Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-17 / 65. szám
®^r/Hop 1967. MÁRCIUS 17., PÉNTEK T A nailrágcsinálta főispán Seljes gőzzel meg- MAGYAR LÁSZLÓ: indult a választási küzdelem. A jelszó — ha nem is ebben a mai fogalmazásban — az volt: Mindent bele! Szegednek, a „szegedi gondolat” városának most aztán ki kell tennie magáért. Be kell bizonyítania, hogy méltó a szép titulushoz, amellyel a kurzus kalandorai ruházták fel, miután az intervenciós román és a megszálló francia szuronyok mögött meglapulva a falai között szervezték meg a magyar történelem leghitványabb és legvéresebb reakcióját. A meglovasított admirális pulykalollas terrorlegényeivel is innen indult el, hogy akasztófákkal végigültetve a Balaton partjait, egyenesen a királyi várba lovagoljon. gal. — Ha legalább egy sötét nadrágom lenne... — Én örömest felajánlanék egyet — udvariaskodott az ügyvéd —, de igeri nagy a különbség termetünk között. Várj csak, kérlek, éppen itt jön Aigner Karcsi. Az ő nadrágja pontosan megfelelne. Szólok neki, biztosan rendelkezésedre áll. Karcsi, Karcsi! hogy alaposan megmarkoltam a felöltőm zsebében lapuló revolvert, amikor elindultam a városháza felé. A homályos utcácskában, a falhoz lapulva várt hosszúkás borítékot Volt egyszer egy tenger, Rajta volt egy ember, Fölmászott a lóra, Leesett a trónra — variálta a kedves gyermekstrófát a huszas évek elején a pesti kabarészínpadon Nagy Endre, amíg nyomatékosan nem figyelmeztették, hogy számára is akad hely a Britannia pincéjében. Pedig Szegednek, Szeged csöndes, szorgalmas, komoly népének a kerek égvilágon semmi köze nem volt ahhoz á „gondolat”-hoz, amelyhez csak később férceitek jogosulatlan jelzőként a nevét. Szeged népe mindig viszolyogva nézte azokat az ismeretlen „gyüttmönt” kalandorokat, akik elözönlötték a várost. Hogy mennyire idegenek maradtak ködös gondolataikkal együtt a szegediek szemében,- mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Tanácsköztár- sasáig letiprása után megtartott első nemzetgyűlési választáson a három szegedi mandátum közül kettő az ellenzéki pártok jelöltjének jutott — az egyik szociáldemokrata volt —, a kormánypártnak csak egyet sikerült nagynehe- zen megszereznie. És ez maradt az arány a húszesztendős reakció korszakának legvégéig, amikor a polgári ellenzék mandátumát a nyilasok kaparintották meg. A második nemzetgyűlés tagjait 1922 májusában kellett megválasztania az infláció mocsarában vonagló magyar társadalomnak. Az Egységes Párt néven összetákolt kormánypártnak Bethlen István volt már a gazdája, szegedi exponense pedig dr. Aigner Károly főispán, akiről köztudomású volt, hogy főispáni állását nem annyira középszerű ügyvédi képességeinek, mint inkább egy jól vasalt nadrágnak köszönhette. Történelmi szerepe volt ennek a nadrágnak, és nem lehetetlen, ha el nem söpri a világvihar a Horthy-rendszert, ma a történelmi múzeum egyik féltve őrzött relikviája. nevezetes ruhadarab hiteles története pedig a következő: 1919 nyarán verődtek össze Szegeden azok az urak, akik korábban Aradon és Temesvárt alakítgattak különböző ellenforradalmi operettkormányokat, de a román katonai hatóságok útilapút kötöttek a talpukra. Köztük volt egy akkor még teljességgel ismeretlen nevű tengerésztiszt, Horthy Miklós ellentengernagy is, akinek nevével legfeljebb akkor találkozott először a közvélemény, amikor 1918. október 31-én, az őszirószás forradalom kitörésének első napján hősiesen átadta az osztrák—magyar hadiflotta megmaradt egységeit a horvát nemzeti tanácsnak. Kopott zsakettben, gyűrött vászon- nadrágban, fején kajla szélű zsirárdi kalappal, szökve érkezett Szegedre ő is. A hadügyminiszteri tárca még gazdátlan volt, hát gyorsan neki ajánlották fel. Kitűzték a hivatalos eskütétel napját, és a hadügyi tárca várományosa kétségbeesetten ténfergett a szegedi korzón. Nem az volt a bánata, hogy hadsereg nélküli hadügyminiszternek kell lennie, hanem az, hogy nincs illendő nadrágja az eskütételhez. Sötét zsaketthez világos nadrág? Még elgondolni is szörnyedelem! Amint reménytelenül kószál, összetalálkozik egy vadonat új, talán akkor még egyetlen szegedi ismerősével, dr. Bokor Pál ügyvéddel, aki nála lényegesen alacsonyabb és testesebb úriember volt, és így nadrágkölcsönzés szempontjából nem jöhetett számításba. Neki panaszolta el bánatát. — Hogy menjek el az eskütételre? — siránkozott éktelenül tört magyarságAigner Károly megállt, Bokor Pál bemutatta egymásnak az urakat. — Hadügyminiszterünk, Horthy ellentengernagy úr — mutatott az ismeretlenre. — Gardróbja, hogy úgy mondjam, elmaradt a nagy összevisszaságban valahol. Ma délben lesz a kormány eskütétele. Ha lennél olyan szíves erre az alkalomra kölcsönözni számára egy sötét nadrágot. — Boldog örömmel, kérlekalássán. ■ 5 már indultak is hármasban Aigner Károly lakására. A próba nagyszerűen sikerült. Horthyn úgy állt Aigner Károly szépen vasalt nadrágja, mintha csak rászabták volna. Az eskütétel megtörtént a kölcsönnadragban, amelynek történelmi szerepe tehát elvitathatatlan. Ha nincs, Horthy Miklós, a divattörvények rendíthetetlen tisztelője, talán le sem teszi a miniszteri esküt, ebben az esetben pedig igen könnyen másképp alakul a magyar história. De volt, a tengerészből miniszter lett, majd lóra szállt és elindult, a budai vár felé. Hogy a nadrágot visszaadta-e tulajdonosának, arról nem szólnak a krónikák, de, hogy kölcsönzője főispáni kinevezését ennek a nadrágnak köszönhette, azt nyílt titokként tudta minden szegedi bennfentes. Ennek a választási epizódnak pedig éppen ez a nadrágcsinálta főispán volt a hőse. Nagyban folyt a korteskedés minden vonalon. Egy szép napon, a választási hadjárat kellős közepén, dr. Aigner Károly főispán magához kérette a helyi sajtó tisztelt képviselőit. Négy vagy öt napilap jelent meg ez idő tájt Szegeden, ellenzéki zászló alatt csupán a Szeged, a régi Délmagyaror- szág jogutóda és a jelenlegi jogelődje. Igaz, hogy egymaga több példányban, mint a többi együttvéve. A többit a kormány támogatta — kisebb-nagyobb szubvenciók ellenében. A főispán átadott az újságíróknak egy hivatalos nyilatkozatot. A nyilatkozat furcsa cáfolat volt. Valami olyant cáfolt, amiről korábban — legalábbis a nyilvánosság előtt — szó sem esett. Az állt benne, hogy az ellenzék átlátszó kortesfogásból rémhíreket terjeszt valami B-listáról, nyilván abból a célból, hogy a közalkalmazottak között nyugtalanságot, zavart keltsen és a kormány ellen hangolja őket. Felelőssége tudatában kinyilatkoztatja a főispán, hogy semmiféle B-lista nem létezik, egyetlen közalkalmazott állását sem fenyegeti veszedelem, a kormány egyáltalán nem foglalkozik a létszámcsökkentés gondolatával. A lapok leközölték a nyilatkozatot, köztük az ellenzéki Szeged is, mégpedig minden kommentár nélkül. Annál kevésbé kommentálhatták, mert hiszen most, ebben a nyilatkozatban találkoztak legelőször a B-lista soha korábban nem hallott, teljesen ismeretlen fogalmával. nnak a napnak a délutánján, amikor a nyilatkozat megjelent, a szokott időben ballagtam a szegedi korzó sűrű lombú platánjai alatt a szerkesztőség felé. Szép tavaszi délután volt, a korzón embersűrű. Egyszer csak mellém lép egy ismeretlen férfi és suttogva megszólít. . — Szeretnék beszélni önnel. — Tessék. — De nem itt. Nagyon bizalmas dologról van szó. Végzetes kellemetlenségem lenne belőle, ha meglátna valaki együtt bennünket, öt perc múlva várom a városháza mellett, abban a kis utcában. A következő pillanatban már eltűnt a sétálók sűrűjében. A viszonyok abban az időben egyáltalán nem voltak biztonságosak, különösen a baloldali újságírók számára nem. A Szeged szerkesztőségének ajtaján elég gyakran találtunk halálfejes cédulákat, fenyegető üzeneteket. Hát, bevallom férfiasán. az ismeretlen. Egy nyomott a kezembe. — Tessék gyorsan eldugni. Fontos okmányok vannak benne, ön nem ismer engem, nem tudja, ki vagyok, sohasem látott és nem is fog látni — hadarta suttogva és már odébb is állt. Alig vártam, hogy beérjek a szerkesztőségbe és megnézzem, mi van a titokzatos > borítékban. Három eredeti rendelet volt benne. Mind a három a vasút szegedi üzletvezetőségének vezetőjéhez szólt „szigorúan bizalmas” jelzéssel. Az egyik a vasúti elnökdgazgató- ság, a másik a kereskedelmi miniszter, a harmadik a pénzügyminiszter rendeleté. Mind a három arról szólt, hogy a B-listára helyezett vasúti alkalmazottak fizetését a soron következő elsején már nem a kereskedelmi, hanem a pénzügyi tárca terhére kell elszámolni. 1 pleinte nem sokat értettem belőlük. A ps szöveg szűkszavú adminisztratív uta- fcs sításokat tartalmazott, rovatszámokkal, rubrikamegjelölésekkel, kategóriajelzésekkel. De ez a kifejezés, hogy „B-lista”, mindegyikben többször is előfordult. Lassan aztán megvilágosodott minden. Az én ismeretlenem nyilván elemelte a vasúti üzletvezető postájából ezeket a bizalmas rendeleteket, és a főispáni nyilatkozat csattanás cáfolataként csempészte a kezembe. Másnap reggel pedig mind a három rendeletet teljes terjedelmében leközöltük a Szeged első oldalán, feltűnő tipográfiával, „Nincs B-lista?” címmel, a bevezető sorokban utalva a főispán előző napi nyilatkozatára, amely aljas ellenzéki korteshazugságnak minősítette a B-lista hírét. Bombasiker volt. Óriási apparátussal megindult a nyomozás, házkutatást tartottak a Szeged nyomdájában, lefoglal ták a kéziratot, detektívek szállták meg a vasúti üzletvezetőséget, a főispán hivatalszobájában permanens tanácskozás' kezdődött, lázas igyekezettel keresték a tettest. Engem néhány napig békében hagytak, bár a nyomdában lefoglalt kéziratból könnyen megállapíthatták, hogy ki volt a Szeged közleményének szerzője. A szegedi rendőrkapitányság hivatalos helyiségei ebben az időben a'városháza földszintjén voltak. A városi köz- igazgatás hivatalai az emeleten. Itt voltam mindennapos látogató, és itt talál: meg két nap múlva az a rendőr, akit dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos, a szegedi kapitányság vezetője küldött értem az üzenettel, hogy sürgősen keressem fel. Hűvös udvariassággal fogadott, hely- lyel kínált, majd kertelés nélkül feltette a kérdést. — Kitől kapta azokat a bizalmas rendeleteket? — Nem tudom. De, ha tudnám, akkor sem árulnám el. Igazi újságíró informátorát soha ki nem adja. — Nem fél, hogy ebben az esetben ön ellen indul meg a bűnvádi eljárás? — Milyen címen? — Hivatali titok megsértése. — Ilyen címen ellenem nem indulhat eljárás. Nem vagyok esküt tett köz- tisztviselő, én tehát hivatali titkot nem is sérthetek. Azt hiszem, ezt a főtanácsos úr is éppen olyan jól tudja, mint én. — Szóval nem hajlandó elárulni, kitől kapta meg azokat a bizalmas rendeleteket? — Nem. — Köszönöm. Tudtam, hogy ez lesz a válasza. Meglepett volna az ellenkezője. Ne haragudjék a zaklatásért. iába toporzékolt a főispán, soha sem tudta meg, hogy ki követte el a kormánypárt szegedi kilátásaira olyan végzetes hatású indiszkréciót. De jó magam sem tudtam meg. Titokzatos informátorommal soha többet nem találkoztam. A választások aztán lezajlottak, Szeged népe ismét két ellenzéki képviselőt juttatott mandátumhoz, a kormánypártnak most is csak egy jutott. Nem sokkal a választási harc elcsendesedése után pedig sok ezer B-listára taszított közalkalmazott jöhetett tisztába a korábban ismeretlen új fogalom tragikus jelentésével. Helyszíni szemle a Remete-szurdokban Csütörtökön szemlét délelőtt tartottak hely- a Re^ színi § mete-szurdokban a Központi § Földtani Hivatal, a Dorogi Bá- ^ nyaműszaki Felügyelőség és ^ a nagykovácsi Vörös Hajnal & Termelőszövetkezet képviselői. A hófehér dachsteini mészkősziklákkal övezett, ritka szépségű völgy jövője évek óta viták középpontja volt. szurdok egyik oldalfalában a termelőszövetkezet tart üzemben, súlyosan ves “ a földtanilag és idegenA ^ ugyanis ^ mészkőbányát S A bányaművelés Sszélyezteti ennek forgalmi szempontból is egyedülállóan érdekes, szinte az Alpokra emlékeztető völgynek eredeti szépségét. Végül is a Központi Földtani Hivatal tett konkrét javaslatot a vita békés, az összes érdekelt felek számára előnyös megoldására. Felajánlotta, hogy geológusai a völgy közelében keresnek egy másik, a most művelés alatt állóval azonos értékű és mennyiségű mészkőelőfordulást, sőt a hivatal még a bányaművelés megkezdéséhez szükséges kutatófúrásokat is elvégezteti. Házak a múzeumban Füstös konyha, gesztenyés pince, olajütő malom Szentendre határában, az ^ öregforrásnál áprilisban meg- A7 első szabadtéri néD^ kezdik az első szabadtéri nép- § rajzi múzeum — a skanzen i — építését. Hazánk vala- | mennyi néprajzi tájegységé- § ről mintegy száz lakóházat ^ állítanak fel a kijelölt 78 hol- $ das területen, korabeli búto- ^ rokkal, használati tárgyakkal $ berendezve. 1 i.i.nioo két ház alkotórészeit fal várói származó olaj ütő malmot állítják majd fel, amely arról nevezetes, hogy fából kéminden Az zés érdekes kezdeménye- előkészületei már megkezdődtek: ^ jelenleg ^ tárolják a budapesti Nép- ^ rajzi Múzeumban, a dél- ^ zalai Muraszemenyéből szár- ^ mazó, 1833-ban, tölgyfából ^ készült, kémény nélküli füs- töskonyhás házét, s egy 150 esztendős lakóházét a Sza- ^ bölcs megyei Anarcs köz- ^ ségből. E két népi műemlék ^ összeszerelésével kezdődik áp- ^ rilisban a szentendrei skan- ^ zen építése. Harmadiknak a § Veszprém megyei Szentjakab- ^ ---------------------d arabja szült. Helyet kapnak a szabadtéri múzeumban a népi kisipar jellegzetes emlékei is, az egykori takácsok, kovácsok, kerámiaégetők, kékfestők, kötélverők, mézesbábosok és gyertyaöntők műhelyei, eredeti munkaeszközeikkel. A tervek szerint pincesor is épül a különböző tájegységek stílusában, közülük is kiemelkedő érdekességnek ígérkezik a kőszegi szelid- gesztenyések tárolópincéje. Az eredeti tervtől eltérően viszont, nem a Dunán, hanem a skanzen területén létesítendő duzzasztott tavon mutatják majd be a magyar folyók, tavak halászainak és víziembereinek emlékeit és munkaeszközeit. Ma Tokajnál tetőzik a Tisza Második hete védik a Bod- s már több mint & rog gátjait, ^ 700 katona és mintegy 2500 $ dolgozó erősíti a folyó árvé- ^ delmi vonalait. Felsőberecki- ^ nél az áradás tetőzése óta még ^ csak 9 centiméterrel csökkent S a vízszint. így a lassan apadó § Bodrog mind több munkát ad 8 a védekezőknek. § Tokajnál péntekre virradóan ^ tetőzik a Tisza második árhulláma, s a vízszint mintegy fél ^ méterrel marad el a maxi- ^ műmtől. A meteorológiai jelentés szerint erős északnyu- fcgati szél várható, ezért a Tisza és a Bodrog balparti töltésein felkészülnek a széltől felvert hullámok rombolásának megakadályozására is. A megáradt folyó mentén csütörtökön mintegy 7800 ember őrizte a gátakat és 83 nagy teljesítményű földmunkagép, továbbá 280 különböző gépkocsi segítette munkájukat. A belvíz alá került területekből az utóbbi 24 órában 3500 holdat víztelenítettek, s továbbra is lassú javulás várható. Most már 179 000 holdon áll a víz. Házgyár — Dunakeszi határában Jó hírek érkeznek az építő- § ipar „nagyüzemesítését”, a la- ^ kástermelés fokozását gyorsító ^ házgyári beruházásokról. ^ Dunakeszi határában te- 8 repszint-rendezéssel megkez- S dődött a budapesti 3. sz. házépítő kombinát földmunkája. ^ Március végéig a nagyteljesítményű gépek csaknem százezer köbméter földet mozgatnak meg. wsssjm’Arsssss/rsfsssssssMSfssss/rsssssssssArssssjyssssssArArssArssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssfSssssssssssj*, Három tv-torony Űj szakaszába érkezett a Hajdu-Bihar megyei televíziós tornyok építése. A debreceni Nagyerdőben a télen három hónapig szünetelt a 96 méteresre tervezett torony csúszózsaluzása. Hétfőn kezdték el ismét a betonozást, 73 méter magasságban. Ugyancsak hétfőn fogtak hozzá a Komádiban épülő tv-torony betonozásához. Ezen a munkahelyen télen is dolgoztak, elvégezték a földmunkát. A harmadik tv-reléállomás a Hortobágyon lesz. A puszta Űjszentmargitta melletti részén már befejezték az alapozást, tető alatt vannak az üzemépületek is. Francia színész magyar filmben Forgatási félidőhöz érkezett az első térhatású sztereohangú magyar film: a Hubay Miklós könyvéből készülő „Egy szerelem három éjszakája”. Révész György rendező a filmben francia vendégművészt is felvevőgép elé állít: Gilbert, a német hadifogolytáborból megszökött fiatal francia katona szerepére szerződtették Philippe Forquet, párizsi filmszínészt. Forquet egy párizsi színtársulatnál eltöltött másfél év után az amerikai Fox-cég- hez szerződött. Tizennégy filmszerep áll már mögötte. 1. _ __ ^ san szerelik a víz- és elektro- 8 mos-hálózatot. A következő 8 hónapban elkezdődik a 2-es § műúthoz csatlakozó bekötőút ^ építése is. A kombinát terveit ,v az IPARTERV készíti szovjet dokumentáció felhasználásával. A falelemeket csaknem 20 000 négyzetméter alapterületű csarnokban szovjet gépeken gyártják. Az eddigi technológiától eltérően, az elemek vízszintes gyártósoron készülnek. Ennek az az előnye, hogy rövidebb idő alatt átállhatnak más-más méretű munkadarabok sorozatgyártására. A kombinát másik érdekessége lesz, hogy teljesen berendezett fürdőszobaegységet is készít majd. A nagycsarnok előregyártott szerkezeteit a helyszínen ön- tik ki betonból. A tervek szerint a kombinát 1969. június 30-án kezdi az üzempróbát, ISJQ-ben pedig rendszeresen termel. A dunakeszi gyár termékeiből állítják össze az újpesti és a káposztásmegyeri lakótelep házait is. Véget ért a szemlőhegyi barlangi expedíció Felszínre érkezett az utolsó két „barlanglakó” is. Csütörtökön reggel véget ért a szemlőhegyi barlangi expedíció kísérlete. A nyolc főnyi csoportból Pais György tornatanár és a régi hagyományoknak megfelelően a „kapitány”, Berke- si Lajos építész szállt fel utolsóként a felszínre. Az első orvosi vizsgálatok szerint mindketten kifogástalan egészségnek örvendenek, akárcsak az expedíció többi tagja. A következő hónapban az összes orvosi vizsgálatok eredményeit részletesen feldolgozzák.
