Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-28 / 50. szám
4 1967. FEBRUÁR 28., KEDD DUNAÚJVÁROS Nemzetközi horgászkongresszus és horgász-világbajnokság Az utóbbi évtizedekben világszerte gyors ütemű fejlődésnek indultak a természeti sportok, s ezek közül is talán a sporthorgászat vált a legnépszerűbbé. Jellemző, hogy hazánkban a legutóbbi tíz év alatt megkétszereződött a sporthorgászok száma: az 1956. évi 40 ezerről 80 ezerre nőtt. Ez a nagyarányú fejlődés adott alapot arra, hogy a Nemzetközi Sporthorgász Szövetség az 1967. évi kongresszus és egyúttal a horgász-világbajnokság megrendezésével a Magyar Horgász Szövetséget bízta meg. A horgászok nagy nemzetközi seregszemléjét, tanácskozását Dunaújvárosban tartják, augusztus 21—26-a között, 22 ország 60 küldöttének részvételével. A horgász-világbajnokság színhelyéül a dunaújvárosi öblöt szemelték ki. Itt 17 ország öt-öt tagú válogatottja rajtol majd augusztus 27-én. KÖNYVESPOLC Jessica Mit ford: RAVATAL BÁR ÜK „Ha valaki életében Cadillac kocsin járt, miért temessük Pontiac autóval?" — egyetlen, jellemző mondat az amerikai írónő minden bizonnyal egyedülálló könyvéből. Egyedülálló könyv, mert témája Amerika egyik legvirágzóbb üzleti ága, a — temetkezés. Ki hinné, hogy „az amerikai halálforma” búsás hasznot biztosít azoknak, akik dollárokra váltják a hozzátartozók fájdalmát, a halál okozta szenvedést, s borsos számlákkal teszik „feledhetetlenné” az elhunyt körötti ügyködésüket? Az írónő tények garmadájával bizonyít: a halállal való spekuláció kis- és nagyvállalkozók ezreit juttat - ja nagy haszonhoz, sok esetben teljesen kifosztva, anyagilag hosszú időre tpnkreté- ve azokat, akik igyekeznek hozzátartozóiknak megadni a végtisztességet. A magánkézben levő krematóriumok csakis koporsóval együtt hajlandók az elhunytat elhamvasztani, mert — érdekeltségeik vannak a koporsó eladásában; a fiatal házasok naponta kapják a különböző cégek ajánlatait, hogy már most vásárolják meg — természetesen „előnyös feltételekkel” — sírboltjuk jövendő helyét; 1935- ben az USA temetőinek 70 százaléka még köztemető volt, 1960-ban ez már csak 25 százalékot tett ki — néhány kiragadott tény a könyvből. Jessica Mitford megdöbbentő képet fest erről a „szolgáltatási” ágról, ahol a halott maga a legkisebb szerepet játssza, sokkal fontosabb az, hozzátartozóit milyen érckoporsóra, mauzóleumra, temetési felvonulásra lehet rábeszélni. A végtisztességgel való tisztességtelen üzletelés — jellemző vonásokat rajzol annak a társadalomnak az arculatára, amelyben csakis a péíiz az úr, amelyben komoly honatyák, szenátorok olyan törvényjavaslatról vitáznak, amelynek célja a köztemetők gazdaságosságának fokozása ... (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) Folytatódott a zuglói nyilas pártszolgálatosok bűnügyének tárgyalása A Fővárosi Bíróság a Kröszl Vilmos és társai ellen háborús bűntett miatt indított bűnügyben befejezte a vádlottak kihallgatását. Hétfőn megkezdődött a nagyszámú tanúk kihallgatása, ami előreláthatólag néhány hetet vesz igénybe. Tv-export Motel a „mini“ A székesfehérvári Villamos- sági Televízió és Rádiókészülékek Gyárának televíziókészülékeit Romániában és Csehszlovákiában is megkedvelték. Az elmúlt három héten Romániának hatezer Sztár, Csehszlovákiának pedig négyezer Favorit tv-készüléket szállítottak. A lengyel külkereskedelem a második évnegyedre a legújabb típusú gépekből, a Mona Hsából és a Motelből \ rendelt nagyobb mennyiséget. ] Ezek sorozatgyártása rövidé- j sen megkezdődik. A Motel nevet a hordozható mini-tv kapja. Meghalt Révész Imre történettudós Révész Imre, akadémikus, a kiváló törtánettudós, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa, hétfőn, 78 éves korában elhunyt. Révész Imrét, a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Két Jánossy-e'őadás Ausztriában Jánossy Lajos akadémikus hétfőn Ausztriába utazott. A grazi és a bécsi műegyetemen több előadásban ismerteti a relativitáselmélettel kapcsolatos kutatásainak eredményeit. Azt hiszik reggel van... Érdekes tudományos eredmények várhatók a föld alatti kísérleti expedíciótól Egy aknaszerű gödörből nyílik a budai szemlő-hegyi barlang bejárata, amelyet vasajtó zár el a külvilágtól. Mögötte sátorlapokból készült függönnyel elzárt hosszú lejtős folyosó. A földre deszkalapokat fektettek, de még így is csúszós az út. A falakról olvaLengyel Györgyi meleg vizet visz a reggeli mosdáshoz — délben. dozó jégcsápokról csöpög á víz. Áz alagút falánál kábelek: ezek kötik össze a külvilággal a csaknem 50 méteres mélységben levő óriás-folyosót, ahol február 15-e óta 8 tagú expedíció tartózkodik, önkéntesen elzárkózva a külvilágtól. Egyre meredekebb az akna, jobbnak látjuk visz- szafordulni. Az összekötő szerepét betöltő fiatal lány, Lengyel Györgyi, kezében két nehéz kannával folytatja útját. A barlang mélyén tartózkodók még vele sem találkoznak: a megbeszélt helyig szállítja csak rakományát, ott lerakja, pár perc múlva visszatér és telefonon leszól: mehetnek a kannákért. « — Meleg vizet vittem nekik a reggeli mosdáshoz — tájékoztat. A mi óránk déli fél egyet mutat, ott lenn azonban azt hiszik: reggel van. Plusz 16 fok a sátorban Február 15-én déli 12 órakor, hosszú előkészületek után indult útnak a 6 férőiből és 2 nőből álló csoport, hogy elfoglalják az egy hónapig tartózkodási helyükül szolgáló bar- langhasadékot. A Kinizsi barlangkutató szakosztály tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megfigyeljék: milyen hatással van az emberre, ha hosszabb időre elkülöníti magát a külvilágtól. Ott lenn nincs éjszaka és nappal, érdekes próbája tehát ez a kísérlet az emberi szervezet alkalmazkodásának. A barlang bejáratánál levő épület a „főhadiszállás”. Ide vezet a telefonvonal, fentről azonban semmiféle felvilágosítást nem kapnak, csak kéréseiket tolmácsolhatják. A beszélgetéseket magnetofonnal rögzítik. Az egyik szalagról, amelyet a leszállás utána második napon vettek fel, ilyen társalgást hallhatunk.------Hány-fok van—a sátorban ?------. • — Majdnem kellemes. 16 fok. — És a sátoron kívül? — Ott már hidegebb van. Plusz 5—6 fok. — Jól vagytok? hogy most kezdődik az éjszaka. Az orvosok nem is keltették fel őket, hanem elhalasztották a vizsgálatot. „Küldjétek egy papucsot“ Orvosi szempontból is érdekes következtetéseket várnak a 8 barlangkutató vállalkozásától, figyelemre méltó próbája azonban a kísérlet az elzárt körülmények között élő ember viselkedésének megfigyelésére. A barlanghasadék- ban jól szigetelt sátrak szolgálnak lakóhelyül. Éjszaka a hálózsák nyugodt pihenést biztosít, van egy közös sátor is, amely társalgóul szolgál, s azt butánpalaok segítségével fűtik. A programot úgy állították össze, hogy az lényegében hasonló legyen a mindennapi élethez: a nap három részből áll; 8 óra munka — ilyenkor a tábor környékét rendezik — 8 óra szórakozás, s ugyanennyi időt hagynak pihenésre. A beosztás nem óra szerint, hanem saját időérzékük alapján történik. Az egy hónapig tartó egymásra utaltság befolyásolja az egyének viselkedését. Mind a 8 barlangkutató egyformán ragaszkodik Lengyel Györgyihez, az ő hangját hallják a telefoniban, tudják, hogy ő viszi számukra az élelmet, tehát ő képviseli számukra a külvilágot, a társadalmat. — Már ennyi idő alatt is érezhetően megváltozhatnak a lentiek — meséli Lengyel Györgyi. — Van közöttük egy fiú, régóta ismerem, tudom, hogy nem valami rendszerető, "nemrég azonban felszólt telefonon, hogy küldjék le neki papucsot. Zavartan beszélt, s gyorsan hozzátette: „Tudod, Györgyi, nem szabad piszkos cipőben a sátorba lépni”. Pilóták is érdeklődlek Hétköznapi történet — Affene! — mérgelődött. — Még ez is? S zokása szerint gyalog ment hazafelé az éjszakai munkából. Csendesek voltak az utcák, csak néhol sietett egy-egy járókelő fázósan, vállai közé húzva fejét. Furcsa mód, déli szél fújt a februári éjszakában, mégis csípős, hideg volt a lehelete, s valami friss, nedves illat támadt nyomában. Mire keresztül ment a Margit-hídon, nagy puha pely- hekben hullani kezdett a hó. Hirtelen elállt a szél, megenyhült az idő és karácsonyi hangulatot árasztottak a fehér lepelbe burkolózó házak, fák és utcák. Lassan, ráérősen lépkedett a puha hószőnyegen, élvezte az enyhe, mégis friss éjszakát, amely talán már az utolsó ezen a télen, hiszen reggelre ki tudja, mi marad ebből a fehérségből. Rágyújtott és boldogan, fiatalon, gondtalanul sétált, örült, hogy a véletlen megajándékozta ezzel a kedves, részegítő, örömmel. Lekanyarodott a főútról, s a Duna- parton folytatta sétáját, majd zeg-zu- gos, sikátorszerű utcácskákban lépkedett tovább a vámegyed felé, ahol lakott. A pislákoló gázlámpák fényében még szebben ragyogtak a hópelyhek, még derűsebbnek, békésebbnek látszott az éjszaka. M ár csaknem hazaért, amikor megcsúszott egy laza kockakövön, amelyet észre sem vett a hótakaró alatt. Ijedten kapott valami után, de már késő volt. Lassú volt a reflex, kihagytak érzékei a mélázó lusta csendben. Mellkasával táskájára esett, meg- pördült, s jobb lábát belevágta az útszegélybe. Elvesztette eszméletét. Lassan ocsúdott, kábán, zavaros szemekkel nézett, nem értette, mi történt. Csak akkor eszmélt igazán, amikor tá- pászkodó mozdulatára éles fájdalom nyilallott lábába, oldalába. — Affene! — morogta. — Eltörtem a lábam? Óvatos ujjakkal tapogatta ki sípcsontján a hirtelen nőtt daganatot. Ha mozdult, a láb, csontjaiban érezte a szúró, éles fájdalmat. — Ez bizony törés! — állapította meg, aztán oldalát kezdte nyomkodni. Ott éles fájdalmak cikáztak bordái köpött Tanácstalanul feküdt a hóban, nem tudta, mit tegyen. Kiabáljon? Ki hallja meg az alvó éjszakában? De, ha meg is hallják: most másokat zavarjon ki a meleg ágyból? Rendőr meg, ki tudja, mikor jár erre, nincs itt forgatom, se utcai randalírozás soha. Mit remélhet? — Nem nagy ügy — döntötte el végül is. Száz méterre sem lehetett már lakásától, ahol pár napja albérletben lakott, ezért elindult óvatosan, tapogatózó kúszással, apró nyögésekkel. — Nem nagy ügy! — biztatta magát, mert ifjúságának kedves hőse, Me- reszjev főhadnagy, a szovjet repülő jutott eszébe, az „E„y igaz ember” bátor katonája, aki emlékezete szerint 18 napig kúszott így a frontvonalak mögött, kiéhezve, lefagyott lábakkal, súlyos sebesüléssel. — Még pár perc, és odaérek! — nyögte, s hirtelen elsötétült előtte a világ, mert törött lába lecsúszott az útpadkáról. A mikor magához tért, hátra nézett, felbecsülte a megtett utat. Nyoma — akár egy hernyónak — furcsán kacskaringózott a magas hóban. Ruhája vizes lett, fázni kezdett. — Még egy náthát is összeszedek — fakadt ki tehetetlenül, s haragudott magára, hogy ennyire gyenge. Hol áll ez a tízperces, százméteres út, Mereszjev teljesítményéhez? — Hát csak ennyi tellene tőlem? — dühöngött némán. — Hát csakazértis! — lázadozott benne az önérzet. Hasa alá dugta aktatáskáját, s két könyökével dolgozva, ép lábával segítve indult tovább. Mire elérte kapujukat, gőzölgött a teste a megerőltetéstől és zihálva kapkodta a levegőt. Oldalában és lábában kibírhatatlanul fokozódott a fájdalom. — De most mi legyen? Hiába kínlódott el idáig, ez még semmi. Be is kellene csengetni. Vagy döngetni kezdje a kaput? Felveri az egész házat! Utolsó erejét összeszedve, ép lábában bízva lassan felkapaszkodott, és a falnak támaszkodott. Bal kézzel ernyedten megnyomta a csengő gombját, azitán megint megfordult vele a világ, keresztben elesett a kapu előtt. Nagysokára gyúlt csak fény a lépcsőházban és csoszogva megjelent az öreg, zsémbes házmester. Amikor meglátta a fekvő embert, megtapogatta a gőzölgő testet és szakavatott mozdulattal — ahogy ez egy katonaviselt, frontokat járt férfihoz illik — felhúzta a fekvő ember szemhéját. Üveges, zavart tekintet nézett vissza rá, szinte élettelenül. Az öreg visszacsoszogott és telefonált a mentőknek, hogy egy eszméletlenségig részeg ember fekszik a kapu előtt, vigyék el, mert megfagy. A mentőorvos már csak a kocsiban vizsgálta meg, s nem a kijózanító- állomásra, hanem a baleseti kórházba irányította a sofőrt. Amikor átadta az ügyeletes orvosnak, egy kövér, higgadt, őszöreg embernek, hozzátette a jelentéshez : — Azt telefonálták, hogy eszméletlenségig részeg!... H ajnal volt már, amikor kitolták a műtőből és a fájdalomcsillapítók hatására enyhülni kezdtek kínjai. Körülnézett, hol is van. Mellette, az ágy szélén, ott ült az öreg orvos, s a pulzusát fogta. Amikor látta, hogy megélénkült a beteg, kérdezni kezdte: mi történt, miért mondták, hogy részeg, hiszen a vérvizsgálat nem mutatott semmi alkoholt. A sebesült akadozva, szégyenkezve mesélte el történetét, a csodálatos hóesést, Mereszjevet, és mindent. — Hát, hogy tudjon róla, maga kis hős, a kapu előtt szedték össze, eszméletlenül. Maga kis csacsi! Nyílt iábtö- rés, bordatörés, zúzódások és tüdőgyulladás !... Ezt érte el... — De, kérem, doktor úr!... — próbált magyarázkodni a beteg. Az öreg csak legyintett, s végtelen fáradt, bölcs mosollyal így búcsúzott: — Kedves fiam! A hősi tettekhez hősi kor kell... Meg emberek, akik megértik a tetteket... I jizzel el is tűnt a halványkék fény- j ben, ment tovább, járta az éjszakai kórtermeket, figyelte a betegek pulzusát, fújtató, nehéz lihegését, s néha furcsán megcsóválta bozontos üstökét. Tenkely Miklós — Kiválóan. A hálózsák olyan meleg, mint egy bunda. De te, Györgyi! Kérhetnénk valamit? Játszd már le a magnón a számomat, tudod ... A hangulat tehát jó, s ezt a napló is igazolhatja. Az első tapasztalatok szerint egyre jelentékenyebb az időeltolódás, a barlang és a külvilág között. Rendszeresen kérdezik a csoport tagjaitól, hogy szerintük hány óra van. A föld alatt tölA 8 tagú expedíció egyik résztvevője, a televízió híradójának munkatársa. így hát lehetőség van arra, hogy az érdeklődők helyszíni riportokból ismerjék meg utólag a föld alatti élet érdekes pillanatait. Március 13-án kezdik meg a felszállást, először a két lány, majd sorban naponként kettesével a többbiek. Az érdeklődésre, amely a valóban nem Az expedíció tagjai a leszállás pillanatában. tött órák számával növekszik az eltérés a valódi óra és saját idóérzekük között. Az expedíció ötödik napján a Sportkórház orvosaiból álló csoport szállt le a barlangba. Ez reggel 9-kor történt, de az expedició tagjai nemrég feküdtek le, azt hitték ugyanis. mindennapos vállalkozást kíséri, jellemző, hogy egyik éjjel a Ferihegyi-repülőtér ügyeletese jelentkezett a telefon-1 ban. — Pilótáink kérdezik, jói vannak odalent? Benedek B. István
