Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-04 / 30. szám
4 g^frfap 1967. FEBRUAR 4., SZOMBAT Szőlőmetszés télen Balatonbogláron, az állami gazdaság szőlőjében, több, mint ezer holdon kezdték meg a szőlő metszését. Ötmillió oltványt készítenek az idén a levágott vesszőkből. Tíz év: 180 ezer tanuló Jubilál a TIT-nyelviskola Fennállásának 10. évfordulójához érkezett a TIT budapesti József Attila Szabadegyetemének nyelviskolája. 1957- től az egy hét múlva kezdődő szemeszterig csaknem 180 000 hallgatója volt a különböző fakultásoknak. A mostani tanévben a szerb—horvát nyelv tanítását is megkezdték, így jelenleg 17 féle nyelv közül választhatnak az érdeklődők. VÉRTES Irinyivel együtt dolgozott... A Hajdú-Bihar megyei Vértes községben meghalt a 92 esztendős Orvos György, aki hajdanában együtt dolgozott Irinyi Jánossal, a foszforos gyufa feltalálójával. 'Zárszámadás előtt a budai járásban Nagykovácsiban jól fizet a közös Perbál „házasságot” köt a toki Egyetértéssel Arany-jubileum Nevezetes évfordulóhoz közeledik a magyar irodalmi élet: március 2-án lesz Arany János születésének 150. évfordulója. A jubileumról rangos műsorokkal emlékezik meg a magyar rádió. A februári irodalmi adások gerince az Arany-életmű lesz. A sorozatot Keresztúry Dezső iroda- ’ omtörténész előadása vezeti be. Kitaibel emlékbélyeg Kitaibel Pál halálának 150. évfordulója alkalmából február 7-én virágokat ábrázoló új bélyegsorozatot bocsát ki a posta. A bélyegek 20 és 60 filléres, 1,—, 1,50, 2,—, 2,50 és I,— forintos cimietben kerüllek forgalomba. Az egy tagra eső részesedés is kis híján 13 ezer forintra növekedett. — A kis területű, de erős termelőszövetkezetek közül kettőt emelhetek ki — mondja Bencze Imre, a Budai Járási Tanács vb mezőgazda- sági osztályának megbízott vezetője —: a nagykovácsi Vörös Hajnalt és a százhalombattai Rákóczi termelőszövetkezetet. A hozzáértő számára már ez a két adat is sokat mondó: a Vörös Hajnal Tsz mindössze 1128 holdnyi összterületén 9 millió 535 tzer forintos bruttó jövedelemre tett szert! Az egy tagra eső áílagré- szesedés pedig vetekszik egy jól fizetett ipari szakmunkás évi jövedelmével: 26 645 forintot , tesz ki! Szorosan a nagykovácsiak nyomában haladnak a százhalombattai szövetkezet tagjai. Náluk magasabb a bruttó jövedelem — meghaladja a tízmillió forintot — viszont valamivel kevesebb az egy dolgozó tagra jutó részesedés: 23 723 forint. A battaiak mégsem búsulnak, hiszen így is több mint öt és fél ezer forinttal emelkedett az előző évihez képest! Utoljára tartanak önálló zárszámadást a perbáli Petőfi és a toki Egyetértés tsz tagjai: a két szövetkezet ugyanis nemrégiben kimondta az egyesülésről szóló határozatot. — Ki, mit visz magával „hozományba”? A monori Ady Endre úti általános iskola hatvannégy éve ad útnak indító tudást évente több mint négyszáz diáknak. A fővárosban is ritkán látott — korszerű iskola a monori. Az osztályokban alig látunk diákokat, minden órát a megfelelő szakelőadó teremben tartanak. A lépcsős kémiaelőadó teremben például a gyerekek saját kísérleteikből tanulják meg az anyagmegmaradás ősi törvényét. Földrajzórán egy-egy kép segítségével kell számot adni tudásukról, oroszörán magnetofonszalagról sajátítják el a nyelv alapvető ismereteit, a rajz- és művészettörténetelőadóban filmről ismerkednek a képzőművészet világhírű alkotóival és alkotásaival. A gyerekek úgy vélekednek, hogy a legérdekesebbek a gyakorlati foglalkozások. — Előre kell bocsátanom, hogy a perbáli Petőfi volt 1965-ben a járás egyetlen gyenge kategóriába sorolt termelőszövetkezete. Ahhoz, hogy az idén tízezer forintot tudjon osztani részesedésként, 600 ezer forint állami dotációt kapott. Mégsem megy üres kézzel a „házasságba”: forgóalapja egyetlen év alatt negyven százalékkal emelkedett, s 98 holdas nagyüzemi gyümölcsöse, 24 hold új telepítésű szőlője egyike a járásban a legszebbeknek. A toki Egyetértés — ez lesz az egyesült tsz neve is —, a járás közepes gazdaságai közé tartozik. Kishíján kétmilliókétszázezer forintos forgóalapjával, 237 hold — rövidesen termőre forduló — gyümölcsösével, 40 hold szőlőjével nem „rossz parti” a perbáli Petőfinek. Reméljük, hogy házasságukból erős, virágzó közös gazdaság születik. — Az eddigi felülvizsgálatok adatai szerint mérleghiányos szövetkezet nem lesz a járásban, bár Érden, Tárnokon és Tökön a tavalyi belvíz jelentős károkat okozott. Sokan bíznak abban, hogy Pátyon is aktívával zárul majd a mérleg, annak ellenére, hogy a vezetési gondok és a savanyítóüzemnek a tervezettnél magasabb költségszintje az előző évekhez képest visszavetette a szövetkezetét. ny. é. A szülői munkaközösség társadalmi munkával építette a politechnikai előadót és szertárat, s ami, a szerszámkészletből hiányzik, azt a diákok maguk készítik el. Egyik szemünkben mégis ott ül a szomorúság. A gyerekek közül sokan csellengenek délutánonként az utcán. Ennek a korszerű iskolának helyszűke miatt nincs még napközi otthona. Ahogy a tanári kar tervezi, a jövő tanévben már megnyílik a délutánonként hontalan gyerekek számára. Most már csak az a kérdés, milyen távolabbi tervekkel indulnak útnak ezek a fiatalok? Többnyire szakmát tanulnak, de sokan közülük Budapestre mennek középiskolába, s aki itt Monoron csak közepes. abbó' még jórendű gimnazista lehet. II. G. A budai járásban csak a jövő héten kezdődnek a zárszámadó közgyűlések. Elsőnek — február 6-án — a sóskúti Béke Tsz tagjai teszik mérlegre gazdálkodásuk múlt évi eredményeit, de a felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint máris bizonyos, hogy jobb évet zárnak a tavalyinál. Ez a mindössze 1200 holdnyi Szántóterülettel rendelkező Szövetkezet sok nehézséggel küszködött az elmúlt években. 1965-ben az egy dolgozó tagra eső átlagrészesedés még a tízezer forintot sem érte el. Ezért is biztató, bogy 9 »» bruttó összjövedelmét egy év alatt 463 ezer forinttal, forgóalapját csaknem kétszázezerrel emelte. Restaurálják á debreceni kollégiumot Megkezdték Debrecen történelmi nevezetességű műemléke, az ősi református kollégium megkopott épületének javítását. Jelenleg a díszteremben folynak a helyreállítási munkák. Az épület „lábazatát” mészkőlapokkal borítják, ezért a régi betonozott aljat most elbontják. Az idén 3 millió forintot költenek a restaurálásra. Elsősorban azokat a részeket teszik rendbe, amelyek színhelyei lesznek a magyarországi református egyház megalapításának 409. évfordulója alkalmából májusban rendezendő nagyszabású ünnepségeknek. Ä monori Ady Endre úti iskolában BORRAVALÓ — Gyerekek, jöhettek! Azonnal tálalok. — Mici néni hangosan kiabált, hogy odabenn Mari és Sándor is meghallja. Már fél órája a szobában matatnak. Mindig begubóznak, dohogott magában. Egy szót sem lehet szólni hozzájuk. Mintha nekik nem is lett volna hosszú ez a tíz év egymás nélkül. Na, jól van, nyílik is az ajtó. — Elmegyünk itthonról ebédelni, mama — vágott mindennek elébe Mari. — Hogyhogy elmentek? Minden kész, már terítek is. Azt ígértétek, hogy ma végre velünk lesztek. Egy hét is elmúlt, mióta megjöttetek, de egyszer sem ültetek velünk asztalhoz. — Sándor szeretne beugrani a városba. Mici néni szótlanul félbehajtotta a térítőt. Nekik, kettőjüknek, a férjével elég lesz a fele asztal is. összeszorította a száját, nem akarta elárulni, hogy fáj. Hajnal óta süt, főz, hogy a gyerekek kedvére tegyen. Tegnapelőtt ugyanígy volt. Kapták magukat az utolsó pillanatban és berohantak a városba. Akkor még zsörtölődött: — Bejelenthettétek volna előbb is. Lányát korholta: — Ha egy asszony nem akar valamit, el tudja intézni a férjével. Miért hagysz mindent az uradra? Mari a csendes szemrehányásra felcsal tant: — Sándor tehet arról, hogy mindenki szétszedi? Megérthetné a mama, hogy jólesik mászkálnunk, hiszen mindenre kíváncsiak vagyunk. Szórakozás már az is, ha végigsétálunk a Rákóczi úton, vagy valami újat felfedezünk a Nagykörúton. Annyi az új — és felsóhajtott. Az anyja megsajnálta. Már azért sem szólt, hogy tegnap este is hiába várta őket haza időben. Azt ígérték, hogy legkésőbb nyolcra itthon lesznek. Éjfél előtt jöttek. A fáradtságtól már beszélni sem tudtak. Azt is csak félmondatokból értette meg, hogy Makkosékkal, meg Bojtorékkal voltak, azelőtti napon pedig Ványaiék és Tamásék kerültek sorra. Minden napra telistele vannak programmal. Mici néni annyit lát az egészből, hogy veszik a nagy csomagokat és cipelik magukkal. Rengeteg ajándékot hoztak. Csak ruhaanyagból vagy húszat. Azután mindenféle rúzst, kombinét, játékot, cigarettát. Ö is kapott egy pár harisnyát és csokoládét. A férje konyakot. Mari ugyan mondta, hogy azt vehet el a csomagból, ami tetszik, de, a világért sem nyúlna még a lánya holmijához sem. Láthatta Mari: a bank útján küldött1 pénz is érintetlenül kamatozik a takarékban. Ök megélnek a nyugdíjból, inkább legyen a fiataloknak. Most milyen jól jött az a pénz. Ez alatt a hét alatt sok ezer forint folyt el. Két kézzel szórják a semmibe. Mutatják a rokonoknak, az ismerősöknek, hogy ott kinn Amerikában, vitték valamire. Vendéglőkben, bárokban találkoznak a rokonokkal, Sándor fizet. Azután négy ruhát csináltatott a szabónál, ott kinn drága az ilyesmi, mindenki figyelmeztette, hogy az ilyen lehetőséget el ne szalassza. A fogát is idehaza hozatja rendbe, nem esett a fejére, hogy ne használja ki az alkalmat. Mari is varr magának, Amerikában nem ér rá, a sógornőjénél tölti a hosszú órákat, ahelyett, hogy ő is a Váci utcába vinné és az idejét okosabban osztaná be, anyjára is szánna valami kevéskét... Mici néni nem a pénzt sajnálja. Annyira nem érdekli, hogy még az sem jutott eszébe, tőle miért nem kérdezik meg, van-e miből megfőzni az amúgyis pocsékba menő ételeket? Főz, másnap kezdi elölről. Kétszer egy nap, mert vacsorára dehogy várná a déli ebéddel őket. Annál kedvesebbek neki a gyerekek. Mici néni azt riem érti. hogy Marinak miért nem hiányzik egy meghitt félórás beszélgetés: mi van ott kinn, dolgozik-e sokat, megszok- ta-e az ottani tájat, vannak-e barátai, segít-e a férje a második műszakban, milyen ott a második műszak? Annyi kérdése lenne, de nincs idő rá. Tőle sem kérdez Mari semmit. Még azt sem mondta, nagyon öregnek talál- ta-e? Hallgat akkor is, amikor szólhatna. A kertet sem vette észre, pedig az apja hogyan szépítgette! Azt a különös fehér virágot napjában háromszor is megnézte, nehogy baja essék. A házat befuttatták rózsával — azt sem látta meg. Mintha a szeme világát vesztette volna el ez a lány. Belépett a tíz éve nem látott ajtón és el sem olvasta az angol felírást: Isten hozott benneteket. Óvatosan, szégyenkezve tépte le Miéi néni, félt, hogy a férje kineveti, mert az előre mondta: — Szentimentális butaság az egész. És még ilyesmiért szívességet is képes kérni valakitől: fordítsa le az üdvözletét, a másik meg írja le dűlt, vastag betűkkel, tussal. Mari nem örült a régj ágynak, pedig még a padlásról is lehoztak egy-két régi holmit, szépíteni a lakást, ha nem is újak a bútorok. Természetesnek találta, hogy a kisuno- kának is ott volt a sarokba készítve a babakocsi, játék, kiságy. Volt és kész. Minden olyan egyszerű lett volna, ha Mici néni nem képzeli el előre, hogy örül majd a lánya. Egyszer véletlen beszélgetéskor szóba került, hogy talán hazajönnek, nem is olyan soká, két-három esztendő múlva. Itt laknának a mamáéknál. Mici néni majd a bőréből bújt ki. Férje mocorgott a széken, elfordult, ne lássák, hogy a vén medve is örül. Azután ez a téma is defektet kapott valahol. Mici néni férjét okolta, de csak hangosan. Legbelül jól tudta ő is, hogy nem tehetett az öreg sem másként. Sándor kezdte: — Nézem már, hogyan lehetne lakhatóvá tenni ezt a múzeumot, ha. mégis visszajönnénk. — Biggyesztett ajkáról lehetett leolvasni mélységes elégedetlenségét az itthonnal. Mintha szűk lenne a négyszer ötméteres szoba, ilyen a másik is. A harmadik talán egy méterrel kisebb. Azután ott a veranda ... — Hogyan? — csattant az öreg hangja. — Elég jól át van ez már alakítva, vagy nem? —, de ez a „nem” élesre volt köszörülve. — Tőlünk jól meglehettek itt, várunk is benneteket, de ha így nem jó, kivárjátok, amíg elpatkolunk. Folytatta volna, de csak legyintett, elharapta a szót, mintha mondata végén ott látta volna álmai romját. Mari ekkor is hallgatott. Később az anyjának mondta csak: — Apus most is olyan goromba. Kibírhatná ezt a három hetet a kedvemért. Valóban hamar eltelt a három hét. Belefért még egy rokoni esküvő, amire végre őket is meghívták. Boldogan mentek el, szépen felöltöztek, nem kellett Marinak szégyenkeznie miattuk. A hiba mégis becsúszott. A templomban még az egész család együtt volt. Utána azonban, amikor Mici néni megjegyezte: — Akkor mi hazamegyünk apátokkal. — A vő nem tiltakozott Egy szóval sem erőskö- dött, jöjjenek ők is ebédelni a Gundelhez, miért ne szórakoznának egy kicsit. Mari csak annyit mondott: — Édikét vigyék már magukkal, mama, legalább nem lesz láb alatt... így telt el három hét. Mariék vonattal indultak útnak, Bécs felé. Tellett még a szabadságukból, egy hetet ott akartak tölteni. Búcsúzni'kijött az egész rokonság, az ismerősök közül is sokan. A vonatnál Mici néniék igyekeztek Mari közelében maradni — ki tudja, látják-e még valaha. A rokonok versenyt tülekedtek. Sándor hangoskodott: megvan-e minden csomag? Jó lesz-e a hely Édikének, Mari szóljon már valamit Ványiékhoz, ne álljon olyan esetlenül. Sándor formában volt. Elővette a tárcáját és a megmaradt százasokat osztani kezdte a rokonok között. — Mit kezdenénk a forintokkal? Fogadjátok csak el, nekünk nem kell. Mamáéknak már hagytunk otthon az asztalon. Minek? — ne csacsiskodjori, mama, miért ne kellene maguknak? Áh, Petikém — szólt unokaöcs- cséhez — majd visszaadod ezt az ezrest, ne félj, fogadd csak el... Mici néni mérges volt magára. Ezekben a szomorú pillanatokban is csak butaságok jutnak az eszébe. Olyasmik, amik már régen elmúltak, nem is szokott rájuk gondolni. A fürdő jutott eszébe, amikor a meleg víztől párolog a teste és mégis összeborzad a levegőtől. Most is melege van, mégis, mintha a hideg rázná. Eszébe jutott Mari, amikor kislány volt és eltörött a babája, milyen őszintén, keservesen tudott akkor sírni a semmiségen. Hogyan titkolták el később a bedacizást apjuk előtt, mert az goromba volt, talán még meg is verte volna Marikát. Azután egy régi ebéd képe bukkant elő a semmiből, amikor Mari kilopta bátyja tányérjából a tésztát, mert neki kevesebbet szedett... Nem tehetett róla, sírni kezdett. Az öreg bökdöste az oldalát, ne csináljon cirkuszt, de annál hangosabban rázta a zokogás. Mari, mióta megjöttek, most először húzta magához: . — Küldök majd levelet, mama. Jó volt itthon. Azután indult a vonat. Mici néni csak figyelte, hogy ez a vonat épp úgy húzott ki a pályaudvarról, mint máskor, mintha nem vinné magával az egész világot. A hazafelé úton összeveszett az öreggel, hogy miatta voltak olyan keveset velük Mariék, mert nem volt elég kedves. Otthon az üres. felfordult lakás fogadta őket. Az asztalon, a hamutartó alatt ott volt ötszáz forint. Mici néni érezte, hogy elpirul. Gyorsan, mielőtt az öreg látta volna, a szekrénybe dugta. Azután csak annyit mondott: — Sándor kétezer forintot hagyott itt, látod, többet, mint bárkinek, de nekünk nem kell, majd beteszem a takarékba. Hogy is képzeltek ilyesmit, nekünk ilyen sok pénzt itthagyni. Mostanában Mici néni nagyon lefogyott. Nehezen vánszorog a boltig, és mikor hazaér, percekig ül roskatagon a konyha hokedliján. A szomszédok nem szólnak, csak látnak, amit látnak: Mici néni nem a régi. A felületesebbek a korára fogják — már elmúlt hatvanéves. Csak akik jobban ismerik, tudják, hogy másnak kell itt lenni. Valaha, ha jött a postás, nagy borravalókat adott. A kék, csíkos szélű, repülőborítékról mindenki tudta, írt Mari. A borítékok most is rendre jönnek, de a 'borravaló elmarad. Mici néni úgy veszi’át, mint más küldeményt. A postás az egészből semmit nem ért. Váltig dohogja: hogy lehet az. hogy egy anyának nem ér már annyit a lánya levele, mint akár egy évvel ezelőtt? Sági Ágnes W5P«!W*”
