Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

XI. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1967. MÁRCIUS 22., SZERDA A telefont bitiklivel, lóval pótolni nem lehet! GYŐZÖTT: a szálkái cigánypecsenye A földművesszövetkezet köz­ponti vendéglőjének lehúzott redőnye sok embernek felkel­tette a kíváncsiságát. Mi tör­ténik odabent? A kapu alatti oldalbejárón jártak ki és be a vendégek csütörtökön. Ritka esemény játszódott le a ven­déglőben: szakácsverseny volt. A verseny célja: bebizonyí­tani, hogy a földművesszövet- kezeti szakácsok jól főznek. A versenyt a SZÖVOSZ-kong- resszus tiszteletére rendezték. A szakácsverseny gondola­tát Báyer Sándor, a Pest me­gyei MÉSZÖV vendéglátó osztály előadója és Mester Já­nos, a helyi földművesszövet­kezet vendéglátó ipari osz­tályvezetője vetette fel. öt megye legjobb szakácsai vettek részt a versenyen. Pest megyéből Schulcz Miklós, a tahi Vöröskő Étterem szaká­csa, a pilisi Rétes Csárdából Körmöczi Oszkár, Csanádapá- cáról Oberschall József, Csong- rádról Tóth Ferenc. Kovács Sándor Csanádapácáról, Zsiíc- la Istvánná Lajosmizséről, Stefán Lajosné Kerekegyházá­ról jött. Nagy György szolno­ki és Máté Lajos kunhegyes! szakácsok zárták a sort. Versenyfeladatként minden szakácsnak egy szabadon vá­lasztott háromfogásos ételsort kellett elkészítenie (leves, hús­étel és előétel vagy tészta). Minden ételsorban egy tájje­legű, maga tervezte ételnek kellett szerepelnie. A zsűri délben kezdte el munkáját, és ezzel egy időben az étterem vendégei is elfo­gyaszthatták a szakácsok ké­szítményeit. A telt házas ven­déglő minden vendége elis­meréssel nyilatkozott az éte­lekről — mondották informá­toraim: Nemes László, étte­remvezető és Mester János, a helyi földművesszövetkezet vendéglátóipari osztályveze­tője. — Sok kiváló készitmény- nyel ismerkedtünk meg és maguk a résztvevők is tanul­mányozhatták egymás étel- különlegességeit. Este 7 órakor újra megtelt az étterem. Vidám zene mel­lett, jó hangulatban csendül­tek össze a poharak. Fél nyolc­kor elült a zaj és kihirdették a zsűri döntését. Levesételek: 1. Kovács Sándor, a csanád- palolai kisvendéglő főszaká­csának palotai tyúklevese, 2. Stefán Lajosné, Keregyeháza. Húsételek: 1. a szálkái ci- gánypecsenyés, a tahi Vöröskö Étterem szakácsa, Schulcz Miklós alkotása, 2. Máté La­jos, Kunhegyes. Tészták: 1. Körmöczi Oszkár, pilisi Rétes­csárda, 2. Oberschall József, Csanádapáca. Csapatban első Pest megye. Első tanácsülés Csütörtökön délelőtt tíz órakor a művelődési ház eme­leti tanácskozó termében tart­ja az újonnan megválasztott városi tanács első ülését. A rondctóintésset figyelmeztetése A rendelőintézet igazgató­ja tájékoztatása szerint az or­voshoz forduló beteg, akár körzeti orvoshoz, akár gyer­mek- vagy rendelőintézeti or­voshoz fordul, köteles magá­val vinni az igényjogosultsá­gát igazoló érvényes igazol­ványát. Petrák József a Petőfi Ter­melőszövetkezet önkéntes tűz­oltóparancsnoka. Foglalkozá­sa mezőőr. Kilenc társával látja el a szövetkezet tűzbiz­tonsági szolgálatát. Felváltva járják végig a tűzveszélyes helyeket kerékpáron vagy motoron. Ilyenkor felveszik szürke egyenruhájukat. A tűzoltóságot elméleti és gyakorlati kiképzés előzte meg. — Mikor a legnehezebb ez a feladat? — Aratáskor és csépléskor, amikor két-két tűzoltó járja a munkahelyeket. Felügyelnek az erőgépek üzemeltetésére, tisztán tartására, mert egy- egy olajcsepp is okozhat tü­zet, ha a gép forró alkatrészei­re esik, vagy kibuggyan vala­honnan. Időközönként a városi tűz­oltókkal közösen ellenőrzik a termelőszövetkezet területét. / — A megalakulásuk óta (négy éve) akadt valami ko­molyabb munkájuk a tűzol­tóknak? — 1965-ben kigyulladt a Ronkó-brigád területén egy szalmakazal. Teljesen leégett. A szülők hanyagságából egy hároméves gyerek gyufához jutott, és felgyújtotta a kazlat. — Hová telefonálnának, ha most itt az I. üzemegység te­rületén tűz ütne ki? — Sehová! Mert telefon nincs. Leszerelték. Motorra, biciklire vagy lóra ültetnénk valakit, aki a városi közpon­tunkba szaladna segítségért. (Addig leéghetne az egész te­lep!) — Segítséget honnan kap­nak baj esetén? — A konzervgyár I-es tele­péről jön a készenléti tűzoltó­ság, gépkocsival, tűzoltókkal. Ez a készültség, ha idejében riasztják, 10 perc alatt a leg­távolabbi helyre is elér. (A telefont se biciklivel, se lóval pótolni nem lehet.) fehér Megálmodta, hogy: a pulton méregetik az italokat Schulcz Miklós a előtt. győzelem Népes legyen a kaptár! A meleg déli szél szárítgat- ja a vizeket. A kerítések mö­gött már rügyeznek az orgo­nák. — Hogyan teleltek a mé­hek? — Nagyon jól. Az idei té­len nem értünk nagyon nagy hideget. Ahol telelő vermek­ben helyezték el a kaptárakat, ott egészen ideális körülmé­nyek között teleltek a csalá­dok. De a szabadban sem volt semmi probléma — válaszol Kovács Gyula. — A' tél zavartalan átvésze­lésének egyetlen feltétele az, hogy ne legyen nagy hideg? — Ezt nem mondanám. Hi­szen a Szovjetunióban, Szibé­riában is vannak méhészek, és ott gyakran 35—40 fokos hidegben is veszteség nélkül élik át a családok a keserves hónapokat. Nagyon fontos, hogy a családok erősek legye­nek, a kaptárak népesek és — ami szintén fontos — a téli el­látás biztosítva legyen. — A méhek félgémberedett ^ állapotban, két-három kilós 4 fürtökben telelnek a kaptár- 4 ban, amelyből egyhangú, csen- § I des zümmögés hallatszik. A bogarak állandóan mozognak. Minél nagyobb a külső hideg, annál erőteljesebb a mozgá­suk. — A kaptáron belül? — Nem! Csak a fürtökön belül. Szárnymozgásokkal hőt termelnek, ami átlagosan el­éri a huszonnyolc fokot. A fürt külső részén elhelyezkedő mé­hek idővel átfáznak, mire a fal belsejében levőkkel helyet cserélnek. — Kilátások az idei eszten­dőre? — Az enyhe tél után jöhet hosszú hűvös tavasz. A túlsá­gosan csapadékos idő nem kedvez a gyűjtésnek. Nem tudjuk, hogy mit hoz az esz­tendő. Egy bizonyos, hogy a méhecskék szorgalmasak, so­kat dolgoznak. A méhész fel­adata, hogy ezt a munkát se­gítse. A többit rá kell bízni a természetre. (—si) — örömmel tapasztaltuk, hogy a szakácsok nagy része fiatal, tehát utánpótlás lesz, és a szakmai felkészültség jó! — mondotta Báyer Sándor. A zsűri tagjai a MÉSZÖV, a Pest megyei és nagykőrösi vendéglátó közpxmt szakmai előadói voltak. (fehér) A népi ellenőrök belépnek a Kis Pipába. Piacnap. Fél tíz felé jár az idő. Ebben a kocs­mában (nyugodtan nevezhet­jük így, hiszen a „falatozó” jelölés kocsmát takar) ilyen­kor nagy a tumultus. Ha jó a piacnap, sok a ve­vő. Most is hosszú sor áll a pénztárnál. Beállunk a sorba. Regdon Balázs és Koroknai István népi ellenőrökkel. Há­rom cent gin, fél deci com- mers konyak, fél deci vegyes pálinka a sorrend. A gin meleg. Itt ritkán kér­nek belőle a vendégek. Rum, konyak, és pálinka itt a fa­vorit. Ebből és sörből, borból csinálja évi kétmilliós for­galmát a Kis Pipa. A csapos kiméri az italt. Er­E lőre jelző — a csányi búcsú A Petőfi Termelőszövetke­zet csányi dinnyése Balázs József. Még nincs negyven­éves. Hetedik éve jár ide dinnyét termeszteni, felesé­gével és tizenhárom éves lá.- nyával tizenkét holdon. Most még csak a melegágyak ké­szülnek. — Az itt eltöltött évekre van valami panasza? — Eddig minden esztendő­vel meg voltam elégedve. Át­lagban a negyven-negyven­ötezer forintot minden év­ben meghozta a dinnye. Egy­szer volt hetvenötezer forint jövedelmem. Olyan szeren­csém volt, hogy engem min­dig elkerült a dinnyebeteg­ség, és földjeimet sem verte fel a gaz. — A családból lesz-e valaki dinnyés? — A lányom biztosan nem, mert jól tanul és tanárnő szeretne lenni. Kétéves fiam­ról beszélni még korai lenne, de én azt is taníttatni sze­retném. Ez az év olyan lesz, mint 1961 volt, vagyis jó. — Miből gondolja? — Feleségem hat év óta minden április 24-én haza­látogat Csányba, a búcsúra. Hatvanegyben, amikor haza­ment, a palántáim felerészben már a földben voltak. Olyan volt az idő. Azóta ez még sohasem sikerült. Rossz, vagy­is kedvezőtlen volt az időjá­rás. Az idén hasonlóan sike­res volt a dinnyepalánta-ne- velés, nyugodtan mehet haza a feleségem. — Tehát megírhatom? — Igen. Jó idő várható és korán lesz dinnye! (fehér) re lép be az Állami Kereske­delmi Felügyelőség ellenőre. Előkerül a mérce és a fokmé­rő. Az irodában vallatják az italt. A konyak négy és fél cent, a pálinkának is híja van. — Szokta ön ellenőrizni az italmérőt? Tudja, hogy meny­nyit ad ki? — kérdezi’ az ellen­őr a vezetőnőt. — Az előbb a csapos alig fél pohár sört adott ki. — Kérem, az van neki fújva állandóan, hogy csak rende­sen ... A vezetőnő szemmel látha­tóan ideges, ahogy válaszol, noha a mulasztást nem is ő, hanem a beosztottja követte el. — Miért mérte ilyen szűkén a sört? — akadékoskodik az el­lenőr. — Kérem, tegnap sem jött ki egészen a hordóból a sör, mert szökik a szénsav, hiába teszünk rá újból, az is el­megy, ereszt a hordó. Talán azt akarta behozni...? — mentegeti a vezetőnő, majd észreveszi, hogy elszólta ma­gát. Zavarában nevetni kezd. Minőségileg minden meg­felel a követelményeknek, a számolás is pontos, csak a mennyiséggel van baj. Órák­nak tűnő percek, végül elké­szül a jegyzőkönyv, az ellen­őrzés befejeződik. — Én ezután nem tudok majd aludni — panaszkodik a vezetőnő. — Az éjszaka megálmodtam ezt az ellenőr­zést. Azt álmodtam, hogy a pulton sok talpas pohár ál­lott egymás mellett, és va­laki méregetett bele... Én kérem ezután nem tudok alud­ni. (b. h.) Kocsér vagy Lakitelek? A minap került sor a ko- cséri takarékszövetkezet köz­gyűlésére. Antal Domokos, a takarékszövetkezet elnöke is­mertette négy év eredmé­nyét. Nagy vitát keltett a közgyű­lésen a múlt nyáron megje­lent SZÖVOSZ-rendelet, amely tagrendezés céljából a lakóhely szerinti illetékes szö­vetkezethez irányítja a más községben lakó szövetkezeti tagokat. A lászlófalvi tago­kat, akik eddig Kocsérhoz tartoztak, a rendelet értelmé­ben Lakitelekhez csatolták. Csakhogy Lászlófalva köze­lebb van Kocsérhoz, idejárnak vásárolni, árujukat itt adják el a piacon, és az orvoshoz is Kocsérra járnak. A közel kétéves vitára ma­ga a tagság tett végül pontot azzal a határozattal, hegy a lászlófalviak Kocséron kí­vánják tenni. pénzüket takarékba SPORT LABDARÚGÁS Nem sikerült a megyei elsőség Töhötöm utca 4 Várja meg, míg lehunyom a szemem A gyárban marad i szerint a % villanyszerelő^ Oktatói, felettesei megye legjobb tanulója. Körösi gyerek Po-| zsár György, a konzervgyár^ „inasa.” Ragó János szakok-^ tató hívja hozzánk. Kissé el-4 fogódottan áll meg előttünk. | — Így van ez — vígaszta-^ lom — ez a nagyság átka.^ Annyit hallatsz magadról,^ hogy látni akartunk köze- 4 lebbről is. köze- 4 — Itt szeretnék maradni a ^ gyárban, apám is itt dolgozik.^ Itt születtem, Kőrösön. Be-4 iratkoztam a technikum le- 4 velező tagozatára, villamos- 4 technikus szeretnék lenni. ^ A szakmunkás-versenyek-^ ben az országos döntőbe ju- 4 tott, reméli, hogy ott is meg állja a helyét. Kívánjuk Gyurka, hogy kerüljön. i sí-4 ,0 1 La Sage sánta ördöge fel­emelte a házak tetejét, be­kukkantott a lakásokba és megleste a falak között meg- lapuló titkokat. Ez jutott eszembe, amikor lenyomtam a Töhötöm utca 4. számú ház kapujának kilincsét. A zár nem enged. A kolomp in­dulatosan lármázik. Fekete fejkendős asszony nyit aj­tót. — Bíróságról tetszett jön­ni? — Nem én! — Hát a városházáról? — Miből gondolja? — Vagy az ügyvédi min kaközösségből? — Egyik helyről sem! Látszik, hogy nem tw több változatot. Kérdő te kintettel néz rám. Rövid magyarázat, hogy mi járat ban vagyok. — Hát itt van baj elég! — zokogja bele a zsebkendőjé­be. — Itt vagyok magam­ban, hetvenéves fejjel. A páromat tavaly eltemettem huszonhat évi házasság után. Sosem voltam törvényben. Három hétre az uram te­metése után bepörölt a mostoha fiam. Azóta nincs nyugalmam. — Köteles rész! — sóhajt­ja. — Együtt vettük az uram­mal ezt a kis házat, akkor már nyolcéves házasok vol­tunk. A gyerek csak na­gyon kevés ideig volt ve­lünk. A párom hagyott vég­rendeletet és abban a köte­les részt meghagyta a fiá­nak. — De aranyos néni, ez jár! — Megértem én. Dehát miért kellett megindítani a port? Húszezer forintot meg is ítélt a körösi bíróság. A megyénél eztán lejjebb szál­lították, tizenötre, és még azt is megmondták, hogy ha­vonta ezer forintonként kell Szerdán délután kor hazai pályán csapatával lesz edzőmérkőzés. Vasárnap pedig indul a baj­nokság. A Kinizsi hazai pá­lyán kezd Dunaharasztival. Nagykőrösi Kinizsi II—Nagy­kőrösi Építők 3:2. P. S. MULATUNK MA A MOZIBAN? Láthatatlanok. Gyilkosok, kémek, árulók. Szélesvásznú szovjet film. Korhatár nélkül megtekint­hető! Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Nagykörösi Konzervgyár ápri­lis 6-án megkezdi a nyári sze­zonmunkára szóló munkaválla­lói szerződéskötéseket. Jelentke­zés; a munkaügyi osztályon na­ponta 7-től 12 óráig. A szerző­déskötéshez előzetes orvosi vizs­gálatok (tüdőröntgen, vér. baci­lusgazda és testi) szükségesek valamint 2 db igazolványkép. Bővebb felvilágosítást a munka ügyi csoport ad. GodoUoi Vasas ifi—Nagykő­rösi Kinizsi ifi 2:0 (0:0). Szombaton, Gödöllőn Shuck játékvezetése mellett leját­szott egyesületi kupamérkőzé­sen a körösi csapat a követke­ző összeállításban játszott: Vilcsák II — Hupka, Balogh, Gulyka — Hegedűs, Farkas — Tolnai, Manger, György, ken­gyel, Baka. Az utolsó negyedórában dőlt el a mérkőzés. 0:0 állásnál a kőrsiek három nagy helyze­tet is kihagytak, ezután a vé­delem megingott, és a csapat védelmi hibából két gólt ka­pott. A körösi csapat a me­zőnyben egyenrangú ellenfél­nek bizonyult, de a gólhelyze­teket nem tudta kihasználni és így nem jutott tovább, de az eddigi jó szereplés igazolja az ifik tehetségét és M. Kiss Jó­zsef edző jó nevelőmunkáját. Jók voltak Hegedűs, Tolnai, György és Lengyel. Nagykőrösi Kinizsi—Abony 5:0. Szombaton a Nagykőrösön lejátszott barátságos mérkő­zésen a Kinizsi közepes játék­kal ebben az arányban is meg­érdemelten nyert megfizetni. Január elsején már el kellett volna kez­deni a fizetést, dehát mi­ből? Hetvenéves fejjel kí­nozom az uram iparát — Fia az elhunyt urának, magának pedig mostoha fia? — Ügy igaz, mostoha. De még milyen! Sosem láttak meg még az utcán sem. A feleségével együtt. Még az uram életében is azt mond­ták, hogy nekem hallgass a nevem, mert én csak egysze­rű mosónő voltam. — Nem szégyen! — Nem bizony! Becsüle­tesen, tisztességes munká­val kerestem én a kenye­remet. Látja, öregségemre így jártam. — És most mi lesz? özvegy Kisprumik Ist­vánná tanácstalanul csóvál­ja a fejét. — Értsék már meg, én el nem viszem a házat magam­mal. Legalább addig várja­nak, amíg lehúnyom a sze­mem, aztán csináljanak ve­le, amit akarnak. De legalábl öregségemre ne sanyargassa­nak. (—s»

Next

/
Oldalképek
Tartalom