Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

“kKíritty

1967. FEBRUÁR 24., PÉNTEK

A Mlady Svet című csehszlovák hetilap kiállítása

Tegnap délután a Csehszlovák Kultúra helyiségében megnyílt a Mlady Svet, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség képes hetilapjának kiállítása. A megnyitón jelen volt Ladislav Vince, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ideiglenes budapesti ügyvivője és Rudolpho Mechini, a DÍVSZ elnöke.

A megjelenteket Josef Papu- Xaj, a Csehszlovák Kultúra igazgatója üdvözölte, majd Orosz László, a KISZ KB kulturális osztályvezetője méltatta a kiállítás jelentőségét. Ezután Ctibor Citek, a Mlady Svet főszerkesztője ismertette a lap munkáját. Elmondta, hogy a majdnem 300 ezer példányban megjelenő újság különböző akciókat is szervez,

Kedvezőbb gyümölcsértékesítési

feltételek

Az élelrrfezásügyi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke néhány héttel ezelőtt együttes utasításban módosította az 1967-re vonatkozó gyümölcsfelvásárlási és értékesítési szerződések korábbi feltételeit, formáit. Ezek még nem azonosak az új gazdasági mechanizmusban életbelépőkkel, azonban szellemüket tekintve jótékonyan közelednek azokhoz. Leginkább illusztrálja ezt az, hogy a vevők köre még nem szélesedhet ki ugyan ebben az évben a kívánatos mértékig, de az utasítás megszünteti az fmsz-szervezetek eddigi kizárólagos szerződéskötési jogát, és lehetővé teszi a konzerv-és

így például évente megrendezi j hűtőipari vállalatoknak, hogy

rw lAnnvfl ■í^lnéMro'^iÁc-i'í ---_________" j-__i_____:_

a

z év leánya elnevezésű versenyt, továbbá az énekesek vetélkedőjét, amelynek győztese megkapja az Aranypacsirta fímet.

közvetlen szerződéses kapcsolatot létesíthessenek a termelőkkel.

A vevők számának növekedésével

Film készül a népi együttesről

az eddig alkalmazott gyümölcsértékesítési szerződés két formája háromra bővül.

Egyik szerződéses forma a termelőszövetkezetek és a MÉK- vállalatok közötti, egy másik a MÉK-ek, illetve az fmsz-ek és a termelőszövetkezeti' tagok, valamint egyéni termelők közötti, míg a harmadik az élelmiszeripari vállalatok és a szövetkezeti gazdaságok közötti kapcsolat írásbeli rögzítését szolgálja.

A termelők régi kívánsága az is, hogy a szerződéseknek minél több olyan feltétele legyen, amelyre vonatkozóan a kötelezettségeket és jogokat konkrétan nem „felülről” írják elő, hanem a helyi adottságok figyelembe vételével a szerződő felek állapodhatnak meg. Ezek közé a feltételek i közé elsősorban azok az idő- j pontok, határidők tartoznak, > amelyeknek helyes meghatáro- | zását mind az időjárás helyi tényezői, mind pedig a talaj- adottságok jelentősen befolyásolnak. A gyümölcsértékesíté- | si szerződésben ilyen lényeges határidő a leszerződött termés átadás-átvételének végső időpontja. Ebben a feltételben gyümölcsfajonként a szerződök egymás között állapodnak meg.

A felek közötti^ közvetlen megállapodás elve érvényesül a konzerv- és hűtőipari szerződések árfeltételeinél is. Míg a MÉK-ekkel kötendő szerződés árfeltétele szerint — hasonlóan az előző esztendőhöz — a termelő az átadott gyümölcsért a területileg érvényes, a MÉK által kialakított szerződés felvásárlási árat kapja, a konzerv- és hűtőipari szerződés árfeltétele akként módosul, hogy az árban vagy az árszámítási módban az érdekeltek kölcsönös megállapodása az irányadó.

A szövetkezeti gazdaságokkal kötendő értékesítési szerződések új feltételei között érdekes az a lehetőség is, hogy a szerződött és teljesített mennyiség között kétolda- lúan — tehát . mind átadásnál, mind átvételnél —

kötbérmentesen 10 százalék az eltérés lehetősege.

A szerződések értelmében a gyümölcs átadásának megkezdése előtt legalább két héttel jogosult a termelő írásban bejelenteni, hogy további, azonos minőségű árut kíván szállítani. Az említett időpontig tett bejelentés alapján szállított árút a vevő köteles a szerződéses feltételek szerint fogadni.

Ilyen esetekben 20 százalékos többlettermés értékesítése a gazdaságot kedvezően befolyásolhatja.

Lényeges az áruszállításra vonatkozó ütemezés időpontjának betartása is. A végső teljesítés határidején belül az első szállítás hetét megelőző hét szerdájától kezdve a szállítónak és átvevőnek minden hét szerda 12 órájáig meg kell állapodni a következő hét szállításainak ütemezésében. Ennek a megállapodásnak a napi ütemezése ugyancsak tájékoztató jellegű, de — mint a következő szakaszban ez kitűnik — vita esetén döntő szerepe lehet.

Az átadásra kerülő gyümölcs végleges., mennyiségét a termelő és vevő közösen állapítják meg az átadás napját 48 órával megelőzően. Ennél a megállapodásnál a termelő már ismeri a termés érési állapotát, a felvásárló szervezet pedig a piac igényét, a kereslet mértékét, illetve az ipar megbízottja gyárának fogadóképességét.

A feleknek törekedniök kell saját lehetőségeik határán belül egymás érdekelnek kölcsönös figyelembevételére.

Előállhat azonban olyan eset, hogy az átadásra kerülő, mennyiségben a felek, nem tudnak megállapodni. A termelőt szorítja például a túl- érésből keletkező károk veszélye és ugyanakkor a gyár kapacitásának korlátái miatt — a bezúduló mennyiségeket nem tudja feldolgozni. Ilyen viták esetén — s ez új vonása az ez évi szerződésnek — a heti tájékoztató jellegű megállapodásban, az adott napra vonatkozó mennyiség, átadá- sa-átvétele válik kötelezővé.

Fél éve nem keresi senki

H

iszek abban, hogy értelmetlenül, hiábavalóan nem születik senki. Hiszek abban is, hogy nemcsak az az ember hasznos, aki maradandót alkot. Célja, értelme van annak is, ha valaki csak kisegíti mások munkáját, megkönnyíti az alkotás születését. Mindegy ki, milyen poszton áll, egy a döntő, amit vállalt, igyekezzék minél jobban elvégezni, szeresse munkáját.

Láttam olyan ipari tanulót, aki mindig ott lebzselt, ahol elleshette a szakmunkásoktól a fortélyokat. Ez a növekvő ember soha nem irigyelte régi osztálytársait, akik fizikusnak vagy irodalmárnak készültek. Otthon érezte magát szakmájában és mint tanuló, nem győzte hallgatni a sok dicséretet. Boldog volt.

Ismerek derékbatört Icarriereket, megfeneklett sorsokat. Az ilyen reményvesztett emberek irigyen nézik a többieket, akik soha nem érnek rá, akik mindig törik valamin a fejüket, futnak kitűzött céljuk felé. Ha elég bátrak lennének, megkeresnék azt a kis világot, ahol ők is ilyen nélkülözhetetlenek lennének —, mert mondom, hiszek abban, hogy mindenki hasznos, szükséges, nélkülözhetetlen lehet valahol. Nincs értelem nélküli élet, csak meg kell keresni, találni a helyet, ahol legtöbbet tud nyújtani.

S olvasom az újsághírt: 15—18 éves fiút találtak fél évvel ezelőtt az albertirsai vasútállomáson — eszméletlenül. Idegenek szállították kórházba. Magához sem tért. Meghalt. Azóta senki nem keresi. Olvasom a rideg betűket: azóta nem hiányzott senkinek. Úgy halt meg, úgy temették el, hogy azt sem tudják, ki volt. A tetoválás, ami testet borította — semmiről nem árulkodott. Ruhája, cipője sem. Papírt, írást nem találtak nála.

Árva volt? Egyetlen rokona sem élt a földön? Nem voltak iskolatársai? Esetleg dolgozott valahol? Festő volt vagy lakatos? De bármi is, kellett, hogy munkatársai legyenek, barátai vagy ismerősei. Nem hiányzott sem az osztály névsorolvasásakor az iskolában, sem a munkahelyen a bélyegzőóránál. Nem köröztetett utána senki, mert nem jött haza vacsorára és nem tűnt fel senkinek, hogy vetetten maradt az ágya.

Tizenöt-tizennyolc éves lehetett. Annyi, mint azok a gyerekek, akik nemrégen töltötték ki az iskolában a pályaválasztási kérdőíveket, töprengve, mérnöknek vagy nyelvésznek menjenek-e. Annyi idős, mint azok, akik tánciskolába járnak vagy duzzognak, mert az anyjuk megint beleszólt dolgukba, holott már nagyfiúk. Annyi idős volt, mint azok, akiket féltenek otthon, s veszekednek velük, hogy jól öltözzenek fel, mert fúj a szél, meg ne hűljenek. Annyi idős volt, mint azok, akiknek hátuk mögött dicsekszik a szülő: már nagyfiú a gyerek, udvarol.

Udvarolnak, táncolnak, titokban elszívnak két cigarettát és millió szem figyeli: jó helyre lépjenek, vigyázzák útjukat.

S akkor olvasom a hírt: észrevétlenül megszűnt egy alig nyiladozó élet. Akkor nyár volt. Azóta ícét* évszak váltotta egymást. És még mindig nem hiányzik senkinek. Lehet, hogy ennek az életnek csak annyi célja lett volna, hogy figyelmeztessen; akadnak, akikre nem Vigyáz senki, akik magánosok és elkallódnak — értelmetlenül?

— sági —

Balatoni jéghegyek

Szabó Imre

A szerdára virradó éjjel a Balatonra zúdult nagy erejű szélvihar összeroppantotta a tó jégpáncélját, s az egymásra torlódott jégtáblákat több helyen rendkívül nagy erővel >a

partra vetette. A déli pari egyes pontjain két-három mé-. tér magas „jéghegyek" borít-, ják a mólókat és a partvédő- műveket.

'y""SSSSSS'S'SSS""S"S/SS/SSSSSSSSSS'SS/SSSSSSS/SSSSSfS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*.

Február végén öthetes turnéra indul az észak-európai országokba és a Szovjetunióba az Állami Népi Együttes. Elutazásuk előtt a „Farsang” című produkciójukról televíziós filmet készítenek.

KÖNYVESPOLC

Szilvási Lajos:

OTT FENN A HEGYEN

Három nap mindössze, hetvenkét óra, mégis: összegezés és sorsforduló foglalata. Két ember, férj és feleség kerül szembe egymással, de sorsuk, mai énjük tipikus: kétféle magatartás, kétféle világszemlélet csap össze, a harmincvala- hány évesek adnak választ a két főszereplő sorsán keresztül arra, hogyan, s főként, merre tovább?!

Izgalmas, a szó nemes értelmében mai könyv Szilvási Lajos műve. Izgalmas, mert valóban sorsfordulók csomópontját ragadja meg, s azokat kibontva meghökkentő, lemez- telepítő képet ad az értelmiségiek egy részéről, azokról, akik kisebb vagy nagyobb pénzeket hajszolva hivatást, eltökéltséget bocsátanak áruba, s állítja szembe velük hősét, Móra Sándor atomfizikust, aki

— drágán fizetve érte a szó szoros s átvitt értelmében is

— hű marad álmaihoz, önmagához. És mai könyv is, mert valóban a hatvanas évek problematikája, légköre itatja át lapjait, önvizsgálatra és válaszadásra késztetve az olvadót, vajon hová, kikhez tartónk?

Az írói analízis eltalált alakok sorát vizsgálja, s okát, magyarázatát életút nak, mai magatartásuk mégis, a könyv gyermeksze lője, Buksi az, akit légin* szívünkbe zárunk; ritka ,

irodalmunkban az ilyen, bár- ^ sonyos melegségű, hiteles gyér- ^ mekábrázolás. Buksi alakja ^ ugyanakkor jelkép is: semmit ^ nem értve a körötte viharzó ^ indulatokból, azok mélységé- ^ bői és okaiból, végső soron ^ mégis róla, a holnap nemze-1 dékének erkölcsi útravalójáról & is döntenek a Móra Sándorok § és a Gitták, s e kimondatlan, ^ de a könyv minden részében ^ jelenlévő felelősség az, ami ^ n igazán értékessé, gondolatéb- ^ resztővé teszi a regényt. ^ Efiu

Szilvási Lajost nem kell be- ^ romi mutatni az olvasónak, s most ^ megjelent, tizenkettedik fcöny-1 ve is, akárcsak elődei, joggal S .számíthat sikerre. Közvetlen $ stílusban, komolykodó profé- ^ ciák nélkül szól azokról a kér- ^ désekről, amelyek így vagy ^ úgy, de minden emberben ^ megfogalmazódnak, s ame- ^ lyekre csak az álmait őrző, a ^ hitét el nem vesztő ember tud- ^ ja megadni a helyes fe’e’etet. ^ (Magvető Könyvkiadó)

(m. o.) 5

Szakítás

tárgyalás a kisvárosi presszóban zajlott. Egyszerű tárgyalás volt, hárman bonyolították, a feleség, átférj és a harmadik. Történetünkben a harmadik egy ártatlan férfi, aki, a férj barátja volt, és nem házibarát. A tárgyalásban a férj és a harmadik már egy órája azon erőlködtek, hogy bebizonyítsák, miszerint a házasság szent és ez a kötelék egy életre fűzi össze az embereket, nem szabad hát elszakítani.

Érveket sorakoztattak, meggyőző, meleg hangon beszéltek, kérlelték és az asszonyka elé festették az egyedüllét viszontagságos borzalmait. A feleség hajthatatlan maradt. Szép fekete nő volt, kissé alacsony, de formás, a feketék villogó szemű fajtájából. Tulajdonképpen hallgatott, csupán kétszer szólalt meg, és akkor határozottan annyit mondott:

— Nem, nem!

Aztán elunta a hosszú és üres férfilocsogást, kért három feketét és három konyakot a pincérnőtől. Mindezt nagyon határozottan. Mindenkivel koccintott, a férjével is. Bájosan ivott, egy picit mintha kacsintott volna is, aztán le- 'tette a poharat és tovább hallgatott.

férj szénája elég rosszul állt. Sőt, ahogyan beszélt, könyörgött, érezni lehetett, hogy helyzete tovább romlik. Harmincéves volt, nyúlánk, szőke, feltűnően jól öltözött, szóval jól kereső, jóképű férfi, mérnök. A harmadik, a barát, sehogyan sem értette a dolgotr Az asszonyka örülhetne ennek a jó partinak. Különösen azt neim értette a harmadik, hogy egy fél év után hogyan és miért romlik el egy házasság. Ö is szólt az imént néhány szót a férj érdekében, de érezte, szavai üresen konganak, itt valami titok lappang, valami mélyebb, drámaibb, mint amiről a férj beszélt. Érezte, hogy sötétben tapogatózik. nem tud semmit, ezért az érvelést abbahagyta és már bánta, hogy a

férj unszolására idejött és belecseppent ebbe a tárgyalásba.

— öregem, te részt vettél az esküvőmön is, ismersz gyermekkorom óta, Lujzit is ismered, gyere segíts — kérlelte a férj, és ő arra gondolt: „Mennie kell, hiszen egy barátjának szüksége van rá.” És eljött. Vesztére. Kever- gette a kávéját, pedig már lassan kihűlt, és várta, leste a pillanatot, amikor a kínos helyzetből meg tud szökni.

„Mit könyörög ez a barom, legalább a látszatot őrizné meg, és emelt fővel viselné el a vereséget. Nem kellek, nem kellek, és kész. Sebeimet ráérek otthon is nyaldosni, bezárkózva a szobámba.” Ekképpen gondolkodott és észre sem vette, hogy érzelmileg már átállt az asszony mellé. Már a férj szeme és szája sem tetszett. Sohasem vette észre, hogy a férjnek halszeme van és pici, lányos, állandóan nedvező szája és most ez a felismerés végtelenül taszította.

— Mi már annyit beszéltünk, Lujzi, te jóformán egy szót sem szóltál, kérlek, mondd meg, nagyon kérlek, miért nem akarsz velem együtt élni? — hallotta a barátja hangját.

A

zért, mert nem vagy férfi, barátom. Egy puhány vagy, egy könyörgő vénasszony, aki koldulja a szerelmet. Adta meg gondolatban a választ a harmadik. Aztán az asszony hangját hallotta:

— Jól van, amire kérsz, megteszem, és most elmondom, miért nem élek tovább veled együtt. A szólásmondás szerint az embernek három dobása van. Te, Sanyikám, féléves házasságunk alatt mind a hármat eldobtad. Nem akartam eddig erről beszélni, most magadra vess.

— Nászéjszakánkon történt az első dobásod. Egy fél óráig pofáztál és amikor sikítani akartam, befogtad a szám, hogy az üdülőben í.e hallják, ne tudják meg a botrányt. Pedig én elmondtam neked Dezsőt, amikor udvaroltál nekem. A nászéjszakánkon viszont letérdepeltél és meg kellett esküdnöm, hogy Dezsőt gyűlölöm és csak téged szeretlek. Aztán elkezdtél ütni, pofozni. Délelőtt, másnap, viszont fürödtél a nász- utasoknak idegenektől kijáró kedves-, ségben. örültél, a kandi szemeknek, a pincér tapintatának. És én az arcomat borogattam a szobánkban. Te disznó voltál és büszke, azt mondtad mindenkinek, hogy fáradt a drágám, pihen. Az emberek összekacsiniottak, micsoda férfi! Aztán éjszaka bejöttél és könyörögtél.

A második dobásod itthon történt, ötezer forintot kértél kölcsön anyától. Amikor szegény visszakérte, azt mondtad neki: „örüljön, hogy elvettem a lányát. Maguknak nem jár semmi, itt csak nekem jár valami, tudja, maga, milyen lányt nevelt nekem?”

Egyébként egy anyának nincs rossz lánya, s szegény tőled tudott meg mindent. Amikor szóltam és kértelek, hogy ne beszélj így anyámmal, ismét megpofoztál és éjszaka .ismét könyörögtél, — Az asszony itt lélegzetet vett, láthatóan újra élte az emlékeit, feldúlt volt. A férj hallgatott, a harmadik menekülni akart, de nem tudott. Az asszony könyörtelenül folytatta:

— A harmadik dobásod. Minden elsején elszedted a fizetésem. Havi száz forint zsebpénzt adtál. Azt mondtad, elég az egy nőnek. Ezt nevetve mondtad, és azt hitted, hogy milyen kedves vagy. Nem bíztál bennem, magad jártál a piacra, a fűszerüzletbe, mert te mindent jobban tudsz.

Nem megyek vissza! Nem tudok veled élni, nem gyűlöllek, ma már semmi bajom nincs veled, csak hagyj békén. Számomra elolvadtál, .mint márciusban a hóember. A szén, a répa, a seprő és egy rossz kalap maradt belőled. Meg egy szennyes tócsa.

Amikor az asszony idáig jutott, a harmadik nem bírta tovább, szólt a pincérnek és fizetett.

A

z asszony még egyszer megszólalt gúnyosan: — Ez volt a negyedik dobásod. Békülni akarsz velem, én rendelek és a számlát a barátod fizeti.

Suha Andor