Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

TANÁCSTAG JELOLT... A FŐMÉRNÖK A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM »987. FEtíiiihlR *6., VASÁRNAP Az idén is fő profil a... Zakuszka, zakuszka, s ami kell hozzá Tizenöt vagon zöldborsó, ti­zenöt zöldbab, tizenöt lecsó, tíz zakuszka és tizenöt vagon nyers paradicsom, feldolgozá­sát kell elvégeznie a konzerv II. munkásainak a szezonban. Hallani is sok, hiszen ha vala­ki megnézett valaha is egy va­gont, elképzelheti, mennyi kell bele, hát még ha tizenötöt kell megtölteni. Mennyi mozdulat, hajlongás és az okos gépek mi­lyen okos szervezettsége kell hozzá, no meg az embereké is... A konzervgyár Il-es tele­pének fő profilja a za­kuszka marad az idén is. Az elmúlt év nagy exportsi­kerei piacot teremtettek en­nek a cikknek külföldön. Itt­hon pedig jól tudják, hogy a külföldi vásárlót csak úgy le­het megtartani, ha hosszú ideig azonos, jó minőségű árut kap. Mi kell ehhez? Az állandó jó munka mellett az is, hogy az első félévi terv gyorsab­ban valósuljon meg, és így a rekonstrukciós munka zavartalanul folyhassék. Ez lehetővé teszi a mérce emelését. A zakuszka mellett „vezér- cikk”-e a Il-es telepnek a le­csó. Gyártásához két automata vonala van a telepnek, .... és felszérelnek egy félauto­mata vonalat is, amelyen ötkilós, egy és negyedkilós üvegben, és félkilós doboz­ban gyártanak lecsót. Végül számolni kell a telep kollektívájának azzal is, hogy ha jó termés lesz a földeken, olyan gépek, gépsorok felhasz­nálásával is számolni kell, amelyeknek nem az a „fő” profiljuk. A Il-es telep felkészült, így remélhetőleg minden akadály- lyal sikeresen megbirkózik. (b. h.) EZ IS VALAMI. . . Évek hosszú során át na­gyon sokat cikkeztünk a „lyu­kashíddal” kapcsolatos problé­mákról. Sajnos, még nem jelenthet­jük érdekelt olvasóinknak, hogy rövidesen átadják a for­galomnak az új aluljárót. Pe­dig holnap is későn lenne. Dicséret illeti mégis a váro­si tanács illetékes osztályát, amiért olyan gyorsan reagált cikkünkre. A cikk megjelenése napján délelőtt már nagyobb létszámú brigád dolgozott az aluljáró aknáinak tisztításán. Azóta nem volt olyan nap, akár eső zuhogott, akár hóvi­har volt, hogy ne dolgozott volna elegendő munkás az aluljárónál. Nekik köszönhető, hogy a mai napig is tűrhető állapot­ban van a lyukashíd alatti út. Köszönet érte. Hatvan éves dalnokok Harminc éve tagja az ének­karnak Boros Sándor, tizen­nyolc éve pedig még a dalár­da egyéb ügyes-bajos dolgait is intézi. — Nem unta meg az örökös próbákat? — Valami hiányozna az éle­temből, ha nem kellene ide járnom. És a dalt nagyon sze­retem. Amíg lehet, dalos ma­radok. — Ilyen hosszú idő alatt biztosan akadtak érdekes él­ményei? — Minden szereplés, minden vendégség vidéken már maga is felejthetetlen élmény. A vendéglátók és a szereplők SPORT Labdarúgás Kupamérkőzés ismét idegenben Váci Vasutas—Nagykőrösi Kinizsi. A bajnoki rajtig még négy hét van hátra, ennek ellenére a Kinizsi labdarúgó-szakosz­tályában csaknem bajnoki hartgulatú tevékenység folyik. Hétközi edzőmérkőzések után vasárnap komoly kupamérkő­zéseket játszik az első és az ificsapat. Ma a sorsolás kö­vetkeztében — nem mondható kedvezőnek — Vácott játszik mindkét csapat. A hazai pálya a Vasutasoknak kedvez, de mérlegelve a két csapat erő­viszonyát, és az elmúlt évek­ben egymás között lejátszott mérkőzéseket, a körösi csapat sem esélytelen a továbbjutás­hoz, annál is inkább, mivel mint azonos osztályú vendég- csapatnak a döntetlen is elég. A múlt bajnoki évben ta­vasszal Nagykőrösön a Ki­nizsi nyert 2:0-ra, Vácon 0:0 volt az eredmény. Az idei ku­pában á Vasutas csapat nyert Márianosztrán 3:l-re; és le­győzte Kartalt 6:l-re Vácott. A Kinizsi a Nagykőrösi Épí­tők és Táborfalva legyőzésé­vel jutott tovább. t A Kinizsi ezen a mérkőzé­sen is él a csere lehetőségével, így tizennégyes kerettel sze­repel. Úgy véljük, bármilyen lesz a csapat összeállítása, mindegyik játékos azon lesz, hogy kiharcolja a továbbjutást az első négy közé. Ha a tudás kellő akarással, lelkesedéssel párosul, a jó eredmény nem maradhat el. Az ifikre is ne­héz mérkőzés vár, de bízunk bennük is. Nagykőrösi rr‘ Ceglédi Építők 5:1 (1:0). Edzőmérkőzés. Vezette: Aszódi. Szerdán hazai pályán, sá­ros, mély talajon lejátszott mérkőzésen a következő ösz- szeállításban lépett pályára a körösi labdarúgócsaipat: Vad- nay (Gömöri) — Farkasinszki, Szomolányi, Baranyai — Csi­kós II., Pécsi (Kecskés I.) — Jeszenszki, Toricska, Kleno- vics, Józsa (Kecskés IV.), De- csi. Az első félidőben fölénye el­lenére is csak egy gólt tudott szerezni, fordulás után kidom­borodott a körösi-csapat na­gyobb tudása, jobb erőnléte, biztosan és megérdemelten nyert ilyen arányban is. A ceglédiek góljukat az utolsó percben szerezték. Góllövők: Klenovics 3 és Decsi 2. (P. S.) annyira megszeretik egymást egy-egy ilyen kiránduláson, hogy valósággal fájdalmas a búcsú. Két évvel ezelőtt egy szentesi szereplés után alapo­san megvendégeltek bennün­ket, majd néhány ráadás szá­mot is elénekeltünk a fehér- asztalok mellett, hogy haza sem akartak bennünket eresz­teni. .Annyi sört hozattak asz­talainkra, hogy a .mozdonyba is elég lett volna hazáig gőz­fejlesztésre. — Nehézségeik? — Az utánpótlás! A dalkar tagjainak átlagos életkora 60 év. Utánpótlás nincs. Fájdal­mas lenne, ha egy ilyen nagy múltú dalkör megszűnne. A nyereménytárgyakat őrző szekrényt is megnéztük. — Most alig van negyven nyereménytárgyunk. A máso­dik világháború alatt ez az egész épület többször katona­szállás volt és a dalárda emlé­kei elkallódtak. — fehér — s ______ K ulturális szemle Március tizenharmadikán és tizennegyedikén rendezik a város általános iskolái, áz úttörő kulturális seregszem­le szakági vetélkedőit. Vers­mondók, énekesek, színját­szók és kamarakórusok „küz­denek” majd az elsőségért. Tíz év a haza szóig latéban A ceglédi Kossuth Művelő­dési Ház nagytermében csü­törtökön délután tartották a munkásőrség városi és járási zászlóaljának ünnepélyes gyű­lését, amelyen megemlékez­tek a munkásőrség megalaku­lásának tizedik évfordulójá­ról. Az ünnepi nagygyűlé­sen megjelent Jámbor Mik­lós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Arató Jenő, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, valamint Cegléd város és járás, Nagy­kőrös párt- és tanácsvezetői. A gyűlés záróaktusaként öt­vennégy munkásőr, közöttük 15 nagykőrösi kapta meg a „haza fegyveres szolgála­táért” érdemérmet, amelyen ez a szöveg olvasható: „Tíz év a haza szolgálatában”. A ti­zenöt nagykőrösi munkásőr: Farkas Menyhért, Gaál Ist­ván, Godó János. Kovács Fe­renc, Magyar Sándor, Mé­száros György, Nagy .Ferenc, Nagy Antal, Pozsár György, dr. Rétsági Oszkár, B. Szűcs István, Szűcs Pál, Szentpéteri Ferenc, Verbó Zoltán és Vigh István. Hozzá nem mentem el, hogy megkérjem — mondjon ma­gáról valamit, mert portrét szeretnék írni róla. Úgy érzem, elég régen és elég jól ismerem Antal Lász­lót, a konzervgyár főmérnö­két ahhoz, hogy a faggatása nélkül is írhassak róla. Amikor először találkoztam vele, a konzervgyár Il-es te­lepét vezette. Kora ősz volt, néhány napja éltem még csak a városban. Egyike volt leg­első ismerőseimnek. Végig­kísért áz üzemen, elmagya­rázta a munkafolyamatokat, elmesélte a gyár történetét. Akkor így írtam róla: „... fiatal ember. Friss, ener­gikus. Mozgékony szeme, be­szédes keze van ...” Ezerki- lencszázhatvanöt októberében jelentek meg ezek a sörok. Az­óta eltelt majdnem másfél év. Sokszor ültünk egy asz­talnál a városi tanács vb­ülésein vagy a konzervgyár értekezletein, szakmai előadá­sain. Mindig lényegre tőrön, „kritikusan” szólt a tárgy­hoz. A vb-üléseken az em­berek nehézségeiről beszélt és nemcsak a saját körzeté-, nek érdekeit védelmezte. S ha elért valamit, még szusszanásnyi időt sem hagy magának a következő lépésig. A munkások azt mondják róla: „a mi főmérnökünk, az klassz srác ...” Van benne va­lami. A klasszságot egy pil­lanatig sem kérdőjelezi sen­ki. Hogy srác lenne? Hát ha korában nem is egészen, de lényében valóban megőrzött valamit — sokat — a sráckor robbanékonyságából... Ez fű­ti szavait, a cselekedeteit. Le­het, ez a titka, ezzel lopja be magát az emberek bizalmába. Ismét tanácstagnak jelölték., (b. h.) Nemes türelmetlenség Megnyílt a konzervgyár könyvtára Ezüstfurulya Jövő csütörtökön az Álla­mi Bábszínház magyar nép­mesék nyomán írt kétrészes zenés bábjátékát, az Ezüst­furulyát mutatja be a műve­lődési házban. A bábszínház művészei két előadást tarta­nak délelőtt' fél 11-kor és dél­után 2 órakor. Már rég kijöttem a gyár­ból, de még mindig érzem n friss festékszagot, a tüsszen­tésre ingerlő padlófényt, és fülemben az írógép kopogását. A lányok, Szaniszló Mária és Bodó Margit első nap könyv- tároskodnak itt, csak. ma vet­ték birtokba a ( frissen festett polcokat. Torma Pál főkönyv- táros mellett ők szolgálják ki két műszakban, reggel 8-tól este 8-ig, a konzervgyár I-es telepén a könyvek barátait. A KISZ-terem egyik helyisé­gét kapta meg az új könyvtár. A falak mellett polcok és egy szekrény a KISZ-terem játé­kainak. Ez még üres. A pol­cokon költői rendetlenségben lexikonok, útleírások, Németh László mellett Szabó Magda és Jókai kötetei. A könyvek rendezésére, a nagytakarításra még nem volt idő. Sürgősen meg kellett nyitni a könyvtá­rat. A munkások türelmetlen­kedtek, ők sürgették a KISZ-t és a szakszervezeti bizottságot, hogy. ne várják' meg. ,a 'nyitás­sal, amíg., ifije# lesz,,«., rendln kezdjék meg rögtön a köl­csönzést. Mit vittek az első kölcsön­rők? A könyvtári bejegyzések szerint Jókait, és Németh Lászlói, német nyelvkönyve­ket és horgolási mintákat. Ahány kölcsönző, annyiféle érdeklődési kör. Mivel pedig a gyári munkások többsége nő, lányok-asszonyok, és mert az új közművelési könyvtár mellett van a gyárnak jól fel­szerelt műszaki könyvtára is, hát a női lélekhez közelebb- álló romantikus regények, tár­sadalmi kérdéseket, emberek, családok életét tárgyaló mun­kák, színművek, drámák iránt a legnagyobb az érdeklődés ebben a könyvtárban. A premier napján délután 3 óráig 24 munkás jelentkezett könyvért. Volt, akit csak a kí­váncsiság hozott ide fel, a do­bozüzem emeletére, de aatán könyvekkel a hóna alatt — beiratkozott könyvtári tagként távozott. '' (b. !i.) HEGESZTÉS Gábor felv. VÁLÁSZ nat. Vajon helyes volt-e, ami- cot annak idején nem mond­ám meg neki, nekik, hogy az Hetünkben bűzös ereklyeként őrizzük egy letűnt életforma lullaszagát? Láttam, amint kellemetlenségei lesznek. Át- íelyezik. Persze rosszabb íelyre. Ott is piszkálják ál- andóan. De ő összeszorítja a ogát, és harcol. Hisz az igazá­ban, mert arra tanítottam. — Nézd, kislányom — mond­ám. — Ez különleges eset. Az Hét... az élet nem ilyen ... Én ízt tanácsolom, ne tégy sem- nit! Majd rendbejön a dolog. \lert... mindig minden rend- jejön. Az embernek meg teli gondolnia, mit tesz. Félve néztem rá, csak egy oillanatra, de ez elég volt, rogy ismét lássam a szemét: iideg volt, mint a jég. Hirtelen felálltam, és re­ttegtem a szégyentől. — Mondd! — Csalódtam a tanár néni­ben! Azzal elment. Nem kért bocsánatot, és igaza volt. Az iszinte szó nem kíván bocsá- latot. Én tanítottam meg rá. 'ól megtanulta. De nem voltam büszke a pe- lagógiai sikeremre. Tóth Tibor tak a régi tervek. El se vitte. Mikor szóltam, mindenféle hu­ligánnak nevezett, aki fertőzi a gyárban a többieket. És rá­adásul azt mondta, hogy mi vagyunk a hibásak, mert nem szóltunk neki időben. Hát én ezt nem tűröm tovább. Aki lopja a napot, ne bántsa azo­kat, akik dolgoznak. Nem a sérelem fáj, hanem az, hogy ilyen emberek miatt dolgozni sem tudunk rendesen. Mit le­het itt tenni? Erre kérek vá­laszt? Választ? De milyent? Választ! Az egyetlent! Amit az iskolában mondtam volna. Hiszen csak egy felelet lehetséges! Ezt várja. Ezt lá­tom a szemében. Buzdítsam hát, hogy harcol­jon az igazáért? Hogy tegyen jelentést? Hogy fogjanak ösz- sze a rossz ellen? De könnyű volt ezt az osz­tályban kimondani! Vajon mit tennék én az ö helyében? Mit tenne más? Ügy égett a szeme, mint a gyémánt, mikor rásüt a nap. Néztem, ahogy leste szava­maszt vágott, mint aki már ismeri az életet. — Ami ott van, az más, mint az iskola volt. De nem erről akarok most beszélni, hanem a csoportvezetőmről. Különös ember. Alig látjuk: későn jön, korán megy, és amíg ott van, csak telefonál. Barátnők­nek, ismerősöknek. Ennyiből áll a munkája. De bennünket állandóan szid, hogy lógunk, hogy nem dolgozunk, hogy minket feleslegesen fizet az állam. Én sokszor alig tudom magam visszatartani, hogy oda ne mondjak neki, de a többiek leintenek: a férje fő­osztályvezető a minisztérium­ban, csak mi isszuk meg a le­vét. Szünetet tartott, aztán foly­tatta. — A múlt héten aztán be­telt a pohár. Határidős kül­földi megrendelésünk volt, de nem jó rajzot kaptunk. Be­vittük hozzá, hogy cserélje ki. Négy napig vártunk rá, de hiába. Akkor újból be­mentünk. Az asztalán a nagy rendetlenségben még ott vol­rsssssssss/sssssssss/ssssssssssssssssssssss* Csengettek. Bosszúsan mentem ajtót nyitni, egy izgalmas útleírást olvastam éppen a másnapi földrajzórára. Fazekas Ella volt, tavaly érettségizett tanítványom. — Kezét csókolom, tanár né­ni. Ne tessék haragudni, hogy zavarok — mondta. Bevezettem. Láttam rajta, hogy bántja valami: zavart volt, ideges. — Tanácsot szeretnék kér­ni. Annak idején sokszor jött így hozzám az iskolában. A negyven lány közül talán ő volt a legbizalmasabb. — Beszélj, Ella! — biztat­tam. — Tetszik tudni — kezdte ;—, hogy érettségi után dolgoz­ni mentem. Az Elektromos- | gyárba. Jó hely volt, szeret­etem ott lenni; öröm volt, ha \ egy kész darab kikerült a ke­tzern alól. Munka közben min­idig énekeltem. Ügy is hívtak :a többiek: az Edith Piaf. \ Elmosolyodott. | — A munkától nem fél­: tem év soha. Hiszen megta- \nultuk a tanár néninél, hogy a ; munka szép. Csak aztán .. ; Legyintett, és öreges gri­$ MIT UTUNK A MOZIBAN? S I Élet a kastélyban. Széles- § vásznú francia filmvígjáték. ^ Korhatár nélkül megtekinthe- i lő. ^ Kísérőműsor: Xantippe és % Szokrates. • Előadás kezdete: 3, 5 és fél \ 8 órakor. Matiné: A nagy riport. Előadás kezdete: Délelőtt 10 \ orakor. Hétfői műsor: Édes és keserű. Szélesvász- \ nú magyar film. Főszereplők: $ Bara Margit és Szakáts Mik- ^ lés. Korhatár nélkül megte- 5 kinthető. Kísérőműsor: Magyar hír- $ adó. $ Előadás kezdete: 5 és fél 8 ; órakor. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom