Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-21 / 68. szám

1961. MÁRCIUS 21., KEDD nsr MBcrei kJCi'iApp 3 A gazdák beleszólnak Három hónap sok vagy kevés idő? Nemcsak eltűri, igényli Tanulni lehet tőlük Aminél nincsen fontosabb Néhány perce beszélgetünk csak, amikor felteszi a kér­dést: — Azért jön az ember a gyárba, hogy pénzt keres­sen, vagy azért, hogy sza­ladgáljon? A kérdés annyira egyértelmű, hogy aligha igény­li a választ. Emberem azon­ban várja, s mondom neki, hogy persze, dolgozni, pénzt keresni jön a gyárba. Bó­lint, mint aki nem is várt más választ, ám sorolni kez­di gondját, baját, ami miatt ö futkos, holott igazából sem­mi köze hozzá. említve — miért a gyár fő­mérnökének kell intézked­nie azért, hogy az egyik mű­helyben kicseréljék a gépek­nél levő kopott sámlikat? o Jó dolog, hogy nem tesznek lakatot a szájukra: kimond­ják, amit gondolnak, ami a véleményük, ami jó, vagy ami — nem tetszik. A Szer­szám- és Gépelemgyárak Por­kohászati Gyárában a gaz­dák, a munkások mind sű­rűbben, s mind alaposabban szólnak bele a... Mibe is? Konrád Mihály a bánya- szerszámműhelyből például azt tette szóvá, hogy az egyik esztergapadot annyiszor ge- nerálozták, amennyi költ­ségből újra tellett volna. Ro­mán János, a húzókőüzem dolgozója a hozzájuk kerülő félkésztermékek rossz minő­ségét kifogásolta. A fém­kerámiaüzem sajtolótermének egyik dolgozója, Szabó La­josáé, a szerszámok minősé­gét szapulja, Fazekas Imréné pedig arra figyelmeztet, hogy a második műszakban nincs minőségi ellenőr, s ez sokféle­képp visszaüt. Egyéni panaszok? • Gyári ügyek? Egy gyárban ritka a szorosan vett „egyéni" pa­nasz. A kapott szerszám, a gyenge minőségű félkész ter­mék „egyéni” panasz, hi­szen nehezebb a munka, eset­leg kisebb a kereset, ám ez már messze túlterjed az egyes emberen. Ez már a munkafeltételek kérdése, a szervezettségé, az irányításé. És éppen ezért fontos, hogy nemcsak a gyár társadalmi szervezetei, a pártszervezet és a szakszervezet tulajdoníta nak nagy jelentőséget emberek véleményének, nem a gazdasági vezetés is. Legalábbis — fenn! Az üze­mekben, a munkacsoportok­nál még nem egészen ez a § helyzet... ! Kocsis Mihály, a bányaszer- számműhely dolgozója leszú­rókéseket reklamál. Joggal. A műhely vezetője ugyancsak joggal — ideges. Mert: három hónapja megrendelte a szó- banforgó leszúrókéseket. Csak­hogy: a gyár egy nagyvállalat gyáregysége. A szerszámigé­nyeket — persze, kellően ad­minisztrálva — a központi szerszámműhelyhez juttatja el. Ott programozzák, beüte­mezik ... Múlnak a hetek. Szerszám nincs, a dolgozó, ez esetben Kocsis Mihály joggal mérges. Ki a hibás? Személy szerint senki sem. A nehéz­kesség a nagyvállalati szerve­zettség ma még nem minden kielégítő volta. A szerszám- gyártó kapacitás országosan — évek óta közismert probléma — alatta marad az igények­nek. Érthető, ha az SZGGY sem kivétel. Kétlem azonban, hogy Kocsis Mihály — vagy bárki más, aki hasonló hely­zetbe kerül — vigasztalódik ezzel... A gyár úgynevezett kulcs- részlegeinél a munkaértekez­leteken részt vesz az igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti titkár. Jó dolog ez. Az is, hogy egy-egy észrevételnek, javas­latnak követhető az útja: a szakszervezet figyelemmel kí­séri, mi történt, mi nem. Ha szükség van rá — s ez ma még nem ritka — néhány mulasz­tó műszakival szemben az igazgató fellépését kérik. Meg is kapták minden esetben a támogatást. Munkásvédelmi kérdésekben is, mint például a keményfémüzem műszakjai­nak átszervezése, illetve meg­hagyása. Furcsa azonban, hogy a műszakiak egy része igen­csak igényli a szakszervezet támogatását és együttműködé­sét, amikor termelési és bér­kérdésekről van szó, de ami­kor a szakszervezet a számára biztosított jogokkal kíván él­ni, ugyanezek a műszakiak úgy tesznek, mintha nem is tudnának semmiről... A gyár rekonstrukciót hajt végre, mód lesz a gyártáshi­giénia javítására, régóta húzó­dó gondok megoldására. Mert — és sajnos, sok benne az igazság — eddig csak a ter­melési kötelezettségek nőttek, de az ember, aki mozgatója és középpontja az eseményeknek, nem kapott a fejlesztésnél kel­lő figyelmet. Olyanok fogal­mazták meg ezt, akik hosszú évek óta dolgoznak az üzem­ben. Például abban a részleg­ben, ahol a porelszívó évről évre csak ígéret volt... Most — mondják — a változás jelei mind észrevehetőbbek. Része van ebben az irányítás növek­vő igényességének, s ugyanak­kor a munkások növekvő ak­tivitásának, beleszólásának is. Annak, hogy valóban gazda­ként fogják fel gyáron belüli helyzetüket. Még egy példát? Nem a szenvedő fél, más tette szóvá, hogy a. villanysze­relő szakmunkás nőnek jó­val kisebb a bére, mint a ha­sonló munkát végző férfiak­nak. Vagy egy másik eset. Szabói Pál kemencekezelő mű­szaki méréseket kért, hogy a késbeforrasztásnál jelentkező erős minőségi ingadozás okai kiderüljenek. Mert — szávai­val — csakis így lehet egyér­telművé tenni a személyi fe­lelősséget! Az említett esetekben a kel­lő intézkedés már megtörtént. Ügy hiszem, itt, ilyen kérdé­sekben kell keresni a forrá­sát annak, amit általában úgy nevezünk, hogy: közösségi szemlélet. Mással is törődni, nemcsak magunkkal. Vállalni a felelősséget a magunk eset­leges rossz munkájáért, s nem hagyni a amikor „csak” a munkadarab selejt, de felelős nincsen ... Mert a gazdák, a munkások nagyon jól tudják, hogy bele­szólásuk együttjár a felelős­séggel. És ez az — most már távolról sem csak a porkohá­szati gyárra értve —, ami szi­lárd alapot teremt elvekben és gyakorlatban egyaránt a demokratizmus erősítéséhez. Nagyobb forgalom - jobb ellátás A megyei földművesszövetkezetek választmányi üléséről Ülést tartott a földműves­szövetkezetek Pest megyei vá­lasztmánya. A választmány­nak a VII. megyei küldött- gyűlésre készült beszámoló­ját Szikszai Sándor, a MÉ­SZÖV igazgatósági elnöke ismertette. Eredményesnek értékelte a Pest megyei földművesszö­vetkezetek öt esztendei tevé­kenységét. A megyei lakos­ság 56 százalékának ellátá­sáról a földművesszövetkeze­tek gondoskodnak: 145 köz­ségben önállóan, két város­ban pedig az állami keres­kedelemmel közösen fejtik ki működésüket, örvendete­sen emelkedett a forgalom: a kiskereskedelemé 40, a ven­déglátóiparé 44,6 százalékkal. A fejlődést bizonyítja a tag­létszám is, amely 28 ezerrel gyarapodott 1962 óta. A tagság növekvő anyagi érdekeltségéről szólva, a be­számoló hangsúlyozta, hogy részjegy utáni visszatérítés címén 4,7 millió, vásárlási és értékesítési visszatérítés címén pedig 17,4 millió forin­tot juttattak a megyei fmsz- ek — tagságuknak. A küldöttgyűlés beszámoló­ját, majd — az Országos Földművesszövetkezeti Tanács határozatának értelmében — a Pest megyei földművesszö­vetkezetek felvételi kérelmét a MESZÖV-be, a választmány egyhangúan elfogadta. Bólékonzerv A Szegedi Konzervgyárban elkészült az újabb különle­gesség, a bólékonzerv minta­dobozai. A konyakból, borból, pezsgőből, rumból kevert ital­ba őszibarack-, sárgabarack-, felemás állapotot,- -meggy- és citrombefőttet tesz­nek.' Mészáros Ottó FORRADALMI TAVASZ Március 21. A tavasz első napja. De nekünk, a ma­gyar népnek, ez az első nap több a természet megújhodá­sánál. 