Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

2 “JfÄiHnp 1967. FEBRUÁR 24., PÉNTEK CSAK RÖVIDEN... KÉTSZÁZTIZENEGY fény- képfelvételt készített a Hold­ról a Lunar—Orbiter 3. HAZÁNK TOKIÓI NAGY­KÖVETET magánkihallgatá­son fogadta és ebéden látta vendégül Hirohito japán csá­szár. ! GDANSKBAN trópusi han­gyainvázió kezdődött, a han­gyarajok három lakóépület­itömböt megszállva tartanak. ISMÉT FESZÜLT A HELY­ZET Dél-Szudánban, a kor­mánycsapatok hat falut fel­gyújtottak. NYOLCÓRÁS ELKESERE­DETT VITA UTÁN az AÁSZ külügyminiszteri értekezlete Buenos Airesben elvetette az Amerika-közi állandó katonai bizottság létrehozására vonat­kozó argentin javaslatot. MOSZKVÁBAN megkezdő­dött Szolomon Dolnyik Vilt izraeli kém perének tárgya­lása. Feszült a légkör Indonéziában Sukarno végleges sorsa csak márciusban dől el Suharto beszéde a regionális parancsnokok értekezletén A djakartai helyőrségnél ál­landó készültséget rendeltek el. Suharto tábornok, a hata­lom örököse a késő éjszakai órákban tanácskozott az or­szág politikai vezetőivel. Az indonéz fővárosban a légkör feszült, az utcák kihal­tak. A nyugati hírügynökségek megállapítják, hogy a Djakar- tába rendelt körzeti katonai vezetők nem mindenütt hagy­tak megnyugtató helyzetet hát­ra. Különösen Kelet- és Kö- zép-Jávát említik nyugtalanító gócként. A szigetről összetűzé­seket és Sukamo melletti tün­tetéseket jelentettek. Csütörtökön a djakartai kü­Vietnami jelentés Az AFP jelentése szerint az amerikaiak minden eddigit fe­lülmúló intenzitással folytat­ják Dél-Vietnamban a száraz­földi háborút A partizánok ellen indított hadműveletek rekordszámot értek el: az or­szág különböző pontjain csü­törtökön egy időben 21 had­műveletet folytattak az ame­rikaiak és szövetségeseik. A B—52-es nehézbombázók csütörtökön újabb támadást intéztek a partizánok feltéte­lezett állásai ellen, a kam­bodzsai határ közelében fekvő úgynevezett C-övezetben. A VDK elleni légiháború szerdán is folytatódott: a tá­madó gépek számára kedve­zőtlen időjárás azonban korlá­tozta a bevetések számát Ünnepségek az ország legfiatalabb fegyveres testületénél (Folytatás az 1. oldalról) másait a váci munkások helytállását a kiképzés és a polgári élet területén. Meg­említette, hogy a IX. kong- resszus határozatai fontos fel­adatokat rónak a jelen levő elvtársakra, nemcsak mint munkásőrökre, hanem mint párttagokra is. Az ünnepség további részében Házenegger Ede felolvasta Kádár elvtárs munkásőrséghez intézett sza­vait Az ünnepi egységgyűlésen 112 váci munkásőrnek adta át a járási pártbizottság első ti ti tára. a haza tízéves fegyve­res szolgálatával kiérdemelt kitüntetést. A váci munkásőr- egységben “ma“ is fegyveres szolgálatot teljesít több olyan munkás, aki részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság harcaiban. Az ünnepi gyűlés szünete után a váci munkásőrök fú­vószenekara önálló 40 perces műsort adott az ünnepség résztvevőinek. lönleges katonai bíróságon megkezdődött a 44 éves Su- pardjo dandártábornok pere. Supardjot azzal vádolják, hogy az 1965. évi szeptember 30-a mozgalom katonai irá­nyítója volt. Supardjo, a nyugat-bomeoi csapatok egykori parancsno­ka a legmagasabb rangú ka­tonatiszt, aki bíróság elé ke­rült. A dandártábornokot a múlt hónapban fogták él. Feltételezhetően őrá is halál- büntetés vár. A per nyilván azt a célt is szolgálja majd, hogy bebizo­nyítsák Sukarno elnök részvé­telét az Untung-akcióban. A tárgyalásról a djakartai rádió helyszíni közvetítést ad. Suharto tábornok csütörtö­kön beszédet mondott a regio­nális parancsnokok értekezle­tén. Hevesen bírálta az elnök politikáját és hangoztatta, hogy a végrehajtói hatalomnak őrá történő átruházása „egyik for­mája a régóta fennálló politi­kai válság rendezésének”. Hozzáfűzte azonban, hogy a végleges megoldást, azaz Su­karno elnök sorsát a már­cius 7-én összeülő ideiglenes népi tanácskozó gyűlés (kongresszus) határozza meg. Suharto tábornok felszólí­totta a katonai parancsnoko­kat, hogy minden erővel aka­dályozzanak meg bármilyen zavargást. Mind az AP, mind az AFP megfigyelők véleményére hi­vatkozva valószínűnek látja, hogy Sukamo elnök szerdai bejelentése (a végrehajtói ha­talom átadása) kompromisz- szum eredménye és ennek fe­jében Sukamo megmenekül at­tól, hogy bíróság elé állítsák. Leonardo da Vinci kép került a tengerentúlra Szenzációs hír, hogy a washingtoni Nemzeti Galé­ria több mint ötmillió dol­lárért megvette Leonardo da Vinci egy festményét Liechtenstein hercegétől, ráirányította a közvéle­mény figyelmét az Ausztria és Svájc határán fekvő pa­rányi országra, amely a szenzációs üzlet után is még Európa egyik legérté­kesebb műgyűjteményével rendelkezik. A herceg fel­tehető anyagi gondjainak jóvoltából, most első ízben került Leonardo da Vinci kép a tengerentúlra s kér­déses, nem jut-e majd ha­sonló sorsra a páratlan képtár többi büszkesége. A vaduzi kastélyban ugyanis nem kevesebb, mint 27 Rubens, 20 Van Dyck festményt őriznek, Rembrandtot három alko­tás képviseli, megtalálha­tók Raffael, Tizian, Tiepolo és sok más mester képei. II. Ferenc József herceg, akinek családja a századok során a képekre szert tett, változatlanul magántulaj­donként kezeli a műkincse­ket, míg a liechtensteini lakosság, amint a sajtó be­számol róla, közös és fel­tétlenül megőrzendő örök­ségnek tekinti. Mi történik a kínai-szovjet A Kínában zajló események mind gyakrabban irányítják a figyelmet a szovjet—kínai ha­tárra. A Komszomolszkaja Pravdá­nak a szovjet—kínai határra ki­küldött tudósítója csütörtökön adta első jelentését az Amúr partján fekvő Blagoves- csenszkből. A területi székhely lakossága a folyam túlsó part­ján levő Hejhe kínai városból február 10-én éjszaka puska­ropogást hallott. A szovjet ifjúsági lap tudó­sítói leírják, hogy a kínai parton szovjetellenes felira­tokat lobogtat a szél, a hang­szórók éjjel-nappal üvöltik a szovjetellenes rágalmakat. Nem füstölnek a gyárkémé­nyek, viszont az Amúr partján egymást érik a felvonulások. Az egyik kínai szavalókórus a befagyott folyó közepéig merészkedett. Blagovescsanszk és a szem­ben levő kínai tartomány Hejlungcsiang között élénk ha­tármenti kereskedelem volt. Az utóbbi időben ez jelenték­telenné zsugorodott, nagyrészt azért, mert a kínaiaknak a csere keretében nincs mit szállítaniuk. A szórványos kí­nai áruszáilítmányok viszont tele vannak szovjetellenes röplapokkal és brosúrák­kal ... Sokat tudott — eltüntették ? A Kennedy-gyilkosság legújabb áldozata New Orleansból, ahonnan Garrison körzeti ügyész felté­telezése szerint a Kennedy el­nök meggyilkolásával végző­dött összeesküvés kiindult, nyomtalanul eltűnt David Le­wis, volt detektív, aki — a jelekből ítélve — túl sokat tu­dott a Garrison által elindí­tott nyomozásról. Lewis nemrégiben felha­gyott a detektívszakmával és egy autógarázs részleg vezető­jeként tevékenykedett. Hét­főn aggódva közölte a sajtó képviselőivel, hogy élete ve­szélyben forog, mert részlete­ket tud a Kennedy-merény­lettel kapcsolatban megindí­tott New Orleans-i vizsgálat-: róL Lewis szerdán este feleségé-, vei és négy gyermekével együtt eltűnt lakásáról. A szomszédok nem tudtak felvi­lágosítást adni hollétéről. Nagy-Britannia is az atomsorompó felállításáért küzd U THANT szabadságát hazá­jában, Burmában tölti. VARSÓ LEGFORGALMA­SABB UTCÁJÁBAN fényes nappal egy fiátál' mérnök be­törte egy ékszerüzlet kira­katát, s elrabolt egy 290 ezer zloty értékű brilliánsgyűrűt. A járókelők hosszas üldözés után fogták el a tettest. SZERDÁN ESTE a francia televízióban és rádióban megkezdődött a hivatalos vá­lasztási kampány. (Folytatás az 1. oldalról) ellenőrzése. Bonn mindeddig nem hajlandó magáévá ten­ni Moszkva és Washington ama elgondolását, hogy az ENSZ nemzetközi atomener­gia ügynöksége által régeb­ben kidolgozott és a gyakor­latban jól bevált normák alapján gyakorolják az ellen­őrzést. Az MTI tudósítójának mér­tékadó körökből származó értesülése szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zött a genfi eszmecseréken túl­menően ismételt érintkezé- j sekre kerül sor Washingtonban I és Moszkvában is. Az arra irá-t nyúló diplomáciai erőfeszíté­sekbe, hogy elhárítsák az a tomsoro mpó-sze rzödés meg-, kötése elé tornyosuló akadá-, lyokat, bekapcsolódik Nagy-. Britannia is. Riasztás éjfélkor EGY NYOMOZÓ EMLÉKEIBŐL Láposi elvtárs. A taxisofőrről van szó. A tettest elfogtuk. A további nyomozás vezetője ön lesz. Kezdje meg a munkát. Az „értettem”-em elég gyen­gén sikerült, de a parancsnok nem ügyelt rá. Mintha han­gosan gondolkodna, még így szólt: — Elég különös körülmé­nyek között történt Alapos munkát kérek. Elbocsátott Hazamenésről persze sző sem lehetett Nem is men­tem volna, hiszen váratlanul nagy feladatta] bíztak meg és az meghatott, fellelkesített Mondtam már, hogy én is, mint ember, szerettem volna bebizonyítani, s ez az eset bi­zonyításra adott nekem alkal­mat Csak hát semmi sem olyan egyszerű. Bizonyos félelem kerített hatalmába, amikor ar­ra gondoltam, hogy tíz perc múLva előttem áll a gyilkos, akitől nekem kérdeznem kell. Sokat, célratörően, értelmesen és hideg fejjeL Az utóbbi ta­lán az egyik legfontosabb nyo­mozó tulajdonság. Más ember hasonló helyzetben lincselne, ütne, baltát ragadna, szitko­zódna. Az a más azonban ci­vil. Neki adott esetben le­hetnek indulatai, de egy nyo­mozó objektív. Enélkül szin­te lehetetlen dolgoznia. Telefonáltam, hogy állítsák elő az őrizetest, kényelmes pózban ültem, igyekeztem ri­degnek és szigorúnak látsza­ni. Belül azonban nagy erő­vel dolgozott bennem az izga­lom. És rajtakaptam magam, hogy fantáziátok. Azon kép- zelegtem, milyen léhet egy gyilkos. Brutális, erőszakos, gonosz, sunyi? Arcokat gon­doltam ki, termetet, járást És tartást. Biztosan kemény, sőt konok lesz. Alaposan megdol­goztat majd. És gyűlölni fog, minden bizonnyal gyűlölni, hisz egyszerűen a tűz-víz el­lentéte alapján ülök én az asztalnak ezen az oldalán, ő meg a másikon. Készültem a küzdelemre. Mindezt csak fokozta az el­ejtett parancsnoki megjegy­zés: „Különös körülmények között történt” Bevallom, va­lahogy örültem is ennek. Sze­retem a komplikációkat. Rö­vid, kemény kopogás az aj­tón. A szokásos jelentés az őr részérql, hogy átadja az őrizetest és ton | Néhány perc | maradtunk---------------------- az irodában. C sak most vettem alaposab­ban szemügyre. Magas, elég erős és aránylag fiatal férfi. Kicsit meggörbítette vállait nyakat behúzta, mintha fázna, s míg eljutott a székig, nekem úgy tűnt, hogy imbolyog. Fél, vo” az első gondolatom, lát­szott rajta, hogy nagyon meg­viselte a dolog. Talán furcsá­nak tűnik, de egy kicsit bosz- szankodtam magamban. Arra számítottam, hogy valamikép­pen vállalja ezt a fantasztikus nagy bűnt. Erősebb karaktert vártam, s helyette kaptam ezt a szégyenteljes, összetört vala­kit. Ügy tűnt, nem a tettét bánja, csak a büntetéstől resz­ket. Ö kérdezett először. — Fel fognak akasztani? Nem nézett rám. A feje ki­csit oldalra csüngött, mint a bokszol óé a ringben, mint aki nagy ütést kapott. — A bíróság dolga — mond­tam kitérően. Sírt és csúnyán szipogott, mint egy gyerek. Undor fogott el, hogy ennyire gyáva És megnyugodtam. Kérdésekkel tapogattam kö­rül. Válaszaiból próbáltam összerakni egy gyilkos portré­ját. Nehezen áll össze a kép. Ehhez egyébként is kevés egyetlen találkozás. Tulajdon­képpen csak ismerkedtem ve­le, s főleg látni akartam. Majd holnap — gondoltam, de azért megkérdeztem: — Miért tette? Halk, tétova válasz: — Kényszerítettek. — Nem ezt vártam, s meg­lepődtem. — Egy volt munkatársam. — És önt ilyenre lehet kényszeríteni? Gondolja, hogy elhiszem? Egy pillanatra könyörgőn nézett rám: — Hallgasson meg, akkor megérti. — Tessék. I------------ csüngött a feje, 1 Megint I de folyamatosan--------------- beszélt. Először £ a rról, hogy volt már büntetve; £ majd arról, hogy ötvenhatban £ ő is az ellen forradalmárok ^ közé állt. S hogy elkerülje a '/f felelősségrevonást, otthagyta szakmáját és térközőr lett. J — Itt barátkoztam meg ^ Szásszal. Sokat beszélgettünk ^ mindenről. Bíztam benne, ne- ^ ki elmondtam. Azt is, hogy ^ senki sem tudja és én is bá- ^ nőm, ami történt, mert előre J szeretnék jutni. Hallgatást í ígért és segítséget. De gyak-í ran beszélt nekem arról, hogy? nincs kibékülve a mai hely- ^ zettel, s vannak barátai, akik!; ugyanígy gondolkodnak. Kért, í hogy lépjek be a csoportjuk- i; ba: Nem akartam, azt mond- ^ tam, még várok. J­Hankóczi Sándor ? FELÚJlTJUKt MEGJAVÍTJUK* Használt értékes bútorait az ö C S AI, bognár- és kádermunkát vállalunk a CYÓNI műhelyünkben Dabasi Járási Javító és Szolgáltató Ktsz Ez az egy azonban nagyon foglalkoztatott mindannyiun­kat. Két nappal ezelőtt történt, friss volt tehát. És komoly, nagy ügy. Szombaton még a md embereink is annyit tudtak, hogy a Soroksári bekötőd ton meggyilkoltak egy taxisofőrt. Pisztollyal lőtték agyon és ki­rabolták. Az orvosszakértőtől próbáltam megtudni néhány részletet, ő azonban fintorgott. — Piszok munka volt. Mindég ezt mondta és én soha nem haragudtam érte. Ebben az esetben azonban ne­hezteltem. Érdekelt és nagyon izgatott az ügy. Néhányszor akaratlanul is felvetődött ben­nem a kérdés: mit tennék, ha engem bíznának meg a nyo­mozás vezetésével. Persze nem gondoltam végig, hiszen ez annyira valószínűtlennek tűnt. __________ a kapuügyeteles | Amikor [ mellett elhalad­--------------- tam, s gyalog i ndultam az emeletre, megint eszembe jutott. Butaság — gondoltam — még nem dobnak „mélyvízbe”. A csúcs az lehet, hogy segédkezem. S ezekhez hasonló érvekkel készítettem elő magam, mert túlságosan nagy lett volna a csalódás, ha a végén kapok egy verekedési ügyet. Azért némi izgalom érződött a hangomon, amikor jelent­keztem. Parancsnokom fel­állt íróasztala mellől, s úgy né­zett végig rajtam, mintha arra lenne kíváncsi, mire futja az erőmből. Szenvtelen és rövid mondatokban beszélt. —■ Nyílván hallott az ügyről | Rögtön megértettem, | reSb--------------------------------- kívü­li esetről van szó. Nem az éj­fél előtti tedefonriaisztás volt a meglepő, megtörtént ez más­kor is. Különben is, ebben a szakmában az ember idővel nagyon kevés dolgon csodálko­zik. Szép is lenne: egy csodál­kozó rendőrnyomozó. D e ez a riasztás más volt. A parancsnokom hangja volt más. Szigorú, szűkszavú, sem­mit 'sem sejtető, kommentár nélküli utasítás: — Azonnal jelentkezzék szolgálatra. Az „értettem”-et félig hall­hatta, mert letette a kagylót. Gyors, begyakorolt, szinte gé­pies mozdulatokkal öltöztem. A feleségem álmosan felkönyö­költ az ágyban. — Már megint menned kell? Hányszor mondta már! Min­dig azzal az enyhe megértéssel vegyes duzzogással. — Aludj szépen — szóltam, S már rohantam is. Kint hűvös, novemberi éj- pzaka és a fejemben több es- " hetőség. Fiatal nyomozó vol­tam, tele becsvággyal és a pá­lyám iránti szeretettel. Többet akartam adni magamból. Vár­tam már az első igazi nagy ügyet, s az utóbbi idők éjszakai riasztásainál refrénszerúen mindig estembe jutott: ez lesz az! Most is. Pillanatok alatt vé­gig futottam gondolatban az elmúlt hét fontos ügyein. Alig történt valami. Ami volt az is: apró bűnügyek, sok utánajá­rással, kevés izgalommal. Egy kivétel akadt csak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom