Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
‘^ííríap 1967. MÁRCIUS 19., VASÄRNAP Kassák Lajos 80 éves 1984 júliusában a rendőrségi közlemények között megbújt egy rövid hír: Ifjú Csernyi András 19 éves vízvezeték- szerelő, anyja védelmében, dulakodás közben megfojtotta apját. H. Barta Lajos, újságíró megérzésétől indítatva — a helyszínre, Szabolcsba utazott, hogy a Csernyi és többi tanyai család életét tanulmányozva, riportot írjon id. Csernyi András értelmetlen s mégis szükségszerűen bekövetkezett halálának okairól. E kutatások során, szülők, nagyszülők mondták tollba életüket, vallott a nyírségi homok. Sokak számára csupán vágyálom maradt a közeli Debrecen meglátása. Életek születtek és múltak el a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben és a sokféle keserűség egyetlen narkózisa — még napjainkban is, az alkohol. A lelkiismeretes, széleskörű dokumentumanyag, váza lett az új drámának. Divat manapság, főként ha hírlapíró a szerző mestersége, „riportdrámát” emlegetni. A Kiáltás rendezője, Both Béla jelen esetben ezt ki is hangsúlyozza a függönyre vetített újságrészletekkel, leegyszerűsített díszletekkel. A darab felolvasójelenettel indul. A napi események tömör fogalmazásában, akár egy-egy ecset vonással elénk varázsolják a környezetet, a Nyírséget, ahol a későbbiek «ap Igy során a tragédia bekövetkezik. A következő epizód jelenetek, bár függetlenek a drámai cselekménytől, mégis annak illusztrálását szolgálják. Majd a színpadra lép, fekete ruhában, kendőben az özvegy, Csemyiné. Ha nem tudnánk, hogy színésznő és a betanult szöveget mondja — hihetnénk a valóságos özvegynek. A dráma az ő monológjára épül. Minden frázistól mentesen egyszerűen és éppen ezért szívbe markoló — akár egy székely népballada — ez a monológ. Aztán megszakad néhány percre, hogy helyet adjon a kihallgatási jelenetnek. Itt sűrűsödik az egész darab fojtott drámaisága. Az ügyész hivatalosan megmagyarázza a fiúnak: más az elbírálás, ha az a bizonyos kés a dulakodás közben apja kezeügyében feküdt Tehát — a gyilkosság, önvédelemből történt Ifjú Csernyi András erőlteti az emlékezetét Többször ismétli a szöveget Agya már-már felfogja, mit is akar az ügyész, de hiába. Ö csak azért dulakodott, mert anyját féltette, védte, részeges, garázda .apjától. S csak azért ölt: ... „mert mást nem tehettem, mivel én voltam alul. Ha nem én ölöm meg, ő ölt volna meg engem, minden maradék erőmmel átfogtam a nyakát.. Vitatható, a Kiáltás felépítése, kompozíciója. Lehetett volna az említett jelenettel kezdeni, köré csoportosulhaA néző úgy érzi magát, mintha nem a mozi nézőterén, hanem egy autóban ülne, amelynek sofőrje nem mondja meg az útirányt, hanem ösz- szevissza — pillanatnyi hangulata szerint — vezeti a kocsit. De bármerre is halad, a kocsi ablakából mindig egy kamaszlányt látni, akinek szintén nincs előre meghatározott útvonala, csak a végcélja ismert. Herskó János új filmjének, » Szevasz. Verá-nak műfaja nehezen meghatározható. Ügy keveredik benne a hagyományos film formanyelve a cine- ma-veritével és a spontán feldolgozással, mint a szereposztásban a kiváló színészek, a félhivatásosak és az egész civilek. Ez a keveredés jellemAz én nevem Mindazt amit bűnömül róhatnál fél mindazt amit egy életen át hiába vágytam mindazokat akiket szerettem s akik engem nem szerettek átváltozásom fényénél könnyek nélkül eltemettem. Versem mélyén alusznak őrökre nem emlékezve rám és nem látva most hogy a körutak talmi fényében sétálok. Nem néz felém senki így hát senki sem láthatja arcom helyén a seszínű lárvát mögötte egy új ember születik éppen a folytonos munka a magasba törő bátorság embere nem takargatva igazi lényét halk énekszóval lépked a térben és időben. Behunyt szemmel tévelygek a köveken mint a vakok mint a süketek csak a saját szörnyű terhemet cepelem. Éneim konok viastkodása azért az egyért aki lenni szeretnék kemény páncéllal magamba zártan s mégis kiterjedve az egész világra összefoglalón mindazt ami volt s ami még lehetséges. Eljön a pillanat mikor hiánytalanul érzem rokonaim közelségét az egység nevében szónokolok majd elképzelt karjaim átnyúlnak hegyeken tengereken s a kora tavaszi virágok szőnyegén megérkezem a házig hol születésem emlékét őrzik. Fáradt szegény emberek pocsétás asztal körül ülnek fejük felett megsebzett galamb köröz az én nevem. Teljesen új formákkal és fcé-. mákkal tört be a magyar irodalomba és helyet kapott Ady és Babits mellett, művészi mozgalmával forradalmi törekvéseknek adott hangot, a forradalmak bukása után hat <. évig emigrációban hányódik, de közben és előtte és utána a világ valamennyi avantgárda orgánumával merész kapcsolatot tartott, lapokat szerkeszt — miközben nagy szegénységben él. És hazatérve meg&nt- csak lapokat indít, újra mozgalmakban lángol. Közben tizenöt verskötete jelenik meg, még több prózai kötet — nagyobbrészt önéletrajzi anyagból, olykor rejtetten, máskor bevallottan. HOGY EZ A MENNYISÉ-. GÉBEN IS IMPONÁLÓ életmű a Horthy-korszakban nem kapta meg a méltón megérdemelt elismerést, népszerűséget sem igen élvezett, sőt hivatalos oldalról ellenségesen, elutasítóan kezelték, az nem meglepő. Az már inkább, hogy az ellenzéki — igaz. hogy kényszeredetten ellenzéki — Nyugat körei is fanyalogva fogadták. Pedig hát ő hozott újra európai szólamot az ellenforradalom által kulturális pos- . hadásba, elvidékiesedésbe | kényszer! tett magyar iroda- ^ lomba. Legjelentékenyebb 8 kartársai, Kosztolányi, József ^Attila, sőt Babits is egy ideig ^ hatása alatt állottak. Kassák- ^ nak az is elévülhetetlen érde- ^ me, művének történelmi jelen- ^ tősége, hogy amikor hazánk & politikailag, társadalmilag, => é ■ i , f . i ... ^ meg Pékár Gyulának vitézkö$ lenére — nem engedte, hogy ^ költészetünk „kihulljon a nagy ^európai együttélésből”. | De helytelen lenne, ha e §nagy alkotót csak ilyen fontos ^ szerepe miatt ünnepelnénk. ^ Sajnálatos, hogy ez az életmű ^ a félszabadulás után is egy ^ ideig homályban maradt Alig» ^ ha tévedek, ha ügy érzem-: 8 akik nem ismerik a régebbi 8 Kassák-köteteket, váratlan, S emelkedett ajándékkal lepik § meg önmagukat, ha prózai ^munkái közül akár a méltán $ remeknek tartott „Egy ember ^ élete” mellett az „Angyalföld”, ^ a „Munkanélküliek”, vagy a 8 kisregényeket összefogó köte- 8 teit felkutatják. A verskötetek § pedig, ki tudná őket felsorol- Sni? Én a „Tisztaság könyve”» $ re emlékezem legszívesebben. | MÜVE DACOLT A MÚLÓ ^IDŐVEL, dacolni fog továbbira is. Azt mondják, hogy az ^ utókornak küldött üzenetek ^ritkán érik el a címzettet. Az ^ övé eléri. | És örülünk neki, csak elég- s tétéllel tölthet el valameny- $ nyiünket, hogy ezt ma már § saját maga is tapasztalhatja. Nádass József A szoborpark jövője Népmeséi illusztráció Gs, TJhrin Tibor rajza tott volna a cselekmény, xaian ^ ilyen módon — jobban meg- ^ felel a hagyományos színpad ^ — technikai törvényeknek. ^ H. Barta Lajos új títakon ^ indul, amikor e.gy majdnem ^ órás egyszemélyes monológra s építi fel drámáját. Ennek el-1 Lenére, mert a mondanivaló ^ oly súlyos, és igaz — cselek- ^ ménynélkül is — feszült lég- $) kört tud teremteni. Az előadás kiemelkedő ala- ^ kítása: Kohut Magda, özv. ^ Csernyiné szerepében. Gyö- ^ nyörű szövegmondása, tökéle- ^ tesen átélt játéka, szinte ma-| gához láncolja a nézőt. Kállai Ferenc az ügyész rö-§ vid szerepében remekéi. Fe- ^ szült légkört teremt nemcsak^ a szöveggel, de azontúl is, egy- i! egy néma játékkal. Sztankay István kitűnő, mint Sj ifjú Csernyi András. Minden ^ mozdulata „ül”. Amikor leve- ^ szik a kezéről a bilincset, | ugyanúgy tartja, mint előtte, vigyázállásba merevedik, szá-1 mára az ügyész a Hivatalt je- S lenti. | Makláry néhány mondatban § levegőt teremt, Siménfalvi ^ Sándor öreg parasztja életből ^ ellesett figura. Raksányi Gél- ^ lért, Pápai Erzisi, Szirtes ^ Ádám, öze Lajos, Somogyvá-1 rí Pál egy-egy villanása hite-1 les. Az előadás gondos rende- S zése Both Béla érdeme, a dísz- $ leteket Csányi Árpád tervez- 5| te. | G. Molnár Edit ^ § AZOK KÖZÉ TARTOZOM, ^ akik egy régi, immár távoli ^ világban együtt harcoltak, ^együtt lelkesedték és együtt ^ átkozódtak Kassáikkal. Soha ^ nem tudtam szerepét, állásfog- ^ lalását másnak elképzelni, ^ mint ellentmondónak, ke- ^ menynek és megvesztegethe- í tétlenül komolynak. Mennyi $ gúny, ostoba éle, a megnemér- ^ tésnek, az ellenségeskedésnek, ^ gáncsvetésnek, a mellőzésnek ^ és fölényes bírálgatásnak mi- ^ [yen özöne zúdult e mindig új ^ utakat kereső legényre! ^ Több mint a hit, a meggyő5 ződés tartotta benne a lelket. |A meggyőződés, hogy szép, ^hasznosan emberi, amit csinál. ^ És csak az a magasodást elősegítő művész komolyan veszi a 6 belső parancsot, amikor alakot. g Hosszú, eseményekkel, nagy g eredményekkel félfélé ívelő g pályáján Kassák soha nem ^nyugodott babérjain és nem_a ^töviseken. Mindig az újat kelj reste, konokul. Mai napig gazért kísérletezik, mert egyetlen kielégítő érzés számára, g belevetni magát a teremtő § munkába. Egyszer, régen, hat- g vanadik születésnapján azt $ kérdeztem tőle, érdemes volt-e küzdeni, érdemes-e élni? Igj válaszolt: — Nem tudom. Csak' az t világos előttem, hogy az egész séges, kemény egyéniségei azért születtek, hogy éljenel és példát mutassanak. Az ilyet egyéniségek természetűimé fogva soha nem fordíthatna! hátat a társadalomnak, a kö zösségnek, mert sorsuk sze rint belőlük fakadtak és értül vannak. A társadalom fejlő dóséért élnek ... ők a közös ség koncentrált és differen ciáit tükröződései. És ha íg; egészben nézzük életüket, mű ködösüket, minden részleges séget elhanyagolva, tudjul hogy életük érdemes, nem hiá bavaló, tartalmas, hasznos é szép is. TÖKÉLETESEN ILLIK Rí ez a meghatározás. Kassá nyughatatlanul rendbontó, ne héz nyomorban, vándorlásba! űzöttségben oly gazdag életé ben. Attól az órától kezdv< hogy a világot még nem érte de mindent felfedezni akar ifjú vasmunkás a szlovákig kisvárosból elindult és nekivá gott a világnak, egészen a mi napig, amikor nyolcvanadi születésnapját ünnepeljül mindig nekivágott valaminél Szevasz, Vera ző Verára is. Azzal a különbséggel, hogy míg néhány esetben a spontaneitás, a cinema- verité jelenetek magasan felülmúlják az előre megírt történet értékét, Veránál mindig a jó, az okos, az emberséges érzések kerekednek felül. Ezenkívül ennek a kamaszlánynak van még egy különleges adottsága is, amivel csak a romantikus filmek hőseit áldották meg alkotóik. Vera minden bajból, magaokozta bonyodalmakból győztesen felmagasztosulva vágja ki magát. Pedig erre nem is volna szüksége. Sokkal őszintébb, maibb, élőbb lenne, ha ugyanúgy viselkedne mint a többi, vele egykorú lány. Mert ehhez is megvan minden adottsága. Éppen ezért érthetetlen, hogy alkotói miért forgatták ki önmaga igazi lényéből, miért kényszerítenek rá tőle idegen sallangokat. Egyáltalán, miért rajta keresztül, a kedves, szimpla kis lányon mutatják be, s mond ják el a film igazi dráma mondanivalóját. Amely mé így is, háttérbe szorítva i messze felülmúlja Vera égés lényét, fontosságát a filmben Gondolunk itt az idős, haja Iához közelgő beteg asszonyra a jelenetre, az esküvői forga tagban, amikor élete utols< pillanatában jön rá, hog; mennyire elhibázta az életéi mennyire nem szabad megal kuvónak lenni. A szereposztásból Horváti Terit kell kiemelnünk, ak utolérhetetlen drámai hatássa alakította a halálához közel gő. utolsó óráit élő asszonyl A címszerepet játszó Kemény Mária sajnos fiatalságán kívii többet nem nyújtott. Mensáro László alakításáról elismerés sei kell nyilatkozni. A filn egyik legnagyobb erény Zsombolyai János operatői munkája, (Ungvár) biztosítani idöszciKos Kicííitfl“ < soknak is, ahol egy-egy szob-i rász újabb műveit bemutat-) hatná. Olyan igény is felme-; rült, hogy ennek a kiállítás-J nak reprezentálnia kell a fel-! szabadulás utáni alkotások! legjavát, később az egész ma-) gyár szobrászművészetet. Kívánjuk, hogy ezekből a! tervekből minél több valósul-! jón meg — természetesen! mindig a reális lehetőségek jói kihasználásával és a művészet) és közönség jó kapcsolatainak \ továbbfejlesztésével. A parkmúzeum jó jövőjét! abban látjuk, hogy olyan park) legyen, amely múzeum is,; nem pedig parkszerű múzeum.; Csak a látogatók autói par- ■ koljanak sűrűn kint s ne a! szobrok bent Itt a séta köz-) beni felfedezések öröme s a) nyugodt szemlélődés adja! meg a természet és a mű-; vészét otthonos közelségének! együttes élményét. Lőrinc Loránd s Bokrok mögé bújó bájak, fák közt sétáló mesék. Ez volt a 'szentendrei parkmúzeum, mikor megnyílt, negyven művész nyolcvanöt szobrával. Most, három év múlva, a fejlesztés harmadik ütemében százharminc-száznegyven szoborral tervezik a május elseji megnyitót. Jobban örülnénk, ha csak százharminc lenne, ha ugyan nem lesz sok még az is. Ne vegye el tőlünk a mesét, az álmot, a csodát a mennyiség, az oktatásra való törekvés, a sokat-mutatás. A művészetet nem lehet darabszámra mérni, sem kilóra, mely utóbbi már úgyis van Itt elég. A park séta, levegő, tér, víz, madár, virágok, fák, bokrok és füvek. A szobor teret kíván, mert maga is tér, az átlényegített anyag emberi szellemmel megtöltött tere. Sugárzik minden irányban, mint a rádium és annál többet foghatunk fel belőle, minél több oldalról szemlélhetjük. Múzeumainkban legtöbb szobor nem körüljárható, vagy ha igen, ez a körüljárás igen korlátpzott — inkább gondolunk arra, hogy a szobrot ne érintsük, mint arra, hogy tartalmát megérintsük. Itt a körüljárás lehetősége annyival is kiterjedtebb, hogy a domboldalon elhelyezett művek nemcsak különböző távolságból, de más-más magasságból is szemlélhetők. Nagyon fontos a további fejlődés során az is, hogy minél több pad legyen. A pad új horizontot teremt s más hangulatot is. Aki leül egy múzeumban, az már nem futó vendége a művészetnek. A szentendreieknek olyan tervük is van, hogy a gipsz- modelleket mind nemes anyagra cseréljék, meg azt is szeretnék, ha a felállításra kerülő új szobrokat előbb itt mutatnák be. A városi tanács évi kétszázötvenezer forintot költ a park fenntartására és a barbantartási munkákra s a területet idővel a szomszédos szülőotthon kertjével és múzeumnak átalakított épületével is növelni szeretné. Kucs Béla szobrászművész, a parkmúzeum alapítója és lelkes munkatársa helyet kíván