1919-ben — a magyar történelemben először — ezen a nagyszerű márciusi napon valósult meg az elnyomottak, a proletárok hatalma. Büszkék vagyunk arra, hogy Lenin októberét elsőnek éppen a mi népünk követte. A gigászi küzdelmét vívó fiatal Szovjetunió kitörő lelkesedéssel fogadta a Tanács- köztársaság győzelmének hírét. Maga Lenin üdvözölte a munkások, parasztok hatalmát. 133 nap. Csupán ennyi volt a magyar kommün. A Ta­nácsköztársaság rövid ideje mégis történclcmformáló esemény. Uj arcot öltött szinte az egész Magyarország. Államosították a bányákat, nagyüzemeket, megszűnt az éhbérért való munka, egyenjogúságot kaptak a nők. Még élnek szemtanúk, akik visszaemlékeznek a mosolygó mun­kás gyerekekre, amint először vehették birtokukba a Mar­gitszigetet. A grófok, gyárosok nyaralói a Balaton-parton az ő boldog zsivajuktól lett hangos. Sorra születtek a né­pet formáló kulturális intézkedések. Az első iskolareform, ami magában foglalta az ingyenes oktatást. A könyvtárak, egyetemek megnyitották kapuikat, a dolgozók gyermekei előtt. E néhány nap minden cselekedetében, minden gon­dolatában a magyar nép felemelését szolgálta. A külső és belső ellenség eszeveszetten támadta a forradalom vívmányait. Keresztülszállt az országon a kommunista párt felhí­vása: „Fegyverbe!”, „Védd meg a Tanácsköztársaságot!”. S mint annyiszor, a munkás és paraszt szivekbe jutott el elsőként a felhívás. Szinte hihetetlenül rövid idő alatt született meg az első forradami hadsereg, s a belső rend biztosítására a vörös őrség. A Vörös Hadsereg katonái so­ha nem látott példáját adták a hazaszeretetnek: a sokszo­ros túlerővel szemben is hősiesen védtek minden talp­alatnyi földet. S a bukás, a szörnyű fehérterror esztendei után a szabadságot, az elnyomás nélküli új társadalmat, amelyért oly sok mártír áldozta életét, a Szovjetunió hozta el 1945- ben. Azóta méltóképpen ünnepelhetjük március 21-ét, a Tanácsköztársaság emlékét. Szamuely Tibor nevét vette fel egy solymári KISZ-szervezet Tegnap délután ünnepi meg­emlékezést rendeztek a Ma­gyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának 48. évfordulója al­kalmából a Pest megyei Fa­ipari Vállalat (Solymár) KISZ-szervezetének tagjai. Ez alkalommal vette fel a KISZ-szervezet »o Szamuely Tibornak, a Tanácsköztársaság Kekkonen elnök virágcsokra az „ecseri menyasszonynak“ A Magyar Állami Népi Együttes továbbra is nagy si­kerrel szerepel skandináviai turnéján. Helsinkiben a már­cius 16-i előadáson megjelent Kekkonen, a Finn Köztársa­ság elnöke és családja, vala­mint Paasio miniszterelnök. Kekkonen elnök az előadás vé­gén virágcsokorral kedveske­dett az „ecseri menyasszony­nak”. Az együttes műsorából a helsinki tv is közvetítést ad. külügyi, majd közoktatásügyi népbiztosának nevét. Az ünnepségre a fiatalok meghívták a nagy forradal­már özvegyét, akit váratlan betegsége megakadályozott a solymári látogatásban, de elküldte ajándékát, Ék Sán­dor Kossuth-díjas festőmű­vésznek Szamuely Tiborról készült tusrajzát. „Boldog va­gyok, hogy Szamuely Tibort választották példaképül, s ígérem, hogy felgyógyulásom után meglátogatlak bennete­ket” — írta az ajándék me­leghangú kísérő levelében Sza- muelyné Szilágyi Jolán. Az ünnepségen dr. Gyetvai János író, a munkásmozgalom veteránja tartott visszaemlé­kezést a Tanácsköztársaság napjairól, s a KISZ-szervezet névadójáról. az ^ ha-§ | Direktóriumi elnök, 1919 i kri-S az elso^ sokféle s — Érzékeny mérce a tikai hang. Tavaly félévben, amikor gonddal küzdött a gyár —§ mondja Peregovics László, a ^ szakszervezeti bizottság tit- ^ kára — a korábbi többszö- ^ rösére nőtt a munkások ré-^ széről elhangzott észrevételek? száma. A második félévben. § amikor sikerült úrrá lenni ^ a nehézségeken, amikor a ^ munkaverseny lendülete je-^ lentős akadályokat gyűrt ie, ^ észrevehetően megcsappant a ^ kritikai aktivitás. És ez, eb- ^ ben az esetben, pozitív jel volt. § s A keményfémüzem dolga- § zoi — így a többi között Fű- § redi Lászlóné — úgy jellem- ^ zik üzemvezetőjüket, mint ^ aki nemhogy eltűri, hanem ^ igényli az üzemi demokrá-^ cia sokféle megnyilvánulá- ^ sát, a négyszemközt meg- ^ mondott véleménytől a tér- $ melési tanácskozáson szóvá- ^ tett gondokig. Jó példa? Tér-^ mészetesen. Más üzemekben S, azonban, így például a 6ó-§ n yaszerszá ni műhelyben még hiányzik ez a légkör, ugyancsak van mit tenni a központi irányítás s lályainál is. s Rangot ad a dolgozok vé- ? leményénék, hogy — nem- ^ csak meghallgatják. Hanem ^ intézkednek is Igaz, nem min-^ den esetben, s oivkor a kel-J: $ s? egyes ősz- 5 léténél feljebb is jut az ügy. ^ Mert — csak apró példát ><----------------------------------- azon a I Negyvennyolc éve, | március---------------------------------- 21-én, a mikor késő este nyugovóra tért, nem tudta még Nagy Tamás, hogy az országban a proletároké már a hatalom. — De vártam, hogy egyhamar be­következik, gyerekkorom óta áhítot­tam. Másnap reggel az újságban olvasta az új, a tanácskormány felhívását, de azt még nem sejtette, hogy rövi­desen fontos feladatok hárulnak rá: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alsódabasi járási direktóriumának elnöke lesz. Alsónémeditől Lajosmi- zséig vezetője a közigazgatásnak, olyan — bár, mégis egészen más — akár addig a főszolgabíró volt. — Megválasztottak, vállalnom kel­lett, nálam régibb munkásmozgalmi ember egy sem volt a járási tanács­ban. Huszonhét esztendős volt akkor. — Csakhogy már tizenkét éve szervezett munkás. Kisújszálláson született, apja ott cselédeskedett, napszámoskodott, amíg el nem únta a kevés bért és felköltözött a lassan iparosodó fő­városba gyári munkásnak. Ha haj­szálnyival is, de többet keresett. — Engem meg 1906-ban beadott, négy esztendőre szíjgyártó inasnak. Az Aggteleki utca kettőben, a luthe­ránusok házában, az első emeleten voltak az ifjúmunkások, a földszin­ten meg a szakegylet, így hívták a század elején a szak­szervezetet, amelynek persze inas még nem lehetett tagja. 1908-ban azonban beiratkozott. — Kerek ötvenkilenc éve vagyok tehát a mozgalomban. De ősz haját is az akkori divat szerint fésüli,-fürtjei bal oldalt mak­rancosán égnek göndörödnek. Szikár termetén, lobogó tekintetén, bátor szaván és mozgásán annyi év után ma is látszik az egykori agitátor, ilyenek voltak valaha a proletár­apostolok. — Mindjárt 1908-an nagy csatába kezdtünk. Tizenegy óra volt a mun­kaidő, az inasnak még több, mert a műhelyt neki kellett takarítani. akadémiája } Direktóriumi I Forradalmárok | volt akkor­----------------------------- tájt a pesti u tca. Egymást érték a tüntetések, véres összetűzések, kardlapozások, sortüzek, a munkásság politikai jogo­kat követelt, általános, titkos képvi­selőválasztást. Nagy Tamás ifjú szíj­gyártó segéd sohasem hiányzott a tüntetésekről és szervezte, lelkesítet­te a résztvevőket. — Akkor már- voltam valaki a szakegyletben. Tizenöt végén behívták katoná­nak. Annak az évnek elején vette feleségül Tollas Erzsébetet, mire a behívó megjött, ott volt már az első gyerek, ősz hajú, szemüveges asz- szony bevásárlásból tér meg a kis pesterzsébeti szoba-konyhás lakásba, nem jön be, kint a konyhában tesz- vesz. — A feleségem. Izzó szeretettel mondja, ötvenkét esztendeje jóban, rosszban társak. — Segédszolgáíatosként rövidesen örkénytóborba kerültem. Lajosmi- zsén, az is Pest megyéhez, a dabasi járáshoz tartozott, lakást béreltem, odaköltözött a család. A harmadik gyerek, a kisebbik lányom, ott is született. örkénytáborból 18-ban feljárt Pestre forradalmat csinálni. Hát ez meg hogyan lehetett? — Jó ember volt a táborparancs­nok. Stiasnv nevű öreg őrnagy. Adott állandó kimaradást és soha nem tagadta meg az eltávozást, sem a szabadságot, pedig nagyon jói tudta, miért kérem. így azután ott volt a lánchídi csa­tában és amikor a munkások a vo­natról szedtek le egy induló menet­századot a Józsefvárosi pályaudva­ron. A forradalom kitörése után pe­dig a szocialista párt, ha már La- josmizsén lakik, megbízta ott meg Örkényben a pártszervezéssel. elnökként, eré­lyesen vigyá­-------------------------: zott a rendre, g ondosan végrehajtotta a népbizto­sok rendeletéit. Nem is volt külö­nösebb baj az egész idő alatt a já­rásában. Kommün után Pestre ment. Augusztus 19-én, ahogy a szakszer­vezetből szülei lakása felé tartott, találkozott az utcán Szilágyi csendőr- tiszthelyettessel. Szolgált az Lajos- mizsén a vörös őrségben is, miért ne szólította volna meg? — Ám, kutyából nem lesz szalon­na. Szervusszal üdvözölte, ö meg: „Én önt a törvény nevében letartóz­tatom!”. Elvitt Lajosmizsére, ahol Strahl főhadnagy a Héjjas különít­ményből, több más pribékkel együtt, rettenetesen megvert. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha kihallga­tásra ki nem kérnek és el nem visz­nek Alsódabasra. Az alsódabasi plébános üres istál­lójából egy lószerszámot rekvirált elismervény ellenében a Vörös Had­seregnek és a pap emiatt feljelen­tette. Egyévi börtönre ítélték. A börtönbe újabb vádiratot kézbesítet­tek neki lázadás és egyéb bűncse­lekmények címén, direktóriumi el­nökségéért. Két és fél évi fegyházat kapott, így került Vácra, Ott aztán nemsokára kezébe nyomták a har­madik vádiratot, amit a kecskeméti ügyészség bocsátott ki ellene a la- josmizsei szervezkedés miatt. Erzsi néni friss, illatos, kitűnő fe­ketét tesz az asztalra. Megszólal panaszosan: — Énrám is sok jutott.. I Igen, három aprósággal egyedül Végül maradni, táplálékukról, ruhájukról gondoskodni és remegni a fegyházba csukott férjért, nehéz sors. Nagy Tamás nem szeretné, ha feleségét kdshitűnek vélnénk, elmondja, gyor­san kitanulta az asszony, hogyan le­het csomagot, levelet, újságot be­csempészni a cellába. Ezekből az új­ságokból tudta meg. mit művelnek Héjjasék Kecskeméten. Nem akart odakerülni, inkább megszökött. — De ne tartson gyávának, mert a négy esztendő alatt, amíg szökés­ben voltam, sok engedélyezett mun­kásgyűlésen elnököltem, a hatósági biztos rendőrtisztviselő meg mellet­tem. A szökött fegyenc mellett! mégis csak visszavit­ték Vácra. Jóval az­után, a harmincas években, a Hungária Vegyiművek­hez került, ott érte meg a felszaba­dulást is. Mindjárt az üzemi bizott­ság elnökévé választották. De egy­szer csak jöttek Dabasról, hívták, jöjjön vissza a járásába. / — Az ottani elvtársak nem felej­tettek el, azt akarták, legyek a fő- szolgabirájuk. Hát, ezt nem vállal­tam, ott maradtam azonban a rend­őrség élén. Hat hét múlva üzent a gyár. Szük­ség van rá, az üzemi bizottság el­nökére, és ha nem jön, ugyan, ki javítja meg a sok kopott hajtószí­jat? Újat nem kapni, megáll az üzem! Nagy Tamás a termelőmun­kát választotta, visszament a gyár­ba. Ott is maradt két évvel ezelőt- tig. csak 73 esztendős korában vo­nult nyugdíjba. Hát a dabasi járás­ba:. járt-e azóta? — Hogyne. Sűrűn meghívnak, minden évben egyszer-kétszer el is megyek. Tavaly április 4-én én vol­tam az ünnepi szónok. Tegnap cselekedett, de a mában él, ha hívják, elnököl a választáson, gyűlésekre jár. biztat, lelkesít, most is megteszi, ami tőle telik, szolgálja még mindig a népet. Szokoly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom