Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

“kKíritty 1967. FEBRUÁR 24., PÉNTEK A Mlady Svet című csehszlovák hetilap kiállítása Tegnap délután a Csehszlo­vák Kultúra helyiségében meg­nyílt a Mlady Svet, a Csehszlo­vák Ifjúsági Szövetség képes hetilapjának kiállítása. A meg­nyitón jelen volt Ladislav Vin­ce, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ideiglenes buda­pesti ügyvivője és Rudolpho Mechini, a DÍVSZ elnöke. A megjelenteket Josef Papu- Xaj, a Csehszlovák Kultúra igazgatója üdvözölte, majd Orosz László, a KISZ KB kul­turális osztályvezetője méltat­ta a kiállítás jelentőségét. Ez­után Ctibor Citek, a Mlady Svet főszerkesztője ismertette a lap munkáját. Elmondta, hogy a majdnem 300 ezer pél­dányban megjelenő újság kü­lönböző akciókat is szervez, Kedvezőbb gyümölcsértékesítési feltételek Az élelrrfezásügyi miniszter és a SZÖVOSZ elnöke néhány héttel ezelőtt együttes utasí­tásban módosította az 1967-re vonatkozó gyümölcsfelvásárlá­si és értékesítési szerződések korábbi feltételeit, formáit. Ezek még nem azonosak az új gazdasági mechanizmusban életbelépőkkel, azonban szel­lemüket tekintve jótékonyan közelednek azokhoz. Legin­kább illusztrálja ezt az, hogy a vevők köre még nem széle­sedhet ki ugyan ebben az év­ben a kívánatos mértékig, de az utasítás megszünteti az fmsz-szervezetek eddigi kizá­rólagos szerződéskötési jogát, és lehetővé teszi a konzerv-és így például évente megrendezi j hűtőipari vállalatoknak, hogy rw lAnnvfl ■í^lnéMro'^iÁc-i'í ---_________" j-__i_____:_ a z év leánya elnevezésű ver­senyt, továbbá az énekesek vetélkedőjét, amelynek győzte­se megkapja az Aranypacsirta fímet. közvetlen szerződéses kapcso­latot létesíthessenek a terme­lőkkel. A vevők számának növeke­désével Film készül a népi együttesről az eddig alkalmazott gyü­mölcsértékesítési szerző­dés két formája háromra bővül. Egyik szerződéses forma a ter­melőszövetkezetek és a MÉK- vállalatok közötti, egy másik a MÉK-ek, illetve az fmsz-ek és a termelőszövetkezeti' ta­gok, valamint egyéni termelők közötti, míg a harmadik az élelmiszeripari vállalatok és a szövetkezeti gazdaságok kö­zötti kapcsolat írásbeli rögzíté­sét szolgálja. A termelők régi kívánsága az is, hogy a szerződéseknek minél több olyan feltétele le­gyen, amelyre vonatkozóan a kötelezettségeket és jogokat konkrétan nem „felülről” ír­ják elő, hanem a helyi adott­ságok figyelembe vételével a szerződő felek állapodhatnak meg. Ezek közé a feltételek i közé elsősorban azok az idő- j pontok, határidők tartoznak, > amelyeknek helyes meghatáro- | zását mind az időjárás helyi tényezői, mind pedig a talaj- adottságok jelentősen befolyá­solnak. A gyümölcsértékesíté- | si szerződésben ilyen lényeges határidő a leszerződött ter­més átadás-átvételének végső időpontja. Ebben a feltételben gyümölcsfajonként a szer­ződök egymás között álla­podnak meg. A felek közötti^ közvetlen megállapodás elve érvényesül a konzerv- és hűtőipari szer­ződések árfeltételeinél is. Míg a MÉK-ekkel kötendő szerző­dés árfeltétele szerint — ha­sonlóan az előző esztendőhöz — a termelő az átadott gyü­mölcsért a területileg érvé­nyes, a MÉK által kialakított szerződés felvásárlási árat kapja, a konzerv- és hűtőipari szerződés árfeltétele akként módosul, hogy az árban vagy az árszámítási módban az ér­dekeltek kölcsönös megállapo­dása az irányadó. A szövetkezeti gazdaságok­kal kötendő értékesítési szer­ződések új feltételei között érdekes az a lehetőség is, hogy a szerződött és teljesített mennyiség között kétolda- lúan — tehát . mind átadás­nál, mind átvételnél — kötbérmentesen 10 szá­zalék az eltérés lehető­sege. A szerződések értelmében a gyümölcs átadásának meg­kezdése előtt legalább két héttel jogosult a termelő írás­ban bejelenteni, hogy továb­bi, azonos minőségű árut kí­ván szállítani. Az említett időpontig tett bejelentés alap­ján szállított árút a vevő kö­teles a szerződéses feltéte­lek szerint fogadni. Ilyen esetekben 20 száza­lékos többlettermés érté­kesítése a gazdaságot ked­vezően befolyásolhatja. Lényeges az áruszállításra vonatkozó ütemezés időpont­jának betartása is. A végső tel­jesítés határidején belül az első szállítás hetét megelőző hét szerdájától kezdve a szál­lítónak és átvevőnek minden hét szerda 12 órájáig meg kell állapodni a következő hét szállításainak ütemezé­sében. Ennek a megállapo­dásnak a napi ütemezése ugyancsak tájékoztató jellegű, de — mint a következő sza­kaszban ez kitűnik — vita ese­tén döntő szerepe lehet. Az átadásra kerülő gyü­mölcs végleges., mennyiségét a termelő és vevő közösen ál­lapítják meg az átadás napját 48 órával megelőzően. Ennél a megállapodásnál a termelő már ismeri a termés érési állapotát, a felvásárló szer­vezet pedig a piac igényét, a kereslet mértékét, illetve az ipar megbízottja gyárának fogadóképességét. A feleknek törekedniök kell saját lehetőségeik határán belül egymás ér­dekelnek kölcsönös figye­lembevételére. Előállhat azonban olyan eset, hogy az átadásra kerülő, mennyiségben a felek, nem tudnak megállapodni. A ter­melőt szorítja például a túl- érésből keletkező károk ve­szélye és ugyanakkor a gyár kapacitásának korlátái miatt — a bezúduló mennyiségeket nem tudja feldolgozni. Ilyen viták esetén — s ez új voná­sa az ez évi szerződésnek — a heti tájékoztató jellegű meg­állapodásban, az adott napra vonatkozó mennyiség, átadá- sa-átvétele válik kötelezővé. Fél éve nem keresi senki H iszek abban, hogy értelmetlenül, hiábavalóan nem születik senki. Hiszek abban is, hogy nemcsak az az ember hasznos, aki maradandót alkot. Célja, értelme van annak is, ha valaki csak kisegíti mások munkáját, meg­könnyíti az alkotás születését. Mindegy ki, milyen poszton áll, egy a döntő, amit vállalt, igyekezzék minél jobban elvégezni, szeresse munkáját. Láttam olyan ipari tanulót, aki mindig ott lebzselt, ahol elleshette a szakmunkásoktól a fortélyokat. Ez a növekvő ember soha nem irigyelte régi osztálytársait, akik fizikusnak vagy irodalmárnak készültek. Otthon érezte magát szakmájában és mint tanuló, nem győzte hallgatni a sok dicséretet. Boldog volt. Ismerek derékbatört Icarriereket, megfeneklett sorso­kat. Az ilyen reményvesztett emberek irigyen nézik a többieket, akik soha nem érnek rá, akik mindig törik valamin a fejüket, futnak kitűzött céljuk felé. Ha elég bátrak lennének, megkeresnék azt a kis világot, ahol ők is ilyen nélkülözhetetlenek lennének —, mert mondom, hiszek abban, hogy mindenki hasznos, szükséges, nélkülöz­hetetlen lehet valahol. Nincs értelem nélküli élet, csak meg kell keresni, találni a helyet, ahol legtöbbet tud nyújtani. S olvasom az újsághírt: 15—18 éves fiút találtak fél évvel ezelőtt az albertirsai vasútállomáson — esz­méletlenül. Idegenek szállították kórházba. Magához sem tért. Meghalt. Azóta senki nem keresi. Olvasom a rideg betűket: azóta nem hiányzott senkinek. Úgy halt meg, úgy temették el, hogy azt sem tudják, ki volt. A tetoválás, ami testet borította — semmiről nem árulkodott. Ruhája, cipője sem. Papírt, írást nem találtak nála. Árva volt? Egyetlen rokona sem élt a földön? Nem voltak iskolatársai? Esetleg dolgozott valahol? Festő volt vagy lakatos? De bármi is, kellett, hogy munkatársai le­gyenek, barátai vagy ismerősei. Nem hiányzott sem az osztály névsorolvasásakor az iskolában, sem a munkahe­lyen a bélyegzőóránál. Nem köröztetett utána senki, mert nem jött haza vacsorára és nem tűnt fel senkinek, hogy vetetten maradt az ágya. Tizenöt-tizennyolc éves lehetett. Annyi, mint azok a gyerekek, akik nemrégen töltötték ki az iskolában a pá­lyaválasztási kérdőíveket, töprengve, mérnöknek vagy nyelvésznek menjenek-e. Annyi idős, mint azok, akik tánciskolába járnak vagy duzzognak, mert az anyjuk me­gint beleszólt dolgukba, holott már nagyfiúk. Annyi idős volt, mint azok, akiket féltenek otthon, s veszekednek velük, hogy jól öltözzenek fel, mert fúj a szél, meg ne hűljenek. Annyi idős volt, mint azok, akiknek hátuk mö­gött dicsekszik a szülő: már nagyfiú a gyerek, udvarol. Udvarolnak, táncolnak, titokban elszívnak két cigaret­tát és millió szem figyeli: jó helyre lépjenek, vigyázzák útjukat. S akkor olvasom a hírt: észrevétlenül megszűnt egy alig nyiladozó élet. Akkor nyár volt. Azóta ícét* évszak váltotta egymást. És még mindig nem hiányzik senkinek. Lehet, hogy ennek az életnek csak annyi célja lett volna, hogy figyelmeztessen; akadnak, akikre nem Vigyáz senki, akik magánosok és elkallódnak — értelmetlenül? — sági — Balatoni jéghegyek Szabó Imre A szerdára virradó éjjel a Balatonra zúdult nagy erejű szélvihar összeroppantotta a tó jégpáncélját, s az egymásra torlódott jégtáblákat több he­lyen rendkívül nagy erővel >a partra vetette. A déli pari egyes pontjain két-három mé-. tér magas „jéghegyek" borít-, ják a mólókat és a partvédő- műveket. 'y""SSSSSS'S'SSS""S"S/SS/SSSSSSSSSS'SS/SSSSSSS/SSSSSfS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*. Február végén öthetes turnéra indul az észak-európai or­szágokba és a Szovjetunióba az Állami Népi Együttes. El­utazásuk előtt a „Farsang” című produkciójukról televíziós filmet készítenek. KÖNYVESPOLC Szilvási Lajos: OTT FENN A HEGYEN Három nap mindössze, het­venkét óra, mégis: összegezés és sorsforduló foglalata. Két ember, férj és feleség kerül szembe egymással, de sorsuk, mai énjük tipikus: kétféle ma­gatartás, kétféle világszemlé­let csap össze, a harmincvala- hány évesek adnak választ a két főszereplő sorsán keresztül arra, hogyan, s főként, merre tovább?! Izgalmas, a szó nemes ér­telmében mai könyv Szilvási Lajos műve. Izgalmas, mert valóban sorsfordulók csomó­pontját ragadja meg, s azokat kibontva meghökkentő, lemez- telepítő képet ad az értelmisé­giek egy részéről, azokról, akik kisebb vagy nagyobb pén­zeket hajszolva hivatást, eltö­kéltséget bocsátanak áruba, s állítja szembe velük hősét, Móra Sándor atomfizikust, aki — drágán fizetve érte a szó szoros s átvitt értelmében is — hű marad álmaihoz, önma­gához. És mai könyv is, mert valóban a hatvanas évek prob­lematikája, légköre itatja át lapjait, önvizsgálatra és vá­laszadásra késztetve az olva­dót, vajon hová, kikhez tartó­nk? Az írói analízis eltalált ala­kok sorát vizsgálja, s okát, magyarázatát életút nak, mai magatartásuk mégis, a könyv gyermeksze lője, Buksi az, akit légin* szívünkbe zárunk; ritka , irodalmunkban az ilyen, bár- ^ sonyos melegségű, hiteles gyér- ^ mekábrázolás. Buksi alakja ^ ugyanakkor jelkép is: semmit ^ nem értve a körötte viharzó ^ indulatokból, azok mélységé- ^ bői és okaiból, végső soron ^ mégis róla, a holnap nemze-1 dékének erkölcsi útravalójáról & is döntenek a Móra Sándorok § és a Gitták, s e kimondatlan, ^ de a könyv minden részében ^ jelenlévő felelősség az, ami ^ n igazán értékessé, gondolatéb- ^ resztővé teszi a regényt. ^ Efiu Szilvási Lajost nem kell be- ^ romi mutatni az olvasónak, s most ^ megjelent, tizenkettedik fcöny-1 ve is, akárcsak elődei, joggal S .számíthat sikerre. Közvetlen $ stílusban, komolykodó profé- ^ ciák nélkül szól azokról a kér- ^ désekről, amelyek így vagy ^ úgy, de minden emberben ^ megfogalmazódnak, s ame- ^ lyekre csak az álmait őrző, a ^ hitét el nem vesztő ember tud- ^ ja megadni a helyes fe’e’etet. ^ (Magvető Könyvkiadó) (m. o.) 5 Szakítás tárgyalás a kisvárosi presszóban zajlott. Egyszerű tárgyalás volt, hárman bonyolították, a feleség, átférj és a harmadik. Történetünkben a harmadik egy ártatlan férfi, aki, a férj barátja volt, és nem házibarát. A tárgyalásban a férj és a harmadik már egy órája azon erőlködtek, hogy bebi­zonyítsák, miszerint a házasság szent és ez a kötelék egy életre fűzi össze az embereket, nem szabad hát elszakítani. Érveket sorakoztattak, meggyőző, meleg hangon beszéltek, kérlelték és az asszonyka elé festették az egyedüllét viszontagságos borzalmait. A feleség hajthatatlan maradt. Szép fekete nő volt, kissé alacsony, de formás, a feke­ték villogó szemű fajtájából. Tulajdon­képpen hallgatott, csupán kétszer szó­lalt meg, és akkor határozottan annyit mondott: — Nem, nem! Aztán elunta a hosszú és üres férfi­locsogást, kért három feketét és három konyakot a pincérnőtől. Mindezt na­gyon határozottan. Mindenkivel koccin­tott, a férjével is. Bájosan ivott, egy pi­cit mintha kacsintott volna is, aztán le- 'tette a poharat és tovább hallgatott. férj szénája elég rosszul állt. Sőt, ahogyan beszélt, könyörgött, érez­ni lehetett, hogy helyzete tovább romlik. Harmincéves volt, nyúlánk, szőke, feltűnően jól öltözött, szóval jól kereső, jóképű férfi, mérnök. A har­madik, a barát, sehogyan sem értette a dolgotr Az asszonyka örülhetne ennek a jó partinak. Különösen azt neim ér­tette a harmadik, hogy egy fél év után hogyan és miért romlik el egy házas­ság. Ö is szólt az imént néhány szót a férj érdekében, de érezte, szavai üresen konganak, itt valami titok lappang, va­lami mélyebb, drámaibb, mint amiről a férj beszélt. Érezte, hogy sötétben ta­pogatózik. nem tud semmit, ezért az ér­velést abbahagyta és már bánta, hogy a férj unszolására idejött és belecseppent ebbe a tárgyalásba. — öregem, te részt vettél az esküvő­mön is, ismersz gyermekkorom óta, Lujzit is ismered, gyere segíts — kér­lelte a férj, és ő arra gondolt: „Mennie kell, hiszen egy barátjának szüksége van rá.” És eljött. Vesztére. Kever- gette a kávéját, pedig már lassan ki­hűlt, és várta, leste a pillanatot, amikor a kínos helyzetből meg tud szökni. „Mit könyörög ez a barom, legalább a látszatot őrizné meg, és emelt fővel viselné el a vereséget. Nem kellek, nem kellek, és kész. Sebeimet ráérek otthon is nyaldosni, bezárkózva a szobámba.” Ekképpen gondolkodott és észre sem vette, hogy érzelmileg már átállt az asszony mellé. Már a férj szeme és szája sem tetszett. Sohasem vette ész­re, hogy a férjnek halszeme van és pici, lányos, állandóan nedvező szája és most ez a felismerés végtelenül taszította. — Mi már annyit beszéltünk, Lujzi, te jóformán egy szót sem szóltál, kér­lek, mondd meg, nagyon kérlek, miért nem akarsz velem együtt élni? — hal­lotta a barátja hangját. A zért, mert nem vagy férfi, bará­tom. Egy puhány vagy, egy kö­nyörgő vénasszony, aki koldulja a szerelmet. Adta meg gondolatban a választ a harmadik. Aztán az asszony hangját hallotta: — Jól van, amire kérsz, megteszem, és most elmondom, miért nem élek to­vább veled együtt. A szólásmondás sze­rint az embernek három dobása van. Te, Sanyikám, féléves házasságunk alatt mind a hármat eldobtad. Nem akartam eddig erről beszélni, most ma­gadra vess. — Nászéjszakánkon történt az első dobásod. Egy fél óráig pofáztál és ami­kor sikítani akartam, befogtad a szám, hogy az üdülőben í.e hallják, ne tudják meg a botrányt. Pedig én elmondtam neked Dezsőt, amikor udvaroltál ne­kem. A nászéjszakánkon viszont letér­depeltél és meg kellett esküdnöm, hogy Dezsőt gyűlölöm és csak téged szeret­lek. Aztán elkezdtél ütni, pofozni. Dél­előtt, másnap, viszont fürödtél a nász- utasoknak idegenektől kijáró kedves-, ségben. örültél, a kandi szemeknek, a pincér tapintatának. És én az arcomat borogattam a szobánkban. Te disznó voltál és büszke, azt mondtad minden­kinek, hogy fáradt a drágám, pihen. Az emberek összekacsiniottak, micsoda férfi! Aztán éjszaka bejöttél és könyö­rögtél. A második dobásod itthon történt, ötezer forintot kértél kölcsön anyától. Amikor szegény visszakérte, azt mond­tad neki: „örüljön, hogy elvettem a lányát. Maguknak nem jár semmi, itt csak nekem jár valami, tudja, maga, milyen lányt nevelt nekem?” Egyébként egy anyának nincs rossz lánya, s szegény tőled tudott meg min­dent. Amikor szóltam és kértelek, hogy ne beszélj így anyámmal, ismét meg­pofoztál és éjszaka .ismét könyörögtél, — Az asszony itt lélegzetet vett, lát­hatóan újra élte az emlékeit, feldúlt volt. A férj hallgatott, a harmadik me­nekülni akart, de nem tudott. Az asszony könyörtelenül folytatta: — A harmadik dobásod. Minden el­sején elszedted a fizetésem. Havi száz forint zsebpénzt adtál. Azt mondtad, elég az egy nőnek. Ezt nevetve mond­tad, és azt hitted, hogy milyen kedves vagy. Nem bíztál bennem, magad jártál a piacra, a fűszerüzletbe, mert te min­dent jobban tudsz. Nem megyek vissza! Nem tudok ve­led élni, nem gyűlöllek, ma már sem­mi bajom nincs veled, csak hagyj bé­kén. Számomra elolvadtál, .mint már­ciusban a hóember. A szén, a répa, a seprő és egy rossz kalap maradt belő­led. Meg egy szennyes tócsa. Amikor az asszony idáig jutott, a harmadik nem bírta tovább, szólt a pincérnek és fizetett. A z asszony még egyszer megszólalt gúnyosan: — Ez volt a negyedik dobásod. Békülni akarsz velem, én rendelek és a számlát a barátod fi­zeti. Suha Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom