Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-09 / 34. szám

1967. FEBRUAR 9., CSÜTÖRTÖK re»» Mte ve» KLMírlm> Az első hullám Külön elnevezés is kötődött az 50-es években született, na­gyobb létszámú évfolyamok­hoz: „demográfiai hullám”. A ^hullám” elnevezés kétségkí­vül találóan és érzékletesen szemlélteti a velük összefüggő probléma lényegét. A gondok ugyanis, bizonyos félreértésekkel ellentétben, korántsem abból származnak, mintha önmagában véve az lenne a baj, hogy ezek az év­folyamok nagy létszámúak, mintha a mi tízmilliós orszá­gunk fejlődő népgazdaságában zökkenőket okozhatna, ha év­ről évre folyamatosan, néhány ezerrel többen kerülnének ki az iskolák padjaiból. Csakhogy itt merőben másról van szó, nem folyamatos gyarapodás­ról. Néhány esztendő kiugró születési arányszámából ere­dően kérnek most bebocsátást a magasabb iskolákba, a szak­munkásképzésbe vagy a kü­lönböző munkahelyekre az úgynevezett „hullámévfolya­mok” fiataljai. Különösebb tervezési szakismeretek nélkül is nyilvánvaló, hogy lehetetlen az oktatási intézmények befo­gadóképességét, s természete­sen pedagóguslétszámát a hul­lámként jelentkező többlet- igényekhez igazítani — külö­nösképp azért, mert hiszen a demográfiai csúcs-évfolya­mok után, a születésszám köz­tudomású csökkenése követ­kezményeként, bizony sokkal gyérebb évfolyamok érkeznek majd a felnőtt élet kapujá­hoz. Ily módon természetes, hogy az esetleges többletfej­lesztés kerete később kitöltet­len maradna. Mindebből pedig egyértelműen következik a gond lényege: a kiugró létszá­mú, illetve az azt követő kor­osztályok rendkívüli egyenet­lensége! Ha választ próbálunk fogal­mazni a kérdésekre, amely mostanában olyan sok fiatalt ‘és családot foglalkoztat: hol, milyen életpályán nyílik to­vábbi út? — előbb összefog­laljuk néhány adat bemutatá­sával az országos helyzetké­pet. Mit jelent voltaképpen számszerű arányaiban a „de­mográfiai hullám”? Nos, eddig évente hozzávetőleg 150—155 ezer fiatal lépett ki az általá­nos iskolából. Számuk idén 164 ezerre növekszik, 1968-ban és 1969-ben csaknem évi 185 ezerre bővül, majd 1970-ben lényegében az idei szintre csökken, 165 ezer lesz, s azt követően megkezdődik a hatá­rozott mérséklődés. A továbbtanulás tekintetében természetesen nem lehet a csúcsévfolyamok igényeihez méretezni a lehető­ségeket. A középiskolák be­fogadóképessége csak mérsé­kelten bővíthető, azért is, mert hiszen ezt — a tanulás másik, „végpontján” — hatá­rolja á népgazdaság szakmun- kaerő-igénye, illetve a felső­fokú képzés távlati szükségle­te, befogadóképessége. Mind­ebből viszont az következik, hogy a közeli években kétség­kívül erőteljesebb lesz a ver­seny a középiskolákba pályá­zó fiatalok között, pontosab­ban: a valóban csak arra ér­demesek kerülhetnek be majd. (S hogy ez mit jelent a való­ságban, azt a KSH következő adatsora is jellemzi: az 1964— 65-ös tanévben száz általános iskolát végzettből 48 fiatal je­lentkezett középiskolába, s kö­zülük 46 tanulót vettek fel. Ugyanekkor még száz elsőosz­tályos középiskolásból 28-nak volt kitűnő, vagy jeles, 50-nek jó és 22-nek közepes vagy an­nál gyengébb általános iskolai bizonyítványa. Bizonyos, hogy ez az arány már az idén erő­teljesen eltolódik a jobb tanu­lók javára.) Más a helyzet az iparitanu­ló-képzéssel. Számottevően bő­víthető itt a felvételi lehető­ség, méghozzá a következő elvi meggondolásból. Igaz ugyan, hogy a közeli esztendőkben iparitanuló-éveiket kezdő fia­talok száma előreláthatóan magasabb lesz, mint a népgaz­daság egy-egy szakmában ter­vezhető szakmunkásigénye. Mégis érdemes — a fiatalok és a népgazdaság szempontjából egyaránt — inkább ezt vállal­ni, s a szaktudás, a kiképzett szakmunkások „tartalékát” előkészíteni a 70-es évekre, amikor viszont hiány lesz — a csökkenő évfolyamok miatt is — szakmunkásokban, amikor tehát a közeli években végzők minden bizonnyal bőségesen találhatnak szaktudásuknak megfelelő munkahelyet A kérdés lényege az, hogy in­kább most vállaljuk a szak­munkásképzés — terven felüli — bővítéséből származó fel­adatokat s tegyük hozzá: vál- lalniok kell ezt az illetékes üzemeknek is, hogy később az­után ne kvalifikálatlan fiata­lokkal kelljen, átmeneti meg­oldásokkal, átképzéssel, a szak- emberhiányt megoldani. A pályaválasztás mérlegelésekor figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a következő években végző fiataloknak mintegy a két­harmada — falusi. Ha viszont a falu munkaerőhelyzetét — az átlagos elöregedést, a helyenként tapasztalható mun­kaerőhiányt, s különösen a fiatalok hiányát — vizsgál­juk, továbbá ha az utóbbi hónapok mezőgazdasággal összefüggő kormányzati in­tézkedések sorozatára gon­dolunk, egyértelmű a kö­vetkeztetés, hogy az általá­nos iskola padjaiból kikerü­lők számottevő részének elő­nyös lesz a kínálkozó falusi munkahelyeket elfoglalni. Ezt segíti egyebek között az is, hogy az úgynevezett tovább­képző — a 14—16 év között oktató — iskolák tananyagát a falvakban úgy módosítot­ták, hogy a fiatalok jelentős szakismeretekkel vállalhat­nak majd munkát a tsz-ek- ben, állami gazdaságokban. További fontos eleme a pá­lyaválasztási helyzetképnek, hogy a fiatal korosztályok számottevő része lány, s az ő elhelyezésük sajátos fel­adatokat jelent. Mindenek­előtt célszerű az iparitanuló­képzésben részt vevő lányok arányát emelni, annak meg­felelően, hogy jelenleg mind­össze fele olyan arányban — 20 százalékkal — szere­pelnek a lányok a szakmai tanulásban, mint amilyen mértékű a nők foglalkozta­tása a népgazdaságban. Köz­tudomású, hogy jelenleg a nők foglalkoztatásának egyik jelentős akadálya a megfe­lelő szakképzettség hiánya. A másik lehetőség, bár ez nem csupán a lányokat érinti, no­ha őket nagymértékben: a különböző részfoglalkoztatási módszerek, a 4—6 órás mun­kaidőben végezhető munka- alkalmak gyarapítása. Erre a népgazdaság egész sor ágá­ban sokféle lehetőség nyí­lik. V éger edményben kétségkívül megállapítható, hogy a népgazdaság munkát és továbbtanulási lehetőséget nyújt a közeli években vég­ző fiatalok számára, de ter­mészetesen: a fiatalöknak, s családjuknak is mérlegelniük kell a lehetőségeket, ezek keretében választva! Aligha elégíthetők ki a különböző — egyénileg és népgazdasá- gilag is — téves igények, az például, amit a Műve­lődésügyi Minisztérium egy közvéleménykutatása tavaly jelzett: az érettségizők 51 százaléka — hivatali mun­kakörbe készült! Az igé­nyek és a lehetőségek megfon­tolt egyeztetése vezethet csak helyes pályaválasztáshoz! Tábori András FOLYTATÓDTAK A JELÖLŐ GYŰLÉSEK Örkény ismét Varga Ferencet Jelölte megyei tanácstagnak Szerda este 6 órakor az Ör­kényi választók a mozi tágas helyiségében jöttek össze, hogy megejtsék a megyei ta­nácstagjelölést. Éaffai Béla községi párttitkár nyitotta meg a gyűlést, amelynek el­nökségében helyet foglalt Jan­kó Zoltán, a megyei pártbi­zottság küldöttje, Csákány Zoltán, a Dabasi Járási Párt- bizottság első titkára, Boross András, járási tanácselnök, Horváth Ferenc, a községi Ha­zafias Népfront bizottság el­nöke és Szabó Ferenc, Örkény tanácsának elnöke. Mizser József, a Béke Tszcs elnöke szólalt fel elsőnek. — Egy éve képvisel min­ket Varga Ferenc elvtárs, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese a megyei tanácsban, mégpedig lelkiismeretesen és jól. Éppen ezért javaslom, je­löljük ismét tanácstagunknak. Kérjük, tartson velünk olyan jó kapcsolatot, mint eddig. A részvevők közül egymás után szólalt fel Jári Gáspár, Ordasi Ferenc, a tszcs tagjai. Kovács Zoltánná a nőtanáca nevében, Kocsis Andor agro- nómus, Horváth József, a köz­ségi Hazafias Népfront elnöke. A felszólalók egyértelműen támogatták a javaslatot. Pál László iskolaigazgató Pusztavacs csatlakozását je­lentette be. A jelölő gyűlés részvevői egyhangúlag jelölték megyei tanácstagnak, majd csatlakoz­tak a dabasi választókerületi képviselőjelölt, dr. Palotai Sándor jelöléséhez. Szokoly Endre Valkó megyei tanácstagjelölt je: Pintér Cy. Mihály Járási tanácstagnak Veréb Józsefnét és Pető Vilmost javasolták Valkó községben szerda este került sor a megyei és a járá­si tanácstagok jelölésére. Oláh Emilia tanítónő, a Ha­zafias Népfront községi elnöke nyitotta meg a jelölő gyűlést és felkérte Hunyás Józsefet, Zséli Jánost, Pető Vilmost, Borbély Gyulánét, Gréber Fe­rencet, Kalmár Ákost és Se­bestyén Józsefet, vállalják az elnöki tisztet A Gödöllői Já­rási Pártbizottságot Dér János­áé, a járási tanácsot Papp Gá­bor képviselte. Pető Vilmos részletesen is­mertette az elmúlt időszak belpolitikai eredményeit, a járás és a község gazdálkodá­sát Külön kitért büszkeségük, az Uj Élet Termelőszövetkezet eredményeinek méltatására Míg 1960-ban 17 forintot ért egy valkói munkaegység, hét­főn a zárszámadó közgyűlésen 55 forintot fognak kifizetni, amellett a termelőszövetkezet valamennyi dolgozóját premi­zálják. Éppen mert a kiemel­kedő eredmények elérésében olyan nagy szerepe van Pin­tér Gy. Mihály tsz-elnöknek, ismét őt javasolta megyei ta­nácstagnak. Járási tanácstagnak Papp István tsz brigádvezető Veréb Józsefné munkacsapatvezetőt, Bényi József agronómus pedig Pető Vilmost, a népfront helyi titkárát javasolta Mindhármó­jukat ellenvetés nélkül felvet­ték a megyei, illetve a járási tanácstagok jelölő listájára. Befejezésül Oláh Emília be­jelentette, hogy Valkó község is csatlakozzon a 4-es túrái országgyűlési választókerület jelöltjének, Gódor Ferencnek, a dányi Magvető Termelőszö­vetkezet elnökének jelölé­séhez. Javaslatát kézfelemelés­sel megszavazták. (k. m.) Tökölön megyei tanácstagjelölt Bánhegyi Bernét, járási tanácstagjelölt Bednanics Mihályné Tokölön a helyi művelődési ház nagytermében, háromszáz választópolgár részvételével tartották meg a jelölő gyűlést Az elnökségben helyet foglalt Széli Károly, a járási párt- bizottság osztályvezetője, Bíró Gábor, a járási tanács képvi­selője, Bánhegyi Bemát, a Csepel Autógyár mérnöke, Milkovics Gergely, községi alapszervezeti párttitkár, Pe- suth Ambrus, a helyi tsz elnö­ke, Tornyosi László, a község tanács vb-elnöke, Tóth Mi­hály, a Hazafias Népfront he­lyi elnöke és Bednanics Mi- hályné tsz-tag. Milkovics Gergely meg­nyitója után Tornyosi László ismertette az elmúlt négy év eredményeit. Mivel négy község, Tököl, Szigetszentmiklós, Szigetha­lom és Halásztelek, alkot egy képviselőkörzetet, Tornyosi László javasolta, hogy a Cse­pel Autógyári jelölő gyűléshez csatlakozva, Cservenka Fe- rencnét, az MSZMP Pest me­gyei Pártbizottsága első tit­kárát jelöljék országgyűlési képviselőnek. Ismertette Cser­venka Ferencné rövid életraj­zát egyben bejelentette, hogy a megyei pártbizottság első tit­kárát rövidesen személyesen is megismerik, mivel eljön a község választópolgáraihoz. Megyei tanácstagnak Bán­hegyi Bemátot, járási tanács­tagnak Bednanics Mihálynét javasolta. Az egybegyűltek egyhangúan elfogadták a ja­vaslatokat Bundies Péter ZsrSSSSSSSSSSSSSSSSsrSSSrsSSSSjmAm'SSSSSSSSSSSSSSMm'SSSSrSSSSSSSMrsSArSSsrSMm' BEMUTATJUK KEPVISELOJELOLTJEINKET: Csak találkozni akarnak vele ötvenhatodik évét nemrég töltötte be dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetsége főtitkára. Életpályáját tanár­ként kezdte, a bécsi és kolozs­vári egyetemen tanult. Fran­cia—német—latin szakot vég­zett. 1944-ig tanított, akkor a frontra vitték. Közvetlenül a háború után Ausztriában, a hazatelepítési kormány- megbízott mellett töltött be hivatalt. 1947-től ismét tanár­ként folytatta életét 1949-ben őt bízták meg a gyulai román gimnázium megalapításával. Miniszteri felügyelő lett 15 különböző tankönyvet írt és fordított. 1954-ben a veszp­rémi egyetem vezető rektorá­vá nevezték ki. Egy évvel ezután került mai tisztségébe, a szövetség főtitkári széké­be. ★ Dolgozószobáját népviseletes csoportok, táncosok fényképei és portrék keretezik. Schiller, Goethe, Rosa Luxemburg, Emst Thälmann tekint a belé­pőre. A főtitkár közvetlen, víg kedélyű ember. Egyszer sok évvel ezelőtt a szövetség kul­túrműsort adott Táton. Kü­lönböző családoknál szállásol­ták el őket. Amikor Wild Frigyes késő este vissza akart vonulni a vendégszobába, a házigazda lánya azt mondta: „Aggódom magáért, mert né­met nyelven beszéltek, német dalokat énekeltek. Ki tudja háborítatlan lesz-e az éjsza­kája?” Csak nevetett. Akkor még bizalmatlanok voltak az emberek. Az ő fel­adatuk pedig az volt, hogy közvetítsék a párt és a kor­mány politikáját a németajkú lakosságnak, meggyőzzék őket, hogy új élet kezdődik, min­denkire munka vár, s e sze­rint, egyformán mérik ezután az embereket. Ki kellett őket mozdítani a passzivitásból. Sokszor népszerűtlennek tűnt ez a feladat. A kultúrcsoport volt a legalkalmasabb eszköz. Járták az országot, magyar és német nyelvű műsort adtak, amihez minden esetben rövid politikai beszéd is tartozott Vitte őket a busz, faluról falu­ra. Wild Frigyes kiállt az em­berek elé, beszédeit érdeklőd­ve hallgatták — a kormány politikájáról, a népgazdaság terveiről, a világ eseményei­ről. ★ Ma is hat-hét körutat tesz­nek évente. 1959-ben ők is ré­szesei voltak a szövetkezeti mozgalom sikereinek. S azok az emberek, akik a háború után telve voltak félelemmel, ma aktív részesei az életnek, az ország céljai megvalósítá­sának. Dr. Wild Frigyest először 1958-ban választották meg or­szággyűlési képviselőnek. Az­után Pest megyében 1963 ta­vaszán. A fogadónapokon, bár sok gondot, panaszt rak­tak a vállára, szívesen és min­dig nagy kedvvel beszélgetett az emberekkel. Idéz egy né­met közmondást: „Ha neki­fogsz valaminek, legelőször is jókedved legyen”. Sokszor mondta az embereknek: „Hát, csak ez a baj?” — és felderí­tett sok csüggedt arcot. A gon­dokra, panaszokra, ha volt le­hetőség megkereste a megol­dást. Utak, törpe vízművek, váróhelyiségek épültek, embe­ri sorsok rendeződtek el. Egyet nem ígért és nem adott: pro­tekciót. — A képviselőjelölt legfőbb feladata a nép politikai veze­tése, de az a meggyőződésem, hogy mégis mindent meg kell hallgatni, ha teheti az ember, a legszemélyesebb ügyben is segítenie kell. A méltánytalan kérést viszont őszintén vissza kell utasítani. A hatóságok fi­gyelnek ránk, mindig különös súlyt helyeznek a képviselők szavára. Ahol méltányos, előbb-utóbb mindig megszüle­tik a megoldás. A jó képvise­lői munka nem a képviselőt hozza előtérbe, ilyenkor min­dig a társadalmi rendszer gon­ehetnenek egymásért valamit, iát legszívesebben a házat löntenék haragosuk fejére. Hogy miért e harag, miért e gyűlölet? Talán egy kivágott gyümölcsfáért a mezsgyeszé- en annak idején; talán any- íyi négyszögödért, amennyit ninden ember megkaphat ha- ála után; talán csak egy ré- ;i ostoba pletyka, szófia be- ;zéd miatt... Talán... ta- .án... talán... Mert most nár maguk sem tudják, má­juk is elfelejtették, miért e jyűlölet A gyümölcsfa, ha miatta a harag, már csak férges íyürnölcsöt terem, a néhány légyszögölt már találná sem ehet a nagy táblákra fordí­tott, egyre gazdagabban termő latárban, ha érte gyűlölték tolna meg egymást, s ha a iletyka miatt, annak terjesz- ője talán maga is elfelejtette, .'agy meg is halt régen. De mindegy: a harag tart! S nem is lenne ez még egy­magában baj. Illetőleg még lem is ez lenne a nagyobb jaj. Utóvégre oktondi felnőt- eknek joguk van szívükben gyűlöletet táplálni másokkal izemben, még ha okát sem udják adni. De tiszta szívű kis emberekből Rómeót és lúliát nevelni — hát ahhoz nár nincs joguk. Gyermekek elkébe ültetni az oktalan és negmagyarázhatatlan gyűlö- et magját — akárhogy forga- «n — lélekmérgezés. I-ben sokan tudják, hogy a tét gyermek szülei gyűlölik ;gymást, azt is, hogy emiatt lem táncolhatott együtt a ,népi együttesben” a két Jyerek, sőt talán még azt is udják, hogy e harag olyan, nint a békalencse: nyálkásan iszik a víz színén, de gyöke- eik, azok nincsenek. Mondom, okán tudják, de még senki em szólt ezért, kérdezvén: niért vagytok ti egyáltalán íaragosok? M ost még csak Rómeó és Juliska. De néhány év núlva lehet, hogy Rómeó és ulia. Gyurkó Géza | Rómeó fés Juliska 5 A címből is kiderülhet 5 r» már: nincs itt szó véres I tragédiáról. Rómeót se Ró- |meónak hívják, így tehát Ju- ! liskának se kellene felsóhaj- ! tania: „Ö Rómeó, miért vagy J te Rómeó”... Meg nem is is- ! merik ezt a történetet még, i lévén az általános iskola hall- i gatói mindketten, s annak ! sem a legfelsőbb osztályába ^járnak. Ám valahol a dolgok ; mélyén mégis a halhatatlan ; dráma, az öröklődött és át- 5 örökített gyűlölet motívumát 5 lehet felfedezni apró kis tör- J ténetükben. Miattuk és nem a J szülők miatt kerülöm ki a ne­dveket, még a község nevét is, Js hogy papírra vetem e soro- d kát, annak inkább csak az a d célja, hogy sok-sok néven ne- d vezhető községünkben is éi- d nek Capuiettek és Montaguek, d azaz, hogy Kovácsok, Kisek, ^ avagy Nagyok. d rpörtént, hogy I-ben iskolai d előadásra készültek és d hogyan is lehetne meg egy d ilyen kis előadás népi tánc d nélkül. A népi tánchoz pedig d elengedhetetlen kellék a kis 5 csizmás „férfi” és partnere, a 5 „menyecske”. Ezért szólt a $ tanító néni a kis Pistának, 5 azaz hogy Rómeónak és ter- d mészetesen Juliskának is, d hogy együtt ropják majd a d táncot a közönség és a ma- ! guk örömére, s természetesen d a szülők büszkeségére... J — Ha megtudom, hogy azzal (a kölyökkel mersz táncolni, ; szétverem a fejed — ezt a ; lány szülei közölték Juliská- > val, de hasonló és korántsem S irodalmi megfogalmazásban «intették a gyűlölet gondos • ápolására az általános iskolás ! Rómeót is. ! Mert a szülők haragosak. | Gyűlölik egymást. Elvek óta : nem köszönnek egymásnak, i ha szólnak egymásról, monda- : ni csak rosszat tudnak, s ha 3 doskodását érzik az emberek, ^ s ez a helyes és ez az igaz. ^ ★ A jó képviselőt viszont sze- ^ rétik az emberek. Dr. Wild Frigyes asztalán S minden reggel 8—10 levél fék- $ szik. A kérések, a gondok $ között mindig rátalál a baráti ^ sorokra is. Választói a képvi- ^ selőt, a német ajkú községek^ lakói pedig a szövetségi fótit- ^ kárt hívják maguk közé. De ^ mindig úgy, mint a számukra & kedves ismerőst. Tudják, hogy i vidámságot találnak mellette, $ hogy szeret velük szórakozni, $ — fehérasztal mellett, presszó- ^ avatáson, családi ünnepsége- ^ ken, népviseleti bálokon, néha ^ még meccsen is. Ilyenkor nem kémek sem- $ mit. Csak találkozni akarnak^ vele. Ha nem levélben hívják,^ hát felveszik a telefont & S DazvaJd János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom