Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1967. MÁRCIUS 15., SZERDA s. __ PES T M EGYE I H f ft LAP KÜLÖN K IÁD ÁS A Három tavaszt köszöntünk Ezzel a jelszóval készülnek gyermekeink, a mi úttörőink 1848. március 15., 1919. már­cius 21.-nek és 1945. április 4. évfordulóinak méltó meg­ünneplésére. Tegnap kezdőd­tek meg országszerte a forra­dalmi ifjúsági napok ünnep­ségsorozatai és Szentendrén 12-ikén, vasárnap délután a városi tanács nagytermében a város és járás 17 iskolájának kulturális seregszemléje folyt le. A díjnyertes úttörőcsapa­tok számoltak be ott tudásuk­ról, s ott történt kiválasztása azoknak, akik a megyei se­regszemlére is el fognak jutni. SIKERES ESZTENDŐ Tizenhárom milliós tervteljesítés Emelkedő export — Egyhavi nyereségrészesedés A Szentendrei Htsz mérlegzáró közgyűlése Az 1952-ben huszonhat dol­gozóval indult és ma már négyszázhatvan személlyel termelő háziipari szövetkezet a termelési értekezleteken vá­lasztott küldöttei tartották meg az évzáró közgyűlést. Megjelent Balogh János, az MSZMP városi bizottságának titkára, Pala Károlyné or­VERS, ÉNEK, ZENE ÉS TÁNC Az úttörők körzeti kulturális seregszemléje Dunabogdányban Vasárnap, a házi bemutató­kon legjobban szerepelt kis­dobos és úttörő versmondók, szavalókórusok, tánckarok és énekkarok már körzeti bemu­tatókon adtak számot tudá­sukról és tehetségükről. Duna­bogdányban Kisoroszi, Viseg- rád, Tahitótfalu, Leányfalu és Dunabogdány legjobbjai ta­lálkoztak. E nemes vetélkedésnek nem a versengés volt a lényege, ahogy ezt megnyitó szavaiban Szabó Ferenc járási népműve­lési felügyelő kifejtette, hanem az úttörőcsapatok össztevé- itenysége, helytállása és isme­retei. Elsőnek a visegrádi paj­tások mutatták be nagyon szép és értékes műsorukat Közü­lük került ki a legtöbb győz­tes is. Szavalat, ének, zene és tánc kategóriában döntötte el a zsűri az elsőséget. Aranyérmet nyertek: Ének-zene kategóriában: Visegrád, Kisoroszi és Tahitót­falu kamarakórusai. Egyénileg: Krasznai Gábor (Kisoroszi) zongora, Ott Mária (Dunabogdány) zongora. Versmondásban: Tahitótfa- lui szavalókórus, Takács Mária (Tahitótfalu), 2. Elter Zsuzsa (Dbogdány) szavalat, 3. Dunabogdány! szavalókó­rus, 4. Seil Gyula Visegrád. Tánckar: 1. Visegrád (Kalo­csai párnás tánccal) és Leány­falu (Rábai üveges tánc), 2. Visegrád (Nógrádi tánc) és Leányfalu. » A kisdobosoknál nagy sikert arattak a dunabogdányiak (be­tanítójuk Horányi Györgyné) és a visegrádiak. A kulturális vetélkedést Szabó Ferenc értékelő és zár­szavai fejezték be. H. Gy. szággyűlési képviselő, vb-el- nökhelyettes, az OKISZ ré­széről Gáti Tibor, a KISZÖV- t'ől Áts Sándor és Gönczi Er­nő. Micskei Tivadar elnök rész­letes beszámolójában szép eredményeket ismertetett. Az elmúlt évben százhatvanan dolgoztak munkaverseny kere­tében, s az idén is alakult há­rom brigád, amely a megtisz­telő szocialista címet igyekszik megszerezni. Külön dicséretben részesí­tette a vezetőség a központi szövőüzem dolgozóit, akik a IX. pártkongresszus tisztele­tére, terven telüli export­gyártást vállaltak, s azt 150 ezer forint értékben teljesítet­ték. A szövetkezet évi terve tavaly összesen tizenkétmillió forint volt, amelyet százhat százalékra teljesítettek. A szö­vetkezet életében jelentős ex­porttervet, öt és fél millióval százhárom százalékra. s A konfekciórészleg tizen­hatezer gyermekruha helyett 22 500-at készített. Az elnök Balatoni Józsefné, B. Kiss Lászlóné, Franyó Istvánná, Szabó Sándorné, Székely Ist­vánná, Lakatos Mihályné, Skopál Lajosné, Dévényi Már­tonná, Borbély Sándorné, és, Benes Lászlóné jó munkáját emelte ki. A körkötőrészlegben Ihász Ferencné, Weymarn Teodomé, Jackovits Sándorné és Lakatos Gyuláné bizonyultak a legjob­baknak. TANÁCSTAGNAK JELÖLTÜK Az építők elnöke A hegesztőrészleg eredmé­nyes munkájában hat bedolgo­zó a mennyiségi termelésben is '.imagasló eredménnyel zár­ták az évet: Kisanyik Imréné, Klocok Ottóné, Kökörcsényi Károlyné, Fetter Viktor, Ko­vács Dénesné és Jóna István­ná. A többlettermelésben kivá­lóan közreműködő Fetter Fe­renc és ifj. Gyerkó Gusztávné sok éjszakai közreműködésü­kért is külön elismerést és kö­szönetét kapott. A szövetkezeti bizottság el­nöke, Lindenberger Lászlóné az OKISZ elnökségétől a köz­gyűlésen vette át a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. A mérleg szerint a 798 244 forint nyereségből a tagok ré­szesedése eddig példátlan: egyenként egyhavi keresetük­nek felel meg. A szövetkezeti bizottság be­számolójából megtudtuk: ta­valy tíz tagnak a tízéves, het­venötnek az ötéves törzsgárda- jelvényt adták ki, harminchá­rom dolgozót üdültettek az OKISZ-üdülőben, jutalmakat és segélyeket fizettek. A vita során a szövőrészleg mosdóhiányát, húsz dolgozó egyetlen lavórját kifogásolták, s a szék nélküli ebédlőhelyi­séget. Pála Károlyné elismerő stavai mellett a túlnyomó- részt nőkkel dolgozó szövetke­zet figyelmét is felhívta rend­kívüli jelentőségű új intézke­désre, a két és fél évig igény­be vehető gyermekgondozási segélyre. A hallott eredmények bizta­tóak, s a nagy mértékben ex­portra dolgozó, állandóan fej­lődő szövetkezet, az otthon dolgozó asszonyok és leányok igaz örömére, biztosan megáll­ja a helyét a jövőben is. MÉG EGYSZER A NŐKRŐL: EGY RÉGI VEZÉRCIKK ÉS A MAI ASSZONYOK Az elmúlt vasárnap délután a helyőrségi tiszti klub termei­ben ünnepeltük szentendrei asszonyainkat és leányainkat, egyenlő jogú, de sokkal na­gyobb tiszteletre érdemes em­bertársainkat. Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke, volt az ünnepség szónoka, s mert ked­ves vendégekként megjelen­tek a szovjet katonák asszo­nyai is, Bikády József iskola- igazgató orosz nyelven tolmá­csolta az elmondottakat. A helyőrség kitűnő zenészei komoly zeneszámokkal, Füller Lajos néhány szavalatával tet­te szebbé az estet, s a szovjet *hölgyek képviselője megkö­szönte a baráti együttérzést, s emléklapot s virágokat nyúj­tott át a Városi nőtanács el­nökének. Ujvárossy őrnagy vi­szont a nőtanács és a helyőr­ségi klub részéről nyújtott át ajándéktárgyakat, s a kedves aktus után kezdetét vette a tánc. Hangulatban nem volt hiány, táncosokban, úgy érez­tem, igen. Mert száznál több asszony megjelent, a lovagias férjek és gavallérok azonban lényegesen kevesebb számmal. Hallgatva az ünnepi szava­kat, végignézve a boldogan szórakozó öntudatos nőkön, akik különféle felelős helye­ken végeznek felelős munkát, a Szentendre és Vidéke Hír­lapjának 1903. évi, véletlenül pontosan március' 8-i számá­nak vezércikke jutott eszem­be, melyet otthon elővettem és magam elé tettem. „Egy társadalmi baj” a címe a hat­van év előtti vezércikknek, mely azt fejti ki, hogy társa­dalmi baj „a nőnek tudomá­nyos pályára nevelése!”. Szü­lők, vigyázzatok! Gyógyítsa­tok! — mondja a régi-régi új­ság — a nő maradjon otthon, s tudjon sütni-főzni! Ma már mulatságos olvasni a régi lapokat. A mi asszo­nyaink és leányaink nem csak sütni tudnak, minden poszton megállják a helyüket. II. L. SPORT A téli spartakiád értékelése Befejeződtek a falusi dolgo­zók téli spartakiádjának ez évi küzdelmei, A helyi verse­nyek már az előző év decem­berében elkezdődtek és január közepéig tartottak. A verse­nyek előkészítésében és szer­vezésében igen kiemelkedő munkát végeztek Szigetmo­nostoron, Tahitótfalu, Leány­falu, Visegrád, Budakalász és Pomáz sportegyesületeinek vezetői és e községek KISZ- szervezeteinek sportfelelősei. Meglepően gyengén sike­rült viszont a versenyek le­bonyolítása Kisorosziban és Dunabogdányban, holott eddig ezekben a községekben évről évre példamutatóan eredmé­nyes tömegsportmunka folyt. Némi magyarázatul szolgál­hat, hogy szervezési nehézsé­geik voltak. A községi versenyeken 550 férfi és 65 nő vett részt asz­taliteniszben, 263 férfi és 23 nő pedig sakkban. A községi versenyek leg­jobbjai 3 körzetben 2 sport­ágban küzdöttek a február 19-én Budakalászon megren­dezésre került járási sparta­kiád döntőbe való jutásért. A járási döntőn 25-en sak­kozók, asztaliteniszezők pe­dig 26-an vettek részt. A Vácott lebonyolításra került megyei döntőn egy el­ső, négy második és 2 harma­dik helyezést értek el járá­sunk képviselői. 1941 óta lakik Szentendrén, tehát már szigorú lokálpatrió­ta mértékkel is őslakosnak ne­vezhető. Egyik alapító tagja az Építőipari Ktsz-nek, s 1957 január óta elnöke a szö­vetkezetnek, amely egyik leg­égetőbb városi gondunknak, a lakásépítkezéseknek szakterü­lete. Munkájáról Fehér And­rás beszélgetésünk során így nyilatkozik: — Szövetkezetünk csinálta ez első KISZ-lakásépítkezési akció huszonkét lakását a szeszfőzde mögött. A házak már tető alatt állnak, s ez évben beköltözhetők lesznek. Ugyancsak mi vagyunk szak­mai kivitelezői a kettes KISZ- akciónak, melynek keretében az izbégi úti Kobek-villa tá­ján épül a negyven lakás. Ala­pozása már kész, kezdjük a lábazat falazását, ezek csak jövőre, 1968-ban lesznek be­költözhetők. Negyven fiatal szentendrei család boldog örö­me. Fehér András, aki 1963 óta tanácstag, s az idén ismét egyhangúlag jelölte őt a Rá­kóczi Ferenc utcai 33. számú lakókörzet, így folytat ja: — Szintén a szövetkezet építi az OTP, 60 lakásos eme­letes lakótelepét a villasor vé­gében. Itt harminckét lakás­ban már bent vannak, huszon­nyolcán még ez év harmadik negyedében szintén beköltöz­nek a lakók. Ugyancsak az idén kezdjük meg az új, száz­negyvennégy lakásos OTP- lakások építését, a Felső Izbé- gi út menti Vasgyár utca és Sas utca táján. Ezenkívül per­sze magánépítkezéseket is vál­lal szövetkezetünk, most éppen nyolc családi ház építése fo­lyik! Elmondja még: egymillió fo­rintos beruházási értékben még idén megépül új, mo­dern üzemházuk. Ehhez a városi tanács segítségét kérik, a Kőzúzó utcában megfelelő telephely kije­lölésével, mert üzemi profil­juk szerint ez épület csak a vasúti iparvágány közvetlen közelében emelhető! Fehér Andrástól elbúcsúzva, megállapítottuk: ha az elmon­dottak nem is szüntetik meg teljesen sok száz lakásigény­lőnk nehéz helyzetét, mégis bíztató jelenségek ház- és la­kásépítkezéseink területén. S úgy érezzük: Fehér András személyében nem jelöltünk és nem választunk rosszul, ha ti­zenkilencedikén rá is adjuk szavazatunkat. '/V////////////////////////iW//////////////////////////////////////////y'/////////////////////////////////////////////////////////// \ Egy idős munkás művészete A szőlészet és a gyümölcskertészet élén ^ 4 mióta a nagy francia „fi­X zi nánc-festö", Henri Rous- X seau művészi, rangra emelte X a „primitív festészetet” a „pri- ^ mitív festők” nem számíta- § nak többé dilettáns csodabo- \ gárnak. Sőt, időnként egy-egy 5 képzőművészeti izmus nagy­ijai X és izmus is meg-megpróbálkoztak próbálkoznak „kirándul­Homyák Jenő 1945 óta la­kik Szentendrén, mégpedig Iz- bégen. Azonban nemcsak la­kókörzetében ismerik, mely­nek 1954 óta választott tanács­tagja, ismerjük városszerte, mint hajdani szőlő- és gyü­mölcskultúránk visszaállításá­nak egyik lelkes szakemberét. Már 1952-ben a termelési bi­zottság elnöke volt, mely szerv akkor még kezdetleges társadalmi munka formájá­ban igyekezett mezőgazda­ságunk irányítását végezni. 1958-ban alakult meg újra egykori jónevű Hegyközsé­günk, melynek ismét elnöke. S hogy 1961-ben megalakult a Mathiász Jánosról elnevezett termelőszövetkezet, annak is elnöke indulásától mind a mai napig. 1957-től a tanács vég­rehajtó bizottságának is tagja. Hornyák Jenő jó szakember, képesítést szerzett mind gyü­mölcskertészetből, mind szőlé­szetből. Lelkesen beszél a ve­zetése alatt álló, közelmúltban megerősödött nagy szövetke­zet eddigi eredményeiről, leg­közelebbi terveiről: — Ez év tavaszán további 19 hold szőlőt telepítünk, s ez­zel elérjük, hogy 250 hold új szőlőnk és gyümölcsösünk lesz. Az idén negyvennyolc hold őszibarack fordul termőre, 15 hold piszkénk már három éve termő, ősszel 20 holdba olasz csemegeszőlőt ültetünk ki. Az egyesült szövetkezet to­vábbi, ez évi tervei? — A rét újabb, idei lecsapo- lása után, jövőre ott építjük meg a második 100-as istállót, borjúnevelőt és tejházat. Idén ötmilliót fordítunk beruházás­ra, hajtatóházat létesítünk a rózsakertészetnek, nagy gép­szint építünk a központi ta­nyán, s a Vörös Hadsereg u. 30-ban. Az öreg, egykori ma­lomépület helyén, még az idén felépül a szőlőfeldolgozó üze­münk, ahol majd félautoma­ta gépsoron keresztül történik mindaz, amit szőlőtermelő szentendrei őseink kínos kézi munkával végeztek. Jólesett mindezt hallani, hi­szen Szentendre egykor szőlő- termeléséről és vörös boráról volt híres. Horváth Levente ^ ni", a primitívek meghökken- i tő, furcsa, idegenszerű vilá- X gába ... Ezek a „primitívek”, $ már jellegüknél fogva is ma- X gános csillagok a festészet X tarka „egén”... Szinte steri- X lek minden irányzattal szem- X ben ... Festenek azt és úgy, X ahogy természetadta tehetsé- ^ gük és alkotókedvük engedi X és kívánja ... s § Alkotásaik ^ döbbenetét § szemlélőből. mindig valami váltanak ki a Első pi\lantásra § mosolyt csalnak az arcra, de ^ ez a mosoly rövidesen valami ^ torz fintorrá szárad. Mintha ^ a ketrec rácsai mögött fur- ^ csa pózban Szunnyadó tigris í váratlanul emberi hangon ^ szólalna hozzánk!... M\ ár maga a híre is megle- s pett. Pirk János, Munká- | csy-díjas festőművészünk újsá­golta egy napon: valahol fenn isten háta mögött, Pis­a túlsó végén, él egy X különös festői tehetséggel ^ megáldott idős munkásember: nulását. ^ Pécsi János. A hatvanadik Természetes, hogy ilyen ér­^ életévét taposó férfi, aki kü- dekes tájékoztatás után, mi X lönben a kocsigyár darabo- is kíváncsiak voltunk a szent- klójában dolgozik, meglepően endrei „Csontváry”-ra! Mun­|az ^ mán érdekes kompozídójú, erős színgazdagságú képeket fest. Ismeretségük, idestova két­éves. — A művésztelep előtt fes- tegettem — emlékezett visz- sza Pirk János, amikor meg­állt mellettem egy idős férfi. Egy ideig szótlanul figyelte, hogyan dolgozom, aztán vá­ratlanul megszólalt: — En is szoktam ám festeni. — Be­szédbe elegyedtünk. Később otthonában és munkahelyén is többször meglátogattam. Mutogatta képeit. Megraga­dott ezeknek a képeknek kedves naivitása, expressziv ereje... Felajánlottam, szí­vesen foglalkozom vele a képzőművészeti körben. Saj­nos, eljárni ide nem volt ide­je ... — Majd ha nyugdíjba megyek, feltétlenül számít­hat rá — mondta. A tavalyi szentendrei napok kapcsán körünk kiállítást rendezett. Néhányat az 6 képeiből is kitettünk. Nagy örömömre be­bizonyosodott, hogy szemem nem csalt: Pécsi János bácsi képei tetszettek a legjobban a kiállítást megtekintő kép­zőművész kollégáimnak és a kritikusoknak. Ok is észrevet­ték az idős munkás képei­ben: a primitív, naiv festé­szet egyik érdekes, cseppet sem lebecsülendő megnyilvá­kahelyén, a kocsigyárban ke­restük fel... — Mindig szerettem rajzol- gatni, de nehéz életkörülmé­nyeim kevés időt engedtek er­re ... Egyszer aztán nagyon komornak és barátságtalan­nak találtam a kis műhelyt és gondoltam, festek vala­mit a falat borító farostle­mezekre, hadd legyen szebb és barátságosabb! Hát így kezdődött... Itt festettem a „Velencét” (ez tetszett külön­ben legjobban a kiállítás lá­togatóinak), „Ádám és Évá”-t, a „Fürdőző nök”-et, és amiket nagyon szeretek: téli tájké­peimet ... Otthon, ha van egy kis szabad időm, szintén sokat raj­zolok, festek. Feleségem ilyen­kor rámszól: Már megint maszlagolsz? De mikor látja a kész képet, már ő is gyö­nyörködik benne. Sokat já­rok az erdőbe gombászni. Ilyenkor is mindig viszek magammal 'papírt és valami rajzolószerszámot, és egy- egy szép erdőrészletet leraj­zolok. Mi is megnéztük kéznél le­vő munkáit. Hiányzik ró­luk a képzett művész kom­ponáló készsége, színhaszná­lata is sokban eltér a meg­szokottól, mégis, a belőlük sugárzó naiv életöröm tiszte­letet és elismerést vált ki... L ám, Szentendrén ilyen is van. A művészet, a mű­vészet iránti szeretet úgy lát­szik benne van a város leve­gőjében. Egy képzetlen mun­kásemberből is művészi al­kotásvágyat pattant ki. Horányi Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom