Mihályné brigádja el is vállalt belőle jó nagy terü­letet. — Most már így élünk, kez­dünk így élni mi is — mondta csendes örömmel a párttitkár. — Az idei tervek milyen változást mutatnak a tavalyi­hoz képest? — kérdeztük. — Egy sor olyan növényt, ami nem volt kifizetődő; az idén nem termelünk. Helyet­tük viszont felemeltük a ta­karmánynövények és a kerté­szet termőterületét. Nagy té­telt termesztünk paprikából és paradicsomból, ipari célra. S ami szintén új nálunk, az idén, nagy súlyt fektetünk a járás székhelye, Nagykáta zöldáruval való ellátására. A spenótot, sóskát már az ősszel elvetettük, földben van a sár­garépa, zöldség, mák, étkezési borsó, a káposztafélék teljes egésze is. Csírázik a burgonya, a napokban a földbe kerül. Változás, hogy megszüntettük a részes kertészkedést. Számí­tásunk szerint ez három-négy­százezer forinttal növeli a ta­gok jövedelmét. — Ügy hiszem a gazdálko­dással, a hangulat javulásával összefügg, hogy az elmúlt hó­napok során a munkafegye­lem is jelentősen megjavult. NEM KERÜL PÉNZBE... Háztájihoz közvagyonból? Az 1966-os adatok szerint — az -előző évhez képest — négy százalékkal csőikként me­gyénkben a mezőgazdaságban elkövetett gazdasági bűncse­lekmények száma. Ha az oko­kat kutatjuk, rögtön szembe szöknek a hagyományos objek­tív nehézségek: nagy, szétta­golt terület, még nem igazi üzem a nagyüzem, nincs meg­felelő raktár. Gyakori mód­szer például a becslés. Leszed­ték az almát, a paprikát, a dinnyét — s ha eladták, ennek alapján könyvelik, hogy meny­nyit adtak el. És hogy meny­nyit vittek, vihettek el szedés, szállítás, raktározás közben, s hogy mennyi ebből a tagság kára, arról nem tanúskodik papír. Üjabb ok: az őrzést sem biztosítják kellőképpen. Terményt régen azért vit­tek el, mert éhesek voltak az emberek. A termény kezd ki­menni a divatból. Helyét el­foglalja a műtrágya, a növény­védőszer, a mozgatható esz­köz, szerszám. Mindaz, ami — s ez nagy előnye — a háztáji­ban illetve a ház körül jól fel­használható. m. j. MOZIMŰSOR Tápiószele, ma: szünnap, pén­tektől vasárnapig: Kancsal sze­rencse. Tápiószentmárton, ma: Hófehérke és a hét vagáhy, szom­baton: Fogas kérdés. Tápiógyör- gye, szombaton: Sok hűség sem­miért. Szentmártonkáta, ma: Há­rom testőr, szombaton: Nyugodj meg, kedves. Tápiószecső, ma: Szerelem a megfelelő idegennel, szombaton: Beszéljünk a nők­ről, ifjúsági előadás: Fotó Há- ber. Szentlőrinckáta, ma: Ha- mida, szombaton: Asszonyok. Pánd, szombaton: A domb. Tá- pióbicske, ma: Nyomoz a vőle­gény, szombaton: Az első esz­tendő. Tápióság, ma: Szakadék felett, szombaton: A párizsi Not- re-Dame. Tápiószőllős, ma: Ide­gen ágyakban, szombaton: Sok hűség semmiért, ifjúsági előadás: Randevú Koppenhágában. Far­mos, ma: Yoyó, szombaton: Üzlet a korzón. Kóka, ma: A szisztéma, szombaton: £s akkor a pasas. A mi lányaink, asszonyaink példamutató tevékenysége közismert, követik őket a fér­fiak is. Nálunk a vállalt te­rület mellett mindenkinek vál­lalnia kellett heti két nap ál­talános munkanapot is. Nos, a tagság, de főleg az asszonyok úgy indultak az új évnek, hogy eddig heti négy, öt ilyen álta­lános munkanapot is ledolgoz­tak. — Köszönjük a felvilágosí­tásokat — mondtuk, de Georgi László még egy pillanatot kért. — Hadd mondjam el, hogy mennyire örülünk központi majorunk fejlődésének. Min­den útját teljes pormentessé építik át, már dolgoznak a szakemberek. Ezt az állam se­gítésként adja szövetkezetünk­nek. Saját beruházásból pedig új lóistállót építünk, s a tag­ság részére hideg-meleg vizes fürdőt. A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1967. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK A Tacskó Kókán A kókai művelődési otthon fiatal színjátszói hús vét két napján zenés, olasz vígjáték­kal, Nicodemi Tacskójával mutatkoznak be. Zenéjét Eduardo di Capua szerezte. A rendező ezúttal Urbán László, a művelődési ház igaz­gatója, aki egyúttal az egyik főszerepet is alakítja. Címsze­repben Bánáti Judit mutatko­zik be. A haragos énekesnőt Balogh Éva, a feleségét min­denképpen megcsalni akaró öregedő férjet Bojtár József, s az egyáltalán nem féltékeny feleséget Szabó Éva játssza. Paitz István három szerep­ben mutatkozik be. Az új tanácsok első ülése Az újonnan megválasztott tanácsok első üléseiket járá­sunk területén tegnap tartot­ták meg, illetve néhány köz­ségben ma tartják. Farmoson, Tápiószelén, Tá- piógyörgyén, Tápiószöllősön, Újszilváson, Pándon, Tápió­bicskén és Tápiószentmárton- ban tegnap ült össze, Nagyká- tán, Szentmártonkátán, Szent- lőrinckátán, Kókán, Tápiósá- gon, Tápiószecsőn és Tóalmá­son pedig ma délután 2 óra­kor ül össze az új tanácsülés. a a á • • • Közel hatszáz iskolás gyerek fogát vizsgálja meg ezekben a he­tekben Vajk Ferenc szentmártonkátai fogász. Képünkön a „szenvedő alany” éppen Zsadon Mária VII. osztályos tanuló (Molnár felv.) Akik először szavaztak A vasárnapi választás az újonc szavazó-jogosultaknak volt a legizgalmasabb. Kicsit bátortalanul közeledtek a lezárt urná­hoz, szinte hallani lehetett a szívük dobogását, amint bele­csúsztatták a kék borítékot az óriási gyűjtődobozba. Két kókai fiatalt, két első szavazót, elkísértem a válasz­tásra. Lénárt Borika 1946-ban született. A gimnáziumi érettségi után a kókai Kossuth Tsz-be ment dolgozni. Azóta is szorgal­masan fogja a ceruzát, mint brigádírnok. Megszerette a mun­káját. Képesített könyvelői tanfolyamra iratkozott be, s végle­gesen elhatározta, a szövetkezetben marad. Vasárnap kora reggel indult el szavazni. Piros arccal né­zett körül, s úgy helyezte az urnába a kék borítékot, mint egy kényes levelet. Bekö István is 1946-ban született. Ipariskolát végzett, festő. A Járási Építőipari Ktsz egyik legjobb brigádjának, a Sági­brigádnak a tagja. Életéhez hozzátartozik az ifjúsági mozgalom. A területi KISZ-szervezetben elsősorban a kulturális és sportmunkából veszi ki a részét. Azt suttogják, hogy ö az új KISZ-titkárjelölt. Áruljuk el még róla azt, hogy ő a legfiatalabb kókai községi tanácstag, az ő neve is szerepelt a szavazócédulán. A nagykátai úton a 41-es körzetben szavazott. Közismert rendkívüli nyugalma, izgalmán most is erőt vett. — Furcsa érzés volt azért az első szavazás, s furcsa érzés az is, hogy tanácstag vagyok. Nagyon örülök, — mondta. Urbán László SPORT MEZEI FUTÓVERSENY Szombaton tartották meg Mária, 2. Barna Terézia, 3. Nagykáta határában az idei já- Fekete Valéria. rási futóversenyt. A rossz idő Fiú serdülőben 1. Szabó Im­ellenére nagy érdeklődés mu- re, 2. Papp László, 3. Varga tatkozott, 34-en álltak rajthoz. Endre. Lány serdülőben 1. Vajon T Fiú ifjúságiban 1 Brinzik Mária, 2. Seres Agnes, 3. Káp- Janos- ,2- Unyi Jozjef, 3. Vis­lár Vera nyel Laszl°­jer veia. ........... Férfi felnőttben 1. Deme Ist­L ány ifjusagiDan 1. Vaghy y^n, 2. Varga József, 3. Ujfa­_____________________________lusi István. H a ön lenne a szerkesztő? Itt a Tápió mente olvasói beszélnek Ezekben a napokban ismét lehetővé vált, hogy a Pest me­gyei Hírlap mellékleteként megjelenő Tápió mente olva­sói a példányonkénti megvá­sárlás helyett a kényelmesebb és gyorsabb megoldást válasz­szák: előfizessenek a lapra. A postások első tapasztalatai kedvezőek. Beszélgetéseik köz­ben megszólaltak az olvasók a jóindulatú segítés, kritika hangján: — Szeretjük az újságunkat, de ... de ... Ez az! Tessék csak mondani: mi hiányzik a Tápió mentéből, miről szeretne benne olvasni?! ★ S. Tóth János, a tápiógyör­gyei téglagyár vezetője: — A Jászság egyetlen tégla­gyára vagyunk, magáról a já­rásról nem is beszélve. Nem a magamutogatás igénye mon­datja ezt velünk, de a járás­nak erről az eléggé jelentős ipari létesítményéről a Tápió mente közel két és fél éves megléte óta még egy sort sem olvashattunk, olvashattak az olvasók. Pedig a téglagyártás­sal szemben nagyok az igé­nyek, a mi igényeink is na­gyok, saját magunkkal szem­ben. Szeretnénk jobban fejlőd­ni, gondjainkat szívesen meg­osztanánk a nyilvánosságon keresztül is, mással... Agócs Sándorné, a nagyká­tai Magyar—Koreai Barátság Tsz adminisztrátora: — Szívesen olvasnék egy alkalmakként megjelenő nő­rovatban helyi kismama-prob­lémákról, a helyi üzletek di­vatcikkeiről, divatajánlatairól, a napközi ügyéről, és más eh­hez hasonlókról. Azt hiszem, jó lenne az is, ha saját lapunk­ban néha tanácsokat adnának, hogy a Pestre járók, vagy a Pestre szórakozni járók egy­két szabad órájukat hol tölt­hetik el, milyen színházi, vagy más kulturális eseményt aján­lanak ... Elég sokat foglalko­zik a lap a fiatalokkal, de ma­gunkról szívesen olvasnánk még többet. S még többet a nagykátai üzemtelepítésekről, a bejáró munkásokat hazacsa­logató lehetőségekről... Hevesi Edit negyedikes nagykátai gimnazista: — Azt szeretném már végre olvasni, hogy mikor készül él a nagykátai mozi. A dátumát, hogy aznap moziba mehessek! Érdekelne ugyanez a járási művelődési házzal kapcsolat­ban is. Olyan hírt szeretnék olvasni, amely bejelenti: meg­oldották Nagykáta közművesí­tését. Az egyes falvak kultu­rális életéről is lehetne többet írni. Tóth János harmadikos gimnazista: — A napokban motoroztam a tápióbicskei úton, majdnem elharaptam a nyelvemet. Bor­zalmas ez az út, ugyanezt mondják azok a társaim, akik naponta végigbuszoznak rajta. Szeretném tudni: mikor kez­denek hozzá az út megjavítá­sához, s mikor fejezik be? Farkas József nagykátai gépkocsivezető: — Minden községről szeret­nék olvasni híreket, cikkeket, nemcsak... Bányai László, a tápiószele! Agróbotanikai Kutató Intézet tudományos munkatársa: — Én a könyvtárban szok­tam olvasni a lapot, az utóbbi időben mások megelőznek .., Jónak tartom, de keveset ír Tápiószeléröl. Intézetünk is csak nagyon ritkán szerepel, pedig lenne itt sok érdekes. Molnár József, a pándi Egyetértés Tsz pénztárosa: — Jobban a híreket keresem az oldalon, általában találok. Környékünk eseményei is job­ban érdekelnek, de kevés a pándi hír, cikk. Különben tet­szik. Egy nagykátai, gimnáziumi tanárnő: — Többet kellene írni az egészségügyről, különösen a nagykátai gyermekgyógyászati rendelőről. Jöjjön ki oda egy­szer egy újságíró s nézzen kö­rül. Atjáróház, egy elhanyagolt piszkos átjáróház a váró. Az anyák valósággal félnek elvin­ni oda gyermeküket, igen nagy a fertőzési veszély. Hogy egye­bet ne mondjak, a tbc-s bete­gek is azon a várón járnak ke­resztül ... Kocsis Katalin, a Tápióbics­kei Községi Tanács adminiszt­rátora: — Kulturális cikket a járás minden részéből, megmondom őszintén, nem sokat találok a Tápió mentében. Érdekelne, hogy a falusi kulturális élet milyen formákban nyilvánul meg. Igaz, csak kb. fél éve ol- rasom rendszeresen a lapot, addig Makón jártam iskolába, de mióta ismerem a Tápió mentét, azóta várom a csütör­tököt és a vasárnapot. Elég sokrétű, érdekes a lap, de a kulturális életről többet írjon! Kiss József bejáró munkás: — Hogy mit szeretnék ol­vasni a Tápió mentében? Az én nevemet, s utána azt, hogy megnyertem a lottó ötös talá­latát. ★ Olvasóink „szerkesztői" ötle­teit köszönettel vesszük, meg­valósítjuk őket. Kiss József bejáró munkás kívánságának első felét máris teljesítettük. Deregán Gábor Két sporthír Labdarúgó-játékvezetői tan­folyam indul Nagykátán, áp­rilis 10-én. Húsvéti kézilabdatornát ren­deznek vasárnap Nagykátán, a gimnázium tornatermében. Gyászhír Blaskovich János, a Tápió- szelei Múzeum igazgatója hét­főn délelőtt 11 órakor, életé­nek 84. éveben elhunyt. Elfüstölgött füstölt szalonna Kézrekerültek a tettesek Múlt szombaton betörők jártak Kerecman János tá- piószelei lakos kamrájában. Lefeszítették a lakatot és el­vitték a gazda több, mint nyolc kiló füstölt szalonná­ját. Még ugyanaznap Tamá­si Pál kerékpárja is „lábra kelt”. A rendőrség elfogta a tetteseket Benedek Pál több­szörösen büntetett, nyilván­tartott bűnöző és Kovács Fe­renc büntetett előéletű tápió- szelei lakosok személyében. Lopás és betöréses lopás bűn­tettéért az eljárás megindult ellenük. A boldog házasélet receptje Claudia Cardinale olasz szí­nésznő miután megtalálta, közrebocsátotta a boldog há­zasélet receptjét: „Házasság- kötés után, a férjem és én kü­lön lakásba költöztünk és kü­lön is élünk. Meggyőződésem, hogy a házasságok nagyobb része azért végződik válással, mert a felek túlságosan jól is­merik egymást. Az unalom megöli a szerelmet és végze­tes a házaséletre nézve. Időn­ként találkozom a férjemmel, hogy együtt reggelizzünk vagy vacsorázzunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom